Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-07 / 31. szám
. A kormány bízik abban, hogy a munkástanácsok képesek lesznek felelősségteljes feladatuk ellátására és minden segítséget megad működésükhöz (A kormánynyilatkozatból.) Mit tett eddig a DIMAVAG munkástanácsa? A gyár munkásainak 80 százaléka dolgozik — Növelik a termelésben foglalkoztatottak számát — Csökkentik a túlzott adminisztrációt — Megkövetelik a gazdaságos, jóminőségű munkát Távolabbi terveik * Nagy arány ban fejlesztik a kábel-gyártást — Önálló konstrukciós irodát hoznak létre — Kislakásépitő akciót kezdeményeznek — Modernizálják a gyártmányokat Január 7-én hosszú szünet után végire megindult a termelő munka a DIMÁVAG Gépgyárban. A termelés megindítását a munkástanács és a vállalat vezetőség nehéz előkészítő munkája előzte meg. Nagyon sok volt a probléma. Hiányzott a legfontosabb: a szén. Nem tudtunk fűteni, hidegen álltak a kemencék és üresen kongtak a műhelyek. Pedig égetően szükséges volt már elkezdeni a munkát. Ezt követelte a népgazdaság érdeke, ezt követelte a munkásság érdeke is. 1900 emberrel kezdtük január 7-én. Ez mintegy 40 százaléka a dolgozóknak. Az energiaellátás folyamatos javulása következtében naponként növekedett a munkára berendelt dolgozóik száma. Jelenleg a gyár dolgozóinak mintegy 80 százaléka rendszeresen dolgozik. Elkerülhetetlenné vált a gazdaságos termelés érdekében bizonyos szervezeti és személyi átcsoportosítás. Munkánk egyik alapelve: a produktív munkaerő létszámának növelése. A fentiek megvalósítása érdekében elkerülhetetlenné vált az improduktív dolgozók létszámának bizonyos csökkentése. Ezt ahol lehetett, termelő beosztásiba való áthelyezéssel, ahol nem lehetett, felmondással oldottuk meg. Bár a magunk részéről ezt az utóbbi számot igyekeztünk és igyekezünk a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Az egyes adminisztratív osztályok létszámcsökkentését egybekötöttük az osztály munkájának minőségi feljavításával. Például a bérügyi osztály 58 beosztottja helyett 37 maradt. Ezt az átszervezést az említett minőségi csere és a bérszámfejtés elvégzett és folyamatban lévő egyszerűsítései tették lehetővé. Az improduktív munkaerő létszámcsökkentését szolgálta az az intézkedés is, hogy a gépjavító üzem dolgozóinak a száma kisebb lett és az egyes üzemek a saját állományukba besorolt gépjavító lakatosokat kaptak. Ezzel elkerülhetővé vált sok adminisztrációs munka és a javító- iakatosok az üzemiben élve, jobban tudnak gondoskodni a gépeik rendszeres javításáról. A gyár összlétszámúban a produktív dolgozók helyesebb részarányának kialakítását kívánjuk elérni többek között azzal is, hogy forgácsoló szakmunkásokat a gyár továbbra is felvesz. Nagy problémát okoz az üzemnek körülbelül 100—120 dolgozó, akik csokiként munkaképességűek (üzemi sérülték, létminimum alatti fizetéssel rendelkező nyugdíjasok, stb.), akiket a gyár nem tud a termeléshez szükséges munkakörökben foglalkoztatni, de őket emberiességi szempontból nem akarjuk elbocsájtani. Október 23.-a előtt a dolgozók át- lagszázaléka 150 körül volt. A 150 százalék mögött igen sok volt a szerszám- és géptörés, a fekete túlóra, ft mi a termelés gazdaságosságát rontotta. A munkástanács most úgy határozott, hogy a termelési százalékot 110—115 százalékban maximálja. Ez feltétlenül az egy főre eső termelés csökkenéséhez vezet, de — és amint *z már konkrétan kimutatható —, nagyban csökkenti a gép- és szerdáim törések számát és módot nyújt az üzemnek arra, hogy a minőségi munkát megkövetelje. Mindkét eredmény, amit a százalékok maxiimálá- tsához fűztünk, nagyon fontos. Egyrészt azért, mert csőikként az üzemi rezsi-költség, másrészt viszont üzemünk jórészben exportra dolgozik és az erős nemzetközi konkuirremciával szemben rendeléseinket csak kiváló minőségű munka mellett tarthatjuk meg. Tehát az olcsó és jómáinőségu munka az üzem minden dolgozójának érdeke. Távolabbi terveink: a vállalatvezetéssel egyetértésiben, tekintettel a nagy nemzetközi keresletre, a kábel- gépgyártás nagyobbarányú fejlesztése. Ezzel kapcsolatban önálló konstrukciós irodát kívánunk létrehozni, amely ellátja az üzemeket modern gyártmányokkal. Szeretnénk komolyabban foglalkozói dolgozóink lakásproblémáival is. E célból anyagi lehetőségeinktől függően indítunk egy kislakásépítő akciót. Most történik a felmérése annak, hogy milyen mértékben használható fel lakásépítési célra a gyár birtokában lévő salak és kőbányájának építőanyaga. Fontos feladat vár a gyáron belül a műszaki fejlesztési osztályra, a gyártmányok modernizálása, új technológiai eljárások bevezetése terén a termelés gazdaságosabbá tétele érdekéiben. Pillanatnyilag akadályozza munkánkat az, hogy nem látjuk eléggé az ipar perspektíváját. Felsőbb szervek nem határozták meg egészen pontosan az ipar egyes ágainak jövőre vonatkozó arányát. Ez annál is inkább probléma, mert köztudomású, hogy gyárunk jelentős nyersanyag igénnyel lép fel a népgazdaság felé. A tisztánlátás érdekében a munkástanács hasznosnak tartana egy megyei szinten megrendezett megbeszélést, megfelelő szakemberek bevonásával, amely továbbítaná a felsőbb szervekhez a megoldása lehetőségeket. Végezetül szükségesnek látjuk, hogy a Minisztertanács a munkástanácsokról szóló törvényerejű rendeletét egészítse ki egy ügyrendi kérdéseket rögzítő utasítással, amely a vállalatvezetés és a munkás- tanács viszonyát ügyrendileg is tisztázza. Csetényi Pál, a DIMÁVAG munkástanácsának tagja Megalakult az első borsodi palóc néprajzi szakkör Ha idegen érkezik a megyébe és a népművészet, általában a néprajz után érdeklődik, gondolkodás nélkül a matyó népművészetről, a cserépfalui faragókról és még néhány ismertebb tájegységről beszélünk, barkó vidékéről, a borsodi palócságról azonban kevés szó esik. Pedig abban a mintegy harminc községben, faluban, ahol a palócok élnek, sok értékes hagyomány maradt meg épen, sértetlenül. Ezeknek a községeknek nagy része teljesen elzárt volt még évekkel ezelőtt is, fejlődésükben eléggé elmaradtak. A sok rossznak mégis volt egy jó oldala: így maradhatott meg kevésbé bolygatva népi kultúrája is a palócságnak. Eddig kevés szó esett erről a vidékről. A néprajz kedvelői ugyan foglalkoztak vele, mégsem vált elég ismertté. Pedig mennyi érték, menynyi tiszta, háborítatlan érték maradt meg a falvacskákban! Most azonban mégis megtörtént az első lépés. Hangony községben megalakították az első borsodi palóc néprajzi csoportot. Néhány lelkes néprajzkedvelő, néprajzzal foglalkozó tömörült. Az a tervük, hogy össze- gyűjtsék a még élő hagyományokat* megmentsék az utókor számára. Nagy feladat előtt állnak, sok, nagyon sok a tennivaló ezen a népraj- zilag elhanyagolt területen. Napvilágra hozni a hagyományokat, feleleveníteni a múlt kincseit, a közvéleményt megismertetni a szép, színpompás palóc hímzések sajátos mintáival, a szőttesek motívumaival faragók, gelencsérek munkáival, összegyűjteni és népszerűsíteni a népdalokat, népmeséket, palóc népi táncokat. Évek kellenek? Nem. Évtizedek! De megéri. Az első lépés megtörtént* a megye néprajzkutatói mellé felsorakoznak barkó vidék néprajzosai is, hogy megkezdjék értékes munkájukat. Üdvözöljük, melegen üdvözöljük a palóc néprajzi szakkört és eredményekben gazdag, jó munkát kívánunk! Q-öt a szitweJ... A miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínháza nagysikerű szavalóestet rendezett. Bőd Andor bevezető szavai után kezdetét vette az előadás. Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady, József Attila mellett kevésbé ismeri A KÖZVÉLEMÉNY PARANCSNOKAIVAL BESZÉLGETTÜNK Jól sikerűn A baujszántón a levelezői értekezlet Az Északmagyarország szerkesztősége .— mint már hírül adtuk — Abaujszántón levelező értekezletet tartott a járás falusi levelezői részére. Az értekezlet rendkívül értékes és érdekes volt. A levelezők valóban a közvélemény hangját tolmácsolták a szerkesztőségnek. így többek között Hegymegi elvtársnő dióhéjban értékelte a lap munkáját. Soha sem volt ilyen nagy az érdeklődés az újság iránt. Elmondotta, hogy megnőtt a lap olvasótábora. Tartalmában kielégítő, eléggé változatosak a cikkek, azonban több külpolitikai kommentárt kérnek. De mindjárt meg is jegyezte — igazságot írjon az újság, a valóságot tolmácsolja, akkor fogja igazán segíteni a párt munkáját. Az egyik pártonkívüli levelező szó- vátette, hogy a lap nem tisztázta azt a gondolatot, mit jelent a néppel, a népért, mert manapság ezt nagyon félreértik és éppen a demokrácia ellen használják fel egyesek. Felháborodását fejezte ki a reakcióval szemben, a sajtóban napvilágot látott cikkek nyomán a hitoktatással kapcsolatban. Konkrétan meghatározta, hogy egyes községekben, mint Boldogkőváralján is a törvényesen megválasztott vagy kooptált vezetőket egyszerűen semmisnek tekintik. Ugyanakkor olyan emberek kerülnek oda, akik eddig a szocializmus építése érdekében semmit sem tettek, de ellene annál többet. Hogy népszerűségük meglegyen, kijelentik, hogy a beszolgáltatás is csak addig tart. amíg ők ülnek a hivatalban. Ezért aláírásokat gyűjtenek mondván, hogy „amíg engem látsz, ne félj!” Nem véletlen, hogy a dolgozó parasztság részéről a begyűjtés eltörlése még nem tisztázott dolog. Az ellenség állandóan ezt suttogja: „Látod, a hitoktatást is visszaállították, így lesz ez a begyűjtéssel is.” A hitoktatással kapcsolatban megjelent rendelet, igen helyesen, visszaállította az eredeti állapotot, a törvényes rendet, vagyis: az a gyermek, a'kit az iskolai év kezdetén hitoktatásra írattak, most is járhat hittanra. Hegyaljai Sándor Boldogkőujfalu- ról szóvátette, hogy a törvényességet egyoldalúan alkalmazzák. Amíg a gyalogosokat megbüntetik a falopásért, a fogatosokat, akik 150—200 mázsa fát elloptak az államtól, nem bántja senki. Szóvátette, hogy Csesz- nik István törvénytelenül tölti be tanácselnöki funkcióját, s hogy a szomszéd községben sok sze-, mélynél van fegyver és különböző összejövetelekkor, névnapok alkalmával csupán szórakozásból lövöldöznek és a bányából ellopott ekrazittal rob- bantgatnak. Ezzel akarják megfélemlíteni az egyszerű embereket. A tanácselnök tehetetlenségét és elvtelen magatartását úgy jellemezte: „a bor jut nem kell az. asztalhoz kötéllel kötni, mert úgy sem marad az ott.” Erdődy Erzsébet, a falu fiataljainak érdekében szólalt fel. — Mi lesz velünk, mit tegyünk az EPOSZ érdekében? Még tanácstalanul állunk, nincs program, így egyhangúvá válik minden és a kezdeti lelkesedés hamar elmúlik. ígéretet tett: egy vitaindító cikket ír. s reméli, hogy ez hozzásegíti a falusi fiatalokat ahhoz, hogy egy közös gondolat alapján saját maguk megteremtik a szervezeti élet feltételeit. A hófúvások idején közel háromezer ember dolgozott az utakon költőket is megszólaltattak neves művészeink. A magyar költészet legszebb gyöngyszemeiben gyönyörködhetett a közönség. A versek kiválasztása már maga is biztosította az est sikerét. Hazafias, politikai, szerelmes és egyéb tárgyú versek hangzottak el. A több mint háromórás előadás nem volt hijjával semminek, felért bár-* milyen színdarab hatásával, a ko- moly értékekkel gazdagította a költészet, a szavalóművészet értőit és élvezőit. Művészeink — egy-kettő kivételével — nagy felkészültségről tettek bizonyságot. Minden új szavalat új élményt, lelki gazdagodást jelentett s a hálás, verskedvelő közönség nagy, szívből jövő tapssal köszönte meg tehetséges színészeink odaadó munkáját. Hiányosságról alig beszélhetünk, hacsak a József Attila-vexsek előadásába becsúszott hibákat nem említjük. Ezek a versek egy Ascher Oszkár tehetségét is próbára teszik és üljön meg a padkán az, aki például A város peremén című versből kt akarja hozni a józsefattilai történelemfilozófia rejtett szépségeit, eszmei és a korra vonatkozó mondanivalóját. Nem előadásra termett versek ezek, csak elmélyült, otthoni olvasással vagyunk képesek behatolni rejtelmeikbe. Színészeink bebizonyították, hogy a szavalóművészet területén is megállják helyüket. . G. M. Az Útfenntartó Vállalatot ritkán emlegetik. Ha mégis szóba kerül, nem dicsérik, mert legtöbbször valami kellemetlenség — kátyú, hóakadály t— juttatja az emberek eszébe. Most mi mégis elismeréssel írunk munkájukról. Dicséret illeti őket, mert az elmúlt hetekben a nehéz feladatokat sikerrel megoldották. Megyénkben nagy hófúvások voltak, s ezért a legtöbb útvonalon megállt a forgalom. A közúti kirendeltség irányításával a vállalat dolgozói azonban a lehetőségekhez képest gyorsan, két nap alatt, járhatóvá tették az utakat. A csehszlovákok húztak ki a „hóból” Megnehezítette a höeltakarítást, hogy megyénkben igen kevés gép áll a vállalat rendelkezésére, ami van is, régi, öreg masina. Sokat segített a honvédségtől kapott 4 lánctalpas vontató. Végső sorban a nehéz helyzetben csehszlovák barátaink segítettek, ők húztak ki a «■hóból«. Ugyanis négy hóekével felszerelt 10 tonnás Tátra kocsit küldtek segítségünkre, szakemberekkel együtt. A gépek mellett sok fizikai munkás is dolgozott. A hófúvások idején közel 3000 embert dolgoztatott a vállalat. Már minden útról eltakarították a havat egynyom távolságban. Most azon fáradoznak, hogy a főforgalmi útvonalakat teljes útszé- iességben megtisztítsák. Hóviharban a művésznő A miskolciak még emlékeznek arra, hogy a közelmúltban, január 16-ra meghirdetett Honthy-estet pem tudták megtartani, mert a művésznő kocsija, a hófúvás miatt nem ért be Miskolcra. Hogy mégis rövid két napon belül sor került az operettestre, az a közúti kirendeltségnek volt köszönhető. A művésznő kocsija előtt ugyanis a ki- rendeltség hómarója tört utat. Igaz, az utazás kellemetlen volt, a hómarógép igen lassan haladt, de a művésznő mégsem panaszkodott emiatt. 3 Negyvenhatmillió forint beruházásra, felújításra Még vége sincs a téli szezonmunkáknak. máris a további tervek, munkák- foglalkoztatják az útfenntartó vezetőit. Ebben az évben az előzetes tervek szerint 46 millió forintot fordítanak a megye útjainak felújítására és karbantartására. Többek között kijavítják az Ózd—Csemely—Nekézseny— Csenely közötti és a Cigánd környéki utakat. A 46 millió forint az előbbi évekhez képest emelkedést jelent. Borsod megye eddig is a legtöbbet kapta ebben a vonatkozásban, mégis kevés volt. A megye útjainak nagyrésze máig is igen rossz állapotban van. Miért? Deák Béla, a termelési ügyek vezetője humorosan csak ennyit mond: — Mi a szegény ember politikáját folytatjuk. És az eredmény: olcsó húsnak híg a leve. — Azaz, az e célra kapott pénz kevés ahhoz, hogy a szükségletek szerint nagyobb beruházásokat eszközöljenek. Ezért csupán csak foltozgatás folyik ott is, ahol teljes felújításra lenne szükség. A NŐK GONDJAI Társadalmunk súlyos megrázkódtatásokat élt át. Az erkölcs is mintha megingott volna. A családhoz való ragaszkodás mélyebben gyökerezik a nőkben, mint a férfiakban. Ezt a látszatot kelti az a tény, hogy disszidált anyáról, aki könnyedén, minden lelki- ismeretfurdalás nélkül otthagyta volna családját, gyermekeit, nincs tudomásunk. Napról-napra kapjuk azonban az elszomorító híreket, hogy itt is, ott is apa nélkül maradt a család, s az anya nyakába szakadtak a családfenntartás gondjai. A gyermek felneveléséhez egy emberpár bensőséges szövetsége szükséges, — nos, ezt a szövetséget nem egy férfi önkényesen „felmondta”, élt a „lehetőséggel”, itthagyott csapot-pa- pot és nekivágott a nagyvilágnak. A felbomlott szövetséget a magáramaradt asszony szervezkedéssel, a társadalom segítségével igyekszik pótolni, mert a gyermekeknek kenyér kell. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kéthónapos sztrájk erősen megviselte népgazdaságunkat, milliárdokra rug a kár. energia- és nyersanyaghiány miatt időleges munkanélküliségre is számíthatunk. Sok nő, 'munka, megélhetés nélkül marad. A ránkváró nehézségek leküzdésére minden lehető eszközt meg kell ragadnunk. A nőbizottság mozgalmat indított a súlyos anyagi helyzetben lévő családok megsegítésére. Ahol sürgősen tenni kell, gyűjtés útján siet a bajbajutottak segítségére. Ideiglenes munkatervük is a helyzetnek megfelelő anyagi természetű célokat tűzött napirendre. Háziinari tanfolyamokat Indítanék, ahol szabást-varrást és egyéb hasznos tudnivalókat sajátíthatnak el a rászorulók, majd a 'tanfolyam e'vég-ése »'tán háziipari szövetkezetté alakuljak, s a kereskedelem útján biztosítják termékeik értékesítését, — ezzri sok családanya képes majd gyermekeinek a mindennapi kenyeret biztosítani. Eddig már 35 nő jelentkezett. A tanfolyam 'Egyenes, A nöh!zott*áe nénz h?»áu a hivatalos szervek támogatását kéri a tiszteletet érdemlő célkitűzések segítésére. Megfelelő helyiség kiutalását és felszerelését kérik. A kért helviséff kö- rü! huza-vona. megnemériés mu'átkozik, de ezek a kezdeti nehézségek n»*m cstíggesztik el a bátor asszonyokat. Tervbevették, hogy ke'ié *-zámú jelentkező esetén már a jövő hőnaoban megnyitják a tanfolyamokat. •Jelentkezni lehet a Hazaf’as Népfront Tanácsháztéri épületében, 7. T^tSfi Emlékházban. Mindenki úgy segít magán, ahogy tud. A megyei nőbizottság ilyen módon igyekszik biztosítani az asszonyok foglalkoztatását. * ÜZEMI MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA ift ti
