Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-28 / 151. szám

Cäuloriöß, í§3&

£

esmsfct^xssisz'iB'A KULTURÁLIS SEREGSZEMLE DÖNTŐJÉNEK TANULSÁGAI

A vasárnapi megyei döntővel a Ságvári Endre ifjúsági kulturális seregszemle végére értünk. Nagyszabású kulturális eseménysorozat méltó befejezése volt ez a nagyszabású bemutató, amelyen 80 csoportos, illetve egyéni szám szerepelt. A seregszemle helyi, körzeti, járási, városi, megyei bemutatói sokezer fiatalt nyertek meg a DISZ-nek, vontak be az aktív kulturmunkába és további tízezreknek nyújtottak nívós kulturális lehetőséget *

Tánccsoportok

A tánccsoportoknak! nem sikerült elémiök a tavalyi színvonalat. Bár színpadra került néhány új, nagyon érdekes népi játék, egykét táncjáték és pár érdekes koreográfiájú tánc, de valahogy az'összkép arról árulkodott: fáradt, kidolgozatlan némely koreográfia. Ennek egyik oka az, hogy a jó táncoktatók aránya nem növekszik párhuzamosan a fiatalok táncos kedvével. Pedig köztudomású, hogy napjainkban DISZ-szervezeteink tevékenységének gerincét képezi a kul- turmunka és ezen belül a népi tánc. Mivel sok az eszkimó és kevés a fóka, bizony gyűrűznek a koreográfiák egyik kézről a másikra. Gyakran előfordul, hogy útjára indul egy szépen komponált tánc, s mire »megöregszik«, már se keze, se lába. Ilyen a Háromugrós, a Kistápéi páros, a Nyírségi páros, stb.

Nagyon kevés az eredeti gyűjtés, s eléggé gyengén halad a népi játékok felikutatása. Ami az eredetiséget illeti, feltétlenül dicséretet érdemel a bódvarákói tánccsoport saját gyűjtésű, színvonalasan tolmácsolt népi játékáért. A vágáshutaiak falusi táncmotivumotoból építették fel szép szlovák népi táncukat; a mikó- háziak Legényavatása is igen frissnek, eredetinek hatott;

Igen érdemleges színpad-etikai kérdést szeretnénk még felvetni. Tánccsoportjaínk egy része felszaba-, dultan, kötetlenül mozog a színpadon. Hogy mennyire igaz ez, csak meg kell nézni az ózdiak fergeteges cigánytáncát, vagy a felsőzsolcaiak Gencsapáti lakodalmasát. Itt bizony nyoma sincs a merevségnek, az arcokra telepedő koncentrálásnak. Persze ezektől a sallangoktól tánccsoportjainkat csak úgy lehet megszabadítani, ha oktatóink nem mennek fel a kulisszák mögé, ütem- és mothum-diktálni. Az oktatók tanítsák be jól a táncokat, de ne adjanak »magabiztosságot« a kulisszák mögül. Szerintünk itt kezdődik a kötetlenség, a valódi átélés és a hiteles tolmácsolás;

| Énekkarok |

A borsodi kórusművészet lépett a legnagyobbat ezen a seregszemlén. Az énekkarok szakítottak a provinciális »előírt« kórusművek bemutatásával. Dalcsokraikból többnyire kimaradtak a fonnyadt, életképtelen dalok, a sematikus, művészietlen tömegdalok, s egyre nagyobb erővel csendültek fel az örakszép klasszikus énekkari művek, népdal-feldolgozások, vérbő, dallamgazdag indulók és békedalok.

Természetesen még nem ragyogóan fényes kórusművészetünk koronája, hiszen nagyon sok még a »kifáradt« kórusművek ismételgetése. Igen nagy szükség lehne néhány falusi énekkar számára felkutatni a frissebb, élőbb dalok kottáit, s persze vállalkozókat kellene keríteni a borsodi népdalok feldolgozására.

Szükségesnek tartjuk megjegyezni, ha jövőre bármikor is dalversenyre kerülne sor — karvezetőink necsak a szövegek hangz^tosságának nyomán induljanak el, hanem a dallam színvonala legyen vezérlőfonaluk. Ha érett a kórus, nem kell félteni a madrigáltól, vagy egy-egy világi oratóriumtól, ha az ember nagyságát, és az élet szépségeit hirdeti.

Egyik-másik énekkarnál (például az ózdi gimnáziumnál) a szopránból »-kiénekel« egy-két lány, vagyis pontatlanok a belépések.

Országos fórumokon sokat) vitatkoznak a dalszöveg kiejtésen; A vita tárgya: használjanak-e liezont, ha azt a dallam megkívánja? A mi véleményünk az, hogy ezt dalonként kell eldönteni. Mindenesetre csúnya, ha a határozott névelő »z«-betüjét beolvasztják a következő szó magánhangzójába.

Itt kell szólnunk a rigmusbrigádokról is, amely műfaj az utóbbi időben sémáinál fogva alaposan megkopott. A vadnaiaknak, még néhány község rigmusbrigádjának sikerült új tartalommal, új értelemmel megtölteni a rigmusokat. Az új tartalom a falu, a város, az ország ügyes-bajos dolgainak kiteregetése. Érzésünk szerint ez jó is; így lép igazi örökébe ez az egykor köztiszteletben álló műfaj.

Zenekarok

Az idei kulturális seregszemléié nagyon sok kitűnő zenekar vonult fel. Ismételten hallatták hangjukat a nagymultu borsodi munkás fúvós zenekarok. Érezhettük ezen a versenyen: fúvósaink kiléptek kissé az indulók világából, amelybe az értetlenség szorította be őket, s részt vállaltak a nemesebb muzsika kincsestárából. Az opera muzsika és az igényesen hangszerelt zenekari művek betanulása az együttesek bővítéséhez, különböző fuvóshangszerek gyarapításához vezetett. Ma már a borsodi fúvószenekarok országos hírnek örvendezhetnek, s egy közös, magas színvonalú fúvós hangverseny szervezésére is gyűjtögethetik erejüket.

A szimfonikus zenekarok előadás^ módjára ma már jellemző a fegyelmezett ossz játék. Tisztán, igényesen muzsikálnak ezek a zenekarok; egyre erősebbé válnak sokat korholt fa- és rézfuvósaik. Különösen a kürtösök illeszkednek nagyszerűen az együttesek egyöntetű muzsikájába. Szembetűnő a zenekarok kor szerinti összetétele is; nagyapa egy zenekarban muzsikál az unokájával.

Ami hibaként róható fel a szimfonikusainknak: kevés betanult mű van a tarsolyukban. Persze a gazdag repertoár idő kérdése. A m§gye szimfonikus zenekarainak módot kell keresni műsoraik gyarapítására, mert nagyon megéri — a közönség egyre inkább megszereti őket.

| Színjátszók

Tizenegy csoport lépett a közönség elé. A bemutatón azonban korántsem tükröződött a megye színjátszó mozgalmának valódi színvonala. Hiányzott sok ismert vidéki csoport: a sátoraljaújhelyiek, a szerencsiek, az abaujszántói és az ózdi pedagógus csoportok és többen mások. Kár, hogy a mezőkövesdiek, akik eddig részt vettek, nem jöttek be a döntőre. A jövő útja pedig az volna, hogy a jóképességű csoportokat építsék ki vidéki bázisegyüttesekké és ezek kapjanak komolyabb anyagi támogatást.

A megjelent csoportok között meglehetősen nagy volt a színvonalkülönbség. A Ruházati Bolt Donyeci legenda előadása és a Lenin Kohászati Művek egyfelvonásos bemutatója kiemelkedett a többiek közül. Velük talán csőik a legjobbnak ítélt vidéki együttes, a sajókazai vehette fel a versenyt az Apák ifjúsága — előadással. Az említettek rutinos, jóképességű szinjátszócsoportok, amelynél a hozzáértő vezetés és számos tehetséges színjátszó együttműködése párosul;

A többiek teljesítményét nagyrészt lerontotta a helytelen műsorválasztás. Volt olyan csoport, amely nem tudott megbirkózni a vállalt feladattal. így jártak például a Kilián György gimnázium színjátszói Goldoni: Mirandolinájával. Igaz, a közönség derült előadásukon, s akadnak közöttük tehetséges színjátszók különösen Mirandolina alakítója. A darab rendezője azonban bizonyos tekintetben félrevitte az előadást korszerűtlen jelmezekkel és a fontos szerepet betöltő őrgróf indokolatlan handabandázásával. A boldogkővár- aljaiak sem bizonyultak elég erőseknek a nehéz feladathoz. (Láttunk már tőlük jobb előadást is.)

Szakítani kell azzal a káros gyakorlattal is, hogy színjátszó csoportjaink műsorukra tűznek darabokat csak azért, mert helyes az eszmei mondanivalójuk. Ezt egyébként elvileg nálunk már régóta, ellenzi minden kulturális szerv, de még a gyakorlatban — mint ezt a keszmyéteni tsz s a putnoki bányászszin játszók példája bizonyítja — nem sokat tettek ellene. Ebben egyébként főleg a

Népművészeti Intézet a ludas. Miért küld le olyan fércműveket, mint D. Szabó László »Front a föld alatt« és Füsi József »Hajnal« című darabja. Ha a színházak nem képesek e darabokat sikerre vinni, a színjátszó csoportok méginkább belebuknak az ilyesmikkel való próbálkozásba.

Hollóháza és a Cementipari Vállalat színjátszói — a körülményeket figyelembevéve — dicséretreméltó ■teljesítményt nyújtottak. A Szent- ivánéji álom mesterjelenetének néhány szereplőjén (különösen Vackoron) még csiszolni kell. A hollóháziak még túl harsányak, ezen kellene tompítani. A mezőkeresztesiek ügyesen játszottak, de két színjátszó teljesítménye nem adhatott képet a község színjátszó kultúrájáról.

Versmondók

Sajnos, ebben a művészeti ágban állunk a leggyengébben. Első díjat nem is adott ki a bírálóbizottság. Két igazán jó szavalatot hallottunk mindössze: — Tolnay Tamástól, a Földes Ferenc gimnázium és Szép Lászlótól, a Lenin Kohászati Művek szavalójától. Érdemük, hogy jól fogták fel a verseket, helyesen hangsúlyoztak. Mindkettőjüknek azonban ügyelni kell a tisztább magánhangzóképzésre. A többi szaval ót nagyrészt »félrerendezték«, vagy egyáltalán nem tanították meg őket a versmondás alapelemeire. Láttunk egészen értelmetlen és fölösleges gesztikulálást is. Elsősorban arra kell oktatni a versmondókat, hogy mindenekelőtt a költemény megértése fontos, önálló, sajátos művészet ez, amelynek sajátos törvényei vannak, ezeket meg kell tanítani és tanulni.

Meggondolkoztató tény az, hogy kevés igazi jó szavaló van Borsodban. Azelőtt a szinjátszónak tudnia kellett verset mondani, sőt ez volt az alapfeltétele a színjátszó tudománynak. Szükséges volna, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak e művészeti ág fejlesztésére.

Sajnálatos az is, hogy mindössze egy mesemondót hallottunk — egy Í2—13 éves kislányt, a csemelyi Szabó Valit. Ez a kislány azonban egészen eredeti tehetség. Szöveg- mondása, mozgása teljesen természetes. Sem feszélyezettség, sem pedig mestercél tfcég, rutinosság nem érződik előadásmódján. Nagyon örülnénk, ha más mesemondókat is hallhatnánk — felnőtteket is. Kedves, hálás munka ez.

| Gyermekcsoportok |

Ezen a téren kedvező a helyzet. Sok jó gyermekcsoportot láttunk minden művészeti ágban; Egészen meglepő, hogy 8—14 éves gyerekek milyen impozáns fúvószenekari produkciót nyújtanak, a felsőzsolcai fiuk és lányok milyen tüzes verbunkost járnak, s ezzel sóik felnőtt csoportot is lepipálnak.

Legnagyobb sikerük mégis azoknak az együtteseknek volt, amelyek kiaknázták az életkori sajátosságokat és nem a felnőttekkel próbáltak versenyezni. A szentistvániak gyer- meklagzija, az Ingatlankezelő Vállalat és a hejőkereszturi iskola sajó- németi gyermekjátékai kihasználták a természetes gyermekhumort — magának a játéknak lehetőségeit. A humoros elemre építették fel a hej- cei fiuk sapkatáncát is. Ugyanígy az életkori sajátosságok — ezúttal a gyermekhangok — figyelembevételére épült a Malinovszkij utcai iskola kórusának műsora. Úgy gondoljuk, hogy a gyermekcsoportoknál ez a jövő útja. Valóban a gyermek- csoportok gyermekekhez méltó produkciókkal lépjenek fel.

Végül még egy megjegyzést az egész bemutatóról:

Az egész műsort sikerültnek, impozánsnak éreztük, de még jobban sikerült volna, ha a járási döntőkön alaposabban szelektálnak, nyolcvan helyett kevesebb csoportot hoznak be. Ezt is vegye figyelembe máskor a rendezőség.

PÁRKÁNY LÁSZLÓ — í SÁNDOR LÁSZLÓ

Szakmai tanfolyamok a vasiparban

Kormányunk intézkedésére ebben az évben is többmillió forintot fordítanak a szakmunkások továbbképzésére;

A jövőben a vállalatvezetők elsősorban azokat a munkásokat, sorolják magasabb munka- és bérkategóriákba, akik a szakmai-műszaki tanfolyamokat elvégezték. így a vasiparban a szakmai tudás gyarapításával is elősegítik, hogy a jól képzett munkások többet kereshessenek. A szakmai-műszaki tanfolyamokra a műszaki vezetők javaslatai alapján a személyzeti osztályok válogatják ki a dolgozókat. Az első műszaki tanfolyamot július * 1-i' kezdettel a MÁVAG-ban rendezik. Szeptember 15-től kezdve pedig már a legtöbb vasipari üzemben megkezdődnek a szakmai tanfolyamok; .(MT-I)

Gheorghiu-Dej és Joszip Broz Tito beszéde a Bukarestben megtartott nagygyűlésen

Bukarest (Tanjug) A jugoszláv—román közlemény aláírása után Bukarestben a Miniszter- tanács palotája előtti Győzelem-téren nagygyűlést tartottak, amelyen több, mint félmillió bukaresti lakos vett részt.

A jugoszláv vendégek a román vezetőkkel együtt a jugoszláv és román zászlókkal díszített emelvényen foglaltak helyet.

A nagygyűlésen Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszédében többek között a következőket mondotta:

— Kormányaink megbeszéléseiken kifejezésre juttatták azon elhatározásukat, hogy

fejlesztik és megszilárdítják az együttműködést Románia és Jugoszlávia között a jószomszédság és barátság szellemében, a szuve- rénitás, a területi integritás, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek alapján.

— A Román Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága között folytatott eszmecserén teljes egészében egyetértettünk a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Román Munkáspárt közötti érintkezés és elvtársi együttműködés helyreállításának és fejlesztésének szükségességében.

Gheorghiu-Dej után Tito elnök lépett a mikrofon elé. Tito elnök többek között ezt mondotta:

— Rövid ittartózkodásunk alatt meggyőződtünk arról, hogy Románia népe őszintén nagyon rokonszenvez Jugoszlávia népeivel. Ez kifejezésre jutott abban a rendkívül meleg és szívélyes fogadtatásban, amelyben a román nép részesített bennünket lép- ten-nyomon mindenütt, ahol csak találkoztunk.

— Magától érthető, hogy kölcsönös problémáinkon kívül nemzetközi vonatkozású kérdésekről is tárgyaltunk vezetőikkel,

— A béke megőrzése tekintetében nincs közöttünk semmiféle eltérés, miután ez ma a legfontosabb probléma, amely a világ minden népét érdekli.

— Vannak a világon még olyan emberek, akik az ilyen látogatásokat, mint amilyen például a mi látogatásunk volt a Szovjetunióban és most itt Romániában, nemcsak hitetlenkedve fogadják, hanem helytelenítik is. Olyan szándékokat vagy irányzatot vélnek látni az ilyen látogatásokban, amelynek semmi köze sincs ahhoz, amit mi e látogatásokkal el akarunk érni. Az egyes nyugati elemeknek ilyen magatartása miatt azonban nem szabad meghunyászkodnunk.

Kitartóan kell haladnunk a minden állammal és néppel való együttműködés megteremtésének útján az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének alapján.

Ezen az utón nem állíthat meg bennünket a tények semmiféle rosszindulatú elferdítése; gondoskodnunk kell arról, hogy népünk számára biztosítsuk a békét és hogy a más népekkel való együttműködésünk kölcsönösen minél hasznosabb legyen. Ami pedig az említett kifogásokat illeti, itt érthetőleg ideológiai motívumok játszanak közre. Világos, hogy a tőkés országokban vannak emberek, akik nem szeretik a szocializmust. Mi azonban úgy véljük* hogy

a szocialista rendszer jobb, mert új, nagy távlatokat nyújt, a mindennapi gyakorlatban, az építés folyamatában pedig bebizonyítja teljes értékét.

Ami pedig a tőkés országok belső rendszerét illeti, az véleményünk szerint a tőkés országok népeinek az ügye, akiknek jogukban áll hallatni szavukat országuk társadalmi fejlődéséről;

Tito elnök és kísérete elutazott Bukarestből

Belgrád (MTI)

A belgrádi rádió bukaresti külön- tudósítója jelenti:

Joszip Broz Tito elnök és a jugoszláv kormányküldöttség többi tagja kedden este elutazott Bukarestből Belgrádba;

A jugoszláv vendégek búcsúztatására Bukarest fő útvonalain a lakosság hatalmas tömege jelent meg.

A pályaudvaron Tito elnök és a jugoszláv államférfiak búcsúztatásán a legmagasabbrangú román állami és pártfunkcionáriusok, a hadsereg, a kulturális élet és a diplomáciai testület képviselői vettek részt.

Tito elnök ellépett a tiszteletére kivezényelt díszszázad előtt, majd a két ország himnuszának eljátszása után szívélyes búcsút vett a román vezetőktől.

Beszédes borsodi számok

A KUITURÓIIS BERUHÁZÁSOK ÖSSZEGE-1958-39

1951 1Q55 1956

Az elmúlt rendszerben megyénkben csak igen csekély összeget — jó* formán filléreket — fordítottak kulturális beruházásokra. Az 1938—39-es költségvetési évben Borsodban 8390 pengő jutott kulturális beruházásokra4 Ma egy kis községben is legalább ilyen érték jut a kultúra fejlesztésére4 1951-ben 31 millió, 1955-ben 86 millió az idén pedig 96 millió forintot for- dítunk kulturális beruházásokra.

A DISZ Borsod megyei bizottságának közleménye

Az ifjúsági találkozó alkalmával liird etett repülőnapot és tornabemutatót a ross« Idő következtében nem tudtuk megtartani. A repülöbemiitatót bővített programmal, jó idő esetén julius t-én, vasárnap rendezzük meg. A kiadott jegyek érvényesek, 50 szá* zalékos utazási kedvezmények biztosítva.

A tornabemutatót az iskolai év befejezése miatt csak szeptemberben tudjuk megtartani. A megváltott jegyek árát visszafizetjük a DISZ megyei bizottságnál (Felsza- badítók útja 24. sz.). Visszafizetést csak július 7-ig eszközölünk.

Borsodinegyei DISZ VB.

Kormánybiztos és rekonstrukció

Hónapok óta hallani szőlőszakemberektől, megyei és járási tanács- funkcionáriusoktól, hogy vita van a tokajhegyaljai kormánybiztosság szűk* ségessége és nemszükségessége körül.., Azaz, hogy a vitát éppen e szakemberek és igazgatásban, vezetésben illetékesek táplálják, dédelgetik. Sót ilt-ott ugyannyira, hogy már személyeskedésig is fajul a dolog. S hogy ez mennyire nem helyénvalót arra bizonyság: egy-egy Metél$$£ e harcban vitázik ugyan, de lassan elfeledi, hogy mire van szükség és mi a helyzet magával a szőlővel, a rekonstrukcióval.

Pedig mennyi tennivaló, mennyi probléma van Tokaj-Hegyalja re* konstrukciója körül. Ezeket éppen helyileg, helyi erőkkel, helyi szakéin* berek segítségével kell megoldani... Azután ott vannak az eredmények, amelyek népszerűsítésre, követésre várnak. A taktabáji Béke termelőszö- vetkezet a tavaszon 6 hold szőlőt telepített és később növelni kívánják a területet. A tállyai oltványtermelő szövetkezetek millió és millió oltványt készítenek. A tarcali szőlőgazdaság félszáz hold szőlőt telepít s mégegyszer- annyin végez felújítást... Ide kell az ösztönzés, a buzdítás, ide kellene a személyi vitára elpuffogtatott energia is inkább .,. Mert nyugodtan, kö* rültekintően meg kell vizsgálni,.hogy szükség van-e kormánybiztosságra vagy sem.

Lehet, hogy nem lesz Tokaj-Hegy alján kormánybiztos, de rekon* strukció lesz, kell hogy legyen! És végeredményében ez a fontos mindany* nyiunk szempontjából. (B. S.)