Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 2. CSZAKMAflYAItfraSfcAC 3 Megyénk iparának helyzete A közelmúltban értékelte a megyei pártbizottság ipari osztálya a megye ipari üzemeinek július havi tervtel- jesítését. Ez az értékelés sok olyan hiányosságot tárt fel, melynek meg­szüntetése még most szeptemberben is előttünk álló feladat, éppen ezért nem árt, ha egyes iparágak július havi eredményeit és hiányosságait, a megye iparának össz-termelési képét szemügyre vesszük — okulásul a jö­vőre nézve. Július hónapban megyénk ipara havi teljes termelési tervét 103 százalékra teljesítette, kereken 10.8 millió forinttal termelt töb­bet a tervezettnél. Ez a túlteljesítés a III. negyedévi tervteljesítésben 0.8 napos előrehala­dást jelent. A termelékenységi tervet az összipar 102.1 százalékra teljesí­tette. Egy hónap alatt az I. félévi vasércadósság 41.7 százalékát, a ee- mentadósság 76.8 százalékát sikerült letörlesztemi. E pozitív termelési ered­mények mellett azonban jelentős ne­gatív tapasztalatok is vannak. Első­sorban az, hogy a 42 kiemelt minisz­tériumi vállalat közül 13 nem tett eleget teljes termelési tervének. így például a Borsodi Szénbányászati Tröszt, a DIMÁVAG, a Borsod vidéki Gépgyár, a Cementipari Gépjavító, a XVI-os Autójavító, a villamosener- gia-ipar, az Ózdi Tűzálló-anyaggyár. a Miskolci Cementáru ipari Vállalat , a Miskolci Növényolaj ipari és Ma­lomipari Egyesülés azok a vállalatok és üzemek, melyek havi teljes ter­melési tervük teljesítésétől elma­radtak. Ez azután olyan súlyos hibákat is eredményezett, hogy júliusban 42.000 darab égetett téglával kevesebbet kapott a népgazdaság, mint ahogy azt a terv előírta. Az exportíervet a minisztériu­mi ipar csupán 93,9 százalék­ban teljesítette. A termelékeny­ségi tervteljesítésnek pedig a vállalatok 43 százaléka nem tett eleget. A bérfegyelem lazulását bizonyítja az a tény is, hogy a 103 százalékos tervteljesítéshez a megyei összipar 107.8 százalék béralapot használt fel. Emiatt lemaradt a 100 forint össz- bérre eső teljes termelési érték ter­vének teljesítése, s ez mindössze 95.5 százalékot ért el. Ha a megye iparágait egyenként vesszük szemügyre, akkor ezek a hi­bák még élesebben előtűnnek. A szénbányászat július hónapban 100.2 százalékos terv teljesítést ért el, melyhez a bor­sodi tröszt 364 to., az ózdi tröszt 236 to. terven felüli szénnel járult hozzá. Az olajbányászat 100.6 százalékos, a vasércbányászat 106.8 százalékos, az ásványbányászat 101.3 százalékos tervteljesítést ért el. Az utóbbi azon­ban exporttervét bentonitból csupán 43 százalékra teljesítette. A szénbányászatot nézve, megálla­píthatjuk. hogy július hónapban ter­melékenységi tervét egyik szénbá­nyászati tröszt sem teljesítette. A borsodi trösztnél 24 kg-mal, az ózdi trösztnél 37 kg-mal alacsonyabb össz- üzemi fej teljesítményt értek el. mint június hónapban. A júliusi teljesít­mények minden előző hónapinál rosz- szabbak voltak. A béralapfelhaszná­lás is élénken bizonyítja, hogy a szénbányászatban erősen meglazult a bérfegyelem. A borsodi tröszt például 100,1 százalékos tervteljesítés mellett 109.4 százalék béralapot, az ózdi tröszt 100,3 százalékos teljesítés mellett 105,4 százalék béralapot használt fel. A 100 forint összbérre eső teljes ter­melési tervét a borsodi tröszt 88.9 százalékra, az «ózdi tröszt 99.8 száza­lékra teljesítette. A munkában tapasztalható nehéz­ségek egyrészt a kedvezőtlen időjá­rás, az áramkiesések, s az aratás kö­vetkeztében állottak elő. Azonban a legfontosabb ok mégiscsak az, hogy a Borsodi Szénbányászati Trösztnél például elhanyagolják a kamarafejté- .seket, holott a jól telepített kamara­fejtések termelési szempontból azo­nos értékűek a frontfejtéssel. A hibák kijavításának e^’dk útja volt az a megbeszélés, amely a tröszt és az ÉMASZ vezetői között lefolyt az áramkiesések megszüntetése érde­kében. Ugyancsak az elmúlt hónap­ban rendezni kellett a munkaerő- hiány kérdését is. Más ilyen segítés, hogy a DISZ tanácskozást hívott össze a DISZ-brigádok vezetői ré­szére, az edelényi járási pártbizott­ság pedig — hogy a hibák felszámo­lásában a párt felsőbb szervei a helyszínen segédkezzenek — hosz- szabb időre az orrrtosbányai bányák­hoz küldte ki ipari titkárát. A kohászati üzemek júliusban teljes termelési tervüket együttesen 104.2 százalékra teljesí­tették. Jelentős túlteljesítés mutat­kozott e hónapban nyersvasból, öt- vuzetlen acélból, hengerelt áruból. Azonban az exporttervek teljesítése­déi a Lenin Kohászati Művek lema­radt. Mindössze 95.2 százalékos tel­jesítést ért el, ellentétben az ózdi Kohászati Üzemekkel, ahol 108.3 százalékra teljesítették az export­tervet. Mindkét nagy kohászati vállala­tunkra jellemző a selejt kedvezőtlen alakulása. A selejt a Lenin Kohá­szati Művekben éppen júliusban volt a legmagasabb, ugyancsak a legma­gasabbak közé tartozik az Ózdi Ko­hászati Üzemekben is. A 100 forint­ra eső értéktervet a Lenin Kohászati Művekben csupán 95.2 százalékra, az Ózdi Kohászati Üzemeknél pedig 95.2 százalékra teljesítették. Ugyan­akkor azonban a havi átlagkereset a Lenin Kohászati Műveknél 6.6 szá­zalékkal, az Ózdi Kohászati Üzemek­nél pedig 7.2 százalékkal volt maga­sabb a tervezettnél. A hibák döntően abból fakadtak, hogy nagyon sok még a szervezési hiányosság. A Lenin Kohászati Művek sok hibaforrása az is, hogy a kollek­tív szerződés munkavédelmi vállalásait nem hajtották végre. Hiányosság adódik abból is, hogy a Lenin Kohászat acélműve hulladék- vas-hiánnyal küszködik, ugyanakkor a kohó a tervteljesítés érdekében több mint 4.000 tonna hulladékot használt fel. Ez többek között veszé­lyezteti a martin téli üzemeltetésé­hez szükséges tartalékokat is. A Bor- sodnádasdi Lemezgyárnál pedig a terv teljesítése miatt a szabadságo­lási tervek teljesítésénél mutatkozott július hónapban lemaradás. Ugyanez volt a helyzet a második negyedév során is, amikor a dolgozók összesen tíz vasárnapi műszakot dolgoztak. E hibák mellett még a termelés üte­mességével is baj van mindkét nagy kohászati üzemünknél. A hibák megszüntetése érdekében már eddig is sok történt. Űj javasla­tok születtek az ütemes termelés megvalósítására. A hulladékhiány megszüntetésének lehetősége érde­kében intézkedések történtek és tör­ténnek ezután is. A kollektív szerző­désben foglalt hiányosságok kivizs­gálását és részletes felmérését a MB. javaslatára a Megyei Szákszervezeti Tanács megkezdte. Ennek eredmé­nyeire még lapunk hasábjain vissza­térünk. A gépipar július hónapban elmaradással küsz­ködött. Tervét mindössze 93.6 száza­lékra teljesítette. A termelés volu­mene ebben a hónapban 7 százalék­kal volt alacsonyabb, mint június­bán. Júliusban az egynapos termelési előny biztosításához szükséges 1,600.000 forintos túlteljesítés helyett 2,611.000 forintos lema­radás keletkezett, ami az első félévben megszerzett 4.9 napos előnyt 2.76 napra csökkentette le. A lemaradás részbeni oka az, hogy az üzemek a féléves terv teljesítése közben a félév végén felélték tartalé­kaikat, nem folyt megfelelő félkész- árutermelés, a következő hónap elő­készítésére. Hozzájárult ehhez az is, hogy a nyári munkák miatt megnö­vekedett a szabadságon levők száma. Ugyancsak az is, hogy nem Javult megfelelőképpen a gépgyárak anyag­gal való ellátása sem. Az ütemes ter­melés is hiányzik. A havi tervnek több mint felét rendszerint a harma­dik dekádban teljesítik üzemeink. Elrettentő példa erre a Borsodvidé- ki Gépgyár, ahol júliusban a havi terv 75 százalékát a harmadik de­kádban teljesítették. Augusztus első két dekádjában is a havi tervnek csupán 45 százalékát teljesítették. Alapvető ok a hiányos anyag- ellátás. A munka csak akkor javítható meg, ha a gépgyárak és a kohá­szat között az együttműködés tovább javul, alapulvéve a fél­készgyártmányok programsze­rinti és az ütemszerű termelést. Az építő és építőanyagipar ebben a hónapban teljes termelési tervét 109.3 százalékra, 100 forint összbérre eső teljes termelési érték tervét 102.1 százalékra teljesítette. Nem teljesítette azonban tervét mályi téglagyár ebben a hónapban. E konkrét adatok azok, melyekben visszatükröződik megyénk üzemeinek munkája. Bár a hónap egészét te­kintve pozitív, és az itt közölt ada­tok lezárásától már eltelt egy hónap, azért mégsem érdektelen ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Azok a hi- bá}í, amit a júliusi munkával kap­csolatos MB-vizsgálat feltárt, még nagyrészben megtalálhatók üze­meinkben és az üzemeink közötti együttműködésben. Egyben azt is megmutatják ezek a számok, mit kell tennünk, hogy a hibákat kija­vítsuk a programszerűség, az ütemes termelés, az anyagellátás vonalán. S egyben segítséget adnak ahhoz, hogy a szeptemberi tervteljesítés mellett milyen nehézségek megszün­tetésével kezdjünk hozzá már most a III. negyedéves tervteljesítéshez szükséges előfeltételek biztosításá­Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megnyitó ünnepsége Szombaton délután nagyszámú meghívott közönség jelenlétében megtartották az Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás megnyitó ünnepsé­gét. Megjelentek az ünnepségen a párt és az állam vezetői: Apró An­tal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Fe­renc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kádár János, Kiss Ká­roly, Kovács István. Marosán György, Szalai Béla, Bata István, Piros Lász­ló és Rónai Sándor, továbbá Hor­váth Imre külügyminiszter. Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Matolesi János földműve­lésügyi miniszter. Bodnár József kül­kereskedelmi miniszter, Tausz János belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szijjár­tó Lajos építésügyi miniszter, Bob- rits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Kónya Albert oktatásügyi miniszter, Román József egészség- ügyi miniszter, Házi Árpád az álla­mi ellenőrzés minisztere^ valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és az Elnöki Tanács­nak számos tagja, a társadalmi, gaz­dasági és tudományos élet sok kivá­lósága. Ott volt a megnyitáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tag­ja. Jelen voltak továbbá a Budapes­ten tartózkodó egyiptomi mezőgaz­dasági küldöttség tagjai. Á kiállítást Matolesi János föld­művelésügyi miniszter nyitotta meg. A párt és a üonnány vezetői a mezőgazdasági kiállításon A párt és a kormány vezetői: Apró Antal, ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő. Hegedűs András, Hidas István, Kádár János Kiss Károly, Kovács István, Maro­sán György, Mekis József, Szalai Bé­la, Bata István. Piros László, Rónai Sándor szombaton délben megtekin­tették az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. A vendégeket Matolesi János földművelésügyi miniszteri Ribiánszky Miklós, az Állami Gazda­ságok Minisztériumának miniszter- helyettese és Kovács Mihály, a kiál-* látás igazgatója kalauzolta. A párt és a kormány vezetői nagy elismeréssel ryilatikoztak a bemutatott mezőgaz­dasági terményekről, a kiállítás ren­dezéséről. őrségén a SZ6Í if isii JMUi] Újra a napi 1000 vagon termelés fölött szükséges hoz. A Minisztertanács határozatot hozott a felsőoktatási intézményekben és a tudományos kutatóintézetekben dolgozók fizetésének felemeléséről A Központi Vezetőség nemrég megjelent értelmiségi határozatá­nak megfelelően a Minisztertanács határozatot hozott az egyetemeké i, a főiskolákon, a mezőgazdasági aka­démiákon, valamint az akadémiai és minisztériumi tudományos kutató- intézetekben dolgozó oktatók és ku­tatók bérének felemeléséről és ren­deletet adott ki a béremelés szep­tember elsejei hatállyal történő végreha j tására. A rendelet alapján béremelésben lehet részesíteni a tudományos és tanszéki segédszemélyzetet, vala­mint az egyéb beosztásiban dolgozó­kat is. A Minisztertanács rendelete vasár­nap jelenik meg a Magyar Közlöny­ben. (MTI) A bányásznapra való felkészülő­dés, a bányászőrség során egyre több szenet hoznak felszínre a bor­sodi bányászok. A berentei szén­pályaudvarra naponta 450—500 ko­csi fut be, amelyet a központi szén­osztályozó dolgozóinak kell feldol­gozniuk. Mivel a vasút kocsiparkja erősen meg van terhelve, így csak bizonyos mennyiségű kocsit tud a szénbá­nyászat rendelkezésére bocsátani. Nagyon fontos ezért, hogy a kocsi­forduló minél kevesebb időt vegyen igénybe, mert ellenkező esetben előfordulhat, hogy egyes bányák­ban rakodási lehetőség hiányában lecsökkenne a termelés. A Berentei Központi Szénosztá­lyozó ifjúsági üzem dolgozói között a — bányászokhoz hasonlóan — szintén erőteljes ütemben folyik a bányásznapi verseny. Ezek a napok újabb diadalokat hoznak: naponta újra elérik az ezer vagon leosztás lyozását. A jó versenyszellem a kocsiállás- pénzeknél is érezteti hatását. Eb­ben a hónapban alig 50—60 ezec forintot tesz ki a kocsiálláspénz, el­lentétben a júniusi 450 ezer és a jú­liusi 200 ezer forinttal. Csütörtökön újabb nagyszerű eredményeket írhattak be az ifjú-* sági üzem dolgozói a munkaver-* seny aranykönyvébe. Ezen a napon is ezer vagonon felül osztályoztak le. Kovács Ferenc buktatócsoportja az éjjeli műszakon a DISZ buktató- brigádokkal 177 kocsit buktatott le, A szénosztályozó dolgozóinak eredménye sikeres hozzájárulás a MÁV azon munkájához, hogy vala-* mennyi bánya a csúcstermelés és a meginduló csúcsforgalom idején is el legyen látva elegendő üres vas­úti kocsival. Kitüntették a parlamentben a legjobb vájárokat, műszakiakat, bányászati dolgozókat Szombaton délelőtt a parlament­ben bensőséges ünnepség keretében tüntették ki a bányászati dolgozókat, akik 1955 második felében és 1956- ban kiváló eredményeket értek el a termelésiben, s azokat a műszaki ve­zetőket, akik legjobban irányították a munkát. Az ünnepségen megjelent Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Kris­tóf István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának titkára, Czottner Sándor bánya- és energia­ügyi miniszter, Blaha Béla, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszervezeté­nek elnöke. Dobi István beszédében többek kö­zött a következőket mondotta: Pártunk és kormányunk, amikor azzal a felhívással fordult a bányá­szokhoz, hogy második féléves ter­vükön felül mintegy háromszázezer tonna szenet termeljenek a nagylen­Vita egy (vagy sok?) ebéd körül Ritka dolog, ha a szerkesztőségbe ebédet hoznak az olvasók. Az elmúlt héten azonban ebben a meglepetésben is részünk volt. Egy fia­talasszony és egy férfi jött fel a szerkesztőség­be a Cementipari Válla­lattól s elmondották és meg is mutatták, hogy milyen rossz náluk az üzemi ebéd. A dolgozók által kifogásolt ebéd a Borsodvidéki Gépgyár konyháján fő. — A leves — mondják — a szokásos. Sok bors­sal, kevés tésztával. (A borsot biztosan azért te­szik bele, hogy a kifogá­solás ne a mennyiség és a minőség. hanem a csí­pősség miatt történjék — tette hozzá a bögrét tartó fiatalasszony.) A második fogás? Úgyne­vezett töltöttkáposzta. Megszagoljuk mi is a gombócalakú káposztát> s a főtt rizses húst... Nem csoda, ha elfinto- rodott tőle a cement áru­ipariaknak az orra. Másnav a helyszínen is megnéztük a dolgot. Nem vagyunk válogató­sak, de bizony a más­napi tarhonyás lecsó virslijének is erős »stich«-je, magyarán mondva — szaga van. (A leves pedig, ha enged is a mennyiségből, a borsból ez nap sem en­gedett.) Kétségtelen, hogy sok kifogás merül fel az utóbbi időben a Borsod­vidéki Gépgyár kony­hája ellen mindazon vál­lalatok részéről, amelyek innen étkeztetik a dol­gozókat. És ez nemcsak úgynevezett »morqá- sok«-ban, hanem más­ban is kifejeződik. Pél­dául a Cementáruivari Váltálat dolnozói közül ma csak felévyien ét­keznek üzemi konyhán, mint egy évvel előbb (holott a vállalat szállá­sán több mint százan laknak, s a vállalat lét­száma is erősen megnö­vekedett ezalatt az év ala+t). Mit mondanak a Ce­mentipari Vállalatnál? f Gável elvtárs, a Ce- mentáruipari Vállalat igazgatója elmondja, hogy a dolgozók nem akarnak az üzemi kony­hán étkezni, szívesebben főznek maguknak. Sze­rinte azonban másutt meg vannak elégedve o. konyhával, csak éppen itt nincsenek. Pedig — mondja — a Borsod­vidéki Gépgyárnál két­szer annyian eszik az üzemi kasztot. Nagy elvtárs, a párt­titkár már másképpen látja. — Jogos a munkások követelése. A mennyiség kevés, a minőség kifo­gásolható. Megkérdezzük ezután, vajon a szakszervezet mit tett? A válasz rövid. — Az üb. elnök beteg. Helyettese szabadságon. Második helyettese pe­dig, akitől felvilágosítást kérhetnénk — értekez­leten van.-T drótgyáriak és az autójavító részéről is vannak panaszok. Mi a helyzet a Bor- sodvidékinél? Ugyan nézzük meg a panasz­könyvet! És ekkor káprázik el igazán a szemünk. 1955 szeptember óta a pa­naszkönyvben csupa di­cséret van. Hogy milyen jó minden, milyen finom minden, milyen udvarias a légkör, a kiszolgálás. (Az ember itt nem tud másra gondolni, hogy a dicséret szervezett, a légkör nemcsak udva­rias, hanem kritikátlan is. Egy év óta a társ- vállalatoknál nap mint nap panasz, itt vedig minden csupa dicséret') És ezek után mi a megoldás? Talán Gável elvtárs mondja meg a lényeget leginkább: — Saját üzemi kony­hát! Ezt kell csinálnunk. Igen. Ez az igazság. 300 fős vállalatnál, ha jó az üzemi konyha. leg­alább százan ott ebédel­nek. Legalább százan. És a másik 200 mun­kás is tudja, hogy törőd­nek velük. — G. Gy. « gyeli olaj részbeni pótlására, meg volt győződve arról, hogy a szénbá­nyászat fizikai és műszaki dolgozói tettekkel válaszolnak, mint ahogy a felszabadulás óta oly sokszor tették* A kormány felhívása óta bányá­szaink mindent megtettek azért, hogy a párt és a kormány kérésének eleget tegyenek és áldozatkész, fá­radságot nem ismerő munkájukkal a második félév első két hónapjában már közel egyharmadát felszínre hozták a terven felüli háromszázezer tonna szénnek. Nagy. mértékben emelkedett a termelés a hatodik bá­nyásznapot megelőző, bányásznap! őrség idején. Továbbiakban kérte, hogy a kor­mánykitüntetésben részesült bányá­szok továbbra is legyenek élharcosai a széncsatának. — Meg vagyok győződve — mon­dotta befejezésül —, hogy a hős, ne­héz harcokban edzett bányászaink most is sikerrel fogják megvívni az előttük álló széncsatát és második ötéves tervünk első évét bányász- becsülettel fogják befejezni. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a VI. magyar bányásznap alkalmá­ból — kiemelkedő munkájuk elisme­réséül — a »Szocialista Munka Hőse« címet és ezzel egyidejűleg a »Magyar Népköztársaság Érdem­rendje« kitüntetést adományoztaa Szurdoki Istvánnak, az Ózdi Szénbá­nyászati Tröszt csapatvezető vájárá­nak, Kovács Lászlónak, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt fejlesztési vá­járának, Almásí Istvánnak, a Bor­sodi Szénbánvászati Tröszt front­mesterének, a »Munka Vörös Zászló Érdemrend­je« kitüntetési Lőcsei Lajosnak, az Ózdi Szénbányászati Tröszt igazga­tójának. Horváth Sándornak, a Kö- zépdunántuli Szénbányászati Tröszt Tókai-bánya csapatvezető vájárának, Boros Miklósnak. a Tatabányai Szénbányászati Tröszt frontmesteré­nek. Vándor Ferencnek, a Pécsi Szénbányászati Tröszt Vasa bánya­üzem vezetőjének, továbbá a mun­kában kitűnt dolgozóknak a »Munka Érdemrend«, a »Szocialista Munká­ért Érdemérem«, a »Munka Érdem­érem« kitüntetést adományozta. A kitüntetettek nevében Szurdoki Tstván. az Ózdi Szénbányászati Tröszt csapatvezető vájára mondott köszönetét, s egvben ígéretet tett, hogy pártunk és kormányunk által kért terven felüli szénmennyiséget az ország bányászai felszínre küldik* (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents