Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

Vasárnap, 1956. julius 1. 3SZAKMAGYARORSZAI. 3 Gyümölcsözött az egyszerűsítés — ADÓSSÁG HELYEIT KÖZEL FÉLMILLIÓ FORINT ÉRTÉKŰ TERVTÚLTELJESÍTÉS Fél évvel ezelőtt voltak, akik ké­telkedtek abban, hogy a Miniszter- tanács határozata alapján megszün­tetett vállalatok mint részlegek ered­ményesen lógnak működni. A kétel­kedőknek ma már tényekkel, szám­adatokkal válaszolhatunk. Példaként hivatkozhatunk a Borsodmegyei Ál­lami Építőipari Vállalat víz- és fűtés- szerelő részlegére, amely ezelőtt mint önálló vállalat működött, most 1956 január elseje óta pedig mint részleg teljesíti a terveket. Igen hasznosnak bizonyult az egy­szerűsítés. Vizsgáljuk meg milyen előnyöket jelentett ez megyénk építő­iparának? > Elsősorban is meggyorsította az építési. Mindeddig az úgynevezett generál­vállalatnak alvállalkozói szerződést kellett kötnie az épületszerelőkkel a szerelési munka elvégzésére. Az ilyen 'bürokratikus formaságra ma nincs szükség, a vállalat saját részléggel rendelkezik. Ezzel eljutottunk oda. hogy a vállalat fel tud építeni egy úi létesítményt minden más kivitelező vállalat bevonása nélkül. Természe­tesen ezzel csökkent az adminisztrá­ció, csökkent a rezsiköltség, javult i határidők betartása és a munka mi­nősége. A megszűnt Épületszerelő Vállalat dolgozóinak nagyrésze örömmel illeszkedett bele a több szakipari részleggel rendelkező építőipari vál­lalat munkájába, bizakodó hangulat­ban kezdett hozzá az első félévi terv teljesítéséhez. S ez érthető, mert az előző években is jól dolgozott, a nagy fenntartási költségek azonban éve­ken keresztül lehetetlenné tették a: tervek teljesítését. A víz- és fűtésszerelőknek ebben az évben sikerült először jelenteniük, hogy határidő előtt fejezték be első negyedéves tervüket. Utána még bi­zakodóbb lett a hangulat s a szerelők újabb sikereket értek el a második negyedévben. Tíz nappal ezelőtt az elsők között jelenthették, hogy, már első féléves tervüket is befejezték. A kételkedők csak ekkor látták be, hogy az egyszerűsítés mindannyiuk javát szolgálja. Ez egyetlen számadattal is bizo­nyítható. A régi vállalatnál az elmúlt évben egy-egy munkás átlagkeresete .1150 forint volt, ebben az évben pe­dig az összevonás után 1340 forint. Havonta tehát minden szerelő 190 fo­rinttal többet visz haza családjának mint ezelőtt. Érdemes megismerkedni a többi adattal is. Az egy főre eső termelési értéket 8840 forintról 9859 forintra emelték. Ebben az évben 29 építke­zés szerelését adták át és' a jegyző­könyvekben egyetlen alkalommal sem hiányolták a minőséget, sőt nap­ról napra érkeznek elismerő levelek, amelyekben az építtető szervek meg­elégedésüket fejezik ki a jó munká­ért. Az átszervezés óta — csökkentett létszámmal és kevesebb adminisztrá­cióval! — lényegesen javult a mű­szaki ellenőrzés. Kétségtelen, hogy ezek az eredmé­nyek elsősorban a munkások és a vezetők magabiztos munkájának, na­gyobb önállóságának köszönhetők, de hozzájárult a sikerek eléréséhez a munkaverseny mozgalom is. A sze­relők jelentős része, csaknem 200 szá­zalékra teljesíti tervét, a részleg munkásainak 28 százaléka az első félévben kiváló dolgozó lett. Különö­sen megérdemlik a dicséretet László Sándor, Perge Tibor. Fogarasi Béla és Fekete János művezetőkhöz tar­tozó szerelőcsoportok munkásai. A féléves terv teljesítése óta tíz nap telt el. Pénteken Pető Géza rész­legvezető értékelte a 10 napi terven felüli termelés értékét. 430 ezer forint a túlteljesítés összeei — állapította meg. A hír gyorsan el­terjedt a három vármegye 15 községe és városa 72 munkahelyén, ahol dol­goznak. Joggal is örülhettek a hősies munkával elért sikernek. SZARVAS MIKLÓS Beszédes borsodi számok fiÄSJI IGAZGATÁSI KÖLTSÉGEK t—1 c ) \ [ eb ra ED ED El EB EB EB i W El BS 8B 1 III —---------4** ' ~-'JL £G> ttOßSZE&U 12LAKÁSOS *ECH4ZA7 iEHET epfTEN/ Megyénk ezévi költségvetésében az elmúlt évhez viszonyítva, a be­ruházások terén mindenütt emelkedés látható. Csupán egyetlen vonalon csökkentették az előirányzatot: az igazgatási költségekre 1 millió 400 ezer forinttal fordítanak kevesebbet az idén tanácsaink. Ebből a megtakarí­tásból egy korszerű 12 lakásos bérházat lehet felépíteni. A Ganz Vagongyár a tiszapal konyái vízk A tiszapalkonyái hőerőmű bo­nyolult gépiberendezéseit a baráti csehszlovák nép dolgozói és a kü­lönböző magyar vállalatok munká­sai szerelik. Az Április 4. Gépgyár kirendeltségén kívül a napokban megérkeztek a Ganz-vagongyáriak és most várják a MÁVAG szere­lőit. A Ganz Vagongyár dolgozói a vízkivételi mű szerelését végzik. A tiszaparti mű 18 méter mélységbe süllyesztett vasbeton szekrényébe 6 :— magyar gyártmányú — Cs. v, 1200-as típusú Ganz-szivattyút he­lyeznek el. Ezek a szivattyúk órán- kint annyi vizet emelnek ki a fo­lolgozói megkezdték vételi mű szerelését lyamból, ámennyivel egy kisebb város egész napi vízszükségletét biztosítani lehetne. A vízkivételi mű 22 méter hosz- szú és 12 méter széles épületét pénteken reggel adták át a Ganz Vagongyár dolgozóinak, akik meg­kezdték az első turbina kiszolgálá­sához szükséges két szivattyú sze­relését. Egy-egy szivattyút majd — amely máscdpercenkint 2275 liter^ vizet szív ki a Tiszából — 380 ló-' erős motorral hajtanak. A Ganz-vagongyáriak megfogad­ták, hogy az első szivattyú szerelé­sét a szeptember 30-i határidő előtt két héttel befejezik. NEGYVENHÉT ÉV A FÖLD ALATT sendes, halkszavú ember Már- kus András, az annabányai üzem 61 éves szállítási felvigyázója.1 Itt ülünk együtt az üzem kertjében, az árnyas almafa alatt. Beszélgetünk az életéről, munkásmozgalmi emlé­keiről, a harcokról, melyeket sok más bányásztársával együtt, a nép­nyúzó Horthy-rendszer éveiben foly­tatott az igazságért, az elnyomatás ellen. Negyvenhét évi dolgos, nehéz föld­alatti bányászmunka áll a háta mö­gött. Élete valóságos regény, telve sok-sok nélkülözéssel, kevéske öröm­mel, a létfenntartásért vívott min­dennapi küzdelemmel. Munkatársai azt beszélik róla, hogy mindig egye­nes derékkal járt az életben a fiata, lók »András bácsija«. Nem hajolt meg senki előtt, pedig életében, — mint ahogy ő is megemlékezik róla, — bőven adódott alkalma arra, hogy szembenézzen a csendőrséggel, a bányabárókkal. Számtalan bérharc­ban vett részt mint a bányászszak­szervezet bizalmija. Az 1923-as bá­nyászsztrájk idején végig a sajó- menti bányáknál, titokban szervezte bányásztársait. Ekkor történt, hogy Sajókazáról — ahol mint vájár dol­gozott — Bedő Zoltán akkori igaz­gató kiutasította. Szinte bejárta az egész ország bányatelepeit az egy­kori tizenkilences vörös katona, mert a fiatal, nyugtalanvérű bányász sokat volt munka nélkül. Nem szí­vesen néztek az akkori bányatulaj­donosok és hajcsáraik az olyan em­berekre,, akik nem hajoltak meg a tőke szentsége előtt. feszes, ritkuló haját hátrasimít- va, szelíd szürke szemeivel a távolba néz, kutat emlékei között. — Az én gyermekkorom összeha­sonlíthatatlanul rosszabb volt. mint a mai fiataloké — mondja elgondol­kozva. — Még alig múltam 11 éves. mikor már a bányában dolgoztam, mint takarítófiú. Nagy szükség volt otthon a segítségre. Anyám a cse­kélyke özvegyi nyugdíjból nehezen tudott bennünket eltartani. Édes­apám halálával — akit a bánya ütött agyon — nagyon megnehezült az éle­tünk, s a gond nagyobb része az én vállamat nyomta. Megszokottá vált számomra a nélkülözés, de ez ellen már serdülő gj^ermekkorom óta lá­zadoztam. Sehogysem tudtam abba belenyugodni, hogy miért kell nékem és a hozzám hasonló bányászgyere­keknek olyan nyomorúságos életet élni, míg mások, az urak tremetéi, jómódban, s gondtalanul éltek. Ezek az emlékek érlelték meg bennem az örökké elégedetlenkedő, mindig a bajok, igazságtalanságok megszünte­tését kutató alaptermészetet; 1 gy emlékszik vissza a múltra hatvanegy esztendő távlatából a nyugalomba készülő Márkus And-» rás. Nem mosta el nála a felszabadu­lás boldog öröme a keserves, gyűlölt múlt emlékeit. Törhetetlen harcosa maradt annak az eszmének, melyért annyi sok éven át harcolt tántorít- hatatlanul. 1945-ben az elsők között lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Annabányán 1947-ig az üze­mi szakszervezet elnöke volt, majd a kommunisták bizalmából az alap­szervezet titkára lett. Ma hatvanegy éves fejjel még mindig tevékenyen kiveszi a. részét a pártmunkából, mint vezetőségi tag eredményes munkát végez az üzemnél. De nemcsak a pártéletben, a tér-» melésben is az elsők közé tartozott Márkus elvtárs. Jó munkája jutal­mául jelvényes kiváló dolgozó lett, majd megkapta a Munkaérdemérem aranyfokozatát. Tavaly, hatvanadik évének betöltésekor vette át a »Ki­váló bányász« kitüntetést. 1907-től 1950-ig állandóan a szénfal mellett dolgozott. A felszabadulás után szor­galmas, minden nehézséget legyűrő münkakedvével példát mutatott a fiataloknak is. Az idei bányásznap után már le akarja tenni a szerszámot. Elfáradt kissé, nyugdíjba megy. Búcsúzóul csendesen jegyzi meg: — Nagyon boldog vagyok, min-* * dent megkaptam a mi társadal­munktól, pártunktól, amit a múlt átkos rendszere megtagadott tőlem* f~)e nem akarok végleg elszakad- ni azoktól, akikkel annyi időn át dolgoztam, akikkel életem legna­gyobb részét eltöltöttem. Tudom, hogy naponta fogok találkozni azok­kal a fiatalokkal, akiket én nevel-* gettem, tanítgattam ... OLÁH LÁSZLÓ tudósító Minisztertanácsi határozat az épitömunkásox pótszabadságáról és az építők papjáról A Minisztertanács legutóbbi hatá­rozata alapján az Építésügyi Minisz­térium építőiparában foglalkoztatott munkások — amennyiben egészévi fizetett szabadságukat a téli idő­szakban, december tizenöt—február huszonnyolc között veszik ki — ren­des szabadságukon felül hat nap pót­szabadságot kapnak, ha a munkafe­gyelemre vonatkozó rendeleteket megtartották. A minisztertanács az építőipar je­lentőségének hangsúlyozása érdeké­ben minden év május utolsó vasár1 napjál „Építők Napjának’' nyilvá­nította. (MTI) VUmtMák- EMBEREK! — Bízok azokban az emberek­ben, akik megtartják ígéreteiket. Bízok azokban is, akik szavukat nem tudván tartani, ezt nyíltan megmondják . . s így kezdődött beszélgetésem De­ák Antal pincérrel. — Körülbelül egy hónappal ezelőtt beszélgettem a miskolci Vendéglátóipari Vállalat egyik ve­zetőjével, s megkérdeztem: — Ze­he t-e ismét a szakmámban elhelyez- kedni? A válasz igen volt, néhány napra rá a Lenin Kohászati M ü- vek megkapta a vállalat kikérő le­velét s én nemsokára a 101. számú Kispipa vendéglőben dolgoztam. Hangsúlyozom — csak dolgoztam. De amint látja az elvtárs, már nem dolgozom. Hat nap után ugyanis közölték velem, hogy „lét­szám-feletti1“ vagyok s nézzek ma­gamnak más munkahelyet. Hová menjek? Miért kértek ki a gyár­ból, ha nincs szükség rám? Miért kerültem az utcára, minden ígér­getésük ellenére...? Azóta termé­szetesen, sikerült elhelyezkednem. die ezekre a kérdésekre nem kap­tam választ mindmáig. Arra sem. hogy miért csak négynam utánjá­rás után xkaptam meg hat napra járó jogos béremet, pedig minden nap megígérték, 'hogy elintézik. Higyje el elvtárs. én már sohasem tudnék hinni nekik . ; * — Rövidesen gyermekem lesz. Alig két hónapom van hátra, könnyebb munkahelyre volna szükségem, hiszen ezt biztosítja a törvény. De ezt javasolta a körzeti, orvos is a miskolci Vendéqlátn- voari Vállalat munkaügyi osztá­lyának. „Nagyné. megígérjük magának, hoay rövidesen könnyebb munka­helyre tesszük“, biztattak a válla- lét munkaügyi osztályán. Harmad­nap kaptam egy levelet: ........Ér­t esítjük, hogy új munkahelyéül a 101. számú Kispipa vendéglőt je­löltük ki . . .“ Nagyon ideges let­tem, hiszen eddig alig párszáz mé­terre laktam munkahelyemtől, az Arany Csillag étteremtől, most pedig 3—4 kilométer távolságra járhatok dolgozni. Ez könnyebb munkahely . . .? Hát ennyit ér az ígérgetés, egyes vezetők szava . . .? Higyje el, elvtárs, én már soha­sem tudnék hinni nekik . * 8 * — Két hónapig csaknem minden nap hitegettek, hogy felvesznek a vállalathoz. Hittem az ígéretnek, hiszen harmincadik éve, hogy a pincér szakmában dolgozom. Ke­vés pincér mondhatja el ezt ma­gáról s új munkahelyemen — a 30. számú Béke étteremben is meg vannak velem elégedve. Nem tudom megérteni, hogy miért kel­lett két hónapig hitegetni, ígérget­ni, míg végül is a vállalatnál mint pincért alkalmaztak. Bizony nehe­zen hinnék ezentúl az effajta ígér­getéseknek . . . Paphegyi Sándor pincér mon­dotta el a fentieket, de sokan mondtak el még hasonló sérelme­ket, panaszokat a miskolci Ven­déglátóipari Vállalat dolgozói kö­zül. Egy-egy esetet talán nem. is volna érdemes megírni, de a fele­lőtlen ígérgetések sokasága arra figyelmeztet: — a miskolci Ven-- déglátóipari Vállalatnál bajok vannak a dolgozók ügyeinek inté­zése. a vezetők szavahihetősége kö­rül. Sok más. hasonló példa is azt mutatja, hogy az 1100 dolaozót fog­lalkoztató vállalatnál felelőtlenül gazdálkodnak, labdáznak a munka­erővel. nem becsülik az egyszerű beosztottak munkáját, hogy a dol­gozók jonai nem állnak arányban kötelességeikkel Mindennek végső soron a vendéglátóivari vállalat, zavartalan, jó munkájára számító miskolci lakosság látja kárát. Pe­dig mi lehetne a vállalat feladata, ha nem a lakosság növekvő igé­nyeinek kielégítése! Miről is van szó? Arról, hogy az ilyen „labdázásu folytán nem megfelelő emberek kerülnek egyes munkahelyekre. Itt van például a sok közül özv. Ko­csik Mihályné esete. Elismerten jó szakács, akit minden indok nélkül kisebb üzemegységhez helyeztek át. A 19. számú népbüfében 's min­den indokolás nélkül, szinte na­ponta cserélik a személyzetet a ve­zetők megkérdezése, a dolgozókkal való elbeszélgetés nélkül. Hasonló­ról panaszkodnak a vállalat többi üzemegységének vezetői, dolgozói is. A munkaügyi osztályon Pók Jó­zsef és Kardos József né elvtársak nem egyszer önkényeskednek, fi­gyelmen kívül hagyják az üzletve­zetők véleményét és túlzás nélkül* állíthatjuk, hogy visszaélnek a funkciójuk adta lehetőségekkel. Er­ről tud a munkaügyi osztály veze­tője. Hárrer János glvtárs is. aki azonban maga is sokszor elkövet hasonló hibákat s így érthető, hogy nem lép fel kemény kézzel az ilyen jelenségekkel szemberi. Vajon miért ígérgetnek az osz­tály dolgozói, amikor az előbb em­líteti Deák pincér felvételekor is már 30—35 dolgozóval több volt a vállalatnál, mint amennyit szá­mukra a terv előír?. Miért teremtik meg a bizalmat­lanság légkörét azzal, hogy az üz­letvezetők megkérdezése és bele- eayezése nélkül cserélgetik a mun­kaerőket? Az üzletvezetők ionkö­rének ilyen megnyirbálása. sem­mibevevése semmiképpen nem nö­veli a bizalmat és nem javítják a munkát. (Nyilván ez is egyik oka a béralaptúllépésnek!) ★ Bizonyára olvasóinkban is fel­merül a kérdés: — Hol van az igazgató, hol van a pártszervezet s miért tűrik, hogy a vállalatnál eluralkodjon a bizalmatlanság lég­köre, hogy az őszinteség hiánya, a felelőtlen ígérgetések sokasága súlyos anyagi és erkölcsi károkat okozzon? Ami a vállalat igazgató­ját illeti, róla elismerő hangon kell szólnunk. Ficzere Bálint elvtárs ugyanis négy hete van csupán a vállalatnál s máris számos intéz­kedést tett a hibák, hiányosságok felszámolására. Hogy munkája még nem eredményesebb, az* első­sorban onnan van, hogy a központ egyes osztályainak vezetői és dol­gozói nem tárták -fel teljes nyílt­sággal, őszinteséggel a meglévő hi­bákat. A pártszervezet a vállalatnál él és dolgozik. Létezéséről azonban leginkább csak az értekezletek, gyűlések sokasága, jegyzőkönyvek kötegei beszélnek. Hiányzik az em­berekkel való foglalkozás, a dolgo­zók jogainak biztosítása a. veze­tés részéről. Scheiner Rezső elv­társ r>árttitkár sokat, dolgozik. Jó- szándékú. jóindulatú, becsületes elvtárs. akit azonban sokszor ma­gára hunynak. Taaz. hogy ő mana nem tudja kellőképpen összefogni, irányítani a vártvezet ősén. a várt- szervezet munkáid* A. vártvezető­ség tud ugyan a hibákról, de mén nem foglalkozott velük teljes nyílt- sángal. Miért? Azért, mert a. vártvezető- séa munkájából is hiányzik az őszinteség, a köitetkezp+pssén a bi­bék. a hiánynssánok felszámolását illetően. Azt tudják véldául, hoay a munkaügyi osztály tervszerűtle- nül végzi, feladatát, sok a panasz rájuk, de mégsem foglalkoznak vele, s talán azért, mert a pártve- zetőség egyik tagja, — a munka- ügyi osztály vezetője, maga Hár- ner elvtárs. A pártvezetőség tagjai ugyan élesen rámutatnak néha az osztály dolgozóinak hibáira, csak- hogy nem Hárrer elvtárs és az osz­tály többi dolgozója előtt. Nem mondják meg nyíltan, őszintén hí- bávkat, hanem egyes beszélgetés sek alkalmával csupán célozgatnak rájuk. Hasonló a helyzet a többi osz- tály, az áruforgalmi ,és az ellen# őrzési osztály, valamint az üzem- gazdasági csoport munkáját illető- en is. Ezeknél is ugyanígy fellel- hető az ígérgetés, a bizalom és az őszinteség hiánya az üzemegység gek vezetői, dolgozói iránt. A pari- szervezet vezetősége a. problémá­val nem foglalkozik súlyának megfelelően, felszínes a munkája* Ez elsősorban azért van, mert el­lenőrzésén megérződik a szakmai képzettség hiánya . . ; * Mi a kivezető út? Az őszinteség légkörének megteremtése, a bizal- matlanság megszüntetése. Ehhez persze nem lehet módszereket ad­ni, minden kommunistának, min- den vezetőnek éreznie, tudnia kell, hogy adott, esetben mit kell tenni. Higyjék el, hogy százszorta többet ér majd, ha a vállalat egyszerű munkásai, a pincérek, a konyha­lányok. a takarítók és a többiek látni fonják, hogy bíznak bennük a vezetők. Bíznak bennük. mert nem egyszerű beosztottnak tart­ják őket, akiknek mindig csak a körmükre kell nézni, akik képtele­nek ellátni munkájukat. — ha- nem. velük egyenértékű, csak más őrhelyen álló katonáknak. Semmi­sem Aránabb ennél az érzésnél, semmisom örökíti jobban az embe­rek. öntudatát, magabiztosságáti ip.lkiismpretesséaét. — és ami eh­hez tartozik: bizalmát vezetőiben. Uny hisszük. r>zt érdemes a vál-> lalat vezetőinek m e a szív le Iniök!. .> DRAGOS GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents