Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

2

Kedd, 1956. Julius 3,

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz következményeinek leküzdéséről

(Folytatás az 1, oldalról.)

ÍA. nép tudatosan vállalta ezeket az ideiglenes áldozatokat, mivel napról- ffiapra látta a szovjet társadalmi ffend mind újabb és újabb sikereit.

A szovjet nép a szocializmus építésének útján jelentkező mind e nehézségeket leküzdötte a kommunista párt és a lenini általános irányvonalat következetesen megvalósító Központi Bizottsága vezetésével;

A szocializmus győzelme ellenséges környezetben lévő és a külső támadás állandó veszélyének kitett országunkban világtörténelmi jelentőségű hőstett volt, amelyet a szovjet nép vitt véghez. A gazdaságilag elmaradott ország az első ötéves tervekben a nép és a párt megfeszített, hősi erőfeszítései eredményeképpen gigászi ugrást tett előre gazdasági és kulturális fejlődésében.

A szocialista építés sikerei alapján emelkedett a dolgozók életszínvonala, egyszersmindenkorra megszűnt a munkanélküliség. Az országban mélyreható kulturális forradalom ment végbe. A szovjet nép rövid idő alatt létrehozta a műszaki értelmiség nagyszámú kádereit, akik a világ technikai haladásának színvonalára emelkedtek és világviszonylatban az első helyek egyikére vitték a szovjet tudományt és technikát. E győzelmek lelkesítője és szervezője a kommunisták nagy pártja volt. A világ dolgozói a Szovjetunió példájából szemléltető módon meggyőződtek arról, hogy a hatalmat kezükbevevő munkások és parasztok sikeresen építhetik és fejleszthetik a széles néptömegek érdekeit kifejező és védelmező szocialista államukat tőkések és földesurak nélkül. Mindez óriási lelkesítő szerepet játszott a világ valamennyi országában a kommunista és munkáspártok befolyásának növekedésében.

J. V. Sztálin, aki hosszú időn át volt a párt Központi Bizottságának főtitkára, más vezetőkkel együtt tevékenyen harcolt a lenini útmutatások megvalósításáért. Odaadó volt a marxizmus-leninizmus iránt, mint teoretikus és tekintélyes szervező vezette a párt harcát a trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták ellen, a kapitalista környezet ármánykodásai ellen. Ebben a politikai és eszmei harcban Sztálin nagy tekintélyre és népszerűségre tett szert. Helytelenül azonban az ő nevével kezdték összekapcsolni összes nagy győzelmeinket. A sikerek, amelyeket a kommunista párt és a szovjet ország ért el, a sok hozzá intézett dicsérgetés a fejébe szállt. Ilyen körülmények között kezdett fokozatosan kialakulni Sztálin személyének kultusza.

A személyi kultusz fejlődését Nagymértékben előmozdították J. V. Sztálin bizonyos egyéni tulajdonságai, amelyeknek negatív jellegére már V. I. Lenin rámutatott. Lenin 1922 végén levelet intézett az összeült pártkongresszushoz.

A levélben ez állt:

»Sztálin elvtárs miután főtitkár tett, beláthatatlan hatalmat összpontosított kezében és nem vagyok biztos afelől, hogy mindig elég körültekintően tudja-e használni ezt a hatalmat.« E levélnek 1923 január elegén írt függelékében V. I. Lenin ismét visszatér Sztálin néhány, vezetőknél tűrhetetlen egyéni tulajdonságának kérdésére. »Sztálin túlságosan durva — írta Lenin — és ez a fogyatékosság, amely teljes mértékben megtűrhető közöttünk, kommunisták között, tűrhetetlenné válik a főtitkár tisztségében. Ezért javaslom az Ívtársaknak, gondolkozzanak Sztálin elhelyezésének módján és nevezzenek ki erre a helyre más embert, aki semmilyen tekintetben nem különbözik Sztálin elvtárstól, csupán abban van fölénye, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb és figyelmesebb az elvtársakkal szemben, kevésbé szeszélyes és így tovább.«

A XIII. pártkongresszuson, amely kevéssel V. I. Lenin halála után zajlott le, leveleit a küldöttek tudomására hozták. Ezeknek az okmányoknak a megvitatása eredményeképpen célszerűnek tartották fneghagyni Sztálint a főtitkári tisztségben azzal, hogy vegye figyelembe V. I. Lenin bírálatát és vonja le belőle az összes szükséges következtetéseket;

Sztálin, aki megmaradt a Központi Bizottság főtitkárának tisztségében, a Vlagyimir Iljics Lenin halálát követő első időszakban szemelőtt tartotta az ő bíráló megjegyzéseit. Később azonban Sztálin éktelenül túlbecsülte saját érdemeit. Szilárdan hitt saját csalhatatlanságában. A pártdemo- krácia és a szovjet demokrácia egyes korlátozásait, amelyek elkerülhetetlenek voltak az . osztályellenség és ügynökei ellen vívott kíméletlen harc idején', majd később a német fasiszta területrablók ellen Vívott háborúban, Sztálin kezdte a

pártélet és az állami élet normájává emelni, durván sárbatiporva a vezetés lenini elveit. A Központi Bizottság üléseit és a pártkongresszusokat rendszertelenül tartották, majd hosz- szú éveken át nem is hívták össze. Sztálin gyakorlatilag bírálhatatlan- ná vált;

A szocialista építés ügyének, a párton és az államon belüli demokrácia fejlődésének nagy kárt okozott Sztálinnak az a tétele, amely szerint, amint a Szovjetunió halad előre a szocializmus felé, egyre jobban, és jobban éleződik az osztályharc. Ezt a tételt, amely csak az átmeneti időszak bizonyos szakaszaiban volt helyes, amikor a »ki — kit?« kérdés dőlt el, amikor kemény osztályharc folyt a szocializmus alapjainak felépítéséért, előtérbe helyezték 1937- ben, vagyis olyan időpontban, amikor a szocializmus már győzött országunkban, amikor a kizsákmányoló osztályokat és gazdasági alapjukat már felszámolták. Ez a hibás elméleti tétel a gyakorlatban a szocialista törvényesség legdurvább megszegéseinek és a tömeges megtorló rendszabályoknak szolgált megalapozásául.

Éppen azok között a körülmények között alakult ki egyebek között az állambiztonsági szervek különleges helyzete. A szervek iránt

óriási bizalom nyilvánult meg, hiszen kétségtelen érdemeket szereztek a nép és az ország előtt a forradalom vívmányainak megvédésében. Az állambiztonsági szervek hosszú időn keresztül beváltották ezt a bizalmat és különleges helyzetük nem járt semmiféle veszéllyel.

A helyzet azután változott meg, amikor a párt és a kormány felettük gyakorolt ellenőrzését fokozatosan felváltotta • Sztálin személyes ellenőrző tevékenysége, az igazságszolgáltatási normák szokásos alkalmazása helyébe pedig az ő egyéni döntései léptek.

Még bonyolultabbá vált a helyzet, amikor Berijának, a nemzetközi imperializmus ügynökének bűnös bandája került az állambiztonsági szervek élére. Megtűrték a szovjet törvényesség komoly megsértését és a tömeges megtorlásokat. Ellenséges cselszövések következtében megrágalmaztak és ártatlanul büntetéssel sújtottak sok becsületes kommunistát és szovjet pártonkívülit.

A XX. pártkongresszus és a Központi .Bizottság Sztálin halála után folytatott egész politikája ékesszólóan bizonyítja, hogy a Központi Bizottságon belül megvolt azoknak a vezetőknek kialakult lenini magva, akik helyesen megértették a megérlelődött szükségszerűségeket mind a bel-, mind a külpolitika területén. ■Nem lehet azt mondani, hogy nem voltak ellenakciók azokkal a negatív jelenségekkel szemben, amelyek összefüggőitek a személyi kultusszal és fékezték a szocializmus előrehaladását.. Sőt mi több, voltak meghatározott időszakok, például a háborús években, amikor Sztálin egyéni akciói lényegesen korlátozódtak, amikor lényegesen gyengültek a törvénytelenségek, az önkény stb. negatív következményei;

Ismeretes, hogy

éppen a háború idején a Központi Bizottság tagjai, valamint kiváló szovjet hadvezérek a hátországban és az arcvonalon saját kezükbe vettek bizonyos tevéA személy kultusz elvitathatatla- nul ^komoly kárt okozott a kommunista pártnak, a szovjet társadalomnak. Durva hiba lenne azonban abból a tényből, hogy a múltban személyi kultusz volt, olyan következtetéseket levonni, hogy valamiféle változások történtek a Szovjetunió társadalmi rendszerében, vagy e személyi kultusz forrását a szovjet társadalmi rendszer természetében keresni. Mind ez, mind az teljesen helytelen, mivel nem felel meg a valóságnak, ellentétben áll a tényekkel.

Mindannak a bajnak ellenére, amelyet Sztálin személyének kultusza a pártnak és a népnek okozott,

nem változtathatta és nem változtatta meg társadalmi rendszerünk természetét. Semmilyen személyi kultusz nem változtathatta meg a szocialista állam természetét, amelynek alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona, a munkásosztály és parasztság szövetsége és a népek barátsága — bár e kultusz komolyan megkárosította a szocialista demokrácia fejlődését, milliók alkotó kezdeményezésének fellendülését.

Azt gondolni, hogy egy személyiség, még ha olyan nagy volt is, mint Sztálin, megváltoztathatta társadalmipolitikai rendszerünket, annyit jelent, mint súlyos ellentmondásba keveredni a tényekkel, a marxizmussal, a valósággal, annyit jelent, mint idealizmusba esni. Ez azt jelentené, hogy olyan felmérhetetlen természetfölötti erőt tulajdonítanak egy személynek, hogy meg tud változtatni egy társakenységi területeket, önállóan hoztak döntéseket és saját szervező, politikai, gazdasági és katonai munkájukkal, a helyi párt- szervezetekkel és a szovjetéin szervezeteivel vállvetve biztosították a szovjet nép győzelmét a háborúban.

A győzelem után a személyi kultusz negatív következményei ismét nagy erővel kezdtek mutatkozni.

A Központi Bizottság lenini magva nyomban Sztálin halála után erélyes harcot kezdett a személyi kultusz és súlyos következményei ellen.

Felvetődhet a kérdés: miért nem szálltaik szembe ezek az emberek nyíltan Sztálinnal és miért nem távolították el őt a vezetésből?

A kialakult körülmények között ezt nem lehetett megtenni. A tények kétségtelenül arról tanúskodnak, hogy Sztálin vétkes sok olyan törvénytelenségben, amelyet különösen életének utolsó időszakában követtek eL Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szovjet emberek olyan emberként ismerték Sztálint, aki mindig síkra száll a Szovjetunió védelmében az ellenség merényleteivel szemben, harcol a szocializmus ügyéért, ebben a harcban időnként méltatlan módszereket alkalmazott, megszegte a pártélet lenini elveit és normáit.

Éz volt Sztálin tragédiája, de mindez egyszersmind megnehezítette a harcot is az akkor elkövetett törvénytelenségek ellen, mivel a személyi kultusz légkörében a szocializmus építésének, a Szovjetunió erősödésének sikereit Sztálinnak tulajdonították.

Ilyen körülmények között érthetetlen lett volna a nép előtt minden ellene irányuló megmozdulás és itt egyáltalán nem az egyéni bátorság hiányáról van szó. Világos, hogy aki ilyen helyzetben szembeszállt volna Sztálinnal, nem részesült volna a nép támogatásában, sőt mi több, az akkori körülmények kö2ött az ilyesféle szembeszállást úgy értékelték volna, mint fellépést a szocializmus építésének ügye ellen, mint a párt és az egész állam egységének a kapitalista környezet viszonyai között rendkívül veszélyes aláaknázá- sát. Emellett azok a sikerek, amelyeket a Szovjetunió dolgozói kommunista pártjuk vezetésével vívtak ki, méltán töltötték el büszkeséggel minden szovjet ember szívét és olyan légkört teremtettek, amelyben az egyes hibák és fogyatékosságok az óriási sikerek mellett kevésbé jelentőseknek tűntek, e hibák negatív következményeit pedig gyorsan kárpótolták a párt és a szovjet társadalom kolosszális arányokban növekvő életerői.

Tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy sok tény és Sztálin sok helytelen intézkedése, különösen a szovjet törvényesség megsértése terén, csupán az utóbbi időben, már Sztálin halála után, főként a Berija- banda leleplezésével és az állambiztonsági szervek pártellenőrzésének megteremtésével kapcsolatban vált ismeretessé.

Ezek a fő feltételek és okok. amelyek J. V. Sztálin személyi kultuszának megjelenéséhez és elterjedéséhez vezettek. Magától értetődik, hogy az elmondottak megmagyarázzák, de távolról sem igazolják J. V. Sztálin személyének kultuszát és e személyi kultusznak pártunk által oly élesen és igazságosan elítélt követelményeit.

dalmi rendet, még hozzá olyan társadalmi rendet, amelyben a döntő erőt a dolgozók, milliós tömegei jelentik.

Mint ismeretes, a társadalmi és politikai rendszer természetét az határozza meg, hogy milyen a termelési mód. Hogy a társadalomban kik birtokolják a termelőeszközöket, hogy melyik osztály kezében van a politikai hatalom. Az egész világ tudja, hogy országunkban az Októberi Forradalomnak és a szocializmus győzelmének eredményeképpen meghonosodott a szocialista termelési mód és hogy a hatalom már majdnem negyven éve a munkás- osztály és a parasztság kezében van. Ennek következtében évről- évre szilárdabb lesz a szovjet társadalmi rendszer, fejlődnek termelőerői. Ezt a tényt még rosszakaróink is kénytelenek elismerni.

Mint ismeretes, a személyi kultusz következtében néhány komoly hiba történt a párt és a szovjet állam tevékenysége bizonyos ágainak vezetésében, mind a szovjet ország belső életében, mind külpolitikájában. Többek között rá lehet mutatni azökra a komoly hibákra, amelyeket Sztálin a mezőgazdaság vezetésében, a fasiszta hódítók visszaverésére való felkészülésnek a megszervezésében elkövetett, arra a durva önkényességre, amely a legutóbbi időszakban a Jugoszláviával való összeütközést okozta. Ezek a hibák kárt okoztak « szovjet állam élete

egyes oldalai fejlődésének, különösen Sztálin életének utolsó éveiben fékezték a társadalom fejlődését, de magától értetődően nem térítették le a kommunizmus irányába tartó fejlődés helyes útjáról.

Ellenségeink azt állítják, hogy Sztálin személyi kultuszát nem bizonyos régmúlt történelmi feltételek, hanem maga a szovjet rendszer, annak az ő szempontjukból nem demokratikus volta stb. okozta.

Az ilyen rágalmazó állításokat megcáfolja a szovjet állam fejlődésének egész története. A szovjetek

az államhatalom új, demokratikus formájaként a szabadság- harcot vívó nagy néptömegek forradalmi alkotásainak következtében keletkeztek. A szovjetek az igazi népi hatalom szervei voltak és maradnak. Épp a szovjet rendszer teremtette meg a nép óriási alkotó energiájának megnyilvánulásához szükséges feltételeket.

Mozgásba hozta a néptömegekben rejlő kimeríthetetlen erőket, embermilliókat vont be az áll§m öntudatos igazgatásába, a szocializmus építésében való aktív, alkotó részvételbe. A szovjet állam rövid történelmi időszák alatt győzelmesen került ki a legnehezebb megpróbáltatásokból, kiállta a próbát a második világháború tüzében.

Amikor országunkban felszámolták az utolsó kizsákmányoló osztályokat, amikor a szocializmus az egész népgazdaság uralkodó rendszere lett, országunk nemzetközi helyzete pedig gyökeresen megváltozott, a szovjet demokrácia keretei mérhetetlenül kiterjedtek és továbbra is bővülnek. A szovjet demokrácia minden burzsoá demokráciától elté- rőleg

nemcsak meghirdeti, hanem a társadalom minden tagjának kivétel nélkül anyagilag is biztosítja a munkára, a művelődésre és az üdülésre, az államügyekben való részvételre való jogát, a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a lelkiismereti szabadságot, valamint az egyéni képességek szabad kibontakozásának reális lehetőségét és minden más demokratikus jogot és szabadságot.

A demokrácia lényege nem a formális 'jegyekben van, hanem, abban, hogy a politikai hatalom szolgálja-e, tükrözi-e a valóságban a nép többségének akaratát és életbevágó érdekeit, a dolgozók érdekeit. A szovjet állam egész bel- és külpolitikája azt bizonyítja, hogy rendszerünk .igazán demokratikus, igazán népi rendszer. A szovjet állam legmaga- sabbrendű célja és mindennapos gondoskodásának tárgya a lakosság életszínvonalának minden eszközzel való emelése, a nép békés életének biztosítása;

A szovjet demokrácia továbbfejlődését bizonyítják azok az intézkedéseik, amelyeket a párt és a kormány a szövetséges köztársaságok jogai és hatásköre kiterjesztésének, a törvényesség szigorú megtartásának, a tervezési rendszer helyi kezdeményezést kibontakoztató átszervezésének, a helyi szovjetek tevékenysége aktivizálásának, a bírálat és önbírálat fejlesztésének céljából tett.

A kommunista párt által vezetett nóptömegék hatalmas kezdeményezése, amelyet rendszerünk szült, a személyi kultusztól függetlenül és annak ellenére végrehajtotta hatalmas történelmi tettét és a szocializmus építésének útjában álló minden akadályt leküzdött. És ez a szovjet szocialista rendszer demokratizmusának legmagasabb rendű k:ce- jeződése. Országunkban a szocializmus nagy győzelmei nem maguktól következtek be. A párt és helyi szervezetei óriási szervező és nevelő munkája révén értük el őket, annak révén, hogy a párt kádereit és az ösz- szes kommunistákat mindig a marxizmus-leninizmus iránti hűség szellemében, a kommunizmus ügye iránti odaadás szellemében nevelte. A szovjet társadalom a tömegek öntudatossága folytán erős. Történelmi sorsát hős munkásosztályunk, dicső kolhozparasztságunk, népi értelmiségünk alkotó munkája határozta és határozza meg;

Pártunk felszámolva a személyi kultusz következményeit, helyreállít- ia a pártélet bolsevik szabályait és kibontakoztatva a szocialista demokratizmust, elérte, hogy tovább szilárdultak a nagy tömegekhez fűződő kaocsolatai, hogy

a tömegek még szorosabban tömörültek a na*rv lenini zászló köré.

Az a tény, hogy maga a párt bátran és nyíltan felvetette a személyi

kultusz felszámolásának kérdését* Sztálin megengedhetetlen hibáinak kérdését, meggyőző bizonyítéka,, hogy a párt szilárdan áll a leniniz- musnak, a szocializmus és a kom* munizmus ügyének, a szocialista törvényesség és a népérdekek tiszte- letb^ntartásának, a szovjet polgárok jogai biztosításának őrhelyén. Ez a legjobb bizonyítéka a szovjet szocialista rendszer erejének és életképességének. Ez egyúttal bizonyítja* hogy a párt szilárdan elhatározta! teljesen leküzdi a személyi kultusz következményeit és megakadályozza, hogy a jövőben hasonló jellegű hibák forduljanak elő.

Minden testvéri kommunista és munkáspártban helyeslést és széleskörű visszhangot keltett, hogy pártunk elítélte Sztálin személyi kultuszát és ennek következményeit. A külföldi kommunisták, amiíkor megállapítják, hogy az SZKP XX. kongresszusa az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából óriási jelentőségű, a személyi kultusz és következményei ellen vívott harcot a marxizmus-leninizmus elveinek tisztaságáért, a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémái megoldásának alkotó megközelítéséért, a proletár internacionalizmus elveinek megszilárdulásáért és továbbfejlesztéséért vívott harcként fogják fel.

Számos testvéri kommunista párt nyilatkozata helyesli és támogatja azokat az intézkedéseket, emelj eket. pártunk a személyi kultusz és 'következményei ellen hozott. A Zsen- minzsipaó, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja a »-Proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól« című szerkesztőségi cikkben ismerteti azokat a következtetéseket, aipelyekefc a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok megvitatásából levont és ezfc írja:

»A Szovjetunió Kommunista Párt* ja Lenin végakaratát 'követve ko* molyán fogta fel azt a néhány sú* lyos hibát, amelyet Sztálin a szó» cialista építés vezetésében elköve- tett, komolyan fogta fel ezeknek <9 hibáknak a következményeit, tekin- tettel e következmények komolysá- gára. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztálin nagy érdemei elismerésére! együtt a legélesebben fel kellett tárnia Sztálin hibáinak lényegét és az egész pártot fel kel* lett hívnia. hogy óvakodjék e hibák megismétlődésétől és határozottan irtsa ki azokat az egészségtelen kö* vetkezményeket, amelyeket ezek a hibák okoztak. Mi, kínai kommu- nisták, mélységesen hisszük, hogy az SZKP XX. kongresszusán kibonta* kozó éles bírálat után mindenütt feltétlenül mozgásba jönnek mind* azok az aktív tényezők, amelyeket a múltban bizonyos politikai hibák visszatartottak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép az eddiginél még egységesebb és tömörebb lesz az emberiség törté* netében első nagy kommunista tár* sadalom felépítéséért, az egész vilá& tartós békéjéért vívott harcban.«

A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozatában! ez olvasható: »A Szovjetunió Kom* munista Pártja vezetőinek érdemei hogy kijavították a személyi kultusz* szál kapcsolatos hibákat és hiá* nyosságokat, anii íJénin nagy pártja* nak erejéről és egységéről, a szov* jet nép körében élvezett bizalomról és á nemzetközi munkásmozgalom* ban szerzett tekintélyről tanuskoi kodik«.

Eugene Dennis elvtárs, az EgyeJ sjilt Államok Kommunista Pártja Országos Bizottságának főtitkára ismeretes cikkében megállapítja az SZKP XX. kongresszusának: óriási jelentőségét és kijelenti: »A XX* kongresszus megerősítette az általá* nos békét és a szociális haladást. Uj szakaszt jelentett a szocializmus fej* lődésében és a békés egymás mellett élésért vívott harcban, amely Lenin idejében kezdődött, a későbbi évek* ben folytatódott és egyre inkább ha* tásossá és sikeressé válik«.

Egyúttal meg kell állapítani, hogy a személyi kultusz kérdésének megvitatása során * nem magyarázzák! mindig helyesen a személyi kultusz okait és azokat a következményeket, amelyekre társadalmi rendszerünk szempontjából ez a kultusz vezetett. Például Togliatti elvtárs á Nuovi Argomenti című folyiratnatí adott alapos és érdekes interjújában sok“ igen fontos és helyes következtetésen kívül helytelen megállapításokat is tesz. Többek között nem hét egyetérteni azzal, hoey Togliatti elvtárs felveti azt a kérdést, hogy (Folytatás a 3, oldalon.)