Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-29 / 152. szám

Péntek 1956. június 29. ESZAKMAGTAROÄSZAg s ÖRVENDETES FORDULAT Több kolbász, mint nap A húsipari vállalat ma kissé hasonlít a mesebeli örmény keres­kedőhöz, aki telente elbújt az em­berek elől, mert nem volt porté­kája, nyaranta pedig rá sem néz­tek a vevők, hiszen télen cserben­hagyta őket. Persze ez a hasonlat As sántít, a vevők nem fordítót-* tak hátat a húsipari vállalatnak, csak kevesebbet vásárolnák, mint hat hónappal ezelőtt. Pedig van áru bőven. Jólesik leírni: a kolbászból kerítéseket fonhatnánk, a temérdek szalonná­ból városra való háztető tellenék, füstölt karajból meg annyi bab­főzelék izesedhetne, amennyi báb nem is termett az idén Borsod- országban. Az a helyzet ugyanis, hogy kereskedelmünk nem képes felvenni az élelmiszeripar nagy- mennyiségű készítményeit. A vál­lalat hűtőiben mázsaszám áll a a finom kolbász, tepertő, zsír, sza­lonna és pácolt áruféleség. Ha meggondoljuk, nem kis dolog ez! Már csak azért is figyelemreméltó ez a bőség, mert emlékezhetünk rá: tavaly október, november s még december hónap elején is hosszú sor vásárló állt húsbolt­jaink előtt. S ha már olyan sokat beszé­lünk a dolgozókról való szerető gondoskodásról, minden kereske­delmi szervnek, de főképp az élelmiszerkiskereskedelmi válla­lat központjának figyelembe kell vennie: a raktárakban, hűtőházak- ban hegyeket alkotó húskészítmé­nyektől még nem lesz ízesebb a dolgozók levese, s nem lesz ünnepi az ebéd. Ki hát a raktárakból a termérdek kolbásszal, tepertővel, zsírral, szalonnával. Ki. a hús- és csemegeboltokba, de főképp a vi­déki földművesszövetkezetekbe. Jónéhány miskolci hűsboltban ugyanis hiába érdeklődik a vevő: van-e lecsókolbász, vagy friss te­pertő? Egész héten alig lehet két­szer-háromszor megvásárolni az említett árukat, pedig a kereslet mindennapos. Értesülésünk sze­rint a lecsókolbász minősége meg­javult. A 20 forintos kolbász ser­téshús aránya 25 százalékról 54 százalékra növekedett. Kereskedelmi szerveink mérjék fel a keresletet és ideiglenes szer­ződéseiket bővítsék ki pótmegren­delésekkel, hogy minden városi üzletben bőséges választék várja a fogyasztókat. A földművesszö­vetkezetek irányító szerveinek kü­lönösen figyelmükbe ajánljuk a nagymennyiségű finom pácolt füs­tölthús árut, amelyet a nyár és az aratás küszöbén dolgozó paraszt­jaink állandóan keresnek. A húsipari vállalat dolgozói egyízben, egy rövid körút alkal­mával megállapították, hogy On­ga, Gesztely, Sajóhidvég, Kiscsé- cse, Sajóköröm, Kistokaj és még jónéhány községben egyáltalán nem lehet füstölthűst kapni, pe­dig a parasztok télen leölt serté­seinek már a legkisebb sonkája is elfogyott, s nagy szükség lenne friss, ízletes füstölthúsra. Földművesszövetkezeti boltjaink nagyrészben kényelmi szempontból nem tesznek rendelé­seket, mert attól félnek, hogy megromlik az áru. Nekünk az az érzésünk: nem kell ettől tartani, a falusi, s természetesen a városi vásárlók is, a legrövidebb időn be­lül megveszik a készleteket, ha az időben, gyorsan és frissen kerül­het asztalukra. (Pl) Számolják fel a bereutei szénosztályozónál a bürokráciát! — Hozzászólás az Északmagyar ország cikkéhez — A Berentei Központi Szénosztályozó ifjúsági üzemben mindannyian nagy érdeklődéssel olvastuk azt a cikket, amely a lap múltheti, szerdai számá­ban jelent meg és minden sorával keményen, következetesen harcol a szénbányászatnál, elsősorban a Bor­sodi Szénbányászati Trösztnél fellel­hető bürokratikus jelenségek ellen. A cikk megemlíti vállalatunkat, a berentei szolgáltató vállalatot is. Megállapítja, hogy erre a vállalatra semmi szükség nincsen, az üzem kü­lön vállalati szervezet nélkül jobban dolgozna. A bürokrácia jelenleg aka­dályozza a termelést, megnehezíti a dolgozókkal való törődést, sokszor megkeseríti az emberek életét. Elöljáróban ki kell jelentenünk, hogy alapszervezetünk tagsága, a szolgáltató vállalat szénosztályozójá­nak fiatalsága egyetért a cikkel. Egyetlen percig sem engedhetjük meg, hogy a bürokráciában elvesszen az egészséges kezdeményezés, a lélek­telen bánásmód elvegye a fiatalok lendületét, munkakészségét. Jelenleg csakugyan az a helyzet, hogy a vállalat adminisztrációja pil­lanatnyilag nem tud produktív mun­kát végezni. Egyszerűsített módon fe- iényi adminisztratív munkavállaló eredményesebben tudna dolgozni. Minthogy ilyen körülmények között most elegendő munka nincsen, az em­berek kénytelenek egymást egyik szobából a másikba irányítva feljegy­zések özönével ellátni, állandóan azt figyelni, hogy a másik milyen kisebb, vagy nagyobb hibát követ el. Ez az­tán újabb problémák, vitatkozások eredője. Amikor a folyósóhírek el­kerülnek a legfőbb »'hármashoz« — az anyagosztály, a személyzeti és a munkaügyi osztályvezetőhöz ezek az elvtársak szobájukba bezárkózva tárgyalják meg a kérdéseket. Az üzem vezetője közben naponkint kap valamilyen felszólítást. A válla­lat vezetői — akik közül például a személyzeti osztály csupán egy, azaz egy főből, az osztályvezetőből áll — mindannyian utasítani akarják az üzemvezetőt. A munkaügy feladata az volna, hogy a műszak beírásoknál segítse az üzemet. De ez a segítés eddig csak abban merült ki, hogy egyik is, má­sik is beleszólt a dolgokba, a hónap végén aztán 50—=-60 reklamáció jött. Egy nap szabadságért például a dol­gozónak a legutóbbi időkig 6—8 em­berhez is el kellett mennie s erre rá­ment legalább fél napja. Érdemes még elmondani, hogyan reagáltak egyesek az újság cikkére. A személyzeti osztályvezetőt, Molnár Károly elvtársat a cikk felháborí­totta; Fehérvári elvtárs a cikkírót, meg azokat az elvtársakat, akik a cikkhez az anyagot szolgáltatták, földig pocskondiázta. Ez utóbbi eset­nél annál érdemesebb megállni, mert Fehérvári elvtárs a hivatalház párt­titkára. (Vajon mi fájhat neki, hiszen a munkások egyetértenek a cikkel?) Szerintünk az ilyen magatartás méltatlan kommunistákhoz, a párt katonáihoz. Mi ez, ha nem a bírálat elfojtása? Sajnos, ennek ezernyi meg­nyilvánulását figyelhetjük meg az üzemben. Még ma is' ott tartunk, hogy ha egy dolgozó kissé darabosab­ban megmond valamit gyűlésen, vagy értekezleten, másnap minden irány­ból pergőtűz alá veszik, nyomoznak, kutatnak utána, árgus szemekkel figyelik, hogyan lehetne fegyelmi el­járást indítani ellene. A cikk — örömmel állapítjuk meg — fiataljaink soraiban pezsgő, egészséges erjedést indított meg. Most a felsőbb szerveken a sor, hogy meg­felelő intézkedésekkel segítsenek a berentei szolgáltató vállalat ifjúsági üzeménél megszüntetni a bürokráciát. Ehhez a vállalat kommunistái, DISZ-fiataljai minden segítséget megadnak. A Berentei Központi Szénosztályozó ifjúsági üzem MDP alapszervezete nevében: GÉCZI GYULA mb. párttitkár A DISZ-szervezet nevében: . PÓCSIK SÁNDOR DISZ-titkár Az idén már 15 vagon bűzét őrölnek naponta a miskolci István-malomban A miskolci István malom dolgozói tervük egyenletes teljesítése mellett — időben és jól felikészültek a nagy nyári munkákra. Az üzem műszaki gárdája — a szovjet és a bolgár ma­lomipar gazdag tapasztalatait is hasznosítva — még kora tavasszal kísérleteket kezdett az örlőhengerek kerületi sebességének növelésére. A hosszú hónapokig tartó fáradtságos munka nagyszerű eredménnyel zá­rult. Az elmúlt év napi 9 vagonos átlaga helyett az idén — ugyanazon gépparkkal, de a gépek forgási se- gességének gyorsításával — 15 va­gon búzát őrölnek a molnárok. Az új technológia kikísérletezése 35 ezer forintba került, a megtakarítás pedig meghaladja a másfél millió forintot. Pártélet ☆ A pártpropagandamunka központi feladata AMIKOR azt vizsgáljuk, hogy milyen hiányosságok voltak az 1955—56-os év oktatási munkájában, általában a pártoktatás módszerei­ben — bizony bőven válogathatunk a hibákban. A párttagság vélemé­nye szerint: a pártpropagandamun­ka egyik fő fogyatékossága az volt, hogy az embereket nem nevelte önálló marxista gondolkodásra, nem segítette elő, hogy bátc* viták, eszmecserék bontakozzanak ki. ön­álló gondolkodás helyett^ divattá vált a mértéktelen idézgetés, a frá­zisok puffogtatása, egyes vezetők megállapításainak lélektelen ismé­telgetése. A propagandisták és a hallgatók egyaránt évekkel, sőt év­tizedekkel ezelőtt leírt gondolatok visszhangjaivá lettek. Megmásítha- tatlannak véltünk minden olyan megállapítást, tételt, amely nagy­nevű emberekhez, vezető politikai személyiségek nevéhez fűződött. A marx i zmus t-lenrni zmust az élettől, a gyakorlattól elvontan tanulmá­nyoztuk. Az alkotó, eleven propaganda- munka fejlődését fékezte továbbá, hogy nem volt kielégítő a propagan­disták képzettsége, kevés volt az életet, a termelési kérdéseket jól ismerő, a pártmunkában nagy ta­pasztalattal rendelkező propagan­dista. A pártoktatás színvonalát csökkentette az is, hogy a hallgató­kat nem mindig érdeklődési körük figyelembevételével, képességeik szerint vontak be a pártóktatásba. Mindezek a súlyos hibák akadá­lyozták az elméleti munka kibonta­kozását és ezért a pártpropaganda nem válhatott a termelési, párt- és állami munka megjavításának fon­tos eszközévé. MOST, AMIKOR az új pártokta­tási évhez közeledünk, — okulnunk kell az előző években elkövetett hi­bákból. Ezekben a napokban és az elkövetkezendő két-három héten nagy körültekintéssel kell végez­nünk az idei pártoktatás előkészí­tését. Arról van szó, hogy pártbizottsá­gaink, pártszervezeteink nagy ala­possággal válogassák ki a propagan­disták közül a legjobbakat, bátran növeljék a propagandisták számát politikailag fejlett, értelmiségi elv­társakkal. Pártbizottságaink, pártszerveze­teink ügyeljenek arra, hogy a tan­folyamok szervezését szigorúan az önkéntesség betartásával végezzék* A pártvezetőségek tagjai és a pro­pagandisták személyesen beszélje­nek a párttagokkal, mindenkitől kérdezzék meg, milyen fokon akar­ja politikai tudását fejleszteni. Sen­kit se beszéljenek rá, hogy mást tanuljon, mint amihez kedve van* Akkor végzünk jó munkát, ha a párttagság képessége szerint vá­lasztja meg az oktatási formákat és minden tőle telhetőt megtesz marxista-leninista képzettsége fej­lesztéséért. A miskolci Közlekedési Vállalat pártszervezete már hozzákezdett az új oktatási év előkészítéséhez. Meg­beszélték, hogy négy tanfolyamok indítanak. A tanfolyamok vezetésé­re kiválogatták a propagandistákat* Mindegyik mellé egy-egy helyet­test is kijelöltek. A pártszervezet ezt azért tette, hogy ha az oktatási évadban valamelyik propagandista megbetegszik, vagy fontos elfoglalt­sága miatt nem tudja a foglalkozást vezetni, helyettese tartsa meg. Ezek az elvtánsak ugyanolyan lelkiisme­retesen felkészülnek minden egyes előadásira, foglalkozásra, mint a pro­pagandisták. A Közlekedési Válla­latnál ez évben már mindenki azt az oktatási formát választja, ame­lyik képességének legjobban meg-* felel és gjrakorlati munkájához a lehető legnagyobb segítséget adja. EBBEN az évben már nem sza­bad megismétlődnie annak — ami sajnos tavaly és az azt megelőző években előfordult —, amikor sok pártszervezetben nem vették figye­lembe a párttagság kérését. Nem egyszer megtörtént, hogy a pártszer­vezet a hallgató tudta nélkül dön­tött arról, hogy — kit milyen tanfo­lyamra küldenek. Ha minden pártszervezet körülte-' £ intőén, megfontoltan végzi az ok­tatási év előkészítését, a propagan­disták kiválogatását, ha az önkén­tesség elve alapján szervezi a tan­folyamokat, óriási lépést teszünk propaganda munkánk megjavításá­ban, az alkotó elméleti munka fel­lendítésében. Pártszervezeteinknek, de minden egyes párttagnak fő feladata le­gyen: önálló marxista gondolkodás­ra nevelni a kommunistákat, a párt­oktatás minden tanfolyamán báto-' rítani a szabad vélemény nyilvání­tást, s kialakítani a bátor vitákat- megtanítani párttagjainkat lenini szellemben politizálni. Aho! peregni kezd az ősziárpa, azonnal aratni keli A földművelésügyi minisztérium közleménye Az elmúlt hetek rendkívül esős, szeles időjárása az ősziárpát a legérzékenyebb érési állapotában c/L Imlt-kúiár kulandj CLL Tartok tőle, hogy ille­tékesek végülis Kompos Endrére, esetleg a nyár­ra, a melegre, a sör és hűsítőitalok feltalálójára hárítanak majd minden felelősséget. Ugyanis a szálak Kompos Endrétől indulnak ki. Kompos a a Lentn Kohászati Mü­vekben dolgozik és gyak­ran újít. Már vagy ötven újítási javaslatot nyújtott be, ebből sokat meg is valósítottak. Addig nem volt semmi hiba, amíg leleményességével át nem lépte a gyár küszö­bét. De átlépte és ezért »magára vessen«. Azóta lót-fut, rohan, leveleket küld éé kap tucatszámra. Egyiken két, másikon három pecsét és aláírá­sok, előadók nevei, ügy- számok, »sürgős ...« fel­szólítások satöbbi, ahogy ez már ilyen esetekben szokás. Mondom, Kompos End­re (Malinovszkij-utca 133. szám alatti miskolci la­kos) kezdte az egészet a »büfé-kosár« ötlettel — még tavaly május végén. Újítónk közelebbről megismerkedvén az ara­tással, azt tapasztalta, hogy ugyancsak meleg van ilyenkor, elkel a hű­sítő ital literszám, meg a cigaretta, ha nem a szom­szédba esik a trafik a határban. Jó kezdemé­nyezés ugyan a büfékocsi is, de mit csináljanak azok, akiket a kocsi nem tud megközelíteni? Ne élvezhessék a hűsítő italt, amiért kilométereket kel­lene gyalogolni? »Igaz­ságtalanság ...!« — gon­dolta Kompos és gyorsan megtervezett egy olyan büfé-kosár félét, amelyet kerékpárra lehet szerelni és kényelmesen szállítani a járhatatlan helyekre is. Hiszen eddig igaza is volt Kompos Endrének, egyet­értek ve]e. De minek kez­dett az egészhez, amikor tudta, hogy a javaslat bizonyos szervekhez ke­rül, onnan esetleg válla­latokhoz, ahol előadók, könyvelők, tervezők, ki­vitelezők, anyagkezelök, csoportvezetők, normá­sok, bérelszámolók, osz­tályok, csoportok s egye­bek vannak. Alighanem megfeledkezett erről, mert »nagy könnyelmű­séggel« beküldte újítási javaslatát a Szövetkeze­tek Országos Szövetségé­hez. 1955. június 20-án meg­kapta az első levelet, amelyben.; * No de be­széljen maga a levél.. .* az értesítések, levelek tömkelegé ... ...AZ ELSŐ levél a SZŐVOSZ tömegszerve­zeti osztályáról érkezeit, 1070-es iktatószámmal, pecséttel, Farka Pál osz­tályvezető aláírásával. Közli, hogy az újítást ki­sebb módosítással elfo­gadták, Kompos készít­tesse el a mintadarabot. (Már ez is furcsa, miért ő?). Kompos érintkezésbe lépett a MESZÖV-vel és »összefogtak« az ügy ér­dekében. Július 2-án (ezt is levél tanúsítja) meg akarták rendelni a proto­típust a Borsodvidéki Gépgyárnál, de az nem vállalta. Kompos persze szaladt fűhöz-fához. A MÉSZÖV az anyag és az elkészítés költségét vál­lalta, de a sok munka, a sok goyd, a sok osztály... Teltek-múltak a napok. Beköszöntött az aratás, már el is csépeltek, de a büfé-kosár még mindig csak terv volt. A MÁSODIK levél újabb fénypont a büro­krácia sötétségében... Hárompecsétes iktatószá­mos írás Komposhoz, az Üzletberendezést készítő Fa- és Fémipari Szövet­kezeti Vállalattól, Mis­kolc-Tapolcáról, 1955. ok­tóber 13-án. Értesíti az újítót, hogy vállalta a prototípus elkészítését, a tervező »sürgősen« keres­se fel a Vállalatot. Kom­pos felkereste. A HARMADIK levél 1956. március 19, a ME- SZÖV-től: »Ä ,büfé­kosár* prototípusa elké­szült, kérem annak át­vételére szíveskedjék hi­vatalunkban megjelen­ni...« A NEGYEDIK levél (mert ne tessék hinni, hogy ezzel befejeződött az ügy és az idén már lesz aratáskor »büfé­kosár«. Nem megy az olyan símán!) igazolás..., amelyben a MÉSZÖV igazolja, hogy Kompos benyújtotta javaslatát egy évvel ezelőtt. Az »üzletberendezést készítő ... stb.« vállalat 5 hónap alatt (!) el is készítette a prototípust a beszerzett anyagok segítségével. Az­az dehogy is készítette el! A készítéséhez kül­dött anyagok eltűntek, a vállalat 2400 forintot »felemelt« és se pénz, se posztó, illetve »büfé­kosár«.. Tegnap felkeresett Kompos a hírrel, hogy a gépállomások megyei igazgatósága rövid 24 óra alatt elészitené a proto­típust, vagy micsodát, belekerülne mondjuk 700 forintba. Ezt megcsinál­hatták volna már tavaly is, ha a MÉSZÖV úgy intézkedett volna, s ak­kor ma lenne már »büfé­kosár« __De én nem tu­d om mi a teendő. Már az éjjel is a »büfé-kosárral« álmodtam; cipeltem a hátamon, telistele akták­kal, úgy, hogy beleizzad­tam ... Tessenek segí­teni, mert. a közvélemény mégis' csak nagyhatalom. Lehet, hogy Kompos a hibás, mert elkezdte az egészet..; Mindenesetre nekem az a véleményem, hogy talán várjunk, ha­lasszuk el az aratást, hátha rendbe jönnek a dolgok. Vagy .. -. önök mást gondolnak?.-.-. De tessenek sietni a tanács­csal, mert ha kisüt a nap, meg kell kezdeni az ara­tást ... BARCSA SÁNDOR érte. A sok nedvesség hatására az érésben lévő ősziárpa szemek meg­duzzadtak, így az erős szelek köJ vetkeztében a szemek a kalászokról könnyen leperegnek. A pergés nagysága attól függ, hogy az őszi^ árpát milyen érési állapotban érte ez az időjárás; Ahol a szem már peregni kezdett, ott a termelők — még abban az esetben is, ha az ősziárpa nem érte el a legjobb aratási érettséget —* azonnal arassák le, mert a szeles időben az érés előrehaladásával fo­kozódhat a pergés. Az állami gazdaságok és a termelőszöJ vetkezetek mindenütt, áhol arra lehetőség van, az ilyen ősziárpát kombájnnal arassák még akkor is, ha az árpa nem érte el a kom­bájn betakarításhoz legjobb érési fokot, mert a szemveszteség csök­kentésének ilyen esetben éppen a kombájn a legfőbb eszköze. A be­takarítás után igen fontos a tér* meny szárítása, ezért vékony ré­tegben terítsük és állandóan for­gassuk az őszi árpát. Erre jelenleg megvan a lehetőség, mert még ele­gendő fedett helyiség áll rendel­kezésre. Azokon a táblákon, ahol esetleg a szemhullás nagyobb mértékű volt, aratás után a tarlót sertésekkel já­rassák meg és a taríóhántást ez­után végezzék el. (MTI) — A FELSÖPFALZVIDÉKI Kollebergben egy 39 éves asszony vallási megszállottságában két Iá* nyát baltával akarta agyonverni* hogy a »mennyországba jussa­nak«. A PATYOLAT VALLALAT kér! azokat az üzletfeleit, akik áprilisi? ruhát adtak át festésre, tisztításra vagy mosásra, ho?y azokat váltsák ki. mert hely­szűke miatt a Patyolat fióküzletekben a ruhákat nem tartfiatlák.

Next

/
Thumbnails
Contents