Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-26 / 47. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1951. február 2é MIT LÁTTAM HALLOTTAM ALBERTTELEPEN ? Őszinte beszélgetés Loy Árpád Kossuth-díjás bányásszal * Hasa akarnak jönni,., A rádió idegennyelvű osztályához érkezett külföldi levelekből Egy régi franciaországi nőhallga- tónik, aki itthon járt látogatóban a múlt évben, érdeklődik a Szülőföl­dünk munkatársai felől. Többek kö­zött írja: »Itt Lensban a bányában dolgozik egyik a rádiótól, a bálban beszéltek vele karácsonykor. Nem láttam személyesen, magas, szőke, mint mondják. Franciául beszél. Hát Mikor jön már el az a nap, amikor nekünk is szocialista kormányunk lesz Egy másik francia hallgatónk írja: »A második világháború óta mi ál­landóan háborúban vagyunk — vol­tak események Afrikában, azután pedig az indokínai háború, s ez még alig ért véget, már elkezdődött Al­géria, s most aztán Egyiptomot tét-' Köszönet a moszkvai rádiónak Köszönetét mondok a moszkvai rádiónak az egyiptomi és a magyar eseményekről szóló jelentéseiért. Én magam is arra a következtetésre jutottam, még mielőtt adásaikban ezt alátámasztották volna, hogy Ma­gyarországon fasiszta puccs ment végbe. Nyugat-Németországból származó Naponta 9 márkát költenek az NDK-ban üdülő gyermekek élelmezésére ez kész öngyilkosság;;; Olyan na­gyon kár és szomorú, hogy ez mind megtörtént. Csak azt írhatom, hogy vissza akarnak menni és menni is fognak. Sokan vannak a környéken barakokban és össze-visssza; ? -. ■ sze­gények. Erőt és kedvet kívánok Önöknek a munkálkodáshoz.«« ték hozzá. Mikor jön már el az a nap, amikor nekünk is szocialista kormányunk lesz, mint Önöknek és minden szomszédunkkal békében él­hetünk és szabadságban. Egyetértés­ben minden emberrel, fehérrel* fe­ketével, vörössel és sárgával?« német vagyok. Azért jöttem -az Egye­sült Államokba, hogy megismerjem az úgynevezett amerikai demokrá­ciát. Ez a demokrácia olyan nagy­szerű, hogy »rózsaszín« szocialistá­ból kommunistává lettem. Üdvözletemet küldöm az orosz népnek. Arnold J. Egyesült Államok Közel féléve már annak, hogy Alberttelepen jártam. Október óta sokminden történt e híres bányász­faluban. Arra is kíváncsi, voltam, hogy a Kossuth-díjas bányász, or­szággyűlési képviselő Loy Árpád elvtárs és családja hogyan élte át a nehéz napikat. Miként cselek­szik, s hogyan gondolkodik... O Mit láttam, hallottam Albert- telepen? — Ha erre a kérdésre táv­irati stílusban kellene válaszolnom, így felelnék: — Az üzem termelése az októberi­nek jelenleg csak 30 százaléka. Stop! Loy ArpcA brigádja kétfelé vált. Az egyik a szénfalnál dolgozik, míg a másik fenntartási munkát végez. Ereszkéjük és frontjuk víz alá ke­rült, nehéz a munkájuk. Az ötös ereszkcben a nagy frontot most ké­szítik elő, egy hónap múlva már szenet adnak. Visszaszerzik régi hír­nevüket. Stop! A Loy-család egész­séges és jól van. Megszaporodtak. Fiúgyermekük lett a 13 éves Abóczi Ferenc személyében. Loy mama kárpótolja a pesti szülők szeretetét. A fiú a bányatelep hetedik osztályá­ba jár és szorgalmasan tanul. Stop... m Kényelmesen berendezett, meleg szobában beszélek Loy elv- társsal. A máról, a holnapról van jzó. Szavai mély igazságot tartal­maznak, — s igen őszinték. — Hidd el — mondja — október­ben lélekcserélő idők jártak, vad szenvedélyek tomboltak, — a pró­batételek ideje volt. Hazát, hitet, eszmét, meggyőződést, barátot cse­réltek és tagadtak meg sokan e kis faluban is. Voltak olyanok is, akik úgy érezték, hogy kiégett a lelkűk. Mások