Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-29 / 152. szám

2 iSEAKMAGTARORSZÄG Péntek;, 1956. jynius 29. Tito elnök beszéde a belgrádi pályaudvaron Aratás előtt az újhelyi járásban Belgrád (TANJUG) Joszip Broz Tito köztársasági el­nök a Szovjetunióból és Romániá­ból visszaérkezve a belgrádi pálya­udvar előtti téren felállított disz- emelvényről szerdán beszédet inté­zett az egybe gyűlt többszázezres tö­meghez. Tito elnöik többék között a következőket mondotta: — Mindenekelőtt engedjék meg, hogy az egész küldöttség nevében köszönetét mondjak ezért a nagy­szerű fogadtatásért és tolmácsoljam a Szovjetunió és Románia pépeinek forró üdvözleteit — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Tudom, hogy figyelemmel kí­sérték utunkat és sokat olvastak szovjetunióbeli tartózkodásunkról, de most ismét meg kell mondanom, nem is lehet leírni és nem is tu­dom szavakkal kifejezni, hogy mi­lyen melegen és szívélyesen foga­dott bennünket a szovjet nép. Amit ott átéltünk, minden várakozásun­kat meghaladta. Igen gyakran mé­lyen meghatott bennünket az egy­szerű embereik, a munkások, parasz­tok, kolhoztagok, öregek és fiatalok szívélyessége egyaránt. Mindez hoz­zájárult ahhoz, hogy rövidnek tűnt háromhetes otbartózkodásunk. Amidőn az igen szívélyes fogadta­tásokról és az egyszerű szovjet em­berekkel történt találkozásokról be­szélek, hangsúlyoznom kell azt is, hogy a legmagasabb és más szovjet vezetők is igen “meleg és elvtársias magatartást tanúsítottak irányunk­ban. Megbeszéléseink a legszívélye- 6ebb légkörben és a kölcsönös meg­értés szellemében zajlottak le. Ez tette lehetővé, hogy egy újabb, tör­ténelmi jelentőségű nyilatkozat jöjjön létre kormányaink s a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége között. Ez a nyilatkozat ismétel­ten egészen világosan hangsúlyozza, hogy milyenek és milyennek kell ienniök kapcsolatainknak. A dolog lényege éppen abban rejlik, hogy e nyilatkozat nemcsak a két ország kapcsolata szempontjából nagy je­lentőségű, hanem messze meghalad­ja ezeket a kereteket és nemzetközi okmánnyá válik. Engedjék meig — folytatta Tito elnök —, hogy néhány szóval kitér­jek arra, hogy a világ különböző ré­szeiben miként tekintik a Szovjet­unióban tett látogatásunkat. A nem­zetközi sajtóban eddig megjelent kommentárokból látható, hogy a nagy többség pozitiven ítéli- meg ezt a látogatást és olyannak fogja fel, bmilyen az a valóságban, nagy hoz­zájárulásnak a béke megszilárdítá­sához és a nemzetközi együttműkö­dés további kiszélesítéséhez. Egy je­lentéktelennek mondható kisebbség azonban vagy nem akarja ezt meg­látni, vaigy pedig rosszindulatúan állítja be ezt a látogatásunkat, mint­ha a kommunista erők újabb cso­portosulásáról lenne szó a «-szabad világ« ellen, ahogy ők mondják. Vé­leményem szerint mindenki, aki az évek során figyelemmel kísérte kül­politikánkat, képtelenségnek tartja ezt, mert ez a látogatásunk nem volt egyéb, mint elvhű külpoliti­kánk logikus végrehajtása — ez az együttműködés politikája mindazok­kal az országokkal, amelyek az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján óhajtanak együttműködni. Az állandó harc politikája ez annak az eszmének a győzelméért, amely meg tudja aka­dályozni és meg is kell, hogy aka­dályozza az új nemzetközi összetű­zést. Ennélfogva tehát a különböző társadalmi rendszerű államok közöt­ti egymás mellett élés politikája ez. Természetesen nem kell eltitkol­ni azt a tényt, hogy a legnagyobb ostobaság lenne, ha a szocializmust építő országok között nem állna fenn baráti kapcsolat és együttműködés. Mi sohasem titkoltuk atzt a tényt és legkevésbbé tesszük ma, hogy szi­lárdan haladunk egy új és igazságo­sabb társadalmi rendszer — a szo­cializmus felépítése útján. Ezek sze­rint tehát logikus, hogy minél jobb viszonyban akarunk élni azokkal az országokkal, amelyek ugyanezen cél felé törekednek. De vajon azt jelenti-e ez, hogy mi meg akarjuk rontani kapcsolatain­kat más országokkal, a nyugati or­szágokkal? Természetesen nem erre törekszünk, sőt nemcsak, hogy meg akarjuk őrizni fennálló jó kapcsola­tainkat, hanem ki is akarjuk széle­síteni azokat, miután ez megfelel a békés együttműködésre és az aktív egymás mellett élésre irányuló po­litikánk szellemének, együttműkö­désre törekszünk a más rendszerű, tehát a kapitalista rendszerű orszá­gokkal is. Mint már előbb is mondottam, a Szovjetunióban, majd azután Ro­mániában leraktuk jövő kapcsola­taink szilárd alapjait. (Taps.) Ezzel kapcsolatban kifejezésre szeretném juttatni szándékunkat, hogy ugyan­ezt szeretnénk megtenni a többi ke­leti országokkal is, de feltevődik itt a kérdés, vajon kapcsolataink ezek­nek az országoknak mindegyikével elérték-e már azt a fokot, hogy az ilyen együttműködés megvalósítható? Erre azt válaszolnám, hogy egyesek­nél igen, de egyeseknél nem. Azok­ról az országokról, amelyek még nem érték el ezt a fokot, elmondha­tom, hogy nem a népek hibásak eb­ben, hanem az egyes vezető embe­rek bizonyos ingadozása, bizonyos tartózkodása, mert nehezükre esik megmondani azt, amit meg kell mondani és úgy vélik, csorbát szen­------------------------ *------------------------­H ammarksjöld Newyopkbó! elindult Moszkvába Newyork, (MTI) Az APP jelenti, hogy Ham­marskjöld, az ENSZ főtitkára szer­dán este repülőgépen elindult Moszk­vába. Ez alkalommal történik meg először az, hogy az ENSZ főtitkára a Szovjetunióba utazik. Newyorkból egyenesen Varsóba megy, majd Stockholmba, Helsinkibe és Moszk­vába, ahol négy napot tölt, július 2—6-ig. Ezután Prágába, Bécsbe, Belgrádiba és Genfbe látogat el. Géniben résztvesz az ENSZ gazda­sági és szociális tanácsa ülésszaká­nak július 12 i megnyitásán; A bürokrácia ellen Tanácsaink Á megyei tanács osztályai öröm­mel üdvözölték a Minisztertanács határozatát, amely az ügyvitel egy­szerűsítését javasolja; A megyei tanács osztályai megbeszélték, ho­gyan egyszerűsíthetnék az ügyvitelt. A következő javaslatok születtek: Több osztály javaslatot tett bizo­nyos vállalatok összevonására. Az igazgatási osztály javasolja, hogy a Turistaházakat Kezelő Vállalatot szüntessék meg és hatáskörét adják át az Idegenforgalmi Hivatalnak. Ez azért lenne helyes, mert ha egy miskolci, vagy a megye bármely területén lévő turista ki akar rán- dulni a Bükkbe, s éjjeli szállást sze­retne magának biztosítani valame­lyik turistaházban, a budapesti Turistaházakat Kezelő Vállalathoz kell fordulnia, hogy az adjon erre engedélyt. Ezt a feladatot a megyei tanács idegenforgalmi hivatala tel­jes egészében el tudja látni; A megye területén lévő aggteleki barlangot, a jósvafői és az égerszö­gi Szabadság cseppkőbarlangot az IBUSZ kezeli. Ezeket is át kellene adni a megyei Idegenforgalmi Hi­vatalnak. Természetesen ezzel együtt a beruházási és fenntartási költsé­geket is kérik. Jelenleg az árvíz- és belvízvédel- ini ügyek a mezőgazdasági és a javasolják VKG osztályhoz tartoznak; Javasol­ja az igazgatási osztály, hogy eze­ket az ügyeket a jövőben a város- és községgazdálkodási osztály, illet­ve csoport intézze, Több minisztériumtól kérik, hogy bizonyos vállalatokat adjanak át a tanácsnak. Az Élelmiszeripari Mi­nisztériumtól például kérik a megye területén levő mezőgazdasági szesz­gyárakat, valamint az Országos Bor és Gyümölcs Szeszfőzde Vállalat sá­rospataki lepároló telepét. A megyei tanács elnöke korábbi elő­terjesztésére az Élemiszeripari Mi- tisztérium szeszipari igazgatóságától azt a kitérő választ kapta, hogy a tanács kezelésében nem látszik biz­tosítottnak a szeszgyár üzemeltetése. Ezzel ellentétben az Élelmiszeripari Minisztérium tervosztálya azt kö­zölte az Országos Tervhivatal helyi tanácsok osztályával, hogy a szesz­gyárak leadását támogatni fogja. Jelenleg az a helyzet, hogy a minisz­térium sem üzemelteti ezeket a gyá­rakat s a megóvásukról sem gon­doskodik. A jelenlegi állapot nem szolgálja a népgazdaság érdekeit. A sárospataki telepet például tel­jesen elsorvasztotta a minisztérium, mert a gépeket az ország más terü­letére szállította; vedne a tekintélyük, ha megmon­danák. Véleményem szerint ez té­vedés. Miután kommunistákról van szó, úgy vélem, nemcsak a tekinté­lyük nem -csökkenne, hanem nyílt és őszinte állásfoglalásuk arra vonat­kozólag, hogy új és jobb alapokon akarják helyreállítani a baráti kap­csolatokat, csak növelné tekintélyü­ket, mind saját országukban, mind pedig a világon általában (felkiáltá­sok: úgy van! Taps.). Ami pedig bennünket illet, megmondhatom, hogy nálunk mindenkor teljes meg­értésre találnak. Erre pedig szükség van nemcsak a szocializmust építő országokkal való együttműködés szempontjából, hanem ugyanúgy szélesebb nemzetközi értelemben is. Mi már igen gyümölcsöző gazda­sági és kulturális együttműködést folytatunk úgyszólván minden szo­cializmust építő országgal, de politi­kai együttműködésünk lemarad a gazdasági és kulturális együttműkö­dés mögött. Azt szeretnénk, ha az a vacuum, amely köztünk és az egyes szocializmust éDÍtő országok között fennáll, mielőbb kiküszöbölődnék, hogy aztán el lehessen mondani, semmiféle különbség nincsen ezek­kel az országokkal való baráti kap­csolatainkban és együttműködésünk­ben. (Taps.) Ami a Moszkvában felmerült kül­politikai kérdéseket illeti, elmondha­tom, hogy a lényegbevágó kérdések­ben nézeteink azonosak voltak, vagy közel álltak egymáshoz, különösen Németország egyesítésének kérdésé­ben, valamint abban, hogy meg kell tenni minden erőfeszítést annak ér­dekében, hogy a középkeleti helyzet megszilárduljon; A küldöttség romániai látogatá­sáról Tito elnök többek között a következőket mondotta: ■— Romániában is szóbakerültek gazdasági, politikai és kulturális vo­natkozású kérdések. Meggyőződ­tünk arról, hogy fennállnak az igen kedvező feltételek arra, hogy kiszé­lesítsük az országaink közötti árufor­galmat és kölcsönösen műszaki se­gítséget nyújtsunk egymásnak; Véleményem szerint látogatásaink óriási jelentőségűek a további fejlő­désre nézve és igen kedvező hatással lesznek a népek közötti együttmű­ködésre nemcsak a világnak ebben a részében, hanem általában is; Rendkívül fontos számunkra, or­szágainkra nézve pedig különösen hasznos az, bogy a .múltat sutba dob­tuk és hogy a belgrádi nyilatkozat szellemének eddigi alkalmazása is bizonyítja, megtaláltuk azt az egész­séges alapot, amelyen tovább épít­hetjük baráti kapcsolatainkat és együttműködésünket, ez pedig érthe- tőleg hozzájárul majd a béke meg­szilárdításához is az egész világon. (MTI) Befejeződött az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése Végétért az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. A június 25-i és 26-i üléseken be­hatóan megvitatták Palmiro Tog­liattinak, a párt főtitkárának a VIII. pártkongresszus összehívásáról tar­tott beszámolóját. A Központi Bizottság jóváhagyta a Togliatti beszámolójával kapcsola­tos határozatot és úgy döntött, hogy összehívja a párt VIII. országos kongresszusát. Két bizottságot vá­lasztott, ezeket megbízta a párt pro­gramnyilatkozata és a kongresz- szus elé terjesztendő tézisek terve­zetének kidolgozásával. (MTI) ——o—----­­— Kevés a mérnök Angliában. Callaghan munkáspárti képviselő az alsóházban azt javasolta: küldjenek egy bizottságot a Szovjetunióba a műszaki kiképzés tanulmányozására. Rámutatott, hogy Anglia az ipari fejlődés tekintetében elmaradt a Két százalékra szorítják le a Horváth Endre községi agronó- mus így tájékoztatott bennünket az aratás előtti helyzetről: — A sárospataki határ az aszály miatt most elég szegényes. Csak néhány napja esik ezen a vidéken. Különösen az alsóhatárban lesz gyenge a termés. A homokos része­ken néhány nappal ezelőtt 15 centi- méteres őszi búzát találtak. ^,1 ta­nács engedélyt adott az ilyen ve­tések felszántására, a földbe má­sod vetésű növényeket vetettek. A jégeső is károkat okozott. Az egyé­nileg dolgozó parasztoknak körülbe­lül hat-nyolc holdján ment tönkre az ősziárpa. A Dózsa Termelőszö­vetkezetben az ősziárpa körülbelül 25—30 holdján 50—60 százalékos kár keletkezett. Az állami biztosító természetesen megtéríti a károkat. Érthető, hogy most különösen fon­tos csökkenteni a szemveszteséget. Az a szándékunk, hogy a tavalyi 4 százalékkal szemben az idén két százalékra csökkentjük a szemvesz­teséget. A lehetőség erre meg :s’ van. összesen 3727 hold kalászost kell learatni, ehhez 3062 fő a mun­kaerő. Egy aratópárra 2.4 hold-ka­lászos jut. — Hogyan készülődnék a terme­lőszövetkezetek? — kérdeztük. — A két termelőszövetkezet már felkészült. A Vörös Csillag 179 hol­don 25 aratópárral, a Dózsa 220 holdon 20 aratópárral áll ki. Ki­számítottuk különben, hogy ha a ta­valyi négy százalék helyett az idén két százalékos szpm veszteséggel aratunk, körülbelül 498 mázsa ve­gyes terményt mentünk meg ma­gunknak, A cigándi Petőfi Tsz 75 százalékban géppel arat Albert Sándor, a cigándi Petőfi Tsz könyvelője az alábbiakban számolt be a szövetkezet életé­ről: —* A gépállomás megígérte. hogy kenyérgabonánk 75 százalé­kát kombájnnal vágja* le, a tago- sított területen azonban csaknem teljesen géppel aratunk. A kézi aratáshoz már felkészültünk, az aratópárok beosztása is megtör- . tént. Sajnos csak egy cséplőgépet kapunk, ez pedig kevés, nem tu­dunk mindenkit kellőképpen fog­lalkoztatni. Úgy tervezzük, hogy a A megyei Semmelweis-kórház ka­puja előtt idős falusi nénike sirán­kozik. Siránkozik, vitatkozik, de hiába, nem használ semmit, a portás rendíthetetlenül áll a kapuban, nem engedi bemenni. — Pedig milyen jó töltött tyúkot hoztam a lelkemnek, Meg egy kis pálinkát, sonkát is... Hogy megenné most az operáció után. Naponta játszódnak le ilyen, vagy hasonló esetek a kórház kapujában. A kórházi dolgozóknak ugyancsak sok türelemre van szükségük, mire sike­rül megértetniük a látogatókkal, miért nem lehet bármikor bemenni. Hadd segítsünk nekik azzal, hogy most nagyobb nyilvánosság előtt mondjuk el: Egy időben a kórházban nem volt látogatási idő, mindenki akkor ment be, amikor akart. Ez túlságosan ki­fárasztotta a betegeket, pedig a gyó­gyulás egyik feltétele, hogy a beteg elzárkózva a külvilág minden gondjá­tól, egyedül gyógyulásával törődjön. A csend, a nyugalom szintén orvos­ság. Heti három látogatás éppen elég, különösen, amikor a szabályok elle­nére egy beteghez heten-nyolcan is bejönnek, körülülik az ágyát, s szinte valamennyien egyszerre beszélnék. Ez mérhetetlenül kifárasztja a többi be­teget is, aki a szobában fekszik. További veszély, hogy a beteg em­ber ellenállóképessége gyengébb, rrtint egyébként, a látogatók könnyen meg­fertőzhetik. Egyesek nehezen értik meg azt is, szemveszteséget Sárospatakon hordással egyidőben csépelünk is* nehogy nagy szemveszteségünk le* gyen. A növényápolás 90 százaié* kig rendben van. A burgonya hét-* ven százalékát háromszor meg Jca* páltuk, a kukoricát a tagosított ré* szén kétszer, egyebütt egyszer ka* páltuk meg. Tovább építkezünk< Kétszáz köbméteres siló építéséhez 16 ezer forintot kapunk. Egy öt* venf érőhelyes tehénistállóra 101 ezret, egy ötszáz férőhelyes juh* hodályra (már van egy ilyen) pe* dig 64 ezret. — Visszatérve az aratásra még csak annyit, hogy a jégeső nekünk is nagy kárt okozott, ötvennégy hold ősziárpánkon ötven-hatván százalékos a kár. Az Állami Biz- tositónak már szóltunk, de ecfdig még nem jöttek ki hozzánk. Néhány nap múlva aratnak Pácinban is Május 21. óta határunkban csak a napokban esett eső — mondta a pácini tanácselnök. — Figyelemre méltó, hogy a szövetkezet kenyér- gabonája általában jobb termésát­lagot ígér, mint az egyénieké. Ez érthető is. A Dimitrov Termelőszö­vetkezet alkalmazza a korszerű agrotechnikai módszereket, műtrá­gyázott, tavasszal gyűrüshengere- zett és idejében vetett. Számításaink szerint a jövő hét csütörtökén már Pácinban is megkezdődik az aratás — mondta a tanácselnök. A bodroghalmi állami gazdaságban Barcsa József agronómus az ara­tási készülődésről a következőket mondta: — A bodrogközi állami gazdaság bodroghalmi üzemegysége úgy fel­készült az aratásra, hogy bárme­lyik nap teljes erővel megkezdheti a munkát. Kétszázhusz hold kés nyérgabonához egy kombájn és két aratógép áll rendelkezésünkre^ A mai határszemlén azonban meg-* állapítottuk, hogy csak körülbelül két hét mulva^érik be a gabonánk^ Ösziárpánk nincs. A búza némelyik táblában igen szép, de általában gyenge lesz. Minden szükségest megtettünk különben az aratásra: a magtárakat kimeszeltük és fér-« tőtlenítettük, gondoskodtunk sze-* kér- és asztagponyvákról, ivóvíz­ről, pálinkáról és egyebekről. hogy a betegeknek nem szabad ételt behozni. Amit a kórházban kapnaki éppen elegendő számukra.' Ha csak üres levest adnak, annak megvan az oka, mert ha a súlyos operáción át* esett beteg másnap megenné a kapu* ban vitatkozó néni töltött tyúkjátt meg is halna tőle. A hozzátartozók a kórház orvosaitól várják, hogy visz* szaadja betegük egészségét, bízzanak tehát benne és fogadják meg utasí* tásait. Sajnos, azok között, akik látogatási időn kívül, úgyszólván erőszakkal akarnak bemenni a kórházba, vannakf akiktől éppen nem várnánk ilyen magatartást. Gyakran hallani: mi azt hogy nem lehet bemenni?.. t Nekem nem lehet?!..-. Ennek és ennek cb vállalatnak vagyok az igazgatójat (Vagy: tanácstitkár..., tanácselnök.. párttitkár vagyok...) Itt és itt dolgo* zom, nekem nem lehet?..-. Bőszen hadonásznak igazolványaikkal a sze* gény portás orra előtt, aki nem tehet kivételt, mert a kórháznak megvan* nak a szabályai, amelyek a betegek érdekeit szolgálják. Ezeket a szabá* lyokat nincs joga senkinek felrugnii Nem akarunk példákat hozni, mert nagyon elszégyelnék magukat egye* sek, de reméljük, így is értenek be* lőle azok, akiket érint. A kórház vezetősége a kapunál helyesen — szolgálatot hozott létret amelynél telefonon bárki, bármikor érdeklődhetik betege hogyléte iránti beszélhet kezelőorvosával. Ugyanígy a városból is mindig kap telefonösz* szeköttetést a kórházzal. A kapusszol* gálát arra is hajlandó, hogy tisztái* kodást eszközöket, vagy megengedett élelmiszereket bevigyen betegeknek< Ha valamelyik beteg állapota súlyost az igazgatóság természetesen megen* gedi, hogy legközelebbi hozzátartozói 5—10 percre meglátogassák. Ugyan* csak külön engedélyt kap az is, aki hosszabb útra indul, vagy katonai be* hívót kapott, stb. Ezek az intézkedések igen helyesed mégegyszer alá kell húznunk: kizáró* lag a betegek érdekeit szolgáljákt mindenkinek kötelessége ezért tiszte* letben tartani azokat. A. h »■ 0 » ■— Indiában nagyszabású villamosí­tási munkák folynak. Nemrég Pép- szú államban 45 faluba és városba vezették be az áramot. Idén ebben az államban még 60 várost és falut villamosítanak. többi ország mögött; Beszédes borsodi számok f f JNCSI IMS— LAKOSS ÁG ff ^ 5JMOOO/«»/ biztosítási díjjal es eGYEB ADÓNEMMEL TABTOZlK NÉPI flLLQMU NKNAk morn Sokan nem tudják, hogy milyen nagy kárt is okoznak saját maguk­nak és embertársaiknak, ha nem teljesítik a dolgozó nép állama iránti kötelezettségüket. Nézzünk csak egy példát: az encsi járás lakossága jó­val több, mint 53 millió forint közadóval, biztosítási díjjal és egyéb adó­nemmel tartozik államunknak. Ebből 50 nagy, korszerű kultúrotthont, vagy öt ózdi kAM^Áxawóxa^ vagy öt sárospataki gépállomást, esetleg közel 40 darab 12 lakásos bérházat lehetne felépíteni. Érdemes ezen elgondol­koznia minden adóhátrálékosnak. Tartsuk tiszteletben a kórház szabályait

Next

/
Thumbnails
Contents