Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-19 / 221. szám
12 MDF BORSOB-flBílÚJ-ZEMPLÉil MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA XII. évfolyam, 221. szám Ára 50 fillér 1956 szeptember Yáljék köiggvé a ts-mozgalom fejlesztése msgplfa A fald, a mezőgazdaság nagy ** kérdései átlépték a falvak határait. Ma már nemcsak a földművest foglalkoztatják ezek a kérdések, hanem minden becsületes magyar dolgozót, aki szívügyének tekinti hazája, népe boldogulását. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenünk, jövőnk sorskérdése a mezőgazdaság problematikájában. rejlik, s minden attól függ, hogy milyen választ adunk ezekre a kérdésekre. S a válasz nem lehet más, mint amit a második ötéves terv irányelve leszögez: ..A termek szövetkezeti út továbbra is a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja lesz“. Közügynek kell lennie tehát a tsz-mozgalom fejlesztésének. Ezt nem szabad elfelejteniük párt- szervezeteinknek az üzemekben, városon és falun egyaránt. Ahhoz, hogy a magyar paraszt megszabaduljon évszázados nyomorúságától, a látástól vakolásig tartó munkától, a szövetkezés útjára kell lépnie. Nem a kommunisták kitalálása a szövetkézé® gondolata, már a múltban is széliében, 'hosszában hangoztatták, s például Hollandiában, Belgiumban a kisparasztok nagy része termelési és értékesítési szövetkezetbe tömörült, hogy fölvegye a versenyt a kapitalista mezőgazdasági nagyüzemekkel. A kapitalizmus nem ismeri a könyörületességet. A pénz, a profit utáni hajsza, a szabad verseny vadnyugati törvényei kemény kézzel irtották a parcellás kisgazdaságokat, olyannyira, hogy például Angliában hírmondó sem maradt belőlük, s Amerikában is a szántó- területnek több mint 60 százaléka már a nagybirtokosok kezén van. De Magyarországon sem volt más a helyzet. Évente többszáz kis- és kö- zépparaszt ment tönkre, parcelláik az egyre növekvő feiilékvagyon és a jól felszerelt uradalmak martaléka lett; az egykori földtulajdonosok cselédsorba süllyedtek. Ü ngels- a múlt század kilencve- nes éveiben a következőket írta: „Sem most. sem soha máskor nem ígérhetjük a parcellás parasztoknak, hogy megtarthatják magán- tulajdonukat és magánüzemüket a tőkés termelés túlsúlyával szemben“, — majd így folytatja: „Mi előre látjuk a kisparaszt elkerülhetetlen pusztulását, de semmi esetre sem vagyunk hivatva ezt beavatkozásunkkal siettetni. Magától értetődő, hogy ha az államhatalom birtokába jutunk, nem gondolhatunk arra, hogy a kisparasztokat erőszakkal, kárpótlással, vagy anélkül, mindegy — kisajátítsuk, mint ahogy ezt a nagy- birtokosokkal meg kell tenni. Feladatunk a kisparaszttal kapcsolatban, hogy magámüzemét és magánbirtokát szövetkezeti tulajdonba vezessük át, nem erőszakkal, hanem példával és azzal, hogy társadalmi segítséget nyújtunk e cél eléréséhez.“ Milyen szép elve ez a kommunista emberségnek, a megértő szeretetnek! De nem mondhatjuk, hogy mindig ezekhez az elvekhez igazodtunk, A XX. kongresszus előtti években nem egyszer áthágták a szocialista törvényességet, durván megsértették öz önkéntesség elvét és meg nem engedett eszközökhöz folyamodtak, hogy szaporítsák a szövetkezetek számát. Pártunk júliusi határozata gyökeresen felszámolta ezeket a hibákat, s új módszerekkel kívánja elősegíteni a mezőgazdaság kollektív átszervezését. Célunk az, hogy egészséges, életképes szövetkezetek jöjjenek létre, ahol minden ember otthon érzi magát és szívvel lélekkel munkálkodik a közös vagyon gyarapításán. jp gyelőre még messze állunk ettől a boldog állapottól, de rajtunk, mindnyájunkon múlik, hogy híméi hamarabb elérjük. Azt mond- hqpy a fejekben van a legna- Éyötob akadály. Az „enyémhez“ való ragaszkodás szárnyát szegi a kollektív gondolkodásnak. A paraszt ember szabadság lehetőségekre hivatkozik, melyeket — állítólag — magán- gazdasága biztosítani tud. Akkor kel — mondja —, amikor akar, akkor ínegy ki a mezőre, amikor neki tet- »ttk. Ezt maguk a falusi dolgozók cáfolják meg azzal, hogy a kelő nap már a földeken találja őket, s mire hazaérnek, öreg este van és a fáradságtól elcsigázottan alig várják, hogy ágyba kerüljenek. A mezőgazdasági munka nem tűr halasztást. Ha beérett a termés, vágni kell, nem lehet várni vele. És így vagyunk a többi munkával is. Egyeseket az tart vissza — különösen a volt gazdasági cselédeket —, hogy a szövetkezetben megint parancsszóra kell dolgozni. Ezek az emberek megfeledkeznek arról, hogy volt uraik a vagyon, a hatalom révén ültek a nyakukra, míg a szövetkezet vezetői, a magukfajta emberekből kerülnek ki megválasztás útján, rajtuk is múlik tehát, hogy hogyan viselkedik velük szemben. Még mindig kisért a gépellenesség. A parasztember gyanakvással tekint a gépre, kenyerét félti tőle. A múltban jogos volt ez a félelem. Az uradalmak azért alkalmaztak gépeket, hogy kiküszöbölve az emberi munkát, olcsóbbá tegyék a termelést, s ekkor a gépek valóban elvették a kétkezi munkások kenyerét. Nálunk a gép az’ ember segítőtársa a nagyobb darab kenyérért, boldogabb életért vívóit harcában. A nagyüzemi mezőgazdaság elképzelhetetlen gépek nélkül. A gép megszabadítja az embert a legnehezebb munkák elvégzésétől, s az így felszabadult energiákat az élet, a gazdálkodás más, emberi erőt igénylő területén tudjuk hasznosítani. így olcsóbb és jövedelmezőbb a termelés. Ennek igazolására sok példát sorolhatunk fel. Ha megnézzük a legfejlettebb nyugati államok mezőgazdaságának termelékenységét, fejlettségét és ösz- szehasonlítjuk a miénkkel, elszomorodhatunk állapotaink elmaradott voltán. A merikában például egy mező- gazdasággal foglalkozó ’ ember 17 városit képes eltartani, míg nálunk ez az arány egy az egyhez. Mi énnek az oka? Amikor a szovjet mezőgazdasági küldöttség ellátogatott Amerikába, találtak nem egy olyan farmgazdaságot, ahol ezer holdas birtokot 10 ember művelt. Ezek az emberek azonban mind mérnökök és iskolázott mezőgazdászok voltak. S mi lesz velünk akkor, ha mindent a gép fog csinálni? — teszik fel némelyek a kérdést. Amerikában a gép által elűzött kis farmerek szedték sátorfájukat és a városokban kerestek megélhetést. A föld, amelyet kirántott alóluk a kapitalista szabadverseny, a földbirtokosok tulajdona lett, haszna is az ő zsebükbe vándorolt. Nálunk a gépi termelés áldásait egész népünk élvezheti. Ennek biztosítéka alkotmányunk, mely kimondja, hogy „Nálunk minden hatalom a dolgozó népé“. Egy nagy család vagyunk, gazdaságunk a miénk, s mindenki munkája szerint részesül a termelt javakból. A kis kasza kora lejárt, mert megteremtődött a lehetőség arra, hogy a gép fáradozzon az emberért. De nem elég a lehetőség, — emberek kellenek, akik élni tudnak vele! Ezrek és tízezrek élnek mái- termelőszövetkezetben, s nap mint nap érzik életkörülményeik javulását, s nem kívánkoznak vissza előbbi állapotukba. Pártunk, államunk hatha' tós támogatást nyújt azoknak, akik az új életet választják. A Miniszter- tanács legutóbbi határozata biztos aiap arra, hogy a most létrejövő szövetkezetek valóban életképesek legyenek. A második ötéves terv mezőgazda- sági beruházásai 50 százalékkal múlják felül az előbbi ötéves tervet. Minden lehetőség megvan arra hogy dolgozó parasztságunk az új élet útjára lépve, megteremtse boldogabb életkörülményeit’ A szövetkezettel is úgy van az ember, mint a házassággal. A házasság is csak lehetőség a boldogságra, a házasulandó feléken múlik, hogy mi lesz belőle. Parasztságunk meg fogja érteni az idők szavát és nem gyanakvással, hanem becsületes, őszinte tenniakaróssal teszi meg azt a lépést, amelyre egész népünk vár. A mezőgazdaság szocialista átalakulása nemcsak a falu, hanem egész országunk ügye, mert egész népünk látja majd hasznát a mező- gazdaság szocialista fölvirágzásának. Ezért kell közüggyé válnia megyénkben is a tsz-mozgalom fejlesztésének; Téli menetrend lép A Magyar Államvasutak Vezér- igazgatósága közli, hogy szeptember 30-án nulla órakor életbelép az új téli menetrend.. Ugyanakkor éjjel 3- kor történik az órák visszaigazítása. A menetrendi változásokról a hivatalos menetrendkönyv ad tájékoztatást, amely a nyári 8 forintos ár helyett olcsóbban, 7 forintos árban kapható. (MTI)--------o-------B u rgonya szed és géppel A hejőpapi Petőfi Tsz földjén burgonyaásó géppel szedik a burgonyát. Képünkön: Molnár Imjos, a hejőpapi gépállomás traktorosa és Szeles Béla segédtraktoros munka közben. A londoni konferencia előtt a Szovjetunió és Egyiptom levele a Biztonsági Tanácshoz A londoni rádió jelentése szerint a Szovjetunió és Egyiptom levelet intézett a Biztonsági Tanácshoz, amelyben közük észrevételeiket a Csatornát Használók Szövetségének felállítására vonatkozó nyugati javaslatról. Egyiptom felkéri a Biztonsági Tanácsot, hogy figyelje gondosan a szuezi helyzet alakulását. A levél szerint a Csatornát Használók Szövetségének tervezett megalakulása az ENSZ alapokmányának megsértését jelentené és összeegyeztethetetlen lenne Egyiptom szuverén jogaival. Egyiptom tőle telhetőén mindent megtesz, hogy békés megoldást találjon a probléma megoldására. A levél hangsúlyozza azt is, hogy a forgalom a Szuezi-csatomán ezidő- szerint teljes rendben és biztonságban folyik; Az egyiptomi révkoiauzok péntek óta gyakorlatilag alvás nélkül dolgoznak annak ellenére, hogy több mint löd európai róvkalauz szombatra virradó éjjel abbahagyta a munkát, hétfőn estig a csatornán zavartalanul bonyolódott le a forgalom. A néhány tapasztalt egyiptomi révkalauz péntek este óta úgyszólván nem aludt, majdnem szünet nélkül hajón volt. Az európai hajózási ügynökök Port Szaidban ezzel kapcsolatban kijelentették: „az egyiptomiak eddig megtartották azt az Ígéretüket, hogy a csatorna fennakadásmentesen dolgozni fog! Az iráni külügyminiszter szerint meg lehet találni a szuezi kérdés békés megoldását A Reuter jelentése szerint Ali Goli Arctalan iráni külügyminiszter miután megérkezett Londoniba, hogy részt vegyen a második szuezi értekezleten kijelentette: meg tudjuk találni a szuezi kérdés békés megoldását. Ez az én küldetésem és ez mind- annyiunk reménye; A nyugati hatalmak „kísérleti konvojjal* akarnak megpróbálkozni Mint az AP jelenti, londoni hírek szerint a három nyugati nagyhatalom hétfőn este olyan terveket szőtt, hogy „kísérleti konvojt“ küldenek a Szuezi-csatomán keresztül, hogy ezzel kitapasztalják „miként reagál az egyiptomi elnök a nyugatiaknak erre a lépésére”; A diplomaták egyértelmű véleménye az, hogy amennyiben Nasszer megtagadná az ilyen konvoj átengedését a csatornán „ezt azonnal a Biztonsági Tanács elé vinnék.” Egyiptomot ekkor az 1888-as Szuezi- egyezmény megszegésével vádolnák, amelyben ígéretet tett arra, hogy mindenkor és minden hajó számára biztosítja a szabad áthaladás jogát. A nyugat elsősorban arra alapozza reményeit, hogy — bár a Szovjetunió élhet a vétójogával — a Biztonsági Tanács „erkölcsileg elítéli az egyiptomi erős embert. E körök szerint a Biztonsági Tanács elitélő állásfoglalása ezután megnyithatná az utat a csatornát igénybevevő nemzetek részéről a csatorna blokádjához.” Diplomáciai megfigyelők hangoztatják, hogy a nyugatiak ezt az elgondolást a tizennyolc ország szerdán kezdődő értekezlete elé terjesztik. A szerdán kezdődő londoni konferencia napirendje Az Anglia, Egyesült Államok és Franciaország által meghívott tizenöt ország jelezte, hogy részt vesz a szerdán kezdődő második londoni értekezleten. Az értekezlet napirendjén a Csatornát Használók Szövetségének terve, a tárgyaló testület létesítésére vonatkozó egyiptomi indítvány, valamint a Meinzies féle bizottság jelentése szerepel. A Szakszervezeti Világszövetség szolidáris az egyiptomi néppel A Szakszervezeti Világszövetség szeptember 13-án táviratot kapott Paöhr Kantéltől,'az egyiptomi dolgozók szakszervezeti kongresszusának elnökétől. A távirat komoly nyugtalanságot fejez ki a Szuezi-csatornát államosító Egyiptom ellen intézett francia és angol fenyegetések következtéiben kialakult helyzet miatt és szolidaritásra szólítja fel az egész világ dolgozóit. Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára erre a táviratra válaszolva szeptember 15-én táviratot küldött a Fathi Kamelnak, amelyben többek között ez áll: A Szakszervezeti Világszövetség támogatja az önök felhívását, amelyet az egész világ szakszervezeteihez intézték-a Szuezi csatorna zökkenő-* mentes hajóforgalmának megakadályozására törekvő angol és francia kormány erősbödő fenyegetései miatt* A Szakszervezeti Világszövetség leszögezi szolidaritását az egyiptomi néppel. A világ népei egyöntetű tiltakozással megakadályozhatják az összetűzés kirobbanását a Szuezi- csatorna térségében. (MTI) Egészségügyi, oktatási, kulturális célokra fordítják a felszabaduló honvédségi épületeket A néphadsereg létszámának csökkentésével kapcsolatban a honvédség 700 millió forint értékű épületet és intézményt ad át a népgazdaságnak. A javaslatok előkészítéséről Harsány! Zoltánná,. a Közületeket Elhelyező Bizottság vezetője többek között a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának. A honvédségi épületek átadásával lehetőség nyílik az egészségügyi ellátás további bővítésére. Az ország 14 helyén bocsátanak épületeket az egészségügy rendelkezésére, összesen mintegy 1300-al emelkedik a kórházi ágyak száma. Eredeti rendeltetésének adják vissza Budapesten a Park Szállót és Kiskunfélegyházán a volt Szabadság szállodát. Számos helyen oktatási célokra fordítják a katonaság által használt épületeket. Több helyen lakásokká alakítanak át egyes katonai épületeket. Ózdon például a Bocskai laktanya átalakításával 28 lakást létesíthetnek. Számos helyiséget adnak át raktározási célokra is. Javaslatainkban árra törekedtünk, hogy az átadásra kerülő épületeket a második ötéves terv céljainak megfelelően használják fel. s a legkisebb költséget jelentő átalakítási megoldásokkal a legsürgősebb szükségletek kielégítésére fordítsák. A javaslatainkban említett épületeiken kívül egyébként még további épületek átadására is sor kerül; Ezekre vonatkozóan most folytatunk / vizsgálatokat az illetékes szervekkel:- ^ minisztériummal, tanácsokkal, --- mondotta befejezésül Hansányi Zoltánná. (MTI) DIÓSGYŐRI VASASOK JAVASLATAI A SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUSHOZ A DIMÄVAG Gépgyár dolgozóinak nagyrésze régi, szervezett munkás. A kapitalisták ellen a szak- szervezetekben harcoltak a nagyobb darab kenyérért, a filléres bér javításért. Októberben tartja a Vasas Szakszervezet XXII. kongresszusát. Az előkészítéssel kapcsolatos munkálatok máris nagy visszhangra találtak a dolgozók között. Többen tettek már munkafelajánlást a kongresz- szus tiszteletére Hs vállalták, hogy új szakszerliezeti tagokat toboroznak «. vasasok táborába. Részt kérnek a kongresszus vitájából is. Eddig több mint 16 javaslat érkezett az üzemi bizottsághoz. A javaslatok között ilyeneket olvashatunk: „Nagyobb megbecsülést kérünk az idősebb szak- szervezeti dolgozóknak. Azokat, akik 10, 20, vagy 30 éves szakszervezeti tagsággal rendelkeznek, az erkölcsi elismerésen kívül jutalmazzák is.“ Nagyobb önállóságot kérnek az üzemi bizottságok részére. A munkaruhák, pótszabadságok, védőételek kérdésének megítélését is helyileg intézzék, hogy ezekkel ne kelljen a központnak foglalkoznia. Kérik továbbá a dolgozók, hogy az 50 százalékos vasúti ked-> vezményt a családtagok ne csak akkor kapják meg, ha együtt utaznak a családfővel, hanem más esetben is* Az egyik javaslat így hangzik: „A gépgyár dolgozóinak nincs biztosítva kulturális fejlődése és szórakozási lehetősége, mert nincs kultúrhelyiségük. A különféle szakmai és műszaki ankétok. baráti összejőve* tel megtartása szinte lehetetlen. Létesítsenek tehH* megfelelő kultúrhelyiséget a DIMÁVAG-ban.“ Szóvátették többek között, hogy a Lenin Kohá* szati Művek — a szakszervezeti demokrácia megsért lésével — olyan létesítményeket is magáénak tulaj* donított. amelyekhez a DIMÁVAG vasasainak ugyan- olyan közük van, mint a kohászati dolgozóknak. A Vasas Otthonra például kiírták, hogy a Lenin Kohászati Művek Művelődés Háza. Ilyen gondolatokat, problémákat tartalmaznak m javaslatok, amelyeket a kongresszushoz továbbtt&f^i*
