Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-03 / 182. szám

Péntek, 1956. augusztus 3. ESZAKMAGYARORSZAG s GONDOLKODNAK ­TEHÁT BOLDOGULNAK A SAJONEMETIEK Meg Ozdon, a járási pártbi­zottságon hallottam az alábbi megjegyzést a sajónémeti Petőfi Termelőszövetkezetre. Így mondta az elvtárs: — Amikor a Petőfi Tsz kertésze­tet létesített, az egyik csoporttag kételkedőén kijelentette: »Akkor lesz paprika ebben a kertben, ha, veszünk a piacon, s rákötözzük cér­nával a bokrokra«. S lám, most itt terül el előttem a csupazöld kertészet. A patak­parton laposfedelü házikóban mo­tor dohog; vizet áraszt a megerő­södött palántákra. Több öles sáv­ban haragoszöld paprikabokrok tö­vét öntözi a friss patakvíz. Ar­rébb már szárad a kiásott hagyma, várja a piacot. A kert közepén apró sárgadinnyék bújnak meg a zöld levelek között; már »pocako­sodnak« a görögdinnyék is. A kert szélén katicabogár kendős lány (a falu óvónője) érett paradicsomot szedeget, s viszi haza apróságai­nak. Nagyon szép a sajónémetiek kertészete, megtalálható benne minden zöldségféle, amire a házi­asszonyoknak szüksége van. A paprikaerdo kellős köze- pén Sike József tsz-elnök serény­kedik. Kovács Sándor bácsival, »a kertek varázslójával« egyengeti a víz útját, hogy minden bokorhoz kerüljön egy kis »juttatott eső«. Féllábszárig gázolnak a vízben, a motor mégis alig győz szívatni, mert pillanatok alatt mindent fel­fal a szomjas föld. Nagy forróság hervasztotta a kertet heteken ke­resztül, s tán elpusztult volna min­den paprika, ha nem öntözik. Hogyan jutott a tsz tagsága a kertészkedés pompás gondolatára? Sike elvtárs így válaszol rá: — Nem messze innen — amint jól láthatja —; 20 kémény füstölög. Sok munkás dolgozik ottan, s a nehéz munka után jó dolog friss zöldpaprikát, érett paradicsomot szelni a szalonna mellé. Az ötletet az Ózdi Kohászati Üzemek igaz­gatója, Horváth elvtárs adta. ő mondta, hogy legyen a mi kis gazdaságunk az ózdi zöldövezet egyik szelvénye. A biztatáshoz se­gítség is járult. Motort, szivattyút kaptunk, amelyeket az acélmű dol­gozói szereltek fel. , A szép és nemes ajándéknak joggal örültek. — A teljes igazság kedvéért még hozzá kell tennem — folytat­ja Sike elvtárs —, hogy nemcsak emiatt létesítettük a kertészetet. Mi ugyanis elég kis termelőszö­vetkezet vagyunk; vagyonunk mindössze 220 hold, amelyen har­mincötén gazdállcodunk. Szeretjük a csoportot, ezért sokat gondol­kodtunk azon, mit tehetünk annak érdekében, hogy megerősödjünk, így jutottunk el a belterjes gaz­dálkodás gondolatáig. — Mennyi jövedelem várható a leszüretelt termés után? — Vagy 200 ezer forint. Már ed­dig is árultunk 10—15 ezer forin­tot, pedig csak a hagymát vittük piacra. De most nézzen végig elv­társ a 60 ezer paprikabokron, van rajta termés? — Nagyok a papri­kák? — Bevallom, az idén még sehol sem láttam ilyen szén paprikákat. — Aztán a tréfa kedvéért hozzá­tettem: — Azt nézem, hogy nem cérnával kötözték-e oda? Sike elvtárs elértette a célzást és jóízűt kacagott rajta. — Voltaképpen kinek, vagy kik­nek köszönhető, hogy minden olyan szép ebben a kertben? — Kilenc tsz-asszonynak, köztük a 75 éves Lázár néninek, s ter­mészetesen elsősorban kertészünk­nek, Kovács Sándor bácsinak. Odamegyünk Sándor bácsihoz is. Még mindig a vizet irányítja, nem is igen néz ránk. — Hol tanulta ezt a szép mes­terséget Sándor bácsi? — A kertben — hangzott a kur­ta válasz. — De kiében?' — Mindig a máséban. 15 évvel ezelőtt például az újhelyi uraságé­ban. Sike elvtárs odasúgja: — Nem szereti, ha munkaközben za­varják, de én szívesen elmondok róla egyet s mást. Régi szakem­ber, érti a mesterségét. Ezelőtt a héti tsz-ben már kísérletezett ker­tészettel, de igyekezete nem tet­szett a tagságnak. Mi nagyon sze­retjük, nem válunk meg tőle sem­miért sem. — Mik a jövőévi terveik? — Szeretnénk jövőre áttelepí­teni a kertészetet melegebb talaj­ra. Itt ugyanis kissé nehezen ér­nek be a növények, mert hideg a föld. Ezenkívül igyekszünk meg­honosítani Csehszlovákiában szer­zett tapasztalatainkat — mert egy- ízben ott is jártunk. Nagyon sok baromfit szeretnénk tenyészteni — évente 1000—1500-at. Tervbevet­tük egy nagy sertéshizlalda építé­sét is. Különben most érik a »be­fektetés« — s a vastaghusu papri­kákra mutat. Míg a tsz gazdaságát járjuk, ön­kéntelenül Gerő elvtárs július 18-i beszéde jutott eszembe. Öröm­mel tapasztaltam a sajónémeti Petőfi Termelőszövetkezetben, hogy itt már ismerik a fortélyát annak, milvént lehet megerősíteni egy termelő kollektívát, miként lehet boldogabb életet teremteni egy motor, egy szivattyú, egy kis víz, no meg az akarat segítségével. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Legyen a gyár profilja: HIDRAULIKUS SAJTOLOK, EMELŐK ES SZIVAI1YÚK GYÁRTÁSA /'T tettek emberei Az Ipar} termelés eredményei ' elsősorban hős munkásosztályunknak ! köszönhető. Engedjék meg. hogy e helyről Is tolmácsoljam a Miniszterta­nács forró köszönetét bányászainknak, az ipar összes munkásainak, műsza­ki vezetőinek és dolgozóinak nagyszerű teljesítményükért, becsületes és áldoza­tos helytállásukért.” (Hegedűs András elvtárs beszámolóijából.) , A süllyesztékes kovácsműhely dolgozói örömmel fogadták a Mi­nisztertanács beszámolóját, hiszen abban róluk, az ő munkájukról, problémáikról is szó esett. Jogos büszkeséggel gondolnak a dicséret­re, amely meg is illette őket, mert 44 hónapja állandóan túlteljesítik a tervet. Ebben a hónapban hasonló jó eredményekre számítanak. A tettek emberei — így hívják a gyárban az üzem dolgozóit — most újabb csatára készülnek. Hegedűs clvtárs, a Minisztertanács elnöke ugyanis nyomatékosan felhívta az ipar munkájsainak figyelmét az anyagellátás problémájára, az anyagtakarékosságra, s a műszaki -színvonal emelésére. S e feladatok megoldására az üzem dolgozói — élükön a kommunistákkal, a párt­szervezettel — már figyelemreméltó lépéseket tettek. A műszaki osztály dolgozóinak sikerei Az új technológia, a korszérű gyártási eljárások kidolgozásában a műszaki osztály kommunistái kü­lönösen jó példát mutatnak. Gres- csák János elvtárs, a műszaki osz­tály helyettes vezetője a napokban inagyjelentőségű technológiai módo­sítást dolgozott ki. A Láng Gépgyár részére készülő forgattyus tengelyt eddig a Lenin Kohászati Művek kov ácsm űhe lyében 2300 kilogram­mos tömbből készítették, a forgaty- tyus_ részeket marózták és eszter­gálták. Grescsák elvtárs javaslatára most a kovácsüzemben a forgattyus részeket jobbra-balna való elforga­tással kikovácsolják és ezzel mintegy 1000 kilogramm anyagot takaríta­nak meg. Az osztály többi dolgozó­ja is sikereket ér el. Simon István, Pusztai György és Mazug Gergely munkája különösen elismerést ér­demel. Dicséret illeti Macz Ferenc osztályvezetőt, aki a külföldi folyó­iratok anyagának ismertetésével nagy segítséget ad az osztály dolgo­zóinak. A pártszervezet eleven, alkotó munkája A pártalapszervezet vezetősége, tKupecz István párt titkárral jól szer­vezi, irányítja a gazdasági feladatok megoldását. Szoros kapcsolatot épí­tett ki a műszaki vezetőséggel, s ez napról-napra meghozza gyümölcsét. Nemrégen a gépkocsik hátsó hdd tengelyének gyártásánál veszélyben forgott a havi program teljesítése. Süllyesztek ugyanis nem állt rendel­kezésükre, mert a régi eltört. Kupecz István párt-titkár — aki egyben az üzem diszpécsere — a ne­héz problémát megbeszélte az ille­tékesekkel. Javaslatára egy eldo­bott, repedt süllyesztését üzemké­pes állapotba helyeztek, s ezzel a hiányzó 200 darab hátsó hidat a Szlama, a Horkai és a Mezei brigád le tudta gyártani. Mindenki ismeri az üzemben Lendeczki György szerkesztőt, aki­nek munkája hathatósan segíti a termelési folyamatok egyszerűsíté­sét és a takarékosságot. Az ő érde­me, hogy az M—25-ös forgattyus tengelyt — amelyből eddig 200 da­rab selejtet gyártottak — ma már módosított rajzok és új technológiák alapján jó minőségben készítik. A szerkesztésen dolgozó Tóth Attila munkájáról is elismeréssel kell szólni. Helyesen kitűzött feladatok A Minisztertanács beszámolójá­ban a műszaki színvonal növeléséről is sok szó esett. Egyetértenek en­nek szükségességével a gépgyári elvtársak is. Náluk szintén sok olyan probléma van, amelyek meg­oldása gyorsabbá, olcsóbbá tenné a termelést. így például ha a két négytonnás pöröly kiszolgálását korszerűsíteni tudnák, a termelé­kenység jelentősen megnövekedne. Vagy átt van a süllyesztékek élet- tár-tamának növelése. Ennek érde­kében már sok technológiai módo­sítást hajtottak végre, amelyek igen hasznosaknak bizonyultak. De az új technikának nem lehet határt szab­ni. Tudják ezt az üzem dolgozói, műszaki vezetői is, s ennek szelle­mében cselekedtek a Miniszterta­nács határozata után, amikor újra felül vizsgálták a probléma jobb megoldását. Egy megbeszélés során elhatá­rozták az elvtársak, hogy egy újon­nan épített edzőkádban levegő be- fuvatásos eljárás helyett forró gőz­zel végzik az edzést. Úgy gondol­ják, ezzel el tudják érni, hogy a süllyeszték fazonifelülete a kívánt 130 kilogrammos szilárdságú lesz, de maga a süllyeszték nem edződik át, megtartja rugalmasságát, szí­vósságát, nem törik. Az elvtársak remélik, hogy az új eljárás 10—15 százalékkal megnöveli a süllyeszté­kek élettartamát. Ez sok százezer forint megtakarítást jelentene nép­gazdaságunknak. A süllyesztékes kovácsműhely ve­zetői — Sátfi Imre, Selmeczi István, Macz Ferenc, Grescsák i János, Ku­pecz István párttitkár és Kosztrub Sándor műhelybizottsági elnök a Minisztertanács beszámolója után helyesen fogtak hozzá a feladatok megjelöléséhez, az alkotó munká­hoz. Ha a tettek emberei tovább haladnak a megkezdett úton. még sok dicsőséget szereznek a gyárnak, a hős munkásosztálynak. (d. gy.) „A gépiparral szemben támasztoít egyik legfontosabb követelmény a má­sodik ötéves terv irányelveiben, hogy a gépipar gyorsabban térjen át új, kor­szerű gyártmányok termelésére.” (He­gedűs András elvtárs beszámolójából.) A Borsodvidéki Gépgyár kollektívája a szürkének tűnő hét­köznapok során már sok munkahős­tettel örvendeztette meg megyénk vezetőit és dolgozóit egyaránt. Ha voltak is nehézségek, akadályok — mert ahol emberek dolgoznak, ott ezek törvényszerű következmé­nyek —, de egészében véve hasznos és eredményes volt és ma is az, a műszakiak és a fizikai munkások termelő tevékenysége. Tulajdonképpen mit is gyártottak eddig a Borsodvidéki Gépgyárban? Főként különböző mezőgazdasági gépeket, felszereléseket, pl. gyűrűs­hengereket, ezenkívül vasszerkezete­ket, hidraulikus sajtolókat, emelő­ket, targoncákat. Vajon a jövőben a Borsodvidéki Gépgyár lépést tud-e tartani az ipar gyorsütemü fejlődésével, az ipar műszaki színvonala növekedésével, ha továbbra is ilyen sokfajta ipari terméket gyártanak? Válaszképpen cstk annyit: az adottságoknak meg­felelően végérvényesen ki kell ala­kítani az üzem profilját. , A második ötéves terv irányelvei, amelyet a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősége határozatként elfogadott — kimond­ja: »a vegyiipar nagymértékű fej­lesztésével összhangban, az eddigi­nél sokkal Tiagyobb gondot kell for­dítani a korszerű vegyiipari gépek gyártására. A vegyiipari gépek ter­melését öt év alatt az 1955. évinek mintegy 2.5-szeresére kell növelni«. Mindenki előtt ismeretes, hogy a második ötéves tervben több mint 400 százalékkal keli növelni a mű­anyaggyártást. A javasolt irányelvek szerint a vegyiipart azért kell min­den más iparágnál gyorsabban fej­leszteni, hogy fejlett műanyagipart teremthessünk, amelynek segítségé­vel megjavíthatjuk nyersanyag hely­zetünket, hogy az ipar több ágában műanyaggal helyettesíthessük a kül­földről behozott színes fémeket, rész­ben fát és több más anyagot. Mindezt azért említettük meg. mert a Borsodvidéki Gépgyár jelen­tősen hozzájárulhatna műanyag- gyártásunk fejlesztéséhez. Éspedig olyan formában, hogy műanyaggyár táshoz nélkülözhetetlen hidraulikus saj tológépeket készítenének; TÁJÉKOZTATÓ a letelepedési rendszer megszüntetéséről A rendőrhatóság tájékoztatásul közli az érdekeltekkel, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertaná­csa a 24—1956. (VIII. 1.), M. T. sz. rendeletével Budapesten, Sztálinvá- rosban, Várpalotán, Miskolcon, Kom­lón és Kazincbarcikán a letelepedési és az ezzel kapcsolatos ideiglenes tartózkodási engedély rendszert meg­szüntette. A vidékről Budapestre, Sztálinvá- rosba, Miskolcra, Várpalotára, Ka­zincbarcikára, Komlóra érkező sze­mélyek állandó bejelentkezését lete­lepedési engedély nélkül elfogadja a rendőrhatóság. Ugyancsak elfogadja a rendőrha­tóság — letelepedési engedély felmu­tatása nélkül azoknak az állandó lakosoknak a kijelentkezését, a/kik a fent felsorolt kiemelt városok vala­melyikébe kívánnak állandó lakos ként költözni. Az ideiglenes lakásban való tartóz kodás leghosszabb időtartama to­vábbra is 6 hónap. Indokolt esetben a rendőrhatóság a fél kérelmére to­vábbi meghosszabbítást eszközölhet A fentiek értelmében a miskolci rendőrkapitányság által ez évi feb­ruár 27-én kelt 9.141—1956. sz. kör­rendeleté — mely szerint a bejelent­kezésekhez a miskolci városi tanács vb. munkaéVőgazdáikodási osztályá­nak hozzájárulása, az ideiglenes tar­tózkodási engedélyek meshosszabbí tásához pedig a vállalatok, szervek stb. kollektív kérelmezése szükséges —, hatályátveszti; A gyárban eddig is készítet­tek ilyen gépeket, nemrégiben gyár­tottak le egy 200 tonnás műanyag- sajtolót. A harmadik negyedévben elkészül e műanyagsajtológép 100 és 60 tonnás prototípusa. Ezeket a gépeket azonban az utóbbi időben, nem szériában készítik, hanem a felsőbb szervek utasítása alapján áttértek az egyedi gyártásra.; Ugyanakkor külföldről drága valu­táért hozatunk be sok műanyagsaj- tolót — olyan gépeket, amelyeket a Borsodvidéki Gépgyárban is elő tudnak állítani. Ha a felsőbb gazda­sági szervek megbíznák a Borsodvi­déki Gépgyár kollektíváját a mű­anyaggyártáshoz szükséges ifentebb említett gépek elkészítésével, sok valutát takaríthatnánk meg, amit más fontos ipari termék behozatalá­ra fordíthatnánk. A gyár vezetősége, de a mi véleményünk szerint is e javaslat megvalósítása gazdaságo­sabb lenne, mint az eddigi gyakor­lat. Ehhez kapcsolódva tolmácsoljuk a gyár vezetőségének kérését: legyen a gyár profilja a hidraulikus sajtó* lók, emelők és szivattyúk gyártása.. Fel kell hoznunk még egy problé­mát, amely foglalkoztatja a műsza­ki vezetőket, de a fizikai dolgozókat is. Tudvalévő, hogy a felsőbb gazda­sági szervek felvetettek olyan gon­dolatot, hogy a Borsodvidéki Gép­gyárat más területre költöztetik át, mivel a jelenlegi helyzet alapján nincs mód az üzem további bővíté­sére, korszerűsítésére. Emiatt a gyár már nem kap elegendő gépiéilesztési beruházást, amire pedig égetően szükség lenne. Többek között nincs nagy gyalugép, amivel megmunkál­hatnának egyes munkadarabokat, pl? a 200 tonnás sajtológép állványait? Ezért az állványokat a DIMÁVAG- ba kell átszállítani, ott megmunkál­ják és úgy kerül ismét vissza a gépgyárba. Nem szükséges különö­sebben hangsúlyozni, hogy ez a kör­forgás lassítja a termelést és nem kismértékben növeli az önköltséget? Helyes lenne, ha a felsőbb szervek végére járnának ennek a do­lognak. Annál is inkább szükséges ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a gyár igazgatójának megítélése szerint a második ötéves tervben nem sok remény van az üzem át­telepítésére, azonban termelni a jö­vőben is kell. i Ü ‘TCblu&if ab itatMtían iiiiiii;ii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii KARCOLAT iiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Ez aztán a kezdeményezés! Ha valaki a szendrői italboltba be­tér egy pohár sört inni, nemcsak testi, hanem lelki szomját is olthatja. No, nem a sörrel, hanem az ottlévő árusításra kirakott könyvekkel. Az italbolt pultján a portoricó rum, a pálinka és a badacsonyi rizling közt ott sárgul tizenegy könyv is. Közte Kölcsey Ferenc válogatott versei, Sztálin műveinek egyik kötete és a silózásról egy brosúra. S hogy a tech­nikusok se panaszkodjanak: ott van »Zseblámpától a rádióig-« című könyv is, amelyet máshol talán hiába keresnek, de a szendrői italboltban öt éve feléje sem néznek..; Tudvalévő, hogy az italboltba inni jár az ember, nem pedig könyvet vásárolni. A magam részéről legalább is ezt teszem és nem hinném, hógy a szendrői parasztok azzal indulná­nak el hazulról: »Kedves feleségem, adjál 4 forintot egy féldecire, meg 15 forintot egy verseskönyvre.« A féldecik ugyan gyakran fogynak, — de a könyvek a kocsmában sár­gulnak, tönkremennek. Az egészet a MÉSZÖV találta ki? Utasította a boltvezetőt, hogy árusít­son könyvet is. (Ezt egyébként az edelényi járás más községében is megtette.) Lehet, hogy valaki tiszte­letdíjat kapott az »újításért«, amely azonban a szendrői kocsmáros véle­ménye szerint fabatkát sem ér. Leg­alábbis tőle hosszú idő óta még azt sem kérdezték, hogy miért vannak ott a könyvek? No, ha még nem kérdezte meg más, most megkérdezzük mi. Nem a szendrői kocsmárost (mert az nem tehet róla), hanem a MESZÖV-öt: mi szükség volt erre a furcsa árukap­csolásra? Nem volna helyesebb min­dent a maga helyén: italt az italbolt­ban, fűszert a fűszerboltban, ruhát a ruhásboltban és (van egy javaslatom) könyvet — a könyvesboltban árulni?! ÓNODVÁRI A lakó hozzászó Június 9-én »Főszereplő a büro­krácia« című jegyzetünkben felhív­tuk a MIK figyelmét a miskolci, Zsolcai kapu 10. számú házban lévő hiányosságokra. Azóta közel két hónap telt el s most idézünk né­hány mondatot a ház egyik lakójá­nak szerkesztőségünkhöz küldött leveléből: »A cikk megjelenése után remél­tük, hogy a bírálatnak meg lesz a hatása. De tévedtünk. Ügy látszik ez a vállalat főleg a dolgozók, a bérlők bosszantását tűzte ki főfel­adatául. Kis hibák kijavítására is hónapokat k$ll várni... Ha pedig valam1 átalakításról lenne szó — jobban mondva — a MIK által el­követett hibát kellene átépítéssel helyrehozni (például a Zsolcai kapu 10-ben a rossz helyre felhúzott für­dőszobafal átépítését), hát remé­nyünk sem lehet, mert nincsen ez, nincsen az, — főleg nincsen keret. Miért? Azt nem tudhatjuk. A MIK arra hivatkozik, hogy összesen egyetlen kőművese van, aki a vizvezetékszerelők után dol­gozik. Nem furcsa, hogy a sokezer MTK-házat egy kőműves látja el? Miért van ez így?' Lehet a MIK-hez menni szép szó* val, hangoskodva, bárhogyan, ott edzett fülű, nagyothalló emberek vannak, akik a panaszokat nem akarják meghallani. Közben a Zsol­cai kapu 10. számú ház udvarán nő a szemét, zajong a pincében a MIK bádogosműhelye, a dolgozók szív­ják a bűzt, bosszankodnak a zaj miatt, s a forintos károkból az idők folyamán ezres, tízezres károk lesz­nek. De a MIK vezetői úgy látszik ezzel nem törődnek — nem az övék romlik, az államé! Ökölbe szorul az ember keze e nemtörődömség lát* tán. Legszívesebben epébemártott tollal írná le, hogy sem kérvény, sem panasz, sem jó szó, sem pedig segitőszándékú újságcikk nem hasz- nál a MIK-kel szemben. Szívleljé meg végre a MIK a bírálatot, s in- tézkedjék sürgősen! Kis hibák él* hanyagolásából lesznek a milliós károk, ez pedig már bűncselek* mény! Ezen gondolkozhatna a MIK vezetősége is/« Igaza van a levélírónak! De a MIK vezetősége ne csak gondol* kozzon, hanem cselekedjen is!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents