Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1956. julius 1. Zenei éledünk néhány problémája TVolgozó népünk életszínvonalá- nak emeléséhez hozzátartozik az élet színessé, gazdaggátétele. a kultúra emelése is. Ezúttal a zene­művészet néhány időszerű problémá­járól szeretnék szólni. Miért vannak ezek a problémák? Ügy gondolom azért, mert kulturális munkánk túlságosan csak az embe­rek értelmére igyekezett hatni s ke­vésbé érzelmeikre. Nem alakult még ki ebben a megfelelő arány. Egy példa jut eszembe. Nem is olyan régen, a pedagógus napon, amikor a zenekar és a kórus rázendített a Szózatra, sok ember szemébe könny szökött. Miért nem énekeljük összejöveteleken, nagygyűléseken a Szózatot? Sokak szerint a zenei nevelés terén nagyon visszamaradtunk. Okokat is állapítanak meg. de nem elemzik eléggé mélyen és őszintén azokat. így csak frázissá válik az a sokat nan- goztatott elv, hogy a zenélés, az ének­lés váljék mozgalommá, beszélhes­sünk joggal »Daloló Borsodéról, te­remtsünk otthont a világhírű magyar zenének. Helyes volna, ha zenei in­tézményeink követnék az Egressy zene’skola példáját, kilépnének az iskola falai közül, s nemcsak szóval, hanem tettekkel hintenék el e mű­vészet aranymagvait. Az utóbbi napokban határozottan és ;ó javaslatokkal mozdultak meg a zeneművészek, de a zenei nevelést csak úgy lehet megoldani, ha a zene nemcsak a zeneművészek ügye lesz, hanem minden emberé az országban, így megyénkben is. A legnagyobb probléma a komoly zene klasszikus és mai alkotásainak eljuttatása a dolgozó tömegekhez. A könnyű zene — sok esetben a selejt — eljut a falu, az üzemek dolgozói­hoz a rádión, hangoshíradókon, a vendéglátóüzemek zenekarai révén, de a komoly zehe művelőinek nehéz még pódiumot biztosítani. A prob­léma megoldását a Filharmónia nem­hogy elősegíti, hanem inkább gátolja. Az utóbbi hónapokban megyénkben sehol sem rendezett komoly zenei hangversenyt. Ilyen jellegű műsorai­ért olyan magas árakat kér. hogy nem lehet megfizetni. Fiatal előadó- művészeinknek sem tudunk még sze­replésükre lehetőséget biztosítani vi­déken. Azt mondják a rendezőszer­vek. hogy vidéken a dolgozók nem érdeklődnek a komoly zene iránt. De a dolgozók hibásak-e ebben? A dol­gozókat fokozatosan kell ránevelni a klasszikus zene megkedvelésére. Zenei nevelésünk fő célja, hogy a zene. a dal ügye társadalmi üggyé váljék. munkában zenét oktató peda- gógusainkra vár a főfeladat. Sajnos, annak ellenére, hogy tanító­képzőink kitűnő zenei szakemberek­kel rendelkeznek, fiatal nevelőink — tisztelet a kivételeknek — kevés haj­lamot mutatnak arra. hogy a zenei nevelés apostolai, harcosai legye­nek. Pedig a zene nemcsak szórakoz­tat. A zene, az ének felszabadít, bá­torít, gátlásokból, félénkségből kigyó­gyít, jobb kedvet ad a munkához s hozzászoktat a figyelemhez és a fe­gyelemhez. Megszeretteti az iskolát, fejleszti a közösségi érzést. 1 1953 nyarán néhány helyen be­vezették tanácsülések előtt, DISZ- összejövetelek alkalmával a kollektív éneklést. Rajta, vezessük be ezt újra, mert a daloló, jókedvű, optimista em­berek kezén halad a munka. Fiatal­jainkban megvan rá a hajlandóság. — példa erre a kulturális sereg­szemle és a hódoscsépányi leány­kórus újjáéledése. A szektáns nézetek csak gátolhat­ják a zenei tömegmozgalom kialaku­lását. Példa rá Borsodivánka, ahol a tsz tagjaiból életképes és nagy remé­nyekre jogosító kórust alakítottak egy lelkes pedagógus vezetésével. A helyi tanács vezetői irigyelték sike­rüket s ahelyett, hogy felkarolták volna az új kórust, a karvezetőre rá­sütötték. hogy kántor volt, az ének­kar tagjaira pedig, hogy valamikor passiót énekeltek. így a seregszemle megyei bemutatóján ez a kórus már nem is vett részt. Falvaink, üzemeink dolgozóihoz a komoly és könnyű zene többek közt a hangoshíradón jut el. Nagy felelős­ség terheli a vezetőket azért, hogy milyen zenét közvetítenek a hangos­híradón a dolgozóknak. Sajnos a hanglemezek bevásárlásánál is igen sok helyen ugvanaz az elv érvénye­sül, mint a könyvvásárlásnál: lő, hogy elköltsék a pénzt, Egy-egy hanglemeztár megvizsgálásánál fur­csa dolgok derülnek ki. Javasoljuk, hogy a vásárlásoknál hallgassák meg a szakemberek tanáésát, de termé­szetesen ne legyen a válogatás egy­oldalú, az igények sokfélesége azt követeli, hogy minden műfajnak a legjavát adjuk. A zenei nevelés egyik formája a hangverseny. Még nincs mód arra, hogy mindenfelé tarthassunk hangversenyt, de a mikrobarázdás lemezekkel igen jól pótolhatjuk az élő művészek hangversenyét. A nyári hónapok alkalmasak arra. hogy jó térzenékkel neveljük, fejlcsz- szük a tömegek zenei érzékét. Falusi művelődési otthonaink is sokat te­hetnek a lakosság zenei neveléséért, ha a rendelkezésükre álló hangleme­zeket tervszerűen, céltudatosan hasz­nálják fel zeneoktatásra, a zenei szakköri foglalkozásoknál. Ami a zenei nevelés irányítását illeti, a Zeneművész Szövetség fel­adata lenne az re irányuló társa­dalmi munka szervezése. Különben egyetértek mindenben az országos tömegzenei konferencia javaslataival, amelyeket a Művelt Néo június 24-i számában közöltek. Szóljanak ehhez minél nagyobb számban azok, akik érzik a gátló körülményeket, amelyek munkájuk egészséges kibontakozását akadályoz­zák. SZEBENT GYŐZÓ megyei népművelési osztály vezető''' Júliusban új külfejtést tárnak fel Ormoson Nagy érdeklődés mellett játssza a miskolci Béke filmszínház Maupassant »Szép fiú« című regényéből készült filmet. A film éles szatíra a XIX. századi francia uralkodó osztály és sajtó életéről. A szénbányászatban erőteljes az a törekvés, hogy minél több kül­fejtést tárjanak fel, mert ezzel je­lentősen csökkentik a bányafa fel- használását, s a külfejtéses mun­kahelyeken kevesebb szakemberre is van szükség. Az ország különböző vidékein egyre több új külfejtéses bányában termelnek. Az év elején kezdték meg a pusztavámi Il-es számú kül­fejtés feltárását. A munka során sok nehézséggel kellett megküz­deni. akadályozta a meddő lotaka- rítását előbb a fagy. majd azt kö- vetöleg a sok csapadék. Az előké­szítés alkalmával három és fél ki­lométeres vasutat is lefektettek. Az új külszíni bányában már meg is indult a bányászkodás és naponta negyven-ötven vagon jó­minőségű, négyezer kalória feletti szén kerül ki a bányából. Az új külfejtésnek gazdag, több évre ele­gendő szénvagyona van. Közelé­ben szénosztályozót is létesítenek, a Borsod1 megyei kondói szénosztá­lyozót szállítják át Pusztavámra. A kondói osztályozó leszerelését már meg is kezdték, Pusztavámon pedig folyik az alapozás. Júliusban hozzálátnak a második ormosi külfejtés feltárásához is, ahol ugyancsak több esztendeig termelhetnek naponta negyven- ötven vagon szenet. Az új bánya a negyedik negyedévben ad szenet. (MTI) Munkáltony\ nélkül is leltet dolgozol ax állami építőiparban és a mezőgazdasági építkezéseken A Minisztertanács rendelete alap­ján az állami építőiparban és a me­zőgazdasági építkezéseken — legfel­jebb háromhavi időtartamra — munkakönyv nélkül alkalmazhatók azok a mezőgazdasági főfoglalkozású dolgozók, akik az építkezéstől har­minc kilométeres körzeten belül laknak. A mezőgazdasági főfoglalko­zást az illetékes tanács igazolja; (MTI) Házkutatás a France Observaíeur szerkesztősedében Párizs (TASZSZ) Amint a Monde jelentette, a pá­rizsi rendőrség pénteken reggel ház­kutatást rendezett a France Obser- vateur című hetilap szerkesztőségé­ben. A házkutatást a párizsi katona: törvényszék vizsgálóbírájának utasí­tására hajtották végre a »hadsereg öeifioralizálásával« kapcsolatos vád alapján. Mint ismeretes, ez a lap rendszeresen közöl cikkeket az algé­riai helyzetről és síkraszáll az algé­riai háború beszüntetése melletti (MTI) Nyári kozmetikai tanácsadás A ragyogó nyári napsütésben megtelnek a strandok. Vasárnaponként autóbusz. villa­mos és kis vonat jár a tok viszik a felfrissü­lésre vágvó dolgozók százait a szabadba. A (kozmetikus legfőbb tanácsa is az. hoey minél jobban - basználiuk ki a nvár adta ter­mészetes szépüiési lehetőségeket. A nap­fény. a víz. a levegő testünk, bőrünk él­tető eleme. Bőrünk tisztaságához, üdeségé- hez azonban lényegesen hozzájárul a vita­mindús táplálkozás is. Friss főzelékfélék, nvers gyümölcs fogyasztására bőséges al­kalmunk van. Mindannviunk legkedvesebb nyári szóra­kozása. felüdülése a strandolás. Vigyáz­zunk azonban. mert a mértéktelen napo­zás égési sebeket okozhat. Strandolásnál használjunk napolaját: 'a'rcimkat. vállunkat még vízbemene télkor í« kanink be. Aki gyorsabban szeretné ' megszerez ni a nyári szint, b'-onzolaiial dörzsölje be testet. Mind­kettőt beszerezhetjük praktikus pvc cso­magolásban. meiv egv-két alkalomra szük­séges mennyiséget tartalmaz. Helyettesíti a strandcsomagban oly alkalmatlan törékeny üveget. Ha nem akarunk hófehéren megjelenni el­ső strandolási napunkon, előzetesen néhánv- szo* kvarcolíassunk. Ezzel edzeni is fogjuk bőrünket. A zsiros. mitesszeres. pattanásos arcbÖ- rüe,< nváron napozzanak minél többet, a nap szárítóhatását ne hagviák kihasználatlanul. Előzőleg tanácsos felkeresni a kozmetikust, alaposan kitisztittatni az arcot, a mitessze­reket. pattanásokat eltávolíttatni. Ha arcunk fénvlik és tág norusu. amelv egyébként is a zsiros bőr kísérő ielcnsége. lörüliük le naponta többször porusösszehúzó szárító arcvízzel. A nyári poros levegőben fokozot­tabb gondol kell fordítanunk a pattanásos arc tisztántartására. Lehetőleg reggel-este mosakodniuk melegvízben, gvógvszappannal. Erre a célra megfelel a bórax. ha nagvon pattanásos az arc. a kénteiszappan. Mosdás után friss hideg vízzel öblítsük le az ar­cot. Serdülőkorban lévők, fiatalok gyakran előforduló panaszát a kozmetikus megfelelő inán vitásával nváron lehet legkönnyebben orvosolni. Végül még egv főtanács sportolóknak, vad­evezősöknek. horgászoknak, de szól ez az esti séta és a szabadtéri előadások kedve­lőinek is Kedvtelésüket rontja a sztinvogok kellemetlenkedő raia Keniük be fedet’en bőrünket moszkító krémmel s ezzel elriaszt­juk közelünkből a nvári szórakozásunkat za­varó. vérszívó állatkákat. SZEDERKÉNYI FERENCNß ..Levendula” illatszerbolt és kozmetika dolgozója. (Az előző fejezet rövid tartalma: R'có Julik a tanítónő a képesítő vizsga után a szülőháztól messzire. Mezoía vara ze- rfrl Nehezen szokik bele úi környeze­tébe. nem jár az emberek köze sem. minden ideiét a tanulásnak és a taní­tásnak szenteli. A fiatal. tapasz,alat an lánv keveset tud az életről, s ezt igyek­szik kihasználni a község református papja. Annak ellenére, hogv lelesége es iskolába iáró gyei eke van. erős e.szan - sággal harcol a lányért. Felkefesi az iskolában és tanítási idő alatt az au­lákból leskelődik: ott várja meg a szü­netet. hogv néhány percre találkozhasson JuHkával.) II. Julika naplójából: május 22. lYlem tudom, mi történt velem? ■f * Amióta megismertem ezt az embert, nincs nyugtom egy percig sem. Ha megjelenik az iskolában és rámszegezi a tekintetét, nem tu­dok még gondolkodni sem. Ma reg­gel is átjön, háromszor is ugyan­azzal a kérdéssel: ..hogyan írjuk az új zsinórírás szerint az a-betű szá- rát?,‘ S míg magyarázok, úgy néz rám vastag, csontkeretes szem­üvege mögül, hogy szinte belezava-. rodok a beszédbe. Más emberek is jönnek gyermekük után érdeklőd­ni, ezekkel is beszélgetek, de sen­ki sem néz rám olyan erősen és olyan különös. vizsgálódó tekintet­tel, mint Pálos Dezső'. De miért nézhet úgy rám? Talán a lelkembe lát? S ha. odalát is. mi keresniva­lója van neki ottan! Hiszen ne­künk semmi közünk nirics egymás­hoz. ő mar ötven felé haladó, öre­gedő ember, felesége és gyermeke van. A fia hozzám, jár. az én osz­tályomba és útban van a második gyerek is. Ma reggel is pontosan a máso­dik szünetben jött. ilyenkor van vége a templomi szertartásnak. 'Onnan jött: arca megborotválva, ruhája, inge frissen vasalva. Bejön, megáll az ajtóban és vár­vár, álldogálva, hogy hátha én majd beljebb hívom. S hívom is: .Jöjjön közelebb, olyan szánalmas ott az ajtóban, koldusra emlékez­tet“. OiartU/átí thJáúi- YESZÉIYES Ä­tMenabh­Erre nevet és ‘azt mondja: — Igaza van, Julika, ezt jól mondta: mert én koldus vagyok, az isten és a maga koldusa. Az isten­től bűnbocsánatot esdekelek, ha bűnt követek el azzal, amikor ma­gától azt kérem, hogy ne legyen hozzám olyan rideg és mosolyogjon egy kicsit. S hozzám lép, s mire feleszmé­lek, kezetcsókol. Az én kezemet csókolta meg Pálos Dezső reformá­tus tiszteletes, három falu lelkésze, s szorítja, magáéban tartja tovább­ra is a kezemet, titkáig nem enge­di el. Gorombaság járt esz”muen. meg kellett volna mondani, hogy: menjen ki innen azonnal, mert szólok az igazgatónak! . . .“ De ho­gyan mondjam én ezt meg egy papnak? Május 23. ■ Aifa ismét nálam volt. a tisztele­tes. Egy csokor virágot ho­zott hálából — azt mondta. — mert nem kergettem ki tegnap. Bár meg­tettem volna. Kezdek most már tisztán látni. Tegnap este sokat nondolkoztam az eseményeken. — Pálos Dezsőt nem a fin érdekli! Miattam futkos át minden nao uayanazokkal a gye­rekes kérdésekkel, engem akar há­lójába keríteni. Hát ez nem fog neki sikerülnif Elhatároztam hogy véaet vetek mindennek Pálos Dezső reformá­tus tiszteletes ok nélkül többé vem l&nhct be az iskola küszöbén S napközben, ha meoöl is a hősén, zárra tartom az ablakokat, rám többé nem fog leskelődni onnan. Mindent elmondok a feleségének, Ilonkának. Megmondom, hogy a pap kirándulni hívott Tapolcára. Most mondom meg. amíg nem ké­ső. Istenem! ezt nem merem meg­mondani . . . Szegény Ilonka! De ezzel az emberrel szakítok! Mindent megtudtam róla, Tudom, hogy Ilonka már a második fele­sége. Első felesége öngyilkos lett, még leírni is rossz: a padláson akasztotta, fel magát. Bánatában véget, vetett éleiének, mert Pálos Dezső mást szeretett, egy ilyen fia­tal lányt, mint én. S az is Julika volt. Borzasztó! Hát ezzel vége, vége mindennek. En ezt az embert többé nem isme­rem az életben! Julika betartotta fogadalmát J Kerülte még a lehetőséget is. hogy a tiszleletessel találkozzon. Anyjának odahaza mindent elmon­dott s a nyári vakáció alatt féléié sem nézett Mezőfalvónak. Magá­ban mosolygott a tisztelete sen. de titkon, szíve mélyén, női hiúságá­ban, kicsit sajnálta ezt az első ka­landot. Udvarlói sohasem voltak még, a pan halmoz*a el. elsőnek udvarias bő1’okkal: Pálos Dezsőtől tudta men. hogy szenek a szemei illatos a haja s különösen jól áll raifa a fekete ruh& fehér pulóver­rel . . . Néha. magánn* óráiban hiányozlak is ezek a bókok, azéri nem bán*a volna, ha vala­honnan. meglepetésszerűen elébe toppanna a pap. ha csak egy perc­re is, hogy gyerekes butasággal megkérdezze: ..hogyan Írják az új zsinórírás szerint az a-be'ű szá­rát. . . " Ám, ami késik, nem múlik. Mert Pálos Dezsőt nem olyan fá­ból faragták,. aki abbahagyja a megkezdett játékot. Csupán a ked­vező alkalmat várja, hogy ismét találkozhasson Julikával. A januári csípős, hideg szél meg-megrázza a fákat, té­pázza az iskolatető palacserepeit. Nem enyhül az idő egy pillanatra sem. még akkor sem. amikor a szőlőhegy felől lassan, aztán se­bes. sűrű pelyhekben megindul a havazás. Tél van, január huszonharma­dika. A falu csöndes, csak az állo­más felől fütty ént olykor egy to­latómozdony. Aztán megint csend, sokáig csend. Csak a szél fütyül jajgatva, s cibálja. húzza lefelé egy hóban vergődő lányról a vé­kony télikabátot. Julika tanítónő siet az állomás­ra. Fázósan szaporázza lépteit, mert a rhagas hó egyre belecsap kitapo­sott cipőjébe s az olvadó hidegvíz lefut a bokája mellett, felhasít egészen a tüdejébe. Keresztülvág az iskolához vezető gyalogűton s siet. hogy elérje a korareggeli vo­natot. Még háromszáz méter, még kétszázötven és ott várja a meleg váróterem. Lábába, fülébe. körmei­be már beleütött a hideg s ennél­fogva már mindegy a sietség, hi­szen már úgysem fázik, csak a tes­te tüzel zsiborogva. De ezt nem is veszi észre, csak siet, siet lihegve. — Julika! Megtorpan, feltekint. A pap áll ilötte. — Hová utazik? Julika fázósan toporog. — Miskolcra, a szüléimhez . . » A pap sajnálkozva tekint rajta végig. — így megy el, fázósan, szegé­nyen? Kabátja sincs, csizmája sincs. Megfagy az úton Julika . . . S ez olyan meggyőző, hogy Juli­ka is végignéz sajátmagán: igaz, vékony a kabát, kopott a cipő. és vékony a kesztyű is. Mit tegyen, isszaf or dúljon mégis?. . . Nem, a papra nem hallgat! — Nincsen pénzem, nem jutott mindenre. Majd Miskolcon kérek az anyámtól. — Adok én Julika! Adok én köl­csön. meg amúgy is, amennyit kér. Mennyire van szüksége: három, négyszáz forintra? Majd megadja egyszer, ha nagyon sok pénze lesz. ha gazdagabb lesz. mint én . . . Julikát mintha szíven szúrnák, mintha arculcsapnák. ahogyan ezt az .,amúgyu-ot hallja. Válaszolni akar. de hang nem jön ki meg- gémberedett száján, csak a pillan­tása lesújtó. S futva elrohan az állomás felé. Másfél perce van. amíg a jegyet- megváltja Befurakodik a pénztár­ablak előtt ácsorgó emberouűrűbe, nem veszi észre, hogy lökdösik, hogy valaki szorosan melléje si­mul. Csak a vonaton., amikor a jegnet kéri a kalauz., akkor fut át ijpöt rnpiegséa a. testén. A jegy mellett a kabátzsebben nénvszáz forint lapul. £}s Kinő Julika három nap múlva úi gumicsizmában je­lent meg Mezőfalván (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents