Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

KSZAIMAGTAlUmsZAO

8

Vasárnap, 1956. szeptember 30.

37 000 tonna szén terven felül

INTERJÚKARCOLAT

(Tudósítónktól.)

Mozgalmas kép fogadja az idegent az Ormos-patak völgyében. Itt földgyaluk duruzsolnak a 'hegyoldalban, az ormosi külszíni fejtésű bányák földmunkái folynak. Távolabb utat, vasutat építenek és az Ormos-patak völgyének felső részében már az ég felé törnek második ötéves tervünk nagy alkotása, a rudabányai vasércdúsítómű épületei.

A Betonútépítő Vállalat gépei és munkásai voltak itt először, a születő nagy mű bölcsőjénél. De ők végzik azt a munkát is, ami az egyik legérdekesebb a borsodi iparvidéken folyó sok építkezés és földmunka között. Ahogy Antalfi László, a Betonútépítő Vállalat itteni főépítésvezetője elmondja, négy darab német UB. kotrógép és 10 földgyalu 320 000 köbméter földet mozgatott már meg az ormosi egyes számú külszíni bányánál.

Szénmező a nyolcméteres földréteg alatt

Ebben az egyes számú külfejtésű bányában nyolc méter vastag földréteg alatt már ott van a fekete kincs, a szén. A gépek, amelyek 250 ember nehéz munkáját végezték el, valósággal kitakarták az évszázadok óta háborítatlan szenet. A gépek mögött haladtak a bányászok és nem sokkal később már szállítószalagra került a két méter vastag szénréteg sok-sok tonna szene. A szénmező felől elhordott föld aztán visszakerült a kibányászott szén helyére. Mintha mi sem történt volna. Csupán az mutatja a végbement változást, hogy a talajfelszín két méterrel lejjebb van a külszíni bánya helyén.

Kézenfekvő tehát, hogy a külszíni bánya szénfejtőinek munkája, jócskán függ a meddőt eltávolító földmunkások és a gépek teljesítményétől, előrehaladásától. A Betonútépítő Vállalat ki is tesz itt magáért. A legjobb példa erre, hogy bár csak december 31-re kellett volna a terv

szerint befejezni az egyes számú külfejtés földmunkáit, a vállalat a harmadik negyedévben — háromhónapos előnnyel — már végzett is az egyes külfejtésen. Gépeik átcsoportosítását már augusztusban megkezdték és megnyitották a kettes számú ormosi külfejtésű bányát is.

Ennek a kettes külfejtésnek csak a jövő esztendőben kellett volna megnyílnia. De éppen az egyes külfejtésen szerzett előny tette lehetővé, hogy előrehozhatták a kettes külfejtés földmunkáit — és természetesen a szén kitermelését is. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Kereken 37 000 tonna szenet ebben az esztendőben — terven felül.

Mert az ormosi kettes külfejtés még ebben az esztendőben 37 000 tonna szenet tud adni. Nagy dolog ez különösen most, amikor az ország fűtőanyag-gondokkal küzd és kényszerűségből vonatokat, autóbuszokat vonnak ki a forgalomból, hogy a gyárak nélkülözhetetlen fűtőanyaga biztosított legyen. Ezekben az időkben különösen fontos, hogy a szénbányászok és a velük együttműködő munkáskollektívák derekasan dolgozzanak. Főként a külfejtésű bányákban, hiszen itt könnyebb és hamarabb eredmény,es a bányászkodás, mint a föld alatt.

Kőgátak — a föld alatt

A Betonútépítő Vállalat ormosi munkáskollektívája jól dolgozott eddig. És nemcsak a külfejtésű bányák földmunkáinak elvégzése közben — de az ércdúsítómű mélyépítkezéseinél is. A rudabányai ércdúsítómű összes földmunkáit befejezték már a hónap elején. Az út- és vasútépítkezések, a szénbunker építése most folyik. Érdekes munkájuk az úgynevezett »szivárgó hálózat« építése.

Sok baj származna például az ércdúsítómű építésénél abból, ha nem számolnának a fellépő földalatti rétegvizekkel, amik könnyen begycsu- szamlásokat idézhetnének elő az ormosi völgyben. A kettes számú külfejtésnél nemrég fordult elő például, hogy csuszami ás bolygatta meg, a tíz kilowattos és a 35 kilowattos villanyvezetéket. Ezek az ércdúsítómű építkezéséhez és magához az ércbányához viszik az éltető áramot. Rohammunkával sikerült elhárítani a bajt és áthelyezni a vezetéket a veszélytelen zónába. Nyilvánvalóan hatalmas károk származnának abból, ha az épülő új művet is ilyen földcsuszamlások veszélye fenyegetné. Éppen ezért építenek a föld alá a fellépő rétegvizek ellen valóságos kőgátakat és vízelvezető aknákat, amelyek elterelik a földalatti vizeket és elhárítják a veszélyt. Ezek adják az úgynevezett »szivárgó hálózatot«.

Dícséretreméltó eredmények

A Betonútépítő Vállalat ormosi munkahelyének szorgalmát, igyekvé- sét sok minden dicséri még a rudabányai ércdúsítómű építésénél. Az épülő új gyárba vezető iparvasút bekötését október 15-re fejezik be például, december 31. helyett. Ez azt jelenti, hogy az építkezéshez érkező anyagok gyorsabban jutnak majd el rendeltetési helyükre, mert nem kell majd az építőanyaggal telt vagonokat a rudabányai állomásig vinni, ■hanem már az ormosi állomáson arra a vágányra kerülnek, amely a munkahelyre, az építkezéshez viszi az anyagot. Ugyanakkor tehermentesítik is a rudabányai állomást, ahol sokszor az érc szállítását akadályozta az ott ácsorgó sok építőanyag.

Szóval sok a jó és dícséretreméltó eredmény. De a legdícséretesebb: a külfejtések jól haladó földmunkája. A megye, az ország elvárja az ormosi külfejtésen dolgozóktól, a Betonútépítő Vállalat munkásaitól és a szénbányászoktól egyaránt, hogy tartsák is meg ezt a szerzett előnyt és a 37 000 tonna szénnel segítsenek megoldani országos gondokat.

Pesti küldöttség járt Barcikán. A sajtó is képviseltette magát. Érdeklődtek, fényképeztek, jegyez- gettek.

Aznap, amikor a munkában nyakig elmerülve ültem irodámban, kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember lépett be rajta, engem keresett. Bemutatkozott és közölte, hogy ő is itt jár ezzel a pesti küldöttséggel és interjúért jött hozzám. Az interjú nem volt megerőltető szellemi torna. Az egész abból állt, hogy az ifjú titán kérdéseket dobott fel, én pedig feleltem rájuk. A kérdések és válaszok a következők voltak.

— Milyenek a lakásviszonyok?

— Jók. Igen jók — válaszoltam. — Némelyik osztályvezető már a harmadik összkomfortos lakásban lakik. Volt olyan, aki háromszobás, északra néző lakását felcserélte nyugati fekvésűre, majd egy keletibe költözött. Ezt később déli fekvésűre cserélte fel, mert mégiscsak az a legjobb.

Itt megálltam, figyeltem a hatást. ö sebesen jegyzett.

— De olyan is volt — folytattam —, aki háromszobás lakását négyszobásra akarta felcserélni. Azonban várnia kell, mert ilyent még nem építenek ... Nőnek az igények, kérem, Barcikán vagyunk. Már ott tartunk, hogy egyesek megcsömör- lenek az összkomfortos lakástól. Például egy cigánycsalád. Ezek felszedték a parkettát és azzal tüzeltek. Az asszony kijelentette: ők nem érzik jól magukat a bérházban, visszavágynak oda, ahonnan jöttek.

— Van-e olyan, áld lakásgondokkal küzd?

— Nincs. Ez nálunk úgyszólván ismeretlen. Sok lakás üresen áll, nem akar senki beleköltözni. Valamelyik nap már hirdetést adtak le a lapoknak: jöjjenek már, legyenek szívesek, akárki, csak költözzenek

be ezekbe a hetek óta üresen álló lakásokba.

— Milyenek a bérháztervekt Úgy hallom, sok a sablon.

— Ezt nem mondhatnám. A leg«* változatosabb terveket kapjuk? Minden ház más és más stílusú lesz: barokk, román, gótikus, reneszánsz, satöbbi stílusú tervek jöt* tek.

— Ma megfigyeltem, hogy már az új műuták, járdák javítására is milliő]<a,t költenek. Hogy tűrik ezt meg?

— Élénk tévedés. A mi útjaink: kiválóak. Az az útfelszedés, amit gondolom, tetszett ma látni, az nem is új út. Az már 1000 éves* Felszedésére csak azért adtak utasítást, mert már göröngyös, régi, nem felel meg a mai követelményeknek. De még ezek az aszfaltdarabkák sem mennek veszendőbej Beolvasztják új útnak, egy részét meg viszik a múzeumba, annak elismeréséül, hogy sokáig és jól szolgálta a célt. A régészek már meg is kezdték feldolgozását.

— Milyen a zöldség ellátás?

— Remek! Az áru mindig friss, és nagy választékú. Mindazonáltal olcsóbb is, mint a miskolci, vagy a budapesti. Autók hordják, de nem fogy ed a szállított mennyiség? A zöldségboltok kénytelenek redukálni a megrendeléseket. A sajó- szentpéteri MEZÖKER-nél pedig megromlik a sok finom áru. Az ellátást tovább javítva, illetékesek már azt is tervbe vették, hogy repülőgépen is szállítanak zöldséget Bare fkának. De ezekután nincs értelme, úgysem fogyna el; Hiába, ami sok, az sok.

— Azt mondják, a kultúrált életmódban még van kívánnivaló a városban. Sok a bolha a mozi* ban és egyéb helyeken.

— Á, dehogy. Ez sem áll. Éppen a napokban hallottam, hogy az iskolában a bolháról tanultak a gyermekek, a tanító valódi bolhával akarta színessé tenni az előadást, de bolhát nem tudott sehol szerezni.

— Milyenek a munkásszállások?

— Prímák! A női szállásokon fotelek, rekamiék, függönyök, szőnyegek vannak. Tűzhelyekkel, gyúrótáblákkal is ellátták őket, kedvükre főzhetnek, sütkérezhetnek a nők.

— Most egy kényes kérdést.

— Pardon — vágtam közbe ^ nálunk nincsenek kényes kérdések;

— Lehet. De érdekelne például, hogy a helyi lapban megjelent bírálatokra reagálnak-e az illetéke* sek és elfogadják-e a kritikát?

— Ó, hogyne. A vezetők üdvöz- lik és meg is köszönik a bírálatot? A lapban mindig lenni kell bírálatnak, különben kifogásolnák. A válaszokat garmadával küldik a laphoz, a szerkesztőség nem győzi feldolgozni. Néha még dísztáviratot is küldenek az újság bírálatára ... És ami a lényeg, kérem: nemcsak, hogy elfogadják a bírálatot — azt is megírják, mit intéztek már. Különösen a tanács és a beruházók .buzgólkodnak lelkesen?

— Mostanában gyakran támad- ják a bürokráciát. Itt mi a hely* zet?

— Rendkívül jó. Már a ve- gyikombinát irodaházában sincs bürokrácia. Barcikán már nem akar senki papírmunkát végezni; Nem gyártanak határozatokat,- mindenki a tettek embere. Nem mondom, néha előfordul egy-két jelentéktelen eset, de ez már semmi. Legutóbb a beruházóknál volt ilyen kis eset.

— Mi volt az?

— Egy 150 forintos, kis mázolási munka miatt megkötbérezték a 31/6-os vállalatot. Volt huzavona is és a kötbér felszökött 150.000 forintra... Szóval már csak ilyen apró hibák vannak. Ne is jegyezze fel, nehogy morogjon érte valaki, mert mondom — fejeztem be nyilatkozatomat —, itt mindenki a tettek embere!

KÖRÖMI GYÖRGY

— A Diósgyőrvasgyári Művelődési

Ház filmszínháza szeptember 30-án, vasárnap délelőtt nem tart matinét; A délutáni előadásokat fél 5, fél 7 és fél 9 órai kezdettel tartják.

— Az Egészségügyi Minisztérium

kétéves ápolónőképző iskolát indít. Budapesten (IV. Enkel Ferenc utca 26. sz.) és Szombathelyen (Hámán Kató utca). Jelentkezhetnék mindazok. akik érettségiztek, vagy elvégezték az általános iskola VIII. osztályát. Jelentkezési korhatár 18—32 évig. Az ápolónőképző iskola hallgatóinak díjtalan oktatást, teljes ellátást és a kórházi gyakorlat idejére munkaruhát biztosítanak. A felvételi kérvényeket október 5-ig lehet benyújtani az iskoláik igazgatóságáige?

P. J;

A Kilátó leg- utóbbi számában »Értelmiségi gondok« címmel jelent meg Gyárfás Imre elvtárs cikke. Nagyon is időszerű témával foglalkozik. A legteljesebb nyíltsággal, őszinteséggel írja meg, milyen gondolatokat, érzéseket keltett benne a Központi Vezetőség határozata az értelmiségről. Elsősorban — mint ahogy írja — a bizalom, a megnyugvás érzését. Úgy hisszük, ezzel nemcsak a maga, hanem értelmiségünk egészének véleményét is kifejtette; »A személyi kultusz — írja — a dogmatizmus, a szektáriánizmus szellemétől természetesen e sorok írója sem lehetett egészen mentes.« Ezek f szavak azt igazolják, hogy Gyárfás elvtárs a párt által elkövetett hibákban látja, érzi a maga hibáját is és ezért kommunistához méltóan felelősséget is vállal.

Bevallom, a továbbiakban azt vártam, hogy a cikk írója elmondja, milyen égető problémák várnak megoldásra, hogyan lehet megteremteni a határozat alapján az értelmiség számára a politikai biztonságot, az erkölcsi és anyagi megbecsülést. A cikk mondanivalója azonban megtörik és a párt határozatának bírálatába csap át.

Az az érzésem, hogy Gyárfás elvtárs nern értette meg eléggé az értelmiségről szóló határozat lényegét. Talán ebből fakadnak hibás nézetei. Egyenesen rosszalóan veszi, hogy a határozat szerint az értelmiség ma még nem egységes. »Minden értelmiségi — akár »újnak«, akár »réginek« minősítik még jelenleg, — fölöttébb várja, hogy minden jelző nélkül nevezhessék őt és társait csupán értelmiséginek.« Ezt akarja a párt is, azért dolgozik, hogy a régi és az új értelmiségiek közötti fal véglegesen leomoljék. Feltételezzük, hogy általában az értelmiség is ezt akarja. Gyárfás Imre fölöslegesnek, sőt károsnak tartja a régi és új értelmiség kifejezést* »Ezeknek a jelzőknek a használata véleményem szerint megnehezíti, vagy megnehezítheti az egyes értelmiségi rétegek kívánatos eggyéválását, érzelmi összeforrását, bizalmas egymáshoz-közele- dését. A jelzők, amelyeket szónoklatok, cikkek lépten-nyomon emlegetnek, oda is újból felrakhatják a válaszfalakat, mesterkélten és erőszakosan, ahol azok már ledőltek, vagy leomlóban vannak...«

|\/1 egértem Gyárfás elvtársat, jó szándék vezeti, amikor e sorokat írja. Szeretné az értelmiségieket egyetlen testvéri közösségben látni. Ámde fejtegetése nem a legtalálóbb. Vala. hogy úgy fest a dolog, mintha csak azért volna az értelmiségi rétegek között ma még válaszfal, mert beszélünk róla. És ha nem beszélnénk arról, ha nem alkalmaznánk a »régi« és az »új<' jelzőt, akkor talán megszűnne. Ez az elképzelés nem egészen a realitás talaján született. Miért? Azért, mert valóban van régi és új értelmiség, A Központi Vezetőség alaposan elemezte az értelmiség életét, összetételét, problémáit. »Értelmiségünk többségét — a műszakiaknak mintegy felét, a más szakmabelieknek körülbelül a 60—70 százalékát, — a régi értelmiségiek alkotják, de szakmai tudásukból fakadó befolyásuk túlnőtt számarányukon« — hangzik a megállapítás. De ha nemcsak országosan, hanem helyileg is vizsgáljuk az összetételt, ugyanerre a megállapításra juthatunk. Miben különbözik a régi értelmiség az új értelmiségtől? Egynémely esetben származásiban. A régi értelmiségnek magasabb a szakmai képzettsége, nagyobb a gyakorlata, műveltsége és sokszor más a gondolkodásmódja, más a Világnézete. Talán kissé távolabb is áll a néptől. Hoiziátehetiük, ez nem vonatkozik minden régi

KOMMUNISTÁK FELELŐSSÉGE

tekintetében semmiféle személyes nézeteltérés ne zavarja és ne zavarhassa a központi szerveink vezetésével egyetértésben végzett közös munkánkat.«

A magam szavait fűzve az idézethez — úgy gondolom —, hogy a pártonkívülinek személyes ügye, lehet, hogy mindenben egyetért, vagy nem ért egye a határozattal. De minden párttagnak, attól függetlenül, hogy egyetért-e személyében, vagy nem ért egyet a határozattal, kötelessége az abban lefektetett elvek alapján cselekednie. Jogában áll azonban, sőt kötelessége, hogy meglátásait, észrevételeit pártszerű módon közölje a pártszervekkel, örvendetes, ha a párttag a pártfórumokon elmondja azt, ami a szívén fekszik, s tolmácsolja mások véleményét is. Ámde Gyárfás Imre vét a pártszerűség ellen, amikor »személyes jellegű« véleményét a párthatározatról nem pártfórum előtt mondja el, hanem az írócsoport lapjában. Úgy látszik nem tette fel önmagában a kérdést, hogy mennyiben tartozik egy nem közvetlen a párthoz tartozó lapba a K. V. határozatának bírálata. Vajon mi következne be, ha mindenhol bírálgatnánk a párt határozatát? Vajon nem történne-e ez a végrehajtás rovására, nem idézne-e elő zavart?

A Párt ereje eszmei, szervezeti és cse- ** lekvési egységében van. A párt Szervezeti Szabályzata azt írja elő, hogy minden párttagnak mindig, minden politikai viharban ingadozás nélkül kell védenie a pártot. A júliusi határozat végrehajtása a párt legteljesebb egységét követeli meg. Vajon Gyárfás elvtárs cikke az egység megteremtését segítette-e elő? És ezt segítette-e Bihari Sándor elvtárs felszólalása, aki a legutóbbi irodalmi esten — pártonkívüli összejövetelen — bírálta a párt politikáját, a párt- határozatokat és a pártfunkcionáriusokat. És vajon a párttagságot szolgálta-e Szekrényesi Lajos elvtársnak a Kilátóban megjelent cikke, amelyben az Északmagyarország belső és kizárólag pártszervre tartozó ügyeiről írt? Nem, — ez pártszerűtlenség! Azt mutatja, hogy Gyárfás Imre, Bihari Sándor és Szekrényesi Lajos elvtársak megfeledkeztek a pártfegyelem legelemibb követelményeiről. A XX. kongresszus szelleme azt követeli, hogy legyen szabad vita, szabad légkör, de ez a vita az állami élet alapjait soha ne kezdje ki és soha ne veszélyeztesse a párt érdekét. A pártfegyelem arra kötelez minden párttagot, hogy a párt egységét erősítse és ne gyengítse. Ha valamivel nem ért egyet, azt .fogában áll bármelyik pártszervvel közölni, de a párt szervezeti-, akarat- és cselekvési egységének árt, ha nem a párthoz közvetlenül tartozó sajtóban, vagy pártonkívüli szervezetekben teszi ezt szóvá. (Talán azt nem lehetne kifogásolni, ha a párttag pártfunkcionáriusról bárhol is bírálatot mond, de ha általában a pártfunkcionáriusokat kritizálja, ez már súlyos hiba. Pártfunkcionáriusról szóló nem a pártszervekben elmondott bírálatában is meg kell gondolnia, hogy vajon ez használ, vagy árt a párt ügyének?) A párt önkéntes harci szövetség, s aki párttagnak vallja magát, annak alá kell magát vetnie a pártfegyelemnek. A párttagnak mindig, mindenhol a párt érdekét kell képviselnie, éreznie kell ezért a felelősséget, s tudnia, hogy pártegység, fegyelem, szervezettség, eszmei és ideológiai egység nélkül e harci szövetség nem tudná következetesen előre vinni a társadalom fejlődését.

CSORBA BARNA

szellemi munkásra, hiszen közülük sokan harcoltak 1945 előtt is a haladó eszmékért. És velük kapcsolatban szó sincs arról, hogy a r<égi értelmiségnek »végzete«, hogy 1945 előtt szerezte meg oklevelét. (Bár meglenne még legalább hatszor annyi embernek!)

Kultúrforradalmunk egyik legnagyobb vívmánya, hogy a régi értelmiség mellé felsorakozott új értelmiségünk is, amely már a mi rendszerünkben, iskoláinkban, a marxizmus-leniniz- mus szellemében nevelkedett, magáénak érzi népi demokráciánkat, a párt politikáját. Az új értelmiség szorosabb kapcsolatban van a néppel. Szakmai tudása, általános műveltsége azonban még nem eléggé megalapozott, nincs kellő nyelvtudása, külföldi tapasztalata. A két rétegnek a különbség mellett közös vonása, hogy mindkettőnek munkából ered a jövedelme és a nép érdekét szolgálják, a szocializmust építik. E két réteg között — sőt az új értelmiség rétegei között is — van bizonyos ellentét. A régi értelmiség egyrésze néha féltékenykedéssel, idegenkedéssel fogadj^ az új értelmiséget, nem segíti megfelelően szakmai fejlődését, nem támogatja előbbrejutását, egyoldalúan bírálja hibáit. A miskolci értelmiségi ülésen egyik kiváló régi szakember viszont azt mondotta, hogy egyes fiatalok nem fordulnak kellő bizalommal, tisztelettel a régi értelmiségiekhez támogatásért, segítségért. Maga az élet veti fel tehát, hogy van régi és új értelmiség, van az értelmiségi rétegek között bizonyos elválasztó fal. És azért beszélünk erről, az a célunk, hogy ezt a falat «— amely most már leomlóban van — véglegesen ledöntsük. Persze, ez nem fog máról-holnapra megtörténni. Hónapok, talán évek kellenek ehhez, hiszen itt gazdasági problémák megoldásáról, ember és jellem, világnézet és gondolkodás átformálásról van szó, ami nem egy napi feladat. Nyíltan, őszintén kell ezekről a problémákról beszélni, s meg kell keresni az utat, módot, hogy a régi és az új értelmiséget szorosabban kapcsolja össze a közös érdek.

fTgy vélem, Gyárfás elvtárs tulajdonkép- ^ pen önmagának is ellentmond. Azt kívánja, hogy ne használjuk az értelmiségiek közötti megkülönböztető jelzőket, ugyanakkor olyan csoportról is beszél, amelyet a határozat nem említ meg. »Az a réteg ez, amelynek a tagjait sem a régihez, sem az újhoz nem sorolják.« Á 35—40 életév közötti szellemi dolgozókról beszél. Gyárfás elvtárs cikke elején hangsúlyozta, hogy megállapításai személyes jellegűek, — így engedje meg, hogy erre és több más megállapítására most ne térjek ki.

A cikk olvasása közben felmerült bennem a kérdés: vajon helyesen teszi-e Gyárfás elvtárs, hogy bírálja a határozatot, van-e joga erre, amikor az már törvényerőre emelkedett? Mit mond az ilyen esetekről Lenin? »Mindig voltak és elkerülhetetlenül lesznek is ilyen vagy olyan nézeteltérések a legkülönbözőbb kérdésekben olyan pártban, amelyik gigantikus népi mozgalomra támaszkodik, s amely feladatul tűzi maga elé, hogy e mozgalom tudatos kifejezője legyen, s határozottan elvet minden körösdit és szűklátókörű szektás nézetet. De hogy pártunk tagjai az öntudatos, harcoló proletáriátus méltó képviselői, a nemzetközi munkásmozgalom méltó harcosai legyenek, minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy a pártprogrammunk által elismert elvek értelmezése és megvalósításuk eszközei