Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-13 / 293. szám

ffifSKMAGYARORSElfe 1956. december 15. Rész létek Apró Antal elvtárs beszédéből (Befejezés az első oldalról.) azt a körülményt, ha a kapitaliz­mus visszaáll Magyarországon és a gyárak újból magántulajdonba ke­rülnek. Miért nem került sor a mun­kásosztály felfegyverzésére ? Egy­részt azért, mert a hadseregben és más testületekben vezető poszton lévők féltek a munkásosztály kezé­be fegyvert adni, ők viszont nem álltak ki. Katonáink ezrei becsüle­tesen viselkedtek, szívvel-lélekkel védték volna a rendet. Nem volt felső vezetés, nem volt parancs, nem volt egyenes utasítás. A re­akció alkalmasnak tartotta az időt arra, hogy a magyar demokráciát jobb felé tolja. Én tagja voltam a Nagy Imre kormánynak. Nagy Im­rével a politikai csoportban, mint a pártellenzék egy részével évek óta dolgozom együtt. Mi akkor úgy lát­tuk, Nagy Imre miniszterelnökké való választása politikai okokból hasznos lesz. Az ő személye garan­cia lesz, félre kell állítani a felső­vezetésből mindazokat, akik a Rá- kosi-Gerő csoporthoz tartoztak, új vezetést kell létrehozni a pártban és az államban. Mi ezt végrehajtottuk. Sajnos azok az erők, akikről azt hittük, segítenek a helyzet konszoli­dálásában nem bizonyultak megbíz­hatóknak. Polgári pártok vezetőit vontuk be a kormányba. Egy nem­zeti alapon álló kormányt hoztunk létre. De ez a kormány nem a tö­megekhez fordult, és ebben van Nagy Imre legsúlyosabb hibája — hanem a tárgyalások útját válasz­totta Tildy Zoltánnal, Mindszethy- vel és ezek a tárgyalások nem segí­tették a dolgot. Állandóan jobbra mentünk. Abban az időben a kérdé­sekről kis feljegyzéseket készítet­tem magamnak. Ezekből néhányat felolvasok: Átszerveztük a kor­mányt, azért, hogy próbáljuk stabi­lizálni a politikai helyzetet, meg­állítani az eseményeket. De szinte kétnaponként változott a kormány, végül ott tartott, hogy Tildy, Ko­vács Béla, Kéthly Anna és a töb­biektől, kisgazdáktól egészen a klé­rusig majdnem mindenki helyet ka­pott a kormányban. De ezek nem azon törekedtek, hogy a helyzetet segítsék, megállítsák a katasztrófa felé menő országot, hanem minden­ki el volt foglalva azzal, hogy ma­gának pártot, politikai csoportot szervezzen. Néhány kommunista, aki a kormányban volt, felelt a rendért, az ellátásért, a munkáért, a termelésért. Olyan helyzet állt elő, nyíltan kell erről beszélni, nemcsak a pártházakat rohamozták meg, ha­nem a bankokat is. Köztudomású volt, hogy Tildy fia egymillió fo­rintot vett igénybe pártszervezés céljára. A mi pártunk autóinak nagy százalékát fegyveres csoportok fog­lalták le és mentek pártokat szer­vezni az országban. Nem azon tör­ték a fejüket, hogyan segítsenek, hogyan másszunk ki ebből a hely­zetből. Amikor láttuk néhány an, hogy ez így tovább nem mehet, mert ha nem változtatunk a helyzeten a munkásosztály hatalma hosszú idő­re megbukik. Akkor váltunk ki né- hányan a kormányból és határoztuk el, hogy az eseményeknek bármeny­nyire nehéz, bármennyire tragikus, de a 24-ik órában megpróbálunk más fordulatot adni. Ekkor hatá­roztuk el a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány életre- hívását, Nagy Imre kormányával szemben. (Nagy taps.) Lehet, sokak­nak nem tetszett ez a fordulat, de, kedves barátaim, nem volt más út. Ez volt az utolsó lehetőség. Ott hagyni a Nagy Imre kormányt, mert mi azt mondottuk: kommu­nisták vagyunk és a mi nevünk alatt, a mi szemünk láttára, a mi beleegyezésünkkel egy kormányban nem történhetnek olyan dolgok a kormány szeme előtt, mint ami az országban történik, ölik a kommu­nistákat. Mi nem adtuk oda becsü­letünket, múltúnkat egy olyan kor­mány mellé, amely az ellenforrada­lom kibontakozását tűrte. Helyes volt ezt tenni? (Nagy taps.) Minden becsületes gondolkodású ember, nem kell hozzá kommunistának len­nie, egyszerű tisztességes demokra­tikus gondolkodású arra a meggyő­ződésre jut, hogy helyes volt a Ká-: dár kormánynak ez a lépése. párti, nemzeti parasztpárti, polgári demokrata, azokat ml szívesen hív­juk, kérjük egy biokban tömörülje­nek velünk, harcoljanak azért, hogy Magyarország a mostani helyzetből minél hamarabb kikerüljön és a fel­virágzás útjára lépjen. Természete­sen nem úgy, hogy az országban meginduljanak azok a pártharcok, amelyek ezelőtt 4—5 héttel voltak. Milyen szervezeti keretek között fognak működni ezek a pártok? Mi tárgyaltunk ezekben a kérdésekben, a nemzeti összefogás kérdésében és mi nem gondolunk arra, hogy itt meginduljon mindenfajta pártszer- vezés. Mint történelmi érdekességet említem meg, hogy 60—70 poli­tikai párt és csoport alakult Nagy Imre kéthetes kormányzása alatt. Nincs olyan politikai árnyalat az országban, amely ne akart volna az országban pártot szervezni, önálló pártot akartak a fiatalok, öregek, keresztények, izraeliták, stb. Min­denféle pártra megindult a szerve­zés. A következő kérdés, amit feltet­tek, Jugoszlávia álláspontja a ma­gyar helyzet rendezésével kapcso­latban. Az a véleményem, hogy az az állásfoglalás, ahogyan annak ide­jén Titó elvtárs a magyar ügy mel­lett állást foglalt, helyes és pozitív. Ezt tekinthetjük Jugoszlávia állás­pontjának, nem pedig olyan nézete­ket, mint egyik-másik lapban kü- lön-külön megjelennek. Vélemé­nyem az, hogy Titó elvtárs állás- foglalása a magyar forradalom, a magyar nép mellett, a szocializmus vívmányai mellett helyes álláspont volt. Nem kívánunk résztvenni a különbőz© vitákban. Egyenlőre po­litikai, gazdasági helyzetünk stabi­lizálásával vagyunk elfoglalva. Az említett kérdésekben még hallatjuk saját véleményünket. Miért nem jönnek az ENSZ kép­viselők Magyarországra? A diplomaták nagy tömege jár­ja az országot. Megüzentük az ENSZ főtitkárának, hogy egy nyu- godtabb politikai légkörben szíve­sen tárgyalunk vele a magyar- országi eseményekről. Egyelőre a helyzet olyan, hogy látogatásuk nem segítene, egyszerűen azért, mert még mindig olyan erők mű­ködnek közre, akiknek beavatkozá­sa az ENSZ-nek, de nekünk sem kedveznek, nemzetközileg olyan helyzetet teremtene, ami politikai­lag elviselhetetlen lenne. Látogatá­suk alkalmával személyi biztonsá­guk is veszélyeztetve lenne. (Provo­kátorok is vannak!) A feladatokról Az az ügy amiért harcolunk a munkásosztály ügye Áz utóbbi három hétben az ellen- forradalmi erők látva, hogy a fegy­veres harcot elveszítették, más esz­közökhöz nyúlnak. Sztrájkokkal, szabotázsokkal, kommunista-elle­nes hangulat keltéssel, kommunis­ták üldözésével próbálkoznak. Na­gyon keserves dolog ez, de túl le­szünk rajta, mert nekünk igazunk van. Ha a munkásosztály kisebbségé látja, hogy igazunk van, holnap á többsége fogja belátni. Az az ügy, amiért harcolunk a munkásosztály ügye. Párttagjaink elhagytak ben­nünket, vannak akik megijedtek, egy időre félre vonultak, de ahogy látják, hogy a helyzet javul, vissza­jönnek a sorainkba. Lesznek olya­nok, akikre nincs szükség! (Nagy taps.) Nincs szükség egyszerűen azért — beszéljünk nyíltan, — mert úgy kompromitálták magukat, olyan akciókban vettek részt, amely nem egyeztethető össze a párttag­sággal. Vannak, akik politikailag té­vedtek, rosszul láttak bizonyos dol­gokat. Ezekkel az emberekkel elv­társi módon beszélni kell, meg kell hyerni őket újból a szocializmus ügyének. Szeretnék beszélni nehány szót ä szovjet csapatok igénybevételéről. Ebben az országban mindtöbben látják be, hogy mivel nem volt sa­ját karhatalmi erőnk, nem volt olyan bázisunk, amire támaszkod­junk, helyes volt igénybe venni á szovjet csapatokat. Kiket vettünk volna igénybe? Az ENSZ csapato­kat, a kapitalista hadsereget? Ezek mellett csak kapitalizmus lett volna Magyarországon. Nekünk a szocia­lista táborhoz kellett fordulni, szö­vetségeseinkhez. Nekünk nincsen- nek kapitalista szövetségeseink, nem is kellenek! Az előbb már beszéltem arról, hogy sztrájkokkal, szabotálásokkal próbálják zavarni a konszolidációt. Beszéljünk ezekről most. Mi egy belső megbékélést, nemzeti össze­fogást akarunk, ezt létre is hozzuk. A kormánynak 15 pontból álló prog­ramja van. Meg mondom őszintén, á kormány ezeket a programbeli pon­tokat nem tudta még részletesen kidolgozni, mivel olyanok voltak az események. _ Most van tervünk, szilárd elha­tározásunk arra vonatkozóan, ho­gyan tovább, milyen legyen a po­litikai konszolidáció, milyen felada­tokéinak előttünk, amelyeket még kell oldani és azokat egy széles­körű, demokratikus kormánypro­gramban foglaljuk össze. A politi­kai kibontakozáshoz feltétlenül kell egy ilyen új kormányprogram és mi ezen dolgozunk. Ezután néhány szót a dolgozó pa­rasztságról beszélt. Meg kell mon­dani, hogy a parasztság magatartá­sa a Munkás-Paraszt Kormánnyal szemben lojális. Dehát ez érthető, a begyűjtés eltörlése, jelentős ked­vezmény. Nem jelenti azt, hogy fa­lun a dolgozó parasztság tömegei között nem folynak ellennforradal- mi próbálkozások, mint amelyek a' városokban vannak. Tudtuk, hogy á tsz-ek egyrésze szét fog esni, mert erőszakosan lettek összetákol­va. Azt is láttuk, hogy a dolgozó pa­rasztság politikailag fejlett, értel­mes része aggodalommal néz a vá­rosok felé. Félti a szocialista rendet. Érthető, hogy miért félti. Mert ha a Mindszethy-féle program ke­rül megvalósításra, akkor a kapott föld kevesek, vagy senki kezében sem maradt volna meg. A paraszt­ság körében a politikai felvilágosító munkát erősíteni kell. Majd végül néhány pontban el­mondotta a feladatokat. 1. Most is, mint mindig a kom­munista mozgalomban a legfontosabb feladat nevelő, felvilágosító munkát végezni a tömegek között. Kimenni az emberek közé, elmondani az eseményeket, azok történetét, saját tapasztalatainkat, felvi­lágosítani az embereket, mert a 'fejekben nagyon sok zavar van, nem értik az eseményeket. 2. Mindenütt harcolni az ellen­forradalmi atrocitációval szemben a rendért, a nyugalomért, a békés alkotó munkáért, a sztrájkok meg­szüntetéséért, az emberek bizton­ságáért. 3. Fel kell lépni minden ellen- forradalmi mahináció, támadás ellen, amely a pártot, a párttagokat veszélyezteti. Ebbe a munkába be kell vonni a becsületes pártonkívü- lieket. Nem szabad tűrni, hogy nem megfelelő elemek kerüljenek vezető posztokra, akik visszaélnek a biza­lommal, elherdálják a nép vagyo­nát, nem védik a demokrácia érde­keit. 4. Nem azért, mert negyedik kér­dés, a párt legfőbb feladatának tartja szocialista hazánk független­ségének, önállóságának biztosítá­sát, hogy rendezzük a Szovjetunióval való viszonyunkat az egyen­jogúság alapján. Á kormánynak minden törekvése, hogy megfelelő időpontban ilyen tárgyalásokat elindítson. 5. Hogy segítséget kell adni a munkástanácsoknak, hogy megta­nuljanak gazdálkodni, vezetni, irá­nyítani, hogy vezessék a termelést, az üzemek megszabaduljanak azok­tól a felelőtlen, hangoskodó ele­mektől, akik ma még jelentős számban vannak a munkástaná­csokban. Segíteni kell továbbra is a szövetkezeti parasztságot, az egyéni parasztságot, hogy a kor­mánynak idevonatkozó programjá­ban széleskörű tervek kerüljenek nyilyánosságra. Erősíteni & karha­talmat legjobb eívtársainkkal. Szi­lárdítani a vezetést. Népszerűsíteni a karhatalmat, honvédséget, rend­őrséget. Ez az az erő, amelyet ne­künk most állandóan szilárdí­tani kell. Felfegyverzésükről, ellá­tásukról gondoskodni kell. Az ide­vonatkozó panaszokat a kormány felé továbbítom. Át kell szervezni az állami vezetést. Hozzá kell fogni a nagy bürokratikus központok le- pítéséhez. A munkástanácsok bevezetése helyes, szükséges Á munkástanácsokról szólva eze­ket mondotta Apró elvtárs: Feltét­lenül helyes volt és már október 23-a előtt a magyar sajtóban vitat­tuk a munkástanácsok felállításá­nak kérdését. Az én véleményem ebben a kérdésbe az, hogy nekünk magyaroknak a munkástanácsok bevezetése kérdésében sokkal ré­gebbi tapasztalautnk van, mint más országoknak. Pl. 'a munkástaná­csok 1919-ben, az első forradalom idején már működtek. Lényegében munkástanácsoknak lehet tartani az 1944—45-ben megalakult üzemi bi­zottságokat, amelyek igazgatták á gyárakat, a megszökött tőkések he­lyett kézbevették a vezetést, a ter­melést. Kiváló magyar tapasztala­taink vannak, nem kell átvenni más országban bevált, módszereket. Olyan munkások 10 és 10 ezrei vannak az országban, akik 1944— 45-ben ilyen munkán dolgoztak. A munkástanácsok bevezetésé szükséges, helyes. Ma még ezek a munkástanácsok összetételüket te­kintve politikailag sok esetben nem megfelelőek. Sok közöttük az olyan elem, aki nem érti meg a gazdálko­dás, az üzemvezetés, a munkás­vezetés, a munkásdemokrácia alap­vető fogalmát. 100- és 100 munkás - tanácstaggal beszéltem, tárgyaltam az elmúit 4—5 hét alatt, s magya­ráztam a főkérdést: megtanulni a gazdálkodást, mert a gyárak, az üzemek vezetését az állam a mun­kástanácsokra bízta. Vezetni, irá­nyítani vállasokat, ehhez kell gaz­dasági tudás, ^készültség és ezt el kell sajátít? ' Résztvettem néhány munkástanács ülésén. Elmondották áz elvtársak, hogy a munkástaná­csok alapvető feladatának ők azt tartották, hogy megtanuljanak gaz­dálkodni, megismerni az üzemet, vezetni, irányítani. Mi ilyen törvényt szerkesztettünk. Ezeket a jogokat fektettük le, úgy gondolom, helye­sen. A mi törvényünk helyes, ezen az alapon kell dolgozni. El kell tá­volítani sorainkból a nem megfelelő elemeket. Milyen munkástanács az, amely kommunisták nélkül akar dolgozni? Milyen munkástanács az, amely a munkásosztály vezető ere­jét, a szocialista rendszer vezető erejét akarja nélkülözni!? Munkás- tanácsok kommunisták nélkül, munkáshatalom kommunisták nél­kül: fából vaskarika. Ilyen nincs! Türelmes, nevelőmunkával meg kell ezt értetni az emberekkel. Attól az erőtől fosszák meg magukat, ami á társadalmi haladás élén áll. Nagy divat most mindenkit sztá­linistának, rákosistának nevezni. Ez az ellenforradalom jelszava. Vannak rákosisták? Biztos vannak, de a mi pártmunkásaink tíz- és tízezrei, ve­zető funkcióban lévő elvtársaink 10- és tízezrei nem rákosisták, nem sztálinisták, mert ők csak végre­hajtották azt az utasítást a párt­fegyelem, a pártegység védelmében, amire a felsőbb szervek hoztak uta­sítást. Ha hibát követtek el, nem ők a hibásak, hanem a felső vezetés volt a hibás elsősorban. Nagy taps.) Nagy divat most rágalmazni kiváló elvtársainkat, nem is csak pártta­gokat, egyszerű pártonkívüli, más társadalmi szervben lévő funkcio- násiusökat. Ez ellen fel kell lépni, álljt kell vezényelni! Befejezésül ezeket mondotta Apró élvtárs: A borsodmegyei kommu­nistákra mindig számított a párt vezetősége, de számít most külö­nösen ebben a nehéz helyzetben. Bányászok, kohászok, gépgyári munkások, értelmiségiek, főisko­lások, miskolciak, ózdiak, bor- sodnádasdiak, sok nehéz küzdelmet vívtak meg az elmúlt 12 év alatt. Most, amikor tanulva az esemé­nyekből, országos hibákból levon­juk a tapasztalatokat, új progra­mot készítünk, s arra kérünk min­denkit, tömörüljenek a kormány köré, hogy gyorsabban menjünk előre. Sok feladat áll előttünk. Mi úgy látjuk, hogy meg van minden lehetőség arra, hogy azon az úton, amit elkezdtünk, tovább menjünk és az országot ebből a tragé­diából kivezessük. Az MSZNP, együtt az elvtársakkal, pártonkívüli barátainkkal ezt a lé­pést meg tudjuk oldani. Hogy he­lyes úton járjunk, össze kell fogni, egység és összetartás legyen és ha ezt megvalósítjuk, rövid időn belül, más körülmények között találkozunk, megváltozott politikai viszonyok között találko­zunk. Minden okunk meg van az optimizmusra, bizakodásra, mert a párt, amelynek tagjai vagyunk, igaz ügyért, a dolgozó nép ügyéért harcol. Ehhez kívánok a Központi Intézőbizottság nevében önöknek, kedves barátaim sok sikert, új eredményt, jó egészséget mind­annyiunknak. KÍVÁNCSISÁG Mit mond egy földműves asszony ? A Magyar Szocialista Munkáspárt nem reformista párt, régi magyar munkáspárt mondotta. Annak ide­jén 1928-ban mint fél illegális párt, a Horthy rendszer ellen harcolt, mert a kommunista pártot nem en­gedélyezték annak idején. Ennek a pártnak a vezetője Vági István volt, egy építőmunkás és még sokan má­sok. Amikor a párt nevének meg­Beszéljünk nyíltan. Mi azt az utat. amit Nagy Imre választott nem vá­lasztottuk és nem válasszuk. Mi nem pártharcok szinterévé akarjuk változtatni az országot, össze­fogunk más pártbeliekkel, akiknek más nézeteik vannak, de egy ke désben azonos véleménnyel lévők­kel akarunk nemzeti frontot kiala­kítani. Ez az egy kérdés a szocia­lizmus kérdése, (nagy taps) Aki szocializmust akar, lehet kisgazda ­Kedden reggel újra csoportosulás támadt a nyomda előtt. Bár e tömeg inkább a hétfőesti események hallatára jött össze, hogy tájékozódjék: mi igaz abból, amit az emberek mesélnek? Az itt álldogálók nagyrésze — ahogy meg­figyeltük: állomás felől jövő (villamos nem közlekedett) emberekből, vásárolni igyekvő asszonyokból állt. Természete­sen mindenki megállt egy pillanatra, s megkérdezte, mi történik itt. Ilymódon a csoport mind növekedett, s ez újabb és újabb kiváncsi embereket vonzott. Néhány perces álldogálás után azonban legtöbben elvonultak otthonaikba, vagy igyekeztek dolgaik után. > A kíváncsiság vonzotta az állomás felől érkező vidékieket is a nyomda irányába. Legtöbbjük már otthon, vagy útközben a vonaton a legképtelenebb állításokat hallotta a hétfőesti esemé­nyekről, s megszeppentek ugyan, ami­kor távolról a nyomda előtt álló szov­jet tank forgótornyát megpillantották, de a kíváncsiság hajtotta, űzte őket, s lépésről-iépésre mind beljebb furakod- tak a tömegbe. Egy vidékről 'érkező idősebb földmű­ves nénike tőlünk kérdezte meg, hogy mi történik itt, s mit akar a tömeg? Amikor felvilágosítottuk, megcsóvál­ta a fejét és e szavakkal vált el tő­lünk: — Felnőtt emberekhez nem illik ez a nagy kíváncsiság. Ezzel az ácsorgás- sal akadályozzák a forgalmat, felizgat­ják az embereket, félreértésre adnal okot, s ebből semmi jó nem származ­hat... Én ugyan nem ácsorognék itt, ha citromot osztanának se!' Igaza volt ennek a nénikének! Válasz néhány feltett kérdésre változtatásán gondolkoztunk á múltba nyúltunk vissza. Az MSZMP harcos kommunista párt volt, vá­lasszuk az új párt nevének a Ma­gyar Szocialista Munkáspártot, Ügy hiszem helyesen tettük, hogy meg­változtattuk a párt nevét, ezzel is el akarjuk magunkat határolni a Rákosi-Gerő féle hibáktól. Mi várható a többi pártokkal kapcsolatban? Fogjunk össze!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents