Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

4

eSZAKMAGYAROKSZAG

Vasárnapi 1956. szeptember 9#

Hej, halászok, halászok...

AHONNAN

100 TRAKTOR INDUL ÚTNAK

ELTŰNIK a napkorong a tokaji hegyek mögött. Elládul a ladik a parttól, evező loccsan a fodrozódó hullámokban — fogásra indulnak a halászok. Így megy ez napról napra. így szállnak vízre napszálltakor, máskor pitymallatkor, amidőn még a legtöbb jótét lélek az igazak álmát alussza. Ugyanígy megyen ez esztendők, évtizedek óta. Apák a nagyapáktól, azok a dédapáktól, üköktől örökölték a mesterség fortélyait, a víz szeretetét, az idő viszontagságainak tűrését, a folyók titkainak ismeretét, a halászember bölcsességét.

Bölcsességét... Így bizony. Szállj a vízre a halásszal, figyeld kitartását, lankadatlan türelmét, ahogy kiveti a pirtyet ötször és tízszer, s ha kell harmincszor is. Figyeld nyugodt evezőcsapásait, lassú, biztos mozdulatait, amint a bárkát vontatja. Figyeld a halászbölcsességet!

Így figyeltem én is egy este Kovács Pali bácsit és három társa szavait, munkáját, elszánt sikertelen küzdelmüket a fukar Tiszával. Üldögéltem a csónak orrában, s szurkoltam, fognak-e »piros szárnyú« keszeget, süllőt, pontyot, harcsát. Nem fogtak. Kilátástalan harc volt ez.

— Nem lehet már ezzel a kis hálóval halászni — jegyzi meg Pali bácsi, aki 40 esztendeje járja a vizet. Újpesten az lilik-csárdánál kezdte, s 1927 óta tiszai halász. — Nem folyik a Tisza úgy, mint régen. Nem is megyünk már ezzel semmire.

VEGYÜK szószerint amit Pali bácsi mondott. Amióta Tiszátok duzzasztja a folyót, nem folyik a Tisza, csak ballag, cammog, sodra nem hajtja a kisméretű hálóba a halat. Nehezebb a halász munkája.

— De kitapasztaljuk, hogyan boldogulhatnánk másképpen. Megleljük a módját — bíztat Pali bácsi r—, mert meglesz a fortélya annak is. Most csak a nagy hálóval fogunk.

Lőcs, lőcs.. i Figyeljük csak. Másképpen folyik a Tisza, más idők járnak a halászra. Mások mint az ük-, déd-nagyapákra, mások mint a szülőkre.. Milyen az élet a szövetkezetben?

— Különválunk — mondja Pali bácsi. — No nem a szövetkezetből lépünk ki, hanem mi tokajiak alakítunk külön szövetkezetét a nyíregyházi Alkotmánytól. Mert a szövetkezet az jó, de a gazdálkodás nem megfelelő. Akkora a területünk, hogy se vége, se hossza, s azzal amit keresünk, nem mi gazdálkodunk. Elfolyik a pénz az irodán. Mert annyian ülnek ott, annyi a fölösleges kiadás... Minek az a sok, alkalmazott, amikor külön voltunk, én elnökösködtem s magam is halásztam. Most meg ott sündörög a sok ember azon az irodán és kifizetjük nékik a hasznot.

— Azt mondják, hogy a halászok csak ne szóljanak, mert ők jól keresnek, 1000—1200-at egy hónapban. De meg is dolgozunk érte. Napi 14—16 órát. Sötétedéskor már vizen vagyunk, virradatkor még vizen vagyunk. Délben már bogozzuk a hálót, készítjük az eszközeinket. Látna csak bennünket, amikor a nagy hálót húzzuk, még a szemünk is kimered az erőlködéstől. Nekünk télen sincs szünetünk. Jég alatt halászunk. Látja ezt a Borzás Bélát. Arról nevezetes, hogy tavaly itt fürdőit meg a jeges vízben.

— DE AZÉRT, ha megint akadna egy 22 kilós harcsa, megint meg- fürödnék a kedvéért — vág közbe a szálas halász.

— Kutya baja se lett. Megszárít- kozott abba’ a házba’, ott ni. Ennyi munkáért azt hiszem senki nem irígyli ezt a keresetet tőlünk. (Nem bizony.) De amikor különállunk, csak jobb lesz. Most a kereset 40 százalékát visszatartja az Alkot- mány szövetkezet, abból egy huncut fillért sem láttunk tavaly viszont. Amikor még mi gazdálkodtunk, 25 százalékot adtunk le a közös alapra és még vissza is kaptunk belőle.

— Hát a közösre nem kell? — vetem közbe.

— A legnagyobb baj az, hogy ami bennmarad, azt sem arra használják fel, amire kellene. Kevés a beleszólásunk. Halászat fejlesztésére nincs elég gondjuk. Hínárkaszáló gép kellene például, de arra

állításon növénytermelési eredményeikkel résztvevő állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni termelők közül többek között díjakat nyertek:

Ösziárpa termesztésben:

Vadnai József (Sajóvelezd) egy holdon 27.80 mázsás terméseredménnyel;

nem jutott. Autót azonban vettek, azzal járunk Naményba, az odavalósi halászok meg ide. Mire való az?!

— Meg itt a csatornázás ügye. Most rendbehozzák a Bodrog gát- és csatornarendszerét. De miért nem veszik tekintetbe a mi érdekeinket. Azt kértük, hogy a bodrog- zugi halastavakat kapcsolják be a csatornarendszerbe. Így megmentenénk az esztendőnként elpusztuló ivarhal állományt. De gondolja, hogy tekintetbe vették? Téved. Pedig nem kerülne többe és a népgazdaságnak, az országnak nagy hasznára válna. Munkaegység-rendszerünket is módosítanunk kellene. Csak tudja, elvtárs, a halász véleményére kevesen kíváncsiak. Pedig nem hiába mondja a pártunk, hogy meg kellene hallgatni az egyszerű szakemberek véleményét is. De még nem hallgatják. Akkor lesz jó világ, ha lesz becsülete a hozzáértő ember szavának. Akkor is, ha nem ül odafönt... — és mutatja.

LŐCS, LŐCS... Figyeljük csak a halászbölcsességet. Vízbe merülnek a lapátok, kivetik a hálót. Lőcs, lőcs... Figyeljük csak, mit mond az öreg halász. Hej elvtársak, akik kiszálltok kávébarna, türkisz- zöld, hupikék autóitokból, megízlelitek a híres tokaji halászlét, krá- kogtok a szálkás, paprikás híres magyar ételtől, figyeljétek csak a halászbölcsességet. Hej, elvtársak hallgassátok csak, mi a baja, panasza. Lőcs, lőcs .. i Figyeljétek mit mond a tiszai halász!

SÁNDOR LÁSZLÓ

Cukorrépa termesztésben:

Sike József (Taktakenéz) két holdon 317 mázsás eredménnyel.

Az országos borversenyben:

Tokajhegyaljai borok termesztésében első díjat nyertek: a tarcali Szőlészeti Kutató Intézet (két első díjat), a Tolcsvai Állami Gazdaság, a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság, a Tokajhegyaljai Borforgalmi Célgazdaság, a tállyai Tokajhegyalja Csillaga Tsz, Takács János (Tállya), Szabó János (Tokaj), (MTI)

(Tudósítónktól.)

Nemrég jártunk itt, Szerencs község határában, ahol új, száz erőgépes gépállomás építése kezdődött el. Ittjár tünkkor jóformán még csak az első kezdeti lépéseket tették meg az új gépállomás építői. Most már egészen más kép fogad bennünket, a puszta szántóföldön máris kibontakoznak a megye egyik legnagyobb gépállomásának körvonalai. Az építkezés bejáratánál a lakóházak födémpallóit gyártják. Amott, jobbról, a műhelyépület 120 mázsás vasbeton keretállásaf'. készülnek. Távolabb másfél- kétméteres cövekek hosszú scS*a vesz körül egy 872 négyzetméteres területet. Itt lesz a gépállomás új hangárszín.je.

Táncos József elvtárs, az építkezés vezetője máris sorolja, hogy ezek a még földön heverő födémpallók itt, az építkezés bej.áratánál nemsokára a levegőbe, helyesebben az új gépállomás három iker lakóházának a tetejére kerülnek. A hatlakásos három lakóház már fail- ogyemiben van. Most várják éppen azt az autódarut, amely segít majd felrakni az elkészült beton födémeket. Aztán elkezdődik a tetőzet elkészítése. És bár december 31. a határidő, a hat gépállomási lakás már szeptember végére tető alatt lesz.

120 mázsás keretállás

Nagyon érdekes, ahogyan az új gépállomás műhelyépük1 tének keretállásai készülnek. Bgy-egy vasbetondarab nem kevesebb, mint 40 mázsát nyom. Egy keretállás 3 ilyen darabból áll össze. A keretállások alkotó elemei még a földön hevernek. Láfctúkrá önkéntelenül adódik a kérdés: hogyan kerülnek ezek fel jónéhány méter magasba, hogy állnak majd ,,lábra“ ezek a keretállá- sok? Nagyteljesítményű daru nélkül semmire sem mennek az építők. Ezért aztán a jövő héten megérkezik egy lánctalpas daru-óriás, kereken 400 mázsa súllyal. A daru egyszerre 80 mázsát képes mozdítani. A gépállomás-építők azt remélik, jól fog majd haladná a munka a daru segítségévei.

Ahogy a hangárszín cövékíkel körülvett és sokféle zöldellő gyommal benőtt helyét nézzüík, bármennyire is bizonygatja Táncos József építés- vezető, nehéz elhinni, hogy itt nemsokára kész hangárszín áll majd. Pedig amint elmesélik, egyszerűen fog menni a dolog. Ugyanis a hangárszín minden egyes darabját előre elkészítik Sztálinvárosban, ahol az előregyártó nagyüzemben az egész ország számára csinálnak ilyen betonelemeket. A hangárszín részeit ideszállítják és az építők másfél hónap alatt már össze ás szerelik azokat ;

Az embernek ilyenek halaibára gyerekkori építőkocka-játéka jut

eszébe. A szépen kifaragott kő- vagy faidomok, amikből pillanatok alatt készült el egy-egy játékpalota. Persze, a valóságban korántsem megy ilyen egyszerűen a dolog. Annál is inkább, mert a gépállomás-építők sokat törik a fejüket, vitatkoznak, hogyan is lenne jobb, — másrészt sokféle nehézség hátráltatja a munkát. Az előbbi cseppet sem baj, annál nagyobb az utóbbi. Mert az előbbiből, abból, hogy okos dolgokon törik a fejüket az építők és ezeket az okos dolgokat keresztül is viszik, abból mindenkinek csak haszna származik. Ilyen volt például az a vita, ami azért volt, hogy a műhelyépület alapozását előbb végezzék-e el, vágy csak akkor fogjanak majd hozzá, ha felállítják a hatalmas ke- retállásokat. A tervezők elképzeléseivel szemben a kivitelező munkások úgy döntöttek, hogy ők bizony előbb alapoznak. És így is volt helyes. Mert most már készen van az alapozás és ha a keretállásokat felállítják, máris hozzáláthatnak az oldalfalak építéséhez.

Min bosszankodnak az építők?

De nézzük csak meg azt az utóbbit, amiből aligha származik haszoau Azokat a nehézségeket, amik miatt sokat bosszankodnak a gépállomás építői. Az egyiket éppen a sztálini* városi előregyártó nagyüzem okozza; Nem sokat törődnek ott a határidővel, azzal, hogy december 31-én 100 százalékot kell jelenteni a szerencsi gépállomás-építkezésről. Már előre kijelentették, hogy a hangárszín elő-* regyáriott elemeit csak egyhónapos késedelemmel tudják Szerencsre küU deni. Nyilvánvaló, hogy ez a késedelem még további zavarokat idézhet majd elő a munka megszervezésénél is. De az új gépállomás villamosítás s&nál sem megy minden rendbe^ Nagynehezen kiverekedtek a földművelésügyi minisztérium illetékesei, hogy a villamosításihoz elengedhetetlenül fontos transzformátor Szerencsre kerüljön. Csak éppen 25 darab olyan kapcsoló hiányzik, amelyek nélkül nem igen boldogulnak a villamosítok. Abból, hogy 25 darab 20/111. P. G. típusú kapcsoló mennyire fontos az új szerencsi gépállomásnak, nem sokat értettünk. De azt annál jobban megértettük, hogy a kapcsolókat gyártó vállalat — mimfi ígérte — csak január 15-re szállítja le ezeket a kapcsolókat, akkor a gépállomás építői aligha tudják betartaná a december 31-á határidőt.

Pedig a szerencsi járás nagyon! várja új gépállomását. És a Szabolcs-* megyeiv Építőipari Vállalat dolgozói is mindent megtesznek azért, hogy előbbrehozzák a határidőket. Sokan közülük kiemelkedő eredményeket érnék el. Például Ács András műköves brigádja az előregyártásnál, La* czikó Viktor vasbetonszerelő és társai a vasszerkezeteknél. De G. Tóth István és Fabon János segédmunkás- brigádjai, a Szkala és Szrrnbk kőművesbrigádok és a Nádast ácsbrigád is kitett magáért. Tőlük példát vehet- nének azok a késlekedők, akiknek ugyancsak be kellene tartani a szál-* lítási határidőket.

Halálos villamos gázol ás Miskolcon

Kiss István 62 éves kisgyőri lakos, a miskolci sütőipari vállalat kocsisa pénteken hajnalban Diósgyőrvasgyár felől egylovas kocsijával péksüteményt szállított a Sztálin úton Miskolc felé. Az útépítés miatt elzárt kocsiút helyett a villamos sínen haladt kocsijával.

Iroczki Jánosné, a kenyeres kocsi után jövő villamos vezetője, akinek üzemzavar miatt már amúgyis késése volt, a megengedettnél nagyobb sebességgel vezette a villamost s a hajnali szürkületben belehajtott az előtte haladó kenyeres kocsiba. A kenyeres kocsit a nagy lendülettel haladó villamos a sínekről oldalra lökte, a lovat hajtó Kiss István pedig a villamos elé került. Már csak összeroncsolt holttestét tudták kiemelni a villamos alól. A vil 'amosvezető éllen a miskolci rendőrség megindította az eljárást.

1U egszokott

könyvesboltom, jelentős ösz- szegű pénzem mohó elnyelője, eljöAnekdóták

p\ k I m~7r P : egyéb hasznos mu_

dONCi7LdZld / cl kőíiiwkiadéi icatLzlklxeji

____________________• " » ^ & evíí i,t.prrw»nvp.. Ta_

g

yűjteménye, TaBorsodi állami gazdaságok, lsz-ek és egyéni gazdák sikerei az Országos Mezőgazdasági Kiállításon

Az Országos Mezőgazdasági Kií

viendő olvasmányok reménybeli jó ízeit rejtegető sárga füzetkével lepett meg: a füzei könyvkiadóink 1957-es ígéreteit árulja el. A füzet lapozgatása felér egy sikeres antiquáriumi böngészéssel: a pipákat rajzoló ceruza és a felcsillanó szem a könyvtár komoly gyarapodását ígéri. Néha ijedten kapkodunk a zsebünkhöz, hogy vajon fogjuk-e bírni pénzzel a kiadók által diktált szédületes iramot?

A füzet első olvasói élménye: érezni a kellemes, tisztító szelet, a XX. kongresszus szemellenzőt letépő sodrását. Jövőre már olvashatjuk Ilf és Petrov 12 székét, az Aranyborjút, Wodehouse kis remekét, a »Forduljon Psmifchhez«-t, Kosztolányi Esti Kornélját és Pacsirtáját, Babits verseit, Szabó Dezső maró szatíráit és ki győzné felsorolni azt a sok könyvet, amelyeknek megjelenése ma egy éve még ábrándos álomnak, sőt jobboldali elhajlásnak tűnt.

A bevált sorozatok közül a Magyar Klasszikusok a Magyar Renaissance mellett Rákóczi Ferenc válogatott műveit ígérik 51 Ft-os áron. A Magyar Századok sorozatban megjelennek Pulszlky Ferenc emlékiratai ég Teleki Sándor emlékezései, az igényes könyvgyűjtők által megkedvelt bibliapapíros sorozatban adják az olvasó kezébe Juhász Gyula verseit, Tóth Árpád verseit és műfordításait és Katona József összes műveit. A bibliofil könyvek között ígért Jónás könyve 75 Ft-os ára kicsit elrettentő, mert a könyvet annak idején a Nyugat famentes papíron, szép kiállításban, aránylag sokkal olcsóbban hozta ki. Az Olcsó Könyvtár 2 Mikszáth és 3 Móricz kötet mellett Széchenyi Zsigmond úti vadászleírásait, Balzac Szamárbőrét, Maupassant novellás- kötetét, 150. kötetnek pedig az Odys- 6eiát ígéri és sok egyéb kedves, olcsó meglepetést tartogat.; A Vidám

Könyvtár további vidámságát Sipu- lusz, Ilf és Petrov, Erskine, Wodehouse biztosítják, az irodalmi Ínyenceket pedig a Magyar Könyvtár sorozat Fáy András válogatott meséivel, Heltai Gáspár elbeszéléseivel, Virág Benedek verseivel, Vajda Péter válogatott munkáival és sok egyéb irodalmi ritkasággal elégíti ki.

Nem kell már az antiquáriumok polcain kutatnunk Krudy-könyvek után: ha a Sziindibád hangulatos meséivel adósaink is maradnak a kiadók, megjelenik A vörös postakocsi és néhány válogatás. A magyar klasszikusok iránti jelentékenyen felcsigázott étvágyunk is kielégülhet. Csak néhány név mutatóban: Jókai, Mikszáth, Móricz, Bródy Sándor, Csáth Géza, Csokonai, Eötvös Károly, Török Gyula, Nagy Lajos, de a felsorolás még így is túl rövid.

A mai magyar irodalom egy cso“ mó ismert és ismeretlen névvel jelentkezik. A tenger után minden olvasó érdeklődéssel várja Fehér Klára új regényét, Kassák Lajos »Egy ember életé«-t, vagy Janko- vich Ferenc történelmi regényének folytatását. Szász Imre vízparti kalauzt, Kuczka Péter novellákat, Tamási Áron útinaplót ígér.

Uj ablakokat nyitunk a világ felé is, az Uj Magyar Könyvkiadó felszaggatja beszűkült provincializmusunkat. A Világirodalom Klasszikusai sorozatban'Flaubert Bovárynéját, Merimée novelláit, Aischylos drámáit és spanyol pikareszk regényeket olvashatunk. A kiadói tervben többek között Wilde válogatott meséi, Goethe Werthere, Steinbeck Énük a gyümölcs-e, St. Zweig Novellái, Faliad a: Mi lesz veled emberkéje, Reymont elbeszélései, Martin du Gard Thibault családja, Sinclair Lewis BabbiUja, Knight Légy hű önmagadhoz-ja, Wilder Szent Lajos

király hídja, Rimbaud versei szerepelnek, hogy csak az eddig méltatla- lanul mellőzött művekre korlátozzam a felsorolást.

Szándékosan utoljára hagytam sokak két legkedvesebb kiadóját, a Magvetőt és az Ifjúságit. A hosszú könyvvásárlási gyakorlat érzelmeket termel, könyvek és könyvesboltok férkőznek a vásárló szívéhez és egy megszeretett kiadó emblémája irodalmi fémjelzéssé nő. A Magvető rövid működése alatt rangot szerzett az igényes olvasóknál és 1957-es programja sok ízléses és értékes könyvet ígér. A füzetet lapozgatva sajnálom is, hogy könyveim között megvan Babits Gólyakalifája, du Gard Vén Európája, Ramuz Űzött vadja és Turgenyev leheletfiinom Első szerelme, mert a Magvetőtől megszokott ízléses, kívánatos kiállítás felesleges vásárlásra csábít majd. Az új magyar regények között is találunk meglepetést: a Vízöntő óta hallgató Kodol ányi Mózesét, Németh László Drága jó nyolcadik-ját és Révay József rómaikori történelmi regényét. A novellát Benedek Marcell, Füst Milán, Tamási Áron és Tatai Sándor képviselik, míg a beígért verseskötetek között örömmel fedezhetjük fel Weöres Sándor, Rónay György, Szabó Lőrinc és Károlyi Amy nevét. Juhász Ferenc a Tékozló ország után egy új történelmi époszt ígér. A további Magvetőhöz méltó meglepetések: Illés Endre irodalmi krétarajzai, Keresztury Dezső: A Balaton története, Vas István tanulmányai, Szőnyi István grafikai albuma, Karinthy válogatott költeményei, Szerb Antal Pendrágon legendája, Illyés Gyula műfordításai.’

A z Ifjúsági Könyvkiadó ígéretei ^ között szerepel Fekete Istvánnak Bogáncsról, egy juhászkutyáról szóló regénye, Ráth Végh Istvánnak

mási Abel-trilogiá- ja, sok Cooper és Verne, Münchhausen, gyermekversek és népmesék, még sok egyéb, minket felnőtteket is lázbahozó izgalom. Egyébként közismert az Ifjúsági Könyvkiadó és a felnőtt olvasók szívélyes kapcsolata: néha a gyerekek elől vásároljuk fel a szép kiállítású, kiváló nyomdatechnikájú, ízléses könyveket. önmagam igazolását látom a könyvnapi statisztikában is: az Ifjúsági könyvei fogytak a legjobban.

Fogy a papír a gép alól, pedig még meg kell emlékeznem a Művelt Nép beígért olcsó sorozatáról, A magyar nép életéből sorozatról, amelyből négy kötet: Őrség, Sárköz, Or- mányság és Bakony jelenik meg olcsó, kötetenkénti 16 Ft-os áron. Megjelenik végre Juhász Géza szerkesztésében a Magyar Irodalomtörténet és folytatódik a népszerű Auróra- sorozat.

A Képzőművészeti Alap kiadóvállalata is folytatja bevált sorozatait: az olcsó Műemlékek sorozatot, a Magyar Mesterek-et és A realizmus nagy mesterei-t.

A Zeneműkiadó is kedves meglepetést tartogat: négy 20—25 íves zenei életrajzregényt ígér.

Az Akadémia Kiadó keveset ígér, azt azonban változatlanul drága áron.

ÍJ nneprontás lenne most az el- maradt művekről beszélni, örüljünk annak, hogy könyvkiadóink a sok szép és gazdag ígérettel, a múlttól eltérően, jövőre koncentráltabb támadást intéznek pénztárcáink ellen és a vásárlási terv 100 százalékos teljesítése jó mélyen beleváj majd a zsebünkbe. Éppen ezért egy jó tanácsot adhatok férjtárs olvasóimnak, illetve könyvvásárló férjtársaimnak: azt a kis füzetet ne nagyon mutogassuk otthon.

ISÉPY TAMÁS

KÖZLEMÉNY

Miskolc megyei fogú városi tanács vb. IV; ipari osztálya közli, hogy a szekérfuvarozá«' si ipar igazolván vök Jeladását a kerületi tanácsok ipari csoporti ad í. évi szeptember hó 1 - i h atá lilval me gke zdték.

Ennek alapián az érdekelt személyek _ a szekérfuvarozá sl ioar iga zol vány elnyerése iránti kérelmüket a lakóhely szerint illetékes kerületi tanács ipari csoportjához be- adhatfák.

Táiékoztatásut közli az inad osztály az érdekeltekkel, hogv f. évi október hó _ 1-tői iparigaeolvánv' nélkül fuvarozási tevékenységet folytatni nem lehet sem állam! szektorok. sem pedig magánosok részére.

Az említett időponttól tehát úgv az állami szektorok, mint a magánosok csakis ípar- i gazolva unva! rendelkező fuvarosokkal végeztethetnek fuvarozási tevékenységet

Közli továbbá az ipád osztály, hogv amennyiben a iövőben tpadgazolvánnva'I nem rendelkező égvén fuvarozási tevékenységet végezne és az állami szektorok vagv magánosok ioarigazolvánnva 1 nem rendelkező fuvarossal szállíttatnak, ugv liven esetben a 14/1955 sz. tvr. értelmében a büntető eljárást'a rendelet be nem tartóival szemben folyamatba teszik.

iff. Benvák Béla

osztáiwezető.

A Miskolc! Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy 1956 szeptember hó 10-től rész- vétlenség miatt az alábbi járatokat állítja le:

Dózsa Gy. u.-bó! Lillafüredre 1 órakor,

0 Lillafüredről Dózsa Gy. u.-ba 2.15 órakor induló, valamint

Rudas L. u.-ból Miskolc-Tapolcára 1.30,

Miskolc-Tapolcáról Rudas L. u.-ba 2.00 órakor induló járatokat.