Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-14 / 294. szám

fc^ZAKMAUYAKUKSZAli i»at). aecenwer jt*. „Talán a borsodi bányászok meleg, megértő szíve, kőszívvé változott ?" Rajtatok megyénk és hazánk figyelő szeme, akik hosszú évtizedek óta a magyar munkásosztály első soraiba tartoztok! Diósgyőr, Ormosbánya, Ki- ráld, Somsály, Sajószentpéter és a többiek mindig a munkáshatalom szi­lárd bástyái voltatok! 1945 óta nem volt olyan politikai és gazdasági csatája népünknek, melyben ne szereztetek volna megérdemelt babérokat és dicső­séget a borsodi bányásznévnek. Az el­múlt hetekben is a borsodi bányászok termelték a legtöbb szenet, az ország szénvidékei közül. Volt olyan nap, amikor az ország széntermelésének majdnem a felét a borsodi bányászok adták! Mert megértették, hogy ezt követelik tőlük a kórházakban fekvő betegek, az iskolába járó gyermekek, a családi otthonok melegét várók és keresők, a villanyfényre várók milliói, az üzemek munkásai és a vasutasok, hogy megkereshessék betevő falatju­kat. Az elmúlt napokban azonban már alig adtak naponta 2000 tonna szenet a borsodi bányák. Vajon miért, kérde­zik százezrek a megyében és milliók az országban? Vajon ma, amikor ránk- köszöntött a tél már nem várják még többen mint eddig a borsodiak szenét. Talán a borsodi bányászok meleg meg­értő szíve köszívvé változott? Talán valami elhomályosította a borsodi bá­nyászok eddig tisztán és messzelátó szemét? Borsodi bányászok! Rajtatok múlik megyénkben az élet normalizálása, a jólét növelésének megalapozása. Ad­jatok nap mint nap több szenet az üzemeknek, a vasútnak, az élelmiszer­iparnak, a betegeknek, az iskolásoknak, a családoknak! Ezt követeli tőletek népünk és a haza érdeke. Jogos követeléseitek lé- pésről-lépésre teljesülnek. Üj bérezési rendszeretek közmegelégedésre talált, karácsony második napja fizetett mun­kaszüneti nap lesz. Ez is adjon új erőt számotokra az új széncsata győztes megvívásához. Földvári Rudolf, Kiss József Bányász-vonat Barcikai kis bányászvonat Viszi a bányászokat. Míg a kis vonat megyen, Ülnek szótlanul, csendesen. Megy a vonat s már várja Őket a mély, a bánya. Szól az egyik: ha lehet, Felküldiink sok jó szenet. Igen — bólint a másik, S a vonat a dombra mászik. Nézem őket és a hegyek Mélyébe velük megyek. Gondolatban velük megyek, Szeretem őket, jó emberek ... Elnézem komoly arcukat, Míg elrobog a kis vonat. Pöfékel a kis bányászvonat, Viszi a bányászokat. Sz. L. Felelőség, felelőség, felelőség! Nincs értelme kertelni, nézzünk a dolgok mélyére és vessük fel kemé­nyen a bányászok felelőségét. Azok­hoz szólunk, akik letették a csákányt. Lássák mi a helyzet; Közeledik a gazdasági váltság, a munkanélküliség. Rövidesen az élelme­zéssel is baj lesz. Hát értsük meg vég­re, szén nélkül nincs élet a földön. Egymás után érkeznek a hírek, hogy irtják az erdőt, pusztul nemzeti va­A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa 1956. évi 28-ik számú törvény- erejű rendeletét a rögtönítélő bírásko­dással kapcsolatban az alábbiakkal egészíti ki: Az alaprendelet harmadik paragra­fusa a következő bekezdéssel bővül: — A rögtönítélő bíróság, ha a ter­heltét a rögtönítélő eljárás alá tartozó valamely bűncselekményben bűnösnek gyónunk. Nincs szén, valamivel tüzel­ni kell, — ezt mondják az erdőirtók. Megválasztották a bányákban az üzemi munkástanácsokat, ők ma a gaz­dái a bányaüzemeknek, országos jog­kört kaptak és a munkástanácsoknak kell feleiniök a haza előtt a bánya termeléséért. Ezt a felelőséget nem le­het átruházni az egyszerű bányászra. Mert Ő joggal felvetheti, megválasz­tottunk titeket, miért nem intézked­nyilvánítja, ítéletében egyúttal halál­büntetést szab ki. A kiegészítés a kihirdetés időpont­jában lép hatályba. Budapest, 1956. december 12-én. Dobi István, a Népköztársaság elnöki Tanácsának elnöke. Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. tek, hogy dolgozzon bányánk. S a' rossz gazdák, a rossz üzemi munkástanácsok egészen biztos kíméletlen szemrehá­nyást fognak kapni tetteik miatt. Néhány bányából az ellenforradal­márok elkergették a bányászokat, nem hagyták dolgozni. Kijelentjük, hogy ezek az elemek nem kerülik el sorsu­kat, büntetlenül nem usszák meg szá­razon. A nemzet nem fogja megbocsájtani soha, ha bányászaink most cserben­hagyják a hazát. Ne hallgassatok ti becsületes, derék bányászok a neki­vadult politikai kalandorokra, ezek nem hazafiak, hanem a nemzeti érzést nyergelik meg, fasiszták és nem a népi hatalom hívei, hanem a nép esküdt ellenségei. Érezniünk kell valamennyiünknek á felelőséget ezekben a nehéz napok­ban az ország és a nép sorsáért. $ e felelőség a szénbányászatra most ket­tőzött erővel nehezedik. Szenet kér az ország, adjatok hát! Kiegészítés a statáriális rendelethez i-----István visszatért----­F ehérre meszelt, pirostetős, barátsá­gos külsejű falusi kis házban lakik az öreg Ballagó házaspár a legkisebb fiúkkal, Istvánnal. István 17 éves és jövő nyáron érett­ségizik. Kitűnő tanuló. Mérnök szeretne lenni. Büszkék is erre Ballagóék és öreg szí­vük minden melegével elárasztották legféltettebb kincsüket. Azonban a na­pokban, amint látogatóba mentem hoz­zájuk, szomorú látvány tárult sze­mem elé. Ballagó néni zpkogott az egyik szé­ken keservesen. Mi történt? — Miért sír ? — kérdem meglepetten. Felém fordította fájdalmas, könnyes tekintetét, s a zokogástól elfulló han­gon mondta: — István!... a fiam ... már két napja nem jött haza. Nem tudom, hol van. Mondta a lelkem minap, hogy: „Meglátod mama, egyszer én is disszi­dálok valahová.“ Én nem szóltam rá semmit, mert nem tudtam, hogy mit jelent az a szó „disszidálni“. Csak most mondta az apjuk, hogy annyit jelent, mint „kiszökni az országból“. Most teljesen elcsuklott a hangja, s megtört ráncos arcán patakzott a könv. Vigasztaló szavaim nem segítet- <f§kT Meghatottan néztem a szeren­csétlen asszonyt, s arra a sok-sok édes­anyára gondoltam, akik napjainkban hasonlóképpen siratják „ismeretlen okokból“ eltűnt gyermekeiket. Eltelt egy hét. István még mindig nem jött haza. Anyjának nem maradt más em­lék, csak fia öltönyei. S ő az anyasze^ retet forró könnyeivel minden nai> megöntözte e fájdalmas emlékeket. Egy esős délután, amint elköszöntem Ballagóéktól, valaki kopogott az ajtón. — Tessék! — feleltük bentről. S belépett a szobába csuromvizesen, sárosán a tíz napja „eltűnt“ István. Azt hiszem, felesleges lenne itt le^ írni a viszontlátás boldog perceit. Le-' hét, hogy nem is találnék megfelelő szavakat arra, hogy az örömteli pilla-! natokat érzékeltessem. Ballagó bácsi szólalt meg elsőnek egy kissé akadozó hangon: — Hát... mégis... mi az, ami visszahozott közénk... fiam ? A haza­szeretet ? — kérdi csodálkozva az apja. — Hiszen te itt akartad hagyni a ha­zádat. Akkor hogyan élhet benned mégis ez az érzés? — Igen ... hát ez furcsa .. i de mindjárt megmagyarázom. Három barátommal elhatároztuk, hogy „itt az alkalom és meglógunk va­lahová“. Itthon nem akartam szólni a terv­ről, mert tudom, hogy úgy sem enged­tetek volna el. Négy napig mentünk gyalog, autón vagy vonton, amíg el nem értük az osztrák határt. Az ötödik nap éjszaká­ján egy pajtában kaptunk szállást. Azonban hiába feküdtem le, nem jött a szememre álom. Eszembe jutottak a rombadölt budapesti házak. Magam- előtt láttam azt a sok-sok száz haj­ladozó munkást, akik a romok eltaka­rításán fáradnak. Lám!... — magukat nem kímélve esőben, fagyban dolgoz­nak azért, hogy Budapest, a mi Buda­pestünk, fölépüljön és szebb legyen mint valaha. S én fittyet hányok ezekre a küzdő magyarokra. Itt aka­rom őket hagyni üres kalandok végett. Magam előtt láttam azt a sok friss sírhalmot... a hősök sírjait. Mennyire szerethették ezek az emberek a hazát. Még az életüket is odaadták érte. Tulajdon vérükkel mosták le a nemzeti zászlón esett szennyfoltokat. S én milyen hitvány vagyok ezekhez képest. Még a két kezem mukáját is meg­akarom vonni a hazámtól. Szökni aka­rok gyáván a sötétség leple alatt ide­gen oszágba. Szégyent akarok hozni a nemzetemre, hogy kalandvágyaimat kielégítsem. Eszembe jutottatok ti is, akik igaz szívből szerettek engem. Űj és új képek jöttek elém. A kék- vizű Balaton, a magasba ívelő hegy­láncok, a tengersík Alföld, s mind­ezeket a gyönyörű tájakat ékesítő két nagy ezüst szalag a Duna és a Tisza. S én itt hagynám ezt a gyönyörű országot. Ekkor éreztem, hogy Iángra- lobban a szívemben a hazaszeretet tüze. Felköltöttem társaimat. Mindent elmondtam nekik, amit éreztem. Meg sem vártuk a reggelit, elindultunk hazafelé. Szőke fürtjeit hátracsapta fején, és csillogó szemekkel folytatta. Most megfogadtuk mind a négyen, hogy minden igyekezetünkkel tanulni és dolgozni fogunk. Tanulunk azért, hogy nyitott szem­mel tudjuk kísérni az igazság útját, hogy a múlt bűnei soha többé meg ne ismétlődjenek. Nem akarjuk elhagyni Magyarországot többé sem boldogság­ban, sem pedig bánatában. Könnyek tódultak a szemembe ami­kor eltávoztam Ballagóéktól. Arra gondoltam, hogyha a nemzet minden fia ilyen fogadalmat tesz mint Ballagó István, akkor a mi jövőnk fényes és boldog lesz!... Csomos Valéria, MÁV alk, Szuhakálló MEGNYITOTTUK a Szabadság-téri gőzfürdőnket Nyitva reggel fél 8-tól délután 5 óráig Miskolc város katonáihoz! Elvtársak! Karhatalmi Katonák! Ma már közismert, hogy Budapest­ről leküldött ellenforradalmárok, bör­töntöltelékek megfeszítették erejüket, hogy legyőzők a mi rendfentartó ala­kulatainkat. Céljuk az volt, hogy el­lenforradalmi rendet állítsanak fel, vissza akarták állítani a horthyista ka­tonai diktatúrát. Tudjuk, hogyan végződött az ellen­forradalmárok keddi kísérlete. A Pest­ről leküldött szervezőket és betörőket többségükben elfogták. A pesti bandi­ták már nem sokáig tudják félre­vezetni a miskolci lakosokat. Kudarc­ba fulladt az a kísérletük, hogy á diósgyőri munkásokat az utcára vigyék, ellenforradalmi célok érdekében. A munkásság és az értelmiség és az ifjúság is nyilvánvalóan most már világosan látja, hogy ellenforra­dalmi banditák szervezték városunk­ban a fegyveres mozgalmat, lövöldö­zést, gyújtogatást. Ezért elhatárolják magukat e káros elemektől. Mindezért szilárd a hitünk, hogy le­győzzük az ellenforradalmárok minden kísérletét. A horthyista katonai dikta­túrát nem tudják visszaállítani. Soha! Az ellenforradalmárok elszigetelőd­nek. Városunk munkásai, az értelmes emberek, akik nem jó szemmel nézik a vérontást, a gyújtogatást, — egyre hangosabban zúgolódnak és elégedet­lenkednek. Elítélik a véreskezü gyújto­gató banditákat. Legyetek szilárdak karhatalmunk katonái! Elvtársak! A munkások, a parasztok, az értel­miségiek egyre többen tömörülnek a rend, a belső megnyugvás, a mi zász­lónk mögé. Védjétek keményen a népi rendet, a munkás-paraszt hatalmat! Miénk a győzelem! Az üzemi munkástanácsokról Megyénk üzemeinek munkástanácsai nagytöbbségükben becsülettel helyt­állnak, jól dolgoznak, munkájukban sok a helyes törekvés a rend helyre- állítására, a termelőmunka megkezdé­sére. A Lenin Kohászati Üzemekben is — a sok probléma ellenére, — eredmé­nyesnek bizonyult az üzemi munkás- tanács eddigi tevékenysége. Rimányi János a munkástanács elnöke mindent elkövet, hogy rendes mederben foly­jon a munka, a gyárban rend legyen és nyugalom. Ugyan ez mondható el a DIMÁVAG-ban Bogár Károly, a Nehéz­szerszám Gépgyárban Szitovszki Zoltán és az Ózdi Kohászati Üzemekben Antal- köz József elvtársak által vezetett munkástanácsokról. Helyesen és előre­látóan dolgoznak. Nem ültek fel a sztrájkra uszító felhívásnak. Ezek a munkástanácsok nem csatlakoztak az elmúlt napokban kiadott 48-órás sztrájkhoz, elítélik ezt a rendbontó cselekedetet. Ezek a munkástanács vezetők és a munkástanácsok derék tagjai együttes és közös erővel igye­keznek megoldani a nehéz feladatokat. Azt akarják, hogy minden erővel dol­gozzanak az üzemek, hogy ismét visszatérjen az élet a rendes kerék­vágásba. Ezek a munkástanács elnökök meg­érdemlik a dicséretet, mert helyt­állnak, megőrzik a rendet Miskolc városi és megyei Nőtanácsának ülése Ä Hazafias Népfront városi és me­gyei nőtanácsa megbeszélésén a kö-! vetkezőket határozta el: Már csak néhány nap választ el bennünket a hagyományos karácsonyi ünnepségektől, melyre oly szeretettel készült minden évben kicsi és nagy egyaránt! Az idén még fokozottabb minden becsületes emberben a béke, a nyugalom, a szeretet utáni vágy, mert kalandorok, gyújtogatók, ellenforradal­márok tartják nyugtalanságban és fö­lemlítik meg megyénk, városunk békés lakóit. * Mi bízunk abban, hogy munkáshatal­munk rendet teremt már a becsületes lakősság segítségével, a karácsonyt pedig a béke és nyugalom jegyében ünnepelhetjük újra! A megyei és városi nőtanács felkéri az összes nőtanácsokat, tegyenek meg mindent azért, hogy ártatlan gyerme­keink ne szenvedjenek mások bűnös­sége vagy hibái miatt, legyed kará­csonyfa és ha lehet, szeretetcsomag a gyermekek számára az iskolákban, üze­mekben, hivatalokban, vállalatoknál! Javasoljuk, hogy Miskolcon az illeté­kes szervek segítségével állítsunk fel nagy központi karácsonyfát a város­háztéren. A béke, a nyugalom, az em­beri szeretet jelképeként! A megye iskoláiban tovább folyik a tanítás A megyei tanács oktatási osztályától kapott értesülésünk szerint a megye iskoláiban tovább folyik a tanítás. Egy-! két kivétel van csupán, ahol — mint Özdon, Borsodnádasdon, Mezőkövesden — az események hatására a szülők el­vonják gyermekeiket a tanítástól, nem merik iskolába engedni. A tanulók többsége azonban a he­lyeken is rendszeresen megjelenik az iskolában. Hasonló a helyzet a megye középiskő^ Iáiban is. A tanítás mindenütt tovább folyik, de hátráltatja a nevelőmunkát az, hogy a kollégiumi diákok többsége még nem tért vissza, vagy a legutóbbi események miatt újra kénytelen volt elhagyni a kollégiumot. A rendszertelen közlekedés miatt a vidékről bejárók sem tudnak mm dig megjelenni a taní­táson. Ezeknek a diákoknak tovább­képzését ideiglenesen most úgy oldják meg, hogy a közlekedéshez alkalmazkodva időnként összehívják őket és kon­zultációs órákat tartanak szá­mukra. Értesülésünk szerint a múlt héten a tanulók 90 százaléka jelent meg a ta­nításon, de az utóbbi események miatt ez a szám újból csökkent. December 17-től fizetik ki a nyereményeket Az I. békekölcsön 11. sorsolásáról äz Országos Takarékpénztár a húzások befejezése után elkészíti a hivatalos sorsolási jegyzéket. A nyereménnyel és a névértékben kisorsolt kötvények be­váltását — a hivatalos sorsolási jegy­zék alapján — december 17-én kezdik 'meg az OTP fiókokban és a postahiva­talokban. Közlekedési nehézségek miatt elő­fordulhat, hogy vidékre később érkezik meg a sorsolási jegyzék Ezért azokon a helyeken a kifizetést is később kezdik. Apróhirdetések Vennék kifogástalan állapotban lévő rekamét 2 fotellel, 2 székkel és asztal­kával. — Cím: Elek Tamás u. 7. Csaba felé utolsó előtti villamosmegállónál. 7026 Hétfőn délután Oláh Árpád és Judit a Borsodi Nyomdával .szemben lévő hídnál megsebesültek, eközben akta*- táskájuk elveszett dobiskolával és dob­verővel. Megtalálóját jutalmazom. Zöld­fa u. 27. 7032 Kiss Kovács Albert csikójának jár- hatlevHe elv <ett. Megsemmisítem. IV. kér. tanács. 7051 Eladó hálószobabútor, kombinált szekrény. Belójanisz u. 7. 7022 Festmények eladók. B. Pál Zsigmond, Tass u. 15. 7030 ÉSZAKMAGYARORSZÁG A B. A. Z. Megyei Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságának napilapja. Szerkeszti: a Szerkesztő bizottság. A kiadásért felelős: a B. A Z megyei Ma­gyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Intéző Bizottsága. p

Next

/
Thumbnails
Contents