Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
eSZAKHIAGTA&OmS&Ml 5 «-MŰVÉSZE T CS. EDE GYŐZŐ: Az elmenőkhöz A kis család me ffvacsorázott. A családfő gyengéd mozdulattal eltolta magától az üres tányért, nagy, munkába izmosodott keze dóz- nija wtán kotorászott zsebében. Minden derűs, meghitt volt. Kint az udvaron Hernád őrködött, az istállóból kérődző barmok halk szöszmötölése hallatszott. — Ejnye, kifogyott a dohányom, vágni kellene — 5 fejét csóválva nézegette az ember azt a kis moszat- kát, ami még a bádogskatulya aljában gubbasztott. — No, amíg mosogatsz — szólt felemelkedve ültéből asszonyához —, felmegyek a padra, hozok egy-két levelet. És ezzel kiment. Annus még elmosogatott, megmosdatta a gyerekeket, elkészítette az ágyat s a két kicsivel együtt lefeküdt. Csak ekkor tűnt fel neki, hogy férje még mindig a pádon van. — Biztos válogat, mintha nem mindegy lenne, hogy melyiket füstöli el előbb és melyiket később. Eh, igazgatta magán a. nagy dunyhát ilyen mind a férfmép! János valóban válogatott a szép, arany szegély es dohánylevelek között. A legszebb öt levelet *összefogta és a padlásnyíláson éppen kilépni készült, mikor észrevette, hogy elcsúszott a létra. Lehajolt megigazítani. A leveleket óvatosan a szalmára tette s ő maga is letenyerelt. Ebben a pillanatban tenyere a vékony szalmarétegen át valami hideg keménységet érzett. Viharlámpájával odavilágított. Elhűlt ereiben a vér, megrettent. Egy nagy, katonai revolverről verődött vissza a lámpa világa csillogó ridegséggel. — Űristen, hát ez meg hogy került ide?! Ha azonnyomban felalcasztottúk vagy felnégyelték volna, akkor sem tudott volna erre megválaszolni. ö nem dugta ide, az biztos. Felesége szintén nem. az is biztos. A gyerekek szóba se jöhetnek, hisz1 még járni is alig tudnak. De akkor ki? Csak nézte, nézte az idegen holmit. Ügy nézte, mint aki vagy ami 4 tulajdon és családja életére tör. Farkasszemet állt a dacoló gj/ükos fémmel, mely szinte gúnyosan meredt eléje. Első pillanatban semmire sem mert gondolni. Ahogy dermedtségéből felengedtek idegei, akkorra jutott eszébe, hogy legjobb lenne ezt az idegen tárgyat megfogni és bevinni a Tanácsházára, ahol a rendőr van. Már nyúlt is érte, de hirtelen, 'mintha vipera marta volna jneg, visszarántotta a kezét és megtörölte kabátja szélébe. — Eszébe ötlött, statárium van! — Én nem foglak meg, te rohadt, még miattad felakasztanak, hogy a xossznyavalya üssön beléd! De akkor mit legyen? Látta maga előtt eddigi nehéz, küzdelmekkel telt életét, az otthon alapítását, a házra való gyűjtés esztendeit, Annuskát és a két porontyot. Hát minden hiába lett volna, most majd bilincsek közt hurcolják szégyenszemre végig a falun, ujjal fognak családjára mutogatni, azokra, akik elveszítették kenyérkeresgáii két. L Hiába volt csikorgó tél, hideg, jeges veríték gyöngyözött homlokán, ahogy ezt átgondolta. — Oda a becsületed János! — és csüggedten lehorgasztotta a fejét. — Beadja? Ne adja be? Ha beadja, vajon ki fogja neki elhinni az igazát, ha viszont nem adja be, és megtalálják nála, akkor is baj lesz. Hajnalig viaskodott, gyötrődött önmagával. • És reggel a korai ébredők ugyancsak elcsodálkoztak, amikor a napsugaras téli utcán meglátták Jánost, amint a Tanácsháza felől álmos szemmel, de vidám, gondtalan arccal ballagott lassan hazafelé. RÉTHLY GYULA Hová mentek? A hosszú útnak miért indultok? Bajnak, búnak miért rohantok elébe? Szivárvány íve után futtok esztelenül, — aztán elbuktok a reménytelenség rögébe. Miért űzitek pillangó szárnyát, nem teljesülő vágyak árját, mely eltűnik a semmibe? Futó felhőkön kora este, ha megfesti a naplemente, színorgiának özöne fénylik, — de múló!... Nem látjátok? Oszló ábrándok, ködös álmok után rohantok esztelen. Késő lesz minden sóhaj bánat... honvágytól terhes éjszakákat nem enyhít lóiét !... Semmi sem ... MAJOROS GÄEOR: ADDIG MÍG Testvértelenül, hazátlan Bécs egy nagy iskolájában Élünk mi: Menekült magyarok* Idejár vásárolni A két kezünket Életünket A holland bányatulajdonos. Itt jár az ausztráliai ügynök És szaval nap-nap Hogy favágás napjainkban Az ausztráliai vadonban Milliomossá tesz röpke évek alatt. Itt csalogat magyart A brazil ültetvényes Brazíliába, hol annyira regényes Kapálni , A kávé és dohányültetvényeken; A huszadik század modern embervására A „Szabadföld”- szabad magyarjára Középeurópába. Tapogatják az izmokat Az orvos alaposan vizsgál. Ide az izmosak, az erősek, az épek — Amoda, távolabb — egyenlőre félre, a csenevészek! NEM KÉSŐ A férjek erősek, egészségesek. A gyermekek, a feleség gyengék. Kicsit betegesek. Nem baj. Nagy vagyont szerez majd az apa, a férj Ne féljetek! Addig otthon: a menekült tábor A bécsi iskola Legfeljebb a kegyelemkenyér fogyasztása közben Sóvárgunk és... Sokat... nagyon sokat Gondolunk haza. így élünk mi: Menekült magyarok A honvágy kínja alatt.«, Sokszor álmainkban Arcunk felragyog S kérdezzük: Nem-e térnénk yissza inkább? s j« Gyorsan . . .vissza? Hol miénk minden virág, fűszál, Rög és kő; Addig ... addig még nem késő * Mészáros Tibor: Vásárló asszonyok.* * Mészáros Tibor alig 17 éves, rajzai komoly tehetséget sejtetnek. Ficzere László: A vasi vázlat. CSORBA BARNA: ***&& Mind a semmibe néz s vár, Vajon jön-e már a szócska, lehet új vagy ócska mely körül zsong a fülbe mászik agvtekervényen tomászik s ha beérik kifakad, a szópatak s tengerré dagad. Nem lát, nem hall élte csatázás, s diadal ellenfele kihull, nincs »- legyőzi a bugyogó szókincs. Rohan a toll jegyzőkönyv, vitairat feljegyzés özön nyúlnak, nyúlnak a sorok kukacos könyvmolyok minden gondolatot rakásra hánynak kevernek, kuszáinak.- . A Már nem is tudni hol a szócska, lehet új vagy ócska, mely körülzsong a fülbe mászik agytekervényen tomászik: i » a sok vitában f Ü Z E IS LARGE ANTAL: Munkáit, örömmel olvastuk. Jó meglátásai vannak, de formai készségén még csiszolni kell. ráér, keresse fel a szerkesztőséget. K. J. Ózd: Versei szépek, de több közülük nem napilapokba való. MAJOROS GÁBOR: Költeménye szép, közöljük. Várjuk Írásait. NAGY FERENC: Tartalmilag nem eléggé világos R mondanivalója. Még sokat kell olvasnia, hogy a kívánt irodalmi mértéket elérje. DANCS IMRE. Mezőnagymihály. Kifejezési formája szép, de hasonló tartalmú versekkel el vagyunk látva. CSAPÓ ANDRÁS. Stílusa lírai, de nem tudjuk használni. Irodalmi újság esetleg hasznát veheti. megölték;:! ~ Az éüet s történelem hiába int neki senki se hisz a bölcs vitagyártók közüli A szekér kátyúba zöttyen ők félreállnak várnak, valaki jön s kirángat. . y A kerék jó útra pillén. És ők a bölcs piszegők puszta szemlélői a bélműködésnek, kezdik hol abbahagyták a vitát. Mind a semmibe néz, s vár vajon jön-e már a szócska, lehet új vagy ócska melv körülzsong a fülbe mászik agytekervényen tomászik s ha beérik ; kifakad a szó patak, s dagályában az értelem végképp ; . , elakad. ETEK Dr. NAGY SÁNDOR, Szombathely* örömmel olvastuk kedves sorait* Sajnos, témájában teljesen megegye-* zik olyan művekkel, melyből — minfc olvashatta — már közöltünk néha« ; nyat. Észrevételeit máskor is öröm« mel fogadjuk. Irodafm-esl a Nevelök Házában Ma, 10-én délután 4 órakor versag zenés irodalmi délután lesz a Nevelők Házában (Déryné u. 3. sz.). Év«* szakok című előadássorozat első elő« adását »Tél« címen tartják. A műsort összeállította és bevezetőt tart? dr. Csorba Zoltán középiskolai szak- felügyelő. Közreműködnek: Takács Anna és Horváth Gyula, a Miskolci Nemzeti Színház művészei, továbbá Barabás Zsuzsa, Esztergályos Gusztáv, Gárdus János. Mohilla Kái*oly, Majoros István és Szentendrei Klára* A KÖLTŐ Wi ' Elhatározta, hogy költő lesz. Nem is akármilyen. Híres, nagy poéta, aki verseivel egyhamar magára tereli e forrongó század emberiségét. Igen, költő lesz, miért ne, hiszen nem nehéz, minden ötödik ember verset ír... Az egyik barátja feste- get, a másik amatőr-fényképész, a harmadik zongorázik, ő pedig még nem sok hasznos dolgot produkált az életben, hát most majd megmutatja. Tehetsége van ..; csak ..; Hogyan is kezdje? Miről írjon? Hová küldje? Hm ... Csodálkozna!-: majd a barátok, ismerősök és... gratuláció ... siker..; pénz ... aztán a lányok ..; Fel alá sétált a szobában. Töprengett: — Először is a nevemet kell megváltoztatni..; Egy jó, művészi név, már fél siker... mert ez a név, hogy Bádog György, bizony nem szerencsés. Szebb, feltűnőbb név kell. Megvan!... Bodrogi..; Bodrogi György! Ez az! No, lám! Ez megfelel..: hogy is?..; Bodrogi György vagyok:.; nagyszerű .;; hatásos .;: komoly név .. 3 Megelégedetten mosolygott. Kibámult az ablakon. Az utcán egy pipázó emberen akadt meg a tekintete: — Igen! Pipa! Pipáznom kell! Ez is emeli a tekintélyt. De most már... munkára fel! Leült és asztala fölé hajolt. Mit írjon? Ezt is el kell döntenie. Politikai verset? Nem! Nem ajánlatos! Hátha megváltozik a rendszer .. de mégis..állásfoglalás nélkül nem lehet... igen ... majd valahogyan úgy, hogy:... a nép fia vagyok ... igen ... így óvatosan ... Vagy pedig tájleírást? Nem, az már elavult... a tavaszról, a nyárról, az őszről és a télről sokat zengtek már a kis rímesztergályosok ... Megvan! A szerelemről! És úgy, ahogyan még soha senki! Még Petőfi se írt igazán szép szerelmes verseket, Ady is csak éppen hogy megütötte a mértéket... József Attila, Vörösmarty ... ahh!... gyenge legények... Juhász Gyulának is csak egy valamirevaló verse van ... az a ... milyen volt szőkesége... de az sem híres... no ..; majd én . .. majd én megmutatom... de... kinek írjam? Kihez? A feleségemhez ... természetes.;; hogy már idősebb vagyok? Az nem tesz semmit... elvégre a szív ... »A szívem, örök ifjúként Vágyik utánad, Édes .;; Ugye szeretsz, vagy tán Szerelmed szalmaláng? Kétes.;* így folytatta: »A szívem örök ifjúként lángol, mint tűz lobog. Ugye, ugye szerelmesem Ez igen komoly dolog. ölelj, csókolj! Szeress! Ne engedj el már soha! Ugye nem csalsz meg, Nem leszel ostoba ... Amikor megláttalak én, Szívemben gyűlt remény, Úgy jöttél akkor felém, Mint egy tündéri tünemény. Mindig szeress, ölelj engem Te páratlan édes asszony, Akarom, hogy szerelmed Szívemben költeményt dagasztjon. Nézd, kint szép tavasz van, Sétáljunk kéz a kézbe, Itt élsz szerelmes szívemben, A szívembe nézz be. Ott látod saját magad, Olyan vagy, mint egy csoda ;;; Csókolj, ölelj, szeress, Ne légy sohase ostoba. Elszavalta a »remek« költeményt, még írt hozzá 3 versszakot, s bekopogott a szerkesztőhöz. Beszéli, beszélt, senkit sem hagyott szóhoz- jutni, elmondta, hogy ez a legszebb verse és ezentúl számítsanak a munkájára. ö igazi költő ... bekerül a történelembe és ... Csodák csodája, az újságban másnap megjelent a verse. Mert nem volt más, hát a szerkesztő leközölte. Különben sem volt érzéke a versekhez és örült, ha megszabadul ettől a poétátok A költő azonban mindennap megjelent. Vitt, öntötte a verseket, óránként 8—10 verset összeállított, s az újság sokat leközölt. A városban mindenki őt nevette. Kacagták a barátok, ismerősök, rokonok, a kritikusok pedig egyenesen kigúnyolták. Ö pedig büszkén, felemelt fejjel járt, s mindenkitől ezt kérdezte: — No, mit szólsz, öregem? — Szép. nagyon szép, — mondta minden ismerőse, mert nem akarták megsérteni. Dicsérte a felesége is, miközben ezt gondolta: — Vén szamár .. -. milyen rossz verseket ír. De nem baj, fő az, hogy szeret..; ö pedig írt, írt és írt rendületlenül. Fürdött a népszerűségben, mindenki ismerte, dicsérte, magasztalta »nagyszerű« verseit, »tehetségét«* Nem tudta, hogy titokban gúnyolták, s azt mondták: »csapnivaló«; Ö hitt az embereknek, nem ismerté az olvasók, a tehetséges, de szerény költők, az írók, a művészek, a taná^ rok, a diákok, az egész társadalom őszinte véleményét. Irt, írt és írt rendületlenül, a szerkesztő »költőt faragott« belőle,, pedig nem akart, csupán szabadulni szeretett volna tőle. De nehéz, nagyon nehéz volt, mert mindig jött^ hozta a verseket és mindig ezt mondta: # — Ez a legjobb, ezt olvasd el, őre*» gém ..; A szerkesztő rendes ember, senkit sem akart megsérteni. A költőt sem, aki érzékeny lélek, sok az ismerőse, nincs értelme a komoly kritikának* bajt okozhat... A költő pedig babérral homlokán, teljes tempóval rohant a dicső Parnasszusra, a halhatatlan nagyság és nagyszerű magasságok felé. S egy- szercsak a kritikusok bonckése elvágta a kötelet, s a költő lezuhant. Emberek! Az ilyen öncsinálta poétáknak mondjátok még az igazat* Állítsátok meg őket, mielőtt lezuhannának. A költőknek, meg a szerkesztőknek is jót tesztek ezzel..; Te pedig költő — ki^ jó ember vagy —, ne higyj a dicsérő szónak, inkább végy egy fényképezőgépet.. * hagyd a húrokat.: — Szegedi László —* cÁ rtüolüRp VITÁ Z Ó K
