Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-21 / 145. szám
fmummmmm SZ MDP BORSQD-BBBÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTISÁGB ES B MEGYEI TBNRCS LAPJA Xll. évfolyam, 145. szám Ara 50 fillér 1956 június 21. csütörtök KÖZÖS KÖZLEMÉNY a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének a Magyar Néoköztársaságban történt látogatásáról Joszip Broz Tito elutazott Moszkvából Moszkva (TASZSZ) Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, az elnök felesége és kísérete június 20-án moszkvai idő szerint 15 órako» Moszkvából Kievbe indult. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Szovjetunió állami lobogóival díszített kievi pályaudvaron a vendégeket a kormány és a kommunista párt vezetői, a Szovjetunió minisztered, a Szovjetunió mar- salljai, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttei és más hivatala* Üiitó^l^ek búcsúztatták. (MTI) Tör' yvfl y y \ Aláírtak a szórj et-jugoszláv közös kormánynyilatkozatot A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására 1956 június 17-től 20-ig Kim ír Szen-nek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével koreai kormánydelegáció tartózkodott Magyarországon. A Minisztertanács elnökét, Kim ír Szén elvtársat, a Munkapárt aielnökét, Pak Den Aj elvtársnőt, Nam ír külügyminiszter elvtársat, a Tervhivatal elnökét, Li Csőn Ok elvtársat és a kormánydelegáció többi tagját fogadta Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Hegedűs András, a Minisztertanács elryke. A kormánydelegáció magyarországi tartózkodása során ipari és mezőgazdasági üzemeket, kulturális és szociális létesítményeket stb. látogatott meg, alkalma volt találkoznia a magyar dolgozókkal és a lehetőségekhez képest megismerkednie az országban folyó építő munka eddig elért eredményeivel. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét a dolgozók mindenütt lelkesen fogadták, ami a koreai és a magyar nép közötti megdönthetetlen barátság és testvéri szolidaritás világos megnyilvánulása volt. A Magyar Népköztársaság képviselői tárgyalásokat folytattak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségével, a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatairól, valamint a Korea egyesítésével, az európai és ázsiai biztonsággal és a nemzetközi feszültség enyhítésével kapcsolatos kérdésekről. A tanácskozások a kölcsönös barátság és a teljes megértés légkörében folytak. A tárgyaló felek megállapították, hogy a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok az elmúlt években örvendetesen fejlődtek és őszinte, testvéri együttműködés (kialakulásához vezettek. Kölcsönösen kinyilvánították azon elhatározásukat, hogy az eddigi együttműködést, amely mindkét ország előnyére szolgált, az országaikban folyó békés ém tőm un ka segítése, országai természeti kinyernek feltárása és felhasználása, az ipari és mezőgazdasági termelés növelése, s nép jelétének és’ kultúrájának további emelése érdekében a 'jövőben -n- vább fejlesztik. Elhatározták, hogy e célból a közeljövőben hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményt, továbbá tudományos, technikai együttműködési egyezményt kötnek. Ugyanettől a célkitűzéstől vezettetve a két ország képviselői 1956 június 20-án kulturális egyezményt írtak alá, amely a két nép további kölcsönös megismerését, kulturális kincseinek kicserélését, baráti kapcsolatainak fejlődését segíti elő. A tárgyalások során Kim ír Szén elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, köszönetét mondott azért az anyagi és erkölcsi segítségért, amelyet a magyar nép a népgazdaság háború utáni újjáépítéséhez és fejlesztéséhez nyújt a koreai népnek. A Magyar Népköztársaság képviselői’ a tárgyalások folyamán hangsúlyozták, hogy a magyar kormány teljes mértékben helyesli és következetesen támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának Korea békés egyesítésére és a távolkeleti béke biztosítására irányuló erőfeszítéseit, valamint a Kínai Népköztársaságnak és a Koreai Demokratikus Köztársaságnak azt a kezdeményezését, hogy hívják ösz- sze a koreai kérdés rendezésében érdekelt államok értekezletét.^ Egyben kifejezésre juttatják azt a meggyőződésüket, hogy a koreai nép békés törekvései a kívánatos teljes sikerre vezetnek. _, A tárgyaló felek hangsúlyozták, hogy Európa és Ázsia békéjének és biztonságának megszilárdítása népeinek és országainak alapvető érdeke, őszintén üdvözölték a nemzetközi feszültség enyhülését, amelyhez a két ország, lehetőségeihez mérten — többek között fegyveres erői létszámának jelentős csökkentésével — maga is hozzájárult. Hangsúlyozták továbbá, hogy a szilárd és tartós béke alapjait az európai kollektív biztonság szavatolása, az ázsiai kollektív biztonság megteremtése, valamint a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése vetheti meg. , „ . . Leszögezték, hogy a Magyar Népköztársaság es a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, erőiket nem kímélve, hozzá kívánnak járulm a kollektív biztonság rendszerének létrehozásához, amely kizárná az új európai és ázsiai háborúk lehetőségét, valamint a fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséhez, a tömegpusztító fegyverek eltiltásához, amellyel helyreállttá az államok között szükséges bizalom és kiküszöbölődne egy minden eddiginél pusztítóbb háború veszélye. A ’ tárgyaló felek kifejezték azt a reményüket, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a leszerelés kérdésében pozitív döntéseket fognak hozni. Egyben mindkét kormány az ENSZ egyetemessege mellett foglalt állást. Mindkét részről egyetértettek abban, hogy a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások utján megoldhatók, s hogy a megérett, illetve felmerülő nemzetközi problémák megoldásának egyetlen reális és járható útját az érdekelt államok tárgyalásaiban látják. A tárgyalások során is kifejezésre jutott, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külpolitikájának alapja a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének elve. A két kormány a maga részéről következetesen elő kívánja segíteni az államok közeledését és tartós, békés együttműködését, diplomáciai, kereskedelmi kapcsolatainak szélesítését, szociális berendezkedésükre és államformájukra való tekintet nélkül. Végezetül a tárgyaló felek kinyilvánították azt a meggyőződésüket, hogy a koreai kormánydelegáció magyarországi látogatása és az itt folytatott megbeszélések jelentősen hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a Koreai Demokratikus Köztársaság közötti baráti kapcsolatok további elmélyítéséhez, a béke és a nemzetközi biztonság erősítéséhez. (MTI) Aratási előkészületek Mezőcsáton Mezőcsáton a tsz tagok és egyéni gazdák egyaránt lelkesen készülnek az idei kenyércaatára. A Szabadság és a Lenin Termelőszövetkezet vetésének 80 százalékát kombájnnal és aratógéppel vágják le. A tsz-tagokra nagyrészt csak a sarkak aratása jut. A község hét elsőtipusu termelőcsoportjában is aratógépek segítenek a munkában. A mezőcsáti dolgozó parasztoknak nem kevesebb, mint 2.300 hold kalászos terményt kell betakarítani gyorsan szemveszteség • nélkül. Ezért minden dűlőben, érésifigyelő szolgálatot szerveztek fhoav n dákat idejében értesíthessék arról, hogy kezdhetik a munkát. Személyesen is felkeresik, de a községi hangoslhi radon is tudomásukra hozzák, hogy érett meg a vetés. Gondot fordítanak arra, hogy a búza mindenütt viaszérésben kerüljön kasza alá. A gabona behord ás ára két vontató, egy tehergépkocsi és 272 fogat áll rendelkezésükre. Már megszervezték a fogattal nem rendelkező gazdák terményének be- hordását is. A termelőszövetkezet és a község terményraktára kitisztítva, fertőtlenítve várja az új gaMoszkva (TASZSZ) Szerdán magyar idő szerint déli 12 órakor aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának közös nyilatkozatát abból az alkalomból, hogy Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. A közös nyilatkozatot a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának nevében N. A: Bulganyin, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nevében Joszip Broz Tito írta alá. Aláírták ezenkívül a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja köíti kapcsolatokról szóló nyilatkozatot is. A nyilatkozatot N- Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, valamint Tito elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének első titkára, írta alá. (MTI) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének és kormányának meghívására Joszip Broz Tito a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke 1956- június elsejétől június 23-ig hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott. Tito elnök ott-tartózkodása során a két kormány képviselői számos megbeszélést folytattak. Jugoszláv részről a megbeszéléseken Tito elnökön kívül résztvett Edvard Kardelj a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke, Kocsa Popovics külügyi államtitkár, Mijalko Todorovics a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, Jakov, Blazsevics, a Horvát Néptársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, valamint Vlejiko Micsu- novics a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztánsaság rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete. Szovjet részről a megbeszélésen résztvett K. J. Vorosilov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. A. Bulganyin a Szovjetunió MinisztertapácsánalíL elnöke, N, Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagjs, A. I. Mikojan és V. M. Molotov a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei, D. T. Sepilov a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. KuzA Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya megelégedéssel állapította meg, hogy a legutóbbi évben tovább enyhült a nemzetközi feszültség. Mindkét kormány ennek az enyhülésnek a jeleként üdvözli a nemzetközi kapcsolatok kibővülését és a rendezetlen nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való megoldására irányuló egyre erősödő tendenciát. Egyhangúlag megállapították, hogy ebből a szempontból fontos szerepe volt az 1955 júliusában Genf ben tartott négyhatalmi kormányfői értekezletnek. Bár a legutóbbi év eseményeinek alakulása azt mutatta, hogy nem lehet a hidegháború idején felgyűlt problémák gyors . megoldását várni, a két kormány értékelése szerint döntő jelentőségű az a tény, hogy fokozódtak a népek közötti bizalom erősödését elősegítő nemzetközi együttműködés bővítésére irányuló erőfeszítések. Ebben az új légkörben megszilárdult az ENSZ ereje és az a képessége, hogy minden ország szervezett és egyenjogú részvételével megvizsgálja és sikeresen megoldja a feladatokat. Ezzel a légkörrel szoros kapcsolatban van az a siker, amelyet az ENSZ által 1955 augusztusában Genfben összehívott és az atomenergia békéscélú felhasználásával foglalkozó értekezlet, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség megalakítását szolgáló munkák sikeres megkezdése* Az Egyesült Nemzetek Szervezetének növekvő szerepe és képessége kifejeződött azokban a sikerekben is, amelyeket egyetemes szervezetté alakulásának útján ért el az új tagok felvételével. A két kormány helyesli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete új tagokkal gyarapodott az éurópai országoknak, valamint azoknak az ázsiai és afrikai országoknak a soraiból. amelyeknek a nemzetközi életben való fokozottabb részvételét már a bandungi értekezlet kifejezte. Ez elősegíti, hogy ezeknek a kontinenseknek a népei még fokozottabban egyenjogú szerepet töltsenek be a világon. A két kormánr azonban sajnálatnyecov a külügyminiszter első helyettese, valamint N- P. Firjubin a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott belgrádi nagykövete. A megbeszéléseken ezenkívül résztvett: jugoszláv részről Jozse Vilfan a köz- társasági elnök főtitkára és Anton Vratusa a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesének kabinetfőnöke, szovjet részről pedig L. F. Ilji- csov a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja, K. D. Levicskin a külügyminisztérium ötödik. európai osztályának helyettes vezetője. A szívélyes és baráti légkörben, az őszinteség és a teljes kölcsönös megértés szellemében folytatott megbeszélések lehetővé tették a széleskörű eszmecserét, a nemzetiközi helyzet elmúlt évi fejlődéséről, valamint a két ország viszonya és mindenre kiterjedő együttműködése továbbfejlesztésének kérdéseiről. * Az eszmecsere során kitűnt a két kormány szempontjainak messzemenő azonossága a nemzetközi helyzet alakulásának és a nemzetközi problémáknak az értékelésében, valamint az a közös kívánság, hogy a jövőben tovább mélyítsék a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti kölcsönös megértést és barátságot. I. tál állapította meg, hogy mindeddig nem ismerték el a Kínai Népköztársaságnak azt a jogát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselete legyen és állhatatosan törekedni fog arra, hogy elismerjék, ennek a nagy országnak ezt a jogát. A két kormánynak továbbra is meggyőződése, hogy Tajvan és más szigetek kérdését Kínának a területekre fennálló törvényes jogaival összhangban kell megoldani. Mindkét ország kormányának véleménye szerint a „hidegháború’* során annyira ellentétes álláspontok alakultak ki s oly sok bizalmatlanság gyű- lemlett fel, hogy nem volna logikus és célszerű azt várni, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásának valamennyi akadálya könnyen elhárítható, s minden problémában gyors megoldás érhető el. A két kormánynak ennek alapján az a meggyőződése, hogy a már most megoldható kérdésekben kell megegyezésre törekedni. Egyetértenek abban, hogy nem hozhat hasznos eredményeket, ha a vitás kérdések megoldásánál bizonyos kérdéseket vagy meghatározott megoldási sorrendet, avagy ütemet elsőbbségben akarnak részesíteni. Ennek fényében vizsgálták meg a leszerelés és a kollektív biztonság kérdését, valamint más a világot s ezen belül Európát megosztó problémákat. Tekintettel a leszerelés problémájának jelentőségére az emberiség jövőjére nézve, a két kormány egyetért abban, hogy megértek e kérdés haladéktalan megoldásának feltételei. A két kormány egyúttal kiemelte, mekkora jelentősége volna akár egy részleges leszerelési megegyezésnek is s egyöntetűen azt a reményét fejezi ki, hogy az ilyen megegyezés létrejöttét meggyorsíthatja és megkönnyítheti a fegyveres erők létszámának egyoldalú csökkentése. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya ilyen er te lemben üdvözölte nemrég a Szovjetunió kormányának a fegyverzetek és a fegyveres evők csökkentéséről hozott határozatát, nagy hozzájárulásnak tekintve azt az ál* talános leszerelés megkönnyítéséhez. A két kormány szerint az atomenergia békés felhasználása korszak*, alkotó jelentőségű az emberiség to-, vábbi gazdasági és társadalmi fej-», lődése szempontjából és egyetért abban, hogy ösztönözni és támogat* ni kell e téren a népek közti egyenjogú és demokratikus együttműkö* dés minden formáját. Ennélfogva abban is egyetért a két kormány, hogy közös célnak kell lennie az atomfegyver eltiltásának, általában annak érdekében, hogy az atomerő kizárólag az emberiség békés céljait szolgálja. A két kormány úgy véli, hogy a mai nemzetközi helyzet határozottabb lépéseket enged meg azoknak: a negatív elemeknek a további kiküszöbölése érdekében, amelyek a „hidegháború” időszakában gátolták az európai népek együttműködését. Véleményük szerint egy, az európai kollektiv biztonságról, a gazdasági együttműködésről és a kulturális kapcsolatok erősítéséről szóló átfogóbb egyezmény elorfiozdí* taná Európa katonai tömbökre való szakadásának megszüntetését és megkönyitené azoknak az alapvető, vitás kérdéseknek a megoldását»' amelyek útját állják az európai népek közti mindenoldalú együttműködés fejlesztésének. Ami a német kérdést illeti, a két, kormány úgy véli, hogy jelenleg» amikor a háború utáni Németország területén két szuverén állam alakult ki, Németország egyesítése szükségessé teszi a tárgyalásokat á Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között. Úgy véli továbbá, hogy más államoknak, elsősorban a nagyhatalmaknak ugyanezt az irányt kell követniük, mind a német nép érdekében, mindpedig az egyetemes érdé* kékből kifolyólag. Az általános nemzetközi feszültség már megvalósult enyhülése által ki-' tárt perspektívák közepette a két kormány figyelmet- fordított arra a veszélyre, amely az államok közötti helyi konfliktusok és viszályok következtében támadhat. Kifejezték azt a szilárd szándékukat, hogy mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének útján, mindpedig az államokhoz fűződő közvetlen kapcsolataikban elősegítik, ennek a veszélynek a kiküszöbölését* Továbbra is abból fognak kiindulni, hogy elismerik minden népnek az Önálló nemzeti fejlődésre való törvényes jogait és érdekeit. A két kormány azt a szilárd meg-* győződését fejezi ki, hogy a nemzetközi helyzet megjavu- lásának egyik lényeges feltétele az államok közötti fokozódó gazdasági érintkezés. — minden nép egyre intenzivebb részvétele az anyagi és szellemi javak cseréjében és a néptömegek mind szélesebbkörű bevonása a nemzetközi együttműködésbe, ' valamint a közeledés az általános jólét, a világbéke és az egész világ haladása érdekében. A két kormány egyetértett abban* hogy e cél elérése végett a legnagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy a lehető legjobban fejlődjék a nemzetközi kereskedelem és gazdaság! együttműködés és hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból eltűnjék a megkülönböztetés minden formája* köztük az embargo, valamint az egyes nemzetek szabad gazdasági fej* lődésónek akadályozása. A két kor* mány úgy véli, hogy a kulturális és tudományos kapcsolatok és együttműködés fokozása ugyanezeket a célokat szolgáló, jelentős tényező. Ebben az értelemben továbbra is tá« folytatás a 2. oldalon.)
