Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

JSZAKMAGYAKOKSZAQ Vasárnap, 1956. Julius t. masBOSRHM Josef Cyrankietcicz beszéde a lengyel rádióban ' Varsó (PAP) Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke pénteken a következő beszé­det mondta a lengyel rádióban: — Poznan polgárai, lakói, munká­sok, értelmiségiek, fiatalok! — Mély fájdalommal fordulok Önökhöz: szorgalmáról, hazai iságá- ról és rendszeretetéről ismert gyö­nyörű városunk bűnös provokáció és olyan véres események szintere lett, amelyek lelke mélyéig megrendítet­ték Poznan minden becsületes lakó­ját, minden lengyelt és amelyeket határozottan és keményen elítél egész társadalmunk. — őszintén beszélünk Önök előtt és nem szükséges takargatni, hogy a bűnös provokátorok azokat az elvi- tathatatlanul meglévő fogyatékossá­gokat és azt az elégedetlenséget használták ki, amelyeket gazdasági nehézségek és különböző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyár­ban. Ami ezeket, az egész sor, póz­nám gyárban felfedezett hiányossá gokat érinti, —• ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, valamint a kötelező törvények helytelen alkal­mazása, — teljesen érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktalanul ki kell és ki is fogjuk javítani, annál is inkább, mert a kormány és a párt már néhány nappal ezelőtt határoza­tot hozott e hibák kijavításáról, ami­kor a kormány képviselői fogadták a munkásküldöttségeket és pozitív megoldást nyert igazságos követelé­seik kérdése. — Ez nem akadályozta meg a pro­vokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntetést szervezzenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezők segítségével. — Poznanra öcsszpontosult az im­perialista központok figyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poznanban, a nemzetközi vásárok városában ép­pen az itt folyó vásár idején idéz­zenek elő rendzavarásokat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletlenek. így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munkások és alkalmazottak egy részének elége­detlenségét, amelyet a város dolgo­zóinak és különösen a munkásoknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körülmé­nyek nem olyanok, mint amilyenek nek mi látni szeretnénk. — A Párt Központi Bizottsága és a kormány munkatervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelé­sét. Mindenekelőtt a dolgozóknak azokat a csoportjait veszik tekintet­be, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem akarunk itt semmit ígérni, mivel az ígérgetéseknek nincs értelme és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszínvonalat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközökhöz mérten, amelyeket az egész nép, kü­lönösen a munkások és parasztok hoznak létre munkájukkal. E feladat megoldására akarjuk összpontosítani erőfeszítéseinket. De érre töreked- tek-e a provokátorok? ők természe­tesen mást célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követelé­seiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, addig a pro­vokátorok és az imperialista ügynö­kök pontosan az ellenkezőjére gon­doltak. — Meg akarják akadályozni a munkások e követeléseinek teljesíté­sét — ez pedig nem sikerül nekik —, anarchiát akarnak előidézni, amely megakadályozná életünk demokrati­zálásának fejlődő folyamatát is. Az imperialista ügynökök ettől félnek a legjobban. És ezért nem meglepő, hogy a provokátorok e tervei össze­omlottak, amint a munkásosztály túlnyomó többsége felismerte ezeket. A munkásosztály többsége elhatárol­ta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetésben, a fegyverrel tá­madó és középületeket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyaláza­tos kirohanásaiban. Itt már nem í munkások gyakran helyes kritiká­járól, nem igazságos, vagy kevésbé igazságos, a mi körülményeink kö zött lehetséges vagy még nem lehet séges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok által előkészített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról, állami épületek, rendőrség és a biztonsági szervek tagjai ellen intézett támadásokról A munkások egészben véve, kevesek kivételével, támogatták népi hatal­munkat. Ekkor a város néhány pont­ján egyes épületek tetőzetén a pro­vokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tüzet nyitottak, mind a rendet őrző személyekre, mind a város bé­kés lakosságára, ennek következté­ben emberáldozatok voltak; Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amennyi közük van a munkásokhoz az imperialista ügynököknek, akik szeretnék egész országunkat a szakadékba taszítani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poznan hős lakossága a hit­leri uralom idején élt át. — Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Lengyelország nem az akkori, nem olyanok a nem­zetközi erőviszonyok, a béke és a haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányá­ba térítenék. Ez dühbe gurítja a há­borús provokátorokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körülmé­nyek nem gátolják meg^ abban, hogy alávaló akciókkal megpróbálják — egyébként eredménytelenül vissza­fordítani a történelem menetét. — Ki kell emelni a rendőrség, a csapatok és a biztonsági szolgálat tagjainak magasrendű felelősségér­zettől és állampolgári kötelességtu­dattól áthatott, magatartását. Az utolsó pillanatig elkerülték a fegy­verek alkalmazását, amíg nem nyi­tottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek nyu­godtsága; — A hatóságok a polgárok életét nek és vagyonának megvédése és a rend helyreállítása érdekében kény­telenek voltak szigorú intézkedések­hez folyamodni. A támadók többsé­gét, egy részét fegyverrel a kezében, elfogták; Ellenük bírósági eljárás indul. — Mély fájdalommal és szomorú sággal tölt el áz, hogy az események során elestek hős katonák, rendőrök és a biztonsági szolgálat tagjai, akik őrhelyüket védték, valamint poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt visszavágtak provokátoroknak. Fájdalommal es szomorúsággal tölt el bennünket azoknak az ártatlan polgári szemé­lyeknek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartózkod tak. A Poznanban kiömlött vér az ellenségnek, a Lengyelországgal szemben ellenséges imperialista köz­pontoknak és a reakciós földalatti mozgalomnak a bűne, amelyek köz­vetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események gzon ban nem tartják fel és nem gyengí tik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyek életünk demokratizálására, felada taink jobb végrehajtására, a gaz­dasági élet és a nemzeti kultúra fej­lesztésére irányulnak, azokat az erő­feszítéseket, amelyeket a dolgozók életkörülményeinek minél gyorsabb megjavításáról való odaadó gondos­kodás diktál. Ilyen körülmények kö­zött a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes támogatására,,-Poz­nan munkásainak és dolgozó értel­miségének teljes támogatására szá­mít. Bízunk abban, hogy minden poznani dolgozó becsülettel teljesíti kötelességét. Minden provokátor vagy őrült, aki kezet mer emelni a népi hatalomra, ne kételkedjék ab­ban, hogy a népi hatalom lefogja ke­zét a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értelmiség érdekében, a lakosság életszínvona­lának emeléséért folyó harc, életünk további demokratizálása, hazánk ér­dekében. De mindig köszönettel fog­juk üdvözölni fogyatékosságaink, hibáink és hiányosságaink egészsé­ges, hazafias bírálatának minden megnyilvánulását. * — Együtt fogunk harcolni életünk további demokratizálásáért. A de­mokratizálódás természetesen együtt jár azzal, hogy növekszik az ál­lamért érzett felelősség tudata legszélesebb tömegek között és min­den egyes állampolgár részéről kü- lön-külön. — Poznan polgárai! Ebben a su lyos és szomorú pillanatban, ame­lyet együtt élünk át, felhívom önö két a párt és a kormány nevében, a népi hatalom nevében, hogy nyújt­sanak teljes támogatást a népi hata­lomnak abban a törekvésünkben, hogy leküzdhessük a már ma le­küzdhető fogyatékosságokat és se­gítsenek bennünket azoknak a fo­gyatékosságoknak megszüntetésében amelyeket holnap fogunk közös erő feszítésekkel leküzdeni, abban a tö­rekvésünkben, hogy megjavítsuk gazdaságunkat, megjavítsuk a szé­les tömegek életkörülményeit. — Dolgozzunk együtt, gondoljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen helyreálljon Poznan jó hir neve és az a tisztelet, amely Poznan lakosait szerte Lengyelországban övezi és hogy a jövőben -Poznan la­kosainak serény gazdasági munkája és hazafisága még nagyobb mérték­ben segítse elő hazánk felvirágzá­sát. (MTI) Moszkvába átázik Nassier, Kim ír Szén és Sihanuk Moszkva (MTI) Ifjúságunk neveléséről A Tanjug hivatalos forrásból szár­mazó hírek alapján közli, hogy Nasz- szer egyiptomi köztársasági elnök augusztus elején Moszkvába utazik, utazásának pontos idejét azonban még nem állapították meg. Ezenkívül július elején a Szovjet­unióba látogat Kim ír Szén, a KNDK miniszterelnöke, valamint Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszter- elnök. Moszkvai hivatalos körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak Si­hanuk látogatásának és annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy Kambodzsa, független politikájánál fogva fontos tényezőt jelent a dél­keletázsiai béke megőrzésében. AZ ELLENFORRADALMI rend­szerben tetszetős elméleteket gyár­tottak az egymást váltó nemzedékek »törvényszerű-« ellentéteiről, szem­benállásáról. Akkoriban, igaz, az idő­sebbek riadt tekintettel, összeszoruló szívvel figyelték az ifjak felnöveke­dését, vajon nem veszélyeztetik-e nehezen megszerzett szűkös kenyerü­ket? Aki kidőlt a sorból, menthetet­lenül elveszett, mert akadt helyére ezer más. A munkát, állást, jogokat követelő fiatalokat apáik ellen uszí­tották, mondván: »ők akadályozzák érvényesüléseteket«. Helyet a fiata­loknak! — ez volt a jelszó, csakhogy Horthyék ege alatt nem jutott hely a dolgozónak, ha öreg, ha fiatal volt. Hazug, torz félrevezető érv volt a nemzedékelmélet, amellyel a valósá­gos ellentétekről, az osztályharcról akarták elterelni a figyelmet. A mi ifjúságunk életét össze se le­het hasonlítani a felszabadulás előtti gyászos korszak anyagilag, szellemi leg agyonnyomorított ifjúságával. Ma az ifjúság sorsa, jövője, boldogulása társadalmi, népi ügy, egész szabad hazánk gondja, feladata, kötelessége. Ez mutatkozik meg abban is, hogy forr, pezseg a vita az ifjúság formá­lásának, nevelésének kérdései körül A nemzeti lelkiismeret, a jövőért ér­zett felelősségtudat hatja át ezeket az eszmecseréket. A fiatalok jogos igényei, vágyai, sajátságai, érdekei mind nagyobb súllyal esnek a latba. Közéletünk homlokterébe került az ifjúság helyes, egészséges nevelésé­nek kérdése. Ez igen jó, igen örven detes. Az elmúlt esztendőkben a dog matizmus, nem egyszer a közöny rá nyomta bélyegét erre a területre is, A kezdeményező kedvet serkentő körültekintő irányítás helyett az ifjú­ság nevelése gyakran gyámkodásba tévedt, ez fiataljainknak kedvét szegte, sokszor magukba fojtották gondjaikat, gondolataikat, sokan úgy érezték, hogy nem lehetnek nyílt- szívűek, őszinték. Pedig mennyire igazak Arany János tömör fogalma zár '? szavai: »-A fájdalom, ha megval­lom, nemesebb lesz, ha kidallom ...« Nos, éppen ez az ifjúság körül gyű- rűző-hullámzó viták haszna: elősegíti színvonalasabb nevelését, jobb utak­ra lelünk helyes vezetéséhez, eleve­nebb, színesebb, tartalmasabb ifjú­sági mozgalmat teremthetünk. A DISZ Központi Vezetőségének nem­régiben hozott határozata, amely bát­ran leszámolt az ifjúsági mozgalom­ban elkövetett hibákkal, összegezte az ifjúsági politika követendő mód­szereit, — élénk visszhangra talált a fiatalokban. Joggal érzik iobban számolnak érdeklődésükkel, sajátos hajlamaikkal, gondolataikkal, ter­veikkel. És tegyük hozzá: életkörül­NEMZETKÖZI SZEMLE Egyiptom igent mondott iVassser elnöknek Ünnepi a hangulat a Nilue partján, a piramisok országában. Teljesült az egyiptomi nép legforróbb vágya, amelynek eléréséért több mint 70 évig harcolt. 1956. június 18-án el­hagyta Egyiptom földijét az utolsó angol katona is. Június 22-én a For­radalmi Tanács megtartotta utolsó ülését, 6 egy nappal később, június 23-án az egyiptomi nép az urnák elé járult, hogy leadja szavazatát elnök­jelöltjére és az új alkotmányra. Egyiptom igent mondott, s megvá­lasztotta köztársasági elnökének Ga­mal Abdel Nasszert. Egyiptom és a világ történelmének e jelentős ese­ménye az imperialista gyarmati rendszer szétesésének újabb állo­mása. Az egyiptomi nép évtizedes görön­gyös és harcokkal teli történelmé­nek e nagy győzelme bizonyítja, hogy egy állam megvédelmezheti füg­getlenségét, s fontos nemzetközi szerepet tölthet be a nemzetközi politikai életben, ha önálló po­litikát folytat, ha a nép támoga­tásából merít erőt, s tartózkodik az imperialista katonai szövetsé­gektől. Hosszú és küzdelmes volt az az út, amelyen Egyiptom eljutott idáig. Az angol csapatok 1882-ben jelentek meg Egyiptomban. Az egyiptomi nép nemzeti felszabadító mozgalmát nem egyszer fojtották vérbe a gyar­matosítók. A harc azonban nem szűnt meg, hanem egyre hevesebb erővel lángolt fel. Egyiptom életé­ben az új korszak kezdetét 1952. jú­lius 23-a jelentette, amikor a »For­radalmi Tanács« átvette a hatalmat, s az ország elhagyására kényszerí­tettek Faruk királyt; megdöntötték a monarchiát és kikiáltották a köztár­saságot. A köztársaság kikiáltása után több intézkedést hoztak a köz­társaság jogrendjének kialakítása érdekében. Olyan szociális és gazda sági reformok megvalósítására tö fekszenek, melyek lehetővé teszik az ország gazda­ságának fejlesztését, kultúrális elmaradottságának, s az átkos gyarmati elnyomatás maradvá­nyainak felszámolását. A legje­lentősebb gazdaságpolitikai lé­pésnek kell tekinteni a túlságo­san nagy földbirtokok korláto­zására hivatott agrárreformot. Azt azonban világosan látnunk kell, hogy ez a földreform nem változtat­ja meg gyökeresen az egyiptomi ag­rárhelyzetet — kapitalista körülmé­nyek között megy végbe — de eny­híti az egyenlőtlenségeket. Ennek ellenére igen nagy jelentősége van az agrárreformnak, mert a paraszt­ság nagy tömegei érdekük vé­delmét látják az intézkedések­ben, s éppen ezért szívvel-lélek- kel támogatják a kormány poli­tikáját és ez a támogatás nem kis mértékben erősíti a kormány függetlenségi politikáját. ^ Az agrárkérdés megoldása szem­pontjából Egyiptom vezetői igen so­kat várnak a szövetkezetesítési moz­galomtól. A mezőgazdasági termelés színvonalának fenntartása szempont­jából komoly gondot okoz ugyanis a földhöz juttatottak termelési feltété leinek megteremtése, szerszámokkal való ellátása. A megoldást éppen ez ért a földműves kooperatívák létre­hozásában látják. Egyiptom határozott gazdasági si­kereket is ért el. A nemzeti Ipar fejlesztésére irányuló intézkedések is történtek. A Kairó környékén lévő Helnánban kohómű, Kairóban és Alexandriában pedig több olaj­finomító épül. Az üzemek általában nemzeti jellegűek, de külföldi tőke- befektetés is van az új üzemek fel­építésében. A részvényeknek azon­ban a külföldiek csak jelentéktelen hányadait kapják meg, így befolyást nem tudnak gyakorol­ni ft gazdasági életre. Egyiptom bátran, határozottan őrzi, védel­mezi állami szuverénitását. » .;. Egyiptom minden eszközzel és ha kell, az utolsó csepp véréig meg fogja védeni függetlenségét. Mindent el fogunk követni — mon­dotta Gamal Abdel Nasszer, az Egyiptom nemzeti ünnepe alkalmá­val rendezett tömeggyűlésen —hogy védekezzünk az idegen agresszió el­len, s ezért meg fogjuk erősíteni hadseregünket. Készek vagyunk együttműködni mindenkivel, aki se­gíteni akar nekünk országunk fel­építésében és iparosításában. Nin­csenek imperialista szándékaink, meg akarjuk tartani függetlenségün­ket és el akarjuk érni az összes arab államok felszabadulását...« Egyiptom népének példája, küz­delme és győzelme önmagában is igen jelentős, de felmérhetetlen je­lentősége van az Arab-Keleten leját­szódó események menetére, s két­ségtelenül nagy lendítőerőt ad az arab félsziget déli fejedelemségeiben — Bahreinben, Ádenben és Omán­ban — a gyarmatosítók ellen mind­inkább erősödő nemzeti felszabadító mozgalmaknak. A piramisok orszá­gában lezajlott eseményeket a legna­gyobb rokonszenvvel fogadták i arab népek, amelyek döntő erőt képviselnek Közel- és Közép-Keleten. Ezek az orszá­gok az imperialistáknak már számos veszélyes intrikáját hiú­sították meg és fontos szerepet játszanak a béke megőrzéséért vívott küzdelemben. A szabad Egyiptom, amely a békés egy­másmelleit élés politikáját foly­tatja, valamennyi arab nép sza­badságharcának is támaszává vált. S minden jel arra mutat, hogy : Egyiptom továbbra is jelentős siko- Ireket ér el a nemzetközi küzdő­téren; 1 KOVÁCS JENŐ ményeikkel, életkori sajátosságaik* kai is. ÉRDEMES külön figyelmet szen­telni ennek a kérdésnek, hiszen az ifjúság fogalmába a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalok, serdülők és kö­zépiskolások, egyetemi hallgatók és ifjú házasok egyaránt beletartoznak; Más-más gondolatkörben, érzelem­világban él az egyik is, a másik i& A legkülönfélébb nevelési hatások érik, a legváltozatosabb célok heví­tik, lelkesítik őket, adnak szárnyakat képzeletüknek, egészséges kaland­vágyuknak, nagyratörésüknek. A pedagógia tudomány és a nevelési gyakorlat az elmúlt időszakban nem számolt eléggé az életkorból adódó sajátos vonásokkal, amelyek termé­szetszerűleg megszabják a nevelési eljárásokat, a fiatalokkal való érint­kezés hangját, módját. Vajon nem rontotta-e meg iskoláinkban a peda­gógusok és tanítványaik kapcsolatát a serdülőkori problémák agyonhall- gatása, elkendőzése?! DlSZ-szerveze- teinkben felnőttes mozgalmi formák és keretek alakultak ki. Egységes sablonok érvényesültek a 14—24 éve­sek szervezeti tevékenységében. Az életkori sajátságok — állan­dóan fejlődésben lévő bioV^giai és lelki tényezők —, amelyeket befolyá­solnak a társadalmi viszonyok. Az életkori sajátságok a nevelés fontos összetevői, de nem kizárólagos meg­határozói, viszont ha nem figyelünk rájuk, számottevő hibákat követhe­tünk el. Törődni az ifjúság aDró és nagy gondjaival, szellemi, erkölcsi fejlődésével, azt is jelenti, hogy törő­dünk életkorból fakadó természetes igényeivel, hogy eljuttatjuk számára — anyagi javakban, élményekben, irodalomban, művészetben, sportban, szórakozásban — mindazt az értéket, szépséget, amit befogadhat és egyé­niségét alakítja. Különösen sok tapintatot, meg­értést és bizalmat követel a serdülő­kori fiatalokkal való foglalkozás. A burzsoá neveléstudomány mestersé­gesen homályt, ködöt, misztikumot vont a serdülőkori problémák köré; A klérus az ébredező szerelmi érzést súlyos bűnnek nyilvánította, a seny- vedés, enerváltság állapotának ha­zudta. Pedig éppen ez a korszak kü­lönösen alkalmas a jó nevelési hatá­sok átadására. Makarenko szerint ezidőtájt terelhetjük leghatározottab­ban pozitív irányba a gyermek fejlő­dését. A serdülőkori fiatalt sok ellentétes érzés feszíti. Nagyratörő ábrándok kergetése, eszményi célok kitűzése, kalandvágy, ugyanakkor ingerlékeny­ség, túlfokozott érzékenység és ön­tudat, gyakran cinizmus, világmeg­vetés, erős befeléfordulás is jellemzi; Ha a nevelés fontos tényezői, a csa­lád, az iskola, a társadalom számol ezekkel az életkori vonásokkal, har­monikus összhatásban képes arra, hogy háttérbe szorítsa a negatív vo­násokat és kiemelje, erősítse a pozi­tívumokat. HÁNYSZOR korholjuk — joggal — ifjúságunk egy részét cinizmusa, há- nyavetisége, közönye miatt. Igen ám, de a nevelésben nincsenek fehér fol­tok, légüres térségek! Ahová nem hatol be a mi egészséges hatásunk, jószándékú törekvésünk, vagy hibá­kat követünk el, ott gátlástalanul ér­vényesülhetnek, eluralkodhatnak a negatív vonások. Különféle helyek­ről — ponyvaregények, rossz barátok, ellenséges rádió, stb. — érkeznek ká­ros, romboló hatások. A ki nem elé­gített alkotókedv, a maga körül ke­ringő kalandvágy, a megnyomorító tettrekészség torz irányba tör utat magának. A tartalmas, színes ifjúsági szervezeti-mozgalmi élet kialakításá­nál, az iskolai tantervek elkészítésé­nél, a tanítási módszerek megválasz­tásánál, munkásfiataljaink szakmai képzésénél egyaránt számolni kell tehát az életkori sajátosságokkal. Az ifjúság sikeres neveléséhez el­engedhetetlenül szükséges a mély, szocialista humanizmusból fakadó bizalom és szeretet fiataljaink iránt; Vállveregetéssel, lekezeléssel csak eltaszítjuk őket magunktól. Bízni kell felelősségtudatukban, ítélőképes­ségükben. Nagyszerű munkateljesít­mények, helytállás a tanulásban, az építésben, a honvédelmi feladatok végrehajtásában, fiatalokhoz méltó tettek bizonyítják, hogy bízvást tá­maszkodhatunk felelősségérzetükre, lelkesedésükre. Nemcsak arról van szó, hogy szép terveink, szocialista I építőmunkánk elsősorban az ifjúság érdekeit szolgálja, hanem azt is alá kell húznunk, hogy ezeket a terveket nem valósíthatjuk meg az ifjúság aktív részvétele nélkül. IFJÚSÁGUNK helyes nevelésének legbiztosabb záloga, ha mind széle­sebb körben bevonjuk a nagy nem­zeti feladatok végrehajtásába. Tág teret kell biztosítanunk számára* hogy a benne rejlő gazdag tehetsé­get, tettrekészséget, alkotókedvet hasznosíthassa hazánk javára. Elégít­sük ki sokoldalú érdeklődését. « így bízzunk benne, így szereneffifl

Next

/
Thumbnails
Contents