Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)
1956-12-13 / 293. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA XII. évfolyam, 293 szám * Ára: 50 fillér 1956 december 13, csütörtök Belső megbékélést, nemzeti összefogást akarunk A munkástanácsok feladata megtanulni gazdálkodni, vezetni, irányítani az üzemet Aki szocializmust akar harcoljon azért, hogy Magyarország a mostani helyzetből minél hamarább kikerüljön és a felvirágzás útjára lépjen Részletek Apró Antal elvtárs beszédéből A vezetésben Rákosi-Gerő csoport egyeduralma érvényesült Ezek az okok nem október 23-án keletkeztek, hosszú évek óta hatnak a magyar politikai életre, s mint ellentmondások, durva hibák a szocializmus építése közben évek óta megmutatkoztak. Az első ok: a párt és a kormány vezetésében, az állami életben a Rákosi -Gerő csoportnak egyeduralma érvényesült. Gazdasági, építő munkánkban eltorzulások mutatkoztak, gigantó-mánia lett úrrá a párt és a kormány felső vezetésében, helytelen ípaiiejiesztési terveztünk és folytattunk. Hiába volt az intő szó, figyelmeztetés, tiltakozás a túlzott- méretű iparosítással kapcsolatban, nem ért semmit, olyan tervek készültek, amelyek az ország lakosságának gazdasági erejét felülmúlták. Olyan iparosítási program lett elfogadva, amely a 10 milliós kis országra nem volt indokolt. Mechanikusan másolta a szovjet tapasztalatokat, a nehéziparnak fejlesztését úgy tervezték meg, amely a mi viszonyainkra nem volt megfelelő, mert nem volt elegendő nyersanyagunk, szenünk, villamosenergiánk, ami a nehéziparnak az alapja. Helytelen volt az ipar fejlesztését ennyire meggyorsítani, mert a gazdasági erő, a szükséges alap nem állt rendelkezésünkre. Ez az ipar- fejlesztés mégis folyt, erőltetett tempóban, sok esetben a dolgozók életszínvonalának rovására. Ez volt az egyik ok, amely évek óta érielődöt a magyar belpolitikai életben, mint ellentmondás. A második ellentmondás: A demokrácia hiánya. 1948 után, amikor hatalomra kerüli a munkásosztály, a szocialista demokráciát ki lehetett volna fejleszteni, a tömegeket jobban be lehetett volna vonni a hatalom gyakorlásába. Az országgyűlésnek, a tanácsoknak, a demokratikus tömegszervezeteknek, vagy a még meglévő, a szocializmus plattformja alapján álló pártoknak meg kellett volna adni a lehetőséget, hogy ők is mozgósítsanak minden erőt a szocializmus építésére. Az életszínvonal emelésénél szeretném megmondani azt is, hogy a második világháború után a szocializmust építő országokban -mindenütt emelkedett az életszínvonal, emelkedett nálunk is, de a túlzott iparosítás politikája arra volt építve, hogy inkább maradjon átmenetileg alacsonyabb az életszínvonal, majd később megyünk gyorsabban előre. Ez helytelen, hamis teória volt, mert a ma élő munkás-nemzedék, a társadalom minden tagja élvezni akarja a szocializmus áldásait. Nem a messzi jövőbe, nem az unokák számára építünk csak, hanem magunk számára is. Lehetett volna demokratikusabb körülményeket, lehetett volna magasabb életszínvonalat is teremteni. A parancsolgatásnak az a módszere, ami kialakult, a vélemények nem tűrése, visszautasítása, a jószándékú bírálatok figyelmen kívül hagyása, á szocialista törvényesség megsértése mindez együttvéve olyan okok, amelyek izgatták belpolitikai életünket. Bár formálisan, külsőleg nem volt sémi hiba, de az emberek gondolkodásában más volt a helyzet. Pártüléseken, vagy gyűléseken sokszor mást mondtak az emberek, mint amikor hárman-négyen, őszintén, barátok, elvtársak összedugták a fejüket. Egy kettős politikai élet volt a gyakorlatban. Egy dolog, amit írtak az újságok, a másik, amiről az emberek egymás között beszélgettek. Miért kell ezt így megmondani? Nem azért, mintha már erről nem beszéltünk volna. De nekünk látnunk kell most ezek után a tragikus hetek után, hogy a jövőben párt- és állami életünkben alapvető változások legyenek. Ez után így folytatta: A munkásosztály, a parasztság érdekeinek elhanyagolása olyan légkört teremtett az országban, hogy október 23-án egy stabilnak látszó szocialista rendszer alapjaiban megingott. Itt van a begyűjtés kérdése. Közismert dolog, hogy a parasztok jelentős tömege intő szóval tette szóvá éveken át, hogy ezen változtatni kell. Lehetett volna sokkal demokratikusabb, a parasztság számára megfelelő begyűjtési formákat találni, az árakat rendezni, a paraszti érdekeltséget megteremteni. Hiába vittünk és tettünk számos esetben ilyenirányú javaslatot, nem ért semmit. A vezető szervekben 2-3 ember döntötte el a kérdéseket, a többiek véleménye nem talált meghallgatásra. Rákosi, Gerő és még jónéhányan nem a demokratikus módszerek hívei voltak, hanem a diktatórikus módszerek, az önkény hívei voltak, ráerőszakolták véleményüket az országra. 1953 után történt ugyan némi változás. A Központi Vezetőségen belül kirobbantak az ellentétek, számos kérdés lett élesebben felvetve, de előre nem mentünk, illetve nagyon keveset. Milyen volt a pártellenzék politikája? Második ok: Kb. 4 esztendeje, hogy szervezett, vagy szervezetlen formában működik a párton belül, a párt hivatalos politikájával szemben egy pártellenzék. Ez a pártellenzék nem szervezett frakció, vagy csoport volt, elvtársak voltak különböző posztokon, akik ellenezték a hivatalos politikát, vagy annak jelentős részét. A pártellenzék munkája pozitívnak volt mondható ez év tavaszáig. Ez év tavaszától a pártellenzék politikája sok hibát, fogyatékosságot mutat azzal, hogy a pártügyeket nem a párt keretein belül intézték, hanem kivitték az utcára, kivitték a tömegek közé. A belső párttitkokat az utcán tárgyalták pártonkivüliek és sokszor ellenséges elemek, akik nem tudtak határt szabni, nem tudták megmondani, hogy ez helyes eddig, vagy ném helyes azért. A szélső jobboldaltól a fasisztákig mindenki a demokrácia fogyatékosságairól beszélt. Az amerikai rádió azzal vádolta a magyar pártot, hogy nem tartja be a XX. kongresszus határozatait. Mintha az amerikaiakat az bántotta volna a legjobban, hogy a magyar pártban a XX. kongresszus határozatai alapján dolgoznak-e?, vagy ha a XX. kongresszusról beszéltünk, azt mondták: szovjet csatlósok. Az ellenforradalom és a nemzetközi /reakció támadása Harmadik ok: a magyar ellenforradalom. A magyar ellenforradalom egyik legtapasztaltabb ellenforradalmi reakciós gárda, akiknek nagy tapasztalata volt 1919 forradalmának leverésében és 25 éven át Magyarország úgy szerepelt a nemzetközi politikában, mint egy olyan ország, ahol az ellenforradalmi erők minden szabadságjogot korlátozni tudnak, minden munkásmegmozdu- 1^.* m.1 fnit/wi •■-Abát a. dolgozók jogainak elnyomásában nag;' mesterek. Minthogy így is volt! A magyar ellenforradalom öss? volt fonódva az imperialistákkal, onnan kaptak segítséget, készülte1- erre a támadásra. Október 23-í: csak egy alkalom volt, egy kedvező, jó alkalom, hogy a tömegek az utcára mentek, hogy a felkelést megszervezzék, a fegyveres harcot ki-, robbantsák. Bizonyítja ezt ezernyi tény. Becsületesen gondolkodó, demokratikusan gondolkodó ifjúsági tömegek mentek az utcára nem azért, hogy megdöntsék a hatalmat, visszaállítsák i kapitalizmust, nem ez volt az ifjúság célja, de a demonstráció megkezdése után ahogy az első fegyveres megmozdulás ki- oontakozott, ahogyan egyes fegyverraktárakat megtámadtak és kifosztottak, ahogy megindult a rádió, a különböző középületek elleni támadás, mindez azt igazolja, illetDr. Hamvas Endre Csanádi püspök körlevele: 1 Dr. Hamvas Endre Csanádi püspök papjaihoz körlevelet intézett, amely- 1 jfebeh ezeket írja: ?, j. Két nappal ezelőtt jöttem Budapestről. Láttam ott a megrongált, sőt ) Irombadőlt házakat, a leszakadt villamoshuzalokat, a feltépedt síneket. i '"Budapest, a nemzettest feje, elég súlyosan megsérült. Az élet lüktetése ■!'-benne meghalkult. Mindnyájunk érdeke, hogy a fej gyógyulása mentői előbb • ^meginduljon, és vele együtt a nemzet élete is fennmaradjon. De ehhez mun- V|~ka kell és fegyelmezett rend! Buzdítsátok ezért a híveket, hogy fogjanak fa dologhoz, serényen pótolják az elmulasztottakat és ne hallgassanak azokra, i >~akik folyton sztrájkot hirdetnek. A külföld is segíteni akar a sebek gyógyitá- i1 sában. Segítségre csak akkor számíthatunk, ha itt rend és munka folyik. Egy 1 ■_ népnek, amely gyógyulni nem akar, és készakarva a halálba megy, nem lehet : segíteni. ' jp Azt is magyarázzátok meg a híveknek, hogy a külföldi rádió híreit okos i 'rkritikával vegyék. Magam hallottam, amikor bemondták: Budapest meg- 'I semmisült! Hála Isten, nem így van. Megsérült, de sérülései gyorsan be 1} fognak hegedni, ha dologhoz látunk. i Az inflációról is sokat beszélnek, mintha az elháríthatatlan veszély len- !' ne. Nem igaz. Ha megkezdjük a munkát, ha megfizetjük adónkat, nem lesz ' 'infláció. Ne is legyen, mert kétszeres tapasztalásból tudjuk, milyen keserves ; i' következményei vannak ennek. Csak becsüljük meg pénzünket, és ne dobijuk ki pánikszerűen. ! Könnyen lángoló nép vagyunk, az érzelmekre hallgatunk, ámde most ! vegyük elő józan eszünket, a tényékhez és a valósághoz alkalmazkodjunk, ,és meglátjuk, hogy nem vagyunk halálosan beteg nemzet, hanem életerők f duzzadnak bennünk, amelyek — mint annyiszor a múltban — átsegítenek ! a nehéz időkön. , Ä püspök körlevele Végén arra kérte a lelkipásztorokat, tartsák vissza I híveiket minden erőszakos cselekménytől, ás hirdessék az általa közölt irány- 11 elveket a plébániák körében. ve bizonyítja, hogy ezt nem az utcán, a Petöfi-téren, a Bem szobornál fiatal fiúk, leányok találták ki. Tervszerűen, hosszú idő óta hozzáértő katonai erők szervezték meg a magyar ellenforradalom belső erőit. A negyedik okként azt a törekvést és azt a szervezett támadást említette meg Apró elvtárs, amit a nemzetközi reakció hosszú ideje folytat Magyarország ellen. Felmerül az a kérdés, hogy egy győztes forradalomban lehet-e még egy munkásforradalom? Nem lehet! Egy győztes forradalomban még akkor is, ha ennek a munkáshatalomnak hibái vannak, nincs még egy forradalom. Nincs szükség forradalomra. Ki ellen? Mit jelent á forradalom? A társadalmi viszonyok megváltozását. Ilyen társadalmi viszony megváltoztatására törekedett az ellenforradalom. A mi forradalmunk mit jelentett? Megváltoztatta a társadalmi viszonyokat, a magántulajdont, köztulajdonná tette a termelő eszközöket. Ilyen, még egyfajta forradalom nem lehet! Nincs! Lehet ennek a társadalomnak hibája, bűne a vezetésnek, lehetnek ellentmondások az életben, a gyakorlatban, a munkában, de fegyveres felkelés, forradalom nem lehet egy győztes munkáshatalom körülményei között. Akik ebben az országban fegyvert fognak ebben a rendszerben, azok nem tudják, mit tesznek, akik tudják, azok a társadalmi viszonyok megdöntésére törekszenek. Felmerült ez a kérdés? Igenis felmerült! Azok a beszédek, amelyek az ú. n. néhány napos koalíción belül elhangzottak, nem a szocializmus alapján álló beszédek voltak. Hogy törekvés volt vissza adni a földet, az egyházi birtokokat, nem azt jelenti, hogy az ellenforradalom azon a plattformon áll, hogy maradjon meg a föld azoknál, akik azt birtokolják. Az a bizonyos Mindszenthy- beszéd, B. Szabó fellépés^, de sorolhatnám tovább a polgári politikusokat, akik várták az alkalmat hogy politikai porondhoz jussanak és szervezetüket az országban elterjeszthessék. Azok. a törekvések, ahogy megjelentek bizonyos tőkés csoportok képviselői, gyárak volt tulajdonosai, a régi burzsoázia itthoni és külföldről gyorsan hazaszállított képviselői világosan bizonyítják, hogy itt nagy történelmi változásra, leszámolásra készül egy levert, megsemmisített társadalmi rendszer, a kapitalizmus restaurációjának visz- szaállításáról van sző. Ezt világosan kell látni minden elvtársnak, minden kommunistának, párttagnak, és minden becsületes hazafinak! Az ellenforradalom célja nem a demokrácia hibáinak kijavítása, hanem a társadalmi rendszernek teljes megbuktatása. Fel kellett volna fegyverkezni a munkásságot Az ellenforradalom készülődéséhez még néhány kiegészítőt szeretnék mondani. Mi úgy gondoljuk, hogy Habsburg Ottó nem a demokrácia megerősítése végett jelentkezett az amerikai kormánynál, hogy a magyar szent koronát bo- csájtsák rendelkezésére. Nem azért jelentkezett, hogy itthon a hibákat kijavítsa, hanem egy reakciós restaurációra. Ügy gondoljuk, hogy Horthy Miklós sem azért ajánlotta fel szolgálatát, hogy a hazai eseményeket konszolidálja, hogy itt a szocializmus alapjai legyenek megvédve. A régi rendszer kisebb-nagyobb igénybevehető erők Európában, Amerikában mind megmozdultak, mert kedvező alkalmat láttak, hogy ellentámadásba menjenek. Alá szeretném húzni, a félreértések elkér jlése végett, a pesti fiatalok igazságos ügyért harcoltak, ők nem akartak vérontást, ellenforr adóiamat. De a tüntetés első órájában világosan meg '.ehetett látni, hogy az események mire mennek és a szándékaiban békés, demokratikus, nagy nemzeti megmozdulás így vált ellenforradalmi felkeléssé. Minden becsületes, jó szándék mellett világosan kell látnunk azt, logy a párt olyan helyzetbe került október 23-a után amikor nem tudott irányt szabni sok tekintetben az eseményeknek. A karhatalom, amely évek óta nem megfelelő vezetés alatt állt, szintén nem volt felkészülve ilyen fegyveres ellentámadásra, sorai dezorganizálva voltak és a magyar karhatalmi szervek gyöngének bizonyultak két okból. Egyrészt azért, mert nem volt megfelelő vezetés, másrészt azért, mert a karhatalmi szerveinken belül is számos területen ingadozás, nem egy helyen árulás volt. Nyíltan kell ezt is megmondani, hogy tanuljunk a jövőre vonatkozólag. Az események első óráiban a pártvezetés ezer és ezer helyről olyan tanácsot és javaslatot kapott, hogy azonnal fegyverezzük fel a munkásosztályt. És azoknak, akik október 23-án a munkásosztály felfegyverzése mellett foglaltak állást, azoknak volt igazuk, mert akkor az eseményeket meg lehetett volna állítani. Ha akkor, azokban a napokban az üzemi munkásokhoz, a munkásosztályhoz fordulunk, ha az akkori kormány nem a koalíciós partnerekkel való tárgyalásokkal tölti az idejét, hanem azzal, hogy a munkásosztály fegyvert kapjon, még elejét lehetett volna venni az eseményeknek. (Nagy taps.) Egyetlen erő ebben az országban, amely ingadozás nélkül tudta, hogy milyen irányban helyes menni, az végső soron mégiscsak a proletariátus, a munkásosztály volt, amelynek ném volt érdeke semmilyen fegyveres felkelés. — Osztályhelyzetével szemben álló cselekménynek tartót- j, (Folytatás a második oldalon.) Az ideiglenes Központi Intéző Bizottság az elmúlt napokban hosz- szasan megvitatta országunk belpolitikai helyzetét, nemzetközi helyzetünket, gazdasági problémáinkat, s az eredményeket 4 fő okra vezette vissza. Kedves elvtársak! A mai pártülésünk célja, hogy világos feleletet adjunk arra, hogy mi történt ha- : zánkban október 25-án és azóta.