tétováztak, csalódottnak írezték magukat. De egyre többen vannak és lesznek egészséges lel­kű, tisztaszemű és gondolatú em­berek, akik felemelték a fejüket. •Bár hosszas keresés után, de meg­találták a helyes utat. Nehezen indult meg nálunk a párt szervezése — folytatja Loy elvtárs. — Mégis ma már több mint ICO párttagunk van. Büszkén dicsekedhetek azzal, hogy egyre többen kérik felvételüket a pártba, mert bányászainknak szilárd meg­győződése, hogy ők a proletárhata­lomhoz, a munkásosztály pártjához tartoznak. Amikor az egyik mun­kással elbeszélgettem, megkérdez­tem tőle, hogy mint pártonkívüli, miért akar a pártba belépni, így válaszolt: — Csak most látom igazán, hogy az emberekben lehet csalódni, — meg az emberalkotta módszerekben és törvényekben — de az eszmében soha. Az embereket, akik nem oda­valók, el lehet távolítani, a mód­szereket meg lehet változtatni, a törvényeiken lehet javítani. S ha elkerülnek azok, akik a rossz mód­szert alkalmazták, akik a hibás törvényeket hozták, újra tiszta j fényében ragyoghat a szocializmus eszméje. Hogy ez így legyen, ehhez — úgy érzem — nekem is közöm van. Ezért akarok az MSZMP tag­ja lenni! m Loy elvtárs megkérdezte, hogy mi történt tulajdonképpen az egyetemen. Amit tudtam, őszintén elmondottam. A történtek, amelyről beszéltem, igen meglepték, arcán látni lehetett a vajúdást: mit is vá­laszoljon? Nem sokáig gondolkozott, mindjárt meg is mondta, amit ér­zett: — 52 éves ember vagijok. 26 évet töltöttem a föld alatt. Számításomat a néphatalomban találtam meg. Megbecsülnek, szeretnek, elismerik a munkámat. Bárhol tartottam fo­gadónapot, mindenütt lelkesen be­széltem népi demokratikus rendsze­rünk vívmányairól, megváltozott életünkről, főleg ifjúságunk szép jö­vőjéről. Higyjétek el — mondja —, már alig vártuk, hogy a mi fiaink, a mi véreink kikerüljenek az egye­temről. Alig vártuk, hogy vállvetve építsük drága hazánkat. Szeretem az ifjúságot, bízom benne, de az ilyen intrikákkal, provokációkkal én sem. értek egyet. Talán csalódtam volna fiatc inkban? Nem! Nem hiszem, hogr mi fiataljaink olyan ember­típus. hasonlítanának, aki olyan szemüveget visel, amelyen minden­kit törpének lát, csak magát Gulli­vernek. A mi fiataljaink nem gondolkoz­hatnak így. Az ő hivatásuk igen szép és felelősségteljes. Munkáshatal­munk további megszilárdítása nem kis mértékben az ő magatartásuktól függ. Én his- m, hogy fiataljaink ezt megértik, s a jövőben a józan ész, nem pedig az indulatok vezér­lik majd lépéseiket... 4» Bármiről is beszéltünk Loy elvtárssal, mindent a pártosság szemszögéből nézett. — Sokat gon­dolkoztam azon, — mondja —, hogy milyen lesz a mi pártunk? Nem vesz-e át olyat, amely az MDP vezetésében helytelen és rossz volt. Nos, én úgy gondoltam, hogy olyan lesz, amilyermek a ta­gok alkotják. Ha katonái higgad­tak, emberségesek, hűségesek a néphez, és a kommunizmus tiszta eszméjéhez, akkor népünk tovább léphet a felemelkedés útján. © Ezt hallottam és láttam Albertte- lepen. S most közreadom. DRAGOS GYULA Az októberi események után a Né­met Demokratikus Köztársaság nemcsak ruha- és élelmiszerkülde- ményekkel segített hazánkon, hanem többezer gyermek üdültetését is vál­lalta. A rászorultak gyermekei a 6— T2 éves fiúk és lányok első csoportja decemberben indult el az NDK-ba, az utolsó, csoport február 26-án kel útra. Összesen 3700 gyermek üdül három hónapig a baráti országban. A vendéglátók messzemenően gon­doskodnak a magyar fiatalokról. Naponta 9 márkát • költenek egy gyermek élelmezésére, ami csaknem 50 forintnak felel meg. Az üdülő-» otthonok lakóit a játékok tömege,, film és színházi előadások szórakoz­tatják. Gondoskodnak a gyermekek oktatásáról is. Azok a csoportok, ame­lyek az iskolai vizsgákra nem érkez­nek haza, ott tesznek tanúbizonyság got előmenetelükről. * Az NDK összesen 4 millió 253 ezer márkát költ a magyar gyermek kék üdültetésére. Ebből az összeg« I bői egy rend új ruhát is kapnak a I gyerekek. (MTI) 5-4 Johan Leppich nyugatnémet je-1 zsuita páter már évek óta a nyugat-1* európai országokban utazik, mint a Vatikán vándorprédikátora. Az a hír járja róla, hogy »csodálatos szónoki tehetség« és prédikációit mindig igen sok ember hallgatja. Leppich atya prédikációi kissé eltérnek a szokásos szentbeszédektől. Stílusáért és módszereiért »palástos bohócnak«, prédikációinak tartalmáért pedig »fe­kete Göbibelsnek« nevezték el. Leppich atya ritkán prédikál temp­lomban. Az ő stílusa más környeze­tet igényel, pedig prédikációinak az a célja, hogy »az úr nyájától elsza­kadt bárányokat« visszaterelje az egyházba. Az energikus lelkipásztor nem várja meg, amíg »az eltévelye- dett^ juhok« visszatérnek a katolikus karámba, hanem maga megy a ny£j közé és cselekszik. Leppich atya ebédidő alatt ellátogat az üzemekbe, mint fekete árnyék jelenik meg a tömegben nagyobb összejövetelek idején, az utcán teherautókról pré­dikál. Ez a fiatal, mozgékony ember a nagy ügy érdekében prédikációiban legalább úgy ékelődik és szellemes- kedik, mint egy hivatásos konferan­Irta: L. ZVENYIGORODSZKIJ vált... Az ausztriai helyzet rendkí­vül aggasztó. Bács, ahelyett, hogy el­jegyezné magát az istennel, — kacér­kodik vele.« Leppich atya, mint már mondot­tuk, — modern ember, így hát nem veti meg a jó reklámot sem. Néhány nappal Bécsbe érkezése előtt több lap hírüladta, hogy jön »az isten szócsöve«, aki Ausztriában »hadjá­ratot indít a lelkek megmentéséért« és »elsősegélyt nyújt a szenvedőknek és eltévelyedetteknek«. Az egyik lap nagy hangon dicsérte Leppich prédikációit, amelyet egy katolikus kiadó jelentetett meg és igen furcsa megállapítást tett: »-Ezek a prédikációk érdekesebbek — állította a lap —, mint a bűnügyi regények!« Leppich prédikációit illusztrált, dí­szesen kötött kis könyvek formájá­ban több mint 300.000 példányban adták ki a nyugateurópai könyv­kiadók. Ez a példányszám a nyugat- európai országokban egészen rend­kívüli jelenség. A prédikációknak ilyen izgalmas címük van: »HÁROMSZOROS SÄTÄN«, sincs, a másiknak meg cipőgyára van? — Ausztriában KÖLCSÖNT BOCSÁTOTTAK KI templomok építésére. Nem lenne jobb, ha lakóházak és iskolák építé­sére fordítanák a 70 millió Schillin­ge!? — Mondja, páter, mit prédikált, amikor a Hitlerjugend nevű náci if­júsági szervezet tagja volt és a hit­leri Wehrmachtban szolgált? — Miért szít gyűlöletet az oroszok ellen? Megfelel ez a krisztusi tanítás szellemének? Az ilyen kérdésekre azonban még senki sem kapott választ a jezsuita Leppich atyától. (A „Lityeratumaja Gazeta”- ból.) TÁJÉK OZTATO A megyei Állatforgalmi Vállalat ezúton, értesíti mindazon termelőket, akik a »B« és »Sz« ár közötti árkü­lönbözet kifizetését igényelték az ál­taluk többletként beadott sertés-súly után, hogy kérelmük elbírálása fo­lyamatban van. A vonatkozó rendelet szerint az 1956. évi beadási kötelezettséget meghaladó mennyiségű — 1957. évre történő előteljesítési szándékkal be­adott — mezőgazdasági termék után illeti meg a termelőt a »B« és »Sz« ár közötti árkülönbözet. Az eddig beérkező igénylésekből, illetve az azokhoz csatolt igazolásokból nem állapítható meg, hogy a túlteljesítés 1957. évi előteljesítésként jelentke­zik-e, vagy más cikkből fennálló hát­ralék teljesítésére szolgál-e, avagy más hátralékos termelő részére adta-e be azt a termelő utólagos tár­sítás céljából. Ezért a vállalat az igényléseket az illetékes községi ta­nács vb-hoz küldte meg az előírt igazolás elkészítése végett. A helyi tanács vb. a termelő vala­mennyi 1956. évi teljesítésre vonat­kozó vételijegyét és a beadási köny­vet bevonja és azokat az általa ki­állított igazolás mellékleteként vál4 lalatunkhoz továbbítja az árkülön­bözet kifizetése végett. A községi ta-< nács által fentiek szerint beküldött igazolások alapján az árkülönbözetet haladéktalanul postára adjuk a tér-* meló címére. Megyei Állatforgalmi Vállalat GV&rak, ftltamí gazdaságok és tszcs-k! Gumicsizma lavltás! Nem érdemes kiselejtezni a rossz gumicsizmákat, mert 75 forintért ki­cseréljük vízmentes és egészségügyi szempontból teljesen megfelelő gu­micsizmára. A rossz, hibás gumicsizmákat kér­jük címünkre vasúton (Budapest, Nyugati-pályaudvar) elküldeni* 30 NAPON BELÜL SZÁLLÍTUNK HELYETTE JAVÍTOTT (REGENE­RÁLT) GUMICSIZMÁT! Rossz csizmát rendelés nélkül Is átveszünk — magas áron — a MÉH-en keresztül. Továbbá szállítunk még 120 forintért — új talp, sarok és bélelt — első­rangú minőségi csizmákat. A selejtet javára írjuk. fővárosi xiv. kézműiparivá műanyag részlege. Budapest, XIV. Hungária krt. 133. Telefon: 496—836. Állami gazdaságaink felkészültek a tavaszra S2ié. Leppich prédikációi hagyományos katolikus tartalmuk ellenére magu­kon viselik a kor bélyegét. Néha szo­ciális jelszavakat hangoztat, amelyek nem túlságosan veszélyesek a fenn­álló rend számára, máskor olyan na­turalista megjegyzéseket tesz. ame­lyeknek hallatára elpirulnak az asz- szonyok, lírai kitérői a divatos, mo­dernista költők stílusára emlékeztet­nek, máskor durván szidalmazza az istenteleneket. De nem felejtette el a múlt legjobb fogásait sem, ame­lyekben oly gazdag a Vatikán fegy­vertára. Ha a téma megköveteli, Leppich oly vadul és SZENVEDÉLYESEN ORDfT, hogy az öregasszonyok megreszket­nek a rémülettől, ha'kell, könnyeket hullat, vagy könyörögve összekul­csolja kezeit... A jezsuita prédikátor nemrégen Bécsbe utazott. A Vatikán vélemé­nye szerint ugyanis Becsben nem a legrózsásabb az egyház helyzete, bár elég nagy a katolikus vallású embe­rek száma. Különösen az ifjúság okoz gondot, mivel templom helyett in­kább a sportpályákat és a mozikat látogatja. »A film és a gyorsütemű termelés idején — jelentette ki Lep­pich egy sajtóértekezleten — az isten sokak számára fölösleges áruvá »Krisztus egy rosszhírű hamburgi ut­cában« stb. Leppich atya úgy tervezte, hogy prédikációsorozatot tart az istentől elrugaszkodott bécsieknek, méghozzá külön prédikációt a lakosság minden rétegének. Annak ellenére, hogy a közönség­től függően »specializálta« prédiká­cióit, mindegyik szentbeszédben megtalálhatták a hallgatók a lénye­get: Leppich atya arra szólította fel a híveket, hogy minden eszközzel harcoljanak a kommunizmus ellen. Csak a politikában nagyon járat­lan emberek kéozeihetik azt, hogy Leppich atya önnön jószántából pré­dikál. Pedig nem saját kockázatára járja a nyugateurópai országokat. Leppich atya hivatásos propagan­dista, befolyásos körök szolgálatában áll, a»--’vek arról ábrándoznak, hogy a né*- demokratikus országokban visszaállítják a kapitalizmust. Leppich atya bécsi látogatásakor új módszert is alkalmazott. Közzé­tett egv telefonszámot, amelven köz­vetlenül »az isten szócsövétől«, vagy helyetteseitől lehetett feleletet kapni bármely kérdésre. A jezsuitához in­tézett kérdések között ilyenek is vol­tak: — Miért van az, hogy egyik Krisz­tusban kedves testvérünknek cipője Mi újság a megye állami gazdasá­gaiban? Megtettek-e már minden előkészületet a tavaszi munkák meg­kezdésére, milyen tervek vannak az 1957-es évre? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel az Állami Gazdaságok Központ­jában Diószegi Elemér elvtársat. — Szombaton és a múlt hét min­den napján igazán élvezetes tavaszi idő volt. 1 . Gyönyörűen sütött a nap, pirult, száradt a föld. Szinte jókedvre derítette az embert. Az állami gazdaságok telephelyein is szor­gos munka folyt, úgy terveztük, hogy hétfőn néhány helyen a megyében elkezdjük a ve­tést, — mondja Diószegi elvtárs. — Sajnos azonban, a vasárnapi havazás és az ezt követő hűvös idő keresztülhúzta a számításokat. Ha rohamosan kisüt a nap és meleg idő lesz, akkor is kell két-három nap, hogy ismét rá lehessen menni a földre. — Megtettek már minden előké­születet? — kérdezzük. — Ezen a héten zailanak le állami gazdaságaink telephelyein a kötelező tavaszi gépszemlék. Eddig közpon­tunk tartotta a szemléket, most azon­ban — hogy nagyobb önállóságot biztosítsunk a gazdaságok vezetői­nek — sajátmaguk ellenőrzik a tava­szi felkészülést. A központ természe­tesen továbbra is él ellenőrzési jo­gával. — Mit bizonyítanak az eddigi ta­pasztalatok? — Általában az tapasztalható, hogy gazdaságaink lelkiismeretesen fel­készültek a tavaszra, a gépeket rend­behozták, karbantartják. A kötelező gépszemláket . március 1-ig tehát minden telephelyen meg tudjuk tar­tani. Előkészítették már a vetőmag­vakat is és ha az időjárás engedi, azonnal el lehet kezdeni a vetést. — Mutatkozik-e komoly elmaradás az őszi mélyszántásban? — Sajnos, az októberi események következtében több helyen üzem- anyaghiánnyal küzdöttünk, s emiatt egy időre kénvtelepek voltak leállni a gépek: később pedig az időjárás akadályozta a munkát. Statisztikai adatok szerint az őszi mélyszántást körülbelül 70 százalékban sikerült elvégezni. Végeredményben tehát nagy kiesés nincsen, mert a felszán­tott földekbe zavartalanul el tudjuk vetni a tervbevett kalászosokat, vö­röshere. zöldborsó stb. magvakat és bizonyos vagyok abban, hogy rövid idő alatt be tudjuk fejezni a tavaszi szántást is. Általában az a vélemé­nyt \k a tavaszi szántással kapcso­latban, hogy ezt nem kell elhamáN kodni. Tavasszal óvatosan kell szántani és lehetőleg azonnal el kell mun* kálni a földet, mert szárad és so­kat vészit tápértékéből. — Mi a helyzet a földkérdésben? — A mi álláspontunk az, hogy a2 állami gazdaságok földjéből nem adunk le. Ehhez, nem lehet hozzá- nyúlni. Erre különben a Miniszter- tanács is határozatot hozott. Nem engedhető meg, hogy bárhol is meg-« bontsák az álíami gazdaságok rend­jét, vagyonát és egységét. Nem is igen voltak földkövetelések. Egyedül talán a taktaharkányi eset említésre méltó, ahol 470 hold földet követel­tek tőlünk vissza, de ezt a követelést a minisztérium elutasította. Termé­szetesen nem zárkózunk el az elől* hogy érdemleges tárgyalásokat foly­tassunk a dolgozó parasztokkal. Olyan földet, amelv kiesik a gaz­daság centrumából és a dolgozó párasztoknak szükségük van rá, szívesen átadjuk. Az Állami Gazdaságok Központjá­nak az az elhatározása, hogy talp-» alatnvi föld se maradjon megműve­led énül, mert a jó termésre, a gabo­nára nagy szüksége van az ország­nak, — mondotta Diószegi Ele­mér elvtárs. (önodvári)

Next

/
Thumbnails
Contents