Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1956-11-15 / 269. szám

2 eSZAKlMAOYAKORSZAG mam 'DCIj tr!gőlft Qz állami Áruházró Félóra hosszat ácsorogtam teg­nap az Állami Aruház előtt és próbáltam megszámolni, hogy hány ember megy be, s jön ki az ajtón? Mondanom sem kell, hogy tíz perc múlva, miután a századik vásárlót is megszámoltam, sikertelennek és eredménytelennek láttam azt az el­határozást, mert az ajtó előtt ek­kor még mindig hatalmas tömeg tolakodott, veszekedett, törekedett, hogy bejusson. S a vásárló tömeg nemhogy csökkent volna, hanem egyre növekedett. ... Pár nap óta, de különösen a múlt hét péntek óta nagyim meg­élénkült a vásárlási láz Miskolcon. Természetesen nem minden alap nélkül, hiszen a forradalom első napjaiban zárva voltak az üzletek, vagy csak igen rövid ideig tartot­tak nyitva. Márpedig ez egy ilyen nagy városban, ahol a bejáró vidé­kiekkel együttvéve mindig sok a vásárló — különösen érezteti hatá­sát. Alapot szolgáltatott a vásárlás emelkedésére az is. hogy a hideg idő minden különösebb átmenet nélkül köszöntött ránk és sok em­ber most szerzi be téli melegruháit. De alapot szolgáltatnak a felelőt­len hírek is, amelyek szerint a megtévesztett emberek most utolsó fillérjüket is igyekszenek elvásá­rolni, mert (felesleges volna újra elsorolni a rémhíreket), ezt hallot­ták, meg azt hallották. Aki csak pár percig is tüzetesen megfigyeli a főutca forgatagát, meggyőződhet arról is, hogy a vá­sárlók közt zömében sok a falusi ember, aki szintén most igyekszik bevásárolni mindent. A kereskede­lemre és a kereskedelem dolgozóira tehát igen-igen vagy feladatok há­rultak. Még ilyen nagy leiadat előtt nem álltak soha az elmúlt évek alatt. Mivel tehát a délelőtti statisztika összeállítása kudarcba fulladt, dél­után, a záróra után látogattam, el az Állami Áruházba, ahol illetékes vezetőktől az alábbiakat tudtam meg: A keddi összforgalom az áruház­ban közel I millió forint volt. De ettől sokkal magasabb az október 30-i csúcsforgalom, amikor több mint másfélmillió torint értékű áru került új gazdájához. Szám­szerűleg a múlt év hasonló idősza­kához ez mintegy 55 százalékos emelkedést jelent. Elmondták az áruház vezetői azt is, hogy véle­ményük szerint az eddigi vásárlás nem árufelhalmozásra ment, mert ahogy megfigyelték: leginkább a téli ruhák, csizmák, cipők és a me­leg alsóruhák fogynak. A zsúfolt­ság pedig egyrészt annak tudható be, hogy rövidebb a nyitvatartási idő és mindenki a déli órákban akarja elintézni a vásárlást, más­részt pedig azért van ez, mert a nagyüzemekben előleg-osztás volt és most természetesen bevásárol­nak a dolgozók. Megkérdeztem azt is, hogy ele­gendő árukészlettel rendelkezik-e az Állami Áruház? Erre a következő választ kap­tam:' — Felkészültünk, a télre. Termé­szetesen nem számítottunk arra, hogy megszakadnak összekötteté­seink a pesti nagykereskedelmi vállalatokkal. Jelenleg azonban még mindig elegendő árukészletté! rendelkezünk. Csak néhány »fa­zon« árucikkféleségből és cipő fajtából van hiány, mert ezek köz­kedveltek voltak és pár nap alatt elhordták. De már megtettük az első lépéseket ezek utánpótlására is. Mihelyst tudunk, gépkocsikat indítunk Budapestre és beszerez­zük a szükséges árucikkeket. A vásárlóközönségtől pedig azt kér­jük, hogy legyenek eny kicsit türel­mesebbek és megértéssel segítsék munkánkat, hogy mielőbb teljesít­hessük minden igényüket. <—i) Zle jtclt Lzxnxak Tegnap délután a Béke étterem és a Kossuth szálló között elh. N lyezett villanyórát jelentős embertömeg vette körül. Addig furakodtant, míg meg nem tudtam gyülekezésük okát. Egy röpcédulát olvastak, mely a következőket tartalmazta: »Szabadságharcosok szólnak hozzátok.. .« »A hegyekben vagyunk...« >*Fegyverrel védünk benneteket«, »Sztráj­koljatok«, »-Pénzbeli és egyéb segítségeteket közvetlenül juttassátok el hozzánk.« Amíg a szöveget olvastam, a következő elejtett szaroknak voltam fültanúja. Egy idősebb, értelmiségi külsejű férfi inkább magának mond­va a következőket jegyezte meg: »A szabadságharcosok szent fogalmát illenék tiszteletben tartani.« Egy kendös néni, aki egy kislányt kért meg, hogy olvassa el neki a szöveget, mert könnyezik a szeme, a mellette álló férfihez fordulva kérdezte: »Mikor lesz már elég a vérontásból?« A kö­vetkező megiegyzöt nem láttam, csak a szavát hallottam: »SzCráikol- iunk. de minek, hiszen Kádár elvtárs beszAdAben beiéientette. hogy emelik a béreket « Eav alig húszéves legényke hetykén mondta: »Ne védjenek ők csak ennem.« Az elejtett szavakhoz nem kell kommentár, mert világosan ki­tűnik belőle, hóm/ a nép békére vágyik, irtózik a további vérontástól, S mindazokat, akik nem ezt akarják, mélységesen elítélik, megvetik. — r — o —1 Kulturális éledünk híreiből A rendes, normális élethez való visszatérés tükröződik kulturális éle­tünk újraéledő megindulásából is. Az utcákon jövő-menő, a boltokban vásárolgató embertömegek már nemcsak a boltok árukészletei után érdeklődnek, hanem élénk figyelmet tanúsítanak a nemesebb szórakozá­sok, a kulturális megnyilvánulások iránt is. Már hírt adtunk róla, hogy film­színházaink megkezdték a vetítése­ket, a színház is tartott előadásokat. Most további kulturális megnyilvá­nulásokról adhatunk hírt olvasóink­nak: A Miskolc városi tanács népmű- elési osztályától nyert értesülés sze­nt a TTIT-vel közösen — a közelgő abits-évi'omuló>ír~5s,ru EeálűtdTWr A pénzt nem ehetjük meg! Kádár János a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke legutóbbi rádióbeszédében nyíltan és őszintén feltárta hazánk helyzetét, kendőzés nélkül beszélt a problémákról, mind­arról az eseményről, amelyek nap­jainkban lezajlanak. Olyan égető kérdésekről szólott, amelyek gyors megoldása nem megy magától. Töb­bek között kijelentette: — A munkabéralapot fel kell emel­ni 10 százalékkal, mégpedig úgy hogy az 1200 forintnál kevesebbet ke­reső munkások bérét 15 százalékkal, az 1200—1500 forint között keresők bérét 8—10 százalékkal kell fel emelni. A dolgozók általában örömmel fo­gadták ezt a hirt, e fontos közlést. Ez tény. De nézzünk egy kicsit a tények mögé is. A kérdést így tehetjük fel: e nagy- fontosságú intézkedéssel megoldot­tuk-e a bérkérdést? Egyáltalán nem. Nem oldottuk meg, mert hiába keres bárki bármennyit, ha nem tudja el­költeni, mert nines kellő árufedezet A pénzt magát nem ehetjük, nem ihatjuk meg. nem ölthetjük magunk­ra ruha helyett, nem- tüzelhetünk ve­le, ha nincs szén, fűtőanyag, stb. Másszóval: ahhoz, hogy a felemelt bérekből még többet tudjunk vásá­rolni, meg kell teremteni a megfelelő árufedezetet. Márpedig ha huzzu-k halogatjuk a munkát, azzal nem visszük előre a forradalom ügyét Igaz, még van megfelelő mennyiségű tartalékunk, de ez a tartalék is ki merül egyszer, ha nem pótoljuk. S miből lehet pótolni: munlkából. Amilyen helyes volt a sztrájk e forradalom kezdetén, annyira helyte­len már ma. Ne felejtsük el, hogy mindennap óriási értéket veszünk el az ország asztaláról azzal, hogy egyes helyeken még vontatottan, vagy egy­általán nem kezdődött meg a munka Diósgyőrött a Lenin Kohászati Mű­vekben például 1500 olyan dolgozó vár lakásra, akiknek e probléma megoldása égető. Azóta, amióta a munka felvételére irányuló felhívás megjelent, olyan összeg ment veszen­dőbe, amiből ezt az igényt ví gan ki te­hetett volna elégíteni. Nemcsak ezt, több*-; is. Ahhoz tehát, hogy a helyes és jo­got» követelések mielőbb valóravál ja-1 nak, ahhoz, hogy a felemelt maga­sabb bérből mindenki annyit és azt vásároljon, amennyire és amire szüksége van, ahhoz munkára és új­ra csak munkára van szükség. HÍREK SOROKBAN — Svédországból 10 teherautó ra­komány érkezik gyógyszerekkel és élelemmel. Bejelentették azt is, hogy Svédország felajánlotta, hogy bizo­nyos számú magyar diáknak lehető­séget ad arra, hogy egyetemi tanul­mányaikat Svédországban folytathas­sák. — A bratislavai rádió jelenti, hogy a pozsonyi vasutasok 15 szakembert küldenek Magyarországra a magyar vasutasok segítségére. — Jugoszlávia 150 millió dinár ér­tékű segítséget nyújt a magyar nép­nek. A segély nagyrészét élelemben és ruhaneműben szolgáltatják! — Newyorkból jelentik: az ENSZ úgy döntött, hogy megvitatja a ma- íyatoritzági helyzetet. ______________ — Gomulka elvtárs a Lengyel Egyesült Munkáspárt titkára a közel­jövőben Moszkvába utazik. — Hammarskjöld az ENSZ főtitká­ra tegnap délután Egyiptomba uta­zott. hogy személyesen vegye vizsgá­lat alá az ott kialakult helyzetet. El­utazása előtt kijelentette, hory sze­mélyesen szeretne meggyőződni a magyarországi helyzetről is. SZULÓK! En<»ed félek és küld félek gyermekeiteket az iskolába A minap a szerkesztőség érdeklő­dött néhány iskolában, hogyan folyik a tanítás. Az iskolák munkája is épp­úgy hozzátartozik a rend és a nyuga­lom helyreállításához, mint bárme­lyik üzem. gyár, hivatal munkája Mégis mi a tapasztalat. A Déryné utcában két iskola is van. Az egyik a Bányaipari Techni­kum, a másik a Közgazdasági Fiúis­kola. Ez utóbbiba be sem lehet men­ni, a kapu zárva. A Bányaipariban a tanulók egyharmada jelent meg reg­gel a tantermekben, de a délelőtt fo­lyamán ez a szám is csökkent, mert okain hazamentek, Á tanítás ma már kötelező! Innen hívjuk fél a szülőket: ne üljenek fel semmiféle rémhírnek, engedjék és küldjék gyermekeiket az isikólába, tanulná Ml ÚJSÁG A MEGYÉBEN A sátoraljaújhelyi járásban több községben a nép haragja eltávolította a magukat kompromittált tanácselnö­köket. így Karos. Györgytarló, Láca- cséke, Bodroghalom, Bodrogolaszi, Széphalom községekben most a nép által választott elnökök végzik a ta­nácselnöki teendőket. A járás területén mindenütt meg­indultak a tanítások. * A Szerencs környéki kő és kaolin bányákban megindult a termelő mun­ka. A tállyai kőbánya kis létszám­mal, a tárcáii kőbánya azonban már az'ossz'iétszám no százalékával dolgo­zik. A mád! kaolin bányában teljes a létszám, jelenleg karbantartási mun­kálatokat végeznek. A szüret az állami gazdaságokon kívül mindenütt befejeződött, de az állami gazdaságokban is befejezik a szüreti munkákat egy-két napon be­lül. ‘ A szerencsi csokoládégyár 100 szá­zalékos munkáslétszámmal dolgozik. — SZEGÉNY MUNKASASSZONY, MEG EGY ÖREG EMBER FIZET RÁ MINDERRE — Síró, zokogó asszonnyal ülünk szemben a rendőrség folyosóján. Szegényke zokogva mondja el, hogy panaszt jött tenni. — Reggel indultam el. Bútort sze­rettünk volna venni. Arra kupor- gatjuk már jóideje. Összesen 5200 forintunk volt. Kellene a bútor na gyón. Hiszen olyan régi vágyunk már. Most, meg a nagy tömegben ellopták, meg szétszórták. őszinte sajnálattal nézzük a már nem is fiatal, jó harmincas, élet s munka megviselte asszonyt. A neve: Csózik Elekné. Ö is. férje is a DIMÁVAG-ban dolgoznak. Fér­je most van munkában, s most hogy előttünk az üres szatyort előmutatja bizton azon jár az esze, hogy jaj, vajon mi is lesz otthon? Mit szól majd a férje? Hiszen a gyerekek tejéből, a kisebbre szabott kenyér­porciókból gyűlt össze ez a pénz. Most odavan, oda mindörökre. Mi is történt? Az asszonyka reggel Indult el a Szondy-utcából, ott laknak a 10. szám alatt. Még tele remén* --el, hit­tel indult. Hiszen a kezében , van ál­maiknak kulcsa, az új bútor ára, 5200 forint. Jaj, dehogy is gondolta volna, hogy ő a tömegbe sodródik. Elég baja van neki otthon, hiszen öt síré száj kér kenyeret. Már ott jár fenn a nagy csemege- üzlettel szemben, a Szemerétől lej­jebb, amikor hangos kiáltásokra lesz figyelmes. Egy szőkehajú nő vitázik egy alacsony, szemüveges hatvan év körüli férfivel. — Maga tépi le ezt a plakátot, — kiáltja rá, miközben az alacsony idős ember megrettenve tiltakozik. I — Nem úgy kell azt venni, Ez a plakát a kormány ellen szólt. Hát nem volt elég a vérből? De reszket is közben, mert mind sűrűbb tömeg állja körül. Még ő is hallja, hogy hátul a tömegben már azt kiabálják: a nemzeti zászlót tépte le a vén kecske. (Sem a Kos­suth címert, sem zászlót nem tépett le.) S mintha egy megriadt méhkasból rajnyi szállna ki, úgy ugrik, s indul meg a tétován reszkető idős ember felé a tömeg. Az menekülne, de máris lehull rá az első ütés. Az idős ember futásra veszi a dől got. Magyarázna a tömegnek, de az már megindult. Szinte halálthozóan és halált ígérőén. Meglódul a tömeg, s hatása alól Csizik Elekné sem tudja magát ki­vonni. Menne félre, de a lendület sodorja. Már látia. hogy a kis em­bert többen körülfogják, s lerángat­ják a villamosról. Még egy, még egy ütés csattan el, Csizikné ész.re sem veszi, hogy sza- tyorja valahogy felszakadt. Kivet­ték-e, vagy csak úgv masától esett ki belőle az 5200 forint? — most sem tudja. Egyszer csak azt látja, hogy valaki a levegőbe dob egv nagv csomó szá­zast. Egy másik elordítja magát: — Lám, mennyi pénze van annak a bérencnek. Remii a százas, a tömeg szedi fel. Csizikné csak ekkor gondol a maga pénzére, amikor kiürül a kis köz. — Jaj Istenem — sikolt fel —, hi­szen amit szétdobáltak, az az én pénzem. Zokogva megy be a rendőrségre. Panaszt tenni. A kis emberke, aki régi munkésharcos, benn könnyek­kel küzdve, panaszkodik, ' — Én mindig az igazat akartam. A békét, nyugalmat. Ezt kellett megérnem — s közben tapogatja az ütéstől kapott szörnyű monokliját, melyből oldalra csurog le a vér. — Széttárja a kabátját. — Hát én tép­tem volna le a nemzeti zászlót? Hi­szen büszkén hordom én is a magyar nemzeti színt. A másik oldalon az asszonyka szi­pog a pénze után. *— Jaj, mit tegyek, — tör ki belőle a megcsalattatás fájdalma. — Jaj, minek is mentem oda. Bizony, kedves Csizik Elekné, a maga fájdalma nektfhk is fáj. Ki tudja, hogy az emberek idegei miért, miért vannak úgy felcsigázva. Egy szó, és rohan mindenki. Hát nem jobb volna előbb egy kicsit gondol­kodni? . A Kossuth címer, a magyar piros- fehér-zöld szent nekünk. Nem is hagyjuk azt senkinek sárbatlporni. De itt nem ez történt. Ezzel a tömegidegességből fakadó ember-zavarással és zavargással a pénzt felszedő lelketleneken kívül senkisem nyert. Csizikné erre egy család, egy ötgyermekes család re­ménységével fizetett rá De mi, az egész nemzet fizethe­tünk rá leginkább az ilyen tömeg­ítéletekre. Hírünk, becsületünk fo­rog kockán nemzetközi méretekben is. Ha céljaink megvalósításában el­szántak vagyunk is. ne utánozzuk a közelmúlt Rákosi-kor. méginkább a régmúlt embertelenségét. Bűnért büntetés jár. törvényes büntetés, de arra a tények alapján kerüljön sor. ne egyesek ideges meglátásai nyo­mán. s főleg ne a Csizik-család, s a hatvan egynéhány éves öreg em­ber fizessen rá! D. Gy. a cukorgyárban azonban jelenleg » munkáshiány és a szállítási zavarsk miatt áll a munka. • Szikszón, Abaujszántón és Bncsen megalakult az MSZMP ideiglenes szervező bizottsága, ugyancsak meg­alakultak ezeken a járási székhelye« ken a járási foamadalmi munkás-pa­raszt bizottságok is. * A miskolci MÁV igazgatóságon is megalakult az MSZMP ideiglenes ezerva.zőb’ánt.t? á.gn.. • megkz‘.rd*e. munkáját. Tájékoztatták a pártba, belépni kívánókat, hogy a párt mi-> lyen követelményeket támaszt tag- jaival szemben, s egy általuk szer­kesztett belépési nyilatkozatot is kibocsátottak. A politikai osztályt teljesen fel­számoltok és gondoskodtak a politi- kai osztály tagjainak elhelyezéséről. Az igazgatóság munkástanácsa les mondott s helyette megalakult egy attagú forradalmi bizottság. Mint jelentették, a vasút dolgozót mindent megtesznek azért, hogy a normális forgalom minél előbb biz­tosítva legyen. Ennek érdekében kérték a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, hogy oldják fel Csehszlovákia felé a határzárt, hogy megindulhasson Csehszlovákia felől is a szállítás, m A Borsodi Szénbányászati Tröszttől érkezett hír szerint — figyelembevc- ve a bányászok kívánságát — meg­kezdték a normarendszer helyett al­kalmazandó szakmány bérezési rend­szer kidolgozását. Néhány napon be­lül intézkedés történik az új bérezési rendszer bevezetésére Is. A tröszt és a munkástanács vezetői­ben komoly törekvés nyilvánul meg a termelés fokozására, ennek érdeké­ben konkrét intézkedéseket is foga­nat osítanak. ■ ■■ o A Borsodi Szénbányászati Tröszt közleménye Kérjük az alábbi községekből járó diósgyőri és lyukói bánya dolgozói» nak figyelmét felhívni, hogy kezdjéA meg a munkát Egyben értesíti őket, hogy szállításukra a gépkocsik bizto- ítva varrnak. Bogács, Mezőkövesd. Bükkábrányi Gelej, Mezőkeresztes, Kács, Tibold* daróc, Sály, Harsány, Vatta, Ernőd, Muhi, Önöd. Ládpetri. Kiscsécs, Gi- rimes. Köröm, Börzék, Kesznyéton, Sajóhidvég. Hemádmémeti. Onga, Újharangod, Legyesbénye, Szerencs, Gsiskja, Bodrogkisfalud, Bodrogke- esztúr, Tokaj, Csobaj, Szemere. Sza- | laszend, Abaujdevecser, Novajld- G. Gy. i rány, Forró, mancs.-Repülő százasok a . — a közeljövőben Babits-emlékes tét rendeznek. Ugyancsak tervbevették további irodalmi estek rendezését. A népművelési osztály a továbbiakban helyi művészek felléptével * eszlrád műsorokat tervez. A rendezvények pontos idejéről, helyéről és részletes műsoráról értesíteni fogjuk olvasóin­kat. Értesülésünk szerint Miskolc vá­ros három zeneiskolája is megkezdi működését. Ugyancsak megkezdte próbáit a diós-győrvasgyári művész- együttes is. A megyei tanács népművelési osz­tálya is megkezdte a megye kultu­rális élete újraindításának szervezé­sét. Megindítják a vidéki öntevé­keny kultú fcsopor tok munkáját' valamint a keskenyfilmszüiházakban a-vsntsi:---------

Next

/
Thumbnails
Contents