Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1956-11-03 / 260. szám

4 ESZ ASM AGY ARO ttS ZAG Szombat, 1955. november 3. Kádár János: Fogiunk össze a magyar liiggetlenség, a magyar szabadság diadaláért! Kádár János rádióbeszédében töb­bek között a következőket mondta: Történelmünk e nagyszerű, de sú­lyos órájában felihívunk minden ma­gyar dolgozót, akit a nép és haza oda­adó szeretető vezérel, hogy csatla­kozzon pártunkhoz, melynek neve: Magyar Szocialista Munkáspárt. A párt mindenekelőtt az Öntuda­tos munkások támogatására számít, mert a munkásosztály szocialista célkitűzéseit vallja magáénak. A párt tagja lehet egyéni jelentkezés alap­ján minden magyar dolgozó, aki magáévá teszi az előbbi elveket és nem terheli felelősség a Rákosi-klikk bűnös politikájáért és uralmáért. Várjuk mindazokat, akiket a múlt­ban. visszariasztott a szocializmus szolgálatától Rákosiék népellenes politikája és bűnös vezetése. A »párt szervezésének megindítá­sára, ügyeinek intézésére és a párt­alapító országos -kongresszus 'legsür­gősebb összehívására előkészítő bi­zottság alakult, melynek tagjai Do­náti! Ferenc, Kádár János, Kopács Sándor, Losonca: Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szám, A párt lapot ad ki, melyír Népszabadság. Munkások! Parasztok! Értelmisé­giek! Az új párt, az MSZMP részt vál­lal a függetlenség és a demokrácia megszilárdításáért vívott harcból, küzd népünk szocialista jövőjéért. Tisztán áll előttünk, hogy soha nem volt nagyobb szükség a demokra­tikus erők összefogására, mint most. Azzal fordulunk az újonnan alakuló demokratikus pártokhoz, elsősorban a másik munkáspárthoz, a Szociál­demokrata Párthoz, hogy minden erővel, a kormányzat megszilárdítá­sával küzdjük le a fenyegető ellen- forradalom és a külső beavatkozás veszélyét. Népünk vérével bizonyí­totta, hogy rendületlenül támogatja a kormánynak a szovjet erők teljes, kivonására irányuló követelését. Nem akarunk tovább függőséget! Nem akarjuk, hogy hadszíntérré váljon az ország! Minden becsületes hazafi­hoz szólünk! Fogjunk össze a ma­gyar függetlenség, a magyar szabad­ság diadaláért Szabad vallásoktatás az iskolákban Az Oktatásügyi Minisztériumban megválasztották a nemzeti .orradal- mi bizottságot. A bizottság határoza­tai szerint a pedagógusok rendsze­res iskolai munkájukat csak akkor kezdik meg, ha a szovjet csapatok elhagyták hazánk területét, ösz- szegyűjtik forradalmunk emlékeit, igyekeznek a sérült, romos is­kolaépületeket rendbehozni, A tanügyi reform kidolgozásától füg­getlenül a vallásoktatást a szülők szabad akarata szerint biztosítják, az orosz nyelv kötelező oktatása he­lyett szabadon választható oktatás tárgyát képezi, megszüntetik a tanu­lók és pedagógusok túlterhelését, el­ismerik és biztosítják az egyetemek és ifjúsági szervezetek súlyos har­cok árán kivívott autonómiáját. ——oOo ■1 — Védjük szabadság hai cunk ereklyéit Ne engedjük elveszni és el­pusztulni nemzeti szabadság- harcunk ereklyéit. így kérjük — többek között — azt a nemzeti­színű zászlót is, amelyet a már­tírok vérébe mártva vittek ki a gyár munkásaihoz, juttassák el a múzeum igazgatóságához. Miért bujkál a ssirmabesenyői volt tanácselnök ? A Hegyei Munkástanács elnökének előszobájában várakoz- xunk, amikor belépett egy öreg kucs­máé ember és a következőiket mondta a munkástanács egyik tagjának. — Kérem a^ert jöttem, hogy el­mondjam: a volt szármabesenyői ta­nácselnök elszökött a faluból és itt i bujkál Miskolcon a nép haragja elől gépfegyverrel és nemzetiszín kar­szalaggal. Akadályozzák meg, hogy valakiben kárt tegyen, vagy bejusson valamilyen pozícióba, mert nekünk ilyen ember nem kell.; i A beszélő nevét nem tudom, de nem is fontos. Szavai indítottak ar­ra, hogy utam Szinmabesenyőre ve­A volt tanácselnök sza- üontai János háza főútvonalon épült nem is olyan régen. Kívülről még vakolatlan, s az egyik ablakszemet kő zúzta be. Magas, barna asszony nyit ajtót. — A férjem nincs itthon, pénteken elment Miskolcra a járási tanácsra. Hirt nem tudok róla, azóta sem lát­tuk — Az asszony szeme duzzadt a Bírástól. Mellette 15 éves fiú áll, első gimnazista, riadtan figyéL — Az ablakot kővel verték ránk néhány nappal ezelőtt, s azóta sincs nyugtom, mert nem ezt érdemeljük ■— s az asszony szeme újra megtelik (könnyel. A szoba ahová a követ, vagy köveket dobták üres, frissen festett A másik szoba van berendezve, az is nagyon egyszerűen. — Nem csinált az ón uram semmit, csak ilyenkor mindenki tücsköt bo­giarat összebeszél. Ezt a házat meg- lkoplalibuk. Egy régit bontottunk le, s még 23 ezer forint adósság van rá. Ezért vállaltam mosást, volt olyan hónap, hogy 2 mázsa ruhát is 'kimostam a katonákra, 5 forintot fi­zettek kilójáért* ír A szirmabesenyöi tanács­iháza a novemberi hóesésben messzi- aől kihaltnak, üresnek látszik. De az ddevezető utón friss lábnyomok árul­kodnak az ellenkezőjéről. Itt dobog most a falu szíve. A tanácselnök szobájában van a forradalmi bizott­ság és jónéhány gazda, akik azelőtt csak adó vagy begyűjtés ügyben tet­ték ide a lábúkat, vagy még akkor sem. Török János középpanaszt viszi a szót. *— Szalomtai nem a nép embere volt. Kilenc $s fél hold föld után 60 mázsa terményt és 8 ezer forint adót sóztak a nyakamba. Eljöttem hozzá: János segíts valamit! Elutasított. Nyögtem a nagy adót és hallgattam. De most elmondok egy másik esetet is. Egyszer hivattak ide a tanács- házára. Az ÁVH emberei ültek itt és jugoszláviai rokonaim felől vallattak. Végül azt mondták, nem lesz semmi bajom, ha megszervezem a termelő­szövetkezetet. Hát én nem szervez­tem meg. Azt mondtam, itt vagyok, tegyenek vélem amit akarnak, de tszcs-t nem szervezek.­Most másik idős parasztember be­elmökhöz, rimánkoditam, csak egy he­tet várjanak, mindent pénzzé teszek, ne vigyék el a jószágot. Azt felelte, nem vállalok érted felelősséget. A te­henet elvitték, ráadásul beadás elleni izgatásért 6 hónapot ültem is, — mondja Kollár András. — Ne jöjjön vissza ide Szalontai János, nem hiányzik nekünk. Mikor a forradalom tombolt, a falu népe felvonult, kértük tegye lé a nemzeti- szín zászlót, nem tette ki, nem állt a nép mellé. Kiskirály volt, s ha mer­tünk szólni az ÁVH-val fenyegető­zött. — Nem akarjuk, hogy ilyen em­berek irányítsák a nép sorsát. — Nem vagyunk bosszúállók, hi­szen olyan nagy bűne -nincs, nyugod­tan visszajöhet, nem bántjuk; így zajlik a beszélgetés, felszakad­nak talán utoljára a régi sebek, s csak azért nem fájnak, mert gyógyír már van rájuk. — Nem kell a boeszúállás, a vissza­vágás, elég vér ömlött Pesten, mi már megbékéltünk. — mondja Török Já­nos. S amíg odakünt az első no­vemberi hóesés vastag, puha szőnyeg­gel borítja a világot,! itt bent a do­hányfüstös szobában a falu dolgairól beszélnék okosan, hozzáértően. A le­gelőt, a tartalókföldeket veszik szám­ba, meg a vetésforgót. Ki gondol már a bosszúra? Talán egy-kettő, de az is elvétve, hiszen a múltban elkö­vetett hibák zöméért nem lehet Sza­lontai Jánost elmarasztalni, de az em­bertelenségért, a Msikirályoskodásért igen. S ha bizonyítani alkarja, hogy valóban a nép emberé,' akikor’ ’ álljon oda emelt fővel a falu elé, hibáit be­látva és megbánva, de ne bujkáljon másutt, mert ebből sokkal több kára származik, mint haszna. KECSKÉS RÓZSA Elfogták as Állami Áruház rémét Néhány nappal ezelőtt a forrada­lom kitörésekor a munkások, az egyetemi ifjúság a forradalmi tűz hevében több elítéltet szabadon- bocsátott a börtönökből. Ezek közül többen már a Forradalmi Ifjúsági Tanács felügyeletében vannak. A tegnapi nap folyamán a lakosok és a munkásőrség ébersége nyomán a Forradalmi Ifjúsági Tanács őrizetbe vette Bán Károly mezőkeresztesi la­kost. Az őrizetbe vett már nyolc eset­ben vesztett rajta lopáson. Szabadu­lása után ismét régi mesterségéhez, a rabláshoz, lopáshoz fogott. Szerdán délután a miskolci Állami Áruházban különböző manőverek révén egy bőrmellényt és egy lóden- kabátot lopott. A nemzetőrség tagjai azonban lefülelték a közveszélyes fosztogatót s így ismét az őt meg­illető helyre került. hírek AZ ELSŐ HÓ Tegnap reggel lehullott az első hó. Vékony talcarója fehérré vará­zsolta e véráztatta magyar földet. Piros után fehér szín, s a zöld a szívünkben lakozik, reményke­dünk. Reménykedünk egy igazabb magyar élet után, mert e dolgos magyar nép végre megérdemli, hogy ezeréves történelme során egyszer a maga ura lehessen hazá­jában. Nagyon megérdemled, né­pem, s ura is leszel, mert önön magad szabadítottad fel, nem vagy lekötelezve senkinek, nem tartozol hadával senkinek. Tegnap reggel lehullott az első hó. Karácsony közeledik. Piros után fehér szín. S a zöld szívünk­ben lakozik, reménykedünk, hogy mire meggyúlnak a gyertyák fenyőfán és szikrázni fognak a csil- lagszórók: béke lesz. BODA ISTVÁN — A DIÓSGYŐRI Városi Kór­ház igazgatósága hálás köszönetéi fejezi ki Aszaló, Mezőnyárád, Sza- laszend, Sajókaza és Tiszaeszlár hazafias dolgozóinak a kórháznak nyújtott élelmiszer adományokért. — A Borsodmegyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ köszönetét fejezi ki a Bor- sodvidéki Gépgyár dolgozóinak, hogy a lakosság zöldség-gyümölcs, burgo­nya zavartalan ellátásában áldozat­kész munkájukkal nagy segítséget nyújtottak. A nagy mennyiségben be­érkező adományozott árú szétosztásá­nál kérik a további segítséget; — A megyei kórház összes osztá­lyain a sebesültek látogatása a ren­des látogatási időn kívül, naponta déli 12—13 óra között van. Rend­kívüli látogatások" csak az Igazgató­ság engedélyével történhetnek. — Godó Istvánné született Kispál Erzsébet elveszett munkakönyvét megtalálták, azonnal jelentkezzen ér­te a Rudas László utcai Forradalmi Ifjúsági Tanácson. — Én voltam az elrettentő példa. A tanácselnök azzal riasztott minden­kit „Vigyázz, úgy jársz, mint Kollár András’4. Adótartozásom volt. Lefog­ytak a tehenet, Elmentem a tonács­KERÉKGYÁRTÓ BERTALAN: 1955 ŐSZÉN A napcsökolta Biihkhát aranyát kincsosztó kedvvel szórta szét az ősz. Bűvölten áll meg bokornál, fánál, s a haldokló lomb ravatalánál, nyársiratgató könnyet ejt az őz. hnádságos, nagy áhitat borong kis madár színek nagy békéjében és gyászdalt zsibong a láthatatlan parány élet a számlálhatatlan haAálbaszépüU aranylevélen. A nagy mindenség Alkotójának végtelen gazdag lelke most temet. Megadó fenség minden alkotott csak az emberszív fáj, szomorodott megnyomorított önsorsa felett * » « A múlásban is gazdag, szépséges Büikkerdő alól füst és pernye száll: keserű, szennyes acélszívével — halálos harcban teremtöjével győzelmes kéjjel dübörög a gyár ? % % És a gőgjében önbálványozó elbukott ember vesztve már a célt: torpanva áll a tények falánál a csődbement terve ravatalánál eszelős kínban üti az acélt. A gondviselést Mimi erőtlen s önerejében megcsalatkozott bérrobot ember jajdulna égig, ha beismerné — lélekf evekig —, hogy Isten előtt le a kalapot. De a szépséges Bükkerdők alól száműzték Istent nagy akarnokok. Meggyógyítottak mindent, ami fájt; üdvözítettek koldust, proletárt munkásmegváltó prédikátorok. És a megváltott, víg proletárok — átkozott lelkek kínjában égve egy útra értek a szenvedőkkel, s szomjaznak, vágynak a fityma gőggel megcsúfolt Isten szeretetére. Hiába zúgnak dalt a traktorok, s szaggatnak ugart mély szántó ekék. Száz kohó önthet százszor több acélt: izommal, angyal hajszolni a célt, lélektelenül — hitvány dőreség! A lélektelen anyagimádat nagyTd.hu útján kárhozat a. vég; keserű, szennyes az élő élet, s fondorkodhat agy, sátán igézet: kiábrándult és csömör lőtt a nép. Hihető-e, hogy vannak emberek, családok, népek, akik ezt várják? s állatin aljas lélekgyilkosok Vagy ebben élnek, ebben boldogok azért születtek, hogy ezt imádják? Jgazul osztott földi javakért hevülő lélek megcsalt, préda lett. Soha nem ismert igába gyűrve terror ostorral hajszolva, nyűve megtöretett és megsorvadt a test S a miatyánkos napi kenyeret kohókba dönti acélnak a terv, s hoav a rontásra rontást tetézzen Ids Judásolcnalc nagy Judás-pénzzel édesített a honfiú keserv. S az Isten-áldott kincses Bükk alatt arany ló erdők puha tövében; testben, lélekben koldussá fosztott ember sorvad a szertefoszlott szabadságálmok végkeservében * » « Gazdagtermésü. szép nyarak után szükségbe embert hogy visznek csődök. megüzenik azt igazul, szépen — bíborírásos aranylevélen — az emberszánó, irgalmas őszök. És a próbáltak millióinak nincs kétsége már, mi az üzenet, miért oly esett, könnyes az ember, amikor épít, versengve termel, s miért gazdag az ősz, amikor temet. Minden emberi alkotásoknál, mely csak létezik időben, térben, nagyobb-e a bíbor aranyvégtelen a több alkotás és cél vagy egyetlen földre zizzenő hervadt levélben. A napcsókolta Bükkhátra gazdag aranyszőnyeaet terít az ősz; s az emberből csak sóhajtás szakad: Istenem, milyen boldog és szabad a lombsirató, könnyesszemü*őz . . . — Az Ingatlankezelő Vállalat mun­kás tanácsa felhívja azokat a bérlőket, akik még lakbéreiket nem fizették be, hogy haladéktalanul fizessék be a szokásos módon. ' — A megyei munkástanács katonai bi­zottsága felhívja a járás, valamint a köz­ségi munkástanácsok bizottságát, hogy a határőrség a megyei katonai bizottság mellett van. Ezért önkényes intézkedése­ket a határőrség felé ne foganatosítson. Amennyiben ezen felhívást nem tartják be, úgy az il'etékes szerv felelősségre les:: vonva. Megyei katonai bizottság, Koós István elnök. — Az Északmagyarország csütörtö­ki számában megjelent „Megalakult Miskolc város Nemzeti Bizottsága“ című cikikel teljes egészében egyet­értek. Kifogásolom azonban — mun­kás társami nevében — hogy a cikk­ben. feltüntetett „legkiválóbb4’ jelzőt töröljék belőle, mert ez a szó egyál­talán nem felel meg a valóságnak. Monoki Sámuel Miskolc, Játékszövet­kezet munkástanácsának elnöke. _ Az Ipari Villanyszerelési Vállalat miskolci részlege kéri dolgozóit, hogy folyó hó 5-én, hétfőn reggel 10 órára a központban Ady Endre u. 7. sz. alatt a munkástanács megválasztására jelenjenek meg. — A P»m. Villany és Épületszerelő Vállalat munkástanácsa a szabadság- harcosok hősi halált halt hozzátarto­zóinak megsegítésére gyűjtést ren­deznek. Idáig 6700 forintot gyűjtöt­tek. _ A megyei munkástanács közellátási csoportjának közleménye: Kérjük azokát a vidéki családokat, amelyek termény­készlettel rendelkeznek, hogy termény­raktáraink készleteiből ne igényeljenek. — Kérjük parasztságunkat, hogy támogas­sak a szabadfelvásárlást és a szerződéses termelést úgy a mezőgazdasági termékek, valamint az állatfelvásárlás terén. — Ré­paszelet korláttá!': mennyiségben áll ren­delkezésünkre a szerencsi cukorgyárban. Állami gazdaságok, tsz-ek, egyéni gazda­ságok, hizlaldák stb. vegyék igénybe. Apróhirdetések Eladó Íróasztal, kihúzható asztal, fehér márványlap. Bővebbet Forró, kántornál.; 6663 Magános férfinek szállást adok. Zöld irhabunda középtermetre és 4 méteres vastag gerenda eladó. Rácz Ádám u. 25, szám. 6667 Konyhabútor eladó. Martintelep, Dráva. utca 23. sz. #67# Konyhabútort kisiparostól, fizetési böny- nyítéssel. Budapest, Üllői u. 5. (Kálvjn térnél). 2462 Fájdalommal tudatjuk, hogy SZOBONYA JÓZSEF 59 éves korában elhunyt. Temetése ma délután 2 órakor a Deszka te­mető ravatalozójából. Gyászoló család. Mindazoknak, akik szeretett fér­jem, illetve édesapátok CSEPREGHY JÄNOS temetésén megjelentek, sírjára vi­rágot helyeztek, ezzel fájdalmun­kat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. Gyászoló család. Mindazoknak, akik drága halot­tunk Id. KRMANN JÁNOS temetésén megjelentek, sírjára vi­rágot hoztak, ezzel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mon­dunk hálás köszönetét. \ gyászoló család. özv. Kováts József né Nagy Ludo- vika, neje, úgy a maga. mint gyer­mekei, testvérei és rokonsága nevé­ben tudatja, hogy a felejthetetlen ió férj apa. nagyapa, testvér és rokon id. KOVÄTS JÓZSEF nyug. MÁV. s. tiszt a Mindszenti temető gondnoka nov. 1-én életének 80., házasságá­nak 54. évében váratlanul elhúnyt és szerető jó lelkét visszaadta Teremtő} ének. Drága halottunk temetése ma délután 2 órakor lesz a Mindszenti temető kánolná*Aból. A gyászoló család. ÉSZAKMAGYARORSZAG A Borsod megyei munkástanács napilapja A megye dolgozóinak és munkástanácsá­nak napilapja. Szerkeszti és a kiadásért felelős* A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG. SZERKESZTOSEG» Miskolc. Selyemrét. Pártoktatás Háza. Telefonszámok 15 «15. 15 «16. i3—01?é KIADflHTV AT At*» Miskolc; Selv^mrét Pártoktatfis Háza* Telefon- IS «H 35—007. Borsodmegyei Nyomdaipari Vállalat Miskolc* Felelős nyomdavezető: Kosait Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents