Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

I

I

• A taktaharkányi állami gazdaság mádi üzemegységének dolgozói

• fáradságot nem sajnálva küzdenek a szőlőtermelés színvonalának

: emeléséért. Képünkön Krizsák István brigádja a zöldoltást végzi.

Moszkva (TASZSZ)

I.

Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép, a testvéri kommunista és munkáspártok, a szocialista országok nagy közösségének dolgozói, a kapitalista és a gyarmati országok embermilliói teljes helyesléssel és lelkes támogatással fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának határozatait. Ez érthető is, hiszen a XX. párt- kongresszus, amely új szakasz a marxizmus—leninizmus alkotó fejlesztésében, mélyenszántó elemzést adott a jelenlegi nemzetközi és belső helyzetről, felfegyverezte a kommunista pártot, az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért folyó további harc nagyszerű tervével, új távlatokat nyitott meg a munkásosztály összes pártjainak az újabb háborús veszély elhárítására irányuló, a dolgozók érdekeit szolgáló közös akciói előtt.

A szovjet nép az SZKP XX. kongresszusa határozatának megvalósítása során a kommunista párt vezetésével újabb kimagasló eredményeket vív ki az ország politikai, gazdasági és kulturális életének minden területén. A szovjet,emberek

még szorosabban a kommunista párt köré tömörültek, magasfokú aktivitást fejtenek ki a XX. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítéséért folyó harcban.

A kongresszus óta eltelt időszak egyszersmind azt is megmutatta, milyen nagy életerejűek a kongresszus határozatai a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából, az összes haladó erőknek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. A kongresszusnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, a jelenlegi korszakban a háborúk elhárításának lehetőségére, az egyes országokban a szocializmusba való átmenet formáinak különbözőségére vonatkozó fontos elvi, elméleti tételei jótékony hatással vannak © nemzetközi helyzetre, előmozdítják a feszültség enyhítését, erősítik mindazon erők akcióegységét, amelyek a békéért és a demokráciáért küzdenek, előmozdítják a szocializmus világrendszere . állásainak további megszilárdulását.

Míg a szovjet emberek körében, a flépi demokratikus országok és az egész világ dolgozói körében nagy lelkesedést, az alkotó kezdeményezőkészség és a forradalmi energia újabb felbuzdulását váltották ki az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, addig a munkásosztály ellenségeinek táborában riadalmat és ingerültséget okoztak. Az Egyesült Államok és néhány más kapitalista hatalom reakciós köreit szemmelláthatóan nyugtalanítja a béke megszilárdításáért folyó harcnak az a nagyszerű programja, amelyet az SZKP XX. kongresszusa jelölt meg. Nyugtalanságuk olyan arányban növekszik, ahogyan ez a program tevőlegesen és következetesen megvalósul.

Miért összpontosítják tüzüket a kommunizmus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékossás kra, ©melyekről pártunk Központi Bizottsága az SZKP XX. kongresszusán beszéli? Azért teszik ezt, hogv elvonják a munkásosztály és pártjainak figyelmét azokról a fő kérdésekről, ©melyeket a XX. pártkongresszuson vetettek fel és amelyek megtisztítják ez utat a béke, a szocializmus, a munkásosztály egysége ügyének újabb sikerei előtt.

A XX. pártkongresszus határozatai, a szovjet kormány bel- és külpolitikája zavart idéztek elő az Egyesült Államok és más államok imperialista köreiben.

A Szovjetuniónak a béke és az államok közötti együttműködés biztosítására irányuló bátor és következetes külpolitikáját — függetlenül ez i’iamok társadalmi rendszerétől — támogatják az összes országok igen széles néptömegei, e külpolitika kiszélesíti a békeszerető államok frontiát és mély válságig* dönti a „hidegháború” politikáját, a katonai tömbök összegyúrásának és a fegyverkezési hajszának a politikáját.

Nem véletlen, hogy a személyi kultusz ellen a Szovjetunióban folyó harc körül a legnagyobb lármát éppen az Egyesült Államok imperialista körei csapták. Az ő szempontjukból arra szolgáltak a személyi kultusszal összefüggő negatív jelenségek. hogy ezeket a tényeket fel- használhassák a szocializmus elleni harcra. Most, amikor pártunk bátran felszámolja a személyi kultusz következményeit, az imperialisták ebben olyan tényezőt látnak, amely meggyorsítja országunk előrehaladását a kommunizmus felé és gyengíti a kapitalizmus állásait.

A kapitalizmus ideológusai igyekszenek gyengíteni az SZKP XX. kongresszusán- hozott határozatok nagy vonzóerejét, a hatalmas néptömegekre gyakorolt hatását, ezért a legkülönbözőbb fogásokhoz és ravaszkodásokhoz folyamodnak, hogy elvonják a dolgozók figyelmét azokról az élenjáró és lelkesítő eszmékről, amelyeket a szocialista világ terjeszt az emberiség elé.

Az utóbbi időben a burzsoá sajtóban nagyszabású szovjetellenes rágalomhadjárat indult. A reakciós körök erre a célra néhány olyan tényt próbálnak felhasználni, amely összefügg azzal, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elítélte J. V. Sztálin személyi kultuszát. E hadjárat szervezői minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy »zavarossá tegyék a vizet«, el ködösítsék azt a tényt, hogy a szovjet ország életének túlhaladott szakaszáról van szó; azt is el akarják hallgatni és el akarják torzítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány á Sztálin halála óta eltelt években páratlan állhatatossággal és határozottsággal szünteti meg a személyi kultusz következményeit, sikeresen oldja meg az új feladatokat a béke megszilárdítása, a kommunizmus felépítése érdekében, a nagy néptömegek érdekében.

A burzsoázia ideológusai rágalomhadjáratuk szélesítése során újból és hasztalan próbálnak árnyékot vetni a marxizmus—leninizmus nagy eszméire, aláásni a dolgozók bizalmát a világ első szocialista országa, a Szovjetunió iránt, zavart kelteni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban.

A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a nemzetközi proletáregység ellenségei a múltban nem egyszer próbálták kihasználni a véleményük szerint előnyös pillanatokat a kommunista és munkáspártok in- ternacionális egységének aláaknázé- sára, a nemzetközi munkásmozgalom megosztására, a szocialista tábor erőinek gyengítésére. Ám a kommunista és munkáspártok mindannyiszor átláttak a szocializmus ellenségeinek mesterkedésein, még szorosabbra fűzték soraikat, megmutatták megbonthatatlan politikai egységüket, a marxizmus—leninizmus eszméi iránt tanúsított megingathatatlan hűségüket.

A testvéri kommunista és munkáspártok

idejében átláttak a szocializmus

ellenségeinek ezen a manőverén

is és méltó módon visszaverik.

Ugyanakkor azonban helytelen lenne szemet húnyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg maradéktalanul a személyi kultusz és következményeinek kérdését és időnként helytelenül értelmeznek a személyi kultusszal összefüggő egyes tételeket.

A párt a személyi kultusz bírálatában a marxizmus—leninizmus elveiből indul ki. Pártunk immár több. mint három éve folytat következetes harcot J. V. Sztálin személyi kultusza ellen, fáradhatatlanul kiküszöböli káros következményeit. Természetes, hogy ez a kérdés fontos helyet foglalt el az SZKP XX. kongresszusának munkájában és határozataiban. A kongresszus rámutatott arra. hegy a Központi Bizottság teljesen helyesen és időben lépett fel a személyi kultusz ellen, amelynek elterjedése lekicsinyítette a párt és a néptömegek szerepét, lealacsonyította a kollektív vezetés szerepét a pártban és nem ritkán komoly munkabeli mulasztásokhoz, a szocialista törvé(

nyesség durva megsértéseihez vezetett. A kongresszus megbízta a Központi Bizottságot, hogy következetesen hajtsa végre azokat az intézke- ; déseket, amelyek biztosítják a marx- ' izmus—leninizmustól idegen személyi kultusz teljes leküzdését, következményeinek kiküszöbölését a párí- munka, az állami és az ideológiai munka minden területén, biztosítják továbbá a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés kollektivitásának a nagy Lenin által kidolgozott elvei szigorú betartását.

A párt a személyi kultusz elleni harcban a marxizmus-leninizmus- na.k a néplömegek, a párt és az egyes személyek történelmi szerepéről, a politikai . vezetőnek — bármily nagyok legyenek is érdemei" — személyi kultusza megengedhetet- lenségéről szóló ismert tételeit tartja szem előtt. Marx. a tudományos kommunizmus megalapítója, hangsúlyozva ellenszenvét »mindenféle személyi kultusszal szemben«, kijelentette, hogy ő és Engels azzal a feltétellel lépett a kommunistáik társaságába, »hogy a szervezeti szabályzatból kivetik mindazt, ami előmozdítja a tekintélyek előtti megalázkodó hajbókolást«. (K. Marx és F. Engels művei XXVI. kötet, 487—488. oldal oroszul.)

V. I. Lenin kommunista pártunk létrehozásakor kérlelhetetlen harcot folytatott a »hős« és a »tömeg« anti- marxista felfogása ellen, határozottan elítélte az egyedülálló hős szem- beállítását a néptömegekkel. »Az alkotók tízmillióinak esze — mondotta V. I. Lenin — valami Összehasonlíthatatlanul magasabbrendüt hoz létre, mint © legnagyszerűbb és legzseniálisabb előrelátás (Művei XXVI. kötet 481. oldal oroszul).

Amikor az SZKP Központi Bizottsága felvetette a J. V. Sztálin sfeé- méiyi kultusz© elleni harc kérdését, abból indult ki. hogy

a személyi kultusz ellentétbe ti áll a szocialista rend természetével és fékké vált a szovjet demokrácia fejlődésének és a szovjet társadalom kommunizmus felé tartó előrehaladásának utján.

A XX. pártkongresszus a Központi Bizottság kezdeményezésére szükségesnek tartotta, hogy bátran és nyíltan beszéljen a személyi kultusz súlyos következményeiről, azokról a komoly hibáikról, amelyek Sztálin életének utolsó időszakában fordultak elő, szükségesnek tartotta, hogy felhívja az egész pártot: közös erőfeszítésekkel számoljon le mindazzal, amit a személyi kultusz eredményezett. A Központi Bizottság egyúttal számolt azzal, hogy az elkövetett hibák nyil-t beismerése bizonyos mínuszokkal és hátrányokkal fog járni, amelyeket az ellenség felhasználhat.

A bátor é-s kíméletlen önbírálat s személyi kultusz kérdésében újebb ékesszóló bizonyítéka volt pártunk és a szovjet szocialista rendszer erejének és szilárdságának. Bizonyossággal állítható, hogy

a kapitalista országok egyetlen uralkodó pártja sem kockáztatott volna meg soha ehhez hasonló lépést.

Ellenkezőleg. igyekeztek volna agyonhallgatni, takargatni a nép

Hogyan történhetett, hogy a szovjet szocialista rendszer viszonyai között megszületett és elterjedt Sztá- lis személyi kultusza összes negatív következményeivel együtt?

E kérdés megvizsgálásakor figyelembe kell venni mindazokat az objektív, konkrét történelmi feltételeket. amelyek között e szocializmus építése a Szovjetunióban folyt. Mind pedig néhány. Sztálin személyes tulajdonságaival összefüggő szubjek- ■ tív tényezőt.

Az Októberi Szocialista Forradalom úgy került be a történelembe, mint a kapitalista társadalomnak a munkásosztály vezetésével végrehajtott forradalmi átalakításának klasz- szikus példája. Más országok kommunista pártjai, az összes haladó és demokratikus erők

a bolsevik párt hős harcának, a világ első szocialista államának,

előtt az ilyen kellemetlen tényeket, de a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely a marxizmus-leni- nizmus forradalmi elvein nevelkedett, kimondta a teljes igazságot, bármilyen keserű is volt az. A párt kizárólag saját kezdeményezésére, elvi meggondolásoktól vezettetve tette meg ezt a lépést. Abból indult ki, hogy ha a Sztálin-kultusz elleni fellépés elő is idéz egyes átmeneti nehézségeket, távlatában azonban a munkásosztály alapvető érdekei és végső céljai szempontjából óriási pozitív eredménnyel jár. Ezzel biztos garanciákat teremt arra, hogy pártunkban és az országban soha többé ne bukkanhassanak fel a személyi kultuszhoz hasonló jelenségek, hogy a párt és az állam vezetése a jövőben kollektív módon, marxista- leninista politika folytatása alapján, a széleskörű, párton belüli demokrácia feltételei között, a dolgozó milliók cselekvő, teremtő részvételével, a szovjet demokrácia sokoldalú fejlődésével folyjék.

A párt azzal, hogy erélyesen szembeszállt a személyi kultusszal és követelményeivel, nyíltan megbírálta a belőlük született hibákat, újból bebizonyította a marxizmusleni n izmus halhatatlan elveihez való hűséget, odaadását a nép érdekei iránt, gondoskodását, arról, hogy a legjobb feltételek jöjjenek létre a bárt- és a szovjet demokrácia fejlődőéhez az. országunkban folyó sikeres kommunista építés érdekében,

Az SZKP Központi Bizottsága megállapítja, hogy

a pártszervezetekben és a dolgozók gyűlésein a személyi kultusz és következményei kérdésének megvitatása a párttagok és pártonkívüliek magasfoku aktivitása jegyében zajlott le és hogy a párt és a nép teljes helyesléssel és támogatással fogadta az SZKP Központi Bizottságának irányvonalát.

A szocialista törvényesség megszegését és a J. V. Sztálin személyi kultuszával összefüggő egyéb hibákat megmutató és a párt által közzétett tények természetesen keserű érzéseket és mély sajnálatot keltenek. De a szovjet emberek megértik, hogy a személyi kultuszt el kellett ítélni a kommunizmus építése élLdekében* ami:nek ők aktív résztvevői. A szovjet nép látja, hogy a párt az utóbbi években állhatatosan hajtja végre a személyi kultusz következményeinek kiküszöbölésére iiányuló gyakorlati intézkedéseket a pártépítés, az államépítés, a gazdasági és kulturális építés minden területén. E munka eredményeképpen a párt. amelynek belső erőit ma már semmi sem veri béklyóba, még közelebb került a néphez és jelenleg páratlan alkotó aktivitás állapotában van}

ii.

a Szovjetuniónak a példáján tanulják meg a jelenlegi társadalmi fejlődés által felvetett alapvető társadalmi kérdések megoldásának tapasztalatait.

Országunk dolgozói a szocialista társadalom építésének majdnem négy évtizede alatt óriási tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyeket tanulmányoznak és alkotó szellemben, saját konkrét feltételeikhez alkalmazva sajátítanak el a többi szocialista országok dolgozói.

Ez volt a történelemben az első kísérlet szocialista társadalom felépítésére és e kutatások folyamán.

sok olyan igazság gyakorlati ellenőrzésének folyamán alakult ki, amelyet a szocialisták azelőtt csak általános vonásokban, az elméletben ismertek,

Több, mint negyedszázadon át a szovjet ország volt az egyetlen cá-szág, amely építette az emberiség számára a szocializmushoz vezető utat,. Hasonló volt egy kapitalista gyűrűben lévő ostromlott erődhöz. A szovjet ország nyugati és keléti ellenségei a tizennégy állam 1918-- 1920-as összeomlott intervenciója után folytatták a Szovjetunió elleni újabb »keresztesihadjáratok« előkészítését, Az ellenség nagy számban küldött a Szovjetunióba kémeket és kártevőiket. megpróbálta minden eszközzel aláaknázni a világ első szocialista államát. A Szovjetunió elleni újabb imperialista agresszió veszélye különösen megnőtt a fasizmus 1933-as németországi hata- lomra jutása után. A fasizmus célja* ként a kommunizmus megsemmisítését, a Szovjetuniónak, a dolgozók első államának megsemmisítését hirdette. Mindenki emlékszik az úgynevezett »antikomintem paktum«, a »Berlin—Róma—Tokió-ten- gely« létrejöttére, amelyeket az egész nemzetközi reakció erői aktivan támogattak. A szovjet ország az új háború megérlelődött veszélyének légkörében, amikor a nyugati hatalmak elutasították a Szovjetuniónak a fasizmus megfékezésére és a kollektív biztonság megszervezésére több ízben is javasolt intézkedéseit, kénytelen volt minden erejét megfeszíteni a védelem erősítésére, az ellenséges kapitalista környezet merényletei elleni harcra: A pártnak az egész népet az állandó éberség és mozgósítási készenlét szellemében kellett nevelni, tekintettel a külső ellenségekre.

A nemzetközi reakció mesterkedései annál veszélyesebbek voltak, mivel az országon belül hosszú időn át elkeseredett 06ztályharc folyt, ekkor dőlt el a »ki kit?« kérdés. Lenin halála után a pártban aktivizálódtak az ellenséges áramlatok — a troc- kisták, a jobboldali opportunisták,- a burzsoá nacionalisták, akik elvetették azt a lenini elméletet, amely szerint lehetséges a szocializmus győzelme egy országban. Ez az álláspont a kapitalizmus visszaállítás sához vezetett volna a Szovjetunióban. A párt kíméletlen harcot folytatott a leninizmus ezen ellenségei ellene

A kommunista párt a lenini útmutatásokat teljesítve hozzálátott az ország szocialista iparosításához, a mezőgazdaság kollektivizálásához és a kulturális forradalom végrehajtásához. A szocialista tárnádé lomnak egy, egyedülálló országban folyó építésével kapcsolatosan e hatalmas feladatok megoldásának útján a szovjet népnek és a kommunista pártnak' hihetetlen , nehézségeket és akadályokat kellett leküzdenie. Országunknak történelmileg igen rövid időszak alatt, mindennemű külföldi gazdasági segítség nélkül meg kellett szüntetnie évszázados elmaradottságát, új szocialista alapon kel-’ lett átépítenie egész népgazdaságát:

Ez a bonyolult nemzetközi és belső helyzet megkövetelte a vasfegyel— met, az éberség szakadatlan fokozást; a vezetés legszigorúbb centralizálását, ami szükségképpen negatív hatással volt egyes demokratikus formák fejlődésére. Országunknak az imperializmusi egész világával folytatott kíméletlen harc soián bizonyos mértékig korlátoznia kellett a demokráciát, amit igazolt népünknek a kapitalista környezetben m szocializmusért vívott harca logiká# 3Q. De a párt és a nép

ezeket a korlátozásokat már akkor ideigleneseknek tekintette, amelyeket ki kell majd küszÖ- I hölni, amint erősödik a szovjet állam, fejlődnek a demokrácia és a szocializmus erői világszerte.

(Folytatás a Z. oIcUIwl)

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről