Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-26 / 47. szám

3 1957. februári 20 Eszákmagtárokszac Megliezdődöít a pártszervezés a szerencsi cukorgyárban r A szerencsi cukorgyár Észak- tnagyarország egyik legnagj^obb élel­miszeripari üzeme, mintegy 600 dol­gozót foglalkoztat. Ebben a gyárban, ahol a dolgozóknak majdnem a fele tagja volt az MDP-nek, nehezen kez­dődött meg a párt szervezése. Az MSZMP üzemi szervezete két hete alakult meg, de a 260-as MI>P lét­számhoz viszonyítva alig 30 tagja van. Az októberi események mogitnutat- ták, hogy a cukorgyár MDP tagjai között kevés volt a kommunista. Ma­ga-az üzemi MDP-szervezet volt tit­kára, Nagy János is SZÉGYENLETESEN VISEL­KEDETT. Megtagadta kommunista mivoltát,, rendszeresen hallgatta a Szabad Európa híreit és terjesztette az üzem dolgozói között. A dolgozókat le akarta beszélni arról, hogy a pártba belepjenek. Gulyás Lajos elv­társnak kijelentette: »Be ne merj lépni a pártba, mert szétrúglak!« — Most pedig ez a volt párttitkár kér­te az MSZMP-be való átigazolását. Természetes, hogy a leghatározottab­ban visszautasították. Kevés párttag viselkedett Nagy Jánoshoz hasonló szégyenletes módon. Legtöbben a megfélemlítés, a kommunistaellenes hangulat miatt tartózkodnak még most is a pártba való belépéstől. Október végén a gyárban is meg­jelentek a huligánok, a lázítók. — Tóth István maszek villanysze­relő és Orosz Pál vasutas a leg­véresebbszájú uszítok közé tartoztak. Vezetésükkel a hangoskodóknak egy nagyobb csoportja a párttagokat ar­ra kényszerítette, hogy a vörös csilla­got távolítsák el az üzemről. O ro s z László vasutas Marton László párttagnak kijelentette: »Ha fegy­verhez jutok, te leszel az első, akit lelövök!« A felizgatott tömegből töb­ben a kommunisták akasztását kö- vétellék. A kommunistaelienesség egyik főfészke az üzemi munkás­tanács volt. Novemberben még nyíl­tan beszéltek arról, hogy nem isme­rik el a Kádár-kormányt, nem enge­dik meg a párt szervezését az üzem­iben. Fancsalszki István, A MUNKÁSTANÁCS ELNÖKE KIJELENTETTE: címig én elnök leszek, nem lesz kom- ínunista tagja a munkástanácsnak. Ez eddig tényleg így is van. Még ő az elnök és egyetlen párttag sincs a munkástanácsban. Ez a Fancsalszki sokszor hangoztatta, hogy a mun­kástanácsnak politikamentesen kell dolgozni. Vajon a politikamentessé­get jelenti-e, hogy Németh Rezső szakszervezeti elnököt felelősségre- vonta, amiért belépett a pártba. »Hallom, beléptél a pártba« — mondta neki. — »Vedd tudomásul, le fogunk váltani, kommunista nem állhat a szakszervezet élén.« Nekünk az a véleményünk, nagyon is politizál Fancsalszki úr társai­val együtt, csakhogy éppen a párt ellen, a kommunisták ellen. Ezt bi­zonyítja többek között még az is, hogy az MSZMP alakuló taggyűlésé­ről tüntetőén távolmaradtak a mun­kástanácsi tagok, annak ellenére, hogy többet közülük meghívtak. Ez a kommunistaelienesség a cukor­gyárban még a legutóbbi időkig is tapasztalható volt. Erdélyi János elvtásrsat, aki a partszervezet szerve­zését megkezdte, többször is megfe­nyegették, hogy hagyja abba a mun­kát. Egy ízben így szóltak hozzá: »Mennyit fizessünk neked, hogy ab­bahagyd a párt szervezését?« Azon­ban Erdélyi elvtárs és a többi bátor kommunista a zaklatások és fenyege­tések ellenére is szervezte a párt- szervezetet. Kitartó, áldozatkész munkájuknak megmutatkozik az eredménye. A párttagok egyre bát­rabban hangoztatják a párt politiká­ját és szembeszállnak a zavartkeltö híresztelésekkel. A napokban mag­netofonra vették Marosán elvtárs Diósgyőrben mondott beszédét és az üzemi hangoshíradón keresztül is­mertették a dolgozókkal. A beszéd után a volt MDP-tagok közül többen kérték felvételüket az MSZMP-be, a nagyhangú, a kommunistaellenes elemek pedig kisebb fiúk lettek. A szerencsi cukorgyár pártszerve­zetének kommunistái most egyik leg­fontosabb feladatuknak tartják, hogy a párt tisztaságát megőrizzék, távol­tartsák a párttól a karrierista, két- kulacsos elemeket.. Ugyanakkor azon­ban nem mondanak le a pártszerve­zet taglétszámának növeléséről sem. Felkeresik a régi MDP-tagok közül azokat, akik munkájuknál, magatar­tásuknál fogva alkalmasak a párt­tagságra, elbeszélgetnek velük és az újjászervezett párt soraiba hívják őket. Az egyre erősödő pártszervezet fontos feladata lesz az is, hogy az üzemi munkástanácson belül meg­változtassa a jelenleg még mindig tapasztalható pártellenes légkört. A munkástanács arra alkalmas tagjait FEL KELL VENNI A PÁRT SORAIBA, akik majd mint kommunisták »nem politikamentesen«, hanem igenis a párt politikájának megfelelően fog­nak dolgozni ebben a fontos mun­kásönkormányzati szervben. Ma már más szelek fújdogálnak a szerencsi cukorgyárban is. A párt itt is él, lélegzik, a kommunisták egyre lelkesebben, eredményesebben dol­goznak. Az uszítok, a nagyhangú, pártellenes elemek csendesebben vi­selkednek, kezdenek visszahúzódni, kénytelenek beismerni, hogy veresé­get szenvedlek. A kommunisták dol­ga biztosítani, hc'gv áoha többé ne kerekedhessenek felül. (szemes) Igazságosabb áruelosztást a földművesszövetkezeteknél A napokban felkereste szerkesztő­ségünket Berdár Simon, a felsővadá­szi földművesszövetkezet ügyvezetője és segítségünket kérte a község dol­gozói érdekében. Elmondotta, hogy boltjukban fontos közszükségleti cik­kekben nagy az áruhiány. Különösen a vegyiáruk, cipőkrém, zománcáru, cukorkaáru hiányzik. E cikkekből hónapok óta egyáltalán nem, vagy alig kaptak árut, ugyanakkor a szom­szédos körzetek, ha hiányosan is, de rendszeresen kaptak ‘árut. Berdár Simon ügyvezető a felsővadásziak kérését közvetítve, arra hívja fel az illetékes szövetkezeti vezető szerve­ket. a MÉSZÖV és a JASZÖV vezetőit, hogy az áruclosztásnál a jövőben igazságosabban, körültekintőbben járjanak el és a felsővadásziakat ne hagyják figyelmen kívül. HATÁRJÁRÁS _________ B oldva községben, a termelőszövetkezetiek között I. rész. v NAPOKIG szépen sütött a nap, a zél sem volt annyira féktelen, iga­zi tavaszi szellő szárította a földe­ket a nagykiterjedésű boldvai ha­tárban is. A községi tanácselnök csak hozzávetőleges adatot mond, a , titkár viszont már pontosan meg­mondja, amikor beletekint a nagy­könyvbe és elárulja: a község ha­tára 4940 hold, ebből szántó 3200 hold. Ezek a földek valaha Szat­mári Királyi Pált, Básthy Barnát, Horváth Elemért, a falu egykori földbirtokos urait gazdagították. A földosztáskor 219 dolgozó paraszt­nak teljesült régi vágya: a földosz­tás. Összesen 1876 holdat osztottak ki olyanok között, akiknek addig nem volt egy talpalatnyi sem, de kaptak sokan, akiknek addig is volt valamicske. A falu régi uraira, a földbirtoko­sokra, már csak a felnőtt lakosság emlékszik, a gyerekek csak hallo­másból ismerik őket. Emléküket a két kastély, no meg a számtalan gazdasági épület és udvar őrzi csak. A termelőszövetkezetben keve­sen, szeretettel dolgoznak. Ha hiányzott volna a 41 tagból a ra­gaszkodás a közöshöz, akkor az októberi események szétzilálták volna soraikat. De nem. Együtt maradtak, az 1949-ben eresztett gyökeret kitépni nem lehet. A CSOPORT földjei felszántva, megmunkálásra készen várják a dolgozó embereket.Úgy vonzza a ha­tár, mint a mágnes a vasat. Azt kutatja, számolja, latolgatja: le­het-e már vetni?’ A csoport tagjait is ilven gondo­latok űzték, hajtották. Közvetlen a falu határában folydogál a Boldva. Ettől túlnan húzódik egy darabon a tsz. földje, amiből 8 hóid kerté­szet. Ezt a területet a többitől a patronáló üzem, a saiókazai bánya által épített öntözőcsatorna választ­ja el, amelynek a végében a folyó fölé építve áll a motorház. Tavaly volt egy kis hiba a csatornával. A folyó felőli része kicsit alacsony, kifelé nem lejt úgy, hogy egyenle­tesen és bőségesen öntözhessenek. A legjobb idő most kínálkozott ar­ra, hogy kimenjenek vagy hatan és helyreüssék a hibát. Amikor jártuk a tsz. határát, ide is eljutottunk. Pillanatok alatt körülkapták az el­nököt és kereszttűz alá vették. A kérdések csak úgy röpködtek. — Elnök elvtárs, mikor vetünk már? — szólt az egyik. — Jó már a talaj! — így a másik. — El ne késsünk! — tromfol a harmadik. AZ ELNÖK mosolyogva áll kö­zöttük. Mitagadás, jóleső érzés eny- nyi felelősségtudatról, ennyi mun­kaszeretetről hallani, még akkor is, ha csak csendes hallgató az ember. Az elnök egy szót sem szól. Le­lép a gátról, a. csatornáról, be a szántásba. Lehajol és feltúrja a szántás kérgét. Felmarkol egy ada­got és odasétál a többiekhez. Jól megnyomkodja a magotváró föl­det és így szól: — Nézzék! Még sáros, tapad. Igaz, a teteje már megszikkadt, de alább még alkalmatlan a vetésre. De ha így marad az idő, két-hárcm nap múlva vetünk. — így marad biztosan — biza­kodnak a többiek. — Bár így maradna! — bólint az elnök is. Ne vegyék rossznéven azok Boldván, akik vetésre buzdították az elnököt, de rossz meteorológu­sok. Ami megtörtént, megtörtént, ők sem tagadhatják le, de újra le­esett a hó. • Végülis belenyugodtak. Csupán annyit jegyeztek meg: — No, akkor ásóra, kapára, csi­náljuk a csatornát, addig se le­gyünk tétlenek, mert a kertészet — s a nyolc holdas területet futja át egy pillanatra tekintetük — kin­csesbánya. Az lenne, ha ... De erről Kovács Tamás bácsi, a tsz tehenésze mesél, aki meg a táp­anyagot, a trágyát gyűjti össze hétről-hétre a kertészet részére is az istállóban, őt csak egy dolog aggasztja: a kertészetből a szak­ember hiánya. Örömmel beszéli el, hogy tavaly 102 000 forintot jöve­delmezett ez a 8 hold, de lehetne 5:Q2 000 forint is, ha ..: S ez a »ha« már nemcsak a tsz tagjaira vonatkozik. Illetékes szer­vek segítségére is szükség van, % hogy legalább egy kertészeti szak­emberhez hozzásegítsék a boldvai termelőcsopcrtot. Mindmáig sem­mit nem tettek, de tenni kell, mert a tavasz a küszöbön, s a tavasz ahogy jő, úgy siet is, követeli a magáét, nem vár. A TSZ IRODÁJA a falu köz­pontjában van. A szomszédban a tisztaságáról és jó munkájáról hí­res terményraktár, átellenben a népbolt, odább a volt kastélyban és egyéb épületekben az iskola, 200 méterre a tanácsháza — s mert ez a központ a legforgalmasabb is. A csoport irodáján is gyakran nyílik az ajtó. Itt a , frontot” Gyöngyösi Annuska könyvelő tartja, akiről csak elismerő sz&t hallottam faluszerte. Olyanok is bejárnak ide, akik nem tagjai a csoportnak, de eljönnek ügyes-bajos dolgaikat megbeszélni. Az elnökkel alig néhány perce érkeztünk mi is a falu szélén lévő juhisíállóból nyakig sárosán. Azt mondja: — Gyere, még a tehénistállót is meg keil nézned. — No. ez szép — mondom. — Várj, csak várj! Olyan ez, mint a szép piros alma, amely be­lül rohad. Pedig 360 ezer forintért építették öt évvel ezelőtt. Az elnöknek volt igaza. Nyom­ban a bejáratnál, ha feltekint az ember, akkora lyuk tátong a mennyezeten, amin egy jókora lift is közlekedhetne. A nádpaHó pedig úgy csüng alá. mint a korhadó fa ágai. De a mennyezet más részein is tekintélyes repedések jelzik: jó lesz vigyázni! A gazdánál ilyen kérdésben nagyobb és kritikusabb szakember nem kell. Kertelés nél­kül kimondták: egy ilyen istálló­nak 30—40 évig tartani kell. S még öt évig is alig állta a sarat. Ki a felelős ezért? Ha rajtam ál Ina. azt a vállalatot, amelyik az islállót építette, hanyag munkája miatt valamilyen módon kártérítésre kö­telezném. S talán nincs kizárva, hogy lehet is kötelezni. A TERMELŐCSOPORT tehát él és virul. Erősödik és gyarapodik, mind erőteljesebben halad a meg­kezdett úton. Tóth Ferenc Ünnepi taggyűlés Parasznyán A paraszmyai MSZMP alapszer­vezet vezetősége 1957 február 23-án este ünnepi taggyűlést tartott a Szovjetunió Vörös Hadseregének 39 éves fennállása alkalmából. Az ünnepségre meghívtuk azokat az MSZMP-tagokat is, akik a község­ben laknak, de nem itt vannak az alapszervezetben, hanem az üze­meknél, vagy a bányáknál dolgoz­nak. Az ünnepi taggyűlésre az elv­társak pontosan eljöttek, hogy mél­tóan megünnepeljük a Vörös Had­sereg születése napját. Az ünnepi taggyűlést Szabó Fe­renc elvtárs, az MSZMP helyi tit­kára nyitotta meg. majd az előadó megtartotta beszédét. Előadásában visszatekintett a Vörös Hadsereg 39 éves múltjára, elért eredményei­re, az 1945-ös felszabadításról és az ebben kimagasló hőstettekről be­szélt, s arról, hogy a Vörös Hadse­reg 1956 októberében már másod­szor védte meg hazánkat az impe­rialista támadásoktól. Elmondotta, hogy mi csak tiszteim és becsülni tudjuk a Szovjetunió Vörös Had­seregének hőstetteit. Becsülni és szeretni kell őket, mert most is ők mentették meg népünket a szörnyű elnyomástól. Az ünnepi taggyűlésen több elv- tács felszólalt és a Szovjetunió Vö­rös Hadseregének dicső hőstettéről beszélt. Az ünnepi taggyűlés végén eléne­keltük az Internacionálét. * OROSZ FERENC .M’*y.1 ; MSZMP szerv, titkár, ’ Parasznya Az Alekszandrov együttes nagysikerű fellépte az Operaházijait Vasárnap este az Állami Opera­házban mutatkozott be a szovjet hadsereg Vörös zászló érdemrend­del kitüntetett A. V. Alekszandrov ének- és táncegyüttese. Az Opera­ház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség hatalmas tapssal fogadta a szovjet katonaművészeket, akik mű­soruk elején magyar nyelven énekel* ték el a magyar Himnuszt. Az előadás végén a közönség hosszan ünnepelte az Alekszandrov együttes vezetőit és tagjait, akiknek több számot meg kellett ismétel­niük. (MTI) Szebb férfi- és gyermekingek, aratónadrágok készülnek Békéscsabán A békéscsabai ruhagyárban a má­sodik negyedévben újfazonú férfi és gyermekingek gyártását kezdik meg. Régi kívánságot teljesítenek azzal, hogy megkezdik a dolgozó paraszt­ság és a mezőgazdasági munkásság körében igen kedvelt fekete arató­nadrágok gyártását. A nyárig csak­nem 90 ezer ilyen könnyű nadrágot készítenek. (MTI) Mozit kapott Ragály Nagy ünnepe volt tegnap Ragály községnek. Végre megvalósult a köz­ség, lakóinak régi vágya, megnyílt a község filmszínháza. Nagy érdeme van ebben a MOKÉP Vállalat dolgozói­nak, akik a legnehezebb körülmé­nyek között teremtették meg a vil­lannyal nem rendelkező község szá­mára a filmszínházat. A barátságos kis ünnepségen a község kultúrcsoportja egy kis szóra­koztató műsorral kedveskedett a je­lenlévő MOKÉP-dolgozóknak és a község lakóinak. Az ünnepség kere­tén belül Mráz Ferenc, a Megyei MOKÉP Vállalat vezetőie adta át a filmszínházat. A község dolgozói nevében Nagy Pál vb. titkár mon­dott köszönetét, majd ezt követői eg bemutatták az »Egy pikoló világos« című magyar filmet, utána táncmu­latságot rendeztek. Kőporból családiház A sajőszentpéteri Vegyesipari Ktsz vezetőit hosszú idő óta foglalkoz­tatja, hogyan tudnának olcsó, ké­nyelmes, ízléses családiházat építe­ni. Addig gondolkoztak, míg megta­lálták a megoldást. A kidolgozott tervek szerint egy- szoba-konyha-előszoba, kamarás családi házat 32 ezer forintért tud­nak felépíteni. Hogy miből van a ház? Kőporból. Sajószentpéteren és környékén ugyanis sok a kőpor, amit csak ki kell bányászni. A kőport ki­termelik, azt összekeverik cement­tel, mészíejjel és szemcséshomokkal, s az így nyert anyagból betonblok­kokat készítenek. Az így nyert blokk olcsóbb, biztonságos, teljes mértékben megfelel családi ház épí­tésére. A vegyesipari ktsz. hogy mi­nél olcsóbban tudja előállítani a családi házat, a tetőszerkezetet nem fából, hanem vasvázból készíti el. Előnye az új háznak, hogy igen ha­mar felépíthető. Öt ember két nap alatt fel tudja építeni. A ktsz veze­tői most az OTP-vel tárgyalnak, hogy hitelbe is tudjanak a dolgozók házat építeni. Reméljük, az olcsó, ízléses ház sok dolgozónak megtet­szik, s egyre többen lesznek, akik házat építtetnek a sajószentpéteri vegyesipari ktsz-szel. Gyűlik a vidék dolgozóinak pénze a takarékban A városok és a falvak lakói ma már nem azon igyekeznek, hogy mi­előbb elköltsék keresetüket, inkább arra törekszenek, hogy minél többet gyűjtsenek össze belőle nagyobb be­vásárlásaikra. Ezzel magyarázható, hogy a fővá­rosban és a vidéken is napról napra több pénzt helyeznek el takarék- betétkönyvben. Január 1-hez viszo­nyítva február közepén Budapest la­kosságának takarékban elhelyezett megtakarításai közel 10 százalékkal, a vidéki lakosság megtakarításai pe­dig mintegy 16,5 százalékkal gyara­podtak. Borsod megye dolgozói feb­ruár közepén már 12 százalékkal na­gyobb összegű megtakarítással ren­delkeztek, mint az év végén. A lakosság pénzének takarékbetét­be áramlása állandóan gyorsul. Na­ponta — országos viszonylatban — már 3.5—4,5 millióval emelkedik a betétállomány. A viszonylagos emel­kedés a mezőgazdasági jellegű me­gyékben a legnagyobb. Ez arra mu­tat, hogy — amint megyénkben is tanasztal ható — napról napra növek­szik a parasztság bizalma a bankban és a pénz értékállóságában. Szécsi Isíi/Óhí tnát a fa'<eie- szájáét setn mássá feUécce­Tokajban és a Hegyalján bármely boltban próbálnánk szappant kérni, enyhén mosolyognának a furcsa ké­résen és megmondanák: szappan nincs. A tokajiaknak volt azonban egy jótevőjük Szécci István 22 éves fiatalember személyében. Szécsi kor­látlan mennyiségben tudott szappant szerezni. Egy kilogramm 22 forintos gyári szappant 38 forintért árusí­tott. A rendőrség Szécsi lakásán 196 kilogramm mosószappant foglalt le. Emellett mintegy 2500 forintot si­került felfedezni Szécsinél. Hosszabb idő óta foglalkozik már szappanfeketézéssel. Az eddigi ada­tok szerint mintegy 5 métermázsa szappan volt birtokában, melyből csak a 196 kilogrammot találtak meg. A rendőrségi kihallgatás során Szécsi arra hivatkozott, hogy Hód­mezővásárhelyen az egyik kisipari szövetkezetnél vásárolta a szappant. Állításának bizonyítására felmutat­ta a postai feladóvevényt, amelyen azonban az ő neve szerepelt mint feladó. A rendőrség Szécsi István üzérke­dés! és árdrágítás! bűnügyében to­vább folytatja a vizsgálatot, kihall­gatnak még néhány személyt, utá­na a bíróság fog dönteni sorsa fe- ;ett. Valószínűleg a fekete szappan sem mossa fehérre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents