Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-14 / 294. szám

1956. december 14. északmagyarország * Cselekedjenek a munkások... — Beszélgetés egy öreg paraszt bácsival — A minap Végardó községben jár­** tam. Az emberek, a dolgozó pa­rasztok kíváncsian fogtak körül: ér­deklődtek újabb hírek, események iránt. — Valóban igaz hogy Miskolcon lö­völdöznek? — kérdezte egy idősebb bácsi. — Igen. — És kik azok? Milyen a kinézetük? Neveket nem tudtam mondani, de mindjárt megértettem mire céloz az öreg. Becsületes munkások- e, vagy csak amolyan munkakerülők, zavart- keltők. íme a felelet. — Október 23 óta — miután a mun­kásoknak sikerült száműzni a Rákosi — és Gerő féle önkényuralmat —, az üzemekben, a vállalatoknál, a hivata­lokban a becsületes dolgozók már meg- sokalták a tétlenkedést, a sztrájkot, megértették, hogy saját létük forog veszélyben, ha az ellenforradalmárokra hallgatnak. Dolgozni kezdtek, s az élet, ha lassan is de kezdett kibonta­kozni. Z"1 Y uri bácsi “ l9y hívják az öre­. * get — türelmetlenül vágót a szavamba. — Kik a zavartkeltők, kik lövöldöz­nek, erre vagyunk kíváncsiak. — Az ellenforradalmárok, — vála­szoltam. — Oszt kik azok az ellenforradal­márok? — kérdezte újból. Alii más lehetne, — válaszoltam — ■*■*•*■ mint a volt tőkések, bankárok, horthysta tisztek, bűnözők, munkake­rülők, forrófejű, megtévesztett fiata­lok és akadnak köztük jóhiszemű, de megtévesztett emberek is. — Sokan vannak? — tette fel ismét a kérdést Gyuri bácsi. — Azt nem tudni, hiszen több cso­portokra vannak felosztva. — De nincsennek annyian mint a munkások? — Persze hogy nincsenek. — No, csak erre voltam kíváncsi, s engedje meg hogy én is szóljak va­lamit .. Hát ha többen vannak a munkások, akkor miért engedik hogy rettegésben tartsák őket, hogy ki le­gyenek téve a pusztulásnak. Miért nem kergetik el azokat a bitangokat — Csupasz kézzel nem állhatnak ve­lük szembe,— szóltam most én. — Igen? Hát miért nem adnak a munkásoknak fegyvert? Talán nincs? Üres kézzel persze hogy nem mer ki­állni senki. De még fegyver nélkül is lehet boldogulni. Fogjanak össze a gyá­risták és markoljanak a kezükbe amit csak tudnak. Ehhez persze bátorság kell. Én 78 esztendős vagyok már, sok­mindent megértem. Azt is tudom, nincs sok keresnivalóm ezen a földön. De csak azt mondhatom, ahogy a közmon­dás is tartja: „Segíts magadon, az Isten is megsegít“. Mondjuk meg ma­gyarul úgy ahogy van, ne tátsák a szá­jukat a munkások, hanem cselekedje­nek. ivragyon jólesett Gyuri bécsi szavait hallani. Míg beszélt arra gondol­tam megírom ezt á rövid beszélgetést már csak azért is, mert helyesen ten­nénk ha megfogadnánk a tanácsát. T. A. Borsod, Diósgyőr törzsgárdájának tagjai! Azokhoz az idősebb munkásokhoz, bányászokhoz szólunk, akiknek hosszú évek alatt végzett becsületes munká­ján, helytállásán alapszik munkás­paraszt hatalmunk, munkás-paraszt hatalmunk gazdasági és politikai ereje. Számotok sok-sok ezernyi! Szaktudáso­tok, műveltségetek, a munkás-paraszt hatalom iránti hűségetek felmérhetet­len értékű kincsét és erejét jelenti Népköztársaságunknak! Erőtök fel­mérhetetlen! Tekintélyetek igen jelen­tős az üzemek, bányák dolgozói előtt! Azt kérjük tőletek, hogy adjatok nap- ról-napra erősebb hangot üzemeinkben, bányáinkban az igazi munkásérdekek­nek: Emeljétek fel tiltakozó szavato­kat a lógás, a munkanélküli fizetés­követelés, az öngyilkossághoz és az inflációhoz vezető sztrájkok ellen, a rendbontásra uszítok ellen, a termelés, a gazdaság dezorganizálói ellen! Le­gyetek bátor katonái az egészséges ütemű termelés megszervezésének, az Üzemek és bányák gazdasági, műszaki helyzete stabilizálásának, a félelem nélküli életnek, a törvényes rend és nyugalom megteremtésének! Vegyetek részt egyre tevékenyebben az üzemi munkástanácsok munkájában, segítsé­tek, támogassátok őket! Borsodi, diósgyőri veteránok, mun-, kásosztályunk legjobb katonái! Állja-’ tok ismét az élre, mert ezt követeli tő­letek munkás-paraszt hatalmunk és hazánk érdeke! De ezt követeli proletár öntudatotok, proletár hűségetek is népi hatlmunkhoz! Borsodi, diósgyőri, veterinárok áÜiatok ismét az élre Indul az autóbusz forgalom Érdeklődtünk a MÁVAUT forgalmi tiszapolgári, egri és megyaszói kocsi irodájánál, hogy mi u helyzet a vidéki beérkezett Miskolcra. A debreceni já- autóbuszforgalommal kapcsolatban? rat pedig kiindult. Ugyanezek a kocsik A következő felvilágosítást kaptuk: vissza is térnek a különböző állomás Tegnap reggelre a vidéki járatok helyekre és folyamatban van a többi közül q kazincbarcikai, sajóbábonyi, járatok elindítása is. Rövid időn belül helyreáiiítják a károkat A kedd esti provokáció miatt több ablak és kirakatüveg megrongálódott a villanyrendőr környékén. Emiatt szen- .edett sérüléseket a sarki idegenfor­galmi épület homlökíésze is, amely két ágyulövedékét kapotU Mindezt elke­rülhettük volna, ha a provokátorok nem kezdeményezik a tűzharcot. A városi tanács város és község­gazdálkodási osztálya a tegnapi nap folyamán felmérte a károkat és kiadta az utasítást azok rendbehozására. Ha időben elegendő kirakat és ablaküve­get kapunk, eltüntetjük még a nyomait is a provokációnak. Elég volt, hogy hazánk, megyénk a terror és a vér színpadja legyen. Elóg volt, hogy ezen a vesztőpiacon a halál egymás után szedje áldozatait. Elég volt, elég volt! Ezt mondja minden ember, aki em­bernek érzi magát. Azt kéri, követeli vallásos hívő, kommunista és nem kommunista, munkás1, pap, értelmiségi, író, újságíró, katona, édesanya, hogy legyen rend és béke. Méltó emberekkel szívesen harcolunk, de ez mér aljas küzdelem és távol áll attól a céltői, amelyért október 23-án felkelt a nép. Tisztázatlan és kavargó minden még a fejekben. De megértő élő szóval el­oszlathatjuk a zavaros gondolatokat. Sok kérdés vár választ, sokra már vá­laszoltak is. De gyorsan felit tűk a sza­vakat és újabbakat várunk, amely erőt önt mindannyiunkba, amely elősegíti a megbékélést, a nemzeti összefogást, hogy úrrá legyünk keserű állapo­tainkon. Segítsük egymást kivezetni a ho­mályból. Rántsuk le közösen az álarcot azokról, akik‘kihasználták a nép jogos felháborodását, mutassuk meg, kik vannak az álarc mögött, kik ezek a felszabadítók és szabadságharcosok ? Bűnözők, akik életük egyrészét bör­tönben töltötték el és gazdáik kapita­listák. Akik saját birtokukról még á gallyat szedő öregasszonyt is elüldözik. Tudjuk, nagyon mélyen feküdtek á bajok népünk szívében, ezeket kell fel-! kutatni külön-külön minden embernél és orvosolni őket. Az átkos Rákosi és Gerő klikk ideje alatt a népnek csak á dünnyögés és a morgás maradt. Hasz­talan 6óhajtoztunk. Most az új élet útján az első táblára az van írva figyelmeztetésül: soha ne hagyják a tömeg hangját elnyomni. Ha vaiana emberemlékezet óta érvényes volt ez a mondás, úgy had érvényesüljön ezután sokkal Jobban: Vox populi vox dei! A nép szava Isten szava. Más a szó, más az írás. A hang kész­ségesebb a betűnél. A papír védtelen, szét lehet szakítani, meg lehet semmi­síteni, a papír nem felelhet azonnal minden kérdésre, ami az olvasó fejében vetődik fel. Nem lehet a lényegest és a mellékest úgy ősszesűríteni, hogy egyszerre zúzzon szét minden ellent­mondást és egyszerre gyújtson vilá­gosságot a fejekben. Ezért kérünk minden józanul gondolkozó embert, segítsen élő szóval világosságot gyúj­tani, hogy elcsituljanak a hatalmas indulatok a szivekben. A józan okosság tiszta világánál azután látni fogjuk az igazságot. Találjuk meg önmagunkat és a munkát, és gyújtsunk fáklyát a felvilágosító, meggyőző emberi szóval. Ez a legerősebb fegyver ma azokkal szemben, akik megzavarták agyunkat, elhomályosították látásunkat, hogy úgy vezethessenek bennünket, mint a vako­kat a szakadékba, a szolgaságba. Vannak emberek, akik minden hely­zetben, minden országban, minden vá­rosban. minden kormány alatt és vala­mennyi államforma korlátái között is fészkelődők maradnak. Az ilyen ember végső soron önmaga ellen kelne fel, ha már nem lenne ellenfele. Kiáltsunk álljt! Elég volt a nyugtalanságból, ez őrületből. Higgadjunk le, csillapítsunk le mindenkit. Uralkodjon végre köz­tünk az ész, igazság, a törvény, embe­riesség, hazaszeretet, erény, élhata- toseág, türelem. S készítsük elő az újat, a jövendőt. Süssön ki a nap az égen, a szívekben, a fejekben. Embe­rek, szeressük egymást! Újra termel a miskolci üveggyár Még soha nem volt ilyen nagy szük­ség ablaküvegre mint ezekben a nehéz napokban. A miskolci üveggyár dolgo­zói megértve ezt, az elmúlt héten de­rekasan dolgoztak. Három harmadban gyártották az áttetsző fehérmintás ablaküvegnek is felhasználható üveget. Eredményes munkájuk nyomán jó pár ezer négyzetméternyi áttetsző üveg áll a vásárlók rendelkezésére. Az elmúlt héten Budapest részére is nagy meny- nyiségü üveget szállítottak. A hét elején a városban lezajlott események azonban megzavarták az üveggyár dolgozóinak munkáját. A munkások hatvan százaléka, főleg a vidékiek, nem jöttek be. A gyár munkás tanácsa azonban december 13-án újra elindította — egyenlőre csak egy műszakban a termelést. De így is naponta öt-hatszáz négyzet- méter üveget készítenek. 0000Q0CXXXXXXXXXXXX?0000CXXXXXXXXXXXX)00 00C00CXXXXX)CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXM0OpooppO00OQpO0000Cy«QqQ00{>Q0CXXXXXX>0000000000000000 Lakat alá került a miskolci véres tüntetések egyik nógrádmegyei szervezője Munkástamácstagok segítségével le­tartóztatták és a salgótarjáni rendőr­ség őrizetbe vette Kiss Istvánt, a Nagy- bátony-szorospataki munkástanácsba befurakodott, minden hájjal megkent szélhámost. Ennek a letartóztatásnak látszólag semmi köze sincs a miskolci eseményekhez, azonban Kiss István Nógrádban, Borsodban a munkásság, a munkásosztály nevében lépett fel, pe­dig valójában SEMMI KÖZE NINCS A MUNKÁSOSZTÁLYHOZ. Kiss István a Horthy rendszerben jegy-, zőként, főjegyzőként tevékenykedett. 1945-ben váratlanul nyomozó főhad­nagyként jelent meg Nagybátony-. Szorospatakon és különféle címen le akart tartóztatni jónéhány becsületes munkást. Nyomozó főhadnagyságának nagyon hamar végeszakadt és Péter- vásárra került jegyzőnek. Ügy látszik, itt sem nyerte meg a nép rokonszen- vét, mert elég hamar kitették a járás egyik kis községébe főjegyzőnek. Itt alig melegedett meg, a falusiak nép­ellenes tevékenysége miatt útilaput kötöttek a talpára. A Negybátony- szorospataki bányába állt be mint bérelszámoló. Innen sikkasztás miatt leváltották, majd a bányába került fenntartó munkálatokra. Az októberi események folyamán ez a Kiss István újból feltűnt. Valami furcsa módon sikerült neki bejutni az üzemi munkástanácsba. Olyan embere­ket igyekezett maga köré csoportosí­tani. akik hozzá hasonlóan proletárok­nak tüntették fel magukat, de a Horthy rendszer kipróbált emberei vol­tak. mint például egy Palotai nevű volt nyomozó. Kiss Istvánnak az volt a módszere, hogy ő maga igyekezett hát­térben maradni, előtérbe olyan embe­reket tóit, akiket a bányaüzem dolgo­zói szerettek, becsültek, s ezeket hasz­nálta fel aljas tervének játékszeréül. Az utóbbi napokban azonban a hát­térből előbújt, mert úgy remélte, hogy most már nincs szükség tovább kép­mutató játékra, megvalósul, amit hosszú hetek alatt készítettek elő. Kiss István KEZÉHEZ TÖBB ÁRTATLANUL MEGGYILKOLT EMBER VÉRE TAPAD, Tevékenyen résztvett a salgótarjáni véres provokáció megszervezésében. Hamis jelszavakkal, valótlan állítások­kal, fenyegetésekkel arra vette rá á Nagybátony-szorospusztai bányászokat, hogy vonuljanak be tüntetni Salgótar-. jánba. Azt állította, hogy a karhatalmi alakulatnál ÁVH-sok vannak, akik le­tartóztattak két becsületes munkás- tanácstagot. Kiss Istvánnak — akit még aljasabb emberek Budapestről irányítottak — az volt a célja, hogy egész Nógrádban, majd a borsodi szénmedencében véres terrort, ellenforradalmat robbantson ki. Létrehozott egy 16-tagú agitátor cso­portot. EBBE A CSOPORTBA TÖBB BECSÜLETES EMBERT IS BEVONT, AKIKET MEGTÉVESZTETT HAZAFIAS JLSZAVAIVAL, sima modorával, kenetteljes beszédé­vel. A csoport tagjait az ország külön­böző területére küldte azzal a céllal, hogy beszéljenek az üzemek munkás- tanácsaival és mindenütt kezdjék meg a felvonulást, tüntetéseket, fegyveres harcot, mert ha mindenütt egyszerre sikerül kirobbantani, akkor térdre kényszeríthetik a Kádár-kormányt. Persze, arról nem szólott Kiss István úr, hogy ebből egy borzalmas polgár- háború, véres testvérharc, vagy éppen a harmadik világháború robbanhat ki. Az elmúlt hét csütörtökének estéjén úgy 10 óra tájban, Pannónia motor- kerékpárral Kiss István két meg­bízottja meg is érkezett Miskolcra. Aziránt érdeklődtek a megyei munkás- tanács egyik tagjánál, mi a helyzet Borsodban, puhatolóztak, lehetséges lenne-e Miskolcon és környékén kirob­bantani a fegyveres harcot. Szombaton aztán maga a vezér is megérkezett Miakolca, Kiss István úr. Járt a Dimá- vagban, volt Perecesen, ellátogatott -a város több középüzemébe, sőt járt Ku- rittyánban is. — A nógrádmegyei bányászok küld­tek ide, — mondogatta — hogy fel­hívjam a figyelmüket, az itteni mun­kásoknak, hogy ők is kapcsolódjanak be az országos megmozdulásba. Vasárnap szervezzenek tüntetést, HA LEHETSÉGES, FELFEGYVERKEZVE VONULJANAK FEL. Támadják meg a karhatalmat, ami kommunistákból, ÁVH-sokból tevődik össze, verjék szét, szerezzék meg a fegyvereket és csatlakozzanak a salgó­tarjáni bányászok felkeléséhez. Kiss István úr vasárnap személyesen részt is vett a miskolci tüntetésekben, s különféle helyeken bukkant fel, üvöl­tözött, embereket uszított, lázított. Utána visszautazott Nagybátony-Szo- rospata'kra. Itt már lassan megindult a termelés. Ő így kezdte az agitációt. — Vasárnap megkezdték a borsodi munkások a harcot a Kádár-kormány és a szovjet csapatok ellen. Eddig 800 halottja és 1200 sebesültje van a harc­nak. A karhatalmat szétverték és a szovjet csaptokat pedig a miskolciak kiszorították egész Észak-Magyaror- szágról. Kiss úr még hozzátette: — A borsodi bányászok elítélik a sal­gótarjáni bányászokat azért, hogy csak a múlt hét első napjaiban kezdték meg a sztrájkot, holott Borsodban október 23-tól teljes egészében sztrájkolnak, egy deka szenet sem termelnek. (Va­jon mit szólnak ehhez a borsodi bá­nyászok, akiknek a nevében ez az úr ilyen nagyot hazudott.) Kiss István úr ezután arra akarta rászedni a Nagy­bátony -szorospataki bányászokat, hogy kedden reggel ne szánjanak le a bá­nyába, hanem szedjék össze a fegy-! yereket, vonuljanak ki az erdőbe és AKADÁLYOZZÁK MEG, HOGY A BÁNYÁBA SENKI LE NE SZÁLLHASSON, ha másként nem, le kell őket lőni. Tovább kell fokozni a harcot. A Nagybátony-szorospataki bányá­szokat, a munkástanács elnökét és tag­jait Kissnek egy darabig sikerült félre­vezetnie. Az utóbbi napokban azonban egyre világosabban kezdték látni, va­lami rosszban töri Kiss a fejét. A mun­kástanács becsületes tagjai, a bányá-! szók már nem arról kezdtek tárgyalni, hogy ne termeljenek, hanem arról, hogy mielőbb megindíthassák a terv­szerű munkát. Kiss István eme fenti agitációjára ki is jelentették, hogy ők ebbe nem mennek bele. Erre ő egy­maga indult el házi agitációra, hogy munkásokat beszéljen rá, ne termelje­nek, ragadjanak fegyvert, induljanak gyilkolni, rabolni. A miskolci karhatalmi alakulat egyik vezetője ebben az időben járt ott. Ugyanis a bujtogatás szálait kereste, amely Nagybátony-Szorospatakra veze­tett. A munkástanács tagjainak segít­ségével találta meg az egyik szervezőt, Kiss Istvánt és segítségükkel éppen házi agitáció közben tartóztatta le és kísérte a salgótarjáni rendőrségre. Kiss István úr, amíg a zavarosban halászhatott, rendkívül nagyhangú volt. A letartóztatás alkalmával, mint ilyen patkányféle emberek, összegörnyedt, és sírva kezdett rimánkodní gondolja­nak családjára, gyermekeire, engedjék haza, 6 megbánta bűneit, BECSÜLETSZAVÁRA ÍGÉRTE, SOHA KI NEM MOZDUL LAKÁSÁBÓL ÉS NEM SZERVEZ TOVÁBB ELLENFORRADALMAT. Érdekes' Kiss úrnak rögtön a saját családja jutott eszébe. Egy pillanatig sem marcangolta azonban a lelkiisme-' retfordalás, hogy ő és a hozzá hasonló aljas lelkű emberek miatt hány ember halt meg eddig is. Vajon gondolt-e ó Gubányi Ferenc Nagybátony-szoros- pataki bányász gyermekeire, akiknek apjuk őmiatta halt meg? Vajon gon­dolt-e Kiss azokra a gyermekekre, akiket ő zavart be tüntetni Salgótar­jánba? Vajon gondolt-e arra, hogy 6 is részese, szervezője Oprendek Sándor őrnagy meggyilkolásának ? Gondolt-e az Oprendek gyermekekre, akik hiába várják többé édesapjukat? És gon­dolt-e arra, hogy ha sikerül kirobban­tani a fegyveres harcot, akkor hány gyermek csacsogó ajkát merevíti meg a halál és hány szülő, apa, anya, fele­ség, testvér pusztult volna el? Nem! Az ilyen sötétleíkű gazemberek csak egyre, saját és családjuk érdekére gondoltak, nem törődnek azzal, hogy hány ember halálát okozzák. Kiss István úr még abban remény­kedett, hogy a munkástanács és a munkások hajd kiszabadítják. Ám de a munkástanács becsületes tagjai, a munkások látni sem óhajtják. A munkástanács Pónyi Gyula el­nökkel, a mindenki által közszeretet­nek örvendő Gyula bácsival az élen alaposan meghányta vetette a dolgot, hogyan lehetne a termelést minél job­ban megszervezni. És amint « rádió is hírt adott róla, a Nagybátony-szoros- patak: bányában megindult á termelés. Sőt mi több, a környező bányákkal többtermelési versenyre lépett. Kiss István úr pedig nyugodtan elmélkedhet a felelőségrevonásíg véres terve fölött, A miskolci karhatalmi alakulat kö­szönetét fejezi ki a Nagybátony-szoros­pataki bányászoknak, a munkástanács becsületes tagjainak, vezetőjének, akik segítettek e veszélyes bujtogató és társai leleplezésében és ártalmatlanná tételében, akik Miskolcon és egész Bor- sodmegyében is véres terrorcselekmé­nyekre készültek, s követtek el. A józan okosság tiszta világánál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents