Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-13 / 164. szám

2 BBZAKMAOTAKOItSZAQ Pénteki 1956. júHus 13. Jobban elő kell készíteni a varos zöldség- és gyiimölcsellátásának biztosítását MISKOLCI JEGYZET Oíjpáiíjl ejjtitdíld lA. miskolci városi tanács végre- foajftóbizottság^ legintóbbi ülésén «többek között megtárgyalta a mis­kolci zöldség- és gyümölcsértékesítő Vállalat működését Szó esett a város ellátásával kap­csolatban a más megyékben lévő »társvállalatok szállításáról is. Meg­állapították, hogy ezek a vállalatok a megrendelt árukból csupán el­enyésző mennyiséget küldenek. A nyíregyházai megyei értékesítő szö­vetkezet központja a júniusban megrendelt 13.000 fej salátából, 40 mázsa hagymából, 5 mázsa sóskából semmit sem szállított. Hasonlóan adós maradt a szállítással a szol­otok megyei szövetkezeti központ ás. Ezek a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy más megyéből csak akkor szállítanak árut, ha ott jelentős mennyiségű felesleg van. Ilyen mó­don azonban nem lehet biztosítani a város jó ellátását. Hibákra mutattak rá a nagymis­kolci állami gazdaság működésé­ben, A gazdaság nem szívesen termeli a munkaigényes zöldségárut, pedig minden adottsága meglenne hozzá. Az a baj, hogy az állami gazdaság termelési tervét a minisz­térium határozza meg. Jellemző például, hogy az elmúlt évben meg «sem kérdezték a zöldség- és gyü- imölcsértékesítő vállalatot, hogy az idén milyen zöldségáruféleségre len­ne szüksége. Ennek következménye­ként több cikkből átmenetileg hiány volt, ugyanakkor más árunál prob­lémát okozott az eladás. A termést tnem szedik folyamatosan, a béé rés alkalmával egyszerre árasztják >» a vállalatokat. Hogy az állami gazda­ság mennyire nem elégíti ki a vá­ros szükségleteit, mutatja, hogy ez év második negyedére a szerződés­ben foglalt 40 mázsa fejeskáposztá­ból, 300 mázsa főzőtökből és 20 má­zsa uborkából jóformán semmit sem szállított a kereskedelemnek. A vizsgálat megállapította, hogy az árukészlet kevés, s a választék sem kielégítő. Hosszú ideig hiány­zott például a paradicsom és a zöld­paprika, karfiol pedig még ma sincs elég. A gyümölcsellátás sem za­vartalan.­összefoglalva meg lehet állapíta­ni, hogy a város zöldség- és gyü- mölcsellátása nem kielégítő. Ha azt «akarjuk, hogy 1957-ben ne legye­nek ilyen zavarok, a végrehajtóbi­zottságnak már most intézkedni kell, hogy a nagymiskolci állami gazdaság a rendelkezésére álló 2861 hold szántóból necsak 680 holdon, hanem jóval nagyobb területen ter­meljen zöldségárut. A városi tanács végrehajtóbizott­sága ezzel kapcsolatban a követke­ző határozati javaslatot fogadta el: A vógrehajtóbizottság haladékta­lanul gondoskodjék a nagymiskolci állami gazdaság 1957. évi termelési tervének olyan kialakításáról, hogy az megfeleljen a város igényeinek, s megfelelő mennyiségű, választékú zöldséget és gyümölcsöt biztosítson a lakosságnak. Ezzel egyidőben in­tézkedjék a végrehajtóbizottság, hogy a nagymiskolci állami gazda­ság 2861 hold szántóterületéből ne­csak 680 holdon, hanem legalább 1000—1100 holdon termeljen zöldségárut. Ha a minisztérium a javaslatot el­fogadja, az 1957. évi zöldáruellátást biztosítottnak tekinthetjük. A végrehajtóbizottság utasítja a kereskedelmi osztályt, hogy Miskolc téli zöldség- és gyümölcsellátására gondoskodjék 120 vagon burgonya, 60 vagon vegyeszöldség és 30 vagon vegyes gyümölcs tárolásáról. Uta­sítja a végrehajtóbizottság a keres­kedelmi osztályt: a párthatározat­nak megfelelően erőteljesebb propa­gandát fejtsen ki annak érdekében, hogy a lakosság- minél nagyobb mennyiségű téli zöldség- és gyü­mölcsárura jegyezzen elő. 150 000 tiidfiszQrést végeztek már ebben az évben Borsod megyében Borsod megyében 17 tüdőbeteg­gondozóban folytatnak kemény harcot az egykori népbetegség, a tbc ellen. A tüdőbeteggondozók betegségmege lőző tévé kenysége egyre növekszik. 1950-ben még csak 150.000 tüdőszürést végeztek a megye területén, 1955-ben pedig több mint 200.000-et. Ezévben már 150.000 átvilági'tást végeztek a megyei tüdőgondozókban. A betegségmegelőzés eredménye­ként a felszabadulás előtti évek­hez viszonyítva a tbc halálozások száma a megyében 75 százalékkal csökkent. A miskolci tüdőbeteg- gondozó — mely az ország legkor­szerűbb ilyen intézménye — a felügyelete alá tartozó megyei és városi gondozókkal együtt most új eljárást vezetett be. A szűrése­ken felfedezett fertőző tbc-s beteg gondozásba vétele és gyógyítása mellett környezettanulmányt vé­gez a beteg családjában, munka­helyén, lakásának környékén, s így deríti fel a fertőző gócokat Az új módszertől a gyógyító­megelőző ellátás további javulását remélik. Strandfeqy, a kalauznál Egy szőke kalauz­leány — vagy ha úgy tetszik, jegykezelő — no meg egy kis piros plakát hívta fel a fi­gyelmemet a címben olvasható tényre. Az annyit kritizált mis­kolci fürdő és közleke­dési vállalatok, most kivételesen együttesen és külön-külön öt­letesen megállapodtak abban, hogy az Augusz­tus 20. strandfürdőre a villamoskalauzok, a ta­polcai strandra pedig buszon dolgozó kolle­gáik árusítanak jegyet. Ez valóban remek, öt­let, nem kell az ember­nek a strandpénztárak­nál tülekedni a forró napon. Az ügyes újítás szerintem még azt is megéri: adott alkalom­mal csak azért utazzam egy megállót, hogy ké­nyelmesen válthassam meg a strandjegyet. Nem volna haszontalan dolog, ha a buszbérle­teket is a kocsin lehet­ne megváltani! Az történt, hogy a minap a villamoson szórakozottságból az autóbuszbérletet adtam oda a 120-as számú vil­lamos pótkocsiéi szolgá­latot teljesítő kalauznő­nek. — Ezzel nem viszem el — mondotta nevetve és hozzátette: de tu­dok adni strandjegyet. Először azt hittem, hogy —■ viszonzásul a buszjegyért — tréfál, de azután szó szót kö­vetett és megmutatta a kis piros plakátot is. A kisleány elmesélte, hogy naponta 15—20 jegyet ad el, aránylag üálthatá... tehát még nem sokan használják ki a lehető­séget. Ha majd megis­merik az újítást, bizo­nyára megsokszorozó­dik a strandjegyárusí­tás a villamoson. — Még nem tudjuk, kapunk-e valami száza­lékot az eladott strand­jegyek után, — mon­dotta, miközben leke­zelte a jegyemet —, de ha nem adnak semmit, nem vállaljuk. Elmenőben még visz- szászéit: — Az is jő lenne, ha vállalati igazolvá­nyunkkal ingven been­gednének a fürdőbe. A kalauzleánynak igaza van s reméljük teljesítik kívánságukat,, mert furcsa volna, ha ezért vetnék el a jő kezdemé ny ezést! Legkedvesebb szórakozásom nyári estéken kiülni a sötét, emeleti er­kélyre, csendben nagyokat szippan­tani az enyhén Szinva-szagú leve­gőből, a sátoraljaújhelyi dohány­gyár Kossuth nevét sértő, papírcső­be bújtatott zsákbamacska-siló- takarmányából és élvezni a nyár­éji csendet. Tizenegy óra körül jár az idő; egy közeli ablakból éppen most üvölti a rádió: »Kedves hallgató­ink! Lassan leszáll az éj ...« és mintegy válaszként egy konkur- rens rádió (ki tudja melyik hullám­hosszon?) vad jazz bömbölésbe kezd. A Szinva-parton két ingó­járású fiatalember felfigyel a ze­nére és máris indul a vegyeskari hangverseny: — Én vagyok a Bruhahaha Kele­men, Kelemen, Kehelehelemen .. — harsogják olyan meggyőző erő­vel, mintha a környék minden la­kója kétségbevonta volna eddigi ke- helehem-eni mivoltukat. Tovább- őgyelegnek és játékosan nyomkodni kezdik a harmadik ház előtt már órák óta békésen csörömpölő Cse­pel teherautó dudáját, de azon se- hogysem akar a Kehelehemen fül­bemászó melódiája kijönni. (Meg­jegyzendő: a sofőr sem, aki már órák óta tartózkodik a házban — órabérben.) Otthagyják, az autó békésen csörömpöl tovább. — Figyelem! Figyelem! A 376.212-es csáti gép a hatodikra jár­jon rá! A 411.025-ös tartalék húzzon a jelzőig — harsogja egy érces férfi­hang megafonon a vasúti hídon ácsorgó mozdonyok felé. Gőzsister­gés, két mozdony elszuszog. A Gö- möri felől sih-sih-klatty, sih-sih- klatty — csörömpölve, közeledik egy újabb 411-es. A híd előtt meg­áll, bebocsáttatásért esedezve két hatalmasat füttyent, majd a jelző barátságos intésére örömében egy hatalmasat rikkantva elzakatol. Az aluljáróhoz csilingelve, zaka* tolva közeledik a villamos. Krrrl Csrrr! Krrr! — zörömböl a kanyar rodóban, majd csaholva nekirugasz* kodik az emelkedőnek, mintha egész napi mulasztását akarná éj* szakai száguldozással bepótolni. Az üres tejeskannákat szállító síré/-* szekér kocsisa a ferenejózsefi hu- szárőrmesterek stílusában nógatja lovait gyorsabb ügetésre, hogy át­érjenek a zakatolva közeledő sárgát veszettül csilingelő alkotmány előtti de a gyors futástól a csörömpölő kannahalomból néhány leesik a ko* csirái és játékos zörgéssel meg* indul a lejtős úton az aluljáró felé — mintegy megmutatva, hogy gya* log hamarabb odaér, mint lovas- fogaton. A Szinva csendben csobog. A partján lévő géptelep elé dömper kanyarodik mérgesen brummogvat üres benzines hordókkal terhelten* A vezetője komoly újítás alkalma­zásával tehermentesíti gépét: az üres vashordókat a■ dömperből egy* szerűen kiborítja a betonos udvari­ra. Durr!,.i Csatt! A szomszédos bérházban három gyerek felsír, egy szívbeteg asszony felsikolt és elájul, az emeleti ablaki­ból egy dühös férfihang ordítva veszekedni kezd a dömper vezető* jével és bíztatják egymást minden* féle illetlen cselekedetre. — A szem* közti javítóműhelyben végre sike­rült reggel óta tartó kísérletezés után egy 125-ös Csepelt begyújtani; már vígan pattog is, hangtompító és kivvffogőcső hiányában játékos szikrákat szórva. Gazdája elégedet* ten ül rá, hogy a kihalt, forgalom- mentes utcán azonnal ki is pró* bálja. Egyébként csend van — amint azt a csendrendelet is biztosítja. BENEDEK MIKLÓS 10 nap alatt terven felül 1162 tonna kohászati termék Az alkotmány ünnepére készülődve ismét fellángolt a vetélkedés a diósgyőri kohászok között. Ennek egyik eredménye, hogy a gyár na* gyobb üzemei, így a nagyolvasztómű, martinacélmű, valamint a henger* művek jelentős többletet szereztek s ezzel július első tíz napja alatt terven felül 1162 tonna kohászati terméket gyártottak. Kiszállítási kö­telezettségüknek is eleget tettek ezidőszakban a diósgyőriek, esedékes előírásukat 100.2 százalékra teljesí tették. A második félév első dekádjáb an érdekes jubileumhoz érkezett a martinacélmű 7-es számú kemence je. Szerdára virradóra csapolták a kemencéből — javítás nélkül — a 475. acéladagot. így a kemencén végrehajtott tűzfejmódosítás és új át építési eljárás nagyszerűen bevált« mert a kemence tartóssága éppen a kétszeresére növekedett az előző kampányidőszakokhoz képest. Néhány szó as új páriohtatási év előkészítéséről A nyári hónapok sok új feladat­tal bővítik a pártszervezetek munká­ját. A nagyjelentőségű gazdasági fel­adatok elvégzése mellett azonban igen gondosan kell elvégezni a követ­kező pártoktatási év előkészítését is. Az alapszervezeteknek elsősorban három oktatási formát kell jól meg­szervezni és irányítani. Az egyik az ►►Időszerű kérdések tanfolyama«. A tanfolyam célja, hogy megismertesse a legfontosabb párt- és kormány- határozatokat, ezekkel kapcsolatos elvi, politikai kérdéseiket, az aktuá­lis országos és helyi feladatokat, a nemzetközi helyzet fontosabb idő­szerű kérdéseit. A tanfolyam tehát a párttagok, a különböző területeken dolgozó aktivisták napi feladatainak megoldásához nyújt segítséget, ezért helyes, ha elsősorban ilyen tanfolya­mokat szerveznek az alapszervezetek. A másik oktatási forma a »Marx­izmus—leninizmus alapjai tanfo­lyam«. Ennek a tanfolyamnak az a célja, hogy széles rétegekkel meg­ismertesse a marxizmus—leninizmus néhány alapvető elvi kérdését és an­nak gyakorlati alkalmazását. A harmadik oktatási forma az »Előadásos propaganda«. Ez már nem kötíjtt, szervezett jellegű, hanem la­zább oktatási forma. Az előadasos propaganda feladata lesz, hogy ha­vonta egy népművelő előadás kereté­ben ismertesse az érdeklődőknek a legfontosabb bel- és külpolitikai ese­ményeket, azonkívül beszéljen aktu­ális kérdésekről. Erre az oktatási for­mára elsősorban azokat az elvtársa­kat kell beszervezni, akik valamilyen ok miatt nem tudnak résztvenni a szervezett pártoktatásban; Közvetlenül és elsősorban ezeknek az oktatási formáknak lesz­nek gazdái a pártszervezetek. Éppen ezért, különös gonddal és nagy körül­tekintéssel kell végeznünk az elő­készítő munkát. Jelenleg a propa­gandisták kiválogatása az egyik .leg­fontosabb feladatunk. A Lenin Ko­hászati Művek próbamegmunkáló alapszervezetében már be is fejezték a propagandisták kiválogatását. A pártvezetőség minden tagja résztvett a kiválogató bizottság munkájában. Időben értesítették a propagandistá­kat a beszélgetés idejéről és helyéről. Először is értékelték a régi propa­gandisták eddigi munkáját. Elmond­ták a hallgatók és az ellenőrzés ta­pasztalatai alapján,- hogy mit tarta­nak eredményesnek, vagy hibásnak a múlt év munkájában. Azonkívül a kiválogató bizottság felhívta a pro­pagandista figyelmét a megnöveke­dett feladatokra, melyet a XX. kon­gresszus is megmutat. A pártvezető­ség úgy döntött, hogy 5 régi propa­gandista közül 4 elvtársat ismét meg­bíz propaganda munkával. Egy elv­társat felment, mert nem volt kielé­gítő a munkája és helyette egy új propagandistát jelölt ki, Murányi Simon fiatal mérnök elvtársat, aki a DISZ-tagoknak fog szemináriu­mot vezetni. A júliusi taggyűlésen a tagság elé terjesztik a propagandis­ták névsorát, elfogadás végett. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy jól dolgozott a próbameg- munkáló alapszervi párt vezetőség. A legtöbb helyen azonban még »csak beszélnek« a propagandisták kiválogatásáról, de a végrehajtást halogatják. A szikszói járásban, Fel- sődobsza községben a függetlenített párttitkár elvtárs néhány nappal ez­előtt még semmit sem tudott arról, hogy jövőre milyen oktatási formát fognak beindítani és egyáltalán ki lesz a propagandista. Hasonló tapasz­talatunk van Halmaj község Kossuth Termelőszövetkezetben is, ahol a párttitkár elvtárs még csak magában tervezget a jövő évi pártoktatásról. Hasonló példákat több községből fel lehetne sorolni. Ezek a jelenségek arra figyelmez­tetnek bennünket és elsősorban a já­rási pártbizottságokat, hogy nem elég feladatokat megbeszélni, kiadni, ha­nem a helyszínen ellenőrizni és szer­vezni is kell azok végrehajtását Különösen azért fontos erre fel­figyelnünk már most, mert később, a megnövekedett mezőgazdasági fel­adatok miatt nem tudnak e feladat­tal megfelelően, foglalkozni a párt­szervezeteink. Mit tegyünk a lemaradás pót­lása és a propagandisták kiváloga­tása érdekében? Az elkövetkezendő napokban a pártszervezetek vezetőségi ülésen tár­gyalják meg, kit tartanak alkalmas­nak a régi propagandisták közül és kiket akarnak újonnan bevonni a propaganda munkába, oly módon, hogy értékelik a múlt év munkájá­nak jó és rossz eredményeit, majd ennek alapján eldöntik, hogy alkal­mas-e jövőre is oktatónak. Ezután határozott időpontban hivatják be a propagandistákat, ahol megbeszélik velük a jövő évi tennivalókat. Azok­ban a községekben, vagy tsz-ekben, ahol még nem fogtak hozzá a feladat végrehajtásához, közösen a tsz-i, községi párttitkárok beszéljék meg terveiket és a feladatokat. Van olyan hely, mint például Forró, ahol a tsz- ben igen kislétszámú hallgató volt és egy-egy anyagot nem* tudtak meg­felelően tárgyalni. Javasoljuk, hogy ilyen esetekben a tsz ne indítson kü­lön szemináriumot, hanem közösen a községi, vagy gépállomás pártszer­vezetekkel szervezzenek tanfolya­mot. \ A Központi Vezetőség határozata nyomatékosan kihangsúlyozza, hogy csak annyi szemináriumot indítsunk be, ahány jól képzett propagandista van. Éppen ezért nem szabad elkö­vetni ismét azt a hibát — ami a múlt oktatási évben is sűrűn előfordult —, hogy a túlméretezett hallgatói lét­számhoz »mindenáron-« olyan propa­gandistákat is beosztottak, akiknek képzettsége nem felelt meg a szemi­náriumvezetői követelményeknek. Ha egy pártszervezetnél például csak 4 jó propagandista van és volna jelent­kező 5 szemináriumra, inkább osszuk be az elvtársakat előadásos propagan­dára, de ne kíséreljük meg egy kép­zetlen propagandista beállítását; A hallgatók kiválogatásának, a velük való beszélgetésnek is július hónapban kell megtörténnie. E fel­adat végrehajtásával kapcsolatban nem a legjobb tapasztalataink van­nak. Az üzemekben már sok helyen be is fejezték a hallgatók kiváloga­tását, de a falusi, közsé i pártszer­vezetek legnagyobb részében még hozzá sem fogtak; Mit tegyünk, hogy időre befejez­zük a hallgatók kiválogatását? Először is figyelembe kell ven­nünk a Központi Vezetőség határo­zatát, amely kimondja, hogy a szi­gorú önkéntesség betartásával kell szerveznünk a hallgatókat a jövő évi pártoktatásba. Ez természetesen nem jelenti, hogy a pártszervezetek arra várjanak, hogy a párttagok, vagv pártonkívüliek elmennek a pártszer­vezet titkárához és — jelentkeznek pártoktatásra. Nem. A pártszervezet vezetőségének feladata, hogy felke­ressen minden párttagot és beszél­gessen vele a tanulás feltétlen szük­ségességéről. Természetesen figye­lembe kell vennünk párttagjaink egészségi állapotát, családi körülmé­nyeit, stb. Nem lehet azt kívánni egy 2—3 gyermekes édesanyától, hogy kéthetenként menjen el szeminá­riumra, amikor munkaidő után nem tudja kire hagyni gyermekeit. Ha­sonlóan nem követelhetjük meg idő­sebb és beteges elvtársainktól sem, hogy rendszeresen és felkészülten járjanak szemináriumra. Ezeknek az elvtársaknak javasoljuk, hogy ha nem bírnak szervezett oktatásban résztvenni, akkor hallgassák meg a tömegelőadás-sorozatokat. Ezeket ha­vonta egyszer rendezik meg a párt- bizottságok. Nyilvánvaló, hogy ezt az oktatási formát szívesebben * «^ad­ják ezek az elvtársak, mivel nem kí­ván tőlük annyi fáradságot. Azokat, akiknek nincsenek hasonló gondjaik és tanulni szeretnének, helyes, ha szervezett pártoktatásba osztjuk be. Itt is figyelembe kell venni a párt­tagok különböző kéréseit, problémáit. Igen gondosan tanulmányozni kell, hogy egy-egy párttag eddig milyen oktatási formában tanult és a jövő­ben milyen oktatási forma keretén belül kívánja továbbképezni magát» Ezt elsősorban annak alapján dönt* sük el, hogy az illető elvtársnak mi* lyen képzettsége van, mennyire fe­lelt meg neki a múlt évi oktatási forma, nem volt-e túl nehéz, vagy könnyű számára a tanulás, Vegyük figyelembe az elfoglalt elvtársak kéréseit is. Ilyenek többek között az orvosok, egyes pedagógu­sok, vezető funkcionáriusok, akik állandó oktatásban, gimnáziumi, technikumi, egyetemi oktatásban vesznek részt. Ezeknek az elvtársak­nak javasoljuk a marxizmus—lenin­izmus önálló tanulmányozását. A ki­válogatás régen bevált jó módszere az elbeszélgető bizottság. A pártveze­tőség egy tagja és egy propagandista beszélgessen el mindazokkal a párt­tagokkal, akik már eddig, is résatvet- tek pártoktatásban, vagy csak a jö­vőben kívánnak bekapcsolódni; Is­mertessék előttük, hogy milyen ok­tatási formák lesznek a jövő okta­tási évben és kérdezzék meg, hogy ezen belül hol kíván tanulni. Párt- szervezeteink nagyobb gondot fordít­sanak a tömegelőadásokra; Az elő­adásos propaganda azért fog jelentős szerepet betölteni a jövő évi párt­oktatásban, mert havonta népszerű előadás keretén belül tájékoztatja párttagjainkat és a pártonkívüliek egy részét az időszerű bel- és kül­politikai helyzetről, yalamint a Köz­ponti Vezetőség, vagy a megyei, járási pártbizottságok legaktuálisabb határozatairól. A. legfontosabb feladat tehát, hogy időben, legkésőbb július 15-ig válo­gassuk ki a propagandistákat és jú­lius 25-ig pedig fejezzük be a hallga­tók kiválogatását. E feladat elvégzé­sén kívül is még sok tennivaló akad» Gondoskodni kell többek között ar­ról, hogy a propagandista elvtársakaí elküldjük az oktatási év megindítása előtti hetekben a 2—3 napos propa­gandaképző tanfolyamra; Az előző évek tapasztalata biao- nyítja, hogy ott, ahol a pártszerve­zetek időben és gondos körültekin­téssel végezték a propagandisták és hallgatók kiválogatását, ott meg is volt az eredménye. DÉRI ERNÖNÉ MB. agit.-prop, munkatárs*

Next

/
Thumbnails
Contents