Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-07 / 237. szám

Tastomap. 193«. október *. fS* A KM A CT AIM9IAP, A nagyüzemi szocialista mezőgazciaság fölénye Romániában A Román Népköztársaság kollek­tiv gazdaságai évről-évre eredmé­nyesebben bizonyítják be a társas- gazdálkodás fölényét az egyéni gaz­dálkodással szemben. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nagyüzemi, gépesített mezőgazdaság rohamosan emeli a terméshozamokat és a dol­gozó parasztok jólétét. Csupán or a tény, henry a kollektív gaz­daságokban töb mint 20 millió parcellát egyesítettek, > mintegy 200.000 hektárral növelte az or­szág vetésterületét a barázdák megszüntetésével. A traiktorokkal végzett szántás 6— 10 szeresére emelte a munkaterme­lékenységet. a traktorvontatású Kultivator alkalmazása pedig egyet­len napon 70 ember munkáiét taka­rítja meg. A magajáró kombájn na­ponta 200 ember- munkáját végzi el. így például az urleascai állami gaz­daságban tavaly a kukorica vetéste­rületének egy részén minden munkál gépekkel végeztek el és itt egy hek­tárra csupán 19.4 munkaegységet fordítottak, ha viszont a törést is gé­pekkel végezték volna el, hektáron­ként csak 6.4 műnk Hegységre lett vol­na szükség. Ugyanakkor azon a ku­koricatáblán, ahol a munkáknak csak egy részét végezték gépekkel hektáronként 38.7 munkaegység volt a munkaráfordítás. Tavaly az ország kollektív gazdaságaiban az arató-kévekötő gépek alkal­mazásával mintegy 1,300.000 munkaegységet, a gépi kapálás­sal pedig több mint 300.000 mun­kaegységet takarítottak meg. A nagyüzemi szocialista gazdálko­dás felsőbbrendűsége kiváltképpen a terméshozamoknál szembeszökő. — Pascani rajonban például a kollektiv gazdaságok átlagter­mése búzából 9.5 mázsával, ku­koricából 1.8 mázsával, cukorré­pából 25 mázsával, burgonyából 48.5 -mózsót’al haladta meg az egyéni gazdák terméseredmé­nyeit. A nagvszentmiklósi rajonban a mezőgazdaság szocialista szektora kukoricából csaknem 5 mázsával töb­bet takarított be hektáronként, mint az egyéni gazdák. Jelentős sikereket érnek el az ál­lami gazdaságok és a kollektív gaz­daságok az állattenyésztésben is. A kis parasztgazdaságokban az igavonó jószágok vannak túlsúlyban. A ho­zamállatok háttérbe szorulnak, mi­vel a kis parasztgazdaság nehezen tudja biztosítani a szükséges takar- mánymennyiséget. A nagyüzemi szo­cialista gazdaságokban kedvező fel­tételek vannak az állatállomány fej­lesztésére. A halchiui állami gazda­ságban például az utóbbi két év alatt a szarvas- marhaállomány 50 százalékkal. « sertésállomány több mint 25 szá­zalékkal emelkedett. Jelenleg a gazdaságban minden 100 hektár vetésterület után. 21 szarvas- marhát. 26 sertést és 64 juhot tarta­nak. Az állattenyésztésben a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás felsőbb­rendűsége nemcsak a jószág .szántá­ban, hanem hozamában is megmutat­kozik. Tavaly a bodi kollektív gaz­daságban a tehenek átlagos tej­hozama 2542 liter, a borsi kollektív gazdaságban pedig 2419 liter volt, A szocialista nagyüzemi gazdálko­dás fejlődését és jelentőségét bizo­nyítja a társas gazdálkodás útjára lé­pett dolgozó parasztok emelkedő jó­léte is. A Központi Statisztikai Igaz­gatóság 19 községben gyűjtött adato­kat és ezekből kitűnik, hogy a kol- iegtiv gazdaságokba belépett csalá­dok másfélszer annyi iparcikket vá­sároltak, mint a középparasztok. Időben vetett gabona - jó termés Az ongai állami gazdaság dolgozói már kétizben is az elsők között fe­jezték be az őszi kalászosok veté­sét, nemcsak megyei, de országos viszonylatban is. Az idén — annak ellenére, hogy keményen meg kell birkózni az időjárás okozta nehéz­ségekkel — ismét határidő előtt be elzárják fejezni a munkát. Meggyő­ződésük, hogy a nyáron azért taka­rítottak be holdanként 3,26 mázsá­jezték, s mintegy 400 holdon elve­tették a búzát is. Befejezéshez kö­zeledik a burganya szedése, a na­pokban pedig hozzákezdtek a kuko­rica és a cukorrépa betakarításához is. Szorgalmas munka folyik a silö- készitésnél is. 7 ezer köbméter siló helyett 10 ezer köbméternyit készí­tenek. hogy bőséges, jó takarmányt táróiba sónak a jószágoknak. F.dd’g 5 ezer köbmétert, készítettek el, mind elsőosztályú silókukoricából. „CSOOJBOGIMIT I BORS-SZlKPlOON „Csodabogarak” ciro^n mutatja be a Bors-színpad üj zenés, szatirikus mű­sorát október 15-töl minden hétfőn este 7 órai kezdettel a Karaaraastnbázban. A műsorban bohózatok, ének és tánc­számok szerepelnek. Közreműködnek: Galambos Erzsi, Máthó Éva, Nádassy Anna, Beleznay István, Győrffy György, Fehér Tibor. Némethv Ferenc, Par»p Ist­ván, Simor Ottó, Szüts Iván. Rendező: Orosz György. Zongoránál: Vlrágh Fle­mér. A* összekötő szöveget Papp Ist­ván írta. Jegyek válthatók a Kamara­színház pénztáránál. Előjegyzéseket fel­vesznek az üzemi közönségszervezők és a színház közönségszervező irodája. (Te­lefon: 16—04».) Öttagú bűnszövetkezet felett ítélkezett a mittkolei városi bíróság val többet, mert korán vetettek. Az időben elvetett vabona jobban ki­telel, jobban bírja a téli kemény fagyot. Minden talajmegmunkáló eszközt — ekét, boronát, tárcsát, gyűrűshengert felhasználnak, bogy a kemény rögöket apróra tör­jék, s jó vetöagyat készítsenek a magnak. A talaj minőségének meg­felelően és az elöveteményeket fi­gyelembe véve, nagymennyiségű, hol­danként legalább 100—140 kiló mű­trágyát szórtak a vetésre előkészí­tett földekre. Az árpa, rozs és ta­karmánykeverék vetését már befe­Jakab András 22 éves diósgyőri lakos a iyukói bányában dolgozott. Négy ugyancsak fiatalkorú társa előtt többször beszélt állítólagos külföldi kalandjairól. Fiatal tár­saiban felébresztette a kaland­vágyat és rávette őket. hogy kül­földre szökjenek. Az utazáshoz a nagyobbösszegú pénzt bűnös úton akarták megszerezni s (gy — an­nak ellenére, hogy keresetük 1100 —3000 forint között mozgott — többrendbeli lopást, betörést, vala­mint csalást és okirathamisítást követtek el, majd Aggteleknél át­lépték a csehszlovák—magyar ha­tárt. Bűnös üzelmeiket elfogatűsü­kig csehszlovák területen is foly­tatták. A miskolci városi bíróság Jakab Andrást két évi börtönre, két vád- lottársát égy évi£ és kéthónapi, illetve hathónapi börtönre, míg másik két vádlottat hat-hat hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Az ózdi martinászok nagyszerű lendülete a negyedik negyedév küszöbén , (Tudósítónktól.) Az ózdi martinászok is. mint az ózdi gyár valamennyi dolgozója len­dületes versennyel készülnek a ko­hászati mű 110 éves évfordulójának megünneplésére. A kemencesor ol- vasztárai. most a negyedik negyedév küszöbén új nagyszerű feladatok el­végzését határozták el. Tekintettel a hulladék és az ötvöző anyagok rend- szertelen szállítására, a kemencesor dolgozói mozgalmat indítottak a gyá­ron belül elfekvő anyagok teljes fel­kutatására. az ötvöző anyagokkal való takarékosságba. Adamovics László művezető és a karbantartó DISZ fiata’ok vállalták, hogy októ­ber 10-ig 90 tonna osztályozod hulla- dékvasat szállítanak a martinikemen­cékbe. A DISZ brigád már tűi is tel­jesítette vállalását, mert a 9# tonna helyett 190 tonna hul­ladékot adtak a martinnak. Az olvasztárok a mindennapos térv­től Jesités mellett nagyiontosságot tu­lajdonítanak a fajlagos kihozatal emelésének és a fűtésben használt olaj csökkentésének Sikeres munká­jukat bizonyítja az, hogy október első négy napjában 48.2 tonna olajat takarítottak meg. Nagyszerű eredményeket értek el « minő-ég javításában is. Az ó/cH mar­tinászok a negyedik negyedév eddig eltek időszakában ninden tonna acélt 100 százalékos programszerü- séggel csapoltak le, annak ellenére, hogy a hulladék osztályozásában sok­szor részt kell vermiök. A verseny­ben az első helyen Kovács Arzén. Szedlák János és Garda Áron állnak, akik négy nap alatt 170 tonna acéllal teljesítették túl vállalásukat. Az általuk csapolt acél minden egyes tonnája 100 százalékos minő­ségű volt. A három brigád siketé­nek titka a technológiai előírások maradéktalan betartása. A pénteken megtartott termelési értekezleten ab­ban egyeztek meg az ózdi martiná­szok, hogy a tűzálló téglák fajlagos felhasználását is csökkentik. Az. indiai művészeqyüH-es vendégjátéka Misko con A Magyarországom tartózkodó in- i dwú kulturális delegáció, — közte az indiai művészegyüttes tagjai — A. K. Csandra kü l ügy min üszterhe - 1 vettesse! és feleségével csütörtö­kön este Miskolcra látogattak el. Pénteken este az együttes óriási ér­deklődés mellett mutatta be műso­rát a diósgyőrvasgyári Művelődés Házában. A nézőtér minden talp­alatnyi helyét betöltő közön-ég fe­szült figyelemmel nézte végig a hindu tánc és énekművészet népünk számára eddig ismeretlen alkotá­sait és egyre fokozódó tetszésnyilvá­nítással fejezte ki elismerő csodála­tát a többezeréves hindu kultúra totmácsolóinaik. A hindu művészeik műsorának méltatására még vissza­térünk. Műemlékek megbecsülése címmel a szeptember lS-i számunk­ban cikket írtul* arról, hogy a tály- lyaá Balog-kúria pusztulásra van ítélve és karbantartás híján a teljes szén-omlás felé halad. Ugyanebben a cikkben szóvátcUük a szerencsi vár­kastély állapotát is. Felelősként a cikkünk, a Műemlékek Országos Bi­zottságát említette. Cikkünkre két helyről érkezett hozzászólás: A megyei pénzügyőri parancsnok­ság közöltté, hogy a szerencsi várkas­télyban már nem pénzügyőrök lak­nak, hanem mások Az ÉM. Műem­léki csoportja arról ertesitewe szer­kesztőségünket. hogy az említett mű­emlékek nem az ó kezelésük alá tar­toznak, hanem a megyei, illetve a he­lyi tanács tartozik azokról gondos­kodni. A két hozzászólás tudomásulvétele és közzéadása mellett le kell szö­geznünk, hogy a műemlékek megbe­csülésének cikkünkben kifogásolt hiá­nyén ez a gyakorlatban mitsem vál­toztat, az említett műemlékek álla­potán sürgősen változtatni kelL' — A TÁRSADALMI néptánc- gyújtó munkaközösség ebben a ne­gyedévben megkezdi munkáját. A munkaközösség feldolgozza a me­gye népi táncanyagát és azt a kul- tvresoportok, tánckarok rendelkezé­sére bocsátja. » (Folytatás a 4. oldalról.) egyet! — még az elmúlt időszakban: a személyi kultusz, a dogmatizmus s a belőlük sarjadt — csaknem ál­talános — büszkeség és gyanakvás korszakában is méltatlannak érez­ték magukhoz és a párthoz az ilyen „beleolvasásokat“! (S azért is vissza utasítom Csorba elvtárs, és nemesük a magam, hanem minden becsületes értelmiségi nevében ezt a leckézte- tést, ezt a kioktatást, mert ez olyan modor, olyan hangnem, amilyenben az értelmiségi határozatot végrehaj­tani köteles egyén, bárki is az, egy­szerűen nem tárgyalhat többé sen­ki értelmiségivel: sőt: a XX. kon*- gresszus és a júliusi KV ülés hatá­rozatait, ha ve lóban végre akarjuk hajtani, senki emberfiával sem be­szélhetünk többé ebben a modor­ban, ebben a hangnemben!) 5. Azt is állítja, hogy érzése sze­rint nem értettem meg eléggé az értelmiségről szóló határozat lénye­gét. E kijelentést egyszerűen nem vagyak hajlandó fölvenni. Ki kell ábrándítanom Csorba elvtársat ebből a káprázaton alapuló érzésből. És­pedig azért, mert ha csak a kettőnk most szóbanforgó cikkeit hasonlít­juk is össze, akkor is kiderül min­den elfogulatlan szemlélő előtt, hogy talán én ts képes vagyok meg­értésre, lényegmegra.gadásra nem­csak Csorba elvtárs. 6. Miért tulajdonít nekem olyan mondatokat Csorba elvtárs, amelye­ket én nem Írtam bele cikkembe? Ez az olyan — jelentős számú — ol­vasók előtt, akik a >>Kilát.ó"-ban az én cikkemet nem, csak róla az ön bírálatát az »Északmagyarország«- ban olvasták: emberi becsületemet sérti, írói hitelemet rontja. Én ugyan­is nem állítottam magamról, hogy: rosszaiban veszem, hogy a határozat szerint az értelmiség ma még nem egységes. — nem is írtam le ezt a mondatot. Azt sem írtam le, hogy ••fölöslegesnek, sőt károsnak tartom a régi, s az új értelmiség kifejezést«. Nem szükséges arról sem kioktatnia, hogy »valóban van régi és új értel­miség«. — ugyanis ellenkezőjét nem ittam le. Mit írtam én, amibe bírálóm mást olvasott bele? Azt. írtam, amit idéz is. minden értelmiségi, az új is. a régi is — fölöttébb várja, hogy min­den jelző nélkül nevezhessék őt és társait csupán értelmiséginek. És ez: igaz! S nem pozitív igénye, várako­zása ez az értelmiség különböző (és ma még valóságos) kategóriáinak, kedves Csorba elvtárs?! Nem az egy­ség mielőbbi megvalósulásának he­lyes vágya támasztja ezt a várako­zást, ezt az igényt? Hiszen erre vo­natkozólag tisztelt bírálóm is ezt mondja cikkében: -Ezt akarja a pért is, azért dolgozik, hogy a régi és az új értelmiségiek közötti fal véglege­sen leomoljék." Ennek érdekében ja­vasoltam én. hogy ne emlegessük oly sűrűn a két jelzőt, ne élezzük ki velük a majdan úgyis eltűnő különb­séget! Csorba elv társ ellentmond e megállapításnak, s nyíltan ragaszkor dik a jelzők sűrű és kiélezett hasz­nálatához, minél tovább. Tapasztala­taim szerint azonban Csorba elvtárs nem típus e tekintetben, hanem ki­vétel. Rajta kívül még egyetlenegy olyan új értelmiségivel sem találkoz­tam eddig, aki e jelzőket használva, talán helyzetét óhajtaná biztosítani. De találkoztam olyanokkal, tanítot­tam is közülük nem eRy nagyszerű tehetségű s példaadó szorgalmú elv­társat, akik be is iratkoztak a gim­názium, a technikum dolgozó vagy levelező tagozatába, szívós akarattal és szép sikerrel cl is végezték azt. s már valamelyik egyetem, Illetve fő­iskola esti, vagy levelező tagozatánál tartanak. Őket egyrészt példaképül állítom Csorba elvtárs elé. másrészt már most se »újaknak«, hanem egy­szerűen »értelmiségieknek« nevezem. S higgye elf ezzel nem helyezkedtem szembe az értelmiségi határozattal! 7. Bírálóim nagyon sematikusan gondolkozik. Csak az új értelmiség­ről írja, állítja: »magáénak érzi népi demokráciánkat, a párt politikáját. .. szorosabb kapcsolatban van a nép­pel«. Ezzel elárulta, hogy szerinte a régi értelmiség: ennek többnyire az ellenkezője. Az élet cáfol rá e fel­fogásra, amelyik e szélsőségesen és egyoldalúan kiélezett férfiaknál vál­tozatosabb. tarkább típusokat mutat fel minden kategóriából. Pl.: egy csomó olyan »régi« értelmiségit, aki sok »újnál« inkább magáénak érzi népi demokráciánkat is, a párt poli­tikáját is. s a néppel is szorosabb kapcsolatban van. Mutat az élet, saj­nos. olyan »már a mi rendszerünk­ben, iskoláinkban nevelkedett« új ér­telmiségit is, aki afelől még vígan jarnpec. szakmájában felszínes, ma­gatartásában nyegle. S olyan új ér­telmiségit is a kiemeltek közül, aki, bár az élet iskolájából jött, úr lett, kiskirály lett stb. 8. Kifogásolja, hogy szóltam egy olyan értelmiségi rétegről is. ame­lyikről a határozat nem tesz. említést. Tehát nem lehet beszélni egy hatá­rozat kapcsán olyan valóságos vagy úgy vélt jelenségről, amely abban a határozatban nem említődik? Vagy talán egyenesen nem is létezik olyan életjelenség, amelyet párthatározat még nem tárgyalt? Szerintem: fordítva áll a dolog. A párthatározatokba a jelenségek az életből kerülnek, mégpedig úgy, hogy a »lent« élők és dolgozók hozzák fel­színre s a határozatot megalkotó központi vezetőségi tagok köztük járva, tőlük értesülve cikkelyei* be azokat. y 9. Szerintem nem pártszerűtlen- ség (és a párt szerint sem az, csak Csorba elvtárs szerint), ha a vélemé­nyem egy kérdésről ugyanaz a pár- tonkivüliek körében is. mint a párt fórumain. A part értelmiségi politi­kája és az értelmiség problémáinak, gondjainak őszinte feltárása, meg­beszélése egész népünk előtt, mint pártunk egész politikájának is ugyan­ilyen terjesztése: napjaink legfonto­sabb feladata. Szavunkat, leplezetlen őszinte szavunkat (ha az. a. marxiz­mus—leninizmus talajáról á módsze­rével hangzik —), hallatni: nemcsak jogunk, de kommunista kötelessé­günk, felelősségünk is. Csorba elv­társ, hiszen ügyünket mi, a párt, csak egész népünk — csupán ösztnte tájékoztatással megszerezhető — he­lyeslésével, egyetértésével vihetjük diadalra! Vannak bizalmas levelek és pnrtokmánvok, amelyek valóban csak párt fórumokon beszélhet ók meg. De az értelmiségi határozat s az értel­miség gondjai és gondolatai: nem titkos pártokmányok. A határozat először a »Társadalmi Szemlé«-ben jelent meg. E folyóiratot párttagsági könyv felmutatása nélkül is — köny­vesboltban, utcai árusnál — meg­vásárolhatja, olvashatja bárki! Furcsán osztja ki Csorba elvtárs a szocialista szólás- és sajtószabadsá­got. Valahogy így: te pártonkivtlli '’«gy. őszintén beszélhetsz minden­hol Te viszont párttag vagy, csak a párt fórumai előtt nyilatkozhatsz; a pártowkivüliék körében, vagy nem közvetlen a párthoz tartozó lapban: csupán nem-személyes v eleméért közölhetsz, ott a dolgok felét hall­gasd el, titkold el, stb. Ez túlzó téve­dés. tömény dogmatizmus a párt­tagok és pártonkívüliek közé válasz­fal-emelés. a nép kiskorúnak tartása, baloldaliaskodó, szelktáns magatartás! — Nem. nem tudom elfogadni a Csorba Barna által kötelességemként és felelősségemként feltüntetett ket­tős erkölcsiséget, azt, hogy másképp beszéljek és gondolkozzam pl. az »Északmagyarország« számára írva, másképp a »Kilátó«-bain. A kettős erkölcsiséget — még ha ő pártszerű' ségnek tartja is — én képunutatás- nak, »jezsuita« szokásnak, burzsoá vagy kispolgári vonásnak tudom. Néni tudott — s aligha tud: meg­győzni arról, hogy nincs igazam! 10. Minek nézi ő a Magyar írók Szövetséget — mely központi köz­gyűlésén az elmúlt napokban irodal­munk soha nem volt, mert szocia­lista jellegű, demokratikus nemzeti egységét valósította meg — és e szövetség lapjait?! Ha csak az író- szövetség helyi csoportját vesszük’ kollektív vezetés, kommunista veze­tés és kommunista felelősség érvé­nyesül ott. állandó eszmei támoga­tónk és irányítónk — de nem admi­nisztratív ellenőrünk — a megyei és városi part bizottság, beleértve magu­kat az első titkárokat is. Van Csorba elvtársnak tudomása arról, hogy a »Kilátó« szerkesztőbizottságának mindegyik tagja párttag? Vagy arról, hogy a »Kilátó« megindulása a me­gyei pártbizottság s annak első tit­kára igen hatékony segítségével tör­tént? A Magyar írók Szövetsége köz­pontjának s vidéki csoportjainak is elvi alapja: a párt politikája, de helyes és teljes értelmezésben, n XX kongresszus és a mi partunk júliusi határozatainak eredményeivel együtt. Ezt a politikát hirdetjük, tolmácsol­juk dolgozó népünknek a művészei, a szépirodalom, a tudomány s a nem- napilapi publicisztika eszközeivel, módszerei'-el. Nem tűrhetjük tehát, hogy egy tűlérzékeny »éberségű« újságíró éket verhessen a párt közé és az írószö­vetség közé. vagy az írószövetség egyes tagjai közé. 11. Furcsának találom, legvégül, hegy miután három es fél hasábon kizárólag az én cikkemmel foglalko­zott. a hátralévő fél hasaim oda ke­veri, elég »nagyvonalúan«. Bihari és Szekrényes! író elvtársakkal kapcso­latos egyes megjegyzéseit. Itt mon­danivalója megtörik, s atcsap több írószövetségi helyi csoportbeli tag közös nevezőre hozásába. Ami Bihari és Szekrényért elvtáv- sakmak e megjegyzésekkel kapcsola­tos nézeteit illeti, ezek közlése az ó dolguk. Rám ebből csak annyi tartozik, hogy megköszönjem, amiért egy színvonalra hozott két ilyen tehetsé­ges emberrel. Nem rossz szomszéd­ság bz. Csorba elvtárs! ök ugyanis nalam tehetségesebb írók, s e tekin­tetben nem kellemetlen nekem együtt emlitódni velük. Ebből persze nem következik, hogy én Bihari Sándor minden leírt, vagy elmondott nyilatkozatát helyeselném. Voltak vele vitáim, nézeteltéréseim nekem is, bizonyos. vonásait én is kifogáso­lom. Csakhogy: Bihari mégis tehet­séges költő, akinek a legforrófejűbb, hirtelen kis cikkei is elgondolkoztat­nak, figyelemre méltóak. Szekré­nyért Lajos elvtárssal, a Csorba in­kriminálta cikkeivel Is. egyetértek, s »A nép nevében-’ című -Kilátó«-beli vezéreikké alá pl., vállalva annak szenvedélyes hangját is. magam is örömest írtam volna a nercemet. Válaszom végére értem. Ártatlan­nak érzem magam. Kritikai meg­jegyzéseire tett észrevételeim alap­ján bízvást állíthatom: cikkemet megvédtem, abból vissza semmit nem vonok, érette — önbírálatot gyakorolni: nem érzem szükségesnek. tengődje meg, hogy búcsúzó jó­tanácsul azt kívánjam: tartson lépést a fejlődéssel, mert — mint Szekrényest Lajos elvtárs szavakba- foglalásából olvashatja a nagy igaz­ságot: »a formálódó bizalom légköré* akarva-akaratlanul mételyezőket »nem sokáig fogják tűrni sem a nép. sem a vezetői«, s ha valakj fölött.. ■ elszállt az idő. ez még nem lehet menlevél arra, hogy egzisztenciális okokból, féltékeny irigységből a bi­zalmatlanság ma gráf hintse az egyre inkább termékcnyiiló borsodi földbe. Különösen nem akkor, amikor az egyszerű emberek utálattal és meg­vetéssel tekint* ezt a -magvetést«V GYARFÁS imrf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents