Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-15 / 11. szám

KWi H81 Jm& 18. eSKARMAOTAftOBSCAO SORS?! — ELBESZÉLÉS — iSLLg utas között szálas, kis- </Xetwt «é deresedé hajú pa­rasztember hagyja el az állomás épületét. Hátán búzászsákból sebti­ben összeeszkábált útizsák. Nehéz a teher, meglátni nehézkes, súlyos léptein. Olyan a menése, mintha az élet terhét cipelné. Fejét kissé le­hajtva baktat a villamosmegálló felé. Komor, barna arcán mély nyo­mokat vésett az idő kereke, más­kor mély és tisztafényű szemében most valami idegen vonás, ideges villogás csillan. Egyik közeli faluban lakik, ősei még jobbágyok voltak, apja és ő is fiatalkorában földesúmál cselédes- kedtek. Az arcán, alakján, gondol- Jcodásában, viselkedésében, a téré­ben, az idegrendszerében még ben­ne él a paraszti elnyomás évszáza­dos terhe, átka, fékezhetetlen dühe, minden népnyúzóval szemben. Ben­ne is, mint sok parasztemberben még fojtott indulatok, évszázados •ceserűség van. megbújva, s ha az indulat kitör, — jaj annak, akit az ütés talál, mégha testvér is az. A felszabaduláskor nyolc hold földet kapott, gazdag és kövér ez a föld, dús kalászú búzát terem. Kell is. Nagy a család, hét gyerek van. Andris, aki éppen olyan hosszú, éppen olyan ritka szavú, mint ő, megnősült, s vele dolgozik a föl­dön. János, aki mindig szeretett fúmí-faragni, az gyárista lett, Pis­ta, aki szerette mindig a gépeket, az traktorista. A többi, aki otthon van, az még gyerek. A Jóska, a ke- ménypillantásű, kissé túlkomoly fiú, sokáig bújta Lenint és most itt van ebben a nagy városban. Ju­liska, a lenszőke, nyúlánk lány, most egyik diákszállóban lakik. Ta­nárnőnek készül Először furcsa volt, hogy egy olyan család tagja szellemi pályára lép, akinek régen csak »hallgass« volt a neve. Fur­csa, nagyon furcsa volt, hogy az ő vére, gyermeke tanárnő lehet. De lassan megszokta. Most, hogy a városból furcsa, iz­gató hírek szállnak a falu felé, ő maga is nyugtalan kezdeti lenni a gyermekek miatt. Az asszonynak meg éjjelenként könnyes volt a párnája. — Nem tudom, mi lehet azzal a két gyerekkel, minek is engedtük el őket! Hátha még valami bajuk lesz. Hallod-e, megnézhetnéd ókét, — mondta többször is, s ő, Magyar János csendesen bólintott. — Jó! Készíts útravalőt, — s más­nap reggel, vagyis most, óriási cso­maggal meg is érkezett ide, a vá­rosba, «) w darabig ücsörgött a villa- mosmegállónál. A villamo­sok bent álltak, de nem mozdultak. Vezető sincs. Valami sejtelem kezd beléje lopakodni, valami fura ér* zés, megérzése annak valami tör­tént, vagy valami történni fog, ami szörnyű. •— Már megint van valami a vá­rosban, — hallja a háta mögött azoktól, akik szintén a v!llamosra várnak. — Mi lehet? — Forradalom! — hangzik úgy, mint a puskalövés. Forradalom. Nem érti, de nem meri megkérdez­ni. Töpreng rajta, ahogy gyalog ne­kivág a városnak. Forradalom! 19-ben is volt Utána jött egy má­sik. Az az urak forradalma volt. Micsoda mészárlás, vérengzés! Most meg, eh! Hiszen felosztották a föl­det, valahogy él az ember, csak a beadás, szinte a húsba vág. És sen­ki nem akarja meghallani a pa­rasztember panaszszavát. Ez a Jóska is csak legyint s magyarázni kezdi hogy mit mond, nem érti, csak azt, hogy a Jóska, aki a saját gyermeke, nem érti meg őt és nem ad neki igazat? Ki tud ebben a po­litikában eligazodni? Ahogy halad a járdán és az em­berekre néz, valami idegenséget érez. Valami vihar előtti feszültség vibrál a levegőben, az emberek idegeiben, a, nézésében, a mozdula­tokban. Akaratlanul is gyorsabban kezd lépdelni a diákotthon felé, ahol Juliska lakik. Azt remélte, otthon találja, de nem. Az egész épület kihalt, csak egy takarítóasszonyt talál ott. —■ A kislányomat keresném, Ma­gyar Julist, — mondja — és kér­dően néz az asszonyra. *— A Juliskát? Azt jól ismerem. Nagyon rendes lány, nagyon ko­moly lány... Nincs itthon egy se. Idejött valami egyetemista-féle, aztán elkezdett iát össze-vissza mindent kiabálni, hogyhát nem ma­gyar az, aki nem megy vele a vá­rosba. Hallja-e, nagy fába vágták a fejszét, tüntetnek a kedvesek, hogy jobb legyen a fizetés, ne le­gyen beadás, más legyen, mint ami volt, — pereg gyorsan az asszony szava. — Hászen ha a beadást.,., nem lenne rossz..., nem..., hm. Szóval ott a Julis is? Tüntetés, tüntetés. A mindig bajjal szokott végződni, sose tudni mit koz. jt asszony még valamit mond, C7ÍK de ő oda sem figyel. A há­tizsákot beteszi a lány szobájába, aztán nekiindul a városnak. Maga sem tudja, merre megy, csak sod­ródik a tömeggel. Olyan furcsák az emberek. És olyan sokan vannak az utcán. Kiabálnak, ordítoznak. Van, aki a földhöz csapdossa sap­káját., más meg vicsorog, mint a kutya. Van* aki boldogan, kéjesen mosolyog. Az utca nagyon ismerős, soltszor járt erre. Itt van a piac is, lejjebb meg a' rendőrség. Ott lát sok embert. Mennyi ember! Vajon mit akarhatnak? — Adják ki a diákokat! — kiált­ja valaki. — Fegyvert keü szerezni! — ri­kolt egy másik. — Miféle diákokat? — fészkelő- ük benne a gondolat. Fejét jobb- ra-balra forgatja, nézgelódik, fura- kodik előre. Megkönnyebbülten fel­sőhajt. Meglátja azt, akit keres. Igen, ott áll Julis egy sereg lány között. Picit fci is magaslik a többi közül. Olyan nagy fajta, mint az apja, anyja. Már egész közelébe ér, már csak néhány lépés. De mi ez? Mintha láthatatlan kasza surrant volna a tömegbe. Sűrű ropogás, valaki felsikoU, aztán másik, har­madik, s itt is, ott is elesik egy ember. A tömeg őrjöngni kezd, s rohanni. S az öreget egy féktelen erő taszítja arrébb. — Juliska! — kiált, de «cm halL ja senki, a nagy zajban elvesz a szava, kicsi és erőtlen. Mintha a Julis hangját is hallotta volna, úgy szíven vágta a sikoly, csak... az előbb még látta a lányt, de hová lett? Szorongva, fújtatva tör előre. Mintha tüzes fogóval szorítanák le a szívét, az agyára valaki szörnyű ütést mérne, eay pillanatra szinte megbénul, aztán felordít, mint a sebzett vad. — Juliska! Juliskám, kislányom* A hideg, nyirkos utcakooön úgy fekszik a szép, hosszú lány, mint a durván letépett és sárbataposott viráoszál. Lenszőke haja dúsan szét­terül, mint aranykoszorú fogia kö­rül a feiet, s az aranykoszorú las­san porosodni kezd a vértől. Ma­gyar szinte lérogyik a lány mellé. kedves és szép fejét ölébe x>eszi és folyton ezt ismételgeti: — Juliska, Juliskám, drága kis­lányom. A lány szemében, amelyen olyan komolyan, megfontoltan, anyásán tudott nézni, lassan fárad a fény. pillantása, ahogy apjára néz, ha­lálba dermedő. —- Apám! — alcarja kiáltani, de ajkán, amelyet még nem csóké It szerelmes, amelyet már soh ocm fog megcsókolni senki, s amely so­hasem fog többé mosolyogni, ha­lálos vigyorba torzul, vér buggyan elő, s ez a szó »apám«, érthetetlen hörgéssé torzult. Még egy rándu­lás, s a lány szíve nem dobog töb­bé. /tlnnnnr- úgv érzí> hogv a Uny testévei ^ ő szíve is kihűl, s benne valami meg­pattan. Nem, nem is fájdalom az, amit érez, hanem őrjöngő gyűlölet. Mint a tűz perzseli végig testét, s szerűében borzalmas láng lobban, felhőidül és szája szélén nyálában habot dob az indulat. — Gyilkosok! gyilkosok! A halál kutyái még ugatnak, vij­jogva, sikongva úsznak a levegőben a golyók. A rendőrségi bejáratnál vad tusa, dulakodás. — Hozzák a gyilkost — üvölt valaki. Mintha valami megrázná testét, talpraugrik, $ lassan, de egyre gyorsuló mozgással arrafelé húzza valami szörnyű erő. Mintha nem is ő lenne, mintha valami fé­lelmetes óriás, mint az élő végzet, kegyetlen bíró és hóhér egysze- mélyben. — Fel kell húzni! — rikácsolja valaki, nem is emberi hangon. — Várjatok, majd én! — kiált Magyar, s hörögve szakadt belőle a szó, Valami a kezébe kerül, nem tudja, bot vagy fegyver, a magas­ba löki, mint valami buzogányt, és aztán lecsap vele borzalmas erővel arra, akit hoznak felé és akire azt mondják: gyilkos! Valami reccsen, s mintha vász­nat szakítanának. Valaki felordít, s földre zuhan. Aztán vér, s megint vér, tapadó vér folyik az utca kö­vére ... Eldobja kezéből a valamit, ré­mülten, hálálraváltan, megdöbben­tem Nem attól, hogy gyilkolt. Nem. Hiszen lehet, ítéletet szolgált. Más­ért, ami szörnyűbb a gyilkosságnál Úgy néz a földre zuhant emberre, mint egy eszelős. Agyáról, szemé­ről a gyilkos düh köde eltűnik, mintha késsel vágnák el és beléje hasít a kegyetlen valóság. Az előtte fekvő ember rettenete­sen ismerős. Ismerős? Hiszen a fia, Jóska az ávh-s. 0»nlf nézi, nézi a férfialako: mintha nem is ő len­ne Magyar János, mintha nem is a lenne az apa, hanem valami más, talán a megcsúfolt és gyilkosságba zavart magyar nemzet. Szívében már nem érez fájdalmat, már nem érez bosszút sem, csak azt, mintha az egész teste egy nyitott, vérző seb lenne. Mint akiben nincs semmi erő, lá­ba megrogyik, $ tehetetlenül leül az utca kövére, fejét két kezébe hajtja, rettenetes becsapottnak, megcsaltunk, kifosztottnak és félre- vezetettnek érzi magát. Rettenete­sen nagy ár minden túlzásért! Hi­szen a lánya nem tehet semmiről, ő tudja, a fia is ártatlan. Hangot hall, szörnyű gúnyos szívbe-lélekbe-agyba maró, gűvyo? kacagást. Ha-ha-ha! Az ördögi terv sikerült! Magyar vér folyik az ut­ca köbére!.,. Ha-ha-ha!.,, ma­gyar vér.m CSORBA BARNA chmttkedfa cl JUcl^iloL ■■■■■ ...... I rta: N. BABABASOV a Szovjetunió Tudományos Akadémiája csillagászati bizottságának tagja A Mars nemcsak a csillagászokat érdekli, hanem azokat az embereket is, akiknek semmi közük a csillagá­szathoz. Mivel gazdagították a tudományt azok a kutatók, akik a Marsot tanul­mányozzák? Kiderítették, hogy a Mars légkörében vízgőz, szénsavgáz, s valószínűleg nitrogén is van. A csillagászok a Mars felületének hő­mérsékletéről megállapították, hogy az nem annyira alacsony, amint a század elején hitték és hogy nagy mértékben attól függ, milyen hely­zetben van a Mars a Naphoz képest. ELŐFORDUL 50 FOKOS FAGY ÉS 30 FOK MELEG IS. A Mars felükén n.z hőmér­séklet mínusz 27 fok körüli. A boly­gó alacsony légköri nyomása amel­lett szól, hogy ott a víz már 30 Cel­sius fokon felforr. 1956 augusztus 23-án nem minden­napi jelenséget figyeltünk meg a harkovi egyetem obszervatóriumá­ból. A Mars déli féltekéjén, amely akkor a Föld felé fordult, tavasz volt. A fehér pólusi sapka, amely még nemrégen többezer kilométer kiterjedésű volt, gyorsan apadt és a sarkkör közelében a bolygó elsöté­tült. Láttuk, amint a pólusi sapká­tól világos pontok váltak el és 20 30 kilométeres óránkénti sebességgel az egyenlítő felé tartottak. A meg­figyelt jelenség előzetes tanúim ányo zása olvan következtetést enged le­vonni, hogy vagy nagyon alacsonyan szálló felhőképződménvekkel, vagy hóhoz hasonló csapadékkal van dol­gunk. Lehetséges, hogy porfelhőt láttunk, mert néhány folt sárgás színben játszott. Megfipye’ésünket más országok ismert csillagászáinaík 'S tudomhoztuk és több h°lvről is megerősítést nyertek megfigyelé­seink. Minde2 arra enged következ­tetni, hogy a Mars felszínén és lég­körében ÉSZREVEHETŐ VÁLTOZÁSOK MENTÉK VÉGBE. A kutatók a bolygó légkörének át­tetszőségét tanulmányozva, arra í következtetésre jutottak, hogy a lég körben olyan rétegnek kell lennie, amely erősen elnyeli az ibolya- és az ibolyántúli sugarakat. Ez a réteg nem mindig egyformán sűrű. A Mars felületének »‘■szárazföldi* része síma, de a déli sark kornyékén egy vagy több hegyhez hasonló ki­emelkedés is van. Nagyon' fontos a sötét foltok, vagy «•tengerek« természetének a kérdése, felületük struktúrája és a bennük végbemenő változások. Minden való­színűség szerint ezek a «-tengerek« nem mély, nyitott víztárolók, hanem nedves területek. G. A. Tyihov, szov­jet asztrobotanikus és még sok más csillagász véleménye szerint a Mars »■tengereiben« növénvzet él. Néhány ilyen sötétszínű terület nem változ­tatja színét a nap állása szerint, a tavasz vagy a nyár beálltával sem. Más, kevésbé jelentékeny «-tengeri-« területeken viszont zöldes, sárgás, valamint vöröses és kékes területek észlelhetők Van olvan »»tengeri« te­rület, amelv sárgás színben játszik, amikor a Nap közeledik delelőpont- jához és piros színt mutat, amikor túlhalad a delelőnonton. A marsbeli «■tengerek« színámvalatainak válto­zása elfogadhatóan megmagyaráz­ható olyan ritka növényzet jelenlé­tével, amely AZ ÉVSZAK VÁLTOZÁ­SÁVAL VÁLTOZTATJA SZÍNÉT. Egyes csillagászati szakkön,yvírófc- nak az a véleményük, hogy a mars­beli »-tengerekben« nem lehet sem­miféle növénvzet. A vezetésem alatt álló harkovi obszervatóriumban ren­geteg fénvkénfelvételt készítettünk a Marsról, Diros, sárga, zöld és kék fénvszűrővel. A tudósok e felvételek tanulmányozásakor nem döntötték el. hogv a mars^eli «-ten gerek«-ben valóban él-e növ*nvzpt. Kétség+elerí azonban, hogy az 1956-ban végzett megb'gvo1é«ek fontos és érdekes adatokat szolgáltattak és sok ujj»! bővítették a szomszédos bolygónkról alkotott ismereteinket. (A »-Szovjetszkij Szojuz« cikke) Forradalmi újítás a szvsebészetben ' A Southampton-! szívkórházban sikeresen hajtottak végre egy szív- tumor-műtétet. Vélemények szerint ez az első ilyenfajta sikeres műtét a világon. A betegnek, egy 25 éves férfinek, jóindulatú daganata volt szíve bal­oldalán. A beteg a műtét után 14 na­pot tölt majd kórházban. A kórház egyik szóvivője hangsú­lyozta, hogy a műtét „forradalmat jelentett a szívsebészetben”. A be­teg testét alacsony hőmérsékletre hűtötték le és a szívet kikapcsolták a vérkeringésből. A műtét maga 5 órát, a tumor eltávolítása azonban csak 9 percet vett igénybe. A sebésznek és asszisztensének a megállított szíven maximálisan 10 perc alatt kellett a műtétet végre­hajtania. A korábban világszerte folytatott operációk során a tumort a szív bal­oldaláról közelítették meg. Az ilyen módon végrehajtott műtétek soha­sem sikerültek. Southamptonban a szívet jobboldalról közelítették meg. Ez azt jelentette, hogy a bal­es a jobboldal közötti válaszfalat meg kellett nyitni, majd a tumor el­távolítása után, ismét be kellett zárni. A beteg később felpolcolve üH ágyában és vacsorára pulykasültet fogyasztott. A Cementipari Gépjavító V általat (Hejőcsaba. Mésztelep, telefon: 16-801, 802, 807) átmenetileg vállalja: közlekedési eszközök, húsipari gépek, mezőgazdasági eszközök és gépek javítását. Vállal továbbá forgácsolási és vasszerkezeti munkákat, hely­színi szerelést. Figyelem ! Figyelem ! Ismét elő leltet űzetni az Északmagyorors/ágra Az Állami Biztosító közli Az októberi én novemberi ese­mények kapcsán az Állami Biztosító Borsodmegyei Igazgatósága több, mint háromszázezer forint kártérí­tést fizetett ki biztosított feleknek. Füzér községben 6 károsultnak Bssásnegyvenezer forintot, Mezőkö­vesden 17 károsultnak egysaáztízezer forintot, Rudabányán 12 károsultnak hatvanezer forint kártérítést állapí­tott meg az Állami Biztosító kár­becslője. A károk épületekben, gaz­dasági felszerelésben és szálas ta­karmányban keletkeztek. // T-falttéikülL'' vyaceUa Mostanában új téma jelent meg a láthatáron és nagy népszerűsé­get bfctosíf annak, aki tollhegyre kapja. A cigarettáról van szó,.* Már­mint a Kossuthról és a Termői, ezekről a százszor megátkozott, de ezer­szer visszakívánt bűzrudacskákról. A rádió, a lapok szinte nettónként közölnek nyilatkozatokat: van dohány bőven, lesz Kossuth, Terv... és holnap újabb nyilatkozat, hogy van dohány bőven, lesz Kossuth stb. Hogy mit akarunk ezzel mondani? Csak annyit: a nyilatkozatokat sajnos nem lehet elszívni! A kinyilatkoztatott cigaretta meg oly kevést hogy akkor is örülünk, ha más kezében látjuk* Lenne egy javaslatunk. Nem új, de néha a kopott holmi is jó szol­gálatot tesz. Legyen kevesebb nyilatkozat és legyen több cigaretta. a» söp tei «tó­Idegenoyelvű tanfolyamok Értesítem Miskolc város és a rne- ?ye kereskedelmi dolgozóit, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium ren­deleté alapján a miskolci kereske­delmi tanulóiskolában a következő idegennyelvű tanfolyamok indultak be: német, angol, francia és orosz. A tanfolyamra való jelentkezés határideje január 16-a. Egy havi tandíj mindössze 15.— Ft, melyet je­lentkezéskor kell kifizetni. Akik a beindult csoportok hallgatóiból a jövő hét szerdáig nem jelentkeznek, azokat a hallgatók sorából töröljük. A fenti tanfolyamokra bizonyos lét­számig más vállalatoknál dolgozók is jelentkezhetnek. Jelentkezni le­het: Kereskedelmi Tanulóiskola. Miskolc, Hősök-tere 4. sz. Igazgató­— Becsben és az osztrák tarto­mányi fővárosokban tavaly decem­ber 10 és 26 között 28.627.000 kö­I ' zönséges levelet és 10.343 000 üdvöz lőlapot kezeltek; Ugyanekkor 1.802.600 csomagot szállítottak* A posta január 16-tól ismét házho; kézbesíti az olvasók kívánságára az újságot. Előfizetni a posta kézbesítők«* agy postahivatalban lehet. Olvasóink az alábbi megrendelő­lapon is kérhetik az -Eszakmagyar- .«o•**>«+. H-s-yt-07 kézbesítését. Megrendelő lap 195 évi HMM 111111)9 hó 1-től megrendelem az Észa k m agyarország című lapot. A havi előfizetési díjat: 11.— Ft-ot a nyugtával jelentkező postakézbesftő­nek fizetem ki. 195 évi I I I s 1 s hő Aláírása postahivatal tölti ki. Beindítva: m 7 . * s hírlap felel A megrendelő pontos címe. ahova a lap kézbesítését kéri: Név: Város: Község: kerület, -utca házszám, emelet ajtó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents