Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-17 / 13. szám
1957. Január 17. S8ZAKMAGYARORSZAG 5 EMBEREK! SEGÍ! FUJ A SZÉL, hordja a havat. Má- lyi hallgatag házai között hóbuckákat ralinak a meg-megújuló szélrohamok. Meg-megcsúszva botorkálok a Dankó utcai házikó felé. Félcipőm szárán beomlik a hó, megmarkolja lábamat a farkasordító hideg. Cudar egy idő! — Hamzók Mihályné portáján vagyok. A hosszas kopogtatásra egy szemüveges, beesettarcú asszonyka nyit nekem ajtót. Ham- zók Mihályné áll előttem. Betessékel a szobába. A konyha földpadlóján fehérük a hó, a durva, gyalu- íatlan ajtó résein szitálta be a januári szél. A szobába lépve, szokatlanul forró levegő csapja meg arcomat. Az asztal tűzhely teteje vörösen izzik az alkony! félhomályban. Micsoda pazarlás, — gondolom magamban. Az asszony mintha megérezte volna gondolataimat, mente- getŐdzve szól: — Beteg a kislányom, skarlátba esett, kell a meleg, hadd essen túl rajta — és a sarokba mutat. SERCEN A GYUFA. A petróleum- lámpa sárga fénye szétömlik a kis szobában. Szemügyre veszem a sarokban álló ágyat. A rongyos, szí nehagyott paplan alól két csillogó szempár tekint, rám. Egy kisfiú és egy kislány. A kislány dióbarna fürtjei, mint fáradt szárnyaik hullnak szét a vánkoson. Lázas arcán, a skarlát pöttyei piroslanak. Megütközve nézek az anyára. — A kisfiút miért nem különíti el a betegtől? — Hadd kapja meg, essen át ő is rajta. Ha felépültek, beveszik őket a téglagyár napközijébe. Ott jó le~z nekik, kapnak kosztot, nem fognak éhezni, melegben játszhatnak. A gyár díjmentesen befogadja őket, merthogy az apjuk... A kisfiú felkapja szép, szőkefürtös fejét. ’— Apu világgá ment... <— mondja és kacagva rejtezik a paplan alá. Csakúgy vüháncol benne az életrevalóság. Nem, ó még nem tudja, milyen rettenetes csapás érte őket. Nem fájlalja apja elvesztését, 6 még könnyen ismerkedik, könnyen felejt, nincs múltja, örök jelenben él. Apja arcvonásai is kihullnak emlékezetéből, s ha évek múlva visszahozza a honvágy és az itthagyott család sze- retete, a feleseperedett legényke már mint idegenre tekint fel rá. HOGYAN IS TÖRTÉNT? 1957. január 5-én elment munkába, megcsókolta feleségét és gyermekeit, — s eltűnt. Feleségének egy meghatalmazáson kívül mást nem hagyott. Négyszáz valahány forintja volt még a téglagyárban — otthon egy fillér sem. De jött a kormány szigorú rendeleté: a disszidáltak fizetését személyesen, tehát csak önmaguk vehetik feL Az anya száraz, könnytelen szemekkel magába mered. Széttárja karját: Mi lesz velünk? Se pénz, se élelem, semmi az égvilágon ... Most jött ki a kórháziból, alig áll a lábán. Se rokona, se ismerőse a faluban. Pestről hozta ide a férje. Most a gyerek is megbetegedett. Orvos nincs, kedvezmény nem jár a disz- szidáltak hozzátartozóinak. A férjére nem tesz panaszt, a falusiak annál inkább. Falurossza volt, duhajkodó, ha felöntött a garatra, — márpedig az elég gyakran megtörtént —, nem ismert határt, tört, zúzott, a késeléstől s°m r’?dt viasza. Józanon kiváló munkaerőnek bizonyult. HAMZÓK MIHÁLY világgá ment. A kis család ittmaradt támasz, kenyérkereső nélkül. S míg ő a nagyvilágot járja, beteges, sápadtarcú feleségét, kétéves kisfiát és hároméves kislányát az éhhalál fenyegeti. A nyomorúságos szoba elborzasztó látvány annak, aki jobb napokat is élt már. A falon egy fényképhalmazon kívül még egy kép látható: bekeretezett Kossuth-címer. A lakás egyetlen ékessége a részletre vásárolt asztal tűzhely, de annak is megvannak számlálva napjai — három hónapja nem fizették az esedékes Összeget, s a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat foglalással, vagy az áru visszavételével fenyegetődzik. Foglalásról sző se lehet. Ahol nincs, onnan az Isten se vehet, márpedig itt — a tűzhelyen kívül — lehetetlen 330 forint értéket Összeszedni. A minap a két gyerek két-két forintot kapott egy jólelkű bácsitól — egy kerek napig éltek belőle. Az egészséges, jólelkű emberi társadalom olyan, mint a sóstó: nem engedi elmerülni az embert. A Ham- zók-c§aIádra az éhhalál réme leselkedik. ITT ÄLLNAK a tél kellős közepén, egy betevő falat nélkül, rongyosan. Nem szégyen a szegénység, csak ilyen nehéz időkben bele lehet halni. Az emberek jószívűségéhez apellálunk a nyomor, a kilátástalanság ellen. Két apró gyermek és egy koravén, élet-be-fáradt fiatal anya támaszt keres, hogy megmentse magát e megfogyatkozott nemzetnek. Segítsetek emberek, segítsetek! GULYAS MIHÁLY Gyilkosság Rendőrségi jelentés Ózdról 1956 október 29. Ózdon nem felejtik el ezt a napot. Nem lehet elfelejteni. Emlékezni kell rá, hogy mégegyszer meg ne ismétlődhessem Három ártatlan ember halálra kínzása volt ez a nap. Három ártatlan ember vére folyt, s* a tömeg a kínban fetrengő emberek vérében gázolt, halált üvöltött s másnap könnyezett, lelkiismeret mardosta, azért, amit néhány ember tett. Tömegítélet volt? A gyilkosok a tömeget okolják. Tömegítéletnek mondják. De a tények azt mutatják •— gyilkosság. És emberi társadalomban bűn nem maradhat büntetés nélkül. A gőgös, sok kéményű gyár, mint acélszív és érzéktelenül áll a város közepén. Lüktetése élet és halál. A város és környéke őrangyala és végzete. Kenyéradója és rabtartója. Boldog otthont nyújtó és börtön. És ez mindig attól függ, kié a gyár, kik a gyár vezetői, s mennyire éreznek a néppel s mennyire törődnek önmaguk s mennyire a gyár dolgozóinak jelenével, jövőjével. Ne menjünk vissza nagyon a múltba. Hiszen a felszabadulás előtt a gyár dolgozóinak annyi fájdalma és sérelme volt, hogy a seb 12 év alatt se hegedt be. Beszéljünk a tizenkét évről. Az elmúlt években a gyár hírneve, termelési eredményei, az igazságosztás, a párt- és tömegszervezetek értékes munkája, a dolgozók igényeinek részbeni kielégítése mögött mindig ott húzódott az árnyék. Emberséges bánásmód, megértés mögött egyes vezetők, egyes szervek embertelensége, egyes panaszok igazságos elintézése mellett el nem intézett panaszözön, sok becsületes vezető mellett a sok becstelen, akik miatt gyűlt, gvűlt a sérelem, s lerakodott a lelkekben, mint a kohósalak. Ózd és környéke lakói oda vannak láncolva a gyárhoz. Odaláncolja a kenyérkereset, a környezet, a megszokás, a család, az otthon, s nagyon nehéz ezeket a szálakat elszakítani. Bárkit, bármi sérelem ér, vagy üldözték valamiért, nem tudott menekülni, beragadt. Volt más lánc is. Nagyon sok embernek fájt ez: embert elítéltek, mert a szegénység arra késztette, egy táska meszet vigyen haza, vagy egy villany égőt, de nem ítélték el, akik az évek során milliókat loptak, pazaroltak el. Hány űjságír.ó is neki^yürkőzött, de acél- falba ütközve, visszaesett. És hány ember becsületébe, önérzetébe gázoltak, durva, lelketlen vezetők. Ózd népe azért mozdult meg az októberi események során, hogy megtisztítsa a szennyt a szocializmus útján, hogy igazságot szolgáltasson. A nép felemelte öklét tiltakozásul minden túlzás és embertelenség ellen, de az ütés nem azokat érte, akik ki használták a dolgozó nép jóindulatát, és rátelepedtek, mint pióca és szívták a nép vérét. A felemelt mqn- kásökölt, amely igazságot akart szolgáltatni, az ellenforradalom ártatlan emberek fejére irányította. És az igazságszolgáltatás, a nagy tisztító munka helyett szégyenletes gyilkosság történt. És a gyilkosság, emberek életének kioltása igazságszolgáltatást von maga után. 1956. október 23. után Ózdon is MEGALAKÍTOTTAK A NEMZETŐRSÉGET. Tőrök István tanítót bízták meg a parancsnoksággal. Rettenetesen nagy szerencsétlenség volt. Lehet, ha nem ő a parancsnok, a vihar embervér, áldozat nélkül zúg el. Lehet, de nem biztos. Török István* akár hangoztatta, akár nem, ellensége volt a népi demokráciának. Ez a gyűlölet még katonatiszt korából maradt benne. A Horthy-rendszert az utolsó pillanatig kiszolgálta, mivel egységét arra késztette, hogy még Budapesten is harcoljon a szovjet csapatok ellen. Mi volt a jutalma? — Megkaptam a Signum Laudist, — mondotta vallomásában. Igen kegyetlen volt katonáihoz. Gyakran agyba-főbe verte őket. Egv ózdi munkásnak félórás gúzsbakötését rendelte el. Egy másik ózdit anv- nyira megfuttatott, büntetésképp?’-' bo?v az Ndső bajt kannt*- a túleről- tetéstől. Szadista magatartása miatt a népbíróság 1949-ben 9 hónapi börtönre, három évi jogvesztésre ítélte. Az októberi események előtt az irodalom területén tevékenykedett. Tagja volt a »Széphalom« szerkesztőbizottságának, és az ózdi írócsoport lektora volt. Nacionalista elveit itt próbálta másokba átültetni, fis lassan mérgezte a lelkeket Az októberi események idején űgv gondolta, eljött az ő ideje is. Saját bevallása szerint estétől reggelig hallgatta a külföldi adókat, és míg később hivatalos utasításokat nem kapott, Szabad Európa, Amerika Hangja, és egyéb testvérgyilkosságra uszító rádióállomások adásai alapján próbált tájékozódni, mit is tegyen. Október 25-én lakásán gyűltek ösz- sze Szakács Albert, az ózdi irodalmi kör vezetőjével az élen a kör tagjai, hogy megbeszéljék, hogy alkalmazkodjanak a kialakult helyzetben. Az előző napokban ugyanis BUDAPESTI ÜGYNÖKÖK ÉRKEZTEK a városba. 24-én négy ilyen ügynök toborzott mindenre kapható híveket az ifjúság, főleg a tanulatlanok körében. Ezek a figurák kapcsolatot tér remtettek többek között a helyi irodalmi körrel is. Nem véletlen, hogy az ellenséges hangulat szitásába olyan nagyon remekeltek a helvi irodalmi kör egyes tagjai. Nyilvánvaló tehát, hogy Török István is a Budapestről hozott »recept« szerint kezdte meg most már tevékenységét. Másnap Török Gyulával megbeszélte. hogyan és kikből állítsák össze a pedagógus munkástanácsot, majd fegyvert szerzett és több diákot fel- fegyverzett. akik utasítására elkezd tek ügyködni. Török tehát igyekezett megmutat ni, hogy milyen fontos személyiség lévén is ő ózdon. Tevékenységére felfigyeltek, s mint kiváló katonai szakembert, megbízták a nemzetőrség parancsnokságával. Díszes bevonulása nem egyedül történt, mivelhogy masa mellé vette Dankó Ferenc volt horthysta századost, akit • nemzetőri ügyekben önmagánál is nagyobb szakembernek ismert. 1 (Folytatjuk.) NÉGYSZÁZEZER LÉGGÖMB A KLIKKEK LÄNCOLATA. Lelketlen embercsoportok, akik maguk érdekszféráján kívül nem törődtek másokkal, sok milliót loptak, harácsoltak a nép rovására, s akik mint valami acélfal, ellenálltak minden nyomásnak. Az egyszerű embereket száz és száz sérelem érte. Sok sérelmet orvosoltak, de nagyon sokszor előfordult, hogy ha becsületes dolgozók panaszt tettek, még rontott helyzetükön. A klikkek, a »szocialista összeköttetések« bosszút álltak. Hány becsületes, néppel érző funkcionáriust egy°zerűpn elsöpörtek az érdekszférák ózdról, ha kellett, börtönbe dugták valami amen. Hány A lengyel sajtó egy leleplező cikkben beszámolt a Szabad Európa rádiónak a Lengyel Népköztársaság ellen irányuló aknamunkájáról. A Varsói Élet című lengyel lap hangsúlyozza, hogy a Szabad Európa szervezet nem csupán rádióadással foglalkozik. A lap rámutat arra. hogy e szervezet nem idegenkedik a kémkedés és diverzió? cselekményektől sem. A Szabad Európa rádió ellenforradalmi röplapokkal teli léggömböket bocsát Lengyelország területe fölé. A Szabad Európa szervezete a múlt évben több mint 400.C00 propaganda léggömböt irányított lengyel területre. Az egyszerű emberek milliói kérdezik: mi ez, ha nem durva beavatkozás a népi demokrat’kus országok belügyeibe? S vajon ki pénzeli e „nagyhírű” nyugati rádióállomást? A szálak az Óceán-tótra —r pontosabban az Am erikái Egyesült Államokba vezetnek. Ismét telvirásoztaiiáK az egyl(orhíres mezökövesd-környékl kerfés2kedésl Mezőkövesd környéke nem csupán világszerte népszerű motívumairól híres, hanem híres volt kertészetéről is. Konyhakertészet és virágkertészet egyaránt dívott ezen a vidéken. Egész községek foglalkoztak vele apáról fiúra szálló örökségként. Az elmúlt évtizedekben azonban elsorvadt a kertészet. Ma már csak néhány család foglalkozik vele. A szüntelenül gyarapodó, iparilag fejlődő megye ugyanakkor hiányolja a zöldövezeteket. A megyei tanács elhatározta, hogy ismét fölvirágoztatja a Mezőkövesd- környéki kertészkedést. A járás va* lamennyi községében szaktanfolyam mot indított, ahol a megye legkiválóbb szakembereinek előadásai útján ismerkednek meg a résztvevők a virág- és ' konyhakertészettel kapcsolatos tudnivalókkal. A tanfolyamokon közel ötszáz hallgató vesz részt, nagyrészük máris úgy döntött* hogy jövőre megkezdi a kertészkedést. Mintaklubok nyílnak a megyében Az elmúlt évtized hibás kultúrpolitikája Borsod megyében is akadályozta az egészséges klubélet kialakulását. A szinte szab vány mintára létesített klubokba a munka és érdeklődési kört figyelmen kívül hagyva válogatás nélkül tömörítettek mindenkit. így aztán már mag- vában elhalt a klub-élet, hiszen például kevés bányászt' érdekelt egy-egy állattenyésztési előadás, ugyanakkor kevés dolgozó paraszt vett részt bányászati vitákon. A megyei tanács népművelési ősz tálya most mintaklubokat szervez. Külön bányász, értelmiségi, ifjúsági mezőgazdasági és asszony-klubokat. létesítenek. Egy-egy klubban hasonló munka és érdeklődési körű dolgozókat tömörítenék. A klubok műsorát sem központilag készítik el, mint eddig, hanem maguk a tagok állítják össze. így aztán az új klubokat nem az unalmasság, tartalmat- lanság, hanem pezsdülő. eleven kultúráiét jellemzi majd. Miskolcon, Sárospatakon, Mezőkövesden és még közel tlzenö* községben máris megkezdték a mintaklubok szervezését. Ézek a klubok lesznek hivatottak arra, hogy példát mutassanak a borsodi városokban, falvakba.: új* népszerű klubok létrehozására. Aki rabolt lóval indult disszidáló menyasszonya után — és akinek nem hozott szerencsét a kéményseprő A borsodmegyei rendőrkapitány ság egyszerre két vádlott ügyében fejezte be a nyomozást. Az egyik Galuska István ládpetri lakos. Ga luska István a minap ittas állapotban indult el menyasszonya meglátogatására. Nagyon meglepődött amikor megtudta, hogy menyasszo nya nincs otthon, napokkal előbb megszökött és külföldre indult. A húszéves cserbenhagyott vőlegény nem nyugodott bele a történtekbe s nyomban a hűtlen lány után akart indulni. Vonat azonban nem indult ebben az időpontban. Galuska István merészet gondolt. A helyi Szabad Föld Tsz- hez sietett és a sötétség beálltával elkötött egy lovat a tsz istállójából, * Rubai József éjjeliőr meg akarta akadályozni tettében, a lótolvaj azonban leütötte, s az összeseregiő tagságot lelövéssel fenyegette meg. Majd elvágtatott az éjszakába. A romantikus hajlamú és vadnyugati módszereket alkalmazó rablót több napi nyomozás után elfogta a rend őrség. Ma már fogdában ül és hama rosan statárjális bíróság előtt fele! bűnéért. A másik vádlott Kollár János mezőkövesdi vasúti dolgozó. Kollár János frommer-pisztolyt és nagymenv- nyiségű lőszert rejtegetett lakásán A karhatalmi szervek gyanakodtak is rá, de bizonyítékot nem találta’* A megoldás végülis váratlanul jelentkezett. Kéményseprő látogatott a házhoz, hogy szokásos munkáját elvégezze. Ahogy a kéményt tisztította, legnr gyobb meglepetésére a korommal a r^mmer-pisztöly is lehullott a lösze rekkel együtt. Kollár János ugyancsak statáriális bíróság elé kerül, mert ezúttal nem hozott számára szerencsét a kéményseprő. — Az A FF jelenti: G©org:a állam kormárv7'ja a parlament előtt elhangzott évi üzenetében azt kérte, ho?v Georgiában tartják fern a faji A Dim DIÓSGYŐR! GÉPGYÁR gyakorlott esztergályos munkásokai felvesz Fe vétere lelent ezm lehet 3 D VfiVttG mníMgyi osztályán A Cementipari Gépjavító Vállalat 'Hejőcsaba. Mésztelep, telefon: 16-801. 802. 8071 átmenetileg vállalja: közlekedési eszközök húsipari gépek, mezőgazdaság »szközök és gépek javításé* Vállal továbbá forgácsolási és vasszerkezeti munkákat, helyszíni szerelést. Figyelem ! Figyelem ! Elő lehet tizetni az Északin agyarországra Előfizetni a posta kézbesítőkné postahivatalban lehet. Olvasóink az alábbi megrendelő- apón is kérhetik az -Északmagyar- há?vr»7 Vé't'ecftését. Megrendelő lap 195 i i évi . . s i m m m i . m • i m > ' . hó 1-től megrendelem az Eszakmagyarország című lapot. A havi előfizetési dijat: 11.— Ft-ot a nyugtával jelentkező postakézbesítőnek fizetem ki A megrendelő pontos címe. a laD kézbesítését kéri: ahova Név: Város: Község: kerület,-utca házszám, emelet ajtó. 195 . . évi . s . hÓ . . «TL az előfizető aláírása °ostahivatal ! tölti ki. ( ) Beindítva: 19*7 .................... * . J hírlapfelelős j
