Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-13 / 10. szám
2 Vasárnap, 1957 január IS. ßSZAKMAGYARORSZÄG A Pravda9 ax Izvesztyija és a Trud Eden lemondásának okairól A TASZSZ jélenti: A Pravdában Nyekraszov »Mi okozta az Eden- kormány lemondását-« című londoni tudósításában rámutat, hogy Eden lemondásinak főoka abban a katasztrófában rejlik, amelyet az angol külpolitika szenvedett el. Az angol kormány az arab népek elleni gyarmati agressziója, következtében az országon belül elvesztette a bizalmat — írja Nyekraszov. — Az arab népek elleni agresszió eredménye az agresszorok megsemmisítő veresége volt. Az Izvesztyija M'atvejevnek, londoni tudósítójának cikkét közli Eden lemondásáról. A jelenlegi angliai kormányválság — írja Matvejev — nem egy államférfi politikájának válsága, i sir^nvaz angol vezetőköröké egészében veve. A konzervatívak azonban — h ngsúlyozza a tudósító — nem g Okoznak levonni ebből a ma- g-í* fámára a szükséges következte vA^ket. Politikájuk nem változik. A Trudban Viktorov fűz kommen. ' Art az angol miniszterelnök lemondásához. Eden lemondásában — írja — semmi váratlan sincs. Az események egész menete már előre eldöntötte ezt. A lemondás elsősorban azon külpolitika eredménye, amelyet Anglia az utóbbi időben folytatott és amely- lyel Eden neve közvetlen kapcsolatban állott. A közeljövő megmutatja — hangsúlyozza Viktorov — levonják-e a következtetéseket azon leckékből, amelyekben az élet Angliát részesítette, midőn feltárta a2 »erőpolitika« irányának egész végzetességét, a2on békés egymás mellett élés politikájának végzetes visszautasítását, amely egyedül áll összhangban mind az angol, mind pedig minden más nép érdekeivel. (MTI> Az arab népi kongresszus összekötő bizottsága elítélte az Eisenhower-tervet Párizs (MTI) Az AFP a kairói rádióra hivatkozva jelenti, hogy az arab orszá< gok pártjainak és szervezeteinek többségét magába foglaló népi kongresszus összekötő bizottsága kétnapos megbeszélés után elítélte a Közép-Keletre vonatkozó Eisenhower-tervet. A kairói rádió által felolvasott hosszú nyilatkozatban a bizottság azzal vádolja Eisenhower elnököt, hogy az »imperialista« hatalmak politikáját akarja folytatni. A bizottság véleménye szerint »a kommunista agresszió elleni védelemnek« az a célja, hogy nyilvánvaló mesterkedéseket leplezzen. A katonai és gazdasági segítségre vonatkozó ígéretekkel kapcsolatban az összekötő bizottság nyilatkozata sajnálatát fejezi ki afelett, hogy ezt a támogatást a bagdadi szerződés országainak és Izraelnek szánják és úgy látja, hogy ez veszélyezteti a béke fenntartását ezen a vidéken. »Az arabok, akik kemény harcot folytatnak függetlenségükért és szuveré- nitásukért, nem hajlandók befolyási övezeteket alkotni és nem akarják, hogy országaik egy új világháború színhelyévé váljanak. Együttműködnek a bandungi Országokkal a pozitív semlegesség, valamint a szabadság, az igazságosság és az egyenlőség elvei alapján« — hangzik a nyilatkozat. (MTI) kmllM elkészüli a meslerseges fanig „agya' Mint az AFP jelenti a2 Airs Associates Ins vállalat bejelentette, hogy elkészült a kalkulátor, amely mint automata pilóta fogja irányítani a mesterséges bolygót, amelyet a haditengerészet nyáron készül a világűrbe kilőni. A vállalat közölte, hogy az első -mesterséges agyat« februárban szállítják a mesterséges bolygó elkészítőinek. További kalkulátorokat majd a bolygók kilövési tervének megfelelően szállítanak. Az Air Associates szerint a mesterséges agy ellenőrzi majd a bolygó kilövését a világűrbe. Ezt a kalkulátort tíz tudós készítette dr. Wolfgang Haies és dr. Irving Bogner irányításával. Dr. Bogner kijelentette, hogy a kalkulátor adatokat gyűjt majd a bolygó útjáról, annak első és második szakaszában és megadja a jelt a harmadik szakasz beindítására. (MTI) Jelentkezz kőműves tanaiénak! Tanulóidő 2 év! ♦»»•ufók otthonban nyernek elhelyezést! Je'entkezési határidő 1957. febr. 1. Jelentkezni lehet személyesen, vasrv írásban 15—17 éves korig az alábbi adatok közlésével: Név, anyja neve. wdiwé«sf éve. iskAia» pontos lakcím* MTH. 114. sz. IntéT»t *r«o***ora©k o. 68. (VcLLÓLmapi teáéi «♦««»>-»»»■ % »HM«!»» ........... H at éhes száj kenyeret kapott Jpód&réknál fészket rakott az ínség, ez a rettegett vendég, aki soha nem kérdi, hogy szívesen látják-e, vagy sem. Hívatlanul betolakodott« — írta cikkében január hó 9-én Csala László — és ezt a hívatlan vendéget most elzavarta a jóság. A cikk írója a szívekhez appellált és a szívek megnyíltak, mert igaz ügy érdekében zörgettek ajtajukon. Mesepalota lett a Bársony-utcai kicsi putri, mely előtt bátyus asszonyok és fényes autók állnak meg egy pillanatra, hogy megkérdezzék merre laknak Fodorék? Az utca. mely oly kevés szere tetet látott, most szédülten figyeli a rzeretetlavinát, mely egyre nagyobb tömegben gördül az elhagyatottak felé. A külföldre szökött, szívtelen édesapa helyett idegenek, magyarok jönnek, hogy ráteritsék kérges, vagy finom tenyerüket hat elhagyott gyermek szeretetvágyó fejére. IS edves olvasók! Hadd mondjam el, hogy kik azok, akikben elő- szőr dobbant meg a szív: A Bársony János-utca 45. sz. ház kicsiny, kopott ajtaján a sokévi ismerős, a gond és nyomor után a Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat kopogtatott be elsőnek. Tarsolyában mintegy 3000 forint értékű árut, burgonyát, zsírnakvalót, háztartási cikkeket és 1000 forint készpénzt hozott magával. Utána a Lenin kohászat gépkocsija állt meg a kapu előtt, 5 q fát raktak le róla dolgos munkáskezek, 500 forint is került a meleget ígérő fahasábok mellé. A Miskolci Kötött-Szövött Kiskereskedelmi Vállalat ruhát és élelmiszeradományt hozott. A 11 éves Marika kivételével, jó meleg és tetszetős ruha került a gyermekekre. A gesztenyehaiú Marika azonban — akit fiúnak hittek és az így hozott ruhákat használni nem tudta — még mindig a régi kopott darabokat viseli és arra vár, hogy rá is gondoljanak azok, akiknek szívében égető lánggal lobog a segíteni akarás. A Miskolci Sütőipari Vállalat és a Felsővárosi Malom is a megszorult család segítségére sietett. Jöttek, ki tudja honnét, nagyzajdás nénikék és hozták mindazt, amit szeretetdiktáltan bepakoltak a messzi faluk zsúpfedelű házaiban. Jelentkezett a honvédség is. A nép egyenruhába öltözött fiai 10 q szenet küldtek, hogy meleget teremtsenek ott, ahol a szívtelen apa dérrel harmatozta a lelkeket. , A megyei tanács ugyancsak meleget kívánt teremteni az elhagyottak otthonában és 5 q szenet pakoltatott be Fodorék kamrájába. De nemcsak a felsoroltak jöttek. Jött, mint a szeretet sok, apró hulláma, egymásnak adva a kilincset, a sok-sok ismeretlen. Fodorné körül ma már meleg szobában, hálatelt szívvel gondol a mindig segíteni kész emberre a 11 éves Mária, a 10 éves János, a 8 éves Katalin, a 7 éves komolykodó Pál, a 3 éves Csurka és a 16 hónapos élet- ismergető Margit. Tiszta szemmel, gondtalanul tekintenek a holnap elé. A mi mára kell, azt biztosította számukra az eddig megnyilvánult segiteniakarás — és a holnapot a miskolci Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Vállalat dolgozói adták nekik. Itt kapott állást Fodorné és Innét kap egy negyedéven keresztül ingyen — bőséges kosztöt hat kicsiny fióka. — Mindenünk van, — mondta a boldog édesanya —* már csak egy kívánságom maradt: I — Lakást szeretnék, ahol hatodmagammal, emberhez méltó körülmények között élve gyűjthetnék erőt a holnapra. IT öszönetet mondok minden jószívű, családommal együttérző értiVÉKONY SÁNDOR :+*+‘+*&4***^é*r^**f+^+m*m**Mm**g*!m Márton bácsinak napok óta úgy fáj a foga, hogy a fényes nappal ellenére duplán látja az égi csillagokat. Egész éjjel hiába borogatja meleg sóval, hiába tartogatja rajta a bagóiét, hiába dugja fejét a vánkos alá, hiába szí- . szeg és huhuköl a markába, — ■ ' C| ''v' ' s csak nem szűnik a fájás. Hát most rászánván magát, itt ül a várószobában, s nem éppen nagy lelkendezéssel várja sorsának jobbrafordulását. Ül és nagyokat hallgat. — A, lelkem — bizonykodik egy terebélyes asszonyság nem olyan veszélyes az! A doktor ráteszi a fogót, reccs! *— és kész. Márton bácsi nyög egyet. y— Kész ám, ha bele nem törik a gyökér — kontráz egy másik asszony. — Mert ha beletörik, akkor vésik, vájják, még tán varrják is! — Az ám! — bólogat a harmadik páciens. — Pláne, ha szuvas a fog, vagy ha nagy rajta a lyuk. Akkor nincs más megoldás... Márton bácsi félszemmel a társalgókra sandít, nyelvével a fájós fogát keresi: bizony belefér a hegye s még jó, hogy a nyelvének a másik vége oda van nőve, mert talán még bele is esne a lyukas fogába. Hm... hm... — köszörüli a garatját s akkorát sóhajt, hogy az aprólevelű dísznövény majd ledül az állványról. — No bizony, nem valami kellemes dolog a foghúzás! dilemmázik egy dagadtképű fiatalember. — Injekcióval fedi húzatni, akkor nem fáj annyira. — Áááá, hááá! — hangzik e pillanatban belülről a fáj* dálommentesség fohásza. Idekint pedig egy pillanatra néma csend támad, nem tud* ni, hogy az együttérzés miatt, avagy inkább a saját félsz határára. Tény az. hogy Márton bácsinak megremeg a kendő masnija a feje búbján, szeme a kijárat felé kutat, lábai ugrásra készen állnak, s már vinnék is kifelé, ha az asszisz- tensnó ki nem dugná fejét a rendelő ajtaján. Hatvanhatos! — kiáltja szigorúan. Márton bácSi rosszat sejtve, s a poklok tornácát közel érezvén, rápillant'a markában szorongatott cédulára. Próbálná fordítani, hogy 99-esnek tűnjék, de bíz az mégiscsak 66-os, mert a pont nem a betű szára, hanem a hasa mellett vagyon. Szűz Máriám, ne hagyj el! — Hatvanhatos! — ismétli az asszisztensnő türelmetlen* kedve. — Igyekezzünk kérem! Márton bácsit hiába marasztalja a pad, a kitárt rendelőajtón át megigézi a borbélyszékhez hasonló ülő alkalmatosság, remegő inakkal feláll, s besétál, mint elbűvölt madárka a kígyó kitátott szájába. Csakugyan**amúgy igazából megrémült Márton bácsi. Hát, hogy a csodába ne! Nem visítálta Öt életében orvos, csak egyszer, amikor, katonáék- 'nál körültapogatták, hogy nem lyukas-e valahol a bőre, jó lesz-e golyófogónak. Azóta pedig nem volt csak közelségében sem doktornak — most meg itt áll mellette, fehér micsoda van rajta, körülötte annyi fényes szerszám, hogy a látása is vakítja az emberfiát. Nem is beszélve arról a különös masináról, ami egy lábon áll, s akkora feje van, mint a Kolompár Gazsi gebéjének, oszt egy vékony kötőfék lóg róla, a végén meg olyan hegyes valami. Hű, az anyját! Att a hegyes valamit a doktor biztosan hozzáköti a fájós foghoz, aztán valamit csinál a nagyfejü masinával, az ugrik egyet, s kirántja a fogat. A doktor Márton bácsihoz lép, lábát valami pedálra te- szi, mire a szék élkezd emelkedni Márton bácsi alatt. No, ez csak a vég lehet! Jogát huzat... — Nyissa ki a száját, bácsikám! — Áááá, háááá! — No, ne féljen hát, hiszen még hozzá sem nyúltaml Márton bácsi gyanakodva kinyitja a szemét, de csak az egyiket. Csakugyan, a kötőfék még ott lóg a helyén és csak egy lámpa világít a szájába, amely mögül az orvos bele vizsgálódik. — Ezt bizony húzni kell. Akkora lyuk van rajta, hogy az ujjam belefér — mondja fejcsóválva és megböködi a fájós fogat egy kis kampós vasrúddal. — Ááááá, háááá! — Csak nyugalom, bácsikám! Nincs semmi baj. Nincs az ördögöt! Bíz’ van, érzi azt Márton bácsi, de úgy, hogy ha az orvos nem állná útját, meg a szék karfáját markoló keze is engedné, menten kiszaladna ebből a furcsaszagú konyhából, ahol a lábasban nem eleséget, hanem hegyes tűket főznek. — Érzéstelenítővei kívánja? Márton bácsi a doktorra lopakodik, mit huncutkodik vele? — Nem én, doktor úr! — nyögi keservesen. — Csak inyékcióval csinálja, mert asszongyák, avval nem fáj úgy. Az orvos mosolyog. Fecskendőt vesz a kezébe. — Áááá, háááá! — No, ugye nem fájt? Márton bácsi megint kinyitja a szemét és az orvosra pislant. Igaz, ami igaz, csak egy kis szúrást érzett. Nagy kópé az a doktor, érti a dolgát! De azért fó az óvatosság. — Nem túlságosan — tapogatja az arcát. — Osztán hol az a fog, tessék csak mutatni? — Hohó, bácsikám, nem megy az olyan könnyen — nevet az orvos. — Ez csak az érzéstelenítő volt, a fog még a helyén van Most menjen ki szépen a várószobába, üljön le, s ha már nem érez fájdalmat, jöjjön ©issza, akkor majd kihúzom. Márton bácsi megtapogatja nyelvével a fogát Ott van bíz* az. Elszontyolodva kikászálódik a székből, kimegy az előtérbe és vár. Gvaons neki ez az egész dolog. Ha már egyszer rászánta magát, hát miért nem húzta ki a doktor? Valami turpisság forog körülötte, még tán meg is babonáztá/c, mert né’ csak! Hű, az áldóját, hát hová lett a fél arca? Bíz’ Isten, mintha nem volna! Odakap hirtelen De meg van. Belenéz a falitükörbe, csakugyan nem hiányzik. Még ilyet! Ha látja és tapogatja, akkor meg van, ha meg há*atforAít a tükörnek, s a kezével sem dörzsöli az arcát, akkor úgy érzi. hogy nincs meg. Hát ez boszorkányság! De szent igaz, — a fogfájása megszűnt! Tán méois kihúzta a doktor? Keresné a nyelvével, de szent ég! most meg a nyelve hová lett? For- ditgatná rá a lyukas fogra, — nem megy. örd*nqős doktora! Szálad a tükörhöz, kitátja a száját, hát Uram teremtőm! ott a nyelve a helyén, csak nem úgy forog, ahogy 6 szeretné. De ennek aztán már a fele sem tréfa! Nem marad ő itt tovább egy percre sem. Nem ám! Majd bolond lesz mégegy- szer bemenni a doktorhoz, amikor a foga se fáj. Miért nem húzta ki akkor, amikor fájt? Mostt már. hogy nem fáj, minek húzná! Veszi a kalapját, $ nagy óvatosan odébbáll Úgy elinaltak vele a lábai, hogy még visszanézni sincs ideje. Bandukol az utcán és egyre az arcát tapogatja, hogy csakugyan megvan-e ? Meg, de ................ gg ...------ nem érzi. No, annyi baj leg yen. Fő, hogy megvan, 8 hogy a foga se fáj. Az ám! de afeletti örömében már inni kellene valamit. No, ha ihatnékja van, itt a kocsma a sarkon, egy-két kupica csak jót tesz az ijedelemre. Megáll a pult előtt s a gyomrába küld egy féldecit. Ez bizony jó volt. A második még jobb, a harmadik pedig olyannyira jó, hogy egyenest feloldotta a doktor varázslatát, mert kezdi ám érezni a fél arcát, mintha csak friss vér szaladgálna benne, a szájaszéle sem-zsibong már, s amikor1 a nyelvével is beletalál a lyukas fogba, olyan kedve kerekedik, hogy még nótára is rettyintene, ha nem átallaná. Amikor aztán az utolsó féldecit is lehajtja, a doktornak szánt pénzből, amit az asszony adott neki, hazafelé veszi az útját. Az ám! de ekkor eszébe jut valami. Már most mivel igazolja magát az asszony előtt? Kutyateringette! Erről egészen megfeledkezett. Mert hogy azt mondta az asszony: — hazahozza ám kend a fogát! Kell az egérlyukba, attól megromlik a fránya jószágok foga és nem tudnak rágcsálni. Így mondta, de lehet, csak azért, hogy meggyőződjék róla, csakugyan arra kellett-e a pénz, amire adta. Ismeri Márton bácsi jól az 6 asszonyát. Csak az a baj. hogy Boris néni is jól ismeri Márton bácsi huncutságát. Hát most mitévő legyen? Hopp! Megvan. Ez ám a jó ötlet. Nagyobb huncut Ő az asszonynál! S már indul is a komához, félrehívja és a fülébe súg. Az meg nagyot néz, hogy majd kiesik a saját szemén. — Már minek neked az a fog? — Ne törődj vele, csak adjál! A koma azt hiszi, hogy meghíbbant Márton bá\ dehát neki ugyan mindegy, ha már ez a kívánsága, miért ne teljesítené? Bemegy a kamrába, előkeresi a minap besózott orrját, s a csipőfogóval kitöri a leglyukasabbat Márton bá* körülszemléli, elégedetten hümmög, belecsomagolja az újságpapírba, zsebrevágja, s jókedvűen odébbáll Bori* n^ni már várja a konyhaajtóban. Márton bácA messziről nyújtja neki a* papírba csomagolt corpus delic- tít. Nézi Boris néni, nézi s egyre csak a fejét ingatja: — Csak azt nem tudom, hogy fért el a kend szájában ekkora hatalmas fog! Még a marhának is elég volna ce- pelni! — sajnálkozik. — Biz* ez fájhatott is! Márton bácsi csak hümmög, meg bólogat, jelezvén, hogy csukva kell tartani a Száját, s óvakodnia a beszédtől — Oszt inyékcióval csinálta a doktor? — Ühüm... — Furcsa szaga van annak az inyekcíónak, érzem a kend leheletéből — Ühüm... — No, az a fő, hogy mán nem fáj. — Ee, eee... — bűntudatosan rázza a fejét Márton bácsi, laposakat pislogva az asszonyra, s közben, hogy az „inyekció” hatása elmúlt, úgy hasogatja a fájdalom, hogy ordítani szeretne, de nem lehet, mert az asszony ott tartja kezében a fogát, bizonyságául annak* hogy az a fog már nem fájhat többé ebben az életben... CSALA LÁSZLÓ
