Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-13 / 10. szám
'<r \ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA XIII. évfolyam 10. szám Ára 50 fillér Újat, jobbat, de sxocialistát akarunk ! 1957 január 13, vasárnap A nyár közepén 50 megawatt villamosenergiát termel a tiszapalkonyai hőerőmű Az Ózdi Kohászati Üzemek munkástanácsa ás az üzemi MSZMP kancsoiatáról V.. IIsxta Gyula elvtár* Tokajban J A január 6-iki újságok és a rádió közölte a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozatát a „legfontosabb feladatokról”. Hallgatta, vagy olvasta azt az egész ország. Nehéz, nagyon nehéz helyzetben hangzott el ez a nyilatkozat. Felelősségteljes hangon sokakat megnyugtatott, sokakat megdöbbentett, s vannak olyanok is, akiket feldühített a nyilatkozat. Megnyugtatott sokakat a nyilatkozat, mert ebben a nehéz helyzetben mutat kibontakozást, kibontakozást, melynek iránya a szocializmus építése, közös erővel dolgozva, a jólét megteremtése. Megdöbbentett sokakat a nyilatkozat azért, mert nem gondolták, hogy az utóbbi időszak eseményei népgazdaságunknak, dolgozó népünknek ilyen mérhetetlen károkat okozott. És feldühítette ellenségeinket a forradalmi munkásparaszt kormány nyilatkozata azért, mert ebből félreérthetetlenül láthatják, hogy nem lehet tovább a zavarosban halászni, nem lehetnek tovább az események felelőtlen vámszedői, nem lehet tovább felelőtlen demagógiát folytatva rombolni népgazdaságunkat, s még súlyosabb helyzetbe taszítani, országunkat. Nem! Megálljt kiált minden becsületes ember a rombolásnak, a felelőtlen garázdálkodásnak, mert alkotni, élni, az eddiginél jobban akarunk élni, s véget kívánunk vetni mindennek, ami dolgozó népünknek árt, ami drága hazánkat a pusztulás lejtőire taszítja. Meghányjuk-vetjük magunkban: hogyan tovább? Hogyan jussunk ki a súlyos gondokból, amelyekbe részből az előző gazdaságpolitika, részben az utolsó két hónap eseményei taszítottak bennünket. Sorsunkról, hazánk,, népünk sorsáról — jövőnk- rőt, becsületünkről van szó! Ezért kötelessége minden józan és becsületes magyar embernek az érzelmeken túl felelősen gondolkodni azon, hogyan jussunk előbbre, hogyan teremtsük meg népgazdaságunkban azt az egészséges állapotot, amely lehetővé teszi, hogy minden jogos igényt, minden jogos követelést kielégítsünk, szebben, boldogabban éljünk. A kormánynyilatkozatból is kidé- riilt, — gazdasági helyzetünk súlyos. Ezt látnia kell mindenkinek, akiben egy szemernyi felelősségérzet van hazánk, népünk sorsáért. A súlyos helyzetből csak tettekkel, rendkívül kitartó, alkotó munkával tudunk kijutni. A semmittevésre buzdító fecsegés — egyenlő a dolgozó népünk elleni orvtámadással. Népünk hálával fogja elkönyvelni a bátor, nép érdekét szolgáló tetteket, de számon fogja kérni a felelőtlenséget azoktól, akik a súlyos helyzetet romboló munkájukkal tetézik. A kormány nyilatkozatában olvashatjuk: »az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban elpusztult másfél milliárd forintnyi árukészlet«. Nagy kár esett a magán- és középületekben »s a hosszú heteken át tartó sztrájk, amelyet az ellenforradalom kezdetben sokakat megtévesztő szociális és politikai demagógiával szított, azután pedig fegyveres provokációkkal, a dolgozni akaró munkásokkal, bányászokkal és alkalmazottakkal szemben alkalmazott terrorral hosszabbított meg«. Az iparban 9 milliárd forinttal csökkentette Magyarország 1956. évi nemzeti jövedelmét. Nagy veszteség ez; hogy hasonlattal éljünk, ez a veszteség minimálisan azonos Borsod megye össz- iparban dolgozóinak 7 esztendei teljes keresetével. Fájó szívvel gondolunk erre a tragédiára. Hiszen ez a mi tragédiánk, magyarok tragédiája. Következményeit nem más, mi érezzük meg! Vannak természetesen, vannak, akik örülnek e pusztulás láttán. Nehéz helyzetünket próbálják felhasználni arra, hogy népi demokratikus rendiszerüniket aláássák, s hazánkat újból a kapitalizmushoz láncolják. Nemet kiált, ennek minden becsületes .magyar szív! — minden józanul gondolkodó magyar ember lelki Ismerete. Nem kívánunk a földesurakból, a gyárosokból, herceg Esztenháziakból, nem kívánunk az 1930-as évek pusztító gazdasági válságából, nem kívánunk a horthysta csendőr-terrorból. Rendet, szocialista rendet, békés al- Stó munkát* jobb életet akarunk! S jól tudjuk, ezt a rendet s a jobb életet hozó szocializmust nem a »Szabad Európa« rádió, nem a »Londoni rádió«, nem az »Amerika Hangja« rádió állomásainak »bölcs« tanácsai hozzák nekünk. Köszönjük a jó tanácsokat. De hadd küldj ük őket vissza a feladóknak! Saját eszünkkel kívánunk gondolkodni, szívünk szerint cselekedni, formálni számunkra az új, hibáktól mentes szocialista jövőt. A szenvedésekre megtanított bennünket a horthysta múlt. A felszabadulás a reménység sugarát csillogtatta meg előttünk. Reménykedtünk, és minden hiba dacára nem hiába! Hazánkban nem a földbirtokosok és tőkések uralkodnak. Bár hibákkal, bajokkal, súlyos gazdasági gondokkal — de mégis a nép az úr! A gazdaságpolitikában elkövetett hibáknak súlyos következményei voltak. Az állami életben súlyosan meg lett sértve a demokratizmus. Ezt elitéljük! A munkások, a dolgozó parasztok becsületes többsége joggal vetette fel azt, hogy nem hallgatták meg jogos véleményét s nem csak véleményét, de kiáltását sem. Tanulni akarunk ebből az időszakból. Tanulni, nem akarjuk elkövetni soha többé azokat a hibákat, amelyek joggal váltották ki a dolgozó nép felháborodását. Újat, jobbat, de szocialistát akarunk! Gondjaink súlyosak, de amint azt a kormány nyilatkozata mondja: »Bármilyen nagyok is az ország jelenlegi gazdasági nehézségei, ezek leküzdhető nehézségek és le is fogjuk küzdeni őket.« Mik az előttünk álló legfőbb gazdasági nehézségek? Gazdasági nehézségünk kules-kér— dése a szén- és villamosenergia termelésünk elégtelensége. A szenet joggal nevezik az ipar kenyerének. Szén- termelés nélkül megbénul az energia- termelés is hazánkban. A szén- és energiatermelés, pedig döntően befolyásolja egész iparunkban a termelésit. A kérdés úgy áll: vagy van elegendő szenünk és villamos-energiánk és. akkor tudunk termelni az iparban, tud keresni az ipari munkás, tudunk jobblétet teremteni, — vagy nincs, de abban az esetben minden jótanács üres sóhajtozássá válik. Szenet, szenet, szenet a népgazdaságnak! Ezt követeli az ország általános érdeke, de mindenekelőtt ezt követeli a munkanélkül álló, fél-keresetre kényszerült ipari munkás érdeke. Széntermelésünk szépen és biztatóan emelkedik, de még ma is a normális időszak széntermelésének 60 százalékát éri csak él. Szenet igényelnek a háztartások, a lakások, melyekben gyermekek vannak, fűtésre várakoznak; szenet igényelnek a kórházak, melyekben betegek vannak; szenet igényel az építőanyag- ipar, mely a hajléktalanok lakásának felépítéséhez szükséges építőanyagokat gyártja; szenet igényel a malomipar, mely a kenyérhez szükséges liszfett őrli; szenet igényel a kohászat, amelyben Borsod megyében nagyszámú munkás dolgozik; szenet igényel a gépgyártás, amely az alkotó-munkához szükséges gépeket gyártja; szenet igényel a villamos- energia-ipor, amely a sötétség helyébe világosságot, a termelő munkát jelen-tő gépeket meghajtó erőt adja. Bányász testvéreink az utóbbi napokban megyénkben igazolták azt, hogy megértették helyzetünk nehézségét. Napról-napra több szenet adnak. Dicséret illeti őket. További de- rekas munkájukért hálás lesz az egész ország. Talán sértő és bántó, hogy az emelkedő szén-termelés dacára azt mondjuk, hogy több ég egyre több szenet várunk tőlük, mert azt akarjuk, hogy az ipari munkásaink dolgozzanak, termeljenek, keressenek családjuknak. De a megtermelt szén még nem minden. A szenet és energiát takarékosan kell felhasználni. Takaré-. koskodni minden kilogramm szénnel, minden kilowatt energiával! A kevesebbel is lehet? jobban gazdálkodni. Üzemeink igazgatóinak, főmérnökeinek, munkástanács elnökeinek nem kis gondot okoz, hogy a szűkös szén- és energia ellátottság mellett hogyan biztosítsák üzemük dolgozóinak munka- és kereseti lehetőségeit. De legyen helyén a szivük és az eszük* a nehéz helyzetben ü földi kereskedők M Jgyaror*z tgots Néhány hetes szünet után ismét megélénkült a személyes kapcsolat a magyar cs a külföldi kereskedők között. A külföldi üzletemberek újra ellátogatnak fővárosunkba, felkeresik a külkereskedelmi minisztériumot és vállalatait. A napokban osztrák, svájci, finn, brazil és belga kereskedők tartózkodtak Budapesten. Nagy megértést tanúsítottak országunk nehéz helyzete iránt és megbeszéléseket folytattak magyar áruk vásárlásáról és külföldi cikkek eladásáról. (MTI) A Hazafias Népfront kezdeményezésére a megyei képviselők csoportja tanácskozást tartott A Borsod-Abauj-Zemplén megyei képviselők csoportjának a megyében lakó tagjai a Hazafias Népfront megyei bizottsága kezdeményezésére január 10-én tanácskozást tartottak. Elhatározták, hogy a közeli napokban megkezdik választóikkal való kapcsolatok helyreállítását. Otthonaikban. munkahelyei!kem keresik fel őket és a beszélgetések alapján ismerkednek meg választóik véleményével, javaslataival. Ezek ismeretében képűinek majd fel a közeli országgyűlésire. A megye képviselői kérik választóikat, forduljanak továbbra is hozzájuk bizalommal ügyes-bajos ‘ dolgaikban és' mondják el közérdekű javaslataikat^ A választók kérelmüket, javaslataikat a Hazafias Népfront megyei irodájához küldjék be Miskolc, Tamács- háztér 5. A képviselők csoportja- ugyanis itt működik. KÉPVISELŐI CSOPORT VEZETŐSÉGE Hétfőtől dolgozik a Nehézszerszám gépgyár A Nehézszerszámgépgyár munkás- tanácsa és igazgatósága értesíti a vállalat összes dolgozóját, hogy január 14-én, hétfőn reggel 6 órakor az üzem központi fűtéssel beindul. Felhívjuk gyárunk valamennyi dolgozóját, hogy a munkabeosztás végett mindentó délelőtt jelenjen meg munkahelyén. Ugyanezen a napon fizetjük a január 12-én esedékes munkabéreket, a szokott időben és helyen. A Nchézszerszámgcpgyár munkás- tanácsa és igazgatósága A jugoszláv külügyi szóvivő sajtótájékoztatója Belgrád (MTI) Mint a Tanjug jelenti, Branko Draskovics, a jugoszláv külügyi államtitkárság hivatalos szóvivője a szokásos pénteki sajtótájékoztatón többek között arra a kérdésre, vajon Nagy Imre ügye elintézettnek tekinthető-e, miután bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a jugoszláv—magyar kapcsolatok a normalizálás útján haladnak, Branko Draskovics mt -válaszolta, hogy a. kapcsolatok Jugoszlávia és Magyar- ország között normálisak, Nagy Imre esete pedig ismeretes. . Végül az újságírók megkérdezték Draskovics jugoszláv külügyi szóvivőtől, mi a véleménye arról, miért nem hívták meg Jugoszláviát és Lengyelországot az öt keleteurópai ország nemrégen Budapesten megtartott értekezletére. A szóvivő e kérdésre így válaszolt: — Ez az értekezleten résztvett országok ügye. (MTI) Az angol munkáspárt helyettes vezére általános választások kitűzését követeli London (MTI) Mint az AFP közli, James Griffiths, az angol munkáspárt helyettes vezére csütörtökön este egy televíziós adás keretében általános választások kitűzését követelte Eden lemondása folytán. Kijelentette, hogy a kormányfő lemondása azért vált szükségessé, mert »egész politikája összeomlott«. »A miniszterelnök leváltása azonban önmagáiban véve nem elegendő- — mondotta. Itt az ideje, hogy alkalmat adjunk az országnak: mondjon ítéletet az elmúlt három hónapban történt eseményekről«. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság segítsége megyénk dolgozó parasztságának A központi lapokból tájékozódást nyertünk, hogy a szocialista országok hogyan teljesítik vállalt kötelezettségüket. Már megyénkben is valóraválik a segítség. A Német Demokratikus Köztársaságból 400 vagon pétisót kapunk. Eddig 100 vagon érkezett .meg‘a földművesszövetkezetekbe, a többi is rövidesen itt lesz. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy mit jelent az őszi vetéseknek, szőlő- és gyümölcsösöknek a műtrágya. Minden gazda jól tudja, hogy 40—60 kilogramm fejtrágyázáa 2—3 mázsa többlettermést jelent. Kormányunk is nagy segítséget nyújt a szerződéses magtermeléshez. Rövidesen 200 vagon foszfor és káli áll rendelkezésére a termelőknek. Ebből már 50 százalék a földművesszövetkezetekben van. Megyénk földművesszövetkezetei már megkezdték a műtrágya árusítását, ezért minden termelő bizalommal fordulhat a földművesszövetkezetekhez, hogy műtrágya szükségletét idejében biztosíthassa. Orosz Sándor Egy ötszörös sikkasztó turakodott be a farkaslyuki munkásőrségbe Fegyvert rejtegetett9 a statáriális bírósás; halálra ítélte FERENCZI TIBOR mindössze 25 esztendős. A rabtáborok munkahelye és a bíróság már ismeretes előtte. 1951-től kezdve minden esztendőben bíróság előtt állt sikkasztásért, lopásért, szabotázsért. 1951-ben került először bíróság elé, társadalmi tulajdon elleni sikkasztás és lopás vádjával. Másfél évi börtönre Ítélték. Már aikkor megfogadta, hogy becsületes útra tér. Kiszabadulva a börtönből csak néhány napig élvezte a szabadság levegőjét, mert 1952-ben lopásért újabb egy évi börtönbüntetést kapott. Még ebben az esztendőben, miután megrövidített szabadságvesztését letöltötte, újra bíróság előtt állt sikkasztásért, lopásért. Másfél évi börtönre Ítélték. 1954-ben a változatosság kedvéért már súlyos szabotázs bűncselekményért ítélték el. Ekkor egy évi börtönbüntetést kapott. 1956. augusztusában sikkasztásért, lopásért újra bíróság elé állították. Két évi börtönbüntetést kapott. Szeptember 13-án kezdte meg büntetése letöltését. Októberben a „forradalmárok” szabadlábra helyezték. Annak ellenére, hogy megjelent a Legfőbb Ügyészség felhívása a börtönből kiszabadult rabok ügyének felülvizsgálására, nem jelentkezett a börtönparancsnokságnál, hanem elhelyezkedett a farkaslyuki bányaüzemnél. Amikor megalakult Farkaslyukon a fegyveres bányászőrség, ő is jelentkezett. Minden további nélkül felvették, holott tudták, hogy Ferenczi már ötször ült börtönben. A MUNKÁSŐRSÉG egyik őrsparancsnoka így vélekedik a fegyveres őrök személyének felülvizsgálatáról: Akit megbízhatónak tartottunk, felvettük. Vajon mi volt Ferencziben megbízható? Az. hogy már ötször károsította meg az egyszerű munkásembereket? Az őrsparancsnok gyorsan kibúvót keresett: De kérem, a fegyveres szolgálatot kiválóan ellátta. A STATÁRIÁLIS bíróság azonban vitába szállt ezzel az elhamarkodott kijelentéssel. Ha pontosan látta el szolgálatát, akkor hogyan történhetett meg az alábbi eset? DECEMBERBEN Fahkaslyuk mellett az egyik kocsmában heves verekedés támadt. Ferenczit küldték ki meg] '^zésére. A verekedést egy ismeretlen személy idézte elő. Amikor Ferenczi a „munkásőr” igazoltatta az illetőt, észrevette, hogy annak zsebében egy TT oldalfegyver lapul? Elkobozta tőle. De engedte szabadon, holott az lett volna a köteles-* sége, hogy átadja a rendőrségnek* ugyanis már ekkor életben volt a statárium. A zsákmányolt fegyvert Ferenczi magának tülajdonította.- Először zsebében, majd szállásán rejtegette. Senkinek nem szólt róla* hiszen neki szüksége volt a fegyverre. 1957. JANUÁR 1-ÉN a szilveszteri mulatozásból hazatérve, kellemetlen ébresztővel akarta meglepni a munkásőrség tagjait. Az őrs ajtaja előtt — állítólag mert be volt zárva —« Ferenczi eszeveszett lövöldözésbe kezdett. Baj társai, amikor felelősségre vonták, hogy miért lövöldözött* tagadóan válaszolt. — Neki nincs fegyvere — hangoztatta. EZÉRT A TETTÉÉRT, a fegyverrejtegetésért került statáriális bíróság elé. A bíróság egyhangúlag halálos ítéletet szabott ki rá. Az ítélet végrehajtását azonban felfüggesztették, mert Ferenczi kegyelemért folyamodott s a kegyelmi tanáccsá alakult bíróság ennek helyt adott, felterjesztette a Népköztársaság Elnöki Tanácsához; érezzenek felelősséget dolgozó társaikért, szervezzék úgy a munkát, hogy mindenki számára világos legyen, hogy a tőlük telhetőt megtették. A munkások a kormánytól, az üzemek igazgatóitól, a munkástanácsok elnökeitől várják a tetteket, hogy ne tétlenségre legyenek kárhoztatva, hanem alkotó munkát végezhessenek. A jelen helyzetben a kulcskérdés az ipar termelése. Népgazdasági szeoftontból is. n munkások szempontjából is. Adunk-e terméket az orsza&naK s így megteremtjük a feltételét a normális életnek, továbbá, fizetünk-e a végzett munka után becsületes és mindenkinek kijáró bért, avagy nem? így tette fel a kérdést számunkra napjaink helyzete Úgy véljük, s nem tévedünk, ha fgy gondolkozunk, hogy ha szemernyi felelősségérzet van bennünk hazánk sorsáért, akkor tetteket és még egyszer tetteket követelünk önmagunktól. Újat, igazán népit, igazán szocia* listát akarunk ebben az országban! A kormánynyilatkozat csak a legfőbb feladatok körvonalait mutatja számunkra. A reális tartalmat milliók akarata és cselekedete kell* hogy adja. Ezeket a cselekedeteket várja tőlünk saját és népünk érdeke. Legyen az pártonkívüli, legyen az párttag, de a nép sorsáért a felelősség egyaránt hárul mindany- nyiunkra. A tegnap szavai után jöjjenek a holnap tettei!
