Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-03 / 182. szám

s ESZAKMAGTARORSZAO Péntek, 1956. augusztus 3. Az országgyűlés csütörtöki ülése Az országgyűlés csütörtöki ülését néhány perccel tíz óra után nyi­totta meg Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke. Részt vett az ülésen a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kiss Károly, Kovács István, Mekis József, Szalai Béla, Bata István, Gás­pár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla s a Minisz­tertanács tágját A diplomáciái páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai testület több tagja. Eredményeseknek bizonyultak a parlamenti delegációk látogatásai Az ülés első napirendi pontjaként Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke számolt be a parlamenti küldöttsé­gek kölcsönös látogatásairól és az Interparlamentáris Unió munkájáról. — A Szovjetunió következetes bé­kepolitikájában — mondotta — nagy­fontosságú lépést jelentett a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának a világ parlamentjeihez intézett felhívása, amelyben javasolta, hogy valameny- nyi ország parlamentje vállalja a béke megőrzésének és megszilárdítá­sának felelősségét, tegye lehetővé a parlamentek közötti közvetlen kap­csolatok megteremtését, a parlamenti küldöttségek cseréjét, a népek kö­zötti baráti kapcsolatok és együtt­működés fejlesztése, a béke megszi­lárdítása érdekében. — A Szovjetunió Legfelső Taná­csának kezdeményezése új fejezetet nyitott meg a törvényhozó testületek közötti kapcsolatok történetében. A felhívás pozitív visszhangra talált sok ország parlamentje részéről. Népköz- társaságunk Elnöki Tanácsa és az Országgyűlés Elnöksége nyilatkoza­tában őszinte örömmel üdvözölte a fel­hívást, s hangsúlyozta, hogy ez újabb nagyfontosságú lépést je­lent a nemzetközi feszültség eny­hítése, a béke megóvása és meg­szilárdítása érdekében. — Népünk egységes és szilárd bé­keakaratát juttatta kifejezésre or­szággyűlésünk 1955 április 22-i ülé­sének határozata, amelynek alapján meghívtuk hazánkba a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság, az Olasz Köz­társaság és az Osztrák Köztársaság parlamenti küldöttségét. Az ország- gyűlés 1956. február 8-i határozata alapján pedig meghívtuk a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Török Köztársaság parlamenti küldöttségét. — Meghívásunk alapján eddig lá­togatást tett hazánkban a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, a Csehszlovák Köztársaság Nemzet- gyűlésének küldöttsége, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlé­sének képviselői, a Finn Köztársa­ság parlamenti delegációja, s jelen­leg a Lengyel Népköztársaság par­lamenti delegációját üdvözölhetjük hazánkban. (Taps.) — Az országgyűlés elnökségének meghívására hazánkban járt és né­hány napot itt töltött a szíriai par­lament két tagja, a japán parlament három tagja, a brazil szenátus két tagja és parlamenti delegációja. A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának elnöksége pedig arról értesített bennünket, hogy még az ősszel örömmel tesznek eleget meghívásunknak. Bízunk abban, hogy meghívásunkra a többi meg­hívott országok népei és parlament­jei is pozitív választ adnak. — Országgyűlésünk örömmel fo­gadta a Szovjetunió Legfelső Taná­csa, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság s a Finn Köztársaság meghívását. Ugyancsak örömmel fogadtuk a Lengyel Nép- köztársaság Szejmjének meghívását, amelyet országgyűlésünk mostani ülésén Stanislaw Kulczynski elvtárs, a hazánkban tartózkodó lengyel par­lamenti delegáció vezetője adott itt ót. Rónai Sándor ezután beszámolt a Csehszlovák Köztársaság és a Ro­mán Népköztársaság parlamenti kül­döttségeinek látogatásáról, _ majd részletesen foglalkozott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tizenhárom tagú küldöttségének látogatásával; Hang­súlyozta: — Szovjet képviselőtársaink itt- tartózkodásuk alatt számos tanu- j elét látták annak, hogy népünk helyesen tud élni a Szov­jetuniótól kapott szabadsággal, hogy szilárd őre a békének, s nincs olyan erő, amely le tudná téríteni arról az útról, amelyet maga választott, a szocializmus építésének útjáról! (Nagy taps.) Ezután a magyar parlamenti kül­döttségek látogatásairól beszélt. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez a múlt év februárjában intézett fel­hívása óta mintegy harmincöt országból, il­letve országba több,, mint kilenc­ven delegáció tett látogatást. Nem lehet vitás, ez nagymértékben előmozdítottta, hogy mind több és több orezág ißmeri el a békés egymás mellett élés helyességét és szükség- szerűségét és hozzájárul a tartós béke biztosításához. — Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beszámoló jelentésnek ezt a részét vegye tudomásul s egyben mondja ki, hogy a szocialista orszá­gok közötti szoros barátság és együtt­működés további ápolása mellett sok­oldalú gazdasági, tudományé«, művé­szeti, sport- és egyéb kapcsolatokat óhajtunk kiépíteni a szocialista világ- rendszeren kívül álló országokkal is. A továbbiakban az Interparlamen­táris Unió tevékenységét ismertette, illetve beszámolt a magyar csoport által e nemzetközi szervezetben vég­zett munkáról. Wolf Johanna országgyűlési kép­viselő a magyar parlamenti delegá­ció Csehszlovákiában tett látogatá­sáról, Sebes István képviselő a Né­met Demokratikus Köztársaságban tett látogatásról. Szádeczky-Kar­doss Elemér képviselő pedig Szovjetunióban, tett látogatásról számolt be. Friss István szólalt fel ezután. Beszélt az Interparlamentáris Unió munkájáról és a magyar delegáció munkájáról adott képet. Többek kö­zött beszélt az Interparlamentáris Unió legközelebbi, novemberi kon­ferenciáját előkészítő dubrovniki tanácskozásról, megállapította, hogy a tanácskozások általában pozitívak voltak. Részben azért, mert határo­zatot fogadtak el a lefegyverzésre vonatkozóan. Hasonlóan pozitívak voltak a gazdasági kérdésekről foly­tatott tárgyalások. Beszéde végén a személyes kapcso­latok megteremtésének messzemenő jelentőségére hívta fel a figyelmet. A vitában elhangzott hozzászólá­sokra Rónai Sándor válaszolt. Rá­mutatott, mennyire fontos, hogy a parlamenti delegációk tagjai széles körben beszámoljanak tapasztala­taikról, de éppen ilyen fontos az is, hogy az egy-egy ilyen utón létre­jött személyes kapcsolatok ne sza­kadjanak meg, hanem tovább ápol­juk és gondozzuk azokat. Az országgyűlés elnökének vála­sza után az országgyűlés a beszá­molót tudomásul vette és megálla­pította, hogy a parlamenti delegá­ciók kölcsönös látogatásai helyesek és szükségesek. Javaslat az or«záo$yu<é9 új ügyrendjére Az országgyűlés ezután hozzákez­dett az új ügyrend, valamint az or­szággyűlés és az országgyűlési kép­viselők munkájáról szóló törvény- javaslat együttes tárgyalásához. A törvényjavaslat előadója Pongrácz Kálmán, a jogügyi bizottság elnöke volt. — Országgyűlésünk az állami élet­ben eddig nem töltötte be azt a sze­repet, amelyet a szocialista állam­ban a legfelsőbb államhatalmi szervnek be kell töltenie. Állami életünknek ezt a hiányosságát kí­vánja megszüntetni pártunk Köz­ponti Vezetősége, megállapítva, hogy szükségesnek tartja az országgyű­lés munkájának megjavítását. Gondosan ügyeltünk arra, hogy javaslataink ne jelentsenek vissza- kanyarodást a burzsoá parlament felé, hanem előrehaladást a szo­cialista demokratikus állami élet kialakítására. Ezután hangsúlyozta: Kétségtelen, hogy az országgyűlés hivatásának gyakorlása az alkotmányban és jo­gilag eddig is biztosítva volt, de gyakorlatban ezek az alapelvek nem váltak valósággá. Nagyjelentő­ségű jogszabályok egész sora nem törvény, hanem törvényerejű rende­let formájában jelent meg. Az al­kotmány erre lehetőséget ad, amikor kimondja, hogy az országgyűlés két ülésszaka között a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja a jog­szabály-alkotás munkáját. A tör­vényerejű rendelet tehát alkotmá­nyosan hozott jogszabály, de vég­eredményben kivételes eszköz. Gátja volt még az országgyűlés munkájának választási rendszerünk is. A lajstromos rendszer akadá­lyozta a választók és a képviselők közötti közvetlen szoros kapcsolat kialakulását. A dolgozók nem tud­ták azt, hogy személy szerint kit küldenek az országgyűlésbe és' ki az a képviselő, aki kifejezetten ne­kik tartozik számadással munká­járól, a néptől kapott megbízás tel­jesítéséről. Az elmondottaikkal az országgyű­lés működésének nem eredményeit akartam kisebbíteni, mert az országgyűlés munkájára nem­csak a hibák jellemzők, hanem azok a nagy eredmények is, ame­lyeket népi demokratikus álla­munk a felszabadulás óta magáé­nak vallhat. Eddigi munkánk eredményei, a nép­pel szemben érzett felelősségünk azonban arra indított bennünket, hogy behatóan vizsgáljuk a fejlődés további lehetőségeit. Ez teszi szük­ségessé, hogy a fejlődés során ta­pasztalt hibákat is feltárjuk és azok megszüntetésére törekedjünk. Ezután részletesen ismertette a határozattervezetet és az ügyrend­tervezetet és kiemelve annak egyes pontjait, megállapította: legfonto­sabb feladataink egyike a törvény­hozói tevékenység kiszélesítése. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmánynak megfelelően csak ki­vételesen helyettesítse az ország­gyűléstAplyan természetű jogszabá­lyok lé™ hozásánál, amelyek az ál­lamhatalom legfelső szerve által tör­ténő törvényalkotói munkát igény­lik. E célok megvalósításához szüksé­ges, hogy többször és hosszabb ülés­szakokon legyen együtt az ország gyűlés. A törvényjavaslathoz általá­nos és részletes indokolást kell ké­szíteni. Az országgyűlés napirendjére kell tűzni mindazokat az országos je­lentőségű kérdéseket, amelyeknek rendezése meghatározza gazdasági, politikai, kulturális életünket és fej­lődésünket. Gondoskodni kell arról, hogy a kormány programját az or­szággyűlés vitassa meg és hagyja jóvá. Behatóan kell tájékoztatni az országgyűlést, mi történt a két ülésszák között. Fontos intézkedés, amelyet a ter­vezetek tartalmaznak: az országgyű­lés bizottságai munkájának kiszéle­sítése. Eddig négy állandó bizottság működött. Ezeknek számát még á mostani ülésszakon kilencre java­soljuk felemelni. Ezenkívül működni fog a mentelmi és összeférhetetlen­ségi bizottság is. Az országgyűlésre hárul az a feladat is, hogy legfelső fokon har­coljon a törvénysértések megakadá­lyozásáért. A beható vita mellett az országgyűlésnek állást kell foglal­nia a jelentésben szereplő kérdé­sekben, a képviselőknek pedig ki kell használniok az interpellációs jog biztosította lehetőségeket. Az or­szággyűlés szilárdan érvényt szerez a képviselők mentelmi jogának. Feltétlenül meg kell javítani a képviselőknek az országgyűlésen be­lül végzett munkája mellett az or­szággyűlésen kívül végzendő munká­ját is. Alkotmányunk előírja, hogy <a küldöttek a dolgozókkal való szo­ros kapcsolat fenntartását beszámo­lási kötelezettségük teljesítésével, fogadóóráik megtartásával, a lakos­ság látogatásával végezzék. Segíte­ni fog ezen a munkán az is. hogy kidolgozásra kerül az országgyű­lési választásokra vonatkozó tör­vénytervezet, amely előrelátha­tólag a tanácstagi választásokhoz hasonlóan a területi elvet fogja megvalósítani és amelyben mesz- szemenően figyelembe fogjuk venni, hogy részletes kidolgozást nyerjenek a választók visszahí­vási jogának érvényesítéséhez szükséges biztosítékok. A megyei képviselői csoportok megalakítása a többi népi demokrá­ciában kialakult módszerekből le­szűnhető tanulságok felhasználású-,, val igen alkalmas lesz, hogy élén­kítse, eredményesebbé tegye a kül­dötteknek az országgyűlésen kívül végzett munkáját. Befejezésül hangoztatta, hogy az országgyűlés munkájának megjaví­tására ennek a határozatnak az elő­terjesztése csak az első nagy lépés. A határozatban leszögezett gondola­tok csak helyes elvek, amelyek a gyakorlati életben annyit érnek majd, amennyit meg tudunk belőlük valósítani és amennyit működésünk jobbátételére fel tudunk belőlük használni — mondotta Pongrácz Kálmán. Apró Antal elvtárs beszéde Ezután Apró Antal, az MDP Po­litikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese emel­kedett szólásra: — Pártunk célul tűzte ki, hogy a dolgozó tömegekre támaszkodva meg kell javítani az államhatalmi szervek munkáját a községi taná­csoktól az országgyűlésig, az ál­lamigazgatási szervek munkáját a községi végrehajtóbizottságoktól a Minisztertanácsig, mert csak így, a dolgozó tömegekre támaszkodva tud­juk eredményesen megoldani a szo­cialista építésünkben előttünk álló feladatokat. Apró elvtárs rámutatott, hogy a párt Központi Vezetőségének »Párt­egységgel a szocialista demokráciá­ért« című legutóbbi határozata irányt mutatott arra, hogy milyen úton és milyen eszközökkel oldjuk meg a szocializmus építésében előt­tünk álló feladatokat. — De más kérdésre is rámutat a párthatározat. Mutatja a bizakodó hangulatot is, azt, hogy a dolgozó tömegek nemcsak érdeklődést mu­tatnak a párt, az ország ügye iránt, hanem azt kérik a párttól, a kor­mánytól, az országgyűléstől, hogy a jövőben is rendszeres tájékoztatást adjon. Nekünk nagyon széles, demo­kratikusan gondolkodó tömegeink vannak a falvakban és a városok­ban, akik ha bírálnak is, nem azért bírálnak, mert szembenállnak a rendszerrel, hanem azért, mert azt szeretnék, hogy minél kevesebb hi­bával, minél eredményesebben foly­jon a szocializmus építése. A párt Központi Vezetősége és a Miniszter- tanács támogatja, elősegíti a vitát, az építő bírálatot, mert meggyőző­désünk, hogy a szocialista demokrácia éltető levegője, építőszándékú vita nélkül, demokratikusabb légkör megteremtése nélkül nem tud­nánk olyan mértékben előreha­ladni a szocializmus építésében, mint ahogy azt a dolgozó nép alapvető érdekei megkövetelik. Az, hogy fejlődésünkben bizonyos mértékig elmaradtunk, hogy a szo­cialista törvényesség terén hibát követtünk el, úgy ez elsősorban a mi hibánk, a pártvezetés hibája. Ezeket a hibákat számoljuk most fel a Központi Vezetőség határoza­ta nyomán, amikor a szocialista demokrácia kifejlesztésére, az állami élet demokratizálására, a gazdasági vezetés megjavítására, a Hazafias Népfrontnak széles tömegmozgalom­má való fejlesztésére az intézke­dések egész rendszerét dolgozzuk ki, amelynek lényege, hogy az or­szággyűléstől az államhatalom he­lyi szervéig érvényt akarunk szerez­ni azoknak az elveknek, amelyek Népköztársaságunk Alkotmányában oly világosan le vannak fektetve. — Az ellenséges imperialista körök is hangoztatják, hazai csatlósaikkal együtt, hogy az az igazi demokrácia, ahol több pártrendszer van és hogy mi is kanyarodjunk vissza a hét­nyolc évvel ezelőtti politikai viszo­nyokhoz, csináljunk többpárt-rend- szert, csináljunk valamiféle koalíciós hatalmat, esetleg szervezzük újjá a rég megszűnt pártokat. — Nyíltan kell erről beszélnünk, tisztelt Országgyűlés. Világosan meg kell mondani véleményünket, mert idehaza is van bizonyos körökben ilyen illúzió. Mi nyíltan és egyenesen megmondjuk, hogy nem ezt értjük a szocialista demokrácia alatt. — Úgy gondolom, tisztelt Ország- gyűlés, hogy népi demokráciánk el­lenségeire is áll az a közmondás, hogy éhes disznó makkal álmodik. De talán megtoldom ezt még egy gondolattal: nagy politikai tudatlan­ság, a nép erejének lebecsülése, el­lenséges1 szándék kell ahhoz, hogy hazánkban a szocialista fejlődés ilyen jelentős eredményei után egyesek azt tételezzék fel, hogy visszafordítjuk, vagy hogy ők visszafordíthatják a szekér rúdját és a magyar népi demo­krácia visszakanyarodik a polgári demokrácia irányába, vagyis jobbra megyünk. Mi megyünk a magunk útján előre, a győzelmes szocialista utón, az októberi forradalom di­cső útján, a lenini utón, mert ez felel meg sokat szenvedett ha­zánk, népünk érdekeinek. (Taps.) — Abban a harcban, amelyet a szo­cialista demokrácia megerősítéséért folytatunk, nemzeti összefogásra van szükség, s kimagasló szerep jut itt a Hazafias Népfrontnak. — Innen, az országgyűlésből hí­vunk fel minden hazáját, népét sze­rető, a szocializmusért harcolni kész magyar dolgozót, valamint a társa­dalmi és. tömegszervezetek vezetőit, a tanácsok tagjait, hogy kapcsolódja­nak be a Hazafias Népfront-mozga­lomba. Tisztelt Országgyűlés! Az ország­gyűlés munkájának megjavítása nagyjelentőségű politikai kérdés. Ha sikerül — és kell, hogy sikerül­jön — az országgyűlés alkotó, irá­nyító, ellenőrző tevékenységét széles körben kibontakoztatni, akkor jelen­tős lépést teszünk előre a szocialista demokrácia továbbfejlesztésében. Pártunk ehhez minden támogatást megad a képviselő elvtársaknak, az országgyűlésnek. Ezután az előadó a bizottságok je­lentőségével foglalkozott, majd a kép­viselők tájékoztatásának szükséges módozatait ismertette. A határozati javaslattervezet rész­letesen előírja az országgyűlési kép­viselők jogait, kötelességeit. Pártunk álláspontja, hogy a jövőben a megtisztelő képvise- lői címnek nagyobb súlyt, tekin­télyt kell adni, mindenek előtt azzal, hogy a képviselők minden-* napos munkájukkal bizonyítsák be a dolgozó nép előtt, hogy jól választottak, hogy valóban az összekötő kapocs szerepét töltik be a nép, a párt, a kormány kö­zött és közéletünk demokratizá­lásában élenjárnak. Csak .üdvözölni lehet azt a javasla­tot, amelyet a párt kezdeményezett, hogy a Hazafias Népfront égisze alatt meg kell szervezni minden megyében, a képviselők megyei csoportját. így lehetőség lesz arra, hogy a képvise­lők időnkint megtárgyalják megyé­jük problémáit. Pártszervezeteink több támogatást, segítséget fognak adni párttag- és pártonkívüli képvi­selőinknek ahhoz, hogy munkájukat jobban végezhessék. Szólni szeretnék néhány szót ezzel kapcsolatban a sajtó munkájáról. Az országgyűlés tanácskozásairól a mi sajtónk rendszeresen ad tudósításo­kat, tájékoztatja az ország közvéle­ményét. De ami a képviselők mun­káját illeti, nagyon kevés esetben lehet találkozni olyan cikkekkel, köz­leményekkel, amelyek megmutatják, hogyan tevékenykednek, dolgoznak a nép érdekében országgyűlésünk tag­jai, a nép választott küldöttei. Pedig országgyűlésünknek sok kiváló tagja van, párttagok és pártonkívüliek, férfiak és nők, akik időt és erejüket nem kímélve, szinte apostolként jár­ják az országot, hirdetik, magyaráz­zák a választók között a párt, a kor­mány politikáját, a Minisztertanács határozatait, sok segítséget adnak a dolgozók panaszainak elintézésében, orvoslásában, komoly politikai fel- világosító munkát végeznek körze­tükben. Sajnos, még elég sóik az olyan eset, hogy képviselőmik közérdekű panaszok elintézésében nem kapnak elegendő támogatást az állami veze­tőszervektől. Nem ártana az sem, csaik használna az ügynek, ha a sajtó élesen bírálná azokat a vezetőket, akik nem segítik, nem támogatják a képviselőket munkájukban. Úgy gondolom, helyes lesz, ha a Minisztertanács határozott hangú utasítást ad az állami szerveknek, hogy minden támogatást adjanak meg a kép­viselőknek és akik ezt nem te­szik, azokat felelősségre kell vonni. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az új ügyrend, az országgyűlés, és a képvi­selők munkájára vonatkozó mindkét határozati javaslat nagyban elősegíti az országgyűlés munkájának megja­vítását, az előterjesztések megfelel­nek a párt Központi Vezetősége ha« tározatainak, a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztésére, a dolgozó nép, az országgyűlés kapcsolatának erősítésére, a javaslatokat a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­ge, s a Hazafias Népfront nevében elfogadom. Kérem képviselőtársaimat, emel­jük az előterjesztéseket határozattá* (Taps.) Ezután Dinnyés Lajos országgyű­lési képviselő szólalt fel. A képvise­lők — mondotta — máris a tárgya­lás alatt levő törvényjavaslat szelle­mében szólaltak fel s ezzel a tör­vényjavaslatot magukra nézve máris kötelezőnek ismerték el. Hogy a a interpellációs joggal eddig nem él­tünk, ebben mi, képviselők is hibá­sak vagyunk, mert a bírálat helyett a kényelmesebb hallgatást választot­tuk. A törvényjavaslat parlamenti éle­tünkben fordulópontot jelent és nagymértékben elősegíti a szocialis­ta demokrácia fejlesztését. A következő felszólaló Harrer Fe­renc képviselő volt. Az interpellá­ciókkal kapcsolatban felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy minden interpellációnak közérdekű magva kell, hogy legyen, s az or­szággyűlés elé csak általános vagy legalábbis társadalmi köröket érintő sérelmeket hozzanak. Ezután Karácsonyi Béla képviselő több kiegészítő javaslatot tett az ügyrend módosítására. Az országgyűlés az ügyrendet, valamint az or­szággyűlés és az országgyűlési képviselők munkájáról szóló ha­tározati javaslatot az előadó ál­tal javasolt módosításokkal el­fogadta. Az országgyűlés pénteken folytat­ja munkáját. Az elnök javaslatára a pénteki ülés napirendjén az ország- gyűlési bizottságok tagjainak meg­választása és az interpellációk sze­repelnek. (MTI) — Vegyipari technikum építését kezdik meg ősszel Kazincbarcikán* Az iskola mellé 150 személyes kollé­giumot is létesítenek. A megye első, vegyipari technikumának építésére 11 millió forintot fordítanak. Az új oktatási intézmény a tervek szerint 1958-ban készül el;

Next

/
Thumbnails
Contents