Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-17 / 13. szám

1957. Január 17. S8ZAKMAGYARORSZAG 5 EMBEREK! SEGÍ! FUJ A SZÉL, hordja a havat. Má- lyi hallgatag házai között hóbucká­kat ralinak a meg-megújuló szélro­hamok. Meg-megcsúszva botorkálok a Dankó utcai házikó felé. Félcipőm szárán beomlik a hó, megmarkolja lábamat a farkasordító hideg. Cu­dar egy idő! — Hamzók Mihályné portáján vagyok. A hosszas kopog­tatásra egy szemüveges, beesettarcú asszonyka nyit nekem ajtót. Ham- zók Mihályné áll előttem. Betessé­kel a szobába. A konyha földpadló­ján fehérük a hó, a durva, gyalu- íatlan ajtó résein szitálta be a ja­nuári szél. A szobába lépve, szokat­lanul forró levegő csapja meg arco­mat. Az asztal tűzhely teteje vörösen izzik az alkony! félhomályban. Micsoda pazarlás, — gondolom magamban. Az asszony mintha meg­érezte volna gondolataimat, mente- getŐdzve szól: — Beteg a kislányom, skarlátba esett, kell a meleg, hadd essen túl rajta — és a sarokba mutat. SERCEN A GYUFA. A petróleum- lámpa sárga fénye szétömlik a kis szobában. Szemügyre veszem a sa­rokban álló ágyat. A rongyos, szí ne­hagyott paplan alól két csillogó szempár tekint, rám. Egy kisfiú és egy kislány. A kislány dióbarna fürtjei, mint fáradt szárnyaik hull­nak szét a vánkoson. Lázas arcán, a skarlát pöttyei piroslanak. Megüt­közve nézek az anyára. — A kisfiút miért nem különíti el a betegtől? — Hadd kapja meg, essen át ő is rajta. Ha felépültek, beveszik őket a téglagyár napközijébe. Ott jó le~z nekik, kapnak kosztot, nem fognak éhezni, melegben játszhatnak. A gyár díjmentesen befogadja őket, merthogy az apjuk... A kisfiú felkapja szép, szőkefür­tös fejét. ’— Apu világgá ment... <— mondja és kacagva rejtezik a paplan alá. Csakúgy vüháncol benne az életre­valóság. Nem, ó még nem tudja, mi­lyen rettenetes csapás érte őket. Nem fájlalja apja elvesztését, 6 még könnyen ismerkedik, könnyen felejt, nincs múltja, örök jelenben él. Apja arcvonásai is kihullnak emlékezeté­ből, s ha évek múlva visszahozza a honvágy és az itthagyott család sze- retete, a feleseperedett legényke már mint idegenre tekint fel rá. HOGYAN IS TÖRTÉNT? 1957. január 5-én elment munkába, meg­csókolta feleségét és gyermekeit, — s eltűnt. Feleségének egy meghatal­mazáson kívül mást nem hagyott. Négyszáz valahány forintja volt még a téglagyárban — otthon egy fillér sem. De jött a kormány szigorú ren­deleté: a disszidáltak fizetését sze­mélyesen, tehát csak önmaguk ve­hetik feL Az anya száraz, könnytelen sze­mekkel magába mered. Széttárja karját: Mi lesz velünk? Se pénz, se élelem, semmi az égvilágon ... Most jött ki a kórháziból, alig áll a lábán. Se rokona, se ismerőse a faluban. Pestről hozta ide a férje. Most a gyerek is megbetegedett. Orvos nincs, kedvezmény nem jár a disz- szidáltak hozzátartozóinak. A férjére nem tesz panaszt, a fa­lusiak annál inkább. Falurossza volt, duhajkodó, ha felöntött a garatra, — márpedig az elég gyakran meg­történt —, nem ismert határt, tört, zúzott, a késeléstől s°m r’?dt via­sza. Józanon kiváló munkaerőnek bizonyult. HAMZÓK MIHÁLY világgá ment. A kis család ittmaradt támasz, ke­nyérkereső nélkül. S míg ő a nagy­világot járja, beteges, sápadtarcú feleségét, kétéves kisfiát és három­éves kislányát az éhhalál fenyegeti. A nyomorúságos szoba elborzasztó látvány annak, aki jobb napokat is élt már. A falon egy fényképhalma­zon kívül még egy kép látható: be­keretezett Kossuth-címer. A lakás egyetlen ékessége a részletre vásá­rolt asztal tűzhely, de annak is meg­vannak számlálva napjai — három hónapja nem fizették az esedékes Összeget, s a Miskolci Kiskereske­delmi Vállalat foglalással, vagy az áru visszavételével fenyegetődzik. Foglalásról sző se lehet. Ahol nincs, onnan az Isten se vehet, márpedig itt — a tűzhelyen kívül — lehetetlen 330 forint értéket Összeszedni. A minap a két gyerek két-két fo­rintot kapott egy jólelkű bácsitól — egy kerek napig éltek belőle. Az egészséges, jólelkű emberi tár­sadalom olyan, mint a sóstó: nem engedi elmerülni az embert. A Ham- zók-c§aIádra az éhhalál réme le­selkedik. ITT ÄLLNAK a tél kellős köze­pén, egy betevő falat nélkül, ron­gyosan. Nem szégyen a szegénység, csak ilyen nehéz időkben bele lehet halni. Az emberek jószívűségéhez apel­lálunk a nyomor, a kilátástalanság ellen. Két apró gyermek és egy koravén, élet-be-fáradt fiatal anya támaszt keres, hogy megmentse ma­gát e megfogyatkozott nemzetnek. Segítsetek emberek, segítsetek! GULYAS MIHÁLY Gyilkosság Rendőrségi jelentés Ózdról 1956 október 29. Ózdon nem felejtik el ezt a napot. Nem lehet elfelejteni. Emlékezni kell rá, hogy mégegyszer meg ne is­métlődhessem Három ártatlan ember halálra kínzása volt ez a nap. Há­rom ártatlan ember vére folyt, s* a tömeg a kínban fetrengő emberek vérében gázolt, halált üvöltött s másnap könnyezett, lelkiismeret mardosta, azért, amit néhány ember tett. Tömegítélet volt? A gyilkosok a tömeget okolják. Tömegítéletnek mondják. De a tények azt mutatják •— gyilkosság. És emberi társadalom­ban bűn nem maradhat büntetés nélkül. A gőgös, sok kéményű gyár, mint acélszív és érzéktelenül áll a város közepén. Lüktetése élet és halál. A város és környéke őrangyala és vég­zete. Kenyéradója és rabtartója. Bol­dog otthont nyújtó és börtön. És ez mindig attól függ, kié a gyár, kik a gyár vezetői, s mennyire éreznek a néppel s mennyire törődnek önma­guk s mennyire a gyár dolgozóinak jelenével, jövőjével. Ne menjünk vissza nagyon a múlt­ba. Hiszen a felszabadulás előtt a gyár dolgozóinak annyi fájdalma és sérelme volt, hogy a seb 12 év alatt se hegedt be. Beszéljünk a tizenkét évről. Az elmúlt években a gyár hírneve, termelési eredményei, az igazságosz­tás, a párt- és tömegszervezetek ér­tékes munkája, a dolgozók igényei­nek részbeni kielégítése mögött min­dig ott húzódott az árnyék. Emberséges bánásmód, megértés mögött egyes vezetők, egyes szervek embertelensége, egyes panaszok igaz­ságos elintézése mellett el nem inté­zett panaszözön, sok becsületes ve­zető mellett a sok becstelen, akik miatt gyűlt, gvűlt a sérelem, s lera­kodott a lelkekben, mint a kohó­salak. Ózd és környéke lakói oda vannak láncolva a gyárhoz. Odaláncolja a kenyérkereset, a környezet, a meg­szokás, a család, az otthon, s nagyon nehéz ezeket a szálakat elszakítani. Bárkit, bármi sérelem ér, vagy ül­dözték valamiért, nem tudott mene­külni, beragadt. Volt más lánc is. Nagyon sok embernek fájt ez: embert elítéltek, mert a szegénység arra késztette, egy táska meszet vi­gyen haza, vagy egy villany égőt, de nem ítélték el, akik az évek során milliókat loptak, pazaroltak el. Hány űjságír.ó is neki^yürkőzött, de acél- falba ütközve, visszaesett. És hány ember becsületébe, önérzetébe gázol­tak, durva, lelketlen vezetők. Ózd népe azért mozdult meg az októberi események során, hogy meg­tisztítsa a szennyt a szocializmus út­ján, hogy igazságot szolgáltasson. A nép felemelte öklét tiltakozásul min­den túlzás és embertelenség ellen, de az ütés nem azokat érte, akik ki ­használták a dolgozó nép jóindula­tát, és rátelepedtek, mint pióca és szívták a nép vérét. A felemelt mqn- kásökölt, amely igazságot akart szolgáltatni, az ellenforradalom ár­tatlan emberek fejére irányította. És az igazságszolgáltatás, a nagy tisz­tító munka helyett szégyenletes gyil­kosság történt. És a gyilkosság, em­berek életének kioltása igazságszol­gáltatást von maga után. 1956. október 23. után Ózdon is MEGALAKÍTOTTAK A NEMZETŐRSÉGET. Tőrök István tanítót bízták meg a parancsnoksággal. Rettenetesen nagy szerencsétlenség volt. Lehet, ha nem ő a parancsnok, a vihar embervér, áldozat nélkül zúg el. Lehet, de nem biztos. Török István* akár hangoztatta, akár nem, ellensége volt a népi de­mokráciának. Ez a gyűlölet még ka­tonatiszt korából maradt benne. A Horthy-rendszert az utolsó pilla­natig kiszolgálta, mivel egységét ar­ra késztette, hogy még Budapesten is harcoljon a szovjet csapatok ellen. Mi volt a jutalma? — Megkaptam a Signum Laudist, — mondotta vallomásában. Igen kegyetlen volt katonáihoz. Gyakran agyba-főbe verte őket. Egv ózdi munkásnak félórás gúzsbaköté­sét rendelte el. Egy másik ózdit anv- nyira megfuttatott, büntetésképp?’-' bo?v az Ndső bajt kannt*- a túleről- tetéstől. Szadista magatartása miatt a népbíróság 1949-ben 9 hónapi bör­tönre, három évi jogvesztésre ítélte. Az októberi események előtt az irodalom területén tevékenykedett. Tagja volt a »Széphalom« szerkesz­tőbizottságának, és az ózdi írócso­port lektora volt. Nacionalista elveit itt próbálta másokba átültetni, fis lassan mérgezte a lelkeket Az októberi események idején űgv gondolta, eljött az ő ideje is. Saját bevallása szerint estétől reggelig hallgatta a külföldi adókat, és míg később hivatalos utasításokat nem kapott, Szabad Európa, Amerika Hangja, és egyéb testvérgyilkosságra uszító rádióállomások adásai alapján próbált tájékozódni, mit is tegyen. Október 25-én lakásán gyűltek ösz- sze Szakács Albert, az ózdi irodalmi kör vezetőjével az élen a kör tagjai, hogy megbeszéljék, hogy alkalmaz­kodjanak a kialakult helyzetben. Az előző napokban ugyanis BUDAPESTI ÜGYNÖKÖK ÉRKEZTEK a városba. 24-én négy ilyen ügynök toborzott mindenre kapható híveket az ifjúság, főleg a tanulatlanok köré­ben. Ezek a figurák kapcsolatot tér remtettek többek között a helyi iro­dalmi körrel is. Nem véletlen, hogy az ellenséges hangulat szitásába olyan nagyon remekeltek a helvi irodalmi kör egyes tagjai. Nyilván­való tehát, hogy Török István is a Budapestről hozott »recept« szerint kezdte meg most már tevékenységét. Másnap Török Gyulával megbeszél­te. hogyan és kikből állítsák össze a pedagógus munkástanácsot, majd fegyvert szerzett és több diákot fel- fegyverzett. akik utasítására elkezd tek ügyködni. Török tehát igyekezett megmutat ni, hogy milyen fontos személyiség lévén is ő ózdon. Tevékenységére felfigyeltek, s mint kiváló katonai szakembert, megbízták a nemzet­őrség parancsnokságával. Díszes be­vonulása nem egyedül történt, mivel­hogy masa mellé vette Dankó Fe­renc volt horthysta századost, akit • nemzetőri ügyekben önmagánál is nagyobb szakembernek ismert. 1 (Folytatjuk.) NÉGYSZÁZEZER LÉGGÖMB A KLIKKEK LÄNCOLATA. Lelketlen embercsoportok, akik ma­guk érdekszféráján kívül nem törőd­tek másokkal, sok milliót loptak, ha­rácsoltak a nép rovására, s akik mint valami acélfal, ellenálltak min­den nyomásnak. Az egyszerű embe­reket száz és száz sérelem érte. Sok sérelmet orvosoltak, de nagyon sok­szor előfordult, hogy ha becsületes dolgozók panaszt tettek, még rontott helyzetükön. A klikkek, a »szocia­lista összeköttetések« bosszút álltak. Hány becsületes, néppel érző funk­cionáriust egy°zerűpn elsöpörtek az érdekszférák ózdról, ha kellett, bör­tönbe dugták valami amen. Hány A lengyel sajtó egy leleplező cikk­ben beszámolt a Szabad Európa rá­diónak a Lengyel Népköztársaság el­len irányuló aknamunkájáról. A Varsói Élet című lengyel lap hangsúlyozza, hogy a Szabad Euró­pa szervezet nem csupán rádióadás­sal foglalkozik. A lap rámutat arra. hogy e szervezet nem idegenkedik a kémkedés és diverzió? cselekmé­nyektől sem. A Szabad Európa rádió ellenforradalmi röplapokkal teli lég­gömböket bocsát Lengyelország te­rülete fölé. A Szabad Európa szer­vezete a múlt évben több mint 400.C00 propaganda léggömböt irá­nyított lengyel területre. Az egyszerű emberek milliói kér­dezik: mi ez, ha nem durva beavat­kozás a népi demokrat’kus országok belügyeibe? S vajon ki pénzeli e „nagyhírű” nyugati rádióállomást? A szálak az Óceán-tótra —r ponto­sabban az Am erikái Egyesült Álla­mokba vezetnek. Ismét telvirásoztaiiáK az egyl(orhíres mezökövesd-környékl kerfés2kedésl Mezőkövesd környéke nem csupán világszerte népszerű motívumairól híres, hanem híres volt kertészeté­ről is. Konyhakertészet és virágker­tészet egyaránt dívott ezen a vidé­ken. Egész községek foglalkoztak vele apáról fiúra szálló örökségként. Az elmúlt évtizedekben azonban el­sorvadt a kertészet. Ma már csak né­hány család foglalkozik vele. A szün­telenül gyarapodó, iparilag fejlődő megye ugyanakkor hiányolja a zöld­övezeteket. A megyei tanács elhatározta, hogy ismét fölvirágoztatja a Mezőkövesd- környéki kertészkedést. A járás va* lamennyi községében szaktanfolyam mot indított, ahol a megye legkivá­lóbb szakembereinek előadásai út­ján ismerkednek meg a résztvevők a virág- és ' konyhakertészettel kap­csolatos tudnivalókkal. A tanfolya­mokon közel ötszáz hallgató vesz részt, nagyrészük máris úgy döntött* hogy jövőre megkezdi a kertészke­dést. Mintaklubok nyílnak a megyében Az elmúlt évtized hibás kultúr­politikája Borsod megyében is aka­dályozta az egészséges klubélet ki­alakulását. A szinte szab vány mintá­ra létesített klubokba a munka és érdeklődési kört figyelmen kívül hagyva válogatás nélkül tömörítet­tek mindenkit. így aztán már mag- vában elhalt a klub-élet, hiszen például kevés bányászt' érdekelt egy-egy állattenyésztési előadás, ugyanakkor kevés dolgozó paraszt vett részt bányászati vitákon. A megyei tanács népművelési ősz tálya most mintaklubokat szervez. Külön bányász, értelmiségi, ifjúsági mezőgazdasági és asszony-klubokat. létesítenek. Egy-egy klubban hason­ló munka és érdeklődési körű dol­gozókat tömörítenék. A klubok mű­sorát sem központilag készítik el, mint eddig, hanem maguk a tagok állítják össze. így aztán az új klubo­kat nem az unalmasság, tartalmat- lanság, hanem pezsdülő. eleven kul­túráiét jellemzi majd. Miskolcon, Sárospatakon, Mezőkövesden és még közel tlzenö* községben máris meg­kezdték a mintaklubok szervezését. Ézek a klubok lesznek hivatottak arra, hogy példát mutassanak a bor­sodi városokban, falvakba.: új* nép­szerű klubok létrehozására. Aki rabolt lóval indult disszidáló menyasszonya után — és akinek nem hozott szerencsét a kéményseprő A borsodmegyei rendőrkapitány ság egyszerre két vádlott ügyében fejezte be a nyomozást. Az egyik Galuska István ládpetri lakos. Ga luska István a minap ittas állapot­ban indult el menyasszonya meglá­togatására. Nagyon meglepődött amikor megtudta, hogy menyasszo nya nincs otthon, napokkal előbb megszökött és külföldre indult. A húszéves cserbenhagyott vőlegény nem nyugodott bele a történtekbe s nyomban a hűtlen lány után akart indulni. Vonat azonban nem indult ebben az időpontban. Galuska István merészet gon­dolt. A helyi Szabad Föld Tsz- hez sietett és a sötétség beálltá­val elkötött egy lovat a tsz istállójából, * Rubai József éjjeliőr meg akarta akadályozni tettében, a lótolvaj azonban leütötte, s az összeseregiő tagságot lelövéssel fenyegette meg. Majd elvágtatott az éjszakába. A ro­mantikus hajlamú és vadnyugati módszereket alkalmazó rablót több napi nyomozás után elfogta a rend őrség. Ma már fogdában ül és hama rosan statárjális bíróság előtt fele! bűnéért. A másik vádlott Kollár János me­zőkövesdi vasúti dolgozó. Kollár Já­nos frommer-pisztolyt és nagymenv- nyiségű lőszert rejtegetett lakásán A karhatalmi szervek gyanakodtak is rá, de bizonyítékot nem találta’* A megoldás végülis váratlanul jelentkezett. Kéményseprő láto­gatott a házhoz, hogy szokásos munkáját elvégezze. Ahogy a kéményt tisztította, legnr gyobb meglepetésére a korommal a r^mmer-pisztöly is lehullott a lösze rekkel együtt. Kollár János ugyan­csak statáriális bíróság elé kerül, mert ezúttal nem hozott számára szerencsét a kéményseprő. — Az A FF jelenti: G©org:a állam kormárv7'ja a parlament előtt el­hangzott évi üzenetében azt kérte, ho?v Georgiában tartják fern a faji A Dim DIÓSGYŐR! GÉPGYÁR gyakorlott esztergályos munkásokai felvesz Fe vétere lelent ezm lehet 3 D VfiVttG mníMgyi osztályán A Cementipari Gépjavító Vállalat 'Hejőcsaba. Mésztelep, telefon: 16-801. 802. 8071 átmenetileg vállalja: közlekedési eszközök húsipari gépek, mezőgazdaság »szközök és gépek javításé* Vállal továbbá forgácsolási és vasszerkezeti munkákat, hely­színi szerelést. Figyelem ! Figyelem ! Elő lehet tizetni az Északin agyarországra Előfizetni a posta kézbesítőkné postahivatalban lehet. Olvasóink az alábbi megrendelő- apón is kérhetik az -Északmagyar- há?vr»7 Vé't'ecftését. Megrendelő lap 195 i i évi . . s i m m m i . m • i m > ' . hó 1-től megrendelem az Eszakmagyarország című lapot. A havi előfizetési dijat: 11.— Ft-ot a nyugtával jelentkező postakézbesítő­nek fizetem ki A megrendelő pontos címe. a laD kézbesítését kéri: ahova Név: Város: Község: kerület,-utca házszám, emelet ajtó. 195 . . évi . s . hÓ . . «TL az előfizető aláírása °ostahivatal ! tölti ki. ( ) Beindítva: 19*7 .................... * . J hírlapfelelős j

Next

/
Thumbnails
Contents