Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1956-11-13 / 267. szám
Kádár János elvtárs beszéde a magyar néphez (Folytaié# Mt L oldatról.) Sokat foglalkoztatja ma a közvélemény egy részét a különböző pártők kérdése is. E kérdéssel kapcsolatban a következőket mondhatom. Nérti tudjuk máskép jövő feladataink megoldását elképzelni, mint úgy, hogy a legkülönbözőbb pártállásponton és világnézeten levő emberek részt és felelősséget kapjanak és vállaljanak az ország ügyeinek vitelében minden fokon. A legszélesebb demokratizmus, nemzeti összefogás, az igazi népfront-politika alapján, állunk és ennek megfelelően a Magyar Forradalmi Muníkás-Paraszt- konnány a szó legtisztább értelmében lesz nemzeti egységfront-kormány és az is marad. Népköztársaságunkban, a közügyek intézésében helyet és szerepet kapnak műid azok, akik e rendszer alapján állnak, de ki kell rekeszt end azokból mindazokat, akik népi demokratikus rendszerünkkel szemben ellenséges érzésekkel viseltetnek. A társadalmi munka széles területén pedig együtt kívánunk dolgozni mindazokkal a hazafiakkal, akik készek népünk legalapvetőbb közös ügyét, a béke ügyét velünk együtt védelmezni. Vannak emberek, akiket a Magyar Forradalmi Munkás-Parasztkonmánv megalakulása után kétség fogott el. hogy nem akarj ált egyesek ismét visszahozni a régi bürokratikus párt- és államvezetésii módszereket. Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy Magyarországon ma nincs egyetlen ember sem vezető párt, vagy állami poszton, aki a régi hibás politikát, vagy vezetési módszereket vissza kívánná állítani. De még ha akadna is olyan ember, aki a régi módszereket vissza akarná állítani, olyan ember már nincs, aki képe® is volna rá, mert a tömegek nem akarják a régi hibákat viszontlátni és kérlelhetetlenül elsöpörnék helyéről azt a vezetőt, aki ilyesmire vállalkoznék. A vezetés eltökéltsége, a régi hibák leküzdésére két példát akarok megemlíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottsága szombati ülésén határozatot hozott több tucat olyan ember ügyében, aki a Rákósi-klikfk politikái át kénviselte a pá;rt, társadalmi és állami élet vezető •pírjain. Ezeket a volt párt- és állami vezetőket arra köteleztük, hogv tériének vissza eredeti foglalkozásukhoz és dolgozzanak úgy, mint az állam bármely más polcára a termelésben, az építő munkában. Az állami vezetés bürokratikus és néptől elszakadt módszereinek felszámolása érdekében a kormány elvi határozatot hozott a minisztériumok és más állami főhatóságok ösz- szevonására, számuk csökkentésére, ideértve a volt államvédelmi hatóság felszámolását elrendelő belügyminiszteri végrehajtási utasítás is. amely már meg is jelent. El vagyunk tökélve a múlt hibáinak gyökeres felszámolására nem vezet közülünk senkit a bosszú áll ás szelleme és ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellenkezőleg, tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát bírva lehet csak vezetni és kormányozni hazánkat. Ez kötelességünkké teszi, hogy a dolgozók minden jogos kívánságát megvizsgáljuk és közöljük mindazt, ami a közérdek károsodása nélkül megoldható, megoldjuk. Tudjuk, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kérdés van, ezeket nem lehet egyik napról a másikra rendezni. Ezért elhatároztuk, hogy ha egy kérdés megoldásához még nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyíltan és kert elés nélkül megmondjuk. Felfogásom szerint nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekében cselekedjünk. A kormány november KM ülésén elhatározta, hogy legkésőbb január 1-i végrehajtási határidővel A műnk »béralapot fel kell emelni 10 százalékkal, mégpedig úgy, hogy az 1200 forintnál kevesebbet kereső munkások bérét 15 százalékkal, az 1200— 1500 forint között kereső munkások bérét 8—10 százalékkal fel kell emelni. Ugyanezen az ülésen elhatároztuk, hogy a gyermektelenscgi adót eltöröljük. Megerősítette a kormány a dolgozó parasztságot súttó beszolgáltatás! rendszer eltörléséről szóló korábbi határozatot is. Ezeken a rendszabályokon túl ma tovább nem mehetünk^ Ellenkező esetben az 1945—1946-os évhez hasonlóan pénzromlás, infláció kezdődne hazánkban, ez pedig nem a dolgozó javát szolgálná, hanem a szenvedéseit fokozná. A kormány határozatot hozott arra ia, hogy a harcok következtében hajléktalanná vált károsultak lakásíkérdésének mielőbbi megoldása érdekében az összevonás révén felszabaduló egyes minisztériumi épületeket lakás céljaira kell átr adni. Ugyancsak örömmel fogadta a kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságának azt a bejelentését, hogy a korábban irodáknak használt épületeket a kormányszervek rendelkezésére bocsátja azzal, hogy velük a dolgozók lakásigényeit segítjük kielégítem. A kormány látja a rendkívül felgyülemlett kérdéseket, de a tennivalókat nem lehet felülről varázsszavakkal megoldani, csak az egész nép összefogott erejével és munkájával. Segítsen a feladatok megoldásában a munkás, a bányász, a vasutas, a parasztember éppen úgy, mint a szellemi életünknek azok a képviselői: írók, újságírók, művészek, tudósok és diákok, akik a múlt hibáinak feltárásában oly jelentős szerepet játszottak. Külön fordulunk a budapesti dolgozókhoz. Budapesten még mindig előforduló orvlövészek, fosztogatás, rab-, lás és gyújtogatás felszámolása, a még mindig fegyverrel kóborlók lefegyverzése, a börtönökből kiszabadult bűnözők összes2edése, a lakosság életének és vagyonának védelme, a törvényes rend, a normális élet munkafeltételeinek teljes helyreállítása ma már nem annyira katonai, mint inkább karhatalmi és rendészeti feladat. Ennek gyors befejezéséhez azonban a lakosság önvédelmi segítsége is szükséges. A házak lakói a sok helyen már alkalmazott öntevékenységgel óvják saját házaikat, életüket és vagyonukat.- Né engedjenek házaikba fegyverrel kóborló idegeneket. Ha •lyenek mutatkoznak, fegyverezzék le őket és az így ös szedett fegyvereket éppen úgy, mint az utcán összeszedett fegyvereket adják át a legközelebbi magyar karhatalmi rendőr, vagy szovjet karhatalmi alakulatnak, Honfitársaim, dolgozó testvéreim! Igen súlyos napok varrnak mögöttünk és sok nehéz feladat megoldása vár mindnyájunkra. De ezek nem leküzdhetetlen nehézségek és nem megoldhatatlan feladatok. Hr a -ép legöntudatosabb férfiai é? női Példamutatóan "*11nak, kezükbe veszik néphatlrmmk v * ^mének és megerősítésének n-T,'ét. min^ nyáján egy akarattal műnké'** M- +unk, eddigi szocialista vívmányainkra támaszkodva kilábalunk a balokból és a múlt árnyai után tiszta, boldogabb, barátságosabb élet napja virrad népünkre. Örvendetes és biztató jelenség az is, hogy harcunkban nem vagyunk magunkra hagyatva. A testvéri szocialista országokban úgy, mint a * npKaüsta országokban, mi'Ilók és milMók figyelik aggódva, hogy lekflzd- jük-e az ellenforradalom hidráját. Hiszem, hogy igen és tudom, hogy már a nehezén túl vagyunk. A szocializmus hívei, valamint azok a nem szocialista, de az igazság és haladás ügyét őszintén szolgáló igaz emberbarátok, akik népünk javát akarják és nem a reakció íelülkere- kedését, nemcsak i*okorszr*nvvei néznek fe1énk az egész viiáscn. hanem kinyújtották segítő kezüket is. Értékes támogatást jelentenek számunkra a nyugati országOKból a Vöröskereszt útján hazánkba eljuttatott adományok is. Felhívásunkra a testvéri országéi egész sora vá- 1 aszóit márk. jelentős seeítM'?^ Az albán, a bolgár, a csehszlovák, a kínai, a lengyel, a mongol, a német, a román és. a szovjet szocialista országok kormányai jelentékeny segítségnyújtás» határoztak el és indítottak útnak- hazánk felé. Munkások, Parasztok, Értelmiségiek, Honfitársaim! Országunk és népünk nem egyszer volt már a maihoz hasonló *ú- yos he1^ ' n. Ezeken a nehézségeken népünk összefogott erejével, ’elkezdésével, forró hazaszeretetével még mindig úrrá lettünk. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány rendületlenül bízik népünk alkotó erejében és bizton hiszi, hogy sikeresen lektizdjük mai nehézségeinket is és győzelemre visszük a dolgozó nép űeyét. MESSZEHANGZÓ SZÓ* Nagyon sok beszéd hangzott el, sok rádiószózat, sajtótermék jelent meg az utóbbi időben a nép nevében. Vasárnap végre — legalább is úgy érezzük — olyan beszéd hangzott el Kádár János elvtárstól, amely nemcsak a dolgozó tömegek 10 és 100 ezreinek véleményét tolmácsolta. hanem megmutatja a kivezető utat ebből a nemzetsor- vasztó káoszból. Ez a minden mes- terkéltségtöl, politikai manőverezéstől mentes beszéd megnyugtatóan hat, csillapítja a felzaklatoit kedélyeket — és ideaeket — s azt mutatja — sajnos súlyos áldozatok árán —, megvalósul e hazáiát forrón szerető nép célja, váona. teljesülnek —• a nemzet awas** lehetőségeihez mérten — a legfőbb követelések. Emelik a kevésfizetésű dolgozók jövedelmét, menszabdít- ják a parasztságot a súfrtos beadási kötelezettségtől. törekedni kíván a kormány a lakásigények kielégítéséről. s most valóban őszinte baráti együttműködés valósul meg a szovjet névvel, olyan amely nem sérti a nemzet' önérzetet, a nemzeti hagyományokat. Minden józangondolkozásu ember megérti. meg tudja érteni ennél többet egyelőre nem kívánhatunk. Nem kívánhatunk, mert az utóbbi hetek eseményei, az ellenforradalmi akció, a hosszú napokig tartó munkátianság sokmilliárd forintos kiesést, károkat okozott. Es azok a dolgozók akik ezután sem akarják felvenni a munkát akarva, nem akarva csak tovább aka- dáb'O^zák a jogos követelések teljesítését. Sokezren ültek a rádió mellett, s hallgatták minden szót mérlegelve Kádár János elvtárs beszédét Sok, nagyon sok ember arca egyre jobban felderült, mert a beszédből következhetve kibontakozni látta a nemzet holnapját. — Úgy érezzük, ez igaz beszéd. Hisszük, hogy így jó lesz — mondották. S '•zek az emberek örikénvteUniil is 1d*ták a társadalom egészséges működésének kibontakozását, ösztönzést éreztek, hogy a nemzet jövőjének ková^solói közé tevékenven bekapcsolódjanak. Voltak olyanok is, akik jólesően hallgatták, hogy az ígéretek megvalósulnak, de az utóbbi évek rossz politikai veszté* sének, a nép hazug vezetőinek demagóg szónoklatai, az utóbbi hetek eseményeinek hatásúm ma még nem tudjiak bízni senkiben, nem látnak tisztán, nem látják a kiboii» takozás útját. Ezeknek az embz*> veknek a szívéhez is meg lehet ta- látM az utat. de nemcsak szavak* kai, hanem igaz demokratikm,, szocialista tettekkel. Nehéz, nagyon nehéz lesz nevű zetünket újból talpra állítani, meg-’ szabadulva' minden hibától, elindítani az új úton; a független, demokratikus, szocialista, baráti népekkel együttműködő Magyarország útján. Nehéz lesz a szívekről letépni a kiábrándulás, a fásult-» súg béklyóját, de a nemzet léte, jövője azt kívánja, nem lehet to* vább tétovázni. Hinni kell önma- gunkban. hinni kell e népben, amelynek ereje nagy tettekre képes. Hinni kell a nemzetben, hinni kell a jövőben, hinni kell az újjáalakított, a nép áruló vezetőitől megtisztuló pártban, hinni kell a> baráti népek őszinte támogató készségében Száz és ezer veszély érte már hazánkat. Évszázados rabság, gyalázat. forradalmak és ellenforradalmak tüzében megacélosodött népűnk az utóbbi hetek eseményeit is kiheveri. Kiheveri, de a megujhodó magyar nemzet soha ne feledje, s vezetői örök figyelmeztetésként lássák maguk előtt: * népet vezetni vagy felelősség, csak önzetlen népet igazán szerető, a nép ügyéért meghalni is kész veze- tők vállalko-zanak e posztra. A Kádár kormány politikája — bármilyen kritikus szemmel Is mérlegeljük — helyes. Maga Kádár elvtárs évekig szenvedett a Rákosi időszak alatt az ÁVH. fogságában, a saját bőrén érezte a Rákosi vezetés súlyos megpróbáltatását. Ez biztosíték arra. hony a nép iga# ügyéért küzd. Próbálniuk meg hinni ebben a kormánybanl De necsak hiagnünk. támogassuk is, hov>i megvalósíthassa helyes célkitűzéseit. célhoz vezethesse a so* kát szenvedett, százszor becsapott és megcsalt magyar népet1 Osbi ís’ván beszéde a maivar parasztsághoz Testvéreim, magyar parasztok! Hozzátok szólok ezekben a nehéz órákban. Veletek töltöttem az életemet a munkában, és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, ti vagytok a tanúi, hogy nem szakadtam el A szabadság és a béke védelmében Palmiro Togliatti elvtárs cikke — AzUnita november 6-i számából Azok, akik a -be nem avatkozást és szabadságot-« hangoztatják, miközben tehetetlen dühvei támadják a Szovjetuniót, jelenlegi ténykedéséért Magyarországon és a mi mozgrlmunkat, képmutatóik, akiket mi joggal megvetünk. Nemcsak hogy mindig Üdvözölték a katonai és politikai blokkok rendszerét, többségük mindig üdvözölt bármilyen fegyveres beavatkozást, ha az imperialisták részéről történt a nép erői ellen, ha célja a demokratikus fejlődés lehetőségeinek a megsemmisítése volt. Magyarországon az eseményék elejétől kezdve olyan fordulatot vettek, hogy azonnal világossá vált, hogy milyen irányba fognak elkerülhetetlenül fejlődni. Világossá vált, hogy végső céljuk a Szovjetunió és Kelet-Európa többi országai számára alapvető problémát jelent, komoly és fájdalmas problémát, annál is inkább komolyat és fájdalmasat, mert olyan pillanatban keletkezett, amikor az egész világon meginog a biztonság és a béke és senki nem tudja, mit hoz a holnap. Ennek ellenére a Szovjetunió óvatosan, sietség nélkül kezdett cselekedni. Amikor először fordultak a Szovjetunióhoz olyan kéréssel, hogy avatkozzék be a puccs megakadályozása érdekében, ezt megtette, de távolról sem teljes erővel. Mi több, ezzel a ténykedésével egyidőben ünnepélyes nyilatkozatot hozott nyilvánosságra, hogy nem kíván beavatkozni más országok belügyeibe, H*m kívánja megsérteni szuverénitásrukat. A Szovjetunió tárgyalásokat kezdett csapatainak kivonáséról. A csapatok kivonul? megkezdődött és a Szovjetunió kijelentette, hogv ezt azért teszi, hogy enyhítsen a helyzeten. Nos, mivel találta szembe magát a Szovjetunió egy pár nap múlva? Az anarchiával és a fehér terrorra^ olyan kormánnyal, — amelynek az összetétele két nap alatt háromszor változott meg, miközben egyre reakciósakba vált, olyan kormány lett, amely nem volt hajlandó a terroristák ellen bármit is tenni, llenkezőleg, ezek tehetetlenségét elősegítették a Minisztertanács elnökének hilhetétíai nyilatkozatai. Külföldről nyíltam fasiszta, fegyveres bandák özönlöttek az országban, ilyen bandáik alakultak az országon belül is, amelyek régi jelszavakkal, régi sötét zászlóikkal léptek fel, élükön olyan vezetőkkel, akik nyíltan arról álmodoztak, hogy magukhoz ragadják a már előkészített diktátori posztot így alakult a helvzet. Erről fogalmat lehet alkotni annak alapján, amit ellenséges táborhoz tartozó szemtanuk írnak, kezdve azzal a csirkefogóval, aki kijelentette, hogy a budapesti utcák lámpa vasára lábuknál fogva felakasztott munkásokat, kommunistákat r 'nlélni rettenetes látvány, de neki ez a látvány tetszik. Az, ami szükségszerűen bekövetkezett, a poétikai és osztályharc logikus fejleménye volt. Olyan pillanat következett el, amikor véleményem szerint a Szovjetuniót azért lehetett volna elítélni, ha ő — akit. egyébként másodszor kértek fel beavatkozásra — nem avatkozott volna be, méenedíg ezúttal teljes erővel acélból, hosrv űt- ’át állja a fehér terrornak és csíráidban elfojtsa a fasizmust, elfojtsa •i szolidaritás nevében, amely kell, hogy egyesítse az összes népeket civilizáció védelmére és mindenekelőtt azokat a népeket, amelyek '•^orip'Mrmus útj5’'- lép+ék. Nem hinnénk, hogy eSben a v^dé-chen ingadozás lenne tapasztalható a dolgozók között, mint ahogy nem volt ingadozás tapasztalható a reakciósok között, akik már a2t hangoztatták, hogy Magvarországon megint magadra emelték az ő zászlajukat* Lehet, hogy egyesek, akik a féktelen ellenséges propaganda hatása alá kerültek, ingadoznak, remegnek s hibákat követnek el. Majd megint visszanyerik a hitüket. Semmi különös és semmi új nincs abban, hogy a munkásmozgalomban akadnak olyanok, akik a dolgok lényegét csak néhány hónappal, néha néhány évvel később értik meg. Az események lényege világos. Igen keveset érnek azok a szavak, amelyeket Nagy Imre mondott, igen keveset érnek azok az emberek, akikből kormányait összeállította. Jelentősége csak a végső célnak van, amelynek irányában fejlődtek volna óhatatlan az események, hogy ha Magyarország munkásosztálya és népe nem kapott volna hatalmas erejű, döntő segítséget Nemcsak Magyarországról van szó, szó van rólunk is és egész Európáról. Nagy, igazi szándékait azzal leplezte le, hogy. minek után mindent megtett, hogy a zavart és bomlást növelje, nyugati beavatkozásira tett felszólítást, azaz háborúra hívott feL Ugyan mi masra került volna a sor, mint háoorűra, abban az esőiben, ha Magyarország nyiltan reakciós kormányzat hatalmába került volna? Megkezdődtek volna a határincidenseik, betörések, provokációk, a fegyveres összeütközésnek az az előkészítése, amit jói ismerünk. M'hyen nemzetközi szervezetek avatkoztak volna be, hogy rendet teremtsenek abban az főpontban, amikor az imperialista nagyhatalmak, illetve egyesek közülük azzal foglalkoznak, hogy szítiák a tüzet. A Szovjetuniónak most különösen kötelesséee megvédenie a béke frontjának minden állását, megakadályozni azt, hogy ezeket az állásokat áttörjék, vagy akár csak meg gyengítsék. — Ez kötél-♦séee nemcsak önmagával, nemcsak a Keiet-Euróoa országaival és népeivel, de velünk, az összes népekkel szemben is* tőletek akikor sem, amikor a kor* mányba, majd az elnöki tanács élére kerültem. Közöttetek jártam éfll ahol segíteni tudtam, segítettem nektek az elmúlt időkben, mikor abban a helyzetben voltunk, amelyről a dolgozó nép jogosan mondott súlyos ítéletet. És elítélte ennek a korszaknak politikai vezetését Kádár János miniszterelnökségével a mumkás-parasztkormány is. Ez a veletek való szoros együvétartozásom szólaltat meg most. Új lapot kell nyitni történelmünkben. Elszomorító* hogy ágyúk dörgése, fegyverek ropogása közben kellett felszámolnunk a múlt hibáit, tévedéseit, bűneit és romokon kell új életet kezdeni ebben a szegény országban. A mun- kás-parasztkormányt az az aggodat lom teremtette meg, hogy népünknek a szebb életért elindított forradalmi mozgalmán felülkerekedett as ellenforradalom és tönkre akarta tenni szocialista vívmányainkat. — Nagy Imre kormánya kezében végül már nem volt szilárd hatalom, s ro* hanvást olyan helyzet alakult ká* hogy végül is a régi urak. a reakció kezébe csúszott volna át az ország« Ebben az aggodalomban én magam is osztoztam. Ott voltam Nagy Imré- ék mellett végig ezekben a napokban és láttam, hogy mind sűrűbben jelennek meg közelükben, közöttük olyan emberek, akiktől sem az ipari munkásság, sem a dolgozó parasztság, sem a demokratikusan gondolkozó értelmiség jót nem várhatott. Valóban veszélyben volt a szocializmus minden eddig elért vívmánya. Kádár János miniszterelnök ismertette programját Ebben benne volt a régi bűnöknek az elítélése. A progrartf olyan munkaterv. amit ha megváló* sí tunk, akkor ebben az országban helyreáll a rend, a béke a városokban és a falvakon. Szocialista demofc** rácia, törvényesség, és munkás-paraszt hatalom lesz-. Ehhez magyar parasztok, a munka szorgalmas végzésével minden faluban a demokratikus községi élet megvalósításával, a nyugalom helyre állításé vall való határozott közreműködésiekké! fudtok most a legjobban segíteni. — Kérlek benneteket. így cselekedjetek! Fia a rend és a béke helyreáll. Kádár János prograrrnvilatko^ata értelmében meg fog indulni a falvakban is a szép. békesséees élet ami mind- annyiunk kívánsága. Érvényesülni fog — és én csak ilyenért tudnék veletek és értetek együttműködni —* egy emberséges, tisztességes, okot magyar parasztpolitika*
