Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-06 / 4. szám

Vasárnap, X957. január €. ISSJSSliöSlö i§ii£i€t€Sí egy borsodi kis faluban EUeotorradalom Cseréplalván — A gálád tettek elkövető’ megkapják megérdemelt büoíetésüket A hóba süppedt falucska fölött .'üstfelhőket -tereget a szél. Oly bé­ke« a kép, mely szemünk elé tárul, az ember nem is hinné, hogy alig két hónappal ezelőtt hátborzongató események színhelye volt ez a kis falu. Múlt sérelmek szakadtak fel az emberekből, szennyhullám ön­tötte «1 az apró utcákat; bevert fe­jek, kitört ablakok, földönfutóvá váft emberek mesélnek a történ­tekről. Semmi 'különös nem történt — fogadtak a tanácsházán, amikor beléptem. Aztán lementem az em­berek közé, s kiderült minden, ke­gyünk tárgyilagosak, hogy elkerül­jük a felszínességet. Egy embert könnyű elítélni, megérteni annál nehezebb. Mi válasszuk a nehezebb utat, próbáljuk megérteni a cse­répfalui fisejnények kiváltó okait. Az indoklást megtalálhatjuk az el­múlt évek súlyos hibáiban, bűnei­ben, melyek nehéz kövekként nyomták az emberek lelkét. Leg­inkább a jobbmódú gazdákat súj- tolták a Rákosi-rezsim olykor em­bertelen intézkedései. A sérelme­ket elraktározták, hogy alkalom- adtán megbosszulják. Az alkalom megtereijitődöU, s azokon álltak bosszút, akik bi­zony semmiről se tehettek. Az igazságtalan tagosítás nemcsak a kulákokat rövidítette meg, becsü­lete« kisgazdák, sőt törpebirtoko­sok estek áldozatul egy hibás po­litikának. A tagosítás eredményeként létre­jött termelőszövetkezetben négy. venvalaháAy család kezdte meg az új életet. Polgoztak és gyarapod­tak. Természetesen, a falu »megrö­vidített« gazdái sem vesztek éhen. De a szövetkezet jóval felülmúlta termésáfJagukat, s a gyűlölethez lassan, irigység is párosult. A kö­zös gazdálkodás eredményeit kizá­rólag annak tulajdonították, hogy a tsz a tagosítással a legjobb föl­deket kaparintotta meg, míg a megkárosított ^gazdák a gyöngébb termőerejű területekre szorultak. Az eredmények ben talán ez is sze­repet játszott, de nem ez volt a döntő, hanem u, tagság szorgalmas munkája. Dióhéjban ez volt a hely­zet az októberi; napok előtt. S mi történt október ’26-án? Szé­pen kezdődött — mondják. Köt­bérem ember összeállt., nemzeti- színű zászlóval kezükben végig­énekelték a falut. Estére azonban megtörtént a baj. A békés tünte­tés garázda elemek befolyása alá került. A volt ma 1 om.rész vény esek, a szeszfőzde tulajdonosai követel­ték vissza a vagyonukat, s a békés tüntetés ».felkelésibe csapott át. Itt persze nem voltak ávósok, néni lőtt senki a ».nép« közé, itt nagy- gazda-indulatok és jófajta borok és pálinkák robbantották ki a »felke­P zínészként kezdte pályáját, ^ majd egy ideig háziszerzője volt szí ntársulat árvák, huszonkét eredeti, átdolgozott és fordított drá­ma jelzi ezt a működését, végül egy <jr ám apái yá 39 tra megírta halhatat­lan művét, a Bánk bánt. Életében azonban ez a mű épp oly kevéssé hozott sikert, mint a színészkedés és á háziszerzőség. Katona Józsefet ál­talában elkerülte még az a sovány írói siker ,is, ami akkor magyar író­nak kijárhatott, elkerülte kortársai megértése, s élete utolsó tíz évét kénytelen volt hivatali íróasztalnál tölteni, — ő, aki arra volt hivatott, hogy műveivel megtermékenyítsen ©gy egész nemzedéket. 1830-ban fiatalon bekövetkezett ifalála -után három évvel mutatták be először a Bánk bánt Kassán, ahol Bankot Lendvay, Melindát Déryné, Peturt. Szenipétery játszotta. Egy évvej később Kolozsvárott, a rákö­vetkező évben Budán került színre Katona műve s csák két évvel a Nemzeti Színház megnyitása • után, 1839-ben mutatták be végre Pesten. Az éjgő pesti előadáson a darab megbukott, a közönség értetlenül fo­gadta és még Vörösmarty is hűvösen méltatta. Csiak hét év múlva újította fel a Bánik bánt a Nemzeti Színiház, s ez a második előadás indította el további diadalmas pályafutását. 1348 március 15-én, a márciusi ifjú­ság a Bánkban előadásán ünnepelte a iorradaiom győzelmét A Miskolci Nemzeti Színház leg­utóbb J952 március 15-én ennek a Uk -éhtimá tess égu előadás. toki. emlékezetére tűzte ünnepi mü- ír«. És mögt, jenuár 40-én a Bank bitit tűate ki a színház a közbejött cseméögafc mi«H ixjfgfeefli ünnepi lést«, mely a szocialista szektor és a kommunisták ellen irányult. Szemérmetlen nyíltsággal han­goztatták ellenforradalmi, jelszavai­kat. Ha megnézzük a dicső cserép­falvi »forradalom« »irodalmi ha­gyatékát«, egy pillanatig som gon­dolunk másra, mint valóban ellen­forradalomra. Az egyik rögtönzött versike ©imigyen szólt: (kihagyva belőle a hitvitázók parlagiasságára emlékeztető brutális jelzőket) ,.. Kommunisták, Nem akartok félni? Reméljük, mi nyerünk, Mi fogunk ítélni. Ez magyarázat nélkül is köny- nyen érthető. Az ismeretlen vers­faragó teljes győzelmet remélt a helyi »felkelés« vasvillás »hősei­től«, hogy érvényt szerezzen az »ítéletnek«. Hogy az nem sikerült, nem rajtuk múlott, rosszul kalku­láltak. Nem számoltak az erőviszo­nyokkal, s azzal, hogy a Magyar- országon létrejött népi demokrati­kus rend megalakulásához egy vi­lágégés kellett, s hogy eltűnjön a föld színéről, — ahogy ők monda­nák *— nem kevesebb áldozattal járna. Az egyik Lakodalom nótás- kedvű duhajkodó! a kommunista világ pusztulásával dalolták tele a kis falu éjszakáját: Vége van már, vége van mái* A kommunista világnak. Hát nincsen vége. Vége van ugyan a Rákosi-féle terroruralom- nak, de mi továbbra ie a szocializ­must kívánjuk építeni, akár tetszik ez Cserépfalu forradalmárainak, akár nem. Jól átgondolt terv szerint indí­tották el a terrórese1 elemények so­rozatát. Először is a tsz ellen tá­madtak. A békésen alvó tagokra törtek, beverték ablakaikat, majd — a nyomaték kedvéért — párat közü­lük agyba,-lő be vertek, hogy elve­gyék kedvüket.a közösködéstol. S ha szétugrasztották a tsz-t, vissza­szerezhetik a földet. A faluban így hely reál Ina a »régi-régi rend«. Az egyik tsz-tag a szalmakazaltól néz­te végig, miként pusztítják él a bal- tás forradalmárok kapuját, törik- zúzzák ablakait. Félreállt a höm- pölygés elől, nehogy őt is elsodor­ja. Az elnököt ágyában lepték meg, baltát ragadott, hogy védje kis csa­ládját. Az elleniforradalmárok — látván elszántságát — megeléged­tek azzal, hogy vaisvillával össze­törték a konyhaszekrényt. Vagy falán visszatartotta őket az elnök szavai: várjatok, lesz még törvé­nyes rend. bűnhődni fogtok .;. ! A terroristák a tsz kondását sem kí­mélték. Irigyelhették »karrierjét«. Rá is ráverték a kis vityiUó abla­kát.’ Az egyik tsz-család több tag-, ját annyma megverték, hogy hete­ken át orvosi gyógykezelésre szo­rultak. Vörös zászlókat követeitek rajtuk, mivelhogy kommunisták voltak, de nekik nem volt, csak nemzetiszínű. Minden párttagot »ki akartak nyírni«. Nemcsak ígérget­ték az akasztóiét, már ácsolták iß. Az egyik párttag a Bükkbe menekült, mert fel akarták akasztani. Egy 60 évet megért házaspárra is rátá­madtak, s az öreg bácsit alaposan helybenhagyták. A forradalmárok elérték célju­kat. Megfélemlítették a tsz tagsá­gát, — feloszlottak.' A nagy fárad­sággal összehordott tsz-vagy on ban 15—-20 ezer forintos kárt okoztak a tolvajjá züllött »forradalmárok«, — feltörték rák tárukat és elhordták egy csomó terményt. Cserépfalva becsületes népe nem a szocialista rend megdöntését akarta, hanem sérelmeinek orvos­lását, a beszolgáltatás eltörlését, a zaikl a»ások m egs-zü n t etósét, hogy magukénak érezzék azt, amiéri nagy . fáradsággal megdolgoztak. Semmi kedvük visszaadni a ma­lom- és szeszfőzdetulajdonosok ha­talmát. Elegük volt belőlük, mint ahogy nem kérnek a személyi •kultusz tévelygéseiből sem. U.i éle­tet akarnak, de szocialista vívmá­nyaink megőrzésével és a néphata- iómból egy jottányit sem enged­nek. A felszínesség elkerülése érde­kében kit értünk a cserépfalvi zen­dülést. kiváltó ok ismertetésére Is. A megértés természetesen nem pá­rosulhat megbocsátással. A fcrrorlcgények tetteit nem lehet megbocsátani. A betört ablakok és boádért, fejek tulajdonosai nem elégednek meg írott malaszttal. Aki bűnt követett, él,. vállalnia' kell érte’ á felelőssé­get.. Nem fogjuk köszönettel nyug­tázni, p. Jplh Bertalan vasvillás rém tét tolt, vagy az Ei*dős-test vé­rek nagyhangú garázdálkodását. Cserépfalván nem ők az urak, ha­nem a becsületes dolgozó parasz­tok. Ök színt vallottak, kimutatták a foguk fehérjét. Ellenségek, s úgy is járunk él velük szemben, mint az ellenséggel szokás. Se malmot, se szeszfőzdét, sem pedig a mozit nem adjuk vissza, mint- ahogy a hatalmat sem kívánjuk átruházni azokra, akik vissza akar­ják forgatni a történelem kerekét.. Cscrépfalván ellenforradalom volt Aki arra jár, kérdezze meg. s bár­ki elmondja neki ugyanazt amit itt leírtam. Félelemnél kuli életet akarunk, nyugalmat, békét a be­Mindent elkövetnek, hogy több szenet adjanak a bányák őszinte baráti megbeszélésre jói. tek össze a borsodi szénmedence bá­nyaüzemeinek munkástanács elnö­kéi. A súlyos szénihelyzet mielőbbi enyhítéséről tárgyaltak. Kiss József elvtárs, a megyei ta­nács elnökhelyettese a többi között elmondotta, hogy a vasipari üzemek dolgozóit kényszerszabadságra küld­ték szénhiány miatt. Szénhiány van a könnyűipari üzemekben iß. Elús- merőén szólt a fejlődő termelésről, azonban kihangsúlyozta, hogy a borsodi bányászok ma még nem ad­nak annyi szenet, amennyit adni tudnának. Az ózdi bányászok fej tel­jesítménye alacsonyabb, mint a bor­sodi tröszt dolgozóié. Kiss elvtárs befejezésül kijelentette: a megyei tanácson újonnan megalakult üze­mi munkástanácsok osztálya min­den segítséget megad az üzemi munkástanácsok nak, a bányák ve­zetőinek, az ipar további normalizá­lása érdekében- Kiss elvtárs heveze- tőjét élénk vita követte. Nagy Lajos elvtárs, a Borsodi Szénbányás'/ati Tröszt munkásta­nács elnöke öltömmel újságolta, hogy már két alkalommal 400 vagonon felül termelt a tröszt. Január 3-tól 4-re pedig 100 vagonnal szaporodott a termelés. Továbbiakban elmon­dotta, hogy a bányászok dolgozni akarnak, de a munkájukhoz segít­ségre van szükség. Kifogásolta, hogy az egyik helyen többet, a másik he­lyen kevesebbet fizetnek a vastag- telepi szén kitermeléséért. A meg­ígért 10 mázsa zsírt sem kapták meg. A rudolftelepi munkástanács küldötte kérte, vizsgálják felül a munkástanácsokat. Kijelentette, nem azonosítják magukat azokkal az elemekkel, akik Miskolcon is vér­fürdőt akartak rendezni. Széke// Sándor ugyancsak Rudolf telepről hangsúlyozta: semmi szükség 6—7 kormánybiztosra a borsodi tröszt­nél. Kónya Bálint Báníalváról a munkásszállításról panaszkodottá Zsúfolásig vannak a buszok, sokat késnek. A pálipkási munkástanács elnöke kifogásolta: a bányaüzemek­nél végrehajtották az irodai Sze­mélyzet leépítését, a tetetnél azon­ban nem. Uj Zoltán, a felsőnyérádi bányaüzem munkástanács elnöke cl- panaszolta, hogy a felsőnyáradj nép­boltot szeptember óta festik,^ rossz az áruellátás. Az Ózdi Szénbányá­szati Tröszt küldötte bejelentette, napi 200 vagonos előirányzatukat csak úgy tudják teljesíteni, ha rend, nyugalom van a bányaüzemekben. A széntermelés érdekében elsőcor- ban a minisztériumokban kell ren­det teremteni, — mondotta. Farkas László munkatárs, a kondói bánya­üzem küldötte kifogásolta, hogy nem ismerik az MSZMP program­ját. Kérte, küldjenek broesurát. Szinte valamennyi hozzászóló ki­jelentette, nem értenék egyet a ren­delettel, hogy a munkástanácséi" nökök ne legyenek függetlenítve. A bányaüzemek munkácstamác* elnökei a megbeszélés végén hatá« rozati javaslatot fogadtak el: min­dent elkövetnek a több szén érde­kében, Termelők helyett a földművesszövetkezetek ró jak le a felvásárolt bor után a forgalmi adót A földművesszövetkezetek a múlt­ban csak korlátozott mértékben vá­sároltak bort saját szükségletükre, illetve tovább-eladasra. A szabad- felvásárlást akadályozta az, hogy a termelőknek 4—4.80 forint, a föld- müvesszövetikezeteknek pedig 2 fo­rint forgalmi adót kellet fizetni lfte- renikint. A n apóikban a Szövetikezetek Or­szágos Szövetsége — az illetékes szervekkel egyetértésben — tájékoz­tatót küldött a íöldműves&zövetke­zz töknek, amelyben a bor szabad felvásárlásának új módjait ismer­teti. A tájékoztató szerint az a ter­melő. aki a földműve&szöv'etikezetek- nek adja el borát, az eladott meny- nyiség után a földm űvcsszövetkezet rój ja le az államnak járó literen- kÚTt'i három forintos forgalmiadét. A tájékoztató ismerteti a nagyke­reskedelmi és a földmű vcfisaövet/kcv zet/i fogyasztási áraikat is. A nem tájjelegü, úgynevezett kommersz borokat szesz!okuktól függően a földművesszövetkezetek I1.50'-I4.7ó forintért, a tájjellegű minőségi bo­rokat 13.80—1.8 forintért vásárolják,, A földművesszövetkezeti és IV. osz­tályú vendéglőikben, döntésekben, a kommersz borokat I?—19.J0 forin­tos, a minőségi borokat 13.~-il3.40 forintos áron hozzák forgalomba. A szesztilalom teljes megszűnés»- után a föIdműves&zövetikezetj bor­kereskedelem fellendülése várható, s lehetőség nyílik arra. hogy vala­mennyi földművesszövetkezeti ital, boltban helyi tájjellegű, jóminőségű borókát, mérjenek ki- (MTI) csíil.etes embereknek és jólétet, de a gyűlölet és rombolás megszállottái megkapják méltó büntetésüket. Cserépfalván alkonyodik. A Bükk hóbodtóttá csúcsai fölött hófelhők tornyosulnak. A domboldalba vájt pincékben vidáman borozgatnak a »forradalmárok«. Koccintanak, s a jólvégaett munka öröme csillog jól táplált arcukon. Valaki meg­jegyzi: hamarabb is szétkergethet­tük volna a tsz-t..; Bólintanak afc elnehezült fejek. De a megjegyzés kiszivárog a borpince repedésein, s felkapja a kis’ falu rémületes csöndje és viszi, viszi, egészen az újságíró tolláig, aki nem rest szá­jára venni és telekürtöLni vele ezt a megtépázott magyar életet, hogy védelmet keressen Cserépfalva megfélemlített szegényeinek és dol­gozó parasztjainak. Reméljük, nem hiába tesszük. Katona József és a Bánk bán —"p A Miskolci Nemzeti Színház január 10-i bemutatója elé — megnyitó előadására. Az előadást a Kamara Színházban tartják meg. Majd felváltva játsszák itt és a vas­gyári Művelődés Házában» kt Bánk bán históriáját, a Gert« C/L j-udis királyné megöletése kő­iül lezajlott eseményeket Boníinius regényes leírása nyomán a XVI. szá­zad óta magyar és német írók, köl­tők egész sora — köztük Kisfaludy Sándor, Hans Sachs, Grillparzer — dolgozta fel különböző formában, különböző szempontoktól vezettetve. A történet nemzeti és emberi mély­ségeit azonban Katona fedezte fel. A lánglelkű fiatal író Bánk bán szövevényes históriája mögött meg­látta nemcsak a magyar múlt évszá­zadainak drámai mozzanatait, jel­lemző vonásait, hanem e múltból merített példával megmutatta saját kora magyarságának legégetőbb problémáit is. Ahogy Gertrudist félre kellett állítani a nemzet fel- emélkedésének útjaiból, ahogy a drá­mai öszeütközésék vaskövetkezetes- ségíi menete elsodorta II. Endre ki­rály oldaláról a magyarság bőrén hízó, a nemzet minden értékét meg- csúfoló meráni hordát, úgy le kell szakítani a nemzet nyakáról az el­nyomó habsburgi reakciót is. Énei­kül nincs felemelkedés.', nincs sza­badság, nincs nemzeti fejlődés, — kiáltotta az író Petur, Bánk, Tiborc, Melinda és a megannyi elégedetlen panaszán, jajkiáltásán, villámtó fe­nyegetésén, gyűlöleten keresztül; A* 1213-ból merített példa lenyűgöző drámai erejével mutatja meg az utat a magyarságnak — azt az utat, amely a forradalmi cselekvéshez, a szabadságihoz vezet. Ír /~jk -ataünas jellemrajz a Bánké, azé a férfiúé, akire az adott helyzetben az egész, hazáért, az egész nemzetért való felelősség súlya, a magas hivatalával járó kötelmek, a király személyének védelme nehe­zedik. Mindenki más számára köny- nyöbib a döntés, amikor az ese­mények odavezetnek, hogy nincs más választás, mint a királynéval, a merán'iakkal való leszámolás, — mint Bánk számára. „Hogy Bánk leüljön a setét szövetség Gyászasztaiához, ahhoz nem csekélyebb, Mint banki sértődés kívántatik.** Bánk e 6zavai személyének döntő súlyát érzékeltetik, azokban a fejle­ményekben, amelyek az országot, forrongásba hozták, a nemzet nya­kara telepedett idegen elnyomók el. len. Nagy utat kell megtennie a végső elhatározásig annak a Bánknak, aká vérig sebzett szívvel csillapítja Peturt és aggodalommal gondol arra, hogy 3 háborgó Petur szemét nemzetrontó soviniszta gyűlölet ho­mály ősit.7 a el, amit az egész hazáért felelős Ny gyűr cl vetendő nck taríj „Várdán, belőled most a nemzeti Rút gyűlölet, nem az igazság beszél Jertek velem, magyarok! szánjátok ötét. Mert nem gonoszságért gyűlöl, hanem Azért, mivel más köntöst visel.** CJl *nk és Petur az összeesküvők * találkozóhelyén szembenáll- nak egymással. Mindkettő jellemét bronzba öntötte az, író. Bánk a meg­fontoltság, a felelős államférfi meg­testesülése, Petur a perzselő láng, amely szinte magát is elemészti az idegen bitorlók elleni gyűlöletében. Ezért mondja Bánk, amikor Peturt, királyhŐségére apellálva, pillanatra leszereli és azt reméli, hogy őmaga is elég erős lesz saját sérelmét a rend megingatása nélkül orvosolná: „óh Endre! győzedelmeskedj te bár Országokon: de ilyen győzelmet Mini Bá,nk neked nyert most, nem nyersz sohaF* Bánk úgy érzá, hogy pusztító tüzet fékezett meg varázsigével. a király nevével. De öröme korai. Néhány perc múlva, Bi'berach megjelenése után — aki »megnyitotta szemét« — ö maga is tűzze válik; érzi, hogy ő is ügy lángol, mint Petur, síé harmadik felvonásban Bánk, a Nágyúr, ar ország első em­bere előtt eleset.tsógében is óriásként jelenik meg Tiborc, a csontjáig ki- »zlpolyozoU parasztság szószóló ja. CÁ akinek minden szava panasz é& vád, jajkiáltás és számonkérés. Milyen féltő ‘szeretettel áll emellett 3 ron­gyokba bujt jobbágy mellett Katona József! Milyen tündöklő jellemvo­násokkal ruházza fel! Tiborc nem lúd írni, olvasni, de világos az, agya, Tiborcot lopásra kényszerítené nyo­morúsága, de nem tud lopni. Beteg felesége s öt éhezd porontya miatt szíve majd kiszakad, de amikor Bánk tömött erszényt nyom a mar­kába, így válaszol: „Szép pénz: de adhatsz-e hát mindenik Szűkölködönek? visszaadja-e Ez a halottakért hullt könnyeket? Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy Zsivány tömött erszényeddel együtt Ne lopja el nagylelkűségedet.*• Igv pirongatja meg a magában vívódó Nagyurat Tiborc, aki osztálya szószólójává magasodik és így érteti meg, mit vár a nép Báraktok Síró örömmel távozik, amilkor végre megérti Bánk, hogy milliók várják: cselekedjék. * ~j/atona József kora magyarságán nak kiáltja: nincs más> út, mint a forradalmi cselekvés útja, amelyet, a haladó nemességnek a parasztság millióival összefogva kell megvívnia, hogy kiharcolja Ma- gyarország, a magyar haza nemzeti függetlenségét. Katona Bánk bánja a szmrp üvé&ze-t magasrendű eszkö­zeivel járult Kowuth, Petőfi, Tán­csics nemzeti -forradalmi politikájá­nak, a magyar szabadságharcnak az. előkészítéséhez. (HbJ ívik J »-» V rí c-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents