Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-07 / 237. szám
4 északmagtarorszac. >.,‘»••11 !>. 1S35 o-ttóber T. EMÖDI GONDOK ÉS FELADATOK A szürkének tűnő hétköznapok forgatagában ezernyi gond. sok-sok megoldandó feladat hárul falusi pártfunkcionáriusainkra. Egyrészük munkáját nehezíti, hogy nem eléggé fogantak meg bennük a XX. kongresszus eszméi. Elismerjük, nem könnyű marói holnapra sutbadobni a régi káros módszereket, melyekkel évekig dolgoztunk, amelyeket hosszú ideig csak dicsőítettünk. De meg kell tennünk, siettetnünk kell az idejétmúlt nézetek, a pártunkhoz méltatlan módszerek felszámolását. Nem tehet bennünket elbizakodottá az a tény, hogy már falun is megindult a fejlődési folyamat s falusi pártfunk- cionáriusaink túlnyomó többsége kész harcolni a párt politikájának valóraváltásáért. Szüntelenül azon kell fáradoznunk, hogy a pártmunkások, párt funkcionáriusok gondolkodásmódjának formálásában mihamarabb gyökeres fordulatot teremtsünk. Minden meglévő nehézség ellenére következetesen, az elvi szilárdság talaján kell egyengetnünk a júliusi határozat, valamint az értelmiségről hozott párthatározat megimlósulását. A Központi Vezetőség júliusi határozata nyomán az élet minden területén meghatványozódtak tennivalóink. Ezek nagy erőpróbára teszik pártbizottságainkat, pártszervezeteinket, pártfunkcionáriusainkat. Szinte azt mondhatnánk, hogy a jelen időszak tűzkeresztség minden pártmunkás, pártfunkcionárius számára. A/í iért mondom mindezt'! A mi- 1 ■* nap Ernődön jártam és alkalom adódott arra, hogy tüzetesebben érdeklődjem a község belső ügyeiről: a pártbizottság munkájáról, a dolgozók ügyes-bajos dolgai felől, az ifjúság helyzetéről s mindarról, ami az emberek életével, munkájával kapcsolatos. Mindenekelőtt jóleső érzés volt hallani, hogy az előző évek gyakorlatától eltérően ma sok emődi lakos keresi fel a pártbizottságot. Az emberek minden különösebb fclelem- érzés nélkül mondják el sérelmeiket, panaszaikat, kémek segítséget ügyes-bajos dolgaik rendezéséhez. Szemtanúja voltam egy ilyen esetnek. Szabó József emődi dolgozó pa- ■aszt lakásügyben kereste fel a tárt emberét. (Falun sokan igy nevezik a párttitkárt.) Elpanaszolta, rogy eddig édesanyja házában lakott negyedmagával, de a helyiség nár szűknek bizonyult családja számára. Kétkeze munkájával ösz- szekuporgalott egy kis vityillóra valót, nemrégiben megvette az új házat. Most egy házaspár lakik benne, két gyermekkel, emiatt nem költözhet be új otthonába. Megérti, hogy őket sem lehet kitenni a szabad ég alá. a helyzete azonban mar annyira elkeserítő, hogy maholnap már élni sincs kedve. Szabó József tehát új otthont szeretne, barátságosabbat, emberibbet a mostaninál. Ezért kérte a párt- bizottság segítségét. Ahogyan tájékozódtam, pillanatnyilag nem tudnak megoldást találni arra, hogy mindkét család otthonra leljen. De bízunk abban, hogy a pártbizottság és a községi tanács a közeljövőben mindkét fél megelégedésére dönt a kérdésben. Nincs olyan nap, hogy legalább *1 négyen-öten fel ne keresnék a pártbizottságot. Nem egyszer előfordul, hogy a pártbizottság titkára egész napon át csak a dolgozók panaszait, kérelmeit intézi, segíti az embereket ügyes-hajós dolgaikban, neveli az állampolgárokat, a törvények megismerésére, betartására. Mindez azt bizonyítja, hogy szoros kapcsolat teremtődött a pártbizottság és a pártonkivüliek között, a falu lakosainak szemében megnőtt a párt tekintélye. E tekintetben jó úton halad a községi pártbizottság, de igyekezzen a jövőben még nagyobb bizalmat ébreszteni a dolgozók körében pártunk politikája iránt. Néhány mondatot a Hazafias Népfront munkájáról. Ernődön rendkívül lassan bontogatja szárnyait a nép front mozgalom. Ennek legfgbb oka, hogy a széles népréte- geket, a falu tekintélyes embereit, a jómódú középparasztokat nem igyekeztek bevonni a mozgalomba. Pedig Ernődön is tudhatnák, hogy a különböző dolgozó rétegek összefogása nélkül elképzelhetetlen pártunk és kormányunk politikájának valóraváltása, elképzelhetetlen a nemzeti egység megteremtése. A népfront mozgalom jellegének helytelen értelmezése következtében úgyszólván csak a párttagokra és a funkcionáriusokra hárul a legtöbb feladat megoldása. Párttaggyűlésen, a Hazafias Népfront bizottságban, a Földművesszövctkezet. valamint a tömegszervezetek rendezvényein évek óta ugyanazokat az arcokat láthatjuk: párttagokat. pártfunkéio- náriusokat, az államhatalmi és gazdasági szervek vezetőit. Nincsenek új arcok, új nevek, új erők a közéletben, a község vezető szerveiben. I döszerű lenne ezen a helyze- ten változtatni, meri ha ez továbbra is így megy, súlyos károkat okoz. Bőven akad tennivaló más területen is. Gyakran panaszkodnak az emődiek a rossz áruellátásra s arra, hogy igen sok áruféleséget nem lehet beszerezni a boltokban, Miskolcra, vagy Mezőkövesdre kell utazgatni az úgynevezett »hiánycikkekértNincs a községben egy valamirevaló kultúrotthon, pedig mintegy 6000 ember lakja Emődöt. ArDlSZ- szervezetnek nincs székhaza, emiatt nem lehet összefogni a fiatalság tevékenységét. Ezenkívül az emö- dieknek szükségük lenne egy cukrászdára, vagy vendéglőre. (Van ugyan két söntésszerű korcsma, de azokban csak duhajkodni lehet, szórakozni nem.) Lehet, hogy erre azt felelik az illetékesek: — Túlzott követelések, nem áll módunkban teljesíteni. Én csak a való helyzetet Írtam meg, hogy eleget tegyek a dolgozók kérésének. Aki pedig méltatlankodik emiatt, menjen el Ernődre, próbálja meggyőzni azt a néhányezer embert, aki kultúrált környezetben szeretne élni és dolgozni. A cikk elején azt Írtam, hogy ** a jelen időszak tűzkeresztség minden pártmunkás és pártfunk- < cionárius számára. Most továbbmegyek. Azt mondom: a jelen időszak tűzkeresztség minden becsületes magyar ember számára — legyen párttag, vagy pártonkivüli. Mert az emődi példán is láthatjuk milyen sok a gond, a tennivaló és a feladat, pedig csak az élet néhány területét említettük. Aki sikeresen megállja helyét az élet forgatagában, letörli az emberek arcúról a gondot, megoldja a párt és a kormány politikájából reá eső feladatokat — \iz pártunk hű katonájának, igaz hazafinak vallhatja ma0át- LOVAS LAJOS-----------o----------— OKTOBER ti-ÉN. csütörtökön este 7 órakor ifjúsági klubest keretében „Egy érdekes házasság Dél- afrikában“ címmel Magyar László és Benyovszki Móric magyar afriké kutatók érdekes kalandjairól előadást tart Kühne László középiskolai tanár. A klubesten zene. tánc éjjel 12 óráig. Belépés meghívóval. Meghívó igényelhető a klubirodában.. >> Tanácskozások a tokajhegyaljai rekonstrukció feladatairól A borsodmegyei tanács mezőgazdasági igazgatósága, a földmüvesszövetkezetek megyei központja és a Hazafias' Népfront borsodmegyei bizottsága csütörtökön egésznapos megbeszélést tartott Sárospatakon. Az értekezleten — amelyen a Minisztertanácsnak a tokajhegyaljai rekonstrukcióról hozott legutóbbi határozatát vitatták meg — részt- vettek a hegyaljai községek tanácsszervei, szőlőtermelői, a szőlőtermeléssel foglalkozó tsz-ek és szakcsoportok elnökei. Hegyi Imre, a Hazafias Népfront borsodmegyei bizottsága elnökhelyettesének megnyitója után And- rássy Iván. a Mezőgazdasági Igazgatóság szőlészeti felügyelője ismertette Tokahegyalja íejlesztésének eddigi eredményeit. Rámutatott azokra az okokra, amelyek a hegyaljai szőlőkben a pusztulást előidézték, majd arról beszélt, hogy a párt és a kormány milyen hatalmas segítséget nyújt a történelmi borvidékek újratelepítésére. Elmondotta: Tokajhegyalján jelenleg 7200 katasztrálís hold szőlő van. Ezt a területet 1960. év végére 8500 kát. holdra növelik, vagyis négy év alatt 1300 holdon kell új szőlőt telepíteni. A továbbiakban ismertette A felszólaló szakemberek és szőlőtermelők őszintén, bátran szóba hozták azokat a problémákat, amelyek megnehezítik a munkát. Szenvedélyes vita folyt egy-egy kérdés tisztázására. Szorger Sándor, a földművesszövetkezetek megyei központjának elnöke elmondotta, hogy Hegyalján már 42 szőlő- és oltvány-termelő, valamint borértékesítő szakcsoport dolgozik. Felhívta figyelmüket, hogy saját maguk alakítsák ki a legmegfelelőbb működési szabályzatot. A szakcsoportokban lévő gazdák vásároljanak közösen gépeket és ha lehetséges, közös pincékbe iskoláztassák a borokat. Megígérte, hogy a jövőben a földművesszövetkezetek nemcsak kis, de nagy gépeket is árustíanak majd kedvező részletre. Szepesi István, az olaszliszkai földművesszövetkezet tagja megemlítette, hogy a község határában sok olyan borospince van, amelyeket már évek óta nem használnak. Ezek a pincék a múltban az uradalmakhoz tartoztak. Javasolta, hogy a pincéket adják át a szakcsoportoknak és szőlőtermelő szövetkezeteknek. Diósi Ferenc sárospataki szőlősgazda a szőlők felújításával foglalkozott. Megállapította, hogy a »Ribária- ne. vezetű alany oltásra nem megfelelő. Példaként elmondotta, hogy ha ezzel az alannyal oltják be az európa. nemes-szőlőt, az pár év múlva kipusztul. Busznyák András, a Mező- gazdasági Igazgatóság vezetője ígéreteit tett, hogy rövid időn belül 5—6 kiváló szőlészeti szakembert küldenek Hegyaljára s ezek az agronómusok hasznos tanácsokkal segítik majd a fiatal szakcsoportokat. Bejelentette: az állami tartalékföldek kiosztására még ezévben sor kerül. Venczel Kálmán, a szerencsi járásból kérte, hogy a tartalék-földek kiosztásában a községi tanácsok döntsenek. Ne kelljen a szőlőtelepítésre alkalmas földeket a kormány- biztossal engedélyeztetni. Hajdú Pál mádi tanácselnök a szőlőkaró- és hordóellátást kifogásolta. Javasolta, hogy Hegyalja területén minél több kádár ktsz-t alakítsanak és azok dongából jó minőségű gönci hordókat gyártsanak. Bakonyi József, a tárcái) állami szőlőgazdaság főkertésze a meglévő szőlők megmentésére hívta fel a figyelmet. Elmondotta, hogy számos szőlőtermelő kettős gazdaságot folytat. Tavasszal a trágyát inkább a búza és a kukorica alá hordja, mint a szőlőbe, pedig most az a legfontosabb, hogy a szőlő megkapja a szükséges tápértékét. Ismertette, hogy az 50 százalékos szőlő jól trágyázva holdankint 13—14 hektoliter borral fizeti meg a fáradozást. Farkas Barna, az abaujszóntói szőlőtermelő szakcsoport vezetője nagyobb támogatást kért a termelési társulások részére. Közölte: kevés műtrágyát kapnak, ezért ebben az évben is a cukorrépatermelöktől vásároltak, hogy 45 holdnyi szőlőjüket jól megművelhessék. Sztahora János, a tokaji földmű vessző vetkezet vezetője javasolta, hogy az agronómusok vegyenek mustmintát a szüretelő gazdáktól s így elkerülhető a must cuk. rozása. Tóth Lajos, a tokaji szőlő- termelő szakcsoport elnöke arról szólt, hogy a szőlőtermelők ne csak. az állami támogatásra várjanak. Példaként hozta fel szakcsoportját, amely saját erejéből ezévben 40.001) alanyt iskoláztatott. A felszólalások után szőlészeti szakfilmet mutatak be, majd a megjelentek megvitatták a filmen látottakat. Értelmiségi gondok és kommunista felelősség — Válasz Csorba Barna elvtársnak — (Az ..Sszakmagyarország" szerkesztősége készségesen helyt adott Gyárfás Imre elvtárs válaszának — túlméretezett terjedelme ellenére is —, de helyt ad a további egészséges hangú vitának, nem tekinti lezártnak a felvétet). problémákat.) Kedves Csorba Elvtárs! Az „Észalkmagyarország'* 1956 szeptember 30-i, vasárnapii számában cikket írt „Kommunisták felelőssége” címen, s ez az én „Kilátó'‘-beli (2. szám) „Értelmiségi gondok“ c. tanulmányom bírálata, illetve olyan megállapításainak és következtetéseinek összefoglalása, amelyek a cikkemben felfedezni vélt hibákhoz, „felelőtlen“ gondolatokhoz 'kapcsolódnak. Kétségbevont felelősségem, éspedig kommunista felelősségem teljes tudatában kötelességemnek tartom, hogy közöljem válaszomat: a bírálat bírálatát. Cikkemről sok igen kedvező vélemény jutott közvetve, de közvetlenül is tudomásomra, köztük igen müveit, széleslátókörű, tartalmas embereké is. sőt: magas funkciót viselő párt-alkalmazotté is. Voltak oly art vélemények is, hogy cikkem nem ejtg bátor, itt-ott „merev“, hivatalos, túl fegyelmezett is a hangja. De olyan vélemény, amely az „Értelmiségi gondok“ című írásomat felelőtlennek, veszélyesnek, meggondolatlannak. logikátlannak tartotta volna, ezen kívül egy sem akadt. Úgy gondolom nagyobb kommunista felelősséggel járhatott volna el Csorba elvtárs is, midőn cikkéi felvázolta és formáiba öntötte. S legalább két dolgot megfontolhatott és számításba vehetett volna. Éspedig: ti Amidőn a párt felszólítását a bátor, őszinte véleménynyilvánításra magáévá teszi egy értelmiségi ember, s igényesen, önállóan igyekszik társadalmi Tétege bizonyos gondjairól beszámolni, hogy hadd lássák a vezetők is, miképp fogadják az érdekeltek a róluk szóló határozatot, mit szeretnének még ben. Be olvasni, mit terveznek e kötelező érvényű párthatározat alapján, de hadd lássák mindezt az értelmiségiek is —, mondom: amidőn végre egy ilyen nem „kötelező“ nyilatkozat-tétel céljából készült, (tehát spontán) önálló jellegű, kezdemény ezö cikk napvilágot lát: helyes-e az ellen rögvest vétót emelni, dorongot használni, kioktató hangnemben cikket írni?! Meggondolta-e Csorba elvtárs, milyen hatása van ennek az értelmiség, különösein a pártonkivüli értelmiség egy — s nem értéktelen! — része körében? Ez e hatása: „A Központi Vezetőség hozott ugyan egy örvendetes, megnyugtató, bizalom teremtő határozatot az értelmiséggel kapcsolatos pártpolitika kérdései röJ: de ezt, úgy látszik, nem kell, vagy nem tudják és nem akarják már Miskolcon s a pártlap munkatársai sem végrehajtaná, mert íme ha az értelmiség „nyikkanni mer“, s a párt kérésének eleget téve, a legteljesebb nyíltsággal, őszinteséggel megírja milyen érzéseket, gondolatokat keltett benne a határozat: rögtön ,.fejbeverik“. gyanúsítják, „kioktatják“ még a párttagot is. hát még akit párttagsága sem véd meg az effélétől . i. „Az most már a pártsze- riiség és a kommunista felelősség, a pártfegyelem fő ismérve, hogy a párt politikája szerves és fontos részének tekintjük-e a XX. kongresz- szus, a júliusi határozatok és az értelmiségi határozat szellemét és pontjait, s ki tudunk-e állni ezek jegyében s ezek mellett is ugyanazzal a határozottsággal és egységgel mint a régibb határozatokért, amelyek a személyi kultusz, a dogma- tizmus. a merevség, s mondjuk meg nyíltan: negn egyszer a gőg és gyanakvás. az embertelenség és törvénysértés légkörét és módszereit kívánták meg — kitől nagyobb, kitől kisebb mértékben — „a párt- fegyelem" nevében! A cikkemre ÍTOtt bírálatban az Is tükröződik, hogy szerzője azt a nem könnyű lépést. amely a régi .Aztalinista-ráko- s'sta“ idők szellemétől és módszeréitől a lenini normákig, a XX. kongresszusig, a júliusi határozatokig (s az értelmiségi határozatig is) vezet és elvezethet: nem tudta még tsftjes férfi-lépésként megtenni, hangjában van valami olyan íz, mintha 1952-ben, vagy 1956 június 30-e és július 18—21-e között lennénk! 2. Cikkem: írói munka, személyes, emberi hangú. naplójegyzetékből összeállított tanulmány. (Létező és jogos műfaj ez!) Meg kellett volna .'ontolnia, hogy írói munkaként <mégha kommunista tollából való. akkor is írói munka!) bírálja el csupán, s ne állítsa fel vele szemben a felelősség akkora mércéjét, mintha cikkem „hivatalos“ pártokmány, pártnyilatkozat lenne! Én ugyan emelt fővel vállalom az em- beri-írói-kommunista hármas egységű felelősség teljességét írásom egész szelleméért, minden részletéért, minden szaváért. — mégis hangoztatnom k^ell: nem lehet, nem sza- bad hivatalos pártokmánynak, párt- nyilatkozatnak tekintve elbírálni! Egyéni s nem vezetőségi, kollektív munka ez. mint a pártokmányok és határozatok. Ttirálata konkrét részleteivel kapcsolatosa* a következő megjegyzéseim varrnak: 1. Első kifogása, hogy nem azt írem meg a cikkben, amit várt. Ha Gyárfás Imre cikke azt tartalmazná, amit Csorba Barna elképzel, az a cikk már nyilván nem a Gyárfás Imréé, hanem a Csorba Barnáé lenne! A különbség ott lehet közöttünk. hogy ón nem kifogásolom’ a meglepő, a friss hangú, újszerű, önálló írásokat, ha becsületesék és jószándékúak. Csorba elvtárs viszont idegenkedik az ilyenektől, mégha becsületességük, jószándékuk méltatására elismerő szavakat tud is találni. Éh a párt álláspontjának is érzem azt, hogy igaz embereknek joga van az őszinteséghez, az önáilló véleményformálás és vélemény-elmondás szabadságához, mégha történetesen párttagok is. és becsületes önálló véleményét őszintén közölheti szerintem a párttag nemcsak 9 pártfórumokon, hanem — uram bocsá' — a Magyar írók Szövetsége lapjaiban is. Sót: nemcsak közölheti, hanem — ha a kommunista helytállásra és az irodalom ügyére az életét tette — közölnie is kell, éppen a pártonkivüliek körében, hiszen a rokonszenvet. a bizalmat, a jó tömegkapcsolatokat pártunk tagjainak mindenütt érvényesülő komoly őszinteségével és nyíltságaival szerezheti és tarthatja meg csupán, a helyes politikán, a nép igazi érdekeinek önzetlen szolgálatán túl! Kérem Csorba elvtársat, h ggye el nekem, az is lehet becsületes, felelősségtől áthatott és — igen — pártszerű írás. amely nem valamely tékintélyi véleményt mond fel leckeszövegként! Ha benne is van az önálló véleményében a tévedés lehetősége, vagy akár már egy-tkét megnyilvánulása is, nem kárpótlás-e helyettük a szellemi nagykorúság, a szemellenző-nélkü- liség megléte?! S éppen a párt tekintélyének emelése, a széles pár- tonkívüli rétegek és tömegek bizalma szempontjából?! 2. Csorba elvtárs^azt várta, „hogy a cikk írója elmondja: milyen égető problémák várnak megoldásra, hogyan lehet megteremteni a határozat alapján az értelmiség számára a politikai biztonságot, az erkölcsi és anyagi megbecsülést“. Pontosan ezt. ezeket irtani meg. Személyes jelle- güen, — de azt csak elismeri, hogy az írónak meg szabad választania a műfajt, a jelleget, a hangnemet, a „teljes felelősség alapján teljes szabadsággal“ elv szerint?! És ez az elv: marxi-lenini, szocialista, kommunista elv! S ha nem úgy írtam meg, ahogyan várta? Hát egy témáról csak egyféle mű írható? 3. Úgyszólván egész bírálatán végighúzódik az a vezető gondolat, hogy én bíráltam, bírálni merészeltem, (nem illetékes helyen) a Köz- oonti Vezetőség értelmiségi határozatát. Ezt visszautasítom. Én építő. halve slő hangnemben írtam meg a határozattal (s eav „Észaíkmagyar- ország“-beli cikksorozattal) kacsolfitos érzéseimet, gondolataimat. Szó* ejtettem arról is. mi hiányzik szerintem belőle fa művész-értelmiség kérdései), mit tartok benne túlzottnak (az úgynevezett vezető értelmiség ki* emelésének mértékét). De nem destruáló „hangszerelésben“ ejtettem szót ezekről! Hanem: azz*] a szándékkal, hogy az én példámból is l'átszódjék, mint fogadja értelmi, ségünk ezt a határozatot, hiszen mindannyian általában csak meghozatala, közzététele, törvényerőre emelkedése után olvastuk, ismerhettük meg. S a párt. a Szabad Nép útján s más módokon — megyénkben, városunkban is rendezett széles ankétokon — kérte, hogy hallassuk szavunkat.;. S különben is: írásomnak legfeljebb egy tizedet teszik ki ezek az esetleg „bírálatnak“ is felfogható részletek, a kb. kileinctizednyi rész olyan pozitív helyeslés, méltatás, ismertetés, népszerűsítés a határozatban felvetett problémák olyan továbbfűzése, amely kártyavárként omlasztja ösz- sze Csorba elvtáns „egy tized es“ aiapra fölépített, vádját! Telki ismére téré bízom, mi e vád forrása!..! 4. Nincs igaza abban, hogy felvet’: én személyemben egyetértek-« vagy nem a határozattal, hiszen cikkem kilenctizedé egyetértésemet fejezi ki. pártfegyelem alá vetett niivoltomban is. személyemben is (mert e látszólagos kettő: egy és ugyanaz!). Vagy talán a 2. fejezetben olvasható ez a kifejezés, amelyet világosan a határozatra értek: .......az értelmiségi politika, az ér. t elmiséggel kapcsolatos pártmqga- tartás elvi és gyakorlati kérdéseinek jelenlegi tiszta és korszerű összefoglalása..." — elkerülte figyelmét. vagy — mint „számításaiba“ nem illőt — készakarva mellőzte? — Ezért tehát nagyon suta, nagyon visszatetsző a bírálatában ez a naivul leckéztető, „.kioktató“ mondat: „De minden párttagnak, attól függetlenül, hogy egyetért-e személyében, vagy nem ért egyet a határozattal, “kötelessége az abban lefektetett elvek szerint cselekednie“. Ezt a leckézteté6t, ezt a kioktatást visszautasítom. Visszautasítom azért, mert írásom egyetlen egy részletecskéje se tesz tanúbizonyságot arról, minthogy ha szerzője nem “ határozatban lefektetett elvek szerint akarna cselekedni. (Persze: fantáziával beleolvasni talán lehetne ezt. De az igazi párt funkcionáriusok — tanítványaimnak és barátaimnak nevezhetek közülük nem (f olytatás az 5. oldalén.)
