Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-17 / 142. szám

4

maamscYAwmtxú

Vasárnap, 1956. június 17.

Többmillió forintot érő ózdi javaslat

Népgazdaságunknak sok milliós kára van a munkavédelmi felszerelések mostani helytelen kezelése miatt Jelenleg következő a helyzete Az érvényben lévő 5400/1955. K. G. M. számú rendelkezés értelmében minden vállalatnál munkaköri besorolás alapján rögzítették a munkavédelmi járandóságokat. Minden munkahelyen kifüggesztették, hogy az ott dolgozók milyen természetű munkavédelmi ellátásban részesülnek. Ezeket a járandóságokat folyamatosan kell biztosítani minden dolgozónak. A kiadott anyagokról munkavállalóként nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza az anyagkiadás keltét, nemét, használati idejét és a kiadásra vonatkozó rendelet számát. Ezekről az egyéni nyilvántartási lapokról műhelyi, üzemi stb. összesítést kell készíteni, s azt napra kész állapotban vezetni.

Ha a dolgozó megválik munkahelyétől és a részére kiadott anyagok kihordási ideje még nem telt le, azokat vissza kell adni. A visz- szaadott anyagok 95 százaléka azonban használhatatlan. A dolgozók a rendszerint jó állapotú ruha vagy bakancs helyett rosz- szat adnak le.

A visszaadott anyagokat új dolgozóknak kellene kiadni. De mert azok többnyire nem használhatóak, a kihordási idő előtt új ruhát, bakancsot stb. adunk ki. Ez súlyos kárt okoz népgazdaságunknak.

Példával bizonyítjuk ezt. Egy üzemlakatosnak 18 hónapra jár egy munkaruha. Két-három hónap múlva leszámol, a kapott ruhát visszaadja. Ez azonban már nem használható. A távozó helyére felvett dolgozónak űj ruhát adnak ki. Ha a ruhát nem adja le, a kihordási idő figyelembevételével kártérítésre kötelezik, Ez ritka eset. De előfordul, hogy egy munkahelyre 3—5 ruhát is ki kell adni 18 hónap alatt.

A munkavédelmi juttatások adminisztrálása és ellenőrzése nagy apparátust igényel. A közvetlen hivatali szervektől függetlenül is még sokan foglalkoznak a dolgozók panaszainak kivizsgálásával. A helyszíni kivizsgálások pénzveszteséget és munkaidő kiesést okoznak (útiköltség, napidíj, stb.), a dolgozókat pedig a legtöbb esetben elvonják a termelő munkától.

A termelési értekezleteken a felszólalások zöme a munkavédelmi juttatások kérdésével foglalkozik. Ez elvonja a figyelmet a legfontosabb problémáról, a termelésről. A dolgozók által jogosnak vélt követelések nem teljesítése miatt a vezetőknek állandóan kellemetlenségük van.

Fentiek kiküszöbölésére két javaslatot terjesztünk elő:

1 A jelenleg érvényben levő munkaköri járandóság alapján ki kell számolni, hogy pénzben mit jelent ez havonta. Például: az üzemlakatosnak 15 hónapra jár egy munkaruha, melynek ára 180.— forint. Egy hónapra átszámolva ez 10.— Ft munkavédelmi járandóságot jelent. Ugyanígy kiszámítva a havi juttatásokat, az üzemlakatosnak pénzben jár tehát munkaruhára 10.— forint, szappanra 2.— forint, bakancsra 12.— forint, összesen 24.— forint. Az így kiszámított munkaköri járandóságot^

rá kell vezetni a munkavállaló bérelszámoló lapjára, s minden hónapban egyszer munkabérével együtt ki kell fizetni. Amennyiben a dolgozónak szüksége van a munkaruhára, bakancsra stb.,

úgy azt a vállalat központi raktárából 3 vagy többhavi levonás.- ra kivételezheti.

Javaslatunk bevezetésével felszámolnánk a munkavédelmi járandóságok mostani nehézkes ügyvitelét. Csökkenne a bürokrácia, kevesebb lenne a visszaélés. Nem kellene visz- szaadni & munkavédelmi járandóságokat, ezáltal nem adnánk egyeseknek lehetőséget csalásra.

O Amennyiben a fenti javaslat valamilyen oknál fogva nem hajtható végre, úgy az 5400/1955. K. G. M. sz. utasítást népgazdasági érdekből mindenképen módosítani kell.

Ha a dolgozó munkahelyét a munkavédelmi anyagok kihordási ideje előtt hagyja el,

ne kelljen leadnia a részére kiadott anyagokat, hanem ahány hónappal hamarabb távozik a kihordási időhöz viszonyítva, olyan mértékben fizesse meg a munka- védelmi járandóságot.

Az előbb említett példa alapján az üzemlakatosnak 18 hónapra egy munkaruha jár. ^Ha csak 10 hónapot dolgozott, a 8 hónapra eső részt, azaz 80.— forintot vonják le béréből.

Fenti javaslatok bevezetése lényegében kettős célt szolgálna. A vállalatok önköltségét csökkentené és a dolgozókat takarékosságra nevelné. Javaslatunk kihatását pénzben nem tudjuk felmérni, mert csak a helyi viszonyokat ismerjük, de haszna országosan számítva, véleményünk szerint többmillió forintot tenne ki.

Szabó József

munkaruha felelős Kálnay Árpád

szervező

Ózdi Kohászati Üzemek.

A diósgyőri kohászat DISZ mérnökbrigádja a girgöshengerles bevezetését akarja megvalósítani

A diósgyőri kohászatban Weigl Ernő főmetallurgus vezetésével megalakult hattagú mérnök DISZ-brigád nagyjelentőségű újítási javaslatot nyújtott be a görgős hengerlés megvalósítására;

A görgős hengerlés lényege: egy meghajtott nagy hengerpár kisebb átmérőjű hengereket, görgőket forgat s a hengerlést ezek a görgők végzik. így lehetővé válik egyetlen hengerállvánnyal egy tízállványos, folytatólagos hengermű munkájának elvégzése. A görgős hengerlő- berendezés lényegesen kevesebb beruházást igényel, a munka sokkal termelékenyebb, olcsóbb, az anyagielhasználás kevesebb. A görgős hengerlésnél egy szúrással például kihengerelhető egy 40 milliméteres lemezbuga 4 milliméter vastagságú lemezre,

A fiatal mérnökbrigád a görgőshengerlés kísérleti berendezését a jelenlegi hengerművekben kívánja megvalósítani s így ahhoz nem kell majd külön új műhelyt, izzító kemencét, meghajtóberendezést létesíteni. A tervezési munkák előkészítését már megkezdték és vállalták, hogy munkaidőn túl — megfelelő segéderők bekapcsolásával — megtervezik a hengerállványt a szükséges berendezéseivel együtt. A brigád a nagyjelentőségű újítást a második ötéves terv keretében kívánja megvalósítani;------------------------> ...................

A

ntiklerikális

Elmúlt vasárnap feltűnést keltő cikk jelent meg ^z encsi parázna plébánosról. A cikk nagy vihart kavart. Legtöbb olvasónk érthetően megbot- ránkozott az encsi eseten. Őszintén szólva azonban, akadtak néhányan olyanok is, akik azért fintorgatták orrukat, miért közöl az újság ilyen csúnya históriát. Nos, a magyar irodalomban, a zsurnalisztika történelmében nem egyedülálló az Északma- gyarország cikke. A magyarság legjobbjai történelmünk minden időszakában felemelték szavukat a képmutató papok üzelmei ellen. Ehhez jogunk van nekünk is, mert nem befolyásol bennünket papi cenzúra, 'amiről Bajza József beszél:

»A katolikus papságnak a sajtó ügyében határtalan befolyása volt, úgyhogy maiglan azon hitben kell lennem, miképpen a cenzori utasítások Bécsben valahol a liguriánu- sok kolostorában készültek. Ezért jelent meg Történeti Könyvtáram két első kötete oly rútul megcsonkítva, ezért kellett belőle számosb nyirbálások mellett, a szerzetesek és pápákról szóló cikkeket, mint eretnekséget kihagyni, s még miután a könyv megszabdalva kijött is, egy fanatikus pap-cenzor által feladatott, mint mondják, Ko- pácsy prímásnak és egyik füzetének áruitatása eltiltatott. Gondolhatja az olvasó, hogy ily körülmények között nem lehetett volna megírni a középkor történetét másként, mint a históriát meghamisítva, dicsérve a pápák és szerzetesek minden tetteit, holott felölök az igazmondó történetírás minden nagyítaniakarás nélkül is borzasz- tóságokat jegyzett fék«

Ilyen »borzasztó históriákat-« már fe legrégibb magyar irodalomban is találunk — gondolunk Bornemissza

irodalmi hagy

Péterre, a híres vitaíróra, aki ekép- pen szólt:

»...Mi időnkben is volt ez féle ördögi csalárdság, hogy az barát, az ki gyóntatott, elhitette (t. i. egy asszonnyal), hogy Szent Ferencz hozzimenne éjszakára. Az ura eszébe vötte és megengedte feleségének, hogy fogadná vígan. De ő is hozzákészítette magát, csináltatván egy nagy kulcsot, mintha ő Szent Péter volna és reá fogja hogy híre nélkül alászökött mennyországból, és annyira megverte Szent Ferencz atyánkat, hogy halva vitték el az szemétről az több barátok. a

Ha azt mondjuk, hogy Ady Endrének sem volt jó véleménye a papi üzelmekről, ezzel nem sokat mondunk. Itt mutatóba olyan közismert versét közöljük, amely az encsi plébánoséhoz hasonló, csak tragikusabb kimenetelű esetet beszél el:

Pómpás fehér karácsonyéjen Kidobta a szikrázó hóba Kidobta a havas semmibe Magzatját a papék Katóját |

Aztán Kató a kis cselédlyányt Szédülve, tántorogva, félve,

Ahogy illik, elment maga is Éjféli, szent vidám miséret

Kató gazdája, az izmos pap S falusi nyája énekelnek:

»Dícsértessék az egek ura,

Hogy megszületett az a gyermeki

Az a gyermek ott Betlehemben.« Kató felsír a papi szóra,

S az a gyermek a betlehemi Könnyezve tekint le Katóra*

Végül bemutatunk két kis rigmust, amely elárulja, hogyan gondolkodik a nép a parázna papról. Sokatmondó kis dalok ezek, a népi költő la fel*

Külföldi vendégek a dolgozó nők megyei konferenciáján

A Szakszervezeti Világszövetség megbízásából a Szakszervezetek Országos Tanácsa június 19-én délután 3 órakor rendezi meg a dolgozó nők megyei konferenciáját. A konferencián vendégül látják a budapesti világkonferencián résztvevő külföldi delegációk számos tagját.

A konferenciát a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla művelődés házában (Vasas Otthon) tartják meg. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa ezúton hívja meg a borsodi dolgozó nőket s háziasszonyokat.

— 200 ezer új gépet gyárt ebben az esztendőben a szovjet ipar a szemestermények és ipari növények betakarítására, valamint a silózás meggyorsítására;

Ománjainkból

ismerte mi rejtőzik néha a jámbor- kodó külső mögött,

»Megverte az Isten a ml kis falunkat!

Nincs itten jómódja, csak a mi papunknak.

Tele a pincéje, tele a kamrája,

Pirosarcú menyecske visel gondót rája!«

»Láttam papot, láttam papot Egerben,

Ki a leányt meggyóntatta sötétben

Hagyott neki olyan penitenciát,

Most is pólyában ringatja a fiát!«

NÁPOLYI!

Ifjúsági sportseregszemle Miskolcon

Szerte az országban folyik a versengés az'elsőségért, a DISZ által indított sportverseny-sorozat keretében. A versenysorozat valamennyi sportágában komoly erőkifejtéssel, lelkiismerettel és buzgósággal vesznek részt a fiatal sportolók. Igyekezetükkel be akarják bizonyítani, hogy testük fejlődését elősegítve, egészséges építői akarnak lenni békeszerető hazánknak.

A miskolci fiatalok már az eddigi versenyek során is kitettek magukért. De most a legnagyobb a készülődés, mert június 24-én kerül sor a Ságvári versenysorozat befejező ünnepélyére. Ezen a napon közel 5000 fiatal sportoló tornaünnepélyét rendezik meg a diósgyőri Stadionban. Ezt a vetélkedést már hónapokkal ezelőtt megelőzte az atlétika, torna, sí, asztalitenisz, labdarúgás és még néhány labdajáték területén rendezett soksok háziverseny.. Ezeken a versenyeken a legkülönbözőbb életkorú DISZ- fiatalok vonultak ki a sportpályákra, hogy megküzdjenek egymással, s felkészülésükről az eredményekben is számot a'djanak. Mint azt már korábban közöltük, a versenybe 42 iskola, sportkör és' egyéb szervezet nevezett be, s az indulók száma többezret ért el.

Egy hét múlva vége a versenysorozatnak. Ebből az alkalomból nem közömbös, hogy megismerjük: a legutóbbi értékelés szerint hogyan is áll a verseny. Jelenleg a vasgyári leányiskola vezet 1687 ponttal a VÖ- rösmarty-utcai iskola előtt, amely 1601 pontot szerzett, míg a harmadik

helyet a Kossuth-utcai általános is* kola fiataljai foglalják el 1177 pont-* tál.

Még egy hét van hátra és az első három helyezettet követő 10 nevező szerv sportolói azon fáradoznak, hogy jobb helyezést biztosítsanak maguknak. Reméljük, hogy fáradozásukat siker koronázza és az elkö* vetkezendő egy hét alatt is eredmé* nyes lesz munkájuk.

A befejező tornaünnepélyre az ál-» talános iskolák alsó tagozataitól a középiskolás diákokig mindenki nagy lelkesedéssel készül. Szépnek ígér-* kezik az ünnepély, mert a legfiata-* labbak, az alsó tagozatok tanulói sportjátékokkal, a nagyobbak, a felső tagozat növendékei pedig közös gyakorlatokkal, a középiskolások szín** pompás tömegszámokkal készülnek arra, hogy az ifjúsági seregszemle maradandó élményt jelentsen min* denkinek. A borsodmegyei DISZ-bi* zcttság munkatársai — elsősorban Huri elvtárs —, a VTSB dolgozói és a Testnevelési és Sportbizottság társadalmi munkásai, Robinson, Irsa, Demeter, Kiss testnevelő tanárok, de valamennyi nevelő szívügyének te-» kinti a seregszemle előkészítését. Bí* zunk abban, hogy az eddig kifejtett munka, az a nagy lelkesedés, amely-* lyel minden résztvevője, szervezője készül a nagy seregszemlére, méltó lesz Miskolc város nevéhez, méltó lesz a DISZ-bizottság és VTSB szervező munkájához és a sok-sok DISZ- fiatal lelkesedéséhez.

GÖDRY ÉVA VTSB sportoktatási előadója

Gjűriodi fegyzeleJi

Talán nem sokat túlzók, ha azt mondom, hogy Miskolc egyik legélénkebb vitafóruma az autóbusz. Ez a négykerekű alkalmatosság, amely télen frigider, nyáron kohó, s csak véletlenül jár menetrend szerint, meg is teremti a viták alapfeltételeit.

Bosszantó apróságokat gyűjtöttem össze s fűzök most csokorba mutatónak. Egyetlen járaton ábrázoljuk az autóbuszközlekedés minden baját, mint az a bizonyos orvosi könyv, amely az összes betegségeket egyetlen képen tünteti fel. Legyen a beteg ez esetben a Tapolca—Miskolc között közlekedő 2. számú autóbusz.

Indulás! Nem! De mégiS! — Ez az a pillanat ugyanis, amelyet soha nem lehet kiszámítani. Az ókorban a bölcsek szerint a csillagok állásától függött minden, most a XX. században pedig Tapolcán egy pontatlan villanyóra állásától. (Olyan végállomásokon, ahol nincs óra, valószínűleg még mindig a csillagok határoznak.)

A buszon ismeretlen a középeurő- pai időszámítás. Ha a jegykezelőnek, vagy a vezetőnek van órája, fütyülnek a villanyórára, s a maguké szerint indulnak előbb, vagy később. (Arra gondosan ügyelnek, nehogy pontosan.) Csak azt kéne eldönteni, hogyan számoljon a szegény utas, aki a rádióhoz igazodik? És mit óra?! Ha van még egy kis trécselni való, akkor késünk, ha Miskolcon van randevú, az utasok fele lemarad. Viszont — tisztelet a kivételnek, a rohanó utasokat már nem veszik fel, mert a szabál, az szabál! A busz ugyanis csak a megállónál állhat meg. Hogy Miskolcon a Szamuelly-utcában nem tartják meg a szabályt és majdnem mindig 100—150 méterrel a megálló előtt horgonyoznak le, az más kérdés! De teljesen érthető is, hiszen a megállóban mindig vesztegel egy, de néha 5—6 busz is. Rugalmasnak kell lenni kérem, folytatni az utat a megállóig gyalog. (Szerintünk azonban a gépkocsivezetőknek kell üresen hagyniuk a megállót.)

Így képzeletben már meg is érkeztünk Miskolcra, pedig valójában még el sem indultunk! A 15 vagy 20 per- cenkint közlekedő járatoknál a kocsi már előre beáll, — csak így érhető el, hogy az indulásra már a csomagtartó is dfiigig legyen. (Tévedés ne essék, helyes, hogy a kocsi előre beáll, — az a helytelen, hogy nem indul el, amikor tele van. Ha sok az utas, célszerű lenne sűríteni a járatokat, de a menetrend szerintieknek még üresen is el kellene indulniuk pontos időben!)

De az autóbusz gyakran valóban beteg. Elérkezik az indulás ideje és kiderül, hogy baj van. Nyolc-tíz perc jövés-menés, ajtócsapkodás és végül: tessék le szállni, jön mindjárt a másik! (Űjabb 15 perc.)

Helyes lenne, ha a vezetők minden indulás, illetve beállás előtt megvizsgálnák kocsijukat. (A napokban jó 10 percet állt a 17.1-es kocsi a Szemere-utca sarkán, vezetője feléje sem nézett. Induláskor derült ki, hogy rossz a világítása és a hiába való pepecselés után uccu, kezdődött a kiszállás.) De most már tényleg indulunk, sőt már dülöngélünk, gyúró- dunk, paszirozódunk. Már annyit

mentünk, hogy gombjaink is a földre kerültek.

És most jön az ellenőr! Ha szeren* esés a csillagok állása, egy úton csak egy, de néha kettő-három. (Ezeknek az egészséges embereknek a fele va-» lahol hasznosabban is eltölthetné a napi nyolc órai munkaidőt.) Soha nem derül ki, hogy az utasokat rao-* lesztálják, vagy a jegykezelőt ellen■* őrzik-e? Minden esetre növelik a zsúfoltságot. (Az ellenőrzés fontos/ de mértéke is.)

— Tessék helyet adni egy gyere* kés anyánakl

A felhívás, sajnos, nem nagy vissz* hangra talál s ennek, két oka van. Az első, hogy sokan külön ülésre ültetik a gyerekeket. A másik, az a bizonyos szolgálati ülés a sofőr mellett, amely mindig üres, vagy a »kedves ismerős« terpeszkedik rajta és cseveg a veze-* tővel. Ideje volna a különféle »szol-* gálati ülésekre« végre kiírni: »Gye■* rekes anyáknak«. Ennyi udvarias* Ságot a vállalat igazán tanúsíthatna*

Egy-egy ilyen utazás alatt már nem sok új viszontagságot élhet meg az ember. Legfeljebb a késést behozj ni akaró kocsi rohanása idegesíti, a hirtelen fékezés és indulás bosszant■•* ja, aztán az, hogy apróbb használati tárgyak hullanák a fejére, mint kof fér, szatyor, saláta, spenót, tojáSf nap- vagy hajolaj. Esetleg egy kis lekvár, vagy zsír kenődik az ember képéhez.

ó boldog megérkezés! Mindenki sietne a dolga után. A kezek tömve csomagokkal, de megszólal egy szten-* tori hang:

— A jegyeket kérem ellenőrzésre felmutatni!. {9

= kay =4

DÉRYNÉ SZÍNHÁZ BÁBSZÍNHÁZA.

Június 17-én, vasárnap délután 4 órakor

INCZÉDY KÁLMÁN:

^/lóka róka

Zenés mesejáték 2 képben*

lAFSIFllLES KIS NYUSZIZenés mesejáték 2 képben*

Június 17-én* vasárnap este 7 órától ismét

A kormánybiztos

Zenés bohózat 3 felvonásban;

&UTÓ3US20N