Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

Világ proletárjai egyesüljetek XML évfalymm 4S. szám 1957 február 24 vasárnap hra SO fülér MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA Koszorúzást ünnepség a szovjet hadsereg megalakulásának évfordulója alkalmából A szovjet hadsereg megalakulá­sának 39. évfordulója alkalmából, szombaton délelőtt koszoruzási ün­nepséget rendeztek a Gellért-téri szovjet hősi emlékműnél. Az ün­nepségen megjelent a politikai élet számos vezető személyisége, a fegy­veres erők tábornoki karának tagjai, ott voltak a budapesti üzemek munkásküldöttei. Jelen volt az ün­nepségen a budapesti diplomáciai képviseletek számos katonai atta­séja és tagja. Dr. Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere ellépett a felsora­kozott diszszázad előtt, majd a ma­gyar és a szovjet himnusz hangjai után megkezdődött a koszoruzási ünnepség. Elsőnek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt ideiglenes Köz­ponti Bizottságának koszorúját he­lyezték el Kiss Károly és Biszku Béla, az MSZMP ideiglenes intéző- bizottságának tagjai. A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa koszorúját dr. Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere és Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese helyezte el. A Szov­jetunió magyarországi nagykövet­sége nevében V. V. Asztafjev nagy­követségi tanácsos, ideiglenes ügy­vivő és P. M. Capenko ezredes, ka­tonai attasé koszoruzták meg az emlékművet. A Magyar Népköztár­saság fegyveres erői nevében Úszta Gyula vezérőrnagy és Garamvölgyi Vilmos rendőrvezérőrnagy, a szov­jet katonai alakulatok parancsnok­sága nevében Szkoszarev vezérőr­nagy, Litvinov ezredes és Majakov ezredes, a Hazafias Népfront nevé­ben Apró Antal, a Hazafias Nép­front országos tanácsának elnöke, Dávid Ferenc, az országos tanács titkára és Ortutay Gyula, az orszá­gos tanács tagja, a Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetsége nevé­ben Gáspár Sándor főtitkár, Zen- tai Ernő titkár, Vicze József, a tit­kárság tagja és Háhner József, a vas- és fémipari dolgozók szakszer­vezetének elnöke, az ifjúsági szö­vetségek nevében Kóós Béla, Somo­gyi Sándor, dr. Prandler Árpád, Lolonits Lajos és Surányi László helyezett el koszorút. Budapest fő­város tanácsa végrehajtóbizottsága koszorúját Pongrácz Kálmán, a vég­rehajtóbizottság elnöke és Mikó Jó­zsef, a végrehajtóbizottság titkára he­lyezte el, majd megkoszorúzták az emlékművet a Csepel Vas- és Fém­művek, a MÁVAG és a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozóinak küldöttei. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget, majd a disz­század diszmenetben vonult el az emlékmű előtt. (MTI) Munkástanács-ülés a putnoki bányaüzemben f A munkástanács ülésén eltoamgzot- fetk alapján megfelelőbb lenne, ha azt írnám e cikk címének: Munkás- tanács ülés = a reakció vereségével. Miért? Kezdjük talám azzal, hogy munkástanácsaink az éllenforradal- ani dühöngés kellős közepén szület­tek. Ez a magyarázata annak, hogy magán viseli, vagy inkább viselte a születés újdonságának minden kel­lemetlenségét is. Ismeretes, az ellen- forradalmi erőik miként akarták és akarják felhasználni a munkástaná­csokat, vagy az azokban meghúzódó ellenséges huligán elemeket rend- szerellenes tettek végrehajtásához. A munkásosztály forradalmi erejé­ről, szocializmushoz való hűségéről tesz tanúbizonyságot, hogy munkástanácsaink egyre »tisz­tábbak« és egyre inkább a gazda kezével irányítják üzemeiket. Ä MSZMP Futnak járási bizottsága és bányászpártszervezet titkára, Palkó elvtárs február 20-án a kö­vetkező meghívót kapta: »Értesítés. Folyó év február 27-én, csütörtökön 2 órai kezdettel munkástanács ülést tartunk, melyre az elvtársat meg­hívjuk. Kérjük pontos megjelenését. Putinók, 1957 február 20 Frigy ik Balázs munkástanács elnöke« Olvasás közben egy emlék tolult agyamba. 1956 november 12-én mun­kástanácsülésre hívtak a Lenin Ko­hászati Művekbe. Elihesegetem ezt az emléket. Hol vagyunk már attól! Ma már a munkásosztály, nagyszerű bányászaink szocializmust akarnak építeni, de a magyar gazdasági adottságoknak, viszonyoknak megfe­lelően. A 35 tagú munkástanácsból 27 je­lent meg. Az elnök megnyitotta az ülést, beterjesztette a napirendi pontokat. És ami ott történt, amit ott hallot­tam, figyelmet érdemlő. Mit tár­gyalt a putnoiki munkástanács? 1. Munkafegyelem helyzete a bá­nyában. 2. Szállítók bérezésének jóváha­gyása. 3. Munkástanács munkájának ér­tékelése, hogyan javítson rajta? Nos, ez mintha egészen más va­lami lenne, mint »a nem dolgozunk a Kádár-kormánynak«, »ki a kom­munistákat az üzemből«, »nem lehet pártszervezet az üzemekben« stb.. jelszavak. Dicséretükre legyen mondva, a putnoki bányászok, 2 nap kivételé­vel, még a legforróbb időkben is dolgoztak. Mind a három napirendi pont vi­tájában 10—15 munkástanácstag vett részt. A következő javaslatok hangzottak el az első napirendi pont­hoz: A munkás tanácstagok legyenek példamutatók, a műszakiak mer­jék vállalni a népszerűtlen fel­adatokat is (értsd alatta, hogy valaki fegyelme­zetlen, korán ott hagyja munkahe­lyét, a műszaki vezető merjen tö­rölni a 8 órából pár órát). Uj bányá­szok felvételénél az öreg bányászok aiánlá&át kérjék; Hozzák nyilvános­ságra a hűségpénz kifizetésének ide­jét, mert ez összefügg a fegyelem­mel. (Tröszt vezetők! Tessék nyilat­kozni!) Aki háromszor igazolatlanul napot mulaszt, el kell bocsa j tani, de az első igazolatlan mulasztásnál ne­velő, felvilágosító munkával intsék jobb belátásra, A pártszervezet po­litikai, felvilágosító munkát végez­zen a munkafegyelem megszilárdí­tása érdekében. A szállítók bérezésének megálla­pításánál ugyancsak heves vita ke­rekedett. Végül egyhangúlag meg­egyeztek abban, hogy a szállítók bérezését bizonyos teljesítményhez kötik; amelyik csapat ezt túlszárnyalja, pré­miumot kap. A próbaképpen két hétre bevezetett intézkedés­nek máris eredménye mutatko­zik: jobb a csille-ellátás, emel­kedett a termelés, nőtt a szállí­tómunkások keresete. A munkástanács munkájának ér­tékelésénél új hang üti meg az em­ber fülét. A kritika és önkritika bátor alkalmazása. Bírálják azokat a mun­kálta ná cstagokat, akik nem veszik ki kellően részüket a munkástanács munkájából. Sok apró olyan dolgok­kal is foglalkoznia kellett a mun­kástanácsnak, ami elsősorban a szakszervezetre, vagy az üzemveze­tőségre tartozott. A munkástanács tagjai bírálták a kommunistákat is: nem mind­egyike segíti és érti meg a ne­hézségek megoldását. Van rá eset, hogy nem elvtársi bírála­tot, hanem intrikát kapnak a kommunistáktól. Hogy valóban így van-e, arról ma­gának az alapszervezetnek kell meg­győződni és segíteni a bajon. Néhány szó a munkástanács ösz- szetételéről. A 35 tagból jelenleg 7 MSZMP tag, a többi pártonkívüli. A munkástanácstagok hogyan fog­laltak állást az ellenforradalmi idők­ben? Többségük megállta a helyét. Ezt bizonyítja az is, hogy mindössze két napig állt az üzem. Volt-e közöttük félrevezetett, vagy megtévesztett? Valószínűleg. Van-e olyan tagja, aki nem való a munkástanácsba? Ezt bízzuk a putnoki bányászokra, az ő feladatuk eldönteni. Egy azonban bizonyos, hogy a Pu-tnok-bánya munkástanácsa igazi vezetője akar lenni üzemé­nek. A műszaki feltételek bizto­sításával, a munkafegyelem megszilárdításával kívánja nö­velni a termelést, a dolgozók keresetét, a szocializmus építé­sét. Az egyik munkástanácstag így fe­jezte ki ezt a véleményét: Április 1-től önelszámoló üzem leszünk és ha az év végén nem fizetünk része­sedést dolgozóinknak, azt fogják mondani, hogy rosszul dolgoztunk. Ezért választottunk titeket? Nem. Rossz munkástanácsra nincs szüksé­günk. Mehettek, nem vagytok mél­tók a bizalomra ..: Délután 2 órától este 7 óráig tar­tott a munkástanács ülése, de senki nem türelmetlenkedett, még a vidé­kiek sem hagyták ott a tanácskozást* Nagy felelősségérzettel tárgyalták üzemük gondját, baját. Hozzászólt a munkástanács ülésén az alapszerv titkára és én is. Azt nem mondha­tom, hogy négy tapssal fogadták be­szédünket, de érdeklődéssel,' s néha akaratlanul is igenléssel figyelték, mit mondunk, s látszott rajtuk, hogy kérik, várják a kommunisták, a párt felvilágosító szavát... A fejlődést megállítani nem lehet, visszahozni, akadályozni ideiglene­sen igén. A munkástanács munkája még nem hibátlan,, van sok javítanivaló rajta, de elindult a fejlődés útján. És a többi nagyüzem, vagy kisüzem munkástanácsai is előbb vagy utóbb a pozitív-irányú fejlődés útjára lép­nek, vagy már lépték. Ez vereség az ellenforradalomra, győzelem a szo­cializmus, a munkásosztály számára. KOVAL PÁL Csehszlovák írók beszélgetése az új magyar Irodalmi lapok szerkesztőivel A Magyarországon tartózkodó csehszlovák írók, Jiri Marek, az is­mert regényíró, a Csehszlovák Ál­lami Filmvállalat vezérigazgatója, Bohumil Riha, a Csehszlovák Gyer­mekirodalmi Kiadó igazgatója, L,adi- slav Mnacko, a Kulturny Zivot ál­lami díjas szerkesztője és Egri Vik­tor, a »Hét« állami díjas főszerkesz­tője pénteken az írószövetségben el­beszélgették a közeljövőben meg­jelenő új magyar irodalmi lapok szerkesztőivel. r^ MA .• cA magyar írók miikolei eioportfának határozata m Az egyetemen voltam • Miért oszlott Jel a tiszadorogmai tsz • Asszonyoknak - gyermekeknek Diósgyőri kommunista martinászok Írják • II földrendezésről V ___________________________ K egyelet és hála a szabadságért életüket áldozó szovjet hősöknek Tizenkét év óta talán még egy­szer sem ünnepelték Miskolc dol­gozói oly egyszerűen, de őszintén a Szovjet Hadsereg születésnapját, mint tegnap. A város valamennyi szovjet emlékműve előtt pontosan tíz órakor megjelentek a párt, , a tanács, a vállalatok és a társadal­mi szervek képviselői, akik szebb­nél-szebb koszorúkat helyeztek el az emlékművek talapzatán. A legimpozánsabb ünnepség a posta előtti emlékműnél zajlott le. A fegyveres alakulatok dísz zászló­aljainak felsorakozása után Remé­nyi honvédezredes ünnepi beszédet mondott. A beszéd után elhelyez­ték koszorúikat: a honvédség, az MSZMP megyei és városi intéző- bizottsága, a megyei és városi ta­nács, a két diósgyőri nagyüzem, majd a különböző vállalatok, in­tézmények és társadalmi szervek* Végezetül a Miskolcon állomásozó szovjet alakulatok koszoruzták meg a hősi emlékművet. A szovjetek egyik koszorúját a magyar nemzeti­színű szalag díszítette. Az ünnepséget körülbelül ezer ember nézte végig, s az ünnepség befejeztekor lelkesen megtapsolta a díszelgő szovjet és magyar fegy­veres alakulatokat. 11315*5 tonna szén A borsodi szénmedence derék bá­nyászai mindennap újból és újból bebizonyítják, hogy rendet, fegyel­met, békét akarnak. Február 21-én a Borsodi Szénbányászati Tröszt 8404.8 tonna szenet termelt, napi tervüket 109.1 százalékra teljesítet­ték. Az ózdiak ezen a napon 2535.7 tonna szenet küldtek a felszínre, 101.4 százalékos eredménnyel zárva a napot. Február 22-én is szép ered­ménnyel büszkélkedhettek a borsodi bányászok. Ezen a napon 11.315.18 tonna szenet termeltek. Ebből a bor­sodi tröszt bányászai 8818.1 tonna A szovjet hadsereg megalakulásának évfordulóján újra fénylik a vörös csillag a Borsodnádasdi Lemezgyáron Szombaton reggel — a vörös had­sereg megalakulásának 39. évfordu­lóján — a Borsodnádasdi Lemezgyár munkába siető dolgozói öröm­mel tapasztalták, hogy a gyári fő­bejárat felett újból ott fénylik a nemzetközi munkásosztály jelvénye: az ötágú vöröscsillag, melyet októ­ber 27-én az ellenforradalmárok le­vertek. A borsodnádasdiak rendbe­hozták és új felirattal látták el a község főterén lévő szovjet hősi emlékművet is. szenet adtak a népgazdaságnak, napi tervüket 114.5 százalékra tel­jesítve. Az ózdiak az előző napi eredményükhöz képest valamivel gyengébben dolgoztak. 2497.4 tonna szenet termeltek, s így napi tervüket 99.9 százalékra teljesítették. Új gumiszaiag beszerelésével 25 vagonra emelik az Ella-akna napi széntermelését Az Ella-akna dolgozói akárhogy igyekeztek, nem tudtak napi 18 va­gonnál több szenet termelni. Pedig az akarat megvolt bennük, de objek­tív akadály is van a világon. A dol­gozóik a műszáki vezetőkhöz fordul­tak segítségért. Úgy döntöttek: új gumiszalagot szerelnek be a bányá­ba, s ezzel lehetővé teszik, hogy a napi 18 vagonos termelésüket 25 vagonra fokozzák. Az új gumiszaiag beszerelését már meg is kezdték az Ella-aknában, s március elsején meg is kezdi munkáját. As év második félére már minden tekintetben elérjük a régi ssintet Valiió Mártonnak, a diósgyőri kohászat igazgatójának nyilatkozata Nemrégiben jelent meg a forra­dalmi munkás-paraszt kormány ha­tározata az önköltségcsökkentésről és a vállalati gazdálkodás megszilár­dításáról. A határozat, amely fontos irányelveket tartalmaz a vállalatok gazdálkodásáról és a dolgozók bére­zésének kérdéséről, joggal váltotta ki mind a gazdasági vezetők, mind pedig a dolgozók érdeklődését. Az ország egyik legnagyobb nehézipari üzemének, a diósgyőri Lenin Kohá­szati Műveknek igazgatója, Valkó Márton, a kormányhatározattal kap­csolatban az alábbi nyilatkozatot adta: — Januárban az egy munkásra eső teljes termelési érték a diósgyőri kohászatban a múlt évi átlagnak 56.9 százaléka volt, míg az 1957 ja­nuári árutermelés mindössze az 54 százalékát tette ki az elmúlt év ja­nuári termelésnek. A termékek elő­állítási költségénél, az önköltségnél a helyzet az volt, hogy december­ben az önköltség csaknem kétszerese volt a réginek. Ez azt jelenti, hogy míg a múlt év októbere előtt 100 forint értékű kohászati ter­mék előállítása 116 forintba ke­rült, addig decemberben 217 fo­rintba. Az alacsony termelés és az ön­költség tetemes megnövekedése lé­nyegében a szén- és energiahiányból eredt. \ gyár kollektívája előtt érthetően az a feladat áll, hogy ebből a hul­lámvölgyből mielőbb kikerüljön. Ez az érdeke mind a dolgozóknak, mind pedig a népgazdaságnak. A gyár szén- és energiaellátása ma már ki­elégítő, éppen ezért reális az a ter­vünk, hogy februárban már elérjük a régi termelési szint 70 százalékát, márciusban pedig a 85 százalékot. Május 1-et — a nemzetközi munkás­ság nagy ünnepét pedig úgy akar­juk megülni, hogy teljes kapacitás­sal, a régi termeléssel kezdjük a munkát és szolgáljuk a népgazdasá­got. Mindezekhez az örvendetesen javuló energia- és anyagellátás és a szükséges műszaki feltételek reális alapot adnak. Ami a munkatermelékenység, az önköltség és bértermelékenység régi szintjének elérését illeti, itt a hely­zet sokkal bonyolultabb. A forra­dalmi mun'kás-parászt kormány ál­tal engedélyezett béremeléssel dol­gozóink személyi órabérét egészítet­tük. ki és így jelenleg a gyárban a munka időbérben folyik. A dolgozók köréből sürgetően jelentkezik annak igénye, hogy becsületes teljesítmény bérrend­szert vezessünk be mindazokon a helyeken, ahol annak reális előfeltétele adva van. Például a kohóknál, hengerművek­nél, martinüzemben stb. A teljesítménybérezés bevezetésével természetesen bértöbblet kerül majd kifizetésre és ennek fedezetét új ter­melési értékképzéssel tudjuk és fog­juk majd biztosítani. Ezt a munka­igényesebb és nagyobbértékű minő­ségi gyártmányok körének kiszélesí­tésével és bevezetésével érjük eh Ezek közül a két legfontosabb intéz­kedés: a hengerelt bányatámacélo- kat megmunkált állapotban expor­táljuk majd. Ez egymaga körülbelül 45 millió forint évi többletbevételt jelent anélkül, hogy erre számottevő anyagráfordítás válna szükségessé; A másik ilyen fontos terület: az öt­vözött acélok részarányának növe­lése, mert ezek tonnánkénti ára a két és félszerese a közönséges acél­áruknak. Az ilyen és hasonló intéz­kedéseknek a béVezetéséhez lénye­gében megvannak a műszaki feltéte­leink. — Úgy látjuk, hogy ilyen és még több kisebb jelentőségű intézkedés céltudatos bevezetésével ezév második felére nemcsak a termelékenység és a minőség vonalán, hanem az önköltség te­kintetében is elérjük a multévi, vagyis jó szintet. Ugyanakkor pedig — az eddigi 11 százalékos béremelésen és a vasúti kedvezmény biztosításán felül — dolgozóink további tekintélyes bér- emelkedést érnek el — fejezte be nyilatkozatát Valkó Márton Ko*- suth-díjas igazgató.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents