Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-24 / 148. szám
8 ffSZAKMAGYARÖRSfcÁG Vasárnap, 1956. június ii. BORSODI BORS : Rendkívüli kiadás ! I SZENZÁCIÓS EXPEDÍCIÓS KUTATÁS Salyo-Sainf-Peter, Pufh-Noc, Ban-Reve, Ózdh rejtelmes vidékein Gyorskutatási világrekord-teljesítmény — vagy amit nem akartok A DÉLVIDÉKI KALMÁROK KÖZÖTT Örömmel számolunk be kedves olvasóinknak arról, hogy a Borsodi Bors íőügyintézőségének expedients albizottsága anyagiakat, autógumikat, napidíjat, emberi idegeket és ceruzahegyet nem kímélve, expedíciót szervezett, hogy felkutassa a Miskolc—Ózd 23-as országút rejtelmes vidékének titkait. Kutatóink ezernyi nehézséggel találták szemben magukat, de leküzdötték az ózdi út kellős közepén emelkedő bazalthegyek szakadékait, az úton fényesedé tengerszemek viharát és az útépítő barna bennszülöttek modorának nehézségeit. Sikeresen megküzdöttek az útba eső értekezletek ezer veszélyével, a vendéglátó és kereskedelmi vállalatok dolgozóinak fáradságot, udvariasságot nem ismerő magatartásával, azirányú jóindulatával, hogy a vásárló pénzéért minél kevesebb itallal, étellel terhelje magát. Kiváló kutatóink óránkint 12 deciméteres átlagos sebességgel haladva tették meg a mintegy 5 millió 800 ezer deciméter hosszú utat — út nélkül. Ez any- nyit jelentett, hogy 4 ezer 833 egész és 33 század óra alatt értek Miskolcról Ózdra, ami világraszóló, megörökítésre méltó rekordteljesítmény, hiszen az útépítő vállalat immár két esztendeje, tehát 17 ezer 520 órája járja gépekkel, dömperekkel, gőzhengerekkel, locsolókocsikkal ezt az utat s még mindig csak az elején tart. Nagyszerű kutató expedíciónk vezetői: Dragos Gyula. Horváth Mihály és Longauer Imre voltak, akik felváltva gyakorolták a vezetést; miután egy ilyen -úton - egy ember - teljesen képtelen lenne eligazodni, azaz vezetni. Az expedíció tagjai: Longauer Imre rajzoló, a fények és árnyak tanára, Horváth Mihály és Dragos Gyula újságírók-,- a tények és vágyak megörökítésének professzorai. Hirdesse odaadó munkájuk eredményét a jó ózdi út mentén sorakozó vendéglátó és kereskedelmi vállalatok üzleteiben az udvarias kiszolgálás és a bürokráciamentes ügyintézés mellett élő hálás utókor . ; . A BORSODI BORS FÖÜGYINTÉZÖSÉGÉNEK EXPEDICIÖS ALBIZOTTSÁGA A kohópiramisok aljában leltük fel az ózdhi háziasszonyok délelőtti sztertartáshelyét, ahol igen sűrűn idézik az Egek Urát. Az új MEZÖ- KER csarnok északi sarkán »kofáknak« nevezett délvidéki kalmárok zöldség- és gyümölcsáldozattal adóznak itt a növekvő lakosság növekvő igényeinek. 200 kilométerről is idezarándokolnak maszek közlekedési eszközeikkel, hogy áruikat kirakhassák a platzra. A kirakás célja egészen sajátos jelenség, amelyet e vidék nyelvén »seftelés«-nek neveznek. A seftelés lehetőségei korlátlanok, pedig a MEZÖKER- ben 70 fillér egy csomó hagyma, a zarándokoktól 1,50-ért kapkodják. Mint kiderült, nem valamilyen népi babona, vagy vallásos szokás húzódik meg e vásárlások mögött, az egyszerű tény: a MEZÖKER-nél igaz, hogy 70 fillér a hagyma — de nincs. A maszek-zarándokoknál viszont van. E piactér fölfedezésével egyidőben szentesi kollegánk tudományos értekezésében hírt adott arról, hogy az ottani piacon is dívik a seftelés szokása — ózdhi hagymával, amelyet szintén zarándokok és'kalmárok e vidékről visznek magukkal. Rajzaink ezt ábrázolják: • o-Saint-Peter Ban-Reve Kutatómunkánk első állomásán készült e rajz. Tévedések elkerülése végett közöljük, hogy az itt ábrázolt vendéglátóipari cukrászda nem reprezentatív üzem, hanem — a helyi népszokásoknak megfelelően — csupán »csak« másodosztályú. Ebben a kitűnő üzemben az étel- és italmintákkal tarkázott térítőktől, a borravaló varázsától felserkent zenészek művészi játékától, a teljesen coffeinmentes feketekávétól kezdve mindent megtalál a vendég, — a jó másodosztályú kiszolgáláson . kívül. Expedíciónk felderítette: nincs kizárva, hogy a fenti Salyo-Saint-Peter-i (lásd: Sajó- szentpéter, Kropacsek—Félix földrajzkönyv 53. oldal) cukrászüzemet rövidesen elsőosztályúvá nyilvánítják a nagyobb haszon végett, valamint azért, hogy kielégíthessék az ittlakó munkások és bányászok bosszúsági igényeit..." Pu'th-Noc Csodálatos, természetrajzi felfedezésnek voltunk szemtanúi Ban- Reve (lásd: Bánréve, Kropacsek- féle stb.) vasúti vágányokkal sűrűn átszőtt, szemaforokkal jelzett vidékén. Uj, eddig ismeretlen madárfaj nyomaira bukkantunk. Kutatásaink szerint ez a madár teljesen tyúk- formájú, de termetre nézve jóval kisebb lehet, mint a kolibri. A madarat ugyan nem láttuk, csak a tojását — amelyet a helyi földműves- szövetkezétbén árulnak. — Ezzel kapcsolatban a következő beszélgetésnek voltunk mi is tanúi: Szomorú, tanácstalan emberrel találkoztunk a' Puth-Noc-i (lásd: Putnok Kropacsek-féle földrajzkönyv stb.) tanácsház udvarán. Ez az ember azért volt szomorú és tanácstalan, mert nem tudta eldönteni: mit csináljon. — Na hál‘ istennek! Soha jobbkor! — fogadta expediciónloat gúnyosan. — Idenézzenek! — kiáltott félkilós zsebórájára mutatva — most fél 5 lesz 5 perc múlva. Pont fél 5- kor tanácstagi fogadóórát tartok. Ott kellene lennem, mert követelik választóim — mondta és letörölte izzadt homlokát. — Viszont pontosan fél 5 órakor az aratásra való felkészülésről lesz megbeszélés a gépállomáson. Ott kell lennem, mert körzeti felelős vagyok... Azt sem tudom, hogyan megyek' el, — viszont ugyancsak pontosan fél 5 órakor pártvezetőségi értekezletre. Pedig feltétlen ott kell lennem, mert arról is szó lesz, hogy a fogadóórák és az aratásra való felkészülés megbeszéléseinek idejét ne keresztezze más értekezlet. Itt az órájára nézett és elrohant. — Hová? — kiáltottunk utána megrökönyödve. — Hát hová mennék? — torpant meg. — Haza! Hiszen egyszerre úgysem lehetek három értekezleten. Erre aztán mi is szomorúak lettünk. FELESÉG: Mit gondolsz, mi van a tenyeremben? FÉRJ: (Nem gondol semmit, csak a szemét mereszti.) FELESÉG: Tojás ez — hát nem látod? t FÉRJ: Micsoda madár! Szentesen, ?, Különös népszokás Az ismert népszokásoktól alapjában eltérő jelenségre bukkantunk Ózdhon. Ahol bizonyos néptörzs (HÚS-VÁGÓ) eltért attól a lóval kapcsolatos régi magyar népszokástól, amely szerint a becses igavonó állat egyik oldaláról a másik oldalára szoktak átesni. Az ózdhi HÚS-VÁGÓ néptörzs ugyanis hűtlenné vált a nagy megbecsülésnek örvendő lóhoz és áttért a marha oldalaira. A módosult népszokás abból áll, hogy a marha másik oldalát vették igénybe, ami abból deÓzdhon Ütrakészen ÓZDH, A CSODÁK VAROSA A kohópiramisok aljában Az ózdhi kohópiramisok aljában húzódik meg a vasércet olvasztó, xcéllzovácsoló és hengerlő nagyüzem, még nagyobb hivatalháza, amelynek 832 ablaka magabiztosan tekint környezetére. Ebben a XX. században épült kőépületben székel az újítási iroda, amelynek vasA Csodák Városában az égfelé meredező kéményekkel ékes Özd- hon (lásd: Ózd. Kropacsek stb.) megérkezésünk első óráiban egy meggondolatlan amatőr kutatóval találkoztunk, aki ••családjára, jövőjére, nyolc szép gyermekére nem gondolva, meg merészelte próbálni a MEZÖKEK áruinak ideszállítá- sát. íme, így jár, aki az évek óta újjáépülő- ózdhi 23-as út áthatolhatatlan. akadályainak nekivág. Amikor még azt hitte .. # REJTÉLYES ELTŰNÉS rült ki, hogy hónapokig tartó húshiánnyal szemben mostanában annyi állatot vágnak, hogy' Ózdh húsevő lakossága el sem tudja fogyasztani. A marha másik oldalára . való áttérés következménye, hogy az el nem fogyasztott hús előbb-utóbb megromlik s ez kiváló, tudós orvosaink megállapítása szerint nem nevezhető kimondottan egészséges tápláléknak. Ez egyébként abból is kiderült, hogy az elmúlt napokban többen szenvedtek Ózdhon húsmérgezést * § * Kutatóexpediciónk munkáját befejezte. Fájó szívvel válunk meg kutatásaink színhelyétől, amelyet a sok nehézség ellenére is megszerettünk. Hazatérésünk már jóval Kényelmesebb körülmények között történik, hiszen legalább nyugodtan állhatunk az Ózdh—Miskolc-! vonat peronjának lépcsőjén. Ilyen tervektől és reményektől lelkesülve mentünk az ózdhi nagy pályaudvarra, a pöfögő masinák és a káromkodó vasutasok világába« Itt találkoztunk egy műszaki előadónak álcázott, civilbe öltözött ózdhi benszülöttel, aki izmos karjaival két óriási degeszre tömött táskát cipelt. A táskákból vastag iratkötegek lógtak, hirdetve, hogy tulajdonosa hivatalos ügyben jár. Kínlódását látva, megkérdeztük tőle: tag aktacsomói, ügyiratai, tervei szinte lehúzzák e gyönyörű épület jobbszárnyát. Ebben az irodában hosszú, türelmes■ kutatás eredményeképpen, az iratok között eldugva olyan nagy tudósokat találtunk, akik állandóan, szinte évről-évre értekeznek egy-egy világraszóló találmány ügyében. Sikerült azt is kinyomoznunk, hogy e világraszóló »szigorúan titkos« találmány lényege a következő lenne, — ha feltalálnák! Egy olyan újítási javaslat lenne ez, amely megoldást nyújtana az éveik óta elfogadott, de be nem vezetett újítási favaslalok alkalmazására. A tüzetokádó nagyolvasztók és kemencék emberei körében újfajta népmozgalom ütötte fel a fejét. A füstös, kormos épületekben munkálkodók bátorkodtak elhatározni, hogy az IBUSZ (Idegeneket Bosz- sz-antó Utaztatási Szövetkezet) keretén belül a MÁVAUT (Munkásokat Állandóan Vidékre Utaztató Társaság) segítségével családostól a Bükk vadregényes rengetegeibe vándorolnak, amely ténykedést e vidéken a nép egyszerűbb nyelvén »vikkendnek« neveznek. A vikkend célja az, hogy friss levegővel cseréljék ki tüdejükben a tüzes és vaslávák füstjét. E nemes cél megszervezésére talpraesett, minden hájjal megkent felderítőt választottak — Prok Ferenc személyében — aki ismerve a MÁVAUT és az IBUSZ gyors ügyintézését, képünkön is látható megható körülmények között búcsúzott népes családjától. A kirándulási lehetőségek kutatása e sorok írásakor 849 600 másodperce folyik, s jelen pillanatban az eredmény még kétes. A felderítőnek ugyanis a kirándulási ügyintézés labirintusaiban nyomaveszett. (Lapzártakor jelentik expedíciónk tagjai; Prok Ferenc előkerült stop, 40 munkás ki rá ndul stop:) — Milyen fontos országos ügybén jár, hogy ennyi iratra van szükségé? S ő így válaszolt: « — Három engedélyt megyek aláíratni. Minek kell akkor ez a rengeteg ügyirat? , , Lesújtó pillantással nézett ránk, látván, hogy idegenek vagyunk: , — Ez a rengeteg ügyirat nem az ügyhöz kell, hanem az ügy elintézéséhez. Kiküldetésbe megyek !!. J — tette hozzá sokatmondóan. .. i, Ekkor derült ki, hogy e két táska tartalma milyen rendkívül értékes. A kiküldetéshez szükséges számtalan engedély, igazolás, utá$í- táskivonat, rendelvény, kiadvány, elszámolási űrlap, szállást igazólé papír és még ezernyi más. Szegény kiküldött ekkor váratlanul sírvá- fakadt: kiderült, hogy otthón félejtett még egy táskára való kiküldé- tést igazoló rendelvényt, kivonatokat, s egyebet, amelyek nélkül napidijának és munkabérének kifizetése a gyár 27. számú igazgatósági rendeleté alapján szinte elképzelhetetlen. ,.
