Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-01 / 283. szám

fteemftaí. 1956. december t. eSKABMAGTAKOBSEAO 3 Párfszervezés a DIMÁVAG-bán btldig szástisenhatan kérték felvételüket A Magyar Dolgozóit Pártja csőd' bejutott. Hogy miért, azt valameny nyien tudjuk. A marxizmusba, a le nlnizmustoa vetett hitünk, bizalmunk azonban megmaradt. Emberekben lehet csalódni, de az eszméiben eoha, k ez a bizalom kell, hogy vezérel­jen bennünket az új szocialista mun­káspárt szervezésében is. Aki tagja akar lenni ennek az új pártnak és részt akar venni a megalapozásá­ban, az döntse el magában. A szónok szavai után néma csend Jett a teremben. Szinte hallani lehetett, milyen egyszerre dobbannak a szí­vek. Még egy perc sem telt el. ami­kor Sólyomvári Mihály emelkedett fel. — Persze, hogy maradunk és dol­gozni is fogunk az új pártért. Aki nem ezt akarja, mondja meg nyíl­tan szándékát. — Én nem akarok tenni egy lépést sem tovább — tör ki magából Há­mori Sándor. — Csalódtam, nem tu­dok már bízni. A résztvevők hal’gattak, mindad­dig az ajtóra szegezték tekintetüket, amíg az be nem csukódott Hámori Sándor után... Mindez november 8-án történt a DIMAVAG-ban. Hámori távozása utón a több mint 31) főből álló kol­lektíva a párt mellett döntött, s mindjárt meg is választotta az ideig­lenes szervező bizottságot. Még azon a napon megindult az MSZMP szer­vezése a DIMÁVAG-ben. Az új párt szervezése azonban nem volt olyan könnyű, mint azt ko­rábban hitték az elvtársak. A for­radalmi hangulat, a rémhírek, a fe­nyegetőzések megingattak sok elvtársat. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy az egyébként is lassú szervező munka még vontatottabbá váljon. Két hét sem telt el, az aktíva ismét összeült és új szervező bizottságot válasz­tott, amely jelenleg is irányítja a pártszervező munkát. Az újonnan megválasztott szerve­ző bizottság annak ellenére, hogy többsége régi veteránokból tevődik össze, de éppen ezek a veteránok ta­pasztalatukkal, a pártmunkában szer­zett rutinukkal trips lendütetet vittek a munkába. Ennek tulajdonítható, hogy napról-napra újabb és újabb belépőkkel erősödik, fejlődik a párt- szervezete jelenleg a Xúl& A’C Ao - ban 116-an kérték felvétel ü'*>t az MSZMP-be. Érdemes megvizsgálni, hacsak röviden is, milyen módszerrel dolgozik a szervező bizottság? A legfőbb módszerük, hogy sze­mély szerint felkeresik a volt MDP tagokat, valamint a becsületes pár- tonkivüli dolgozókat is. Ismertetik velük a párt és u kormány program­ját. Emellett ugyanakkor magyará­zatot adnak azokra a rémhírekre, amelyek, félelmet, passzivitást válta­nak ki a dolgozókból s munkára szólítják fel őket. Ilyen személyes elbírálás alapján a szervező bizott­ság a belépők közül már többet el­tanácsolt, mivel az elmúlt eszten­dőkben kompromittálták magukat. Nem véletlen — bár rövid ideje működik a párt —, hogy az élet kezd kibontakozni a gyárban. A volt becsületes párttagok, a munkások többsége érzi, nincsenek magukra hagyatva. Sőt maguk mondják, hogy Nemcsak Hegedűs és Veszprémi elv társak tették így a DIMAVAG- ban, hanem Lukács Gyula. Szilágyi László, Farkas Mihály is és bízunk abban, hogy követni fogják őket más hazafiak is. A párt szervezése ilyen jelenségek mellett akadályokba, nehézségekbe ütközik. Az ellenség látja, hogy a gyárban egy re kezd erősödni a párt, ezért minden .módszert" megragad, hogy akadályozzák a fejlődésnek ezt az egészséges folyamatát. Le­szaggatják a plakátokat, ijesztgetnek, bujtogatnak, olyan rémhíreket ter­jesztenek, hogy nemsokára bekövet­kezik egy újabb restauráció. Nyil­vánvaló, azért teszik ezt, hogy bi­zonytalanságban. passzivitásban tart­sák a munkásokat. A szervező bizottság egyik tag’ját if; a következőkkel akarták megin­gatni, megfélemli térni: „óva intünk, tartózkodjál a párt­tól, ha nem akarod azt, hogy gazda­sági funkciódból leváltsunk.“ Tény, hogy talajra találnak az lyen hangok és még sok becsületes kommunistát és pártonkívűli dolgo­zót passzivitásban tudnak tartani. Ez a mesterkedés azonban nem tarthat sokáig. Hiszen máris érez­zük, saját bőrünkön tapasztaljuk hogy milyen kórokat okozott már dóig is a tétlenkedés. Ilyen nehéz helyzetben a párt arra szólít fel minden kommunistát, minden munkást, bízzon benne, az MSZMP-ben. mert e nemes és fel­emelő munkáiéban mindenkor ta­pasztalni fogják mind a párt. mind a kormány támogatását, segítségét T.4 Vidéken is kézbesítik a nyugdíjakat >1. ‘Ündult a légiposta forgalom A fővárosban 125 postahivatal nyi­tott ki. Folyik a raktárakban és a hivatalokban lévő csomagok szét- hordása. Ebből a célból reggel 25 gépkocsi és 35 látogat indult útnak. A levélszekrényeket már naponta ürítik. A hét elején — mint ismeretes — az összeg fővonalon megindult a mozgóposta forgalom. így a közön­séges leveleket az ország minden részében kézbesítik. A postahivata­lok expressz levelet és csomagot azonban egyelőre még nem vesznek fel. Az elmúlt napokban a mozgópos­ták megkezdték a vidéki nyugdíjak kézbesítését. A posta vezérigazgató­ság közlése szerint megindult a lé­gipostád levélforgalom is. (MTI) Jleú ciezőin k írják MIT IS AKARUNK? Fellázadt a nép harapja, Hrob­bant a forradalom. — egy bűnös kUkkrendszer csúfos kudarca, a nemzet sírásóinak nem sikerült művének dicstelen beteljesedése. A rendszer megbukott, a nemzt't él, mert élni akar és élni fog. De hogyan? Ez most a kérdés. Kigösö- lög lassan agyunkból a forradalom, értelmet liomályositó haragja és most mindnyájan arra gondolunk, hogy valójában mit Is akarunk. Amit idáig akartunk, megtettük; elsöpörtük a rákosista—geröista klikkrcndszert és most "új feladat' tok előtt állunk, meg alca.rjuk te­remteni azt az életformát, ameiy céljainknak a legjobban megfelel. De a cél még zavarosan áll előt­tünk, nem látunk eléggé tisztán. De ez nem is csoda. A: utóbbi évek során az újabbnál újabb .,izmusok" teljesen megzavarták tísztánlátá- sunlcat és elhomályosítottak előt­tünk az utat úgy, hogy nem tudtuk, hová is fogunk kilyukadni. A társadalom fejlődése és hala­dása útjában nem kisebb útvesztők akadtak, mint a sztálinizmus, ráko­sizmus. Pedig lényegében és iga­zában csak két állomás van. Az egyik a kapitalizmus, a másik pe­dig a szocializmus. E kettő között kell választanunk és nem kétséges, hogy mindnyájan a szocializmust választjuk — sza- b&4 VurtábtAV, -ainbz/i-e’vAírtái''- a'au rata szerint, minden idegen befolyás nélkül, de testvéri barátságban minden szabadságszeretó néppel. Egyszóval független, szabad, szo­cialista Magyarországot akarunk! HOLLl JÁNOS Szerencs Szenet, szenet, szenet! A súlyosan beteg magyar nem­** zet ágya mellett állunk. S ha sürgősen nem cselekszünk, a beteg meghalhat, az ágyból sírgödör lesz. Az orvosok mi vagyunk! Mi, ma­gyar dolgozók, akik itt születtünk, s itt is kell meghalnunk. Nemzetünk betegségét jól ismer­jük. Az immár egy hónapja húzódó sztrájk az. Egy hónapja, hogy or­szágunk vérkeringése megállt, a szorgos bányászkezek letették a csákányt, az esztergagépek kései nem hasítanak az acélba. A mun­kásság józanabbjai mér jól látják, hogy az évezredes történelmünk egyik legsúlyosabb megpróbáltatása zúdult reánik. s a tét nem más, mint a legszentebb: szabadsagunk, függetlenségünk. A dolgozók leg­jobbjai, hogy látják és tudják ezt, bizonyítja, hogy megyénkben is a legtöbb munkástanács már kiadta a jelszót: induljon meg a munka. A becsületes munkásság, a mun­kásosztály BZÍne-jaua már dolgozni akar. Dolgozni akar, mert van munkásönérzete. tudja, hogy a to­vábbi sztrájk az inflációhoz ve­zet, felelősseget érez hazája iránt. A munka fölvetése azonban nehezen történik meg. Mert az ellenforradalmórok nem riadnak vissza a legterroriszt iik usab b esz­közöktől sem. hogy akaratukat ér­vényesítsék, még mindig sok a ha­zug, álhazafi hamda-bandázos, amelynek még sok becsületes dol­gozó is felük A munka beindítását nagyban gátolja még az is, hogy nincs az. országnak, megyénknek szene. A saén pedig most olyan fontos az iparnak, háztartásnak, kórházak­nak, intézményeknek mint a vér a sebesültnek. A magyar nemzetet, hogy megmentsük, talpra állítsuk, szénire, szénre, szénre van szükség! Ha ez nincs, továbbra is bénák a gépek, fű tetten tantermekben ta­núinak a gyermekek, dideregnek a kórházban a betegek, A szérűi iány szinte máris felmér­hetetlen karokat okozott az ország­nak. Nem lehet megfelelően utazni, több olyan üzemnek kellett leállni, aminek újra üzemeltetése milliók­ba kertül. Üzemeink n.ngynésze köl­csön fűtőanyaggal dolgozik. Ez a-wnban csak piűsnatnyi megoldás. Bányászaink, ha továbbra is nem dolgoznak, vagy csak résziben dol­goznak, ez art jelenti, hogy leáll­nak a malmok, cukorgyárak, nem lősz" \HTBhy. V’ ilúgosán kell látná bányásza­’ imiknak, ha nem dolgoznak, ez őket is érinti. Mert ha ma még nem, de holnap, holnapután nekik is szükségük lesz cukorra, kenyér­ré stb. Nem beszélve arról, hogy szükségét látják a pártnak. mert a párt mutatja meg nekiik a kibontakozás útját. Az MSZMP iránti bizalmat igazolja az is, hogy a kommunisták naponta felkeresik a szervező bizottságot és megb zu- tást, feladatokat kérnek. Ezt tette például Kiss Ferenc és Kádár Lajos b hidműhelybői s így cselekedett Tornai Lajos, Szólal Tibor és még több becsületes kommunista is. De ha az új párt iránti bizalom­ról van szó, akkor azt is el kell mon­dani, hogy nemcsak a kommunisták, a volt párttagok, hanem a párton- kivüli dolgozók is kérik a pártba való felvételüket. Amikor Hegedűs Béla és Veszprémi Mihály pártonkí- vüli dolgozókat megkérdeztük, miért léptek be a pártba? — a következő­ket mondták: — Eddig pártonkívüliek voltunk. A lezajlott események azonban ben­nünk is változásokat idéztek elő. Mi is olvasunk újságot. Olvastuk a párt­nak és a kormánynak a programját. Ezt a programot magunkénak vall­juk. Hogy miért? Nemcsak azért, mert az MSZMP a marxizmus-leni- nizmus eszméihez hű akar lenni, ha­nem azért is, mert ez a párt a for­radalomban született meg s ez a forradalmi szellem hatja át akkor amikor következetesen harcol és har­colni akar a munkások, a dolrozók jogos követeléséért, ügy gondoltuk, hogy ha igaz hazafiak akavunk len­ni, akkor itt van a helyünk, ebben a pártban. Döntöttek sorsukról Serény munka folyik most is a sajószentpéteri termelőszövetkezet udvarán. Az egyik padlásíeljárónál éppen szénát pakolnak nagy seré­nyen. Az elnök. Nagy László állan­dóan. ott sürög-forog a tsz tagok kö­zött, ellenőriz, utasít, intézkedik. Az első pillanatban nem is hinné ez ember, milyen viharos szócsaták, vi­ták, gyakran összetűzések zajlottak le itt, Csaknem alapjaiban rendült meg a termelőszövetkezet, de a mélyrehatóit gyökerek kiálltált a próbát. Igaz, a tsz taglétszáma, ezzel ter­mészetesen a földterülete, vagyona is csökkent, de ez nem jelenti, hogy a csoport tagjaiban egy világ dőlt volna össze. Nem. A 37 tag közül csak 17 maradt, a földterület is le­csökkent 411 holdról 193 holdra — a munka viszont megái kis nélkül megy. Akik bennmaradtak, hűsége­sen dolgoznak, hiszen mint. ahogy azt a csoport tagjai a szerkesztőséghez küldött leveliikben írják: Megfogyva bár, de törve nem, dolgozunk a szocialista népgazdaság fejlesztéséért, A csoport éveken át súlyos anyagi gondokkal küzdött. Elnökei vagy sikkasztottak, vagy hozzá nem értő emberek voltak. Ide vezethető egy­részt vissza, hogy most sokan kilép­tek. Kiléptek, de nem könnyű azzal szakítani, ami éveken át közös volt. Közösek voltak az. örömök, a bajok, a küzdelmek, együtt, egy akarattal ha nem is mindig megértéssel dol­gozlak esztendőkön át. Az emlékek most is formálják, gyúrják a tagok, főként a kilépett tagok gondolatait, így jött vissza a csoportba Hugya István ás felesége is. Az asszony ki is jelentette: — Ka az ember nem Jön, megyek én magam! Ha az elmúlt években olyan na­gyon rosszul dolgozott volna a cso­port, a falu dolgozói közül sokan (ha ivem is mindenki), nem fordultak volna a közös munka felé. Az elnök elmondja, hogy a napokban kérte felvételét Csontos Imre, Heiszmanné és Verets- né, akik eddig kívülállók voltak. A csoportban nem tagadják a hi­bákat., a nehézségeket. Persze, csak azokkal a hibákkal azonosítják ma­gul; at, amelyekért íeielösaűset *• éreznek. Nyíltan és őszintén akijelen­tik: -ó — Sok az adósságunk. De -nz adós­ságot. az a hat, vagy hét elnök csi­nálta, akik herdálták a közös va­gyonit és akiket le kellett váltani. Mióta Nagy László az elnök, sok tar- tozást már kifizettek, de még mindig nehezen vergődnek a helyes kerék­vágásba. Nehéz a súlyos hibákat ki­javítani. Az elnök maga mondja el. hogy kezdet beat ő sem nagyon törődött az ügyekkel. A tagok nem dolgoztak, mindenki arra ment, amerre alkart. Mire cszbekapött, már a földbe fa­gyott a múlt ősszel a cukor- és takarmányrépa. Ez felébresztette, magáhoztérítette, de mér csaknem késő volt. Most új lapot nyitottak a csoport életében. Sok mindent tisztázni akarnak és kell is. Tisztázni kell például, hogy ... a felelős űzőkért a pénzekért, amelye­ket építkezés címén felvettek a Nem­zeti Banktól és jórészét nem erre a célra költötték. Tisztázni kell azt is, hogy az elnök Nagy László részére — fels "bb szervek jóváhagyásával — vásárolt lakásból Nagy elvtársinak most miért kellett kiköltöznie. Helyes lenne, ha a megyei mező­gazdáé- d igazgatóság még a napok­ban kimen ne a tsz »be és segítséget, tanácsét adna, nemcsak ezekben a kérdésekben, hanem más problémák megoldásához is A legutóbbi közgyűlésen, amikor a tagok többsége kimondta, hogy to­vábbra is közösen dolgoznak, azt is elhatározták, hogy az öregeket ki keld zárni a csoportból. Olyan idős emberei; ezek, akik éveken át a tsz.- ben dolgozták és meat távozniuk kel­lett. Az al apezab'lybrtti az áll, hogy a csoport jövedelméből egy bizonyos összeget szociális, kulturális és olyan célra kell fordítani, amiből az idős tsz.-tagok megélhetését is biztosítják. Ezt rz alapszabályi viszont Sajó- szentpéveren nem ismerik el. Azt mondják: — Hogy valakinek ilyen -ogn le­gyen öreg ko ' -í, legalább öt évet dolgozzon a csoportban. Illetékesek dolga eldönteni, meny­nyiben helyes, jogos ez a követelés, i De. 11 S ez. itt a probléma. A sajószent pétiért csoport még alig múlt öt esz téridőé. Hogy eze' az öregek a cso­port születésénél nem voltak ot nem lehet őket hibáztatni. Nem lo­het. hiszen egy ilyen idős bácsiban sokkal több a régi szokás, az újtó való félelem, az előítélet, mint. egy fiatalban. Helyes fontolóra venni ezt a problémát és meg Mást keresni rá ha nem termelnek bányászaink, nemcsak az országnak akoznak sú­lyos karoltat. hanem önmaguknak is. Nem kapnak fizetést, anyagi gondjaik lesznek. Gandolnak-a nemdolgazó bányászaink arra, hogy közeledik a karácsony, s ha neu» dolgoznak, nem iesz miiből ajándé­kot venni a családnak a fenyőfa alá? Bányászaink vegyék azt is fon­tolóra, hogy kinek ártanak, ha egyik-másik helyen halogatják a munkát, továbbra is sztrájkolnak, A sztrájkkal csakis önmaguknak; árthatnak, mert hiszen nálunk máj* nincsenek tőkések, bányabáró-,, akiktől emberségesebb megélhetés : akarnának kiharcolni. Nálunk a termelőeszközök társadalmi, népi tulajdonban vannak, scsak hazánk­nak ártunk a további sztrájkkal. Megyénkben az elmúlt napokban tapasztalható olyan jelenség is, hogy egyes bányákban ugyan le- száilnak a bányászok siktára, de rí vajmi kevés. Ahelyett, hogy dol­goznának kártyáznak, cigarettáz­nak s a sikta végeztével, mint akik; jól végezték dolgukat kijönnek a bányából Ennek az eredménye az­tán az. hogy míg e<-* hónappal ez­előtt 1100 vagon szenet termelt a Borsodi Szénbányászati Tröszt, ad­dig tegnap 363 vagon szenet küld­tek a felszínre. I 1 ,ms képet adnánk azonban II megyénk bányaüzemeiről, ha nem mondanánk meg azt is, hogy igenis vannak olyan bányák, ame­lyek dolgoznak. A her bolyai, a be- rentei, a kondói, az edelényi bányá­szok többsége már felvette a mun­kát, s megél-tette azt. hogy az or­szágnak szénre van szüksége. Az Özdi Szénbányászati Tröszt bányá­szai közül is már többen megérte,- ték, hogy a helyzet sürgetően azt parancsolja: fogjanak szerszámot a bányászok. Legyenek ezek a bá­nyász elvtársak a példaképek, őket, kövesse valamennyi borsodi bá­nyász. Őszintén meg keli azt is mondani, igaz, hogy mar 12 éve nem léteznek bányabárók, de még mindig vannak a bá­nyászoknak jócskán olyan prob­lémái, mely megoldásra várnáik) joggal nyugtalanítják a bányászo­kat. A kormány egyetért azzal, 8 intézkedni is fog rövidesen, hogy javitami keli egyes kategóriák fize­tését, a leszolgált, a ledolgozott munkaévek figyelembevételével kell a nyugdíjakat megállapítani) A kormány egyetért’ véget keH vetni a gyakori vasár­napi műszakoknak, több gépet kell adni a bányászoknak. A Szénbá­nyászati Minisztérium megkezdte az új bérezéseik, az új normák ki­dolgozását. De míg ezek a jogos kö-' vetélések valóra vallódnak, addig derék bányászainknak dolgozatok kell. Q ns zagyaikban. megyénkben v igen súlyoz a helyzet. Üre­sek az üzemek szeri tároló depó:, szénre várnak a ma még nem dol­gozó mozdonyok, energiaihiány bé­nítja kohászati, gépgyári üzemein­ket. A súlyos helyzeten csak úgy tudunk segíteni, ha derék bányá­szaink segítenek az országon. Raj­tuk most nz ország szeme, tőlük függ a szebb, boldogabb élet ki­bontakozása. Bízunk abban, hogy derék bányászaink ezúttal is, min: annyiszor megértik az idő szavát, s kemény, sikeres munkához kez­denek. Bízunk bányászainkban, meri; tudjuk, hogy ők sem akarják visz- sza az átkos tők js rendszert, ők is szocializmust okamak építeni, ők is munkás-paraszt hatalmat akar­nak. Bízunk bányászainkban, s mégegyszer azt kérjük, szenet, sze­net. szenet adjanak az országnak? Mindent egybevetbe: a sajószentpéteri csoport tagjain« döntését, hogy lovábbra ts együt maradnak, csak helyeselni lehet. H összefognak, ha nem riadnak vissz, a nehézségektől s ha illetékes ..tér vek is megadnak minden segítsége* akikor ez. a csoport ne-----ok a h:\á k át javítja ki, a nehézségeket kü*d ’e. hanem gy-ümölc özően zár min den “foodében - csak annyi trunk ide. hogy az ezévi zárs/ám •Máskor előzetes számítások szerir, az e»v munkaegységre eső össtet 48 forint lesz. Tekintélyes jövedelem ez is <*.f UiDden elismerés ts terel.. az Ady Hndre-utcai 32. számú C6e- megebolt. dolgozóit illeti, akikről el­mondhatjuk, hogy hivatásuk magas­latán állanak. November 28-án zsírt osztottak a fenti csemegeüzletben. Hosszú-hosszú sor állt a bolt előtt. Kételkedve áll­tunk be a sorba azzal, hogy ugyan mikor kerül ránk a sor, de ha reánk is kerül, ugyan jut-e nekünk asír. Kellemesen csalódtunk, mert körül­belül 15 perc várakozás után meg* kaptak a zsírt. Rendben, tegyél erre mel és gyorsan történt a kiosztás és ezért elhatároztuk, hogy a nyilvá­nosság előtt mondunk köszönetét az üzlet dolgozóinak. Álljanak ezek a dolgozók példaké­pül a kereskedelmi dolgozók előtti Mi, akik nagyobbrészt ott szoktunk vásárolni, tudjuk, hogy ebben az t»z- ’etben mindig udvarias és készséges ’riszotgáláshan van részük a vásár­lóknak Mégegyszer köszönet a jó 'Tervezésért TfZ MISKOLCI DOLGOZÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents