Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-02 / 207. szám
esZAKMAOTAKOftSUQ Vasárnap, 1956. szeptember 2. A személyi kultusz és az irodalom Jegyzetek B. Rjurikov cikkéről ß* Rjurikov szovjet kritikus a Pravdában megjelent »Az irodalom és a nép élete« című cikkében megvilágítja, milyen káros hatásai voltak a személyi kultusznak a szovjet irodalomban, és a művészetben. »A személyi kultusz aláásta az írók, kritikusok, irodalomtörténészek önbizalmát, hitüket saját erejükben, önállóságukban, visszafojtotta kezdeményező készségüket, hozzászoktatta őket ahhoz, hogy felülről jövő sugalmazásra várjanak,, számítsanak... értéktelennek minősült minden friss szó és gondo- ■ lat, elhalványult a jelentősége az írói felderítésnek« — írja többek között Rjurikov, majd elősorol néhány gyenge művet, amelyet abban az időben kiemelkedő művészi alkotásnak tituláltak. Ezekkel is illusztrálja, milyen alacsonyra engedték le a művészi követelmények mércéjét, amivel sematikus művek alkotására serkentették a többi írót ős. »Mennyi filmet láthattunk, amelyekben az élet minden helyzetében magabiztos és szerfölött bölcs megoldásokat ajánló »felsőbőrén- dü«, emberfölötti embert statiszták vettek körül, statiszták, akiktől a szerzők megtagadták az eredeti egyéniséget, a jellem sajátos színeit. Néha ezeknek a statisztáknak a maszkírozás arcképbeli hasonlóságot adott olyan emberekkel, akiket ismer és tisztel az egész ország, máskor valamiféle elvont, jellegtelen »egyszerű« Ivanovok és hasonlóképpen jellegtelen »munkások«, »kolhozparasztok« jelentek meg a mozivásznon, anélkül, hogy önálló szerepük lett -volna a mű cselekményében.« Megállapítja, Rjurikov, hogy a személyi kultusz csökkentette az érdeklődést az ember és a nép élete iránt, háttérbe szorította az embert a maga életével, lelkivilágával, jellemének jelentőségével. A hideg és álklafiszikus, grandiózus rendezésekben elveszett a szovjet irodalom jellegzetes vonása, humanista szelleme. Hogyan nyilvánultak meg Rjurikov megállapításainak ■ igazságai a mi viszonyaink közt? Ha a Szovjetunió irodalmi életében károsan éreztette hatását a személyi kultusz, nálunk — azt mondhatnék — kétszeresen nehezedett ez a másodíziglen gyakorolt hatás irodalmunk, művészetünk fejlődésére, bénította az írók, kritikusok, általában az alkotó szellemű emberek önbizalmát, saját erejükbe vetett hitét, önállóságát, kezdeményező készségét. Az egyes emberek csalhatatlan bölcsességének kultusza, amely az egyházi hierarchia hamis leplét húzta rá párt- és állami életünkre, visszahatásában kisebbrendűségi érzést vagy titkolt- nyilt ellenállást váltott ki az önállóan gondolkozó emberből, s többek (közt ez vetette vissza az értelmiségiek egészséges kezdeményező készségét. Sokan gondolkoztak úgy: »mi szükség lehet az én tanácsomra, javaslatomra, ha vannak emberek, akik mindent mindenkinél jobban tudnak, és úgyis az ő elgondolásuk érvényesül«. A személyi kultusz és az az- zal» szorosan összefüggő sok hiba következménye az, hogy ma írók, művészek sora úgy érzi, hogy a személyi kultusz levegőjében fogant sematikus műveikre pazarolt alkotó energiájuk kárba veszett, ezeken a műveiken áthágott az idő, elértéktelenedtek. A kritika sem állhatott meg a maga lábán, mert a kommunista kritikus is minduntalan felülről kapott »irányelvekhez« igazodott, sokszor kénytelen volt jobb meggyőződésén erőszakot véve, olyan értéket belemagyarázni egy- egy gyenge alkotásba, ami talán éppen hibája volt az illető műnek. Emlékezzünk csak arra az időre, arpikor felülről lefelé hatóan szinte hipnotizáló módszerrel beszélték be egy-egy mindent rózsás színben feltüntető regény, dráma, film nagy- szerűségét, eszmei tökélyét a kritikusoknak; különösen, ha szovjet mű volt. Ezeket akkor is legnagyobb elismerés hangján emlegettük, ha történetesen olyan gyenge alkotásról volt szó, amelyet a szovjet kritika sem fogadott kedvezően. Emlékeztetnünk kell arra, amikor itt járt szovjet íróik, szakemberek hívták fel a magyar kritikusok figyelmét, hocv az ilyen hozsánnázó kritikára a szovjet művészeknek nincs szükségük és arra kérték a magyar kritikusokat, hogy bátran bíráljanak. Ha pedig magyar műről volt szó, feltétlen értékké bélyegeztünk olyan fércműveket, amelyek megfeleltek a , »vonalas- sóg« zavarosan, dogmatikusan értelmezett követelményeinek, de »emmikép sem lehet értékes művészi alkotásoknak nevezni. És sokszor éppen ilyen gyarló művekért ÉSjMnazták Írójukat a legmagasabb ■Mtatefésseli Mert igaz, amit Rjurikov cikkében a továbbiakban ír: »A személyi kultusszal volt kapcsolatos az a nivellálási törekvés is, amely sokszor egy-egy meghatározott, személyes ízléshez akarta hozzáigazítani a művészet fejlődését, kifejezésmódjait... Ezek és a hozzájuk hasonló törekvések minduntalan megsértették az irodalom pártirányításának lenini elvét, amely óva int az avatatlan, illetéktelen beavatkozástól a művészeti alkotó munka rendkívüli bonyolult és érzékeny területén.« <4 ä (i v utat lan beavatkozás nálunk, is, — és nemcsak irodalmunk, hanem képzőművészetünk, zenekultúránk öntevékeny művészeti mozgalmunk területén is — éreztette hatását, amikor dogmatikus ízű útmutatásaival., szegényes fantáziával szűk területre és látókörre, szabványos témakörre, sívár kifejezési eszközökre igyekezett szorítani az alkotóművészet határtalan lehetőségeit. Sok nagy gondolat és mű vetélt el a személyi kultusz és az ezzel összefüggő hibák, elsősorban a szekt.áns nézetek, az avatatlan gyámkodás és az értelmiség iránti bizalmatlanság nyomasztó légkörében. Ha csak erre gondolunk, akkor is meg kell látnunk, micsoda fényeket lobbántott fel az SZKP XX. kongresszusa, milyen akadályokat hárított el a szocialista kultúra szabad fejlődésének útjából. A személyi kultusz állította torlaszok eltávolításával megnyíltak a zsilipek a szellemi erők széles áradásához, ami nem történik robaj, hangzavar nélkül. Pillanatnyilag még erősebb a hangzavar, mint a felszabadult alkotó munka diadaléneke. De ez érthető. Még sok, eddig tévesen megítélt elvi kérdés vár tisztázásra, még sok a rekri- mináció, és a megnyílt zsilipek mögül a tiszta vízzel együtt utat tör magának a felgyülemlett szenny is. Ebben a kezdeti hangzavarban még nehéz élesen elválasztani a burzsoá szellemi áramlatok együtt éledő hangját a szocialista demokrácia őszinte, öntudatos harcosainak hangjától, de nyilvánvaló, hogy amilyen mértékben tisztulnak az elvi kérdések, amilyen mértékben erősödik pártunk egysége és szilárdul a párt és a dolgozó nép bensőséges kapcsolata, olyan mértékben válik kirívóvá a valamiféle burzsoá restaurációról álmodozók vágydala. Azok a visszahúzó elemek, akik ma úgy érzik, hogy a haladó szellemi erők feltörő alkotó vágya mögött fedezetet talál az ő előretörésük is, csakhamar rá kell, hogy ébredjenek vaskos tévedésükre. »A párt nem tűri és nem tűrheti, hogy az irodalom fejlődésén káosz legyen úrrá, feladatának tekinti, hogy tervszerűen vezesse, irányítsa az irodalmat, formálja és rendezze az alkotás folyamatának eredményeit. Ugyanakkor nem tűrhet semmiféle avatatlan beavatkozást sem az irodalom kérdéseibe« — fejtegeti tovább Rjurikov. — »Vallja, hogy tág teret kell adni mindenféle alkotói kezdeményezésnek, amely a szovjet eszmeiség talaján fakad, biztosítani kell a stílusok és művészi formák sokoldalú fejlődését, az ország és a nép ügyét szolgáló írók és költők egyéni hajlamainak és ízlésének érvényesülését..« Végül arról szól a cikk, hogy »az érdem és elismerés azt illeti 'meg, aki magas művészettel, igaz humanista lá/ásmóddal jeleníti meg az élet előremutató vonásait, s ítéltei azt, ami elavult, romlott, visszataszító.« E. Rjurikov elvtárs írása kétségtelenül rá tapint a mi szellemi életünk vajúdó kérdéseire is. Kihámozhatjuk belőle azt, ami részünkről is megszívlelendő. Ki tagadhatná, hogy nálunk is tiszta helyzetet kell teremteni a manapság irodalmi életünkben uralkodó kaotikus jelenségek megszüntetése végett? Hogy a gondolati líra színes leple mögött kivirágzóit rejtjeles beszédet, madárnyelvet, kétértelműséget fel kell váltania a nyílt, a nemzet egyetemének szóló világos magyar beszédnek, a hamu alatti forrongások széngázos levegőjét az alkotó lendület tiszta légkörének? Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozata teljes bizalmáról biztosítja alkotó értelmiségünket és bizalomért bizalmat kér, alkotó tetteket vár. Érzésünk szerint ez a határozat minden biztosítékot megad arra, hogy értelmiségünk, közte íróink, művészeink alkotómunkáját ne keresztezzék avatatlan gáncsoskodók. Mi hiányzik még? Az, hogy egész alkotó értelmiségünk átérezze ráháruló történelmi felelősségét a mai világhelyzetben és áldozza erőit meggyőződéssel a szocializmus, a béke és a haladás eszméinek győzelméért, a szocialista demokrácia megszilárdításáért. A magyar írók, művészek, az egész értelmiség eszmei tömörülését, a párt mellett való felsorakozását sürgetik a nyugatnémetországi baljós jelenségek is, amelyek arra utalnak, hogy ismét felütötték fejüket a rombolás erői, amelyeket nekünk eszmei és szellemi fegyverzetünk teljességével kell szétvernünk, testvéri szövetségben a világ másfélmilliárdnyi felszabadult népével. HAJDÚ BÉLA Egység és bizalom A Központi Vezetőség júliusi ülése szélesre tárta a kapukat a szocialista demokrácia fejlődése előtt. Megteremtette az igazságosság, a törvényesség érvényesülésének, a szocialista demokrácia kibontakozásának alapvető feltételét, mely abból áll, hogy törvényeink és intézményeink biztosítják a társadalom minden becsületes polgárának védelmét, biztonságát. Pártunk őszintén feltárta a múlt súlyos, hibáit, s egyben egész népünk számára — párttagoknak és pártonkívülieknek — megjelölte a jövő útját, a hibák kijavításának módját, eszközét. A Központi Vezetőség határozatai és intézkedései, amelyek a párt és a közélet demokratizmusának kiszélesítésére, a törvényesség megszilárdítására, a pártegység megteremtésére, valamint a népjólét tervszerűen megalapozott emelésére irányulnak, — dolgozó népünk osztatlan helyeslésével, támogatásával találkoztak. Jóleső érzéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy a Központi Vezetőség júliusi ülése alatt és azután megszilárdult pártunk vezető szervének eszmei-politikai egysége. Rendkívül fontos ez, mert legfőbb biztosítéka annak, hogy pártunk a jövőben is marxista-leninista következetességgel és elv-hűséggel küzd a szocializmus építéséért, A Magyar Dolgozók Pártjának helyes, következetes marxista-leninista politikája, ennek humanista eszmeisége, a XX. kongresszus szellemének érvényesülése erőt, biztonságérzetet árasztanak mindenüvé, s bizalmat keltenek népünk vezetőereje iránt. A z egység és a ‘bizalom létrejöt- tének mind erőteljesebb kibontakozását látjuk megvalósulni; nyíltabbá válik az emberek tekintete, határozottafcbakká tetteik, bátrabban vitáznak az országgyűlésen, a tanácsüléseken, a taggyűléseken és egyebütt. Forr, lüktet az élet, s telnek a győzelmes munkáshétköznapok. A becsületes emberek százezreiből elemi erővel szabadul fel az alkotás vágya. A XX. kongresszus történelemformáló időszaka után, mint hatalmas lángnyelv csap a magasba népünk teremtő kedve, nagy erővel bontakozik ki a dolgozóknak a szocializmus végső győzelmébe vetett rendíthetetlen hite. # A párt politikája nyomán ezrek és tízezrek kapják vissza becsületüket, biztonságérzetüket, ezreknek és tízezreknek orvosolják sérelmeiket. Ez méghatványozza valamennyiük akaraterejét, tettrekészségét. A párt vezetésével az emberek terveznek, alkotnak, formálják sorsukat, alapozzák jövőjüket. Munka közben és annak befejeztével vitáznak, tanácskoznak. Küzdenek az újért, a becsületesebbért, az emberibbért. Harc ez a javából, mert aki az újért lelkesül, itt-ott még szembetalálja magát a múlttal, a megszokott régivel, ami mint sötét árny lebeg a fejek folottj míg tova nem űzik. B orsodban is érezzük a tespedés- ből való éledést. Diósgyőr, Ózd, Bonsodnádasd, Kazincbarcika munkásai partaktívaértekezleteken, taggyűléseken foglalnak állást pártunk politikája mellett, mondanak párt- szerű véleményt. egyik vagy másik kérdésben. Az értelmiség legjobbjai ankétokon, vitaesteken hallatják szavukat. De nemcsak a bíráló szellem terjedésében, a pártszerű vélemény- nyilvánításban tapasztalunk fejlődést, előrehaladást, hanem a termelésben, a tervek teljesítésében, a gazdasági munka fellendítésében is. A párt kezdeményezte szabad, vitázó légkör erőt, bizalmat ad orvosnak, mérnöknek, munkásnak és dolgozó parasztnak, tanárnak és művésznek — mindazoknak, kik együtt haladnak pártunkkal, követik politikáját. A XX. kongresszus szellemének érvényesülése bizalmat ad még a tegnap kétkedőinek is, hiszen szemük láttán épül, szépül drága hazánk, s lesz egyre demokratikusabb népi rendszerünk. Egy pillanatra se feledjük azonban, hogy míg a becsületesek párt- szerűen vitáznak, dolgoznak és alkotnak, eközben az ellenség hazug híresztelésekkel próbálja megrendíteni a dolgozóknak a pártba vetett bizalmát, eltúlozza és kiélezi az elkövetett — kétségtelenül jelentős hibákat. A demagógok úgy beszélnek a hibákról, mintha azok rendszerünk lényegéből fakadnának, s elhallgatják a párt intézkedéseit, amelyek már is a hibák jelentős részének kijavítását eredményezték. Úgy akarják feltüntetni, hogy csak ők és rajtuk kívül senki más nem akár segíteni a bajokon. Az ilyen megnyilvánulások sokat árthatnak a párt politikájának. Éles határt kell vonnunk a demagóg, ellenséges hang és a segítő szándékú, a párt politikáját támogató bírálat, véleménynyilvánítás közötti Mélységesen eí kell ítélnünk az olyan nézeteket, melyek eredményeinket semmibevéve útón-útfélen a múlt hibáit ismételgetik, de kézzelfogható segítséget nem adnak azok kijavításához. Elsőrendű feladatunk, hogy a figyelmet most ne a júliusi határozattal lezárt időszak hibáira, hanem a tennivalókra, az alkotó szocialista építőmunkára fordítsuk. A Központi Vezetőségnek a párt ^ és a társadalmi élet demokratizálásáról szóló intézkedései csak akkor telnek meg valóban tartalommal, csak akkor szolgálják igazán a párt, az egész társadalom ügyét, ha segítségükkel megoldjuk a szocialista építés legfontosabb problémáit, ha úgy használjuk fel őket, hogy politikailag is, gazdaságilag is erősödjék hazánkban a szocializmus. LOVAS LAJOS Érettség zeit lányok is Jelentkezhetnek műszaki tanulónak A Munkaerőtartalékok Hivatala közli, hogy a fiatalok és a szülők kívánságára az érettségizett fiatalok számára létesített műszaki intézetek felvételi létszámát felemelték. Lehetővé teszik azt, hogy érettségizett lányok is jelentkezhessenek műszaki tanuló*nak. Érettségizett fiatalokat a mechanikai műszer, elekfcróműszerész, köszörűs és maros szakmákra vesznek fel. Lányokat a műszerész szakmákra vesznek fel. Vidéki fiatalokat csak abban az esetben vesznek fel, ha budapesti, vagy Budapest környéki lakásukról gondoskodni tudnak. (MTI) Erdővédelem repülőről Krasznojarszk hadárterületén a mongol határtól a Sarkkörödön tűiig óriási erdők terülnek el. Terjedelmük mintegy 150 millió hektár. Az erdőre az ejtőernyős tűzoltóosztag vigyáz. Minden nap helikopterek és megfigyelő repülőgépek szállnak a magasba, s végigszemlélik a terepet. A kiváló tűzoltószerszámmal felszerelt repülőgépek útjuk során valahol tüzet észlelnek, ejtőernyős tűzoltók lépnek ki a gép ajtaján, s amint földet érnek, azonnal munkához látnak. A képen: Repülős tüzőrség gépe ellenőrző körúton. (Fotó: Mi RegyiJűn) JKlqilLclIwI cl mhk&lei ízhnjfÁvdkiU zMieka* Kormányzatunk a vidéki nagy városok zenei életének fellendítésére jelentős anyagi támogatással szimfonikus zenekarokat létesít, így Miskolcon is. A miskolci szim- fónikus zenekar már ebben a hónapban megkezdi próbáit. A zenekar szervező bizottsága ezúton kéri városunk zenélő s a zenekarban játszani óhajtó dolgozóit, hogy felvételre jelentkezzenek az Orszá* gos Filharmónia miskolci kiren* deltségén (Sötétkapu mellett). Je-* lentkezési határidő: szeptember 4j délután 5 óráig. A zenekari felvétellel kapcsolata ban részletes felvilágosítást az Országos Filharmónia kirendelt-* sége ad. Páger Antal nyilatkozata Mint ismeretes, Páger Antal a napokban Budapestié érkezett. A művész szombaton találkozott a magyar sajtó képviselőivel, hogy beszámoljon hazatérése körülményeiről, terveiről. Mint elmondotta, kereken tizenöt esztendőt töltött külföldön, ebből az utóbbi kilenc évet Argentínában, Buenos-Airesben. Először festéssel próbálkozott, majd egy, az ott élő magyarokból, álló színtársulat vezetője lett. — Az emigráció — mondotta — nem ünnepély — különösen a színművésznek, aki nyelvhez van kötve. Hadd tegyem hozzá, hogy sokan szeretnének hazatérni, sok értékes emberünk kallódik Odakint. Fáradtak, nem akarnak tudni másról, mint a hazatérésről. — Az utóbbi időben — folytatta — eljutottak hozzám hazai irodalmi és művészeti folyóiratok, amelyekből megismerhettem az új művészi légkört, több új alkotást, s láttam néhány új magyar filmet is. Mindez igen jó benyomást tett rám. Terveiről elmondotta: Elsősorban — ha mód van rá — filmen vállalna szívesen szerepet, s ha a filmezés megengedi, színpadra is lépne. Családja — felesége és két leánya —t még Argentínában maradt, de ők is hazatérnek majd. (MTI) A Miskolci Bőröndös és Bőrdíszműves Ktsz. (Széchenyi utca 68—70.) ezúton értesíti kedves vevőkörét, hogy a felvételi helyiségben a leértékelt és elfekvő áruk (ki nem váltott szolgáltatások 6 hónapon túl) kiárusítását f. évi augusztus 22-tő! megkezdte. Kaphatók: retikül. levéltárca pérztárca ese-nyő töltőtoll bot. gumicsizma kesztyű, aktatáska bőrönd, bőrkötény kés és töltőtoll tartó stb. Egyben azt is közöljük, hogy hő és esőcslztna cíppzárjavltását és feltételét (hozott anyagból ls> vállalunk. Leértékelt cipők érkeztek a Miskolci Ruházati Bolt MARADÉKBOL1JÁBA Bajcsy-Zsilinszky és Malinovszkij utca sarok (Villamosmegállónál' Női félcipő, bőrtalppal 55.— Ft. Női szandál, kisszámú 30.— Ft Gyermeksaruk 5.— Ft. és sok más olcsó áruféleség!
