Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

4

fiSZAKMA'G Y ÄEORSZ

Vasárnap. 1956. szeptember' 39.

Leszerelő tiszt- és tiszthelyettes elvtársak! VÁR BENNETEKET A MUNKA

h ifjúság parlameolje aMÍÍiG-hJ

Az üzemekben már megjelentek a feliratok, amelyek hírül adják, hogy a megyei és városi DISZ- bizottság október 2-án rendezi meg az ifjúság parlamentjét.

Mi is az ifjúság parlamentje?

Egy nagyobb ünnepélyes összejövetel, ahol az elnökségben a gyár vezetőin kívül helyet foglalnak pedagógusok, "mérnökök, tudósok, közéletünk vezető személyiségei, akikhez a fiatalok kérdéseket intéznek, amelyre ott helyben választ is kérnek és kapnak.

Az ifjúság parlamentje több népi demokratikus országban, különösen az NDK-ban nagy segítséget nyújt az ifjúság problémáinak, terveinek megismeréséhez, panaszainak orvoslásához.

Nálunk a DISZ kezdeményezésére eddig két helyen, a budapesti Klement Gottwald villamossági és a győri Wilhelm Pieck gépgyárban tartották meg az ifjúság parlamentjét. Most harmadízben a DIMÁVAG Gépgyárra esett a választás. Az elnökségben helyet foglal majd többek között Hollós Ervin, a DISZ KV titkára, Hidas Ferenc KGM miniszterhelyettes, Déri Ernő, a miskolci városi pb. első titkára, a megyei és városi DISZ-bizottságok titkárai és a gyár vezetői, akik válaszolnak a fiatalok kérdéseire.

Nagy esemény ez egy gyár életében s így joggal gondolná bárki, hogy a gyár fiataljai, de az idősebbek is érdeklődéssel készülnek október 2-ra. Sajnos nem egészen így van. Nem egy és nem is két fiatal van, aki négy nappal az ifjúsági parlament megrendezése előtt nem is tudta, hogy lesz. Mások meg úgy vélekednek (a hőkezelőben, a vasszerkezeti üzemben és a nyugati erőműnél), hogy nem érdemes elmenni.

Talán nincsen problémájuk?

Néhány statisztikai adat azt igazolja, í*pgy van, méghozzá nem is kevés. Tavaly a gyárból 550 fiatal lépett ki. Ezelőtt két hónappal 250 olyan fiatal volt, akinek a keresete nem haladta meg az 500 forintot* A »K« egységben olyan fiatal szak. munkás is akadt, aki 192 órára 203 forintot keresett.

A ne szólj szám, nem fáj fejem hangulat is eléggé elterjedt, s maguk a vezetők sem igyekeznek ezt a hangulatot leszerelni, nem igyekeznek bátorítani a fiatalokat; Nem egy vezető idegenkedve néz elébe az ifjúság parlamentjének, számolva az ott elhangzó és őt érintő bírálatokra.

A pártszervezetek sem vették észre idejében, hogy egy nagyszerű, új kezdemém'ezésről van szó, amelynek kibontakozását min- den erővel segíteni kell. Lehet, hogy az ott elhangzó sok probléma panasznapnak tünteti fel az összejövetelt (bár r,em az az igazi célja), az is várható, hogy egyik-másik bíráló túllépi a pártszerüség határát, de ez mégsem ok arra, hogy bárki is előítélettel fogadja az ifjúság parlamentjének megrendeA hátralévő néhány nap alatt a párt- és DISZ-szervezetek. sokat tehetnek a fiatalok tanácskozásának előkészítéséért. Ha foglalkoznak a fiatalokkal, akkor valóban a DIMÁVAG Gépgyár fiataljainak legfontosabb kérdéseiről lesz szó az ifjúság parlamentjén;

— Az IBUSZ értesíti az utazóközön sc« get, bo-sy átmenetileg belföldi forgalomban a MAV-vonalaira az elővételi jegy- árusítást szünetelteti. Egyelőre tehát az IBUSZ irodában csak külföldi vasúti jegy, autóbusz-jegy, hálókocsi jegy, szálloda-utalvány váltható és felvilágosítás kapható a menetrendekről. Minden egyéb belföldi vasúti jegyet a MAV-péaztárak- nál lehet - a vonat indulása előtt egy órával — megváltani.

ÉRTESÍTJÜK a kiskereskedelmi vállalatokat és földmavesszovet- kezeteket, hogy 1956. október hó 1-étöl 5 napos munkahetet vezetünk be. — Szombati napokon zárvatartunk, így árukiadás szombaton szünetel. — Északmagyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi V. Északmagyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi V, Cipönagykcreskedelmi V, 6. sz. lerakat*,

A nemzetközi helyzet reális értékelése folytán pártunk lehetségesnek találta néphadseregünk létszámának további csökkentését. A korábbi húszezer főnyi csökkentés mellett a júliusi párthatározat még 15 ezer főnyi csökkentést javasolt a kormánynak. A javaslat azóta a Minisztertanács határozatává vált.

Megyénkben is számos tiszt,, tiszt- helyettes és honvéd kerül tartalék- állományba. A leszerelő elvtársak annakidején a párt hívó szavára vonultak be a néphadseregbe. A szülők, a nép büszke figyelme kísérte munkájukat. Becsülettel megálltéit helyüket. Most, hogy a létszámcsökkentés kapcsán többen tartalékállományba kerülnek, emelt fővel jöhetnek vissza közénk a polgári életbe. Örömmel üdvözöljük őket.

A leszerelő elv társak munkások és parasztok fiai, a párt hű támaszai. Éppen ezért az illetékes párt, s állami szerveknek nagy körültekintéssel, gondossággal kell munkál- kodniok azon, hogy

a leszerelő elvtársak a polgári életben is megtalálják helyüket.

Az üzemek, a bányák, a különböző intézmények ugyanolyan szeretettel . fogadják, mint amilyen szeretettel útra engedték őket.

Sajnos néhol etekintetben helytelen jelenségek tapasztalhatók. Az elmúlt hetekben több volt tiszt ke- . reste fel panaszával a megyei párt- bizottságot. Elmondották, hogy nem megy elég gördülékenyen elhelyezkedésük. Varga József volt hadnagy a borsodnádasdi lemezgyárba került a leszerelés után. Jobbra-balra küldözgették, majd hosszas huza-vona után olyan munkát adtak neki, amelyet akár gyerekek is elvégezhetné' nek.

A leszerelésnél is tapasztalhatók hibák. Egyes alakulatoknál meglehetősen közönyösen bocsátják útjukra a távozókat. Nem csodálható, hogy sok elvtárs tüskével szívében válik' meg alakulatától. Emberekről van szó! Egy-két emberséges szóval, ünnepélyes búcsúztatással talán vidámabbá lehetne tenni a válás 'borúra hajló perceit.

A leszerelők közül egyesek úgy látják, hogy derékba tört életük. Nehéz, nagyon nehéz hátatfordítani a régebbi elképzeléseknek, de az elA XX. kongresszus és az ezzel adekvát júliusi magyar párt- határozat szinte jelképeivé váltak a szocialista demokratizmus jelenkori alkalmazásának. De a szocialista demokratizmus nem magának a XX. kongresszusnak és a magyarországi júliusi eseményeknek a vívmánya, hanem a szocialista társadalom lényegi gyökérjelensége.

A XX. kongresszus történelmi jelentősége, hogy a szocialista demokratizmust megszabadította azoktól az akadályoktól, amelyek gátolták kifejlődését. A kongresszus lehetővé tette a demokratikus jogoknak a közélet minden területén való gyakorlását, elméletileg pedig előásta valóságos lenini alapját.

„A proletár iátus diktatúrája először adja meg a demokrácia lehetőségét a proletariátus számára“ szögezi lé Lenin az Állam és Forradalomban már 1917-ben. Másutt így ír: „A demokrácia mindvégig való ki- fejlesztése, a kifejlesztés formáinak megkeresése, kipróbálása a gyakorlatban stb., mindez a társadalmi forradalomért folytatott harc egyik alapvető feladata

Lenin kifejti mindazt, amire Marx és Engels utaltak az állam új funkcióira vonatkozóan, mindazt a tapasztalatot, amit a párizsi kommünt elemezve felhalmoztak. Rámutatott, hogy a demokrácia is állam és mint ilyen, az erőszak rendszeres alkalmazása, másrészt viszont a demokrácia a polgárok egymásközti egyenlőségének is eszköze. A szocialista demokráciának is tehát, amely a szocializmus talaján jön létre, mint minden államnak megvannak a dik-< tatórikus funkciói is, de Lenin aláhúzza az új, szocialista állam demokratikus jellegét, amely tulajdonképpen a fejlődés során az önmaga ellentétébe csap á,t, s elhalásra van ítélve.

„A burzsoázia ellenállásának elnyomására még mindig szükség van, de az elnyomó szerv itt a lakosság többsége, mihelyt azonban a nép többsége maga nyomja el elnyomóit, ékkor már nincs szükség az elnyomáshoz külön hatalomra. Az állam kezd elhalni“ mondja Lenin.

A marxizmus nagy tanítómestere Igen sokrétűen elemezte a szociakeseredés nem volna méltó néphadseregünk volt tisztjeihez.

A leszereltek a hadseregben politikai, általános, némelyek pedig szakmai műveltségre, szervezőképességre tettek szert. Most mindezeket gyümölcsöztethetik a polgári életben. Megyénkben nagy szükség van munkáskézre, rátermett vezetőkre. Uj létesítményeink.

annyi új munkaerőt igényelnek, hogy alig tudjuk ezeket kielégíteni.

A Borsodi Vegyikombinát 130 embert tudna azonnal munkába állítani. Tiszapalkonyán is sok új munkásra lesz szükség. Az építőiparban a legmostohább a helyzet. A megye építőipari vállalatainál 400 szakmunkás kellene a legrövidebb időn belül.

Akik pedig faluról kerültek a néphadseregbe, miért ne mehetnének oda vissza? Jó szervező erőkre van szükség termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban egyaránt. A rendőrség is szívesen fo- j gadja a leszerelő elvtársakat. A megyei kapitányságon 200 ú.i rendőrre van szükség. Munkaerőhiány van a kereskedelem területén is. Volt hadtápos tiszteknek különösen célszerű volna kereskedelmi munkára jelentkezni. Csak Kazincbarcikán 50 embernek tudnak munkahelyet biztosítani. A közigazgatásban, s egyéb helyeken a megyei tanács 70 leszerelő elvtársnak tud munkát adni.

Ezernél több munkalehetőség — csak az eddig felsorolt helyeken. Nem is említettük a bányákat, az üzemeket, amelyek visszavárják régi munkásaikat.

A sok kínálkozó munkahely ellenére nehéz az elindulás a leszere- lőknek. Többjüknek családja van, új munkahelyükön — különösen kezdetben — kevesebb lesz a fizetésük. Azoknak, akiknek szakmájuk van, könnyebb a helyzetük, de nagy többségüknek nincs; átképző tanfolyamra kell jelentkezniük, ha szakmát akarnak tanulni. Igaz, az átképző tanfolyamon csak 600 forint a fizetés. De azt is figyelembe kell venni, hogy kormányzatunk a leszerelés után 4—6 hónapig biztosítja a rendes havi fizetést. Ha a leszerelő elvtársak, amint kilépnek a hadseregből, mindjárt jelentkeznének szakmai átképzésre, jövedelmük nem csökkenne lényegesen. Ez azonban nem így történik. Vagy a leszerelő elvtársaktól függetlenül, a bürokratikus huza-vona miatt, de

többször saját hibájukból is csak később jelentkeznek.

A megyei tanácson például olyan elvtárs jelentkezett munkára, aki már három hónapja leszerelt.

Egyrészük, főképpen azok, akik iskolából kerültek a hadseregbe, idegenkednek a fizikai munkától. Nem veszik figyelembe, hogy ma már a bonyolult gépeken dolgozó szakmunkás elsősorban szellemi munkát fejt ki. Ugyanakkor egy jó szakmunkás kélszer-háromszor any- nyit keres, mint a hivatali dolgozó. Egyébként is az az igazság, hogy nincs nagy lehetőség adminisztratív munkakörben való elhelyezkedésre. A területrendezés folytán inkább csökken a hivatali dolgozók száma. Ha mégis van ilyen munkahely, akkor oda elsősorban a betegek, illetve a korábban is hasonló munkakörben dolgozók kerülnek.

A leszerelő elvtársak eddig is hathatós támogatást kaptak, sokan már új munkahelyükön dolgoznak. A kapott támogatás azonban még mindig nem kielégítő. A jövőben még megkülönböztétettebb figyelemmel kell gondoskodni a leszereltek elhelyezéséről. Ez nemcsak munkaerőgazdálkodási feladat, hanem politikai munka is. A leszerelők elhelyezéséről külön minisztertanácsi határozat intézkedik, mely szerint a munkára jelentkezők között a felvételnél

a leszerelőket előnyben kell részesíteni.

A megyei pártbizottság látva a leszerelő elvtársak problémáit, kez- deményezően lépett fel. A kiegészítő parancsnokságok, a katonai alakulatok parancsnokai, valamint a megye nagyobb vállalati igazgatóinak részvételével a megyei pártbizottság értekezletet tartott. Megbeszélték a leszerelők elhelyezkedésével kapcsolatos eddigi tapasztalatokat és meghatározták a tennivalókat. A pártbizottság javaslatára a katonai szervek, a megyei tanács és a megyei pártbizottság részvételével állandóbizottság alakult. A jövőben ez a bizottság irányítja, segíti a leszerelő elvtársak elhelyezését. Hasonló bizottságok alakulnak a járásokban és a városokban, s a nagyobb vállalatoknál is.

pen közvetve és közvetlenül a nép maga intézi.

Megvannak-e ezek a vonások ma teljes egészükben?

A válasz: Nem voltak meg nagyrészt, de megvalósulóban vannak;

Mi volt az oka annak, hogy ilyen tökéletesen kidolgozott elvek kibontakozása késett, — méghozzá évekig, évtizedekig? Indokolja ezt éfey- részt az, hogy a rendkívül feszült világhelyzet nem adott lehetőséget a demokratizmus kifejlődésére. De ezen túlmenően mind a szovjet, mind a népi demokratikus rendszerekben a szocialista demokratizmussal homlokegyenest ellentétes személyi kultusz megbénította az egészséges fejlődést.

Lenin már 1920-ban aggodalmaskodva figyelte a bürokratizmus terjedését; A VIII. kongresszus kimondta, hogy a szovjet rendben a bürokratizmus részben újjáéledt. „Központi apparátusunk három és fél év alatt annyira kialakult, hogy már bizonyos ártalmas vas kalapos ság jeleit mutatja“ — jelentette ki Lenin -a VIII. kongresszuson. Ennek okát a féktelen kultúrális elmaradottságban látta, valamint abban, hogy a régi bürokraták, akiket kidobtak az ajtón, visszamásztak az ablakon. Ez az elemzés érvényes bizonyos mértékig a mi állapotunkra is.

De Lenin nem láthatta még annak veszélyét, hogy a személyi kultusz terjedése a szocialista demokratizmus háttérbe szorulását, a bürokrácia újabb burjánzását, bizonyos új állami hivatalnokok betokosodását idézi elő.

A beszámolási kötelezettséget a választott szervek nem tartották magukra nézve kötelezőnek. Az alulról való visszahívás lehetősége minimálisra csökkent, a személy szerinti választást gyakran a koop- tálás, vagy az abszolút értékű felülről jelölés váltotta fel;

A XX. kongresszus egyik nagy érdeme, hogy a népakarat, a népi kezdeményezés új korszakát nyitja meg.

Miben nyilvánul meg ez a porai- ból megéledt főnix, a most újult erővel kifejlődő szocialista demokrácia ereje. Ilyen merész hasonlatot alkalmazunk, mert a szocialista demokráciának hazánkban meglehetősen gazdag hagyományai vannak* Gondolunk itt a 19-e* direktóriumokra, amelyek annak ellenére, hogy vérgőzös napokban a szükséges és jogos proletárterror időszakában keletkeztek, egyúttal a proletárdemokrácia széles bázisán jöttek létre. Gondolunk az 1945—49-es időszak forradalmi demokratikus törekvéseire, amelyek perspektívájukban alapjáurszolgálhatnak a szocialista demokratikus államrendnek* Szocialista demokráciánk tehát lényegét tekintve 1919-es és 1945—49-es hagyományokat folytat, felhasználja a későbben eltelt ellentmondásokkal terhes időszak meglévő egyes pozitív vonásait iS;

Kétségtelenül ebben az időszakban tanácsrendszerünk szervezetileg alkalmassá vált a szocialista demokratizmus kibontakoztatására és a megfelelő politikai légkörben kiválóan gyakorolhatja demokratikus funkcióit.

Mit jelent a szocialista demokratizmus teljes érvényesítése a közéletben? Azt, hogy maradéktalanul betartjuk Lenin útmutatását, mely szerint a végrehajtó apparátust a népakarat, a nép tanácsainak egyszerű végrehajtóivá tesszük.

Megkezdtük ezt a folyamatot a parlamentnél és folytatjuk egész a tanácsszervekig. A képviselők bevonása a különböző parlamenti törvényhozó bizottságokba,, az alsóbb*» fokú tanácsi és a parlamenti munka közelebbhozása, a képviselők személy szerinti választása a legközelebbi parlamenti választások alkalmával, fokozott közéleti szereplésük és beszámolási kötelezettségük betartása — mindezek (többek között) közéleti demokratizmusunk új, kifejlődő vonásai. Soha ilyen széles körben nem gyakorolta még népünk — különösen falun — pl. azt a jogát, hogy szükség szerint akár visz- sza is hívja megnemfelelő vezetőit* téves terv-vitánk országos, a

v miskolci színházi vita helyi viszonylatban bizonyítja, hogy népünk lehetőséget kap az országos ügyekbe való közvetlen beleszólásba és él is ezzel a jogával. Ilyen jellegű közvetlen részvétel a közügyekben (ami még csak kezdő lépés és bizonyára újabbak követik a jövőben) aligha képzelhető el a burzsoá államokban.

Kétségtelen, amennyiben gazdasági életünket megszabadítjuk a túlzott centralizáltság béklyóitól, amennyiben a júliusi határozat j*ze!U (Folytatás az 5, eldaloaj „_j

Szocialista demokrácia — nemzeti összefogás

lista demokratizmus fölényét a polgári köztársaságok demokratizmusával szemben. Lenin, mint igazi nagy gondolkozó, sohasem ment bele olcsó összehasonlítgatásokba és az eljövendő szocialista demokrácia fölényét nem pusztán a polgári köztársaságokban megmutatkozó felületi fekélyjelenségekhez mérte, hanem a legfejlettebb és a demokrácia megvalósításában legtávolabb jutott polgári köztársaságokhoz. Megállapítja, hogy a bolsevikok a demokratikus köztársaság hívei a kapitalizmus s körülményei között — de még a -legdemokratikusabb alkotmányos köztársaságban is — bérrabszolgaság a nép sorsa.

Lenin még sok ‘ helyen aláhúzza, hogy a polgári demokrácia formális alapjegyei: a szólás, sajtó, gyülekezési, lelkiismereti stb. szabadság súlyos ellentmondásba kerülnek azzal a gazdasági alappal, amelyen megvalósulnak. Igen szerencsésen fejezi ki költői módon József Attila ezeket a kapitalizmusban kapott jogokat és érvel a kapitalizmus ellen

„a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás beköltözött, a ruhával, amelyből rongy lett, amíg a munkás beleöltözött, a szabadsággal, amely elnyomás lett, amíg a munkás megszületett..." 'Talán nem fölösleges mégegy- x szer aláhúzni, hogy a szocialista demokrácia a burzsoá demokráciától eltérően nemcsak kimondja, hanem kivétel nélkül a társadalom minden tagja számára anyagilag biztosítja is a munkára, a művelődésre, az üdülésre, az államügyekben való részvételre való jogot, a szólás, a sajtó, a lelkiismereti szabadságot, valamint a személyes képességek szabad kifejlődésének reális lehetőségét. A marxizmus-leni- nizmus hívei úgy vélik, hogy a demokrácia lényege nem a formális jegyekben van, hanem abban, hogy a politikai hatalom valóban szolgálja-e, tükrözi-e a nép többségének akaratát és létérdekeit. A szocialista demokrácia, a munkások, parasztok és értelmiség milliós tömegeit szolgálja.

Miért hangsúlyozzuk és idézzük ennyire bőven Lenin tanításait a szocialista demokráciáról? Elsősorban azért, hogy teljesen világossá

váljék, mennyire mély gyökerei vannak a leininizmus tanításaiban a szocialista demokratizmusnak, másrészt azért, mert Lenin tanítása a kétféle demokráciáról mindmáig nem avult el, s mindmáig alig találni frappánsabb, mélyrehatóbb elemzését e kétféle demokráciának;

Bizonyára bőségesen akadnak olyanok, akik bizonygatják és joggal bizonygathatják, hogy a polgári demokrácia is Lenin halála óta nagymértékben fejlődött és felépítésében, szisztémájában tömérdek új pozitív vonással gazdagodott, mind Franciaországban, mind Angliában, mind az Egyesült Államokban, mind pedig a nyugati demokrácia más kisebb országaiban. Ez igaz! De azok az alapvető negatív jelenségek, amelyekkel akkor jellemezte Lenin a burzsoá rendszereket: a sajtó tömeges megvásárlása, a parlamenti képviselők hivatali állásokkal való korrumpálása, jelentős tömegek (nők, ifjúság) kirekesztése a politikai- életből, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom különválasztása megmaradt. Ami pedig a pozitív jelenségeket illeti, már Engels igyekezett nemcsak bírálni a polgári demokráciákat, hanem alkalomadtán tanulni is tőlük, pozitív tapasztalataikat felhasználni. „Hogy hogyan lehet boldogulni a bürokrácia nélkül, ezt megmutatta nékünk Amerika és az első francia köztársaság, s még ma is bizonyítja Kanada, Ausztrália“ — írja Engels. Ez a módszer ma sem kevésbé aktuális, mint csaknem egy évszázaddal ezelőtt.

Alt ilyen mégkülönböztető jegyek jellemzik elméletileg a forradalmi úton megvalósuló szocialista demokráciát? Mivel válik felsőbb- rendűvé a gazdasági alap megvál-. toztatásán kívül? A lenini koncepciójú szocialista demokrácia (amelynek békés úton való megvalósítását is már Engels elméletileg lehetségesnek tartotta) »elsőszámú csodaszere« az, hogy a proletáriátus a pokolra küldi az egész bürokratikus apparátust. A tisztviselői, bírói, köz- igazgatási kart választhatóvá, visz- szahívhatóvá teszi, a népakarat puszta végrehajtóivá, a nép fizetett szakmunkásaivá változtatja őket. Az igazgatást, bíráskodást tulajdonkén-