Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

Vasárnap; 1956. szeptember 9.

fiSZAKMAOYARORSZÁG

5

Uj üzem épül az új városban

Tegnap még termőföldek, tarkabarka föld&zalagok színesítették itt a tájat, s most gépek, emberek sokasága megváltoztatja a természetet. Megváltoztatja, s még szebbé teszi. Üj üzem épül, új, hatalmas építke- i zés. A barcikaiak már megszokták ezt a képet, de az idegen bizony elcsodálkozna az új építkezés láttán.

Terjeszkedik tovább a hatalmas kooperáció. A hőerőmű mellett ott, ahol elágazik a bekötőút, a vasút és az országút mentén, ahol a kis Völgypatak folydogál, itt épül a Borsodi Bányagépj avítté Üzem.

Amerre csak a szem ellát, mindenfelé gépek, teherautók, kordélyok szállítják a földet. Kotrógépek, földgyaluk, hemyótalpas vontatók, föld- szállító autók dübörögnek. Valóban lenyűgöző látvány. Gépek, gépek mindenfelé. Es vándorol a föld, mely évezredeken, keresztül mozdulatlanul szolgálta a földművelő embert.

A szomszéd földeken még dolgoznak a szorgos parasztok, még kukoricatáblák sárgulnak és itt egy új üzemóriás bontakozik.

— IU lesz a szerelőcsarnok — magyarázza Nagy József, a 31/2. Építőipari Vállalat fiatal mérnöke. — Itt lesz ezer, a helyen..*

Csak állunk némán, s nézzük a percről percre változó vidéket.

S miről beszélnek

a tervek?

Erre a kérdésre is Nagy József mérnök ad szakszerű magyarázatot.

— Az új üzemben a műhelycsarnok lesz a legnagyobb épület. Hosz- 6za 93, szélessége 80 méter. Az egijik végén szabadtéri darupályát építünk.

— Ebben a csarnokban javítják majd a borsodi bányák gépeit, itt lesznek a különböző műhelyek, raktárak. Az emeleti részen öltözőket, mosdókat építünk. Ez a csarnok 6464 négyzetméternyi területen fekszik.

— Ma még nehéz elképzelni ennek a nagy építkezésnek a méreteit — veszi át a szót Szabó Gyula építés- vezető mérnök. — A tervek még papíron vannak. Jelenleg csak a földmunkát végzi a Földgépesítő Vállalat. De holnap, pár hét múlva megkezdjük az alapozást.

— A helyszínen előregyártott elegekből készülnek majd a tartóoszlopok. Mindent betonból készítünk, csak a kitöltő falrészeket építjük téglából. Az egész üzem lapostetejű lesz és azt is előregyártott elemekből készítjük. A tervek szerint modern felsővilágítás't készítünk a tető- szerkezetbe, a vízlevezető is az oszlopok belsejében lesz elhelyezve. Az országban ez lesz az első ilyen eljárás.

Mikor készül el az üzem?

Előreláthatólag hároméves beruh á- fcásról van szó. Lehet azonban, hogy jjóval hamarább felépítik. Ez sok mindentől függ, elsősorban pénz,, terv és közös összefogás dolga. A 31/2 vállalat szakemberei mindent

tervben ez lesz Barcikán a legnagyobb építkezés.

— Az új bányagépgyár igen nagy- jelentőségű, inszont komoly összegbe is kerül, összesen 60 millió forint, — mondja Járai János, a 31/2 vállalat építésvezetője. — Eddig Budapesten, Dorogon és különböző helyeken javították a borsodi bányák gépeit, s ez igen sokba került. Most itt lesz a megyében, s ezáltal gyorsabban, olcsóbban és remélhetőleg jobban kijavítják majd a gépeket. Nem tudom hallotiák-e az elvtársak — folytatja Járai építésvezető —, hogy az egész üzem különleges előregyártott elemekből készül. Például a tetőgeren- dákon fut majd a daru és arra is számítunk, hogy az üzemet esetleg bővíteni is lehessen.

A vállalat szakemberei azt is elmondották, hogy a Földgépesítő Vállalat összesen 70.000 köbméter földet mozgat meg, aztán kezdődik a tulajdonképpeni építkezés. A munkában résztvesz a 31/2 vállalat mint generál kivitelező, a 29/2, a 29/3 és a Földgépesítő Vállalat.

Beszélgetés közben ismét Nagy József mérnök veszi át a szót:

— Az építkezés sorár, szabályozni fogjuk a Völgy-patakot is. Az üzemen kívül aztán építünk garázst, olajraktárt, víztárolót, kerékpárszint és a vasúti vágányt is bevezetjük az üzembe.

— A 31/2 vállalat már felkészült a munkára? — kérdezzük a műszaki szakemberektől. így válaszolnak:

— A földmunka rövidesen befejeződik. Igaz, a szerződést még nem kötöttük meg, de már felkészültünk, tanulmányozzuk a terveket.

Nézzük a gépek munkáját, melyek játszi könnyedséggel faragják, szállítják ősi teievényt. Közben megtudjuk, hogy az új üzem építése új eljárással készül. Először elvégzik a földmunkát, tereprendezést, megépítik a csatornahálózatot és csak azután kezdődik az építészeti munka. Eddig ez nem így történt. Az építkezéssel egvidőben végezték a földmunkát és a csatorna építését. így egymást akadályozták a vállalatok, sokszor kapkodás, tervszerűtlenség között dolgoztak. Most ezt megszüntetik, az új eljárással komoly összeget is megtakarítanak.

Az üzem mellett lakótelep is épül

összesen 12 darab 2 szoba összkomfortos lakás. Aztán, a nagy műhelycsarnok mellett még három különböző h .sszirányú csarnokot és £gy nagy keresztirányú csarnokrészt is építenek.

Nagy József mérnök papírt, ceruzát vesz elő, s számolni kezd: Összesen 2500 köbméter betont, 2100 mázsa gömbvasat és 600.000 darab téglát építenek be a falakba. Ezenkívül többezer tonna egyéb építőipari anyagot is felhasználnak.

— Kik készítették az új üzem ter— Általában a tervező intézet, de a csarnoképület tervét az Ipari Épületeket Tervező Iroda készítette.

— Nem lesz baj ezekkel a tervekkel? Hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor már félig készen állnak a faiak, amikor új tervmódosítás

történik.

— Erre nem tudok válaszolni — mondja mosolyogva a fiatal mérnök —, reméljük nem borul fel a terv... Igen, reméljük, mást nem tehetünk, esetleg megkérjük a Tervező Intézetet, hogy olyan terveket készítsen, melyek véglegesek.

A tervek különben szépek, s valóban lelkesítik a szakembereket. A Terved Intézet jó munkát végzett, most már rajtunk a sor. Általában ez a vélemény.

így fejlődik a barcikai ipari kooperáció, mely pár év múlva az ország egyik legnagyobb ipari központja lesz. S most arról is szó van, hogy korszerű panelgyárat is felépítenek a hőerőmű szomszédságában.

Ez tehát a kezdet

A tervek még a fiókban fekszenek, a mérnökök, építészek most tanulmányozzák, de már folyik a földmunka. És holnap? A vegyikombinát., a szénosztályozó és a hőerőmű mellett felépül Kazincbarcika új büszkesége, a Borsodi Bányagép] avitó Üzem, hogy segítse hős bányászaink munkáját.

Mi pedig, akik büszkék vagyunk fejlődő városunkra, új gyárainkra, bízunk az építőkben, akik a tervekből új gyárakat, üzemeket létesítenek. Olyan művészek ők, akik megérdemlik a bizalmat és a megbecsülést.

— szegedi — -----oOo-----1

0 éves tálé közéi rendeznek Diósgyőrött

Az 1946-os évben a diósgyőri gyárban szabadult lakatos, esztergályos, kovács, vagy más szakmában dolgozó fiatalok a közeljövőben rendezik még 10 éves találkozójukat Diósgyőrött. A találkozó sikere érdekében a rendezőbizottság felkéri, hogy valamennyi fiatal küldje el nevét, pontos lakcímmel és munkahellyel feltüntetve a diós- győrvasgyári 100. sz. MTH Intézet igazgatóságának. Rendezőbizottság

— »HOL A HATÁR?« A Hazafias Népfront városi bizottsága szeretettel meghívja önt és kedves ismerőseit a »Hol a luatár?« című külpolitikai füzetről rendezendő ankétra. Az ankét vezetője Friedrich Miklós elvtárs, a füzet írója. Az ankét helye Miskolc, a városi tanács kultúrterme, Tanácsháztér 8. Időpontja: szeptember 11-én délután 5 óra.

elkövetnek, hiszen a második ötéves veit? — kérdezzük.

Javasoljuk:

a szeptemberi pártlaggyüiések foglalkozzanak a községtejlesztési tervekkel

Az év elején nagy lelkesedéssel láttak hozzá tanácsaink a községpolitikai tervek elkészítéséhez. Milyen nagy volt ez a lelkesedés mutatja, hogy az elmúlt évhez képest 16,136.685 forinttal magasabb összeget szavazott meg a lakosság községfejlesztésre. így megyénkben összesen 35,627.308 forint van előirányozva ez évre községfejlesztésre. Ebből mintegy hat és félmillió forint társadalmi munka. A lakosság hozzájárulásként

8,300.002 forintot ajánlott fel.

Hosszan lehetne még sorolni, milyen szépek voltak a felajánlások, milyen szépek voltak a tervek. Most azonban, miután jóval a második félévben vagyunk már, ideje megnézni, hogyan állunk a tervek megvalósításával. Az első félév végén történt értékelés alapján a köz. ségfejlesztési előirányzatnak 43 százalékát teljesítettük. A vállalt társadalmi munkából mindössze 1 millió 760.880 forint értéket hajtottak végre, ami csupán 17 százalékos teljesítést jelent.

y ár így sem lenne túlzottan sok ok a panaszra, ha a befolyt összegek arányában a tervek megvalósulása is hasonlóképpen előrehaladt volna. Meg kell azonban mondani, hogy a félév végéig beszedett 15,248.372 forintból mindössze 6,371.647 forintot használtak fel. Hogy miért olyan keveset? Annak. — tanácsvezetők véleménye szerint — számos oka van. Azt kellene most megvizsgálni, mennyiben helytállók ezek az okok és azt, hogyan lehetne a még hátralévő hónapok alatt közelebb vinni a községfeilesztési terveket a megvalósuláshoz. Ehhez a pártszervezeteknek kell komoly segítséget adniuk.

A járási pártbizottságok és községi pártbizottságok végrehajtóbizottsági üléseken^ az alapszervezetek taggyűléseken tűzzék napirendre a helyi községpolitiikai tervvel kapcsolatos problémák megtárgyalását. Számoljanak be ezeken a taggyűléseken a tanács vezetői, hogyan állnak a tervek végrehajtásával. Mondják el, ott milyen körülmények gátolják esetleg a munkát, s a taggyűlés nyújtson segítséget a tanácsnak.

Számos panasz érkezik szerkesztőségünkhöz is, de a különböző fogadóórákon is elhangzik, hogy itt vagy amott rossz az út, nincs járda. A taggyűlés ezzel foglalkozó napirendi . pontja alkalmával meg lehet említeni, hogy a községfejlesztési tervekbe összesen 185.270 négyzetméter út kijavítását irányozták elő, mindebből azonban az első félév végére csupán 36.400 négyzetmétert javítottak ki. Még rosszabb a helyzet a járdaépítésnél. Ebből 110.396 négyzetmétert terveztek s elkészült 16.062 négyzet- méter. Nagyon kevés! A legelőjavítás, híd és áteresz javítás sokkal jobban ment.

A községíejlesztési tervek tel^ jesítése szempontjából jó munka folyik az ózdi, a sátoraljaújhelyi és a mezőcsáíi járásokban; Ha azonban a járási pártbizottságok foglalkoznak most ismét ezzel a kérdéssel, még jobb eredményeket érhetnek el. A miskolci és a többi járásokban, ahol vontatottan, lassan halad a községpolitikai tervek megvalósítása, különösen nagy feladat vár a szeptemberi taggyűlésekre, hogy ennek a munkának -"újabb, határozott lendületet adjanak.

KILÁTÓ

Tegnap délután a miskolci és a megyei újságárusok polcain ismét szaporodott a választék. A miskolci írócsoport lelkes kezdeményezésének, társadalmi munkájának és a helyi párt- és tanácsszervek támogatásának eredményeként megjelent a »Kilátó«, Miskolc város és Borsod megye dolgozóinak társadalmi és kulturális lapja.

Egy évi várakozás, egy évi megfeszített irodalmi és társadalmi munkálkodás hozta meg gyümölcsét a hatoldalas, ízléses kiállítású lap formájában, amelyet a miskolci írócsoport tagjai most büszkén tesznek az olvasó elé.

Az első számba Kardos László írt »Beköszöntő« címmel vezércikket, ami az új lap programját is adja. Bőd Andor »Életkérdések« címmel a helyi írók problémáival foglalkozik, Lajos Árpád »Népművészeti kiállítás a Herman Ottó Múzeumban« címmel ír, Hegyi Imre a parasztság problémáit fejtegeti »Régi kedvvel a jó úton« címmel. Kis- györgy István az új tanév kezdetén jelentkező anyagi gondokról írt Szabó Lőrinc válogatott verseinek legújabb kötetét Szauemcald Lajos ismerteti. A »Fórum« rovat Szekrényest Lajos »Mégegyszer a Pilvaxról« és Borsodi Gyula »A tisztelet hangján« című írásait közli. Holdi János »Kolduskisasszony« címmel írt novellát a lapba. Bihari Sándor, Dányi Gyula, Hudy Ferenc és Juhász József versei, Sándor Lászlói Benedek Miklós és Vékony Sándor rövid írásai, gazdag hírrovat, Vati József és Feledi Gyula rajzai teszik tartalmassá, olvasmányossá a lapot, amely minden bizonnyal rövid időn belül Miskolc város és Borsod megye kultúrát kedvelő dolgozóinak kedves olvasmányává válik.

AZ EMBER A MAGASBA VÁGYIK

KÉPEK A SZŐNYI MÁRTÓ/V REPÜLŐKLUB ÉLEIÉBŐL

Sajnálom — soha úgy mint most —, hogy nem értek a fényképezéshez. De legalább hoztam volna magammal fotoriportert, s akkor az olvasók nemcsak szövegben olvasnák, hanem képekben is láthatnák mindazt, ami itt a miskolci repülőtéren, a Szőnyi Márton Repülőklub gyakorlatán töné- nik. Olyan sok érdekes esemény zajlik le itt percenkint, a magasban keringő gépek olyan sok szép mutatvánnyal ejtik ámulatba a nézőt, hogy három-négyhasábos riportban nem is lehet eleget írni róla. Nem beszélve arról, hogy sokszor szinte nem találok szavakat a szép mutatványok leírására.

Most persze arra gondolnak kedves olvasóink, hogy talán valami ünnepség volt, valami repülőbemutató, amiről nem tudnak. Sietve hozzáteszem hát, hogy nem volt semmi ilyen különleges alkalom, csak úgy ellátogattunk a repülőklubba, egy „szürke“ délután, hogy rövid tudósításban beszámoljunk arról, mivel töltik idejüket, hogyan készülnek új, nagy feladatokra ezek a bátor férfiak, akik már annyiszor csodálatba ejtettek bennünket egy-egy repülőnap alkalmával.

*

A repülőtér szélén beszélgetünk. Előttünk felszállásra készen várakozik egy Galamb-tipusu motoros vontatógép, s pilótája, Juhász György, aki már magára csatolta az ejtőernyőt, hogy pár perc múlva startoljon és a magasba húzzon egy „Pilis“ tipusu vitorlázógépet. Jesze László növendék ül benne az úgynevezett botkormány melletti

Felettünk jobbra egy másik vitorlás kering, amelyben Máyer László növendék ül. A légtéri viszonyok itt, a repülőtér felett nem a legalkalmasabbak vitorlázó repülésre, s a nagyteljesítményű „Futár“ gép meg-megcsúszik a ritka „termikben”. Mindez azonban nem akadályozza őt gyakorlata jó végrehajtásában. Néhány pillanat múlva olyan sikeres leszállást hajt végre, hogy méltán érdemli ki a parancsnok, Pálóczi elvtárs elismerő bólintását.

Ezen a napon csaknem valamennyi klubtag itt van. Megismerkedünk Jánossy József és Szauer Endre motoros oktatókkal, Danes Imre szerelővel, Schalli Bálint vitorlázó műszaki vezetővel és a növendékekkel: Máyer Lászlóval, Fekete Lászlóval, Tóth Lajossal, Földi Józseffel. Mind fiatalember, alul a harmincon. Az első benyomás, amely a bemutatkozás után megmarad bennem az, hogy ezek az emberek végtelenül megszerették a repülést és egymást is. Olyanok valamennyien ebben a klubban, mintha testvérek lennének. De legjobban mégis a gépet szeretik és a ‘magasságát -. *

Ez a klub hivatalos nevén tu-* lajdonképpen repülő teljesítménytábor, s egéslcen szakképzett sportrepülőket nevel. Többen közülük már sokéves gyakorlattal rendel*

keznek, s teljesítményeiknek repülőkörökben is elismeréssel adóznak.

Jelenleg vakrepülőkiképzés is folyik befüggönyözött kabinnal, motoros géppel. Tessék csak elképzelni! ÍFelszállnák öt. hatszáz méter ma.gasra teljesen sötét kabinablakok mögött, nem látnak semmit sem jobbra, sem balra, sem előre, sem hátra. így repülnek a műszerek segítségével, s mégis hajszálpontosan a megadott irányba. Bizony, ez nem egyszerű feladat, alapos körültekintést igényel! Ezt a gyakorlatot Jánossy József oktatja. Most azonban — mint Pólón- elvtárs mondja — még ennél is 'nagyobb teljesítményt akarnak felmutatni: a Szőnyi Márton Repülőklub tagjai rendezik meg hamarosan elsőnek az országban az éjszakai vitorlázó vontatást. Erre készülnek most lelkesen — egyelőre persze nappal. S ezért e nagy izgalom, mind-mind repülni szeretnének, újabb ‘feladatot végrehajtani a többi mellé, hogy a közeledő vizsgán eredményesen megállják majd a helyüket.

Délután negyed öt körül jár az idő, s bár a légtéri viszonyok nem a legjobbak, meg-megkisérle- nek felvontatni egy-egy vitorlázó gépet, hogy legalább - néhány kört leírhassanak a repülőtér felett. Juhász György már startolt, iskolakő*

rön van a „Pilis“, hogy aztán a vasgyári kohó felett „termüket“ — azaz kedvező emelkedő légáramlatot keressen. Amíg a gép oda van, a többieknek, akik a földön maradtak, szinte szavukat sem lehet venni. Valamennyien Jesze László vitorlázót figyelik, aki már lekapcsolt Juhász motoros gépéről és a kohó irányában köröz. '

Földi Jóska is csak ül mellettem a fűvön egyszál fürdőnadrágra vetkőzve, s az eget kémleli. Szüntelenül a magasba néz, s a Pilist figyeli. Meg szeretném kérdezni, hogy hány repült órája van már a levegőben, de szinte észre sem vesz most. Mintha itt sem lennék, mintha egyesegyedül lenne a világban ő, meg a repülőgép, amely a magasban kering. Egész lényével izgul a közeledő Pilis sikeres leszállásért, s amikor földet ér a gép, mintha villanyáram járná át a testét, úgy pattan fel a földről és csak futtában kiált vissza:

— Mást én következem!

Csak nézem, nézem ezeket a barnára sült, izmos, bátor férfiakat, akik képesek lennének bármi más élvezetről lemondani, csak két-három percre felruccanhassanak a levegőbe öt-hat száz méter magasra; Szivükkel, lelkűkkel összeforrtak a géppel, amelynek távoli zaja épvőly izgalomba tudja hozni őket, mint a vérbeli muzsikust valami különleges szép dallam.

Pálóczi elvtárs, a parancsnokuk* harmincon túli, szőkehaju férfi, arcát, bőrét kicserzeUe a nap. Körülérné a földet az a sok-sok kilométer, amelyet repült és mégis

— ahogy a város felett keringünk, szinte észre sem veszi, hogy mellette ülök a gépben, csak figyel, figyel, mintha most látná először az őszi verőfényfren fürdő tájat S ezt nem azért mondom, mert bántott, hanem csupán azért, hogy megmutassam, milyen ősi, vérbeli szenvedélyt jelent a repülés. Olyan ember szenvedélyét jelenti, aki nemcsak sportnak, hanem hivatásnak is tekinti a repülést, s talán már nem is tudna mihez kezdeni repülőgép nélkül.;.

*

Olyan nyugalommal csatolják magukra az ejtőernyőt, s szállnak be a gépbe, mint más földi hálandó

— mondjuk — a villamosra, vagy az autóbuszra, de menten megfeszül arcizmuk, ha bepördül a légcsavar, enyhe remegés járja át a gépet, s lassan kisiklik gépük alól a talaj.

Mert ilyenkor már csak egy vágyat ismer a pilóta: föl, föl a magasba. új izgalmak felé!

S, ha e rövid tudósításban nem is sikerült mindenről beszámolni, azzal búcsúzunk el a repülőklub bátor tagjaitól, hogy sok-sok sikert kívánunk éjszakai gyakorlatukhoz, újabb nagy feladataik végrehajtásához, amelyben a következő repülőbemutatón — reméljük — már mi is gyönyörködhetünk

ÓNODVÁRI MIKLÓS

Megjelent a miskolci írócsoport új lapja