Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-08 / 5. szám

Kedd, 1957. január 8. ESZAKMAGIARORSZAG 3 A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata a legfontosabb feladató«ról (Folytatás a 2. oldalról.) 1. A kormány biztosítja a haladást ftaolgáló tudományos ós művészi al­kotó munka szabadságát, a tudomá­nyos és művészeti meggyőződés tisz- teJetben.tartását. A tudományos és művészeti életben helyet kell kapnia minden haladó irányzatnak és fel­fogásnak, amelyek segítik nemzeti kultúránk fejlődését. Szabadságot es támogatást biztosít politikai párt­állásra való tekintet nélkül minden tudósnak, írónak és művésznek, ki­véve a szabadság és a szocializmus ellenségeit, A tudósok, műszaki ércel- miségieík, írók, művészek és általá­ban az értelmiségi szakemberek mun­kájának megítélésében elsősorban a képesség, a szaktudás és az legyen a döntő szempont, hogy milyen mérték­ben járulnak hozzá alkotó munká­jukkal az egész dolgozó magyar nép anyagi és kulturális értékeinek növe­léséhez, a haza, a dolgozó nép fel- emelkedéséhez. 2. A kormány tovább kívánja fej­leszteni szocialista kultúránkat. En­nek érdekében építeni akar mind­azokra a kulturális eredményekre és vívmányokra, amelyeket a magyar nép felszabadulása óta elért. Ápolni és tovább kívánja fejleszteni haladó nemzeti hagyományainkat. A nem­zetközi kulturális kapcsolatok széles hálózatának megteremtésével, tudó­saink, íróink, művészeink külföldi utazásaival, vendégszerepléseivel biz­tosítja. hogy nemzeti kultúránk a szocialista és kapitalista országok haladó kulturális eredményeivel szüntelenül gazdagodjék és ezek nemzeti kultúránk szerves részeivé váljanak. 3. A szcciplizm/us megvalósításának egész társadalmi életünkben — az államigazgatásban, ipari, mezőgazda- sági és kulturális téren egyaránt — tudományos alánokon, tudományos módszerekkel kell történnie. Ezért a kormány tudományos életünk fejlő­dését, az elméleti és kísérleti tudo­mányos kutatást — főleg' a gyakor­lati feladatok megoldását előkészítő alapkutatásokat — anyagi eszkö- zéimkihez mérten, támogatásban kí­vánja részesíteni. A kutatások támo­gatására szánt eszközök felhaszná­lásáról maga a Tudományos Akadé­mia, illetve a legkiválóbb tudósok ős szakemberek döntsenek. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai, az or­szág legkiválóbb tudományos szak­emberei, a jövőben az eddiginél jóval nagyobb mértékben vegyenek részt az állami feladatok megoldásában, csökkentve az őket terhelő adminisz­tratív tevékenységet. 4. Iskoláinkban az ifjúságot a de­mokrácia és a szocializmus szellemé­ben, a haza, a munka, az igazság sze­retedére, emberiességre és becsül e- tességre kell nevelni. A lantervék­ben és a tankönyvekben érvényesí­teni kell a napi politikai események hatásától, a hibás aktualizálástól mentes tudományosságot és az okta­tás nemzeti jelleget. Az általános- és középiskolákban az idegen nyelvek tanítása a tanulók választása alapján történjék. Az ifjúság számára a kö­zépiskolai cs egyetemi továbbtanulást a tanulók képességei és tanulmányi eredményei alapján kell biztosítani. Az eddiginél nagyobb mértékben keli növelni az iskolai tantermek számát építkezéssel és az oktatás céljára alkalmas épületek átadásával. Töre­kedni kell a népi kollégiumi rendszer visszaállítására és fejlesztésére. Törvényjavaslatot kell készíteni az egyetemeik és a felsőoktatási intéz­mények reformjáról, a munkás és dolgozó parasztgyerekeknek az egye­temekre és főiskolákra való felvétele jelentős kiszélesítéséről azzal, hogy a felsőoktatási intézmények a nép­gazdaság es a kultúra minden terü­lete számára képzett, a népi demo­kratikus rendszerhez és .a szocializ­mushoz hű szakembereket képezze­nek. Az egyetemi oktatás reformjá­nak keretein belül számos karon öt évre kell felemelni a tanulmá'—i időt. Továbbra is biztosítani kell, hogy a felnőtt lakosság általános-, közép- és felsőfokon a legteljesebb önkéntesség alapján továbbképzésiben részesül­hessen. 5. A magyar művelődés előttünk á-lló feladatait a kormány a demokra­tizmus kiszélesítésével a legkiválóbb szakembereikkel szoros együttműkö­désben kívánja megoldani. A kultu­rális élőt irányításában, a kultúra művelőinek és alkotó továbbfejlesz­tőinek elgondolásait messzemenően figyelembe kell vermi. Ennek érde­kében a kormány vezető állami szer­veink mellett tudományos és művé­szeti tanácsokat létesít, amelyek munkájukban tudományos szakinté­zetekre támaszkodnak. A dolgozó nép kulturális színvonala szakadatlan emelése érdekében az iskolánkívüli művelődés ügyét széleskörű társa­dalmi feladatnak tekinti, amelyhez az állam hathatós erkölcsi és anyagi támogatást biztosít. 6. Az irodalmi és művészeti szak­területelv legkiválóbb képviselőinek bevonásával sürgősein .ki kell dolgozni azokat a szervezeti és gazdasági for­mákat, amelyek az irodalmi és ’művé­szeti élet gazdag, sokoldalú kibonta­kozását minél nagyobb mértékben elősegítik. 7. A kormány a művelődésügy in­tézésének több minisztériumra és fő­hivatalra való szétdar abolts ágát, a párhuzamos tevékenységeket kifejtő középszerveket és intézményeket megszünteti és ehelyett kis létszámú, új típusú, egységes Művelődésügyi Minisztériumot hoz létre, amely az adminisztratív utasít,gat ás helyett döntően fontos feladatának tekinti r kulturális tevékenységek elvi irány' tását, serkentését, támogatását ó - koordinálását. • • KÖZLEMÉNY a Bolgár Hépköztársasáo, a Csehszlovák Köztársaság, a Magyar Nópközíársaság, a Román Hspuezlársaság és a Szovjetüosó kotnnmoisla- és niurikáspérijai, vaamiíit kormányai kégviseloinek iniÉpesti találkozójáról A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetőségének meghívása alapján 1957. január 1-én Budapestre érkezeit a Bolgár Kommunista Fárt és a Bolgár Népköztá sa­ság kormánya képviseletében ZS5VKOV és DAMJANOV elvtárs; a Cseh­szlovák Kommunista Párt és a Csehszlovák Köztársaság kormánya kép­viseletében NOVOTNY és SIROKY elvtárs; a Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormánya kén viseletében GHEORGHIU-DEJ, MOGYORÓS és BORJLA c’várs; a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormánya képviseletében HRUSCSOV cs MALENKOV elv- társ. Folyó évi január lió 1—4. között az említett országok pártjainak és kormányainak képviselői megbeszéléseket folytattak, amelyeken részt vettek ZSIVKOV és DAMJANOV elvtársak (Bulgária?: NOVOTNY és STROK Y elvtársak (Csah^laváklaí; KADAR és MÜNMCH elv társak (Magvarország*: OHEORGDlü-BEJ, MOGYORÓS és BORII,A elvtár­sak (Románia); HRUSCSOV és MALENKOV elvtársak (Szovjetunió). A találkozó során elvtársi és ba­ráti véleménycsere folyt egy sor köl­csönös érdeklődésre szá-motíartó po­litikai, gazdasági jellegű és a párt- életet érintő kérdésben, valamint a nemzetközi helyzet egy sor aktuális kérdésében. A találkozó résztvevői kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik cs pártjaik helyzetéről. A részi vevők megelégedésüket fe­jezték ki afelett, hogy Bulgária, Csehszlovákia. Románia és a Szov­jetunió ugyanúgy, mint az összes szocialista országok, új. hatalmas si­kereket értek el a szocializmus és a kommunizmus építésében. A magyar népgazdaság sikeresen haladt előre a szocialista úton. Ezt a fejlődést za­varta meg az ellenforradalmi erők támadása. Jelenleg az ellen fórra da­lom leverése után a Magyar Nép­köztársaság szocialista gazdasága határozottan erősödik és a fejlődés útjára lépett. A szocialista tábor or­szágai az elmúlt évben sikeresen tel­jesítették a népgazdasági terveket ú j eredményeket ériek el a nép jólé­te növelésének útján, fejlődés ta­pasztalható a kultúra, tudomány cs technika területén. Ezen országok né­pei a marxizmus-íenimzoius hatal­mas zászlaja alatt tovább erősítették egybeíorroítságukat kommunista és munkáspártjaikkal, valamint kor­mányaikkal. A találkozó résztvevői egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar dolgozók erőfeszítései ered­ményeként, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésé­vel, a szovjet hadsereg segítségével sikerült elhárítani a népi demokrati­kus rendszer és a magyar nép szo­cialista vívmányainak megsemmisí­tésére irányuló kísérleteket. Sikerült "elszámolni a fasiszta diktatúra ma­gyarországi létrejöttének veszélyét, meghiúsult a belső eüen for rád alom és az agresszív imperialista körök azon törekvése, hogy Magyarorszá­got az. új háború veszélyes tűzfészké­vé változtassák Európában. Határo­zottan visszaverték az imperialista köröknek a szocialista tábor egysé­gének megbontására irányuló törek­vését. A találkozón résztvevő kommu­nista és munkáspártok, valamint kormányok képviselői megél :ged Sü­ket fejezték ki a magyar politikai helyzet és gazdasági élet normalizá­lódásával kapcsolatban. Az ország összes egészséges, demokratikus erői élükön a munkásosztállyal, mind jobban tömörülnek a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt. k3~é, támogatják a kormány és a párt po­litikai és gazdasági tevékenységét, aktívan fellépnek az imperialista propaganda útmutatása szerint a la­kosság körében bomlasztó, provoka­tív tevékenységet kifejtő liep'dlencs elemekkel szemben. Békésen folytat­ja termelő munkáját a macvar pa­rasztság. amelyet nem sikerült félre­vezetni az imperialista és eRenforra- dalmi propaganda provokációinak és amely a magyar faluban méltó vá­laszt adott a földbirtok ősi rendszer visszaállítását célzó kísérletekre. A magyar dolgozók azon része, amelyet az ellenforradalom demagóg és pro­vokációs nacionalista jelszavai félre­vezettek. mindjobban meggyőződik, hogy félrevezették, most már látja, hogy ezért a félrevezetésért és az ellenforradalom tevékenységéért a magyar nép legjobb fiainak, az el­lenforradalmi bandák terrorjának ál­dozatul esett hősök vérével kelleit fizetni. Magyarország dolgozói mind jobban felismerik azon út végzetes­ségét. amelyre a népi demokratikus rendszerrel és a szocializmus ügyével szembenálló ellenséges erők akarták őket vezetni. A magyar munkásosztály, paraszt­ság és az értelmiség helyesen érté­kei! hazája helyzetét, valamint a magyar nép és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány előtt álló feladatokat. A magyar dolgo­zók mind jobban megértik, lio^v csak a termelés és a normális gazda­sági helyzet helyreállítása, az or­szág népgazdaságának fejlesztése, a munka-termelékenység növelése az iparban és a mezőgazdaságban, a. termékek önköltségének csökkenté­se és a szocialista felhalmozás útján tudják biztosítani a nép életszínvo­nalának emelését és a népi demok­ratikus Magyarország megerősödé­sét. A találkozó résztvevői a véle­ménycsere során megálIapíoHák, hogy a magyar kommunisták mind jobban rendezik soraikat cs készek mindéi erejüket latbavetni a népi demokratikus rendszer és a szóéi i- lizmus magyarországi vívmányai megerősítése, a szocialista tábor minden országával fennálló szilárd, baráti kapcsolatok további fejleszté­se érdekében. Bulgária, Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió képviselői biztosí­tották a magyar elvtársakat, hogy országaik népei minden támogatást és minden segítséget megadnak a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak és a Magyar Szóéi il s- t-a Munkáspártnak a népi d-mokrati- kus állam megerősítése, az ország függetlenségének és biztonságának az agresszív imperialista erők csel­szövéseitől való biztosítása érdeké­ben. A találkozó részvevői kicserélték véleményüket a Szovjetunió kormá­nyának 1956. évi október 30 i nyilat­kozatával kapcsolatban és azon egy­séges meggyőződésüket fejeztek ki, hogy a szovjet kormány e nyilatko­zata teljes egészében megfelel a szo­cialista országok köz"t<i baráti kap­csolatok erősítése érdekeinek, az egyenjogúság és nz összes népek ér­dekeinek tiszteletben!óriása, az egy­más helügveibe való be nem avatko­zás, a pr ölet ár; n te rna cionalizm us le­nini elvei alapján. Az országok képviselői megelége­déssel állapították meg, hogy a nyi­(Folytatás a 4. oldalon.) Vili. Az állam és as egyház viszonyáról A forradalmi munkás-paraszt kor­mány alkotmányunk szellemében tiszteié than tartja minden egyes állampolgár lelkiismereti szabadsá­gát és a vallás kérdésében való állás- foglalást az állampolgár magánügyé­nek tekinti. 1. A kormány az egyházak és val­lásfelekezetek szabadságát biztosítja, támogatja és védi. A népi demokra­tikus állam és az egyházak között megkötött egyezményeket elismeri cs tiszteletiben tartja. Az iskolákban tel­jes mértékben biztosítja a fakultatív hitoktatást, vagyis a vallásoktatás­ban. való részvétel vagy rész nem vétel szabadságát. 2. A kormány ugyanakkor elvárja, hogy a különböző vallásfelekezetek egyházainak vezetői, lelkészei, egy­házi és világi funkcionáriusai a jelen helyzetben a feszültség enyhítése, a társadalmi konszolidáció érdekében, általában pedig az állam alkotmányá­nak és törvényeinek teljes tisztelet­ben tartása mellett töltik be hivata­lukat. 3. A kormány törvényes felelőssége tudatában nem tűrheti, hogy bármely vallásfelekezet egyházénak bármely szervét vagy funkcióját bárki is a Magyar Népköztársaság törvényes rendje ellen irányuló politikai reak­ció céljai szolgálatába állítsa. Meg­engedhetetlennek tartja a kormány azt is, hogy az egyházak tagjai közül valakit is az egvházi funkciók vagv szolgáltatások tekintetében haladó politikai nézetei miatt az ország tör­vényét sértő módon hátrányos meg- különbözt elésben részesítsenek. 4. Az állam és az egyház viszonyá­ban felmerülő ese*leges vitás kérdé­seket a kormány tárévá’ás ok % meg­egyezések útján kívánja rendezni. IX. Külpolitikai kérdésekről A Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kormányát külpolitikai tevékenységében a nem­zeti függetlenségnek, az ország szu­verenitásának biztosítása és a dolgo­zó magyar nép érdekeinek védelme vezérli. Korunkban minden haladó ügy­nek, így a nemzet függetlenségének és az ország szuverenitásának legkö­vetkezetesebb képviselője és védel­mezője a nemzet leghaladóbb osztá­lya: a munkásosztály és annak esz­mei és politikai vezetője: a munkás- osztály forradalmi pártja. A magyar kommunisták bátran síkraszálltak a nemzeti függetlenségért 1.918 -ban a Habsburg-monarchia ellen, hősiesen harcoltak 1919-ben a magyar kom- mün megdöntéséért rohamra indí­tott imperialista seregek ellen, a Tanácsköztársaság bukása után 25 éven át kitartóan küzdöttek az ellen- forradalmi Horthy-rendszer ellen. A második világháború éveiben a hit- ler-fasiszta hódítók elleni harcban Biagasra emelték a nemzeti függet­lenség cs szabadság zászlaját, s az utóbbi 12 év alatt is visszavertek minden, nemzeti függetlenségünket fenyegető imperialista beavatkozási kísérletet. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány november 4-én. amikor felvet­te a harcot az ellenforradalom ellen, nemcsak a szociális és társadalmi haladásért, a munkáshatalomért szállt síkra, hanem síkraszállt a ma­gyar nemzeti ' függetlenség szent ügyéért is, amelyet a magyar ellen­forradalmi erőket támogató és táp­láló imperializmus a munkás-pa­raszt állammal együtt megsemmisí­téssel fenyegetett. A nemzeti függetlenség, a társa­dalmi haladás, népünk békéjének védelme s a szocialista Magyaror­szág felépítésének biztosítása vezeti a kormányt akkor, amikor külpoli­tikájában a dolgozók nemzetközi szo­lidaritására. a Szovjetunióval és a szocialista tábor valamennyi orszá­gával való tartós szövetségre tá­maszkodik. Ugyanakkor külpolitikánk alap­elve változatlanul az, hogy minden országgal, függetlenül annak társa­dalmi berendezésétől az egyenjogú­ság, a nemzeti függetlenség és szu­verenitás, az egymás belügyeibe va­ló be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök alapján békés és gyümöl­csöző kapcsolatot teremtünk. A Szovjetunióval való kapcsola­tunkat a népünkkel s a Magyar Nép- köztársasággal szemben rosszindu­latú és ellenséges körök igyekeznek kedvezőtlen színben feltüntetni és támadni, holott ez a kapcsolat a múltban is és most is mély elvi ala­pokon nyugszik. A Szovjetunió volt az a szocialista állam, amelynek se­gítségével népünknek sikerült a II. .ilágháború végén visszanyernie nemzeti függetlenségét, lerázva ma­gárói a hitler-fasiszták és a Horthy­reakció jármát. Most ismét a Szov­jetunió volt az a hatalom, amelynek támogatásával népköztársaságunk az ellenforradalmi imperialista táma­dást visszaverte s megvédelmezte a súlyos veszélybe került nemzeti füg­getlenségünket. A szovjet hadsereg a jelenlegi ki­élezett helyzetben Magyarország te­rületén védi a magyar népet a külső imperialista erők esetleges katonai támadásával szemben és ezzel bizto­sítja azt, hogy népünk békében éljen s a szocialista építés és az ország fel­virágoztatása nagy ügyének szentel­hesse erőit. Sztálin életének utolsó szakaszá­ban a magyar—szovjet kapcsolatok­nak valóban mutatkoztak olyan ren­dezést kívánó kérdései, amelyek za­varták a két testvéri ország egészsé­ges viszonyának alakulását, ezeknek a zavaró körülményeknek jórészét az utóbbi időben teljesen egyetértésben már ’elszámoltuk. A magyar—szovjet viszony min­den mai és jövőbeni kérdését — így a Magyarországon tartózkodó szov­jet csapatokkal kapcsolatos kérdé­seket is — a két ország baráti, test­véri és szövetséges viszonyának megfelelően a magj'ar és szovjet kormány baráti tárgyalások útján kívánja rendezni. E rendezés elvi alapja a Szovjetuniónak a népi de­mokratikus országokkal való kap­csolatára vonatkozó október 30-i nyilatkozatában is deklarált prole- tárinter,.acionalizmus. az egyenlő­ség. a szuverenitás és nemzeti füg­getlenség tiszteletbentartása. az egy­más belügyeibe való be nem avat­kozás, a kölcsönös előnyök elve. X. A nemzet haladó erőinek összefogásáról A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány ebben a nyilatko­zatban leszögezte elvi állásfoglalá­sát a legfontosabb kérdésekben. E nyilatkozat nem lép fel egy átfogó, minden kérdésre részletesen kiter­jedő kormányprogram igényével. Olyan elvi célkitűzéseket igyekszik leszögezni. amelyek meggyőződé­sünk szerint egyeznek a magyar dol­gozó tömegek kívánságával, akaratá­val. megfelelnek az ország és a dol­gozó nép érdekeinek. Ezek a célki­tűzések további alapját képezhetik egy olyan kormányprogram kidolgo­zásának, amely már az egyes szak­területek részletes tennivalóit tartal­mazza. E nyilatkozatban kifejtett elvek és vázolt feladatok valóra váltását mindenekelőtt akkor látjuk biztosí­tottnak, ha a szocialista eszmékhez, a marxizmus-leninizmus elméleté­hez, az igaz hazafiságbt, a más né­pek megbecsülésével össze forrasztó proletárnemzetköziséghez hű magyar kommunisták, a munkásosztály be­csületes fiai magukévá teszik azo­kat, s a maguk helyén is dolgoznak, harcolnak értük. Másodszor abban látjuk a meg­valósítás biztosítását, ha világnézet­re, foglalkozásra, korra és nemre va­ló tekintet nélkül minden munkás paraszt és értelmiségi, minden igaz hazafi nemzeti ügynek tekinti az or­szág előtt álló feladatok mielőbbi si keres megoldását, s ezért közös eiő- vel. a nemzeti összefogás alapján küzd megvalósításukért. A kormánynak az a szándéka hogy e nyilatkozatban kifejtett poli­tikai platform alapján tárgyal ásóka t kezd a különböző pártállású és pár- tonkívüli közéleti tényezőkkel é> <• közülük ív azokat, akik készek az ellenfor­radalommá1 szemben a p*1“ ért, a szocialista vívmányok megvédel mezeséért, a szócializ mus további építéséért, az or­szág felvirágoztatásáért, a nép bo1 dogulásáért dolgozni, bevonja az át fogó, részletes tervek kidolgozásába A kormányt ugyanakkor az a szán déli is vezeti, hogy tárgyalásokat folytasson a különböző közéleti té­nyezőkkel és pártonkívüli szakem­berekkel azért, hogy a kormányban is vegyék ki részüket a közügyé:-: irányításából, a feladatok megoldá­sának gyakran nem könnyű, de megtisztelő, a nép, az ország, a nem­zet érdekében folytatott munkájá­ból. A szocialista forradalom igaz har­cosai tömörítsék szilárd és megbont­hatatlan egységbe dolgozó népünket, s vezessék tántoríthatatlanul a har­cot szerte az egész országban. A szo­cialista eszme és a nép ereje legyőz­hetetlen, ha ilyen egységben forr össze. Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy hazánk hű fiai és leányai né- oünk javára egyesült erővel győze- 'emre viszik a szocialista Magj'aror- zág szent ügyét. 1957. január 5-én. A MAGYAR Tv ÉPKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNYA

Next

/
Thumbnails
Contents