Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 16. fiSZAKplAUYAflORSZAG 5 4> /~^s szó nij (j o n dok Nagyon kedves, volt tanár­nőmmel beszélgettem a napokban. Elmondotta, hogy az egyik osztá­lyában a lányok azt a furcsa ké­rést szögezték neki az, órán: be­szélgessünk a boldogságról. Tes­sék megmondani nekünk, mi a boldogság. Az én kedves tanárnőm, aki mindig csupa-szív volt, valahogy így válaszolt: — Lányok, nektek legnagyobb és egyedüli boldögságtok az lehet most, ha kiegyensúlyozott, boldog családi környezetben éltek. Ha otthon megértitek egymást szüléi­tekkel, mindent megbeszélhettek..; Ez lehet ebben a korban a leg­megnyugtatóbb, tehát a legna­gyobb boldogság. A gyerekek elcsendesedték, gon­dolkoztak. Majd az egyik nagyon őszinte szóval törte meg a csen­det: —- Ez nagyon nehéz. Nem lehet mindent mindig megbeszélni. Dol­gozik az édesanyám is, későn jár haza, s legtöbbször ideges, fáradt. Néha öt-hat nap is eltelik, míg végre alkalmas pillanatot találok az esetleges kényes dolgok meg­beszélésére. Ezek a szavak csengenek a fülembe most, hogy itt áll a bíró­ság előtt ez a 15—16 éves gyerek. Arcáról hiányzik a vagányciniz­mus, hiányzik a mindenkit meg­téveszteni akaró hatásvadász »szo­morúság«, könny. Ez a gyermek­arc értelmes, a szemek tisztán tá­gulnak a bíróra. Nincs takargatni- valója. Amit elkövetett, megmond­ta nyíltan, őszintén. — Jó tanuló voltál, miért nem mentél tovább a nyolc általános után? A gyerek nem szegi le a fejét, úgy válaszol: — Azt hallottam a rádióban — meg az újságokban is olvastam —, hogy érettségizetteket felvesznek lakatos, esztergályos, s egyéb szak­munkát tanulni. Hát ezért men­jek középiskolába? Fizikai mun­kás érettségi nélkül is lehetek .. ? Egyetemre úgysem vettek volna fel. Micsoda gyerekes gondolkodás, milyen szűk látókör, mennyire nem mai fiatalhoz méltó ez az in­dokolatlan reménytelenség. Nem ment iskolába, ahelyett bejárta a fél-országot. Ha valahonnan to­vább akart menni, ellopott egyet- smást, eladta és ment. Egy hóna­pig csavargót!, míg a rendőrség hazahozta. Valami furcsa nyomott hangu­latban folyik ez a tárgyalás. A gyerek a vádlott, de talán soha nem éreztem annyira erősen, hogy itt nem a gyereknek, hanem az anyának kellene a vádlottak pad­ján ülnie. Aztán vált egyet a gon­dolatom. Az anyának? Végsősoron talán ő tehet róla? Elnézem a törékeny fiatalasz- szonyt. Kék szeméből csak időn­ként peregnek alá a könnyek, az­tán száraz szemmel, félrehajtott fejjel néz maga elé. Mire gondol­hat? Ő kit hibáztat? Úgy látom, jórészben magát, mert a gyerek­hez — aki egy hónapig volt bör­tönben — nagyon kedves, nagyon anyai. Vagy tán most akarja pó­tolni az elmulasztottakat? Ez az asszony fontos beosztás­ban dolgozik. Olyan beosztásban, amely nem nyolcórai munkát kö­vetel, hanem sokkal többet. El­mondja,-hogy mikor a gyerek be­fejezte a tanulást a nyolcadik osz­tályban, ő éppen iskolán volt, így történt, hogy ebben a válságos időben keveset törődött vele. Min­denesetre szokatlan jelenség, hogy a társadalomban fontos szerepet játszó szülők gyermeke a vád­lottak padjára került. Szokatlan és értetlenül áll vele szepvben az ember. Ez az asszony nagyon is tudja, hogyan kell helyesen nevel, ni a gyereket. Ha beosztottjai er* revonatkozólag felvilágosítást kér­nének tőle, bizonyára jó tanácso­kat tudna nekik mondani. Saját családja számára már nem futotta sem erejéből, sem idejéből. A gyerek teljes meggyőződéssel mondotta el az előbb, miért nem akart tovább tanulni. A bírót \s, de engem is különösen érdekelt, mit válaszolt erre a problémára az anya. Nekünk is elmondotta, ak­kori válaszát: — »Nagyon helytelenül gondol­kodsz, hiszen ma az a cél, hogy minél több kulturált munkásunk legyen. Az a cél, hogy a fizikai munkásoknak is érettségije le­gyen.« Ez a válasz illik egy anya szá­jába, amikor a gyermekét jobb be, látásra akarja bírni? Lehet otthon a családban ilyen szárazon, hide­gen, broisaura-ízuen nevelni? Nem. Semmiképpen nem beszélhetünk így a gyerekhez, mert ha ezt teez­szük, az eredmény hasonló lesz a jelenlegi esethez. Ebben az asz- szonyban a mindennapi munka el- szürkítette, kihűtötte az anyát. Feltartóztathatatlanul előtör belőlem a kérdés: he­lyes-e, ha nagycsaládos édesanyá­kat annyira igénybeveszünk építő­munkánkhoz, hogy közbén kény­telenek családjukat elhanyagolni. Másrészről helyes-e, ha egy csa­ládanya ennyit vállal? Mivel hasz­nál többet a társadalomnak, ha becsületes, egészséges embereket nevel gyermekeiből, vagy ha né­hány évig vezet mondjuk egy jól jövedelmező vállalatot, vagy mint párttitkár, vagy egyéb több órai munkát igénybevevő funkciót lát el? Az utóbbit ” férfiak, vagy egye­dülálló, gyermektelen nők is el­végzik helyette, a társadalom nem veszít. „De az előbbi kötelességet, az édesanya kötelességét pótol­hatja-e valaki más az ő családjá­ban? Hogy nem pótolhatja, ez a példa igazolja. Ennek a gyereknek a rossz útra tévedése nemcsak az ő családjának veszteség, veszteség az egész társadalomnak. Milyen biztosíték van arra, hogy ez az asszony nem fog még ezen a helyen ülni a többi három gyermeke miatt? De hogyan is vál­lalkozhatott minden otthoni segít­ség nélkül ilyen munkára? Az egyik képes folyóiratunkban meg­jelent fénykép ötlik fel előttem. Az egyik képen az értekezlet résztvevői egyhangúlag arra sza­vaznak, hogy egy édesanya jutal­mat kapjon a sok társadalmi mun­káért. Egy másik képen pedig két elhanyagolt, piszkos gyermeket láttam, — az' ellenszavazatot. A vádlottak padján ülő gyermekben most szintén az élő »ellenszavaza­tot« látom, ennek az asszonynak társadalmi munkája ellen. Nem arra gondolok, hogy a nők most már kérjék ki a munkaköny­vüket és térjenek vissza a fakanál­hoz. Erről szó sem lehet. Részben azért, mert a családok gazdasági helyzete ezt nem engedi, részben azért is, mert női egyenjogúság van, tehát joga van, a nőnek is a munkához. Igen ám, csakhogy míg a fizi­kai munkában már megjelöltük azokat, amelyek nem valók nők­nek, a szellemi munkában eddig meg sem kíséreltük ezt az elhatá­rolást. Véleményem szerint az á munkakör, amely nyolc órán jóval túlterjed, nem való többgyerme­kes édesanyának. Kénytelen va­gyok idesorolni a nagyon felelős beosztásokat, hiszen a vezetőállás többletfeladatot jelent, ilyenek például a többhónapos iskolák. Ha ezt nem vállalja az asszony, elmarad a fejlődéstől, nem tudja ellátni hivatalát. De vállalhatja-e? Itt kelt megemlítenem még jónéhány problémát. Egyes válla­latoknál, hivataloknál elítélik azt az édesanyát, akinek kisgyermeke van és ezért nem akar résztvenni például a pártoktatásban. Elítél­hetjük-e azért, hogy egészséges anyai ösztöne hazahajtja? Mi mondjuk, hogy legdrágább kin­csünk a gyermek, de hogyan szer­zünk érvényt e jelszónak? Mondhatnám, alig-alig. Megdicsér­tük azokat az asszonyokat, önfel­áldozó, lelkes társadalmi munkás­nak neveztük, akik elhanyagolták akár gyermekeiket is, csakhogy a köz érdekeinek használjanak. Va­jon önmagát áldozta fel az ilyen anya? Nem. A gyermekeit, a jövő generációját. Helyes lenne, ha a párt és álla­mi szerveink rájönnének, melyik a leghasznosabb társadalmi mun­ka, amelyet egy édesanyától kö­vetelhetünk. A párt, az állam ér­dekeit azzal szolgálja legjobban az asszony, ha gyermekeit neveli. Megkövetelhetjük a dolgozó édes­anyától, hogy taggyűlésre járjon, — ha párttag — és hogy újságot olvasson. De csak ennyit és nem többet! Ezzel is mutassuk meg, hogy tiszteletben tartjuk, nagyra- becsüljük azokat az édesanyákat, akik háztartásuk gondja mellett még egyéb munkát is vállalnak. Társadalmi életünk vezetői gon­dolkodjanak el egy kicsit ezen, gondolkodjanak el, vajon segítik-e a környezetükben, vagy irányítá­suk alatt dolgozó családanyákat? Nem követelnek-e túlságosan so­kat tőlük? Sokszor lebecsültük a házi­munkát, Könnyen mondtuk azt valakire, hogy csak háziasszony, vagy csak anya. De vajon ez *>csak«? Nem a legf elem előbb hi- vatás-e gyermekeket nevelni, nyu­godt, boldog otthont teremteni a családnak? Nagy feladat ez, sok­kal nagyobb, minthogy mellékesen az éjszakába nyúló 1—2 óra alatt el lehessen látni. Itt ül a tárgyalóteremben a férj és feleség. Most mindketten itt vannak, mert a bíróság beidézte őket. Ahogy egymás mellett látom őket, eszembejut a női egyenjogú­ság. Úgy érzem, ez az egyenjogú­ság ma még nagyon hiányos. Mi­kon lenne teljes? Akkor, ha a nők is ugyanúgy járhatnának tömege­sen a kocsmákba, mint a férfiak? Akkor, ha a nagykohóhoz nőket állítanánk? Nem. Akkor, ha a gyerek zokniját ugyanúgy meg­stoppolhatná a férfi, mint a nő, akkor, ha a gyerek beteg, mindegy lenne, hogy az apa, vagy az anya marad-e otthon, akkor, ha a férfi ugyanúgy gondolkodna a befőzés, a nagymosás, nagytakarítás gond­jai felől, mint a nő. Akarjuk, hogy ez így legyen? A férfiaknak csak kis százaléka menne bele. Mi te­hát a teendő? Hogyan éljünk az egyenjogúságunkkal? A bíró szavai szakítják meg gondolataimat: — Miért vágyódtál el otthonról? — Mert szórakozni akartam töb­bet, mint édesanyám engedett - válaszol őszintén a gyerek, Szokatlan9 nagyon szokat lan ez az eset. Ezt hangsúlyozza az ügyvéd is, majd valahogy ekóp- pen szól: — Ez a gyermek felelős beosz­tású szülei hanyagsága miatt áll itt. Nagyon szép a munka, a meg­tisztelő hivatás, de egy anyának legfőbb kötelessége legyen törődni a családjával. Ezekre, a szavakra eltörik a mé­cses, a gyerekben feltör az apa és anya iránti végtelen szeretet, ame­lyet csak egy időre homálycsított el az élet örömei iránti vágyakozás és így kiáltott fel: — Nem, nem igaz! Egyedül én va gyök felelős azért, amit tettem! Ne bántsák a szüléimét..; Ez történt. Azt hiszem ma, ami­kor több emberségről, az egyéni sorsok és körülmények figyelem- bevételéről beszélünk, ezeken i problémákon is elgondolkodha­tunk. ADAMOVICS ILQNA Agronómusaink felelőssége a jövő évi jó termésért! Mezőgazdászaink jelentős sikerei, amelyek közvetlenül a termelés emelését eredményezték — ebben az évben is megmutatták, hogy legna­gyobb részük megállja a helyét, be­váltja a hozzáfűzött reményeket. Ezek a sikerek megmutatkoznak abban is, hogy a termelőszövetkezetek kalászo­sokból 1.5 mázsával magasabb átlagot értek el, mint az egyé­nileg gazdálkodók. Sokat segítettek a mezőgazdászok a talajerő visszapótlás, és fokozás te­rén is. Ez év tavaszán a tsz-ek szán­tóinak 13 százalékát trágyázták is­tállótrágyával. Nem egészen kielé­gítő, de eredményesnek mondható, hogy a múlt évi 160—170 holddal szemben ebben az évben 1600 holdon vetettek tarlóba zöldtrágyát. A szarvasmarhák okszerűbb takar­mányozása eredményeként javult a tej hozam. Még szebbek lesznek az eredmények, ba a gépállomásra he­lyezett fiatal állattenyésztőik teljes mértékben segítik a termelőszövetke­zeteket. Bár még el vagyunk maradva a fejlett mezőgazdasági országtól, de azért számtalan példa bizonyítja, hogy nálunk is elérhető a bő termés. Kesznyétenben a Szabadság, Bor- sodivánkán a Petőfi, Mérán az Uj Barázda* Tiszalucon a Vörös Hajnal termelőszövetkezetek a gabona terméshozamában felül­múlják a megyeit, sőt az orszá­gos holdankinti átlagot is. Mindez azt bizonyítja, hogy ideje ben végzett jóminőségű munkával megkaphatjuk a természettől, amire szükségünk van. Megyénkben minden gépállomás körzetében, minden járásban van jó és van gyenge termelőszövetkezet is, sőt sokszor egy községben megtalál­juk mindkettőt. Mi az oka annak, hogy egyforma talajviszonyok és ég­hajlat mellett a termelőszövetkezetek eredményei annyira eltérőek? Azt hiszem nem csalódom, ha azt mondom, hogy az agronómusok mun­kája igen különböző. Agronómusaink legnagyobb része 2—3 éve ugyan­abban a községben, ugyanabban a tsz-ben dolgozik. A kellő helyismeret és gyakorlat lehetővé teszi, hogy jó szakemberekként, jó szervező, agitátor és pedagógusként dol­gozzanak, s maguk után vonják a tsz. tagságot. Ezek az agronómusok aztán kivívják a tagság elismerését. Termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődése szempontjából igen lénye­ges kérdés: hogyan irányítják a me­zőgazdászok a tsz-t. Úgy tudják-e biztosítani az őszi munkákat a ter­melőszövetkezetekben, hogy mennyi­ségileg és minőségileg is az egyéni­leg gazdálkodók előtt járjanak. Az eredménye^ munka érdekében az agronómusok mutassanak példát. Szervezzék a tagságot, mozgósítsanak — ha kell — minden családtagot a betakarításhoz. Melyek azok a legfontosabb mun­kák, amelyeknek elvégzése nem tűr további halasztást? ' A talajerő fokozása érdekében a meglévő istállótrágyát legké­sőbb szeptember végére szántsuk alá az őszi takarmánykeverékek, cukorrépa, kukorica részére. A szervestrágyát lehetőleg egészít­sük ki műtrágyával, mert a szer­ves és műtrágyák egymással kölcsönhatásban nagyobb ter­méseredményeket biztosítanak. Istállótrágyánál, de különösen a mű­trágyáknál az agronómusoknak vi- gyázniok kell, hogy ne kis adagok­kal dolgozzanak. Inkább kisebb terü­leten, de nagyobb adagokkal. Szem­csés szuperfoszfátból például 100— 120, poralakuból 140—200 kilogram­mot szórjanak egy holdra. A szuper­foszfátot és a káli trágyákat is szán­tás előtt szórják ki. Sürgősen el kell végezni a vető-, őszi- és mélyszántást. Feltétlenül elöhántós ekével dolgozzunk és szi­gorúan ellenőrizzük a mélységet. A vetőszántás előtt egy-két nappal 7—8 centiméter mélyen tárcsázni kell a talajt, így aprómorzsás vetőágyat nyerünk. Ügyelni kell, hogy csak tiszta csi^ raképes mag kerüljön a földbe, (bú­zából fm-kint 60—65 szem, 6—7 cen­timéteres mély alá takar ássál.) A ve­tés egyenletesebb lesz, ha 30 soros vetőgéppel „felülvetésbem0 dolgo­zunk. A legsürgősebben hordjuk be a magherét, lucernát, kazlazzunk és végezzük be a cséplést. Esetleges eső az aprómagvakban kárt tehet, ezért föltétlenül hordjuk kazlakba. Csép- lés után a töreket és a pelyvát taná­csos még egyszer kicsépelni. A szán­tóterület 4 százalékán legsürgőseb­ben el kell vetni az őszi takarmány- keveréket. A búza és rozs vetőmag közé holdanként 2—4 kg. bükköny- magot vessünk, így biztosítani lehet a jövőévi magszüikségletet, sőt bőven j. l eladásra is. Késedelem nélkül hozzá kell fogni a cukorrépa, kukorica, silókukorica betakarításhoz, hogy kellő időben tudju-k vetni a búzát, ami ezekbe a földekbe kerül. Fontosak az állattenyésztési fel­adatok is. Föl kell mérni a takar- mánykészletet, osszák fel a takarmányokat állat­fajokra, arra vigyázva, hogy a pillangósok a szarvasmarhák­nak jussanak. Valósítsuk meg a porciózást, az egyedi takarmányozást. A szátesta- karmányt szecskázva, az abrakot ki­zárólag darálva, nedvesített formá­ban etessük, mert így nyolc, tíz szá­zalékkal nagyobb az értékük. El kell érnie minden agronómusnak, hogy az 1957-es gazdasági évre minden ar­ra alkalmas nőivarú állatot fedeztes­senek. Szakszerűen neveljük a nö­vendékeket és készítsük elő az ei­lest, az ellés utáni ráetetést. Nem könnyű az agronómusok fel­adata. A mi műhelyünknek se teteje* se oldala. Egy időben kel] megoldani a termelés fokozását ég a mezőgaz­daság szocialista átalakítását. A ne­héz dolgok megoldása büszkeséggel tölti el az embert és további lendü­letet ad a feladatok megoldásához. FORGÁCS GYULA főagronómus. Épül a tiszapalkonyai vizkivételi mű elocsatorRája Mezőgazdasági ujítóklállitás Miskolcon Pártunk Központi Vezetősége az elmúlt év novemberében, tárgyalta az újítások helyzetét. Határozatot hozott, hogy az újításoknak, azok mindgyorsabb bevezetésének, népsze­rűsítésének a technika fejlődését kell szolgálniok. A határozat óta jelentős fejlődést értek el ezen a téren mezőgazdasági üzemeink. Sok olyan újítást vezettek be, amelyek ma már ténylegesen rnegkönnyítók a dolgozók munkáját, emelik a keresetet és a termelékeny­séget. Az újításók széles körben való is­mertetésére aMEDOSZ megyebizott­sága a gépállomások megyei igazga­tóságával, az állami gazdaságok te­rületi igazgatóságával, a gépalkat­részeket gyártó vállalattal és az erdőgazdaságokkal közösen újítási kiállítást rendez szeptember 22-től, szeptember 29-ig a nagymiskolci állami gazdaság repülőtéri üzemegy­sógénék A kiállítást 22-én délelőtt kilenc órakor nyitja meg Papp József elv­társ, a MEDOSZ borsodimegyei bi­zottságának elnöke. A kiállítás megtekintése díjtalan. A repülőtérre minden órában indul autóbusz a Rudas László-utcából (villanyrendőrrel szemben). Mindenkit szeretetted vár a rende­zőség. Miskolci Ruházati Bolt he jő csabai árudája szeptember 17-én, hétfőn délután 6 órakor, a hejőcsabai mozi helyiségében ruhabemutatóval egybekötött vevőértek ezletet tart, melyre vásárlóinkat szere* tettel meghívjuk. A tiszapalkonyai erőmű egyik fon­tos üzemrésze lesz a vízkivételi-mű. Ez biztosítja majd az erőmű ipari vízellátását. Az új létesítmény pár méterre a Tisza medrétől épült fel, s a 18 méter mélységben süllyesztett vasbeton szekrényébe hat Cs. V. 1200 típusú Ganz-szivattyút szerelnek fel. Ezek percenként csaknem 1000 köb­méter vizet emelnek ki a folyamból. A víz sebes sodrása azonban veszé­lyezteti a parti részt. Ennek elkerü­lésére építik meg a vízkivételi-mű előcsatornáját. A 22 méter hosszú vízkivételi-mű két oldalán a Tisza medréig 10 méter hosszú és 5 méter széles támfal- szekrényeket építenek. Egy-egy szekrény elkészítéséhez 250 köbmé­ter betont és 110 mázsa vasat hasz­nálnak- fel. Az építési munkákat két héttel ezelőtt .kezdték meg a 29/2-ös Űt- és Vasútépítő Vállalat dolgozói; Jó munkájuk nyomán a szekrények fél magasságban már elkészültek; Mivel a Tisza vízállása most ala­csony, az építők hozzáfogtak a tám­falak száraz süllyesztéséhez. A dol­gozók megfogadták, hogy a két szek­rényt október 1-i.g tíz méter mély­ségbe süllyesztik a folyamba. A nagy szakértelmet követelő munka után a támfalszekrények kö­zött lévő 3000 köbméter földet kiter­melik, majd a folyam fenekét 700 köbméter terméskővel borítják. A 29/2-es Űt- és Vasútépítő Vállalat műszaki és fizikái dolgozói megígér­ték, hogy mire a Ganz-vagongyáriak felszerelik a szivattyúkat, addigra ők is befejezik az előcsatoma építési munkáit. J> Vásároljon olcsán maradék kabátszövefet a Miskolci Ruházati Bolt 9 MARADEKBOLTJABQL a Bajcsy-Zsilinszky—Malinovszkij u. sarok (villamosmegállóinál) Lódén kabátszövet mtr. 160.— Ft. helyett Felöltő szövet mtr. 132.— Ft. helyett Férfi kabátszövet mtr. 240.— Ft. helyett Férfi kabátszövet mtr. 421.50 Ft. helyett és sok más olcsó áruféleség. 80.— Ft. 66.— Ft. 120.— Ft. 210.70 Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents