Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-12 / 241. szám

Péntek, 1956. október IS, ESZAKMAGYABOBSZAG 3 MUNKÁSOK ÍTÉLNEK Á bíróság, amely most ítélke­zik, nem a komor, szürke Dózsa György-utcai épületben ült össze. A tárgyalás színhelye a Lenin Kohá­szati Művek tanácsterme. A bírák a gyár munkásai, a vádlott munka­társai. Az elnök Radvánszki István régi népbíró, egykori munkás, je­lenleg üzemvezető. Társadalmi bí­róság ez, amely kisebb bűnök elkö­vetőinek sorsáról dönt. Lenin útmutatása, a szocialista demokrácia helyezte a munkásokat az elnöki emelvényre, s kezükbe adta a bírói pálcát. A népakar üt megnyilvánulása az, hogy munká­sok ítélkezzenek saját társaik fö­lött, ha bűnt követtek el. Jó, hogy felelevenítettük a 45-ös nagy forra­dalmi idők e víémányát, a nép­ítélkezés lehetőségét. Igaz, bizonyos óvatosságra inie- nek az elmúlt néhány év szomorú tapasztalatai. Hiszen nem egy üzemi munkásgyűlés volt, ahol csak az emelvényen ülők beszéltek, a sorok között ülők pedig hallgattak. Csak egyféle véleményt volt szabad kifej­teni. Még jól emlékszem arra is, a:, zikor Bors od nádas don a törvé­nyességet s a vádlott emberi méltó­ságát lábbal tiporva, hátára táblái főttek s így kísérték végig a falun. A lenini forradalmi humanizmus lábbal tiprása is volt ez. Az ilyen »népvtéletet« bélyegezte meg Déri Tibor is, a Téglafal mögött című kitűnő novellájában, amelyben a vádlott, a nyomorüldözte munkás öngyilkos lesz szégyenében, a mun­kások pedig összeszorított foggal ülik végig a tárgyalást. Nem ilyen bíráskodást aka­runk most. A munkáskollektíva vasszigorát s az emberséges neve­Csü törtökön délelőtt adták át rém- keltetésének: ünnepélyes keretek kö­pött Miskolc és a megye egyik leg­nagyobb, legmodernebb bölcsődéjét a II. kerületi Rácz Ádáan utcában. A több mint két és félmillió forintos költséggel épült új bölcsőde emeletén fkétszoba összkomfortos lakások is ■vannak. Lakóik a Lenin Kohászati Művek és a DIMÁVAG Gépgyár dol­gozói. Maga a bölcsőde a földszinten és az első emeleten helyezkedik el. Példás rend és tisztaság van helyi­ségeiben. A látogatóik szigorúan csak fehér köpenyben léphetnek a szobákba, A bölcsőde 80 férőhelyes négy korosztályt tudnak benne elhe- tyezmi, 20—20 férőhellyel. Minden lést kell napjainkban összeegyez­tetni. Nehéz feladat nevelni a vád­lottat, s büntetni is ha kell a szo­cialista együttélés, az új erkölcs szabályai szerint. Megoldotta-e ezt a fogas kérdést a Lenin Kohászati Művek társadalmi bírósága? Bün­tetett s nevelt-e a nép nevében? Az első ügy vádlottja Dunaveczkl József, foglalkozása: baggervezető, két gyermeke van. A vád ellene lopási kísérlet. A szomszédos bag­gerról leszerelt egy satut, hogy el­vigye, de tetten érték. Ezt a vádlottat büntetni kell a szocialista együttélés szabályai sze­rint. 1400 /ori?iíos fizetése mellett nem volt ráutalva, hogy a gyárat, a közösséget megkárosítsa. Amikor az elnök kérdezi, szavakban szánja- bánja bűneit: (— Már látom kérem, hogy nem tettem helyesen és bá­nom is.) De a hangsúlyban, az ar­con, nincs sok beismerés. S a sza­vak is árulkodnak. — A rendészeti elvtárs figyelt s én voltam az »áldozat«. Feláll egy munkás s ala­posan megmondja a magáét. Az igazi munkás szól ekkor ahhoz a lumpenproletárhoz, aki nem restellt megkárosítani munkatársait, aki nem átallja, hogy annak értékét, amit ő ellop, levonják társai béré­ből. Kemény szavak röpködnek, érezni a munkásközvélemény szigo­rát. Mások is szólnak. Jó légkör ez, a munkásdemokrácia légköre. A vádlott szánalmasan védekezik. Nagyon rosszul érezheti magát, mert ez a légkör jobban sújtja őt, mint az aránylag enyhe ítélet: a két hónapra alacsonyabb kategó­riába helyezés. Igaz. a meabánás, a korosztálynak saját átadóhelyisége és fürdőszobája van. A napoztaitás- hoz, és a levegőztetéshez verandát és teraszt építették, amelyet nyáron piros gombaernyővel látnak majd el, hogy hangulatosabbá tegyék a kicsi­nyek otthonát. A bölcsőde saját konyháján 100—110 főre főznek. Az étrendben a legtáplálóbb, a leg vitá­in imdusabb ételek szerepelnek. A megnyitás napján például a nagyob­bak karfiollevest, sertéssültet burgo­nyapürével és kompótot, a kisebbek karfiolfőzeléket, burgonyapürét és reszelt almát kaptak ebédre. Ma még csa/k 20 gyermeket gon­dosának a bölcsődében, de számuk előreláthatólag a hónap végére elén a nyolcvanat. megrendülés nem volt őszinte. Re­mélemmégis azt a következtetést vonja le, hogy lopni bűn, s nem azt, ami magatartásából érződött, hogy: lopni óvatosabban, ügyeseb­ben kell, nehogy rajtafogják. Ettől a következtetésétől remélem a mun­káskollektíva visszariasztja. A másik ügy három vádlottja: Orosz István, Papp Károly és Ke- mecset Sándor munkafegyelmi vét­ség miatt állnak társaik előtt, Hosz- szú az eljárás, amelynek során a szembesítések alapján be lehet bi­zonyítani, hogy berúgtak munkaidő alatt. De tisztázódik az ügy, nyil­vánvalóvá válik, hogy mig mások dolgoztak, a három ember besze- szeit. Elítélendő eset ez is. A sorok közt ülők azonban alig hallatják szavukat. Hallok olyan »magánvéle­ményt«, amelyet nem mondanak el hangosan: »Olyan kis ügy ez, amit talán más is megcsinál. Kár vele az időt tölteni.« De nem szólalnak fel, nem befolyásolják az ítéletet sem, amely szerintem egyébként igazságos. A másodszor büntetett. Oroszt más munkakörbe helyezik, a másik kettő kisebb büntetést kap Szerettem volna több fel­szólalást hallani pro és kontra. — bátran és hangosan. Ha fukarkod­nak vele, ez egy kicsit még a múlt bűne. Biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi tárgyaláson többen lesznek már. több jelentőséget tu­lajdonit neki az igazgatóság is, nem szervez aznapra termelési értekez­letet. Bátrabban, fennhangon s töb­ben nyilvánítják véleményüket a munkások közül. Ez a munkás- demokrácia szelleme. SÁNDOR LÁSZLÓ űntecskérgező berendezéseket állítanak munkába a diósgyőri kohászatban A diósgyőri kohászatban a hen­gerlésre kerülő ötvözött és kényes acélokat csiszolással tisztították meg a felületi hibáiktól s a megtisz­tított bugákat vitték tovább a hen­gersorokon. A bugatisztátást hosz- szadalmas fáradságos munkával végezték a dolgozók. Ennek rész­beni 'kiküszöbölésére a Lenin Ko­hászati Művek Ausztriából három korszerű úgynevezett öntecskérgező berendezést szerzett be. Az öntecs- kérgező berendezéseket még ebben az éviben munkáiba állítják. Ezzel nemcsak tökéletesebbé és gyorsab­bá Válóik a hengerlésre kerülő acé­lok megtisztítása a felületi hibák­tól, hanem többszáz dolgozót men­tesítenek a nehéz fizikai munká­tól. Átadták rendeltetésének Miskolc legmodernebb bölcsődéjét A statisztikai fegyelem betartása,vagy bürokrácia * Az Északmagyarország október 10-i számának Borsodi jegyzet című rovatában »Ez a bürokrácia-« címen rövid cikk jelent meg. A cikk írója beszámol arról, hogy az Emődi Ál­lami Gazdaság igazgatóját, Dévai György elvtársat 100 forint pénz­bírságra ítélték, mert statisztikai jelentését késve küldte be felettes szervének. A cikk írója határozott ellenszen­vet érezhet a statisztika iránt, mert felesleges jelentéshalmaznak, papír­kosárterméknek minősíti a statisz­tikai beszámolókat. Pedig ez az elhamarkodott ítélet valószínűleg abból származik, hogy a. cikkíró — és talán sokan akadnak még — akik nincsenek tisztában a statisztikai munkával. Talán nem tudja a cikk írója, hogy az Emődi Állami Gazdaságnak és meg sok vállalat, intézmény beszámoló-jelen­tésének sorsa nem a papírkosárban fejeződik be, hanem azokra azért van szükség, hogy az ország gazda­sági és politikai vezetői figyelemmel kísérhessék a munkák menetét, tá­jékozódhassanak az eredményekről és tudomást szerezhessenek a hi­bákról. A szükséges tájékoztatás, beszá­moltatás nem bürokrácia és nem bürokrácia a Megyei Tanács Igaz­gatási Osztályának az a határozata sem, amely szerint a jelentés elmu­lasztásáért, illetőleg a megszabott határidő be nem tartásáért pénzbír­ságot szabott ki a mulasztás elkö­vetőjére. A statisztikának a szocializmus­ban az is a feladata, hogy időben adjon számot az eseményekről, ille­tőleg az elvégzett munkáróL Ezért szabják meg a statisztiKai jelenté­sek beküldésének határidejét. Kép­zeljük el, mi lenne, ha a jelentések beküldését a vállalatok saját tetszé­sére bíznák. Azt hiszem, ezt felesle­ges részletezni. Egyébként az 1952. évi VI. törvény, amely az állami statisztikára vonatkozik és az 1955. évi 17. számú törvényerejű rendelet előírja, hogy a statisztikai jelenté­seket minden adatszolgáltató köte­les az előírt határidőre beküldeni, aki ezt elmulasztja, azzal szemben a törvény vonatkozó büntető ren­delkezéseit kell alkalmazni. Sajnos, mindezek ellenére gyakori eset, hogy egyes vállalatok hanyagul ke­zelik a határidő betartását. Például: a füzérkomlósi anyakönyv vezető 1955. év folyamán kétizben mulasz­totta el az előírt jelentés beküldé­sét. A Borsodi Vegyikombinát a balesetekre vonatkozó beszámoló­jelentését 9 esetben késve küldte be. A Borsod vidéki Gépgyár ebben az évben április hó kivételével minden hónapban késve küldte termelési je­lentését a Központi Statisztikai Hi­vatal Megyei Igazgatóságához. A Boldvai Állami Gazdaság ez évben több jelentésének beküldésével ké­sett 4—8 napot. Ezeken kívül hosszú lista lenne felsorolni, hogy melyik vállalat hányszor és hány napot késett az egyes jelentések beküldésével. Pe­dig ezeknek a következménye az, hogy az adatokat feldolgozó szer­veknek sok időt és jelentős telefon­os postaköltséget okoz az adatok sürgetése. Sok esetben a mulasztók hibájából a Központi Statisztikai Hivatal dolgozói túlórázással kény­telenek feldolgozásaikat végezni. Lehetséges, hogy egyes esetekben túlméretezték az adatgyűjtéseket, sok a statisztikai adatszolgáltatás, de ez ellen maga a statisztikai hi­vatal harcol a legerélyesebben. Ilyen felesleges statisztikák azok, amelyeket egyes irányítószervek zú­dítanak a vállalatok nyakára. Szá­mos példa van ezekre. A Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya például f. év augusztus hó folyamán elrendelte a termelőszö­vetkezetek havi állattenyésztési je­lentését annak ellenére, hogy a ko­rábbi hasonló jelentést az illetékes minisztérium a KSH-val egyetértés­ben megszüntette. M'ár régebben történt ugyan, de jellemző példa, hogy a múlt évben a Szerencsi Járási Tanács Mezőgaz­dasági Osztálya összeíratta a gólya­fészkeket és a gólyákat. Erről an­nakidején az Északmagyarország is beszámolt a Borsodi Bors című ro­vatában. De Szerencsen nem ez az egyedüli eset, mert 1955. évben ösz- sze akarták íratni községenként számos adat között például: a hor­gászegyesületek számát, továbbá azt, hogy 1938-ban hány szarvas- marha, borjú, ló, kanca volt és azt is, hogy 1920 előtt az egyes közsé­gekből bányán távoztak külföldre. Ilyen vadstatisztikák és engedély- nélküli egyéni kezdeményezésű sta­tisztikák sajnos elég gyakran elő­fordulnak. Ezeknek készítése való­ban időpazarlás, bürokrácia, sőt több mint bürokrácia, a fontos és jelentős statisztikái munka értéké­nek csorbítása. Azonban az engedélynélküli vad­statisztikák és a tervgazdálkodás céljait elősegítő statisztikai munka között különbséget kell tenni és a jóváhagyott statisztikai beszámoló­rendszer keretében előírt jelentések határidőre történő beküldését bizto­sítani kell, ha másképp nem megy, törvényes eszközökkel is. KOVÁCS MIHÁLY a Központi Statisztikai Hivatal Borsod megyei Igazgatóságának vezetője. • Az Északmagyarország szerkesztősége minden változtatás nélkül helyt adott Ko­vács Mihály elvtárs válaszcikkének, de a cikk érveléseivel nem mindenben ért egyet. Elsősorban azért, nem, mert nem­csak az úgynevezett vadstatisztikák ellen kell harcolni, hanem van bőven tenni­való a Statisztikai Hivatal háza táján is. Jelentősen csökkenteni lehet és kell a különböző nem vad, hanem hivatalos sta­tisztikai jelentések számát, össze kell vonnni azokat, hogy megszűnjön a külön­böző vállalatok, gazdaságok, intézmények gyakori zaklatása. Még abban az esetben is meg kell tenni mindent a bürokrácia teljes megszüntetésére a statisztika terén, ha ez esetle« feleslegessé te»z néhány íróasztalt. Ezért ezúton Is kérünk min­denkit. hogy levelekben, vitacikkekben közöljék szerkesztőségünkkel a szofisz­tika egyszerű«ítését elősegítő javaslatai­kat és íriák meg a túlzásokra jellemző, az aktagyártást bizonyító tapasztalatai­kat. „Műfát“ készítenek a Miskolci Könnyűgépgyárban Elmondta: Leszih Lajos, a gyár szerelőüzemének vezetője Harminchét fajta cikket készített eddig a Miskolci Kömnyűgépgyár. Az első időben — közvetlenül a fel- szabadulás után — csibekeltetéssel és bőrcserzéssel foglalkoztunk. Ké­sőbb azután volt a gyárnak golyós - csapágy, játékáru, hegesztő-páka. fémtömegcikk és késüzeme is. A műfa gyártásához, illetve annak la­boratóriumi kísérletezéseihez ezév januári áh an fogtunk hozzá. „Műfa!“ — vagy ahogy a szak­emberek hívják: „műfaádom“, még ismeretlen fogalom a nagyközönség előtt. Éppen ezért, mielőtt bővebben rá térnék a gyártás ismertetésére, azt szeretném elmondaná, mi is ez itilaidomképpen, mi adta a gondola­tot, hogy üzemünk „műfát“ gyárt­son. Mint ismeretes, az országban évente körülbelül 300 ezer köbméter fahulladék, forgács, fii részpor keletkezik a kü­lönböző fűrésztelepeken és fafeldol­gozó üzemekben. Ez a hatalmas mennyiségű faanyag eddig elveszett a népgazdaság számára, sérbatapos­ták, elkorhadt, vagy legjobb ese­tekben is szórványosam eltüzelték. Ezt a nagyértékű hulladékanya goi dolgozzuk most fel. „műfa“ iparcik­keket készítve belőle. A fahulladé- koí, forgácsot, fürészport megőrölve, kiszárítva különböző kötőanyagok hozzáadásával nagynyomású hidrau­likus sajtókon préseljük A sajtolt müfadarabok semmi utánmunká- lást nem kívánnak és nagy elő­nyük, hogy nem vetemednek, tehát mentesek a természetes fa minden hátrányától. És ami a legfontosabb: nagy jö­vője van itt Miskolcon a műfa- gyártásnak, mert a bükki és Bükk- környéki fűrésztelepeken és fafel­dolgozó üzemekben évente mintegy 19—15 ezer köbméter huUadékfa és fürészpor képződmény van. A fahulladékp, felhasználási lehetőségén túlmenően a müfagy ár fással azonos technológiai eljárással felhasználha­tók és hasznosíthatók a kukorica és napraforgószár, rizsszalma, pelyva. somkóró, általában minden celluló­zé tartalmú rostos anyag is. Régi szerelmesei vagyunk mi már a műanyaggyártásnak. Az infláció idején is foglalkoztunk játékáru üze­münkben műanyagkutatással, egy­szerűbb alkatrészek műanyagból va­ló előállításával. Szóval az év elején — a Kohó- és Gépipari Minisztérium vegyipari osztályának megbízásából — hozzá­fogtunk a műfagyártási kísérletek­hez és hazai üzemszerű beindításá­hoz. Nem ment azonban minden olyan simán, ahogyan elgondoltuk. Egy sor probléma jött közbe, ami­nek leküzdése heteket, sőt hónapo­kat is igénybevett. De bármennyi­re is göröngyös volt az út, nehéz volt a harc, Dézsy Pál és Walter István kutató mérnökök tanácsai alapján sikerült csatát nyernünk^ Az erre a célra szerkesztett hidrau­likus sajtó összeszerelése után ok­tóber 1-én hozzákezdtünk a mafa Üzemszerű gyártásához. Mondanom sem keil, mennyire boldogok vagyunk, hogy tervünk si­került. Műfaidom készítményeink iránt máris igen nagy az érdeklő­dés. A jelenleg gyártás alatt álló ülésdeszkákon, kívül rádióhangfalak és ruhafogasok nagy mennyiségben való készítésére is kaptunk megren­delést. Lehet, hogy ma még furcsán hang­zik és hitetlenkedünk a műfa jövő­jét illetőleg, de egy-két éven belül korlátlan lehetőség áll ezelőtt a gyártási ág előtt. Hulladékfából, forgácsból, íü részporból ugyanis kész bútorok sajtolhatok. Egy nyomásra egy szekrény, reksmié. asztal, szék, vagy más bú­tordarab készülhet, masszív, erős kivitelben. Az alapanyag olcsó ára és a rá­fordított — aránylag minimális munkaidő — azt fogja eredménye z­I ní, hogy az így készült bútorok ára jelentősen csökken. IVlásfelmílIió forintot fordítanak a diósgyőri kohászati múzeum fejlesztésére A Diósgyőrben létesülő központi kohászati múzeum állománya az el­következő időben nagyarányokban növekedik. Ugyanis az év hátralévő részében és a jövő évben a mú­zeum fejlesztésére másfélmillió fo­rintot irányoztak elő. Ebből az ösz- szegből a többi között elkészítik a hétszáz köbméteres kohó, a „Besse­mer“ acélmű, a vasöntöde és a 180 tormás martinkemence modelljeit. A korszerű kohászatot és a távlati fejlődést bemutató anyagon kívül beszerzik a vas- és fémkohászat legrégibb emlékeit ismertető mo­delleket, maketteket, diorámákat. így látható lesz majd a múzeumban a IV. Thotmesz fáraó idejéből szár­mazó négyezer esztendős kemence, továbbá egyiptomi lábfujtatós. gya- lávi, római, afrikai, indiai kemen­ce. A cigánykemencét ábrázoló met­szeten kívül a múzeum anyaga az egyiptomi kézi kovácsolást, vala­mint az 1250-es évekből a kard és sisak kovácsolást bemutató anyag­gal is gyarapodik. A Lenin Kohszati Müvek ven­dégházában elhelyezett kohászati múzeum termeinek átalakítására az előirányzott összegből körülbe­lül százezer forintot fordítanak. TYÜKTOLVAJOK, VIGYÁZZATOK! Szerencseit es kör­nyékén talán nincsen olyan ember, aki nem ismerné hallásból, vagy látásból Pajtást. Ki szeretettel, ki pedig gyűlölködve emlegeti, — érdemei szerint. Nagy a riadalom, ha megjelenik a jólismert gépkocsin, amiből ki­száll a szerencsi rend­őrőrs fiatal tizedese, egy csodálatosan szép farkaskutyával — Paj­tással. Akkor már min­denki tudja, hogy ered­ményes lesz az eljárás, ymegtalálják a tettest, nem menekül a tyú­kok, kacsák, az esetle­ges pénzösszegek eltu- lajdonítója. Mert a múltkor is Prügyön mi történt? Egy egész utca panasz­kodott, hogy dézsmálja valaki a baromfiállo­mányt. Úgy látszott már, hogy a bűnös nem nyeri el büntetését, mert sehogysem tudtak nyomára akadni. Paj­tás »kiment« a leg­utóbbi lopás színhelyé­re. Szimatot vett, ami annyit jelent, hogy megszaglászta az összes sarkokat, kikutatta az idegen »illatokat«. Utá­na usgyl, neki az össze­gyűlt tömegnek. Voltak ott vagy húszán, ha nem többen. Asszo­nyok, emberek vegye­sen. Köztük volt a tol­vaj is, aki nem sejtette, hogy milyen hamar nyomára bukkanok. Talán éppen ő volt az, aki a leghangosabban kiabált, hogy micsoda disznóságok történnek manapság. Pajtás kutatott. Vé­gigszaglászta az ottle- vőket, majd szájával kézenragadta a bűnöst és az akarva akaratlan vele m-ent. Mert volna ellenkezni! Hiába volt itt minden appellálás. Pajtás biztos volt a dolgában. A hitetlenke- dők kedvéért, akik min­dig akadnak, azonnal próbát csináltak, de ebből is Pajtás került ki győztesen. A bűnöst elvitték. De nemcsak a ba­romfiállomány kedve­lőinek okozott Pajtás kellemetlen perceket, sőt napokat. * Történt nemrégen, hogy az egyik község­ben eltűnt egy. gazdá­nak ezer forintja. Már az ügy kiindulása is gyanús volt. A belső szobában, kulccsal be­zárt szekrényből, %,gy télikabát zsebéből tűnt el az összeg. 1800 forint hevert ott, de a tettes csak ezret emelt eL Ki Jtehette? Az egész csa­lád sápítozott, hiszen nemigen volt tudomása senkinek arról, hogy a gazda ott őrzi megtaka­rított pénzét. Pajtád megszagolta a kabát­zsebet, meg a. megma­radt pénzcsomót, s a konyhába ment. A tűz­helyet még nem fűtöt­ték, lévén jó meleg idői Pajtás egy ugrással rajta termett és egy­más után-szórta le róla a karikákat. A tűzhely tetejét már nem bírta leemelni. (A tizedes bajtárs, Pajtás jelen- légi gazdája ugyan azt mondja, hogy a kutya annyira okos, hogy nem akarta összetörni.) Felemelték a tetőt és alatta ott lapult egy kötegben az ezer forint. A gazda felesége volt a bűnös. Nem is vittek bíróság elé. A férje azt hiszem utána pótolta{ amit a bírósági tárgya* lás adhatott volna... Mindenki elismeré­sét kivívta Pajtás. Szá­mos reménytelennek látszó esetben segített már. Igen nagy ered­mény, hogy ahol egy- szer megtalálta a tet­test, ott másnap nem jut eszébe senkinek, hogy lopásra vetemed­jék. Ilyen község pedig már sok van a háta mögött, Most itt ül előttünk és szemrehányóan néz gazdájára. Mintha érte- né, hogy róla beszélnek és mivel nemcsak na­gyon okos, de szerény is, nem tetszik neki a dolog, hiszen csak kö­telességét teljesíti! (n. n1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents