Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-14 / 294. szám

* ÉSZAKMAGYARORSZÁG 1956. december 14. A forradalmi erők offenzívája jellemzi a mostani helyzetet (Befejezés az első oldalról.) mi demokratizmust tovább fej­leszti. Az üzemi munkástanácsoknak a gazdasági vezetés feladataival kell foglalkozniok. Most, hogy vita tá­madt a területi munkástanácsok kérdéséről, az ellenforradalom azt mondja: volt egy nagyszerű szer­vünk, a budapesti munkástanács azt nem teszi persze hozzá, hogy ezzel a szervvel nagyszerűen tudtak ellenforradalmi manővereket vég­rehajtani), de azzal folytatja, hogy a kormány ezt a szervet megszűn­tette, mert a kormány a forrada­lom vívmányai, a munkásosztály érdekei ellen támad. Ezért híresz- teli, hogy most megszüntette a kor­mány a területi munkástanácsokat, ezután sor kerül az üzemi munkás- tanácsokra is. Ha a munkástanácsok eddigi te­vékenységét nézzük, összeségükben — sajnos — még nagyon keveset tettek a munkásosztály valódi ér­dekeinek védelmében. Sok helyen ártottak a munkásosztály érdekei­nek. Ez nem azt jelenti, hogy akik a munkástanácsokban vannak, becstelen emberek. Személyes tapasztalataim sze­rint a munkástanácsok tagjai­nak nagyobbik fele becsületes szándékú. Van azonban a munkástanácsokban egy kisebbség, amelynek a munkás­osztályhoz semmi köze sincs. Ezek nem is munkásemberek, talán egy­két éve dolgoznak a gyárakban, azelőtt gyárosok, vagy katonatisz­tek, fasiszták, nyilasok voltak, vagy börtönből szabadultak. Politi­kailag semmi közük a munkásosz­tályhoz, s a kapitalizmus érdekeit képviselik. Ezt a világon soha nem látott sztrájkot ők vezetik. Ennek a sztrájknak a levét az egész mun­kásosztály, az egész nép issza meg. Egy napi sztrájk 300 millió forint veszteséget jelent, egy hetes sztrájkkal tönkre lehet tenni a munkásosztály egy évre lehetséges élet színvonalemelését. Ha egy évre egy munkáskategória életének megjavítására lehetett volna fordí­tani ezeket a 300 millió forintokat, igen jelentékenyen lehetett volna emelni ezeknek a munkáskategí- riáknak életszínvonalát. De egynéhány munkástanács még ezen túlmenően is megkárosította az üzemek dolgozóit. Az üzemben levő értékeket csereberélik faluval, más üzemekkel, ilymódon felemész­tik azt az anyagi értéket is, ami az üzemben megtalálható. Nem terme­lődik tehát új érték, és felemésztő­dik az, ami már megvan. Ezen a helyzeten a munkástö­megeknek is kell segiteniök. Az üzemek munkásainak joguk van ahhoz, hogy megkérdezzék a munkástanácsokat, hogyan gazdálkodtatok eddig, milyen értékeket vettetek át, mennyi pénzt vettetek fel a bankból. milyen felhatalmazás alapján, hová fordítottátok ezt a pénzt ? Kérdezzék meg a munkások azt is, mit tettek a munkástanács tagjai a termelés érdekében, hiszen terme­lés nélkül nincs élet. Kérem, mondják el üzemünkben és mindenütt: senkinek nem jut eszébe, hogy az üzemi munkásta­nácsot megszüntesse. A rendkívül súlyos szénhelyzet­ről beszélt ezután. Hangoztatta, hogy ha továbbra sem folyik teljes ütemíí termelés a bányákban, tízezrével lesznek ipari mun­kások, akik követelni fogják, hogy dolgozhassanak, de szén és energia hiányában nem tud­nak majd dolgozni. A volt budapesti központi mun­kástanács cselkedetei közül a leg­súlyosabbak közé tartozik, amit en­nek a szénhelyzetnek kialakításával előidézett. Több felszólaló kérte — folytatta a továbbiakban Kádár János —, hogy határozottan hajtsuk végre a kiadott intézkedéseket. Feltétlenül végrehajtjuk s az ellenforradalmá­rokkal szemben a kormány nem íesz kíméletes. Nem fogunk meg- hátrálni, mint ahogy a letartóztatá­soknál sem tettük ezt. A továbbiakban a kormányprog­ramot sürgető felszólalásokra vála­szolt. Ha letörtük az ellenforradalmat, elérkezik a pozitív program ideje Amikor mi felléptünk, progra­munk a távolabbi jövőt illetően le­szögezett néhány elvet, ezek között az ország függetlenségének biztosí­tását, a közélet demokratizálását, de érthetően ennek a szűkszavú programnak többet kellett foglal­koznia az azonnali tennivalókkal, mint például: hogyan lehet a törvé­nyes rendet helyreállítani. Hosszú Ideig ebben merült7 ki a kormány tevékenysége. Ezért nem volt mód arra, hogy megkezdhettük volna kidolgozni a pozitív kormányprog­ramot. Ez azonban nem csak raj­tunk múlik. Szükség volt egy forra­dalmi támadásra, az ellenforrada­lom politikai megsemmisítésére. Ez a helyzet bizonyos kiéleződésével jár. De ha ezen a hullámon átju­tunk, letörtük az ellenforradal­mat, elérkezik az ideje a pozi­tív program ismertetésének. Gondolom, hogy ez a jövő hét vége felé megtörténhetik, s egy sor nagyon fontos kérdésben a nyilvánosság elé lehet lépni, hogy miként akarjuk ezeket a kérdéseket megoldani. Egyesek a munkások követelé­seként tüntetik fel, hogy minden­féle párt szabad működését enge­délyezzük — folytatta ezután. Sohasem tudtam, hogy a mun­kásosztály szivében élő fó kö­vetelés az, hogy a burzsoá pár­tok szabadon tevékenykedhes­senek. A többi párt kérdésében, az élet további demokratizálásában a leg­messzebbmenőkig elmegyünk, ami azon a határon belül van, hogy Ma­gyarországon népköztársaság van, és marad, és hogy szocializmust akarunk. Ami ezen a határon túl megy, abba nem mehetünk bele. Ügy kell megoldani a többi párt kérdését, hogy a politikai életben részt vegyen minden becsületes em­ber, aki szocializmust akar. A nemrégiben Budapesten járt egyik külföldi vendég beszélgeté­sünk alkalmával elmondta: sok em­berrel találkozott és számára kelle­mes meglepetés volt, hogy kivétel nélkül mindenki azt mondta neki, hogy szocializmust akar. Erre én azzal válaszoltam, hogy ebben az a lényeges, mit ért az illető szocializ­muson. Hitlerék is azt mondták, hogy szocializmust akartak, de nemzeti szocializmust. A magyar nép is tapasztalhatta a saját bőrén, hogy mi lett ebből. Mert vannak, akik kommunisták nélkül képzel­nek el valamijéle szocializmust. Ez azonban olyan nemzeti szocializ­mus, ami hitleri fasizmust jelent. — Ami szándékainkat illeti, — folytatta Kádár János — sokat be­szélgettünk erről munkástanácsok­kal. Szándékunk az, hogy minden kérdést a nép, a munkásosztály ér­dekében oldjunk meg. Mi erre a biztosíték ? — kérdezték. Azzal vá­laszoltunk, hogy ránk még a legellenségesebb elemek sem mondhatják, hogy mi a gyárosok, bankárok, föld- birtokosok kormánya vagyunk és azok érdekében akarunk cselekedni. Mindent úgy aka­runk megoldani, hogy elsősor­ban a munkásosztály, de ter­mészetesen az egész nép érde­két szolgálja. Ami a szabadságjogokat illeti, olyan szabadságot akarunk -adni, amely elmegy a legmesszibb hatá­rokig, de amelynek egy korlátja van: a nép hatalmát nem engedjük támadni, megsemmisíteni. Ezekből a felvilágosításokból és Azt kérjük, hogy aktívan és bát­ran lépjenek fel a munkások töme­gei között a gyárakban, a munkás; lakóházakban, mindenütt, ahol tö­megek élnek. Majdnem mlrTden a fellépésen múlik. A forradalom po­litikai ereje százszorosán nagyobb, mint az ellenforradalomé. Ha ke­ményen fellépünk, fellépésünknek sikere lesz. Ha azonban valahol ez mégsem történik így, kérjék a kor­mány segítségét és megvédjük a nép érdekeit. Most az a fontos, hogy a tömegekkel együtt haladva, velük összeforrva eltökélten lép­jünk fel, s akkor végérvényesen meg lehet változtatni a helyzetet. Hamburg (MTI) — A „Der Spie­gel“ nyugat-németországi hetilap leg­utóbbi számában cikket közölt, amely­ben elítéli Adenauer kormányának je­lenlegi politikáját és a Német Szövet­ségi Köztársaság fokozott újrafelfegy- verzését. A lap különösen a Kereszténydemok­rata Unió kísérleteit ítéli el, amely a lap szerint „a magyarországi esemé­nyekből tőkét akar kovácsolni Nyugar- Németország felfegyverzésére“. „Ma-' főként a kormány intézkedéseiből láthatja majd mindenki, hogy a de­mokrácia továbbfejlesztése mellett vagyunk. A bürokratikus vezetést nem is lehet visszaállítani, nagyon véres leckét adott erről a tör­ténelem. Tehát nem csak mi nem akarjuk visszaállítani, de véleményünk szerint ezt nem is lehetne megcsinálni. Szocializmust, néphat álmát aka­runk és ezen belül annyi szabadsá­got, amennyi ebbe az elvi keretbe belefér. Minket az az eltökéltség vezet, hogy a forradalom ügyében nem engedünk, tűzzel-vassal is megvéd­jük. Nagyon kerülni akarjuk a vér­ontást, amennyire ez rajtunk mú­lik. Egyetlen ember élete se vesz- szen el, ha nem elengedhetetlenül szükséges ez, de ismétlem, ez sem rajtunk múlik. A tömegeket foglal­koztató kérdéseket pedig pozitívan megoldjuk, egy sor kérdés hama­rosan napirendre kerül. Azt kérem, hogy ha ebben egyet­értenek, harcoljanak ezekért. A ma­gyar nép jövőjéről van szó, a szó szoros értelmében a magyar nép jobb életéről. Aki ezt megérti, és ennek megfelelően jár el, az segíti, hogy teljesen helyreálljon a rend és a nyugalom, a termelő munka. Szükséges ehhez az erély, de nél­külözhetetlen a politikai munka is. A megbeszélés résztvevői nagy megnyugvással vették tudomásul a kormányelnök szavait és azzal az elhatározással távoztak, hogy a kapott felvilágosítás szellemében munkához látnak. gyarország példája állítólag arra mu­tat, — így értelmezi a magyarországi eseményeket a Kereszténydemokrata Unió — hogy a szövetségi köztársa­ságnak erős hadseregre van szüksége. A CDU emellett úgy véli, hogy ezzel a bizonyítékkal meggyőzi a nyugatnémet lakosságot a gyors fegyverkezés szük­ségességéről. Ismeretes azonban, hogy a múltban hasonló bizonygatások a nyugatnémet lakosságnál kevés meg­értésre találtak.“ Eltökélt fellépéssel meg kell változtatni a helyzetet Nyugat-Németország a magyar eseményeket az újrafelfegyverzés meggyorsítására akarja (elhasználni A nyugati hatalmak nyomására az ENSZ közgyűlése ismét Magyarországról tárgyal New York (MTI) — Az ENSZ köz­gyűlése december 10-én a nyugati ha­talmak nyomására ismét a magyar- országi helyzetet tárgyalta, annak elle­nére, hogy a Magyar Népköztársaság, a Szovjetunió és további államok kép­viselői már több ízben elítélték ezt a magatartást, mint a magyar szuveré- nitás durva megsértését. A tárgyalás alapja az új »zovjetellenes provoká­ciós javaslat, amelyet az Egyesült Álla­mok külügyminisztériuma dolgozott ki. A határozati javaslat azt állítja, hogy a Szovjetunió állítólag „megsérti Ma­gyarország függetlenségét“ és a Szov­jetuniót felszólítja, hogy azonnali in­tézkedéseket foganatosítson fegyveres erőinek az ENSZ felügyelete alatt Ma­gyarországról való kivonására. A délelőtti ülés szónokai között sze­repeltek kiváltképp az USA, Francia - ország és további nyugati országok küldöttei, akik Ismételten — ugyan­úgy, mint az ENSZ eddigi valamennyi e kérdésről tárgyaló ülésén — ismé­telték a magyarországi eseményekről szóló számtalanszor megcáfolt hazug állításaikat. A román küldött ezzel szemben határozottan felszólította a közgyűlést, hogy az amerikai határo­zati javaslatot vesse el. Rámutatott arra, hogy ez a javaslat még jobban fokozhatja a nemzetközi feszültséget. Elítélte a határozati javaslat szovjet­ellenes irányzatát és kiérlelte, hogy azon országok ellen irányul, amelyek a leghatározottabban védik a világbékc ügyét. Ezután felszólította a közgyű­lést, hogy törölje napirendjéről az úgy­nevezett „magyar kérdést“ és tegye lehetővé a magyar népinek, hogy nyu­galomban gyógyíthassa sebeit és dol­gozhassák e szocializmus építésén. Václav Dávid külügyminiszter beszéde az ENSZ közgyűlésén New York. (MTI) — václav David külügyminiszter, az ENSZ közgyűlésén résztvevő csehszlovák küldöttség ve­zetője a december 10-i délutáni ülé­sen beszédet mondott. Beszédében a többi között a következőket mondotta: Már néhány hete folyik a gyűlöl­ködés kampánya az úgynevezett „magyar kérdéssel“ kapcsolatban. A! kampány mind az ENSZ-ben, mind az ENSZ-en kívül folyik és mind a Ma­gyar Népköztársaság, mind a szocia­lista rendszer többi országa, elsősor­ban a Szovjetunió ellen irányul. A csehszlovák küldöttség más küldött­ségekkel együtt már több ízben lelep­lezte azokat a szándékokat, amelyeket ez a kampány követ. Rámutattunk ar­ra, hogy az úgynevezett magyar kér­désnek megvitatása az ENSZ-ben csak része azon széleskörű és különféle eszközökkel működő és vezetett ak­ciónak, amelynek célja volt és ma is az, hogy kívülről jövő durva beavat­kozással befolyásolja és felforgassa Magyarországon és Kelet-Európa többi országaiban a háború utáni fejlődést. Ma már általánosan ismert tény, hogy a magyarországi reakció szoros összekötetésben volt a nyugati im­perialista reakcióval. Elegendő meg­dönthetetlen bizonyíték van arra, hogy a magyarországi ellenforradalmi ak­ciókat közvetlen külföldi vezetés és állandó külföldi támogatás segítségé­vel készítették elő és valósították meg. Nem véletlen, hogy a külföldi intervenció nyomai csalhatatlanul a nyugat-németországi amerikai titkos szolgálat és kirendeltségei központjá­ba vezettek. Az ellenforradalom idején e szervek Nyugat-Németország terü­letéről széleskörű akciókat szervez­tek, melyek során nemcsak korszerű fegyvereket, hanem külön kiképzett és felfegyverzett fasiszta bandákat küldtek Magyarországra. Bizonyos nyugati körök, amelyekre a magyarországi események miatt a fő felelőség hárul, nem tudnak bele­törődni vereségükbe és nyugtalanítja Őket az a tény, hogy Magyarország tovább halad a szocializmus építésé­nek útján. E körök minden törekvése arra irányul, hogy megbolygassák a magyarországi viszonyok konszolidálá­sát és olyan viszonyokat teremtsenek, amelyek között a magyarországi re­akció kívülről jövő vezetés, serken­tés és aktív támogatás mellett ismét támadást intézhetne a népi demokra­tikus rendszer ellen és uralomra juttathatná sötét rendszerét, amely­nek figyelmesztető bemutatóját láttuk a véres terror napjaiban. A magyarországi események köz­vetlenül érintik elsősorban Magyaror­szág szomszédait, közöttük a Cseh­szlovák Köztársaságot is. A csehszlo­vák küldöttség már rámutatott arra, hogy a fasiszta Magyarországnak re­vizionista és soviniszta követeléseivel a közép-európai béke és biztonság megszegésének eszközévé kellett voU- na válnia. Ismételten rá kell mutat­nunk arra, hogy ez milyen komoly következményekkel járt volna. Nem fér kétség ahhoz, hogy a fasiszta ele­mek győzelme rendkívül komoly helyzetet idézne elő Európában, fo­kozná a nyílt összetűzést, — a har­madik világháború kirobbanásának ve­szélyét. A csehszlovák küldöttség ismételten óva int attól, hogy az ENSZ közgyű­lése tovább haladjon azon az úton, amelyre őt felelőtlen magatartásával a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió ellen irányuló rágalmazó kampány kezdeményezői akarják terelni. A köz­gyűlés elé terjesztett új provokáló ja­vaslatok elfogadása káros következ­ményekkel járhat mind az ENSZ mű­ködésére, mind a nemzetközi kapcsod latokra is. Az USA-ban katonai kiadások emeléséi tervezik New York (MTI) — A Magazin of Wall Street and Business Analyst, az amerikai kereskedelmi körök lapjának közlése szerint az Egyesült Államoké ban azokon a terveken dolgoznak, amelyek szerint az 1957 június elsejé­vel kezdődő új költségvetési évben fór kozzák a katonai kiadásokat. A lap rá­mutat arra, hogy a katonai kiadások áz Egyesült Államokban a jövő évben az ideieknél magasabbak lesznek és elérőt a 40 milliárd dollárnyi összeget. Az adatok szerint a katonai szállításo­kat 25 monopólium végzi majd. Belgrád (TANJUG) — Joszip Broz Tito köztársasági elnök Jovo Kar picsícsot, a külügyi államtitkárság' eddigi államtanácsosát Jugoszlávia ma-? gyarországi rendkívüli és meghatalmaz zott nagykövetévé nevezte ki. Ugyanezzel a rendelettel visszahívta Dalibor Szoldaticsot, Jugoszlávia eddigi budapesti rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki más beosztást kapott a külügyi államtitkárságban. (MTI) KÜLFÖLDI HÍREK Ü j Delhi (Reuter) — Egy indiai hivatalos szóvivő kedden közölte: K. P. S. Menőn, India moszkvai nagy­követét és budapesti követét utasítot­ták, hogy amilyen hamar csak lehet, térjen vissza Budapestre és tegyen je­lentést a legújabb helyzetről. (MTI) * * * Tokió (AFP) — A japán kormány elhatározta, hogy azon a najxm, ame­lyen bevonul az ENSZ székházéba, százezer vádlottnak és fogolynak am­nesztiát ad, illetve elengedi büntetését. (MTI) ***• Párizs (AFP) — A Francia Nem­zetgyűlés december 18-án vitát indít a magyarországi helyzetről. (MTI) Kinevezték Jugoszlávia budapesti nagykövetét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents