Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-10 / 136. szám
^Pasáföapi 195fo Junius Uh ffSZAI * Újjászületik a második ötéves tervben a farkaslyuki és a somsályi bánya A második ötéves terv éveiben sor kerül az Ózdi Szénbányászati Tröszt két legnagyobb bányaüzemének, a farkaslyuki és a somsályi bányáknak rekonstrukciójára. A mintegy 40 éve művelés alatt álló farkaslyuki bányaüzemben meglévő szén telepek lefejtése a jelenleg üzemben lévő lejtősaknával már nem gazdaságos. Az értékes szénvagyon felszínreszállításához új függőaknát létesítenek. Az úgynevezett »ommányi-akna« függőakna lesz. 350 méter mélységben hajtják ki. Az új függőaknával lehetővé válik, hogy míg eddig ereszkés műveléssel mindig a szén után mentek — addig az új függőakna se-j gítségével lentről kezdik meg a széni fejtését, s siklóval jönnek egyre ma-j gasabbra. Ennek az új művelési el-1 A Borsod megyét Szabolccsal ösz- szekötő tokaji közúti Tisza-hidat 1944-ben a visszavonuló magyar és járásnak vízelvezetés miatt is nagy a jelentősége. A mintegy 92 millió forinttal végzett új beruházások eredményeként 1959-re elvégzik a farkaslyuki bányaüzem teljes rekonstrukcióját. Az új ommányi-függőakna mélyítését már megkezdték. Ezévben 14 millió forinttal elkészítik az egész aknát. A rekonstrukcióval mintegy 18—20 évre biztosítják a további bányászkodást. A somsályi bányaüzem rekonstrukciójára mélyítik a csernelyi függőaknát. Az új függőakna 220 méter mélységig megy le. Az új akna által művelhetővé tett széntelepek 15 évi bányászkodást biztosítanak. Az új akna lehetővé teszi, hogy a somsályi bányaüzemben a környező az árteret és megépítik a bekötőutat a Nyíregyháza felé vezető főközlekedési útba. községekből, Bükkmogyorósról, Cser- nelyről, Lénárddarócról az üzemben dolgozó bányászoknak ne kelljen nagy kerülőt tenni, gépkocsival szállítani őket az üzembe és otthonukba, hanem az új függőaknán keresztül szállhatnak le a munkahelyre. Emellett pedig meggyorsítja a munkahelyek ácsolati fával való ellátását is. Az akna mélyítését megkezdték, s azt ebben az évben egész mélységében kiépítik. Ugyancsak ez évben elkészül a transzformátorház ás a szükséges elektromos berendezés is. Az új akna 1958-ban lép a termelésbe. Elkészítésére 53 millió forintot fordítanak. KÉT HÍR BORSOD NflOflSDRGL Szombat reggelre újabb 2 lemeznyíró brigád teljesítette féléves tervét a Borsodnádasdi Lemezgyár kikészítő üzemében. Holló Sándor és Érsek Gyula brigádjai a hó végéig még 200—200 tonna finom lemez terven felüli megmunkálását vállalták. Megkezdték az új Tisza-híd építését Tokajban német csapatok felrobbantották. Azóta ideiglenes fahídon bonyolították le a forgalmat ezen a nagyjelentőségű útszakaszon. A második ötéves terv irányelvei között szerepelt az új, megnagyobbított tokaji Tisza-híd felépítése is. Az új Tisza-híd a régi híd helyén épül fel. A 222 méter hosszú, 3 nyílású vasszerkezetű híd 10 méter széles lesz — szemben a régi 7 méteres híddal. A hídon kétirányú forgalom mellett gyalogjáró is épül. A tokaji hídfőnél lévő szűk hely nagy feladat elé állította a híd tervezőit. Hogy a hídra való feljárást biztosítsák, több házat kellett volna elbontani. A tér- vek ezen úgy segítettek, hogy már magát a hídfőt szélesítik ki, s így csak 3 házat kell lebontani, ami helyett a tulajdonosoknak másik házat építenek. Az új híd a tiszalöki duzzasztómű által visszaduzzasztott víz miatt 1,5 méterrel magasabb lesz. Az új híd építésénél felhasználják a régi pilléreket, csak azokat megemelik és kiszélesítik. A rakamazi hídfőnél pedig a régi töltés elbontásával mintegy 10 méterrel szélesítik A hídépítési munka megkezdődött, Láber Kornél főépítésvezető irányítása mellett, aki többek között a budapesti Petőfi-hidat és a két pécsvá- radi völgy'hidat is építette, most Tivadar György 18 fős komplexbrigádja dolgozik a rakamazi hídfő kiszélesítésénél. A régi töltés elbontásával mintegy 1200 köbméter földet és 800 köbméter kőanyagot mozgatnak meg, majd az elbontás befejezésével megkezdik az új hídfő építését, Annabánya dolgozói 1956 június 2-án befejezték első félévi tervüket, s a terven felül vállalt 500 vagon szénből máris 155 vagont küldtek a felszínre. Az eredmény elérésében része van az üzem minden dolgozójának, de különösen Mihály István kamarafejtési csapatának, amely május havi tervét 144.2 százalékra, Vincze Lajos csapata 141 százalékra, Seress Endre kisfejtési csapata 139.9 * A lemezgyári szakszervezet kultúr- csoportja résztvesz a putnoki traktorosok vasárnapi ünnepén. A népi tánccsoportok és színjátszók mellett ott lesz a traktorosnapon a gyár fúvószenekara és tánczenekara is. A borsodnádasdiak évek óta sikeresen patronálják a putnoki gépállomást nemcsak munkában, hanem kulturális téren is jelentősen segítik a gépállomást. százalékra, Reskó János csapata 137.4 százalékra, Tóth Imre elővá- jási csapata pedig 136.1 százalékra teljesítette. Kiváló munkát végeztek a külső- és belső szállító brigádok is. Ezenkívül jelentős eredményeket értek el a bányafamegtakarításban. Tervszerű munkával és helyes anyaggazdálkodással május hónapban 50 köbméter bányafát takarítottak meg. Annabánya befejezte félévi tervét r szűnt m((J cl luzalmn =— Vége a dicsőségnek: j: 1— Alek- «zej Romanovics Scserbina lerogyott a székre, s tenyerével idegesen simította végig őszülő halántékát. Megszakítás nélkül 13 éven át intézte a Dnyeper-menti Cskalov kolhoz dolgait, s jól intézte. A Szovjetunió minden részéből érkeztek földművelők az ő gazdaságába, hogy megcsodálják a szokatlanul nagyra- nőtt kukoricát. A kolhoz 17 tagja viselte a Szocialista Munka Hőse dicső címét. Még a legtapasztaltabb szakemberek is elragadtatással nyilatkoztak a nagyszerű állatállomány láttán. A gazdaság évről-évre fejlődött, s Scserbina egyre gyakrabban hallotta a kolhozt dicsérő, hízelgő megjegyzéseket, sokszor látta az újságokban és a brosúrák fedelén fényképét; ha szólásra emelkedett, mindig megtapsolták. A hír és dicsőség azonban látszólag nem zavarta meg az elnököt. Egy percre sem hagyta nyugton a kerületi, vagy a területi vezetőket, követelt, kért és majdnem mindig megkapta azt, amit másoktól megtagadtak. — Pótolhatatlan gazda — mondták róla és bajosan ’lehetett volna a területen olyan embert találni, aki ezzel a jellemzéssel ne értett volna egyet. Hamarosan maga Scserbina is így vélekedett magáról. Nyilván ezért rázkódott össze és sápadt el, amikor a közgyűlésen Maria Plohaja, a Szocialista Munka Hőse, az ismert mun- j kacsapatvezetőnő mindenki hallatára kijelentette, hogy nem lehet tovább Scserbinára bízni a kolhoz vezetését. A közgyűlés hangosan helyeselt. A volt elnök igyekezett rendbe- iszedni gondolatait. Vajon mikor vesztette el a kolhoztagok bizalmát. Hiszen a gazdaság állandóan fejlődött. A jövedelem meghaladta a két és félmillió rubelt, a munkaegységekre évről-évre nagyobb összegeket és több terményt fizettek. Mi történt hát? Scserbina nem egyszerre vesztette el ft kolhoztagok bizalmát. Eleinte haIrta* J. Ponomarenko vonta többször is felkeresték a kolhozt a kerületi és a területi vezetők, személyesen érdeklődtek a gazdaság ügyei iránt. Aztán a látogatókat lassan felváltották a telefonbeszélgejté- sek. Ám ezek a rövid hívások nem igen érintették a termelést. — Halló, Scserbina! — szólalt meg a vonal végén a kerületi szovjet végrehajtó bizottság elnökének, vagy a kerületi párttitkárnak ismerős hangja. — Egy küldöttséget irányítottunk hozzád, majd mutasd meg a kincseidet. — Megint egy küldöttség? — ráncolta össze homlokát Scserbina. — Mit tegyünk? Ha egyszer te vagy a mintagazdánk, akkor viseld a köyetkezményeit.. . — Persze, persze — és az elnök homlokán kisimultak a ráncok. — Hát csak küldd ide őket, majd megmutatom a gazdaságot. Alekszej Romanovics felvette ünneplő ruháját, kitűzte mellére a Szocialista Munka Hőse aranycsillagát, Sztálin-díj medáliáját, a küldötti jelvényt és az iroda elé rendelte a kolhoz legszebb Pobedáját. — Hát így vezetjük a gazdaságot, — mondta az érkezőknek, miközben a közel 4000 liter tejet adó teheneket mutogatta, elégedetten lóbálta a súlyos kukoricacsöveket és a vendégeket a halastóhoz vezette, amelyben csak úgy nyüzsögtek a kövér pontyok. Ám az elnök egyre ritkábban említette meg a brigádvezetők, munkacsapatvezetők, egyszerű kolhoz- tagok nevét, pedig ez a gazdaság az ő kezük munkáját dicsérte. A kerületben már gúnyosan mosolyogtak, amikor Scserbina csak úgy mellesleg megjegyezte: »Az én kolhozom«, »ígérem«. Az elnöki dolgozószoba ajtaja most már szinte végleg becsukódott és ha valamelyik kolhoztag véletlenül mégis benyitott, Scserbina anélkül, hogy felemelte volna fejét, gorombán odaszólt: — El vagyok foglalva! A vezetőségi ülések valamikor zajosak, élénkek voltak. Most ezeket is egyre ritkábban hívták, össze és ha meg is tartották, a végtelenségig unalmasak voltak. Az üléseken majdnem mindig Alekszej Romanovics beszélt. A végén pedig okvetlenül hozzáfűzte: »Tehát minden úgy lesz, ahogy mondtam«. Valóban minden úgy történt, ahogy Scserbina mondta. Módjában volt egy tollvonással törölni a kolhoztagok ledolgozott munkaegységeinek neki nem tetsző hányadát és ha a könyvelő figyelmeztette, hogy az emberek esetleg panaszt emelnek, Alekszej Romanovics kedvenc szavaival válaszolt: »Nincs kinek panaszkodni. Én vagyok a fej, a bíró, a kerület, sőt a terület.« A könyvelő elhallgatott, mivel valóban így is volt. — Scserbina sohasem »csapta be« a kerületi vezetőséget, az viszont gondosan vigyázott a »példamutató elnök« tekintélyére és nem avatkozott be a kolhoz ügyeibe. Te *vagy a gazda Scserbina, a te kezedben a gyeplő — mondták a kerületi szervezetekben. De se Verjovkin, a kerületi párttitkár, se Szerbulov, a kerületi végrehajtóbizottság elnöke nem vették észre, hogy Scserbina kiejtette kezéből a gyeplőt. Legfeljebb öt-tízpercre kukkantottak be a kolhozba, hogy megveregessék Alekszej Romanovics vállát. Időnként persze csak a látszat kedvéért egy-egy jelentést, kimutatást is kértek. — Nálad, Alekszej Romanovics, amúgyis mindig naprakészek a számadások. Csak Scserbina tudta, hogy milyen nehézségekbe került azsurban lenni. Éjjel-nappal az állattenyésztő telepeken és a brigádoknál tartózkodott, kiabált, fenyegetőzött. Mindenütt az elnök rendelkezéseire vártak. Enél- kül az állattenyésztő telep vezetője, a zootechnikus, a brigádvezető egy lépést sem tudtak tenni. A csűrben ott rothadt a kukorica, de nem törődtek vele: majd az elnök idejön — és utasítást ad ..; Alekszej Romanovics véletlenül elfelejtett utánanézni öt hektár beérett répának, ott is maradt be takar ítatlanul. (Folytatjuk.) Érvényben a kollektív szerződés A szovjet gyárakban a gyárigaz*ga- tóságok és a szakszervezeti bizottságok kollektív szerződést kötnek egymással. A kollektív szerződésekben felsorolják a termelésre, az anyagi jólétre és kultúrális szolgáltatásra vonatkozó kölcsönös kötelezettségeket. A kupavnai finomposztógyár igazgatósága a kollektív szerződés értelmében a munkások és munkásnők munkáját megkönnyítő új technikát honosít meg. Az üzemekben védőrácsokat és szellőztetőberendezéseket szereltek fel, amelyek óvják a dolgozók egészségét és javítják a munkakörülményeket. A munkások és alkalmazottak egészségügyi ellátása, ingyenes üdülői és szanatóriumi beutalók, a dolgozók életkörülményeinek megjavítása mind fontos tétel a kollektív szerződésben. Az üzemegységekben orvosi rendelők működnek és különböző kezelésben részesülnek a dolgozók. Az ifjúmunkások és munkáslányok részére gyönyörűen berendezett munkásszállókat létesítettek. Többszázezer rubelt fordít az igazgatóság a kollektív szerződés értelmében a gyermekintézmények fenntartására. Amikor a munkásnő bemegy az üzembe, tudja, hogy gyermekéről szakképzett nevelők és egészségügyi dolgozók gondoskodnak. Az elmúlt évben új bölcsödé épült több mint félmillió rubel beruházással. A szakszervezet rendszeresen ellenőrzi a kollektív szerződés pontjainak megtartását és végrehajtását. A kollektív szerződés érvényessége azt jelenti, hogy a .gyár dolgozói mind nagyobb termelési eredményeket érnek el, s ugyanakkor napról-napra javul a munkások, munkásnők és családjuk anyagi és kultúrális színvonala. A képen: Ebéd a kupavnai finomposztógyár óvodájában, — melynek fenntartására évente többezer rubelt fordít a gyár igazgatósága. A képen: A dolgozók munkáját megkönnyítő új gyűrűsfonógépek a kupavnai finomposztógyár fonodájában. Magyar villamosmo*or — Harkovban A képen: A harkovi villamosgépgyárban D. Cserednyicsenko (jobboldalt brigádvezető és I. Reznyikov. a Magyar Népköztársaságban készült 2580 kilowattos villamosmotort próbálják ki. Külföldi hallani ók a Lomonoszov egyetemen A képen: A M. V. Lomonoszov egyetem külföldi hallgatóinak egy csoportja. Balról jobbra: Szalai Imre (magyar), Tóth Magda (magyar), Vaclav Csernyik (cseh), Viorika Petrojut (román), Dzsao Kej-htia (kínai), Ni Zsuj-tin (kínai), Hulsi Hako (albán), Barbara Dont (német),
