Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-21 / 145. szám

2 fiSZAKMAGYAHOESZÄQ Csütörtök, 1956. Junius 2'. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jogoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata \ \ (Folytatás az L oldalról.) Riogatni fogják a függő területek ön­állósulásának folyamatát, amiben az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsőrendű szerepet kell betöltenie. A két kormány egyetért abban, hogy a fejlett és fejletlen országok közti mély szakadék korunk egyik legnagyobb problémája, amelynek a megoldásához az szükséges, hogy a fejlett országok megfelelő intézkedé­sekkel segítséget nyújtsanak a gyen­gén fejlett országoknak. Elsősorban széleskörű kollektív nemzetközi ak­cióra van szükség. A két kormány ennek szellemében a továbbiakban is arra fog törekedni, hogy az ENSZ keretében mind átfogóbb és hatha­tósabb intézkedések történjenek az elmaradt területek gazdasági és. mű­szaki megsegítésére. A két kormány szerbit minden katonai és politikai fel­tétel nélkül kell segítséget nyúj­tani a gazdaságilag elmaradt or­szágok gazdasági fellendítéséhez és együttműködni velük e téren. Mindkét ország kormánya újra megerősítette, hogy híve a békés és aktív egymás mellett élés politikájá­nak. Ez a politika a szuverénitás, a függetlenség, a területi integritás, a meg nem támadás, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és a bel- ügyekbe való be nem avatkozás el­veire támaszkodik; ezt az utóbbi években kialakult nemzetközi fejlő­dési szükségletek hívták életre és ez hatékony eszköz az ország különböző társadalmi, gazdasági és politikai rendszerétől független mindenoldalú együttműködés tovább erősítéséhez és megszilárdításához. A tárgyalásokon különleges figyel­met szenteltek a két ország viszonyá­nak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a szovjet és a jugoszláv kor­mány 1955 június 2-i deklará­ciójában kifejezésre jutott el­vek, amelyeken kapcsolataik nyugszanak, megvetették a sokol­dalú baráti együttműködés alap­ját és gyümölcsözően szolgálták a béke és a nemzetközi együtt­működés érdekeit. A két fél erőfeszítései révén nagy eredményeket értek el a nyilatkozat­ban előírt szerződéses helyzetnek rendezésében. A két kormány megelégedéssel mutat rá a kölcsönös igények kérdé­sének sikeres rendezésére, ami meg­könnyítette a korábban megszakadt gazdasági kapcsolatok helyreállítását és a kölcsönösen hasznos alapon ki­fejtett gazdasági együttműködés fej­lődését. Ebben az értelemben helyes árucserét állapítottak meg, hosszú- lejáratú hitel- és beruházási egyez­ményeket, műszaki tudományos együttműködésről, az atomenergia békés célú felhasználásáról stb. szóló egyezményt kötöttek; Olyan kulturális egyezményt írtak alá, amely széles alapot teremtett a termékeny kulturális együttműködés és csere számára. Megegyezést értek el a tájékoztató szolgálatra vonatkozóan. A szovjet—jugoszláv politikai és más kapcsolatok teljes rendezése és az elért eredmények megmutatták, hogy a béke és a szocializmus érde­keit szem előtt tartó két ország együttműködése, amely a független­ségről, az egyenjogúságról és a bel- ügyekbe való be nem avatkozásról szóló belgrádi nyilatkozat elveinek kölcsönös tiszteletben tartásán alapul — amely elveket a világ mind több kormánya és országa egyre szélesebb körben alkalmaz a gyakorlatban — a legszélesebb lehetőségeket biztosítja baráti kapcsolatok sokoldalú és ter­mékeny fejlődése számára. Az eszmecsere a két kormány számára igen hasznos alkalom volt arra, hogy megvizsgálják a kölcsönös együttműködés továb­bi lehetőségeit. A két kormány azt az óhaját és szándékát fejezi ki, hogy továbbra is fenntartják képviselőik személyes kapcso­Moszkva (TASZSZ) A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság kormányküldöttségének 1956 június 1-től 23-ig a Szovjetunió­ban tett hivatalos látogatása idején Joszip Broz Tito, a JKSZ főtitkára, Edvard Kardelj, a JKSZ Központi Bizottság Végrehajtó Bizottságának titkára, valamint Jakov Blazsevics, Veljko Micsunovics, Kocsa Popovics' és Mijalko Todorovics, a JKSZ Köz­ponti Bizottságának tagjai, mint a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek és Jugoszlávia dolgozó népe szocialista szövetségének képviselői, illetve N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagjai, D. T. Sepilov, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének póttagja, mint az SZKP kép­viselői az elvtársias őszinteség és nyíltság szellemében eszmecserét folytattak a JKSZ és az SZKP vi­szonyáról és együttműködéséről. E megbeszéléseken a következők­ben állapodtak meg: ”1 Az 1955 június 1-4 belgrádi * nyilatkozat egészséges alapra helyezte a két szocialista ország vi­latait és rendszeres eszmecseré-* jét a mindkét felet érdeklő po-* litikai és egyéb kérdésekben. A két kormány megállapította, hogy lehetőség van a gazdasági kap­csolatok és .az áruforgalom további kiszélesítésére s e kérdésben meg­egyezésre jutott, kiemelve a hosszú- lejáratú gazdasági egyezmények hasz­nosságát. A két kormány elhatározta, hogy kiszélesíti a tudományos együttmű­ködést és a tudós-, szakember-, diák­cserét, a tudományos művek cseréjét. A megkötött kulturális egyezmény alapján ki fogják dolgozni a kultu­rális együttműködés megfelelő mun­katervét. A két kormány nagy jelentőségű­nek tartja a kettős állampolgárság­ról nemrég aláírt egyezményt, amely jelentősen hozzájárul kapcsolataik rendezéséhez. A két kormány min­dent megtesz, hogy megkönnyítse az egyezmény végrehajtását. Figyelembevéve, hogy a politikai, a társadalmi és a szakmai szakszer­vezeti szervek eddigi kapcsolatai, amelyeknek célja a szocialista tapasz­talatok és a vélemények kicserélése volt, sikeresen fejlődtek és hasznos eredményekre vezettek, a két kor­szanyát és a benne kinyilatkoztatott elvek mind szélesebbkörű alkalma­zásra lelnek a két szocialista or­szág kölcsönös együttműködésében. O A két országnak a belgrádi nyilatkozat aláírását követő időszakban kifejtett együttműkö­dése és népeik politikai és egyéb társadalmi szervezeteinek érintkezé­se kedvező politikai feltételeket te­remtett meg az SZKP és a JKSZ együttműködésére is. A fent kifejtett tételekből kiin­dulva és figyelembevéve azokat a konkrét feltételeket, amelyek között a jelenlegi szocialista mozgalmak fejlődnek, szem előtt tartva a ma rx i zmus-lenin i zmus in te m acion a- lista elveit, a JKSZ és az SZKP kül­döttségei megállapodtak abban, hogy a két párt közötti érintkezés foly­tatása hasznos és szükséges a szo­cialista országaink további erősítését és felvirágzását szolgáló együttmű­ködés, a nemzetközi munkásmozga­lomban a szocializmus jelenlegi fej­lődésével összefüggő számos kér­désben kifejtendő együttműködés végett, továbbá a világ népei békés egymás mellett élésének és együtt­működésének fejlesztése végett, te­kintet nélkül a társadalmi és politd­mány egyetért abban, hogy a jövőben gyakorlati alapon megkönnyíti és meggyorsítja a két ország érdekében létesülő ilyenfajta kapcsolatokat. Szovjetunió kormánya éo a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy a tárgyalá­sokon megvitatott valamennyi kér­désről folytatott termékeny eszme­csere azt bizonyítja, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság Joszip Broz Tito köz- társasági elnök vezetése alatt álló kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett látogatása újabb fontos szakasz a Szov­jetunió és a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság népei kö­zötti együttműködésnek és barát­ságnak, a két ország népeinek javát, a béke és a szócializmus megszilárdításának javát szolgáló fejlődésében. Moszkva, 1956. junius 20. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya nevében N. A. BULGANYIN A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság kormánya nevében J. BROZ TITO. kai rendszerükben mutatkozó kü­lönbségre, a népek békéje, szabad­sága és függetlensége érdekében. A pártok képviselői abból indul­nak ki, hogy a kapcsolatok és az együttműködés továbbfejlesztése ez SZKP és a JKSZ, mint olyan orszá­gok vezető pártjai között, amelyek­ben a munkásosztály van hatalmon, — e pártok közös célt tűztek magúik elé: a teljes szocialista tánsadalorc felépítését országukban, az emberi­ség haladásának és a tartós békének a biztosítását — kétségtelenül elő fogja mozdítani a további együttmű­ködés fejlődését a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság között, elő fogja mozdítani a szilárd barátság elmélyülését Jugo­szlávia és a Szovjetunió népei kö­zött.-. D A két fél, azt az álláspontot vallva, hogy a szocialista fej­lődés útjai különböző országokban és körülmények között különbözőek, hogy a szocializmus fejlődési for­máinak gazdagsága elősegíti erősö­dését és kiindulva abból a tényből, hogy mind egyik, mind a másik fél­től idegen minden olyan tendencia, hogy rákényszerítse másokra saját véleményét a szocialista fejlődés Nyilatkozat a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és a Szovjetunió Kommunista Pártjának viszonyáról A bürokrácia-gyárban — Jegyzetek a Borsodi Szénbányászati Tröszt életéből — Szemere-Utca 15. Kétemeletes, U-alakú épület. (Jelenleg bővítés alatt). Több mint 50 irodahelyiséggel, 233 íróasztallal, 28 gépasztallal. Az épület előtt szebbnél-szebb gépkocsik. Az udvaron motorkerékpárok — tucatszámra. Ha a bejáratnál lévő fekete üvegtáblán nem olvashatnánk, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatósága székel itt, könnyen azt -hinnénk, a Szénbányászati Minisz­tériumba tévedtünk. Hát még ha azt is eláruljuk, hogy 121 műszaki és 120 adminisztratív munkaerő éldegél itt! A pontosság kedvéért azonban meg kell írnunk, hogy nem mindig dol­goztak ennyien a Borsodi Szénbányá­szati Trösztnél. A tröszt 1952 január 1-én 65 műszaki dolgozóval és 60 adminisztratív munkaerővel alakult meg. 1953-ban a műszakiak száma 90-re, az adminisztratívaké 65-re emelkedett. 1954-ben nem volt külö­nösebb létszámváltozás. 1955-ben viszont »hatalmasat fejlődött« a tröszt ezen a téren. A műszakiak száma elérte a 139-et, míg az admi- nisztrativóké a 140-et. Jelenleg pe­dig, amint már azt az előbb is emlí­tettük, 121 műszaki és 120 adminisz­tratív munkaerő dolgozik a trösztnél. E számokat olvasva, — aki közelebb­ről ismeri a Borsodi Szénbányászati Tröszt munkáját — joggal kérdezi: mit tud ott annyi ember csinálni? Hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt létszáma megalakulása óta ennyire megduzzadt, annak több oka van. Nőtt a tröszt feladata, megszűn­tek a vállalatok, stb. Nem túlozunk azonban, ha azt mondjuk, és a tröszt komolyabb beosztásban lévő dolgozóinak is ez a véleménye — a létszámduzzadáshoz hozzájárult a bürokratikus ügyintézés, a sok papír­munka, a lepedőnagyságú kimutatá­sok, a kilókat nyomó tervezések. En­nek igazolására nézzünk talán egy­két konkrét adatot. (Az összesét úgy sem tudjuk felsorolni, helyszűke miatt.) A terv és statisztikai osztály 1952- ben a napi jelentés elkészítéséhez egy-egy egységről 34 adatot fektetett fel, ami összesen 340 adatot tett ki. 1956-ban azonban már 65 adat szük­séges egységenként a napi jelentés elkészítéséhez, mely összesen 2600 adat. Szöghy Csaba, a terv és statisz­tikai osztály vezetője elmondotta, hogy míg a napi jelentéshez szüksé­ges adatokat 1952-ben egy ember 2 óra alatt szedte össze az üzemektől, addig most 2 ember egésznapos mun­káját veszi igénybe! (Természetesen új embereket kellett munkába állí­tani.) A napi jelentés alakjáról érde­mes megjegyezni, hogy 1 méter hosz- szú és 65 rubrikás »papirocska«. 20 rubrika erős fekete vonallal van be­keretezve, mely a fontosabb adatokat tartalmazza. (Szakértők szerint a többi 45 rubrikára semmi szükség.) A tröszt és a hozzá tartozó üzemek évente 180 kilogramm '“napi jelentési kimutatást használnak fel! A terv- és statisztikai osz­tály által készített havi jelentések adatai is óriásira növekedtek a tröszt alakulása óta. Míg négy évvel ezelőtt 2430 adatot gyűjtöttek össze a havi jelentésekhez, addig ma 6000 adatot használnak fel! A terv és statiszti­kai osztálynak ^komoly nehézséget jelent a Szénbányászati Minisztérium­nak küldendő havi gazdasági beszá­moló elkészítése. Annál is inkább, mert a minisztérium itt is ragaszko­dik ahhoz a »jól bevált« módszeré­hez, hogy minden hónapban több és több adatot kérjen a tröszttől. Míg 1952-ben a havi gazdasági beszámoló adatai 7640-re rúgtak, addig most 14.340-re. A havi műszaki beszámoló is hasonló képet mutat. Ehhez a be­számoló elkészítéséhez a tröszt meg­alakulásakor 7600 adatot gyűjtöttek, ma, a negyedéves műszaki beszámoló adatait is beleértve 75.360 adatot gyűjtenek. (!?) A bürokrácia teteje a szakmai ter­vek elkészítése, melyet minden évben időre el kell küldeni a minisztérium­nak. Az éves szakmai terv aránylag újkeletű. 1953-ig népgazdasági tervet kellett készíteni s ebből bontották le a havi szakmai vonatkozású tervet. 1953-ban a minisztérium egyszerűsí­teni akart s a következőképpen gon­dolkozott. összeházasította a népgaz­dasági éves tervet a szakmai havi tervvel s létrehozta a szakmai éves tervet' A szakmai éves terv »hatal­masságáról« érdemes megjegyezni, hogy 41 lepedőnagyságú táblázatból áll, minden táblázaton többszáz adat­tal. (Ember legyen, aki összeszámol­ja!) Az éves szakmai terv elkészíté­séhez a terv és statisztikai osztály egy havi munkája szükséges, de bele segít a tröszt valamennyi osztálya. Viszont ha már ennyit dolgoznak vele, legalább volna valami értelme! Mert meg kell mondani, az éves szak­mai tervet nagyon ritkán veszik ki az illetékesek a páncélszekrényből. Nem csoda, hiszen van vagy két kiló. De ha bele is tekintenek az éves szakmai tervbe, annak csak egy-két adatát nézik meg. A minőségi ter­vezés lapjáról például, melyen annyi adat van, mint égen a csillag, mind­össze öt szám érdekes. (Miért van akkor szükség a többi adatra — ezt jó volna tudni?) Helyes lenne, ha a Szénbányászati Minisztérium meg­szívlelné Szöghy elvtárs azon mon­dását, hogy »annyi tervszámot kell meghatározni, amennyinek teljesíté­sét ellenőrizni lehet-». A terv és a statisztikai osztály óriási munkájá­nak a regisztrálására hadd írjuk még ide: naponta 2600, tíz naponként 5760. havonta 20.916, negyedévenként 75 ezer 592 adatot gyűjtenek össze, to­vábbítanak a Szénbányászati Minisz­tériumtól kezdve a Központi Statisz­tikai Hivatalig. De nemcsak a terv és a statisz­tikai osztálynak jutott ki a bürokrá­ciából. Hasonló a helyzet a beruhá­zásnál is. Ha egy beruházási létesít­mény elkészül — míg átadják — a jegyzőkönyvek sokaságát gyártják. Ezelőtt egy évvel műszaki átadási jegyzőkönyvvel és egy pénzügyi le­számolással adták át az új létesítmé­nyeket. 1956 január 1-től ezt megol­dották még egy üzembehelyezési jegyzőkönyvvel és egy pénzügyi le­számolási ívvel. Lényegében tehát egy-egy létesítmény végleges elszá­molásához, illetve aktiválásához négy jegyzőkönyvre van szükség, nem be­szélve arról, hogy mindegyik oldala­kat tesz ki. Tudomásunk szerint há­rom tröszt már fel is emelte tiltakozó szavát és kértek könnyítést, hogy üzembehelyezési jegyzőkönyvet csak 500.000 forint értékhatár feletti léte­sítményeknél írják csupán elő, azon alatti létesítményeknél hagyják el és a műszaki átadás alkalmával ezen jegyzőkönyvben nyilatkozzanak az illetékesek az üzembehelyezésre vo­natkozóan. A végleges banki elszá­molást egy ember munkájára vonat­koztatva azelőtt egy ember egy nap alatt elvégezte, most ezen munkák, illetve elszámolások egy embernek több mint kétheti munkáját veszik igénybe. Vagy egy másik példa. 1954 december 31-ig a felújítások pénzügyi lebonyolítását, a tröszt havi elszámo­lását a Magyar Nemzeti Bank felé két inkasszóval intézte, most pedig — miután a felújítások pénzügyi le­bonyolítása a beruházásokéval azo­nos — 1951 január 1-től a Beruházási Bank felé annak legalább 25-szörösé- vel végzik. A régi módszer szerint — mely teljesen megfelelt a célnak — egy ember egy nap alatt elvégezte az egy hónapi felújítások teljesítésével kapcsolatos elszámolásokat, mely ma már egy ember egy hónapi munká­ját veszi igénybe. Jellemző adat a be­ruházási osztály munkájára — a bürokrácia megnövekedésére —, hogy míg 1953-ban 1000 inkasszóval kap­csolatos munkát kellett elvégezni, most 4000 inkasszóra növekedett a munka volumene. A munkásellátási csoport munkáját is nagyban megnehezíti a bürokrácia. Különösen a munkaruhák okoznak nagy gondot. Míg a bányász megkapja a munkaruhát, a gumi­csizmát, mintegy 24 ember kezén megy keresztül a kiutalás! Gondoljuk estik el, miiven őrült pénzt emészt fel ez az adminisztráció, néven nevezve a gyereket: a bürokrácia! Nem is be­ut jainak és formáinak meghatároz zásában, megegyezett abban, hogy az említett együttműködésinek a tel­jes önkéntességen és egyenjogúsá­gon, a baráti bírálaton, pártjaink vitás kérdésekben folytatott elvtár­si jellegű eszmecseréjén kell ala­pulnia. A A JKSZ és az SZKP közötti és az említett alapokon nyug­vó együttműködés elsősorban a két ország szocialista építése formái és módszerei sokoldalú, kölcsönös meg­ismertetésének útján, a szabad és elvtársi tapasztalat és véle­ménycsere útján fog fejlődni. E tapasztalat- és véleménycsere ki­terjed azokra a kérdésekre, ame­lyek közös érdeklődésre tartanak számot a szocialista gyakorlat fej­lesztése és a szocialista gondolat előbbrevitele szempontjából, vala­mint azokra a kérdésekre is, amelyek a békét, a népek közötti közeledést és érintkezést és általában az em­beriség haladását érintik. C A világ jelenlegi anyagi és szél- lemi átalakulása, amely kifeje­zésre jut a szocializmus erőinek rop­pant növekedésében, a nemzeti fel­szabadító mozgalom fellendülésében* továbbá abban, hogy megnő a mun­kásosztály szerepe a jelenlegi nem­zetközi fejlődés konkrét kérdései­nek megoldásában, több nagy felada­tot állít a nemzetközi munkásmoz­galom elé. Ez a tény felhívja a fi­gyelmet a jelenlegi világban tapasz­talható jelenségek, alapvető anyagi és társadalmi tényezők és fejlődési irányzatok tudományos elemzésé­nek szükségességére is. Ezeknél az okoknál fogva megegyeztek abban* hogy a marxizmus-leninizmus elveit szem előtt tartva, minden eszközzel ösztönözni fogják — mind kölcsö­nös viszonyukban, mindpedig a nemzetközi munkásmozgalomban általában — a kölcsönös együttmű­ködés és a vélemények * kicserélését a szocialista tudományos gondolat területén. A A JKSZ és az SZKP együtt- működésének konkrét. formái tekintetében a küldöttségek megál­lapodtak abban, hogy ennek az együttműködésnek az utjai a követ­kezők lesznek: személyes érintkezé­sek, a vélemények írásbeli és szó­beli kifejezése és kicserélése, kül­döttségek, anyagok, irodalom cseré­je, a szükséghez képest pártfunkcio­náriusok találkozása a mindkét fél érdeklődésére számot tartó időszerű kérdések megvitatása végett és álta­lában az építő, elvtársi vita minden formája. ^ Az SZKP és a JKSZ képvise­' * lői az ilyen kölcsönös együtt­működést a más kommunista, mun­(Folytatás a 3. oldalon.) szélve arról, hogy Budapestről a tröszt gépkocsival szállítja a pereces! központi raktárba az árut, ahonnét az üzemekbe szintén gépkocsikkal szállítják. Havonta ,a szállítási költ­ség jóval meghaladja a 20.000 forin­tot. A »vándormadarak« sok kelle­metlenséget okoznak. Tisztában van­nak vele, ha továbbállnak az üzem­től, a ruhát le kell adni, de mégsem ezt teszik. A tröszt három jogásza nem győz az ország egyik részéből a másikba utazni a »vándormadarak*« után és bíróságra adni őket. Hasonló a bürokrácia a járandósági szappan körül. Annyi kézen megyen az is ke­resztül, hogy végül is a sok bába közt elvész a szappan. Negyedévenként 4—5 mázsa szappan »tűnik el«. A munkásellátási csoport vezetőjének és másoknak, akik jártasak ezen a területen, az a véleményük, hogy szüntessék meg a munkaruhát, a já­randósági szappant, az árát kapják meg a bányász elvtársak. (?) Megszű­nik a bürokrácia, a visszaélés, az óriási huza-vona s a bányász elvtárs bemegy a boltba, s megveszi magá­nak a szükséges ruhát, szappant. A javaslat egyszerű és nagyszerű, nem is beszélve arról, hogy mintegy 30— 40.000 forintot lehetne megspórolni. Nyilas elvtárs, a tröszt főkönyvelő­je elmondotta, hogy óriási a bürokrá­cia a munkaerők nyilvántartásánál is. Minden bányászról felfektetnek egy hatalmas kartont, melynek mind­két oldalát ki kell tölteni. A sajnála­tos az benne, hogy olyan adatok is szerepelnek a munkaerő nyilvántartó kartonon, mely máshol, más osztályo­kon szintén megvannak. (Biztos, ami biztos!) A legtöbb üzemnél aztán úgy egyszerűsítettek, hogy nem vezetik, vagy csak hiányosan vezetik a kar­tont. (Érdekes és így is boldogulnak!) Nyilas elvtárs elmondotta, hogy a trösztön belül szerepel egy olyan vál­lalat, melyre az égvilágon semmi szükség nincs. A berentei szénosztá­lyozómű vállalatáról van szó, mely 1956 január 1-től a tröszthöz tartozik; A berentei szénosztályozóműnek van egy üzemvezetősége, — mely tökéle­tesen ellátja a munkát s van egy vál­lalata, amelynek semmi munkája. A gyakorlatban úgy néz ki a két szerv együttműködése, hogy csak gátolják (Folytatás a 3 oldalon.) 4L4 AL''

Next

/
Thumbnails
Contents