Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1956-11-03 / 260. szám

A RÁKOSI-VILLA REJTELMEI XII. kerület Lóránt-utca. A sorom­pónak már helyét sem találni. De az út két oldalán még ott a tábla: Be­hajtani tilos! Nemrég még »nagy ember« lakott itt. Az ő védelme ér­dekében lezárva tartották az egész környéket. A iák mögött rejtett őr- bódéik. A hegyoldalban meghúzódó villák valóságos erődítmények. így élt »a magyar nép szeretett vezére, bölcs tanítója, drága atyánk, Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás elv társ«. Az erődítményeik között szerény kis villa. Alig tizenkétszobás. A ház előtt függőkért. Mellette hatalmas garázs. A villa tetején két antenna. Az egyik a televízióé, a másik a rö­vidhullámú adó-vevőé. Orosz, orosz, orosz ... A kapu nyitva. Belépünk. Csend üli meg a házat. Zaj nem hallatszik. Lépteink neszét felfogja a lépcsőt borító vastag, vörös szőnyeg. Nagy fogadóterembe érünk. A falak men­tén hatalmas könyvszekrény, köny­vekkel teli. Csupa orosz könyv. Né­hány magyar nyelvű is álcád közöt­tük, de mikor kezünkbe vesszük, csalódottan visszarakjuk, ezek _ is orosz könyvek — magyar fordítás­ban. A fedőlapok épek, az oldalakon egy gyűrődés sem látszik. Nem sokat forgatták őket. És mégis, hányszor hallottuk Rákosi szentenciáit az iro­dalomról. Úgylátszik, ezt olvasás nél­kül is lehetett# Nézzük a képeket. Orosz reproduk­ciók. (Hát még festőben sem akadt magyar?) Kiderül, hogy a képek tolóablaikra vannak szerelve. S mö­götte — legnagyobb fővárosi mozi is megirigyelhetné a tökéletesen fel­szerelt házi filmvetítőt. És a teker­cseken megint r ouc orosz feliratok. Szemünk kút-, /a néz körül. Vajon milyen meglepetéssel találkozunk még itt? Nem kell sokáig keresgélni, sőt talán sok is a látnivaló Közvet­len mellettünk televíziós készülék ez kivételesen nyugatnémet. A másik sarokban magnetofonos óriás zeneszekrény, amelyet az egyszerű ember csak a totó főnyereménnyel együtt álmodhat. A rádió tetején fényképalbumok, biztosan a ház la­kójának legkedvesebbjeiről — gon­doljuk, s valóban — Rákosit ábrá­zolja a lehető legváltozatosabb pó­zokban. . No de menjünk fel az emeletre is. A könyvtárszekrények itt sem hiá­nyoznak, de tartalmukban sem kü­lönböznek a földszintiektől. Szemben a bejárattal mindjárt magunkra vonja figyelmünket a gyönyörű ame­rikai zongora. Rajta váza áll, oldalán feltűnő R. M. monogramm. A szoba minden bútordarabján az ezüst tál­cák és szelencék sokasága, s mind­egyiken a két betű. Gyilkosok egymásközt Az íróasztalon szanaszéjjel hever­nek az iratok. Látszik, gyorsan távoz­tak, még annyi idejük sem volt, hogy az egyébként a ház lakójától rend­kívül nagyrabecsülit Pravda utolsó nap érkezett példányát felbontják. Nézzük csak, mit találunk a papírok között, Egy levélboríték nem sokat mond, de ebben az esetben igen. íme a szövege: Rákosi elvtárs, ezt a két lene­let reggel 8 óráig utasításokkal szerelném visszakapni. 948. Vili. 31. Péter Gábor Vajon miről szólt a két levél, ame­lyeket az e. ”ik gyilkos a másaknak küldött? Vajon kit kellett sürgősen hazaárulással vagy összeesküvéssel megvádolni? »Aki a tagsági könyvét elhagyja, vagy elveszti, azt ki kell zárni a párt­ból« — szólt a Rákosi-fogalmazta szigorú határozat. És megrökönyödé­sünkre most az az MDP-tagkönyv kerül a kezünkbe, amelynek aláírója azonos a tulajdonosával: Rákosi Má­tyás tapk"nyve. És mellette a fele­ségéé. Ennyire volt fontos neki a párt? No, de meg kell hagyn\ a tag- díjfizetésben nem erőltették meg magukat. 160 forintot fizetett — 40 ezer forint havi jövedelem mellett. (Erről a mammut-fizetósről saját szemünkkel győződtünk meg, mert a tökéletes adminisztráció még neki is kiállított fizetési szalagot.) Holland szivar, spanyol likőr, francia pezsgő ... És ki tudja még meddig sorolhat­nánk a látottakat. A ragyogó két fürdőszobát, mérlegekkel, bordás­falakkal felszerelve. (És ha véletle­nül túl sokat xlott le a tomamutat- ványok közben, máris rendelkezésre álltak a legkitűnőbb vitamin tablet­ták, amelyekkel tele voltak a szek­rények.) Egy újabb zenegép, még egy zongora. (Nyilván, négykezest »cárt játszani, de két zongorán.) És külön kell beszélni a ragyogó fehér telefo­nokról. amelyeket a kényelem ked­véért minden szobában felszereltek. Csupán egy gombnyomás és jelent­kezik a dolgozószoba, a társalgó, vagy a fogadó, a készültségi!), a személy­zet vagy a konyha. De nemcsak a berendezésben ál- mélkodhattunk. Megcsodáltuk a »Hoenson«-féle vastag holland sziva­rokat, az előttünk eddig még soha nem látott és ízlelt francia, spanyol és ki tudja még hány más országból származó likőröket, borokat, pezsgő­ket, konyakokat és más italfélesége­ket. Megtelünk. Nem bírjuk tovább nézni. Kifelé indulunk. Velünk üzem­ben Sztálin hatalmas arcképe v5gyo- rog ránk. De mellettünk fiatal nem­zetőrök magyarázzák lelteken, hogy ez a ház most a Nemzeti Kormány tulajdona. És vigyáznak minden da­rab .papírjába, mert ezek mind ^zü.k- ségesek a népgyilkos Rákosi bűnös­ségének teljes feltárásához : L B. Gy. — N. G. Megfélemlítés-lopás a Létay Jóssef-utcában Csütörtökön este 10 órakor Rácz Béla, L/évay Jözsef-utca 45. szám alatti lakásába két ismeretlen egyén kopogtatott be. Karjukon piros-fehér- zöld karszalag, kezükben revolver. Ráczék azonnal igazoltatták a két is­meretlent, azonban azok semmiféle igazolványt nem tudtak felmutatni. Miután beléptek a lakásba, a ház la­kóit a konyhába szorították, fegyvert szegeztek rájuk s a banditapár egyik tagja a szobákban mindent felforga­tott. A házkutatásra, mint mondot­ták, fegyverrejtegetés címén paran­csot kaptak, erről azonban írásos bi­zonyíték nem volt. A későbbiek fo­lyamán kiderült, hogy a két személy közönséges bűnöző, mert órát, arany ékszereket, pénzt tulajdonított el. S nehogy a ház' lakói a Forradalmi Ifjúsági Tanácsot értesíthessék, „ el­vágták a telefonzsinórt s annak kap­csoló rózsáját elvitték. A Forradalmi Ifjúsági Tanács tagjai a helyszínen vizsgálatot tartottak s a nyomozás erőteljesen folyik. Annyi már biztos, hogy házkutatásra semmiféle parancs nem volt. Ezért arra kérjük a lakos­ságot, hogy megfelelő igazolvánnyal el nem látott személyeket semmi címen be ne engedjen. A két személy leírása a következő: Az egyik 28 év körüli, magas, kerek­arcú, kellemes hangú fiatalember. A másik idősebb, valamivel alacso­nyabb, torzonibórz külsejű, mindket­ten viharkabátot viseltek. A fiatalon barna svájci sapka, az idősebben szürke kopottas kalap volt. Ha vala­ki felismerné a két személyt, azon­nal értesítse a Forradalmi Ifjúsági Tanácsot a Rudas László-utcán. FELTÁMADTUNK, U3RA ÉLÜNK Arra kérünk minden szociálde- ** mokratát, hegy folytassa lan­kadatlanul a pártépítés munkáját, támogassa a nemzeti bizottságokat és vegyen részt“ jószándékú munka-1 jában. Teremtsük meg újra ifjúsági szervezeteinket, a nyolc év előtt el­rabolt holmijainkat lehetőleg sze­rezzék vissza; A megalakult szerve­zetek címeiket a legelső adandó al­kalommal juttassák el hozzánk. Ugyancsak vegyük vissza vidéken is elorzott szakszervezeteinket, mint azt a fővárosban tettük, hogy ismét a dolgozók védőpajzsa legyen. Gyűjtsék erejüket paraszt tagtár­saink is, hogy reménytelenné tegyünk minden kísérletet a nagybirtok visz- szaállí fására. értelmiségi tagjaink is vegyék ki részüket azokból az erőfe­szítésekből, amelyek célja, hogy le ne térítsék az ország népét a gyó­gyuláshoz és emberi élethez vezető útról. Kisiparos és kiskereskedő tagtársa-* ink, akik 1945 után nagy erősségei voltak pártunknak, ismét legyenek pillérei újjáéledt mozgalmunknak. Azok a családok, akiknek politikai fogoly hozzátartozójuk még nem tért haza, helyi szervezeteink vezetőjé­vel közöljék sürgősen hozzátarto­zóik nevét. IV/J agyar munkás testvéreink l A L J szabadság útja megnyílt előt­tünk. Az ország népe keserves szen­vedések árán tanulta meg. hogy a jobb- vagy baloldali szélsőség csak pusztulást vagy zsarnokságot hozhat ránk. Védjük meg drágán szerzett szabadságunkat, építsük fel a sem­leges. demokratikus Magyarországod Kelemen Gyula } a Magyar Szociáldemokrata Párt főtitkára A z erőszak 1948-ban eltemette a ** Magyar Szociáldemokrata Pártot. Vezetőinek százait börtönbe, ezreit pedig internáló táborokba zárta a lelketlen önkény, árulóknak bélyegezve azokat, akik egész életü­ket az emberiesség szent ügyének és a szegények igazságának szolgálatá­ban töltötték el. Sokan közülük bör­tönben fejezték be életüket, fájda­lom. sokan követték közülük a sírba Szeder Ferencet, a magyar földmun­kásmozgalom régi vezetőjét. f)emi élünk újra, mi feltámad- tünk. A szervezett munkásság százezrei, akik ökölbe szorított kéz­zel szenvedték az elnyomás keser­veit. ma felszabadult lélekkel, lelke­sen építik újjá országszerte a Ma­gyar Szociáldemokrata Pártot. A magyar dolgozó milliók, akiket a legkegyetlenebb tőke sem zsákmá­nyolt ki olyan alávaló módon, mint az utolsó nyolc esztendő uralkodói — azt hazudva, hogy a dolgozók nevében kormányoznak —, mast ezek a milliók elszánt lelkesedéssel építik naggyá a . munkásszolidaritás fellegvárát. Ifjak, akik még tegnap véreztek a szabadságért, asszonyok, akik a hajnali órákban hóban, fagy­ban hordozták síró gyermekeiket munkahelyükre, hogy utána hajszolt munkában, férjeikkel együtt se ke­reshessenek annyit, amennyi ember- céges megélhetésükhöz elegendő lett volna, a koldusfilléreken tengődő, egy élet munkájában megrokkant öregekkel együtt, lelkesen emelik fel a szabadság véres lobogóját. S védik a lefolyt harc tisztaságát min­denkivel szemben, aki azt bosszú­vágyból. vagy egyéb okból beszeny- nyezni akarja. ' Farkas Mihály és társai élnek Magasrangú államvédelmi tisztek repülőgéppel akartak megszökni Lelarlózfatták az Igazságiigyminisztér um titkárságának vezetőiét Az utóbbi napokban különböző hí­rek terjedtek el arról, hogy Farkas Mihályt, Farkas Vladimírt és társait a forradalom meggyilkol'.áik. Hogy kellőképpen tájékoztatni tud­juk olvasóinkat a valóságról, felke­restük a Legfőbb Ügyészség Forra­dalmi Bizottmányt, amely informálta lapunkat a Faikas Mihály-ügyről és válaszolt munkatársunk kérdéseire. * * Nem kerülik el a felelősségrevonást A Bizottmány tájékoztatója szerint mind a börtönparancsnokság, mind a Legfőbb Ügyészség a legnagyobb éberséggel vigyázott arra, hogy a for­ÓNOD VÁRI M KLÓS: Naplóm mmUiUIUiUiLUlUULUIIliHIIIIUII!!III!llllllillUt!!flllltlllllll!l!lU!!l{llltU!l!lllll lllllllIllliiilllllIIIHinHtl! III, OKTÓBER 24. SZERDA A pesti forradalom most már láz- bahozta a várost. Mindenki a rádió mellett van, s idegesen várja az újabb híreket. Hamarosan megtudjuk, hogy Nagy Imrét a Minisztertanács elnökévé választják, Gerőt pedig — utolsó kí­sérletképpen — megerősítik elsőtit- kári tisztjében. A pesti forradalom egyre jobban szétterjed. Kihirdetik a statáriumot, s megdermedve hall­juk, hogy szovjet egységeket vonnak össze, s hívnak be az országba a fel­kelők leverésére. Különkiadást készítünk, de a nyomdában áll a munka. Nem tud­nak dolgozni a nyomdászok, s az izgalomtól nem tudunk írni mi sem. Megáll kezünkben a toll, s állunk némán, tehetetlenül a rádió előtt. S akármerre nézünk, akármerre me­gyünk,. Miskolcon mindenütt csodál­kozva csoportosulnak az emberek. A forradalom szele már megérintett bennünket, ott söpör az utcán, ott kavarog a gyárakban, üzemekben, az egyetemeken, az iskolákban, s ki­törni készül. A szerkesztőséget katonák biztosít­ják, kézigránátokkal, gyorstüzelésű fegyverekkel. Akármerre nézünk, akármerre lépünk fegyverekbe és lő­szerekbe botlunk. Lelkünket bizony­talanság szállja meg. A Kossuth rá­dió nem mond igazat, telefonon nem tudunk a pestiekkel ’beszélni. A Táv­irati Iroda híreit ávósok ellenőrzik. Nem tudjuk az igazat. Nem tudjuk, Stogy valóban a nép kelt-e fel Pesten vagy valami néptől idegen támadás van kibontakozóban? Délután civilbeöltözött államvódel- misták lepik el a szerkesztőséget. Ellenségesen tekintgetnek az ittlévő katonákra, gyilkos szemekkel tekint­getnek ránk és élasretöltött piszto lyokat mutogatnak, ha kimegyünk, vagy bejövünk a kapun. Lehetetlen helyzetbe kerülünk. Látjuk, és tudjuk, hogy a katonák az első pillanatot várják, hogy neki­ronthassanak • a befórkőzött ávósok- nak. Szinte nem merünk kilépni a szobából, mert, érezzük, hogy minden pillanatban lövés dördülhet. Ná­lunk nincsen fegyver*, s a folyosón itt is — ott is ávós léptek hangza­nak. Ügy uralják a szerkesztőség épületét, mintha örökké itt lettek volna. S úgy vigyáznak minden lépé­sünkre, mintha az életük függne ettőL Bizonytalankodunk, s nem tu­dunk leírni egy épkézláb mondatot. Az első különkiadásunkba nem tu­dunk mást tenni, mint a rád'óban elhangzott nyilatkozatokat, pedig ezzel nem sokat használunk a forra­dalomnak, mert. ezeket a nyilatkoza­tokat még Gerő Ernő és Hegedűs András diktálta. A nyomdában a két-lapos külön­kiadás második oldalára önálló szer­kesztőségi cikket akarok szerezni, de a betelepedett ávósok megakadályoz­nak ebben. Figyelik minden lépésün­ket és szinte minden nyomdászra jut belőlük egy. Hallgatják a rádiót, becsmérlik a kormányt, megjegyzé­seket tesznek Gerőre és figyelik, hogy mit felelünk erre mi? Érezzük a hangulaton, érezzük a levegőben, látjuk az embereken, hogy valami nagy-nagy vihar van kitörőben. ... Ezen az estén a miskolci egy e­temisták úgy határoznak, hogy nem vonulnak fel másnap, de később megváltozik a helyzet. Kilenc óra felé szovjet egységek vonulnak át Pest irányába a városon. A Szemere-utcán csoportosulás tá­mad, s nagyon nehezen sikerült szét­oszlatni az embereket. A Glószban is csoportosulásra kerül sor. Itt is — ott is szovjet autók bukkannak fel s tartják rémületben az embereket. A szerkesztőségbe hír érkezik: Gero Ernő elolvasta az újságot, amelyben a megye, az ország és a magunk nevében visszautasítottuk beszédét. Azon a napon történt ez, amikor ct elsőtitkári minőségében megerősítették. Gerő Ernő, hogy ár­talmatlanná tegyen bennünket, a kö­vetkező parancsot adta ávós pribék­jeinek: »A miskolci újságírókat azon­nal le kell tartóztatni és börtönbe kell vetni. Az újságot be kell szün­tetni és a megjelent 24-i lapot el kell kobozni. Földvári Rudolfot, a megyei pártbizottság titkárát szintén le kell tartóztatni és statáriáüs bíróság elé kell állítani.« Mielőtt azonban szerkesztőségünk­ben tartózkodó ávósok erről tudo­mást szereztek volna, fni azonnal el­hagytuk a szerkesztőséget. A gyilkos parancsról csak néhányan tudtunk, nem mondtuk meg a többieknek, fő­leg az újságírómőknék, hogy el ne veszítsék fejüket. A hír engem és Boda Istvánt rettegésben tartott. Ezen az éjszakán nem aludtunk, figyeltünk minden neszre. A parancs teljesítésére nem került sor. Mire az hivatalosan Miskolcra érkezett, itt feltartózhatatlanul és megállíthatatlanul kitört a forrada­lom. (Folytatjuk.) radalmi eseményekkel kapcsolatban Farkasék meg ne szökhessenek, vagy kárt ne tehessenek magukban. En­nék köszönhető, hogy Farkas Mihá- lyék élnek, s nem tudják elkerülni á felelősségrevonást. Munkatársunknak arra a kérdésé­re, hogy Gerő Ernő és társai felel­nek-e majd a forradalom kirobban­tásáért, százak és százak meggyilkol­tatásáért, a Bizottmány azt válaszol­ta, hogy az említett személyek magatartá­sa és tettei nem maradhatnak felelősségrevonás nélkül. Gátolja azonban a nyomozati adatok összeszedését az a tény, hogy Gerőék ismeretlen helyen tartózkodnak. — Mi történik a letartóztatott és jelenleg is börtönben lévő államvé- deknistákikal? — volt munkatársunk következő kérdése. — Kollektív felelősségrevonás nem volna helyes, hangzik a válasz. Egyelőre katonai fogolyként kezelik őket, mindegyik ügyét alaposan ki­vizsgálják, s akinél bűncselekmény forog fenn, azzal szemben a törvény legteljesebb szigorát alkalmazzuk. Egyébként az elmúlt nap jelentet­ték a Legfelsőbb ügyészségnek, hogy a szolnoki repülőtiszti iskola derék növendékei nyolc tiszt, — magasrangú államvédelmi tisztet tettek ártalmatlanná, éppen ak­kor, amikor a gyilkosok repülő­géppel akartak kiszökni az or­szágból. A tisztek Szolnokon vár­ják megérdemelt büntetésüket. Indul-e eljárás azokkal szemben, akik a forradalom viharos napjai alatt népellenes bűntettet, vagy res­taurációé cselekményeket hajtottak végre? — így hangzott a következő kérdés, amelyre azonnali példával felelt a Bizottmány. A titokzatos csomag Éppen tegnap délelőtt tartóztatták le Nádas Andrást, az Igazságügymi­nisztérium titkárságának vezetőjét? Nádas — a gyanú szerint — állam vé- delmistákat akart,' vagy bujtatott is a minisztérium épületében. Az elmúlt nap este Nádas egy csomagot vitt be a minisztérium épületébe, s azt ott elrejtette. Szerdán reggel az egyik szerelőmunkás felfedezte, hozzá akart nyúlni, abban a pillanatban azonban Nádas András két lövéssel leterítet­te a szerencsétlen embert. Nádast azonnal előzetes letartóz­tatásba helyezték. Ügyében % vizsgálat tisztázza majd a körül­ményeket. A feltevés azonban az. hogy a volt titkársági vezető — ki maga is szelle­mi irányítója volt a minisztérium túlzóan baloldali álláspontjának —• civilruhát akart becsempészni az ál­tala bujtatott államvédelmistáknak; Minderre azonban maid a vizsgálat ad pontos választ. Csak megbízhatóknak fegyvert Kéri a Bizottmány hogy forradal­munk tisztaságának megőrzése érde­kében különleges gonddal ügyeljenek a rendre, a munkástanácsok pedig csak megbízható, általuk ismert egyé­nek kezébe adjanak fegyvert. D. Szabó László, ÍME engedjük: Meg akarják semmisíteni a káderlapokat Üzemekben, hivatalokban a dolgo­zók munkalehetősége, kenyere a káderlapok adataitól volt függővé téve. Ezeket az adatokat a hétpróbás sztálinisták szedték össze és vezet­ték rá a káderlapokra kiépített spic­lirendszerük felhasználásával. Az érdekelt kádea*esek most el akarják tüntetni bűnös munkájuk bizonyítékait. Tudomásunkra jutott, hogy na­gyon sok helyen vagy egyéni akció­képpen vagy pedig ez ideiglenes for­radalmi tanács kompromittált tag­jainak segítségével, meg akarják semmisíteni ezeket a káderlapokat. A forradalmi tanácsok kötelessége, hogy a hazugság rendszerének ezen aljas dokumentumaiba az érdekeltek részére betekintést engedélyezzelek és a káderlapokat az igazolási eljá­rások befejezésének időpontjáig őri­zetbe vegyék.-----------o---------­a bécsi kormány eltanácsolta Nagy Ferencet Nagy Ferenc, volt magyar minisz­terelnök a magyar események halfá­iéra Párizsból Bécstoe utazott. A bécsi kormány eltanácsolta az osztrák fővárosból, az osztrák áuam gességére hivatkozva.

Next

/
Thumbnails
Contents