Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-18 / 116. szám

SSZAKMAGXAKORSZAC Péntek, 1856. májúi U, MI ÚJSÁG A BORSODI BÁNYÁKBAN? 72 új lakást építenek Ormosbányún A Borsodi Szénbányászati Tröszt egyik legnagyobb bányaüzemében. Ormosbányán a dolgozók nagyobb része lakáshiány miatt vidékről jár be munkahelyére. A tröszt vezetősége most az ormosi dolgozókkal együtt elhatározta: saját erőből új bányászházakat épít. Az elkészült tervek szerint három 24 lakásos kétemeletes bá­nyászházat építenek. Az első emeleten 2 szobás összkomfortos, a máso­dik emeleten pedig 3 szobás összkomfortos lakások lesznek. Az új bányászlakások építése már megkezdődött. Jelenleg a föld­munkát végzik. A tervek szerint az új lakásokba még az év végén beköl­töznek a sokgyermekes bányászcsaládok. A régi kolónián felszabadult kisebb lakásokat azoknak a vidékről bejáró dolgozóknak adják, akik azt jó munkájukkal kiérdemelték. A lakások építésében a bányásztelep lakói is résztvesznek. Mint se­gédmunkások dolgoznak, hogy a munkaerőhiányt pótolva, mielőbb fel­épüljenek részükre az új otthonok. Ezévben több mint 40 millió forintot [ordít oépesitésre a borsodi tröszt A második ötéves terv első évében több mint 40 millió forintot fordíta­nak gépesítésre a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt üzemeiben. A nagyösszegű beruházásból meg­javítják a bányák szállítását. Csak­nem 3000 uj csille kerül a bánya­üzemekbe, már több mint ezer be­lőle megérkezett. Emellett 55 mun­kahelyi kaparó és 10 Zsigmondi-féle kiskaparó könnyíti meg a frontfej­téseken és a csoportos pillérfejtésen a dolgozók munkáját. A főszállító­vágatokban 18, egyenkint 240 méte­res gumiszállítószalagot építenek be. Nagymértékben gépesítik a másik nehéz fizikai munkát, a rakodást is. Negyven Kóta-féle kisrakodógép mellett az uj típusú rakodógépek egész sora kerül kipróbálásra a bor­sodi üzemekbe. Kísérletek kezdőd­nek a borsodi szénmedencében ed­dig még nem használt úgynevezett kacsacsőrű rakodógépekkel is. Aa új rakodógépek munkábaállításával a géppel felrakott szénmennyiség a múlt évihez viszonyítva mintegy 30 százalékkal emelkedik. Fokozottan gondoskodnak a dol­gozók egészségvédelméről is. A mun­kahelyi levegőellátás biztos ítására 40 centrifugál ventillátort építenek be. A kismunkaheiyeken 300—1000 köbméteres levegő-ventillátorok biz­tosítják a bányászok egészséges munkakörülményeit. Ezenkívül feltörésfurógépek, ré-i selőgépek segítik, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemei a második ötéves terv első évében el­érjék azt a termelésemelkedést, amelyet az irányelvek előírnak. Tömegtermeléstt munkahelyeket alakítanak ki a bánfalvi bányászok A bánfalvi üzem is azok közé a bányák közé tartozik, amely a második ötéves terv éveiben hatal­mas léptekkel fejlődik. A jelen­legi termelőakna mellett már le­mélyítették az új, úgynevezett nagybarcai aknát, amelyben a kö­vetkező hónapokban már megkez­dik a rendszeres termelést. A nagybarcai aknában jelenleg szén­ben haladó elővájásokkal tárják fel a szénmezőt, amely több évi termelést biztosít. Az elővájások- kal nagytermelékenységű munka­helyeket alakítanak ki, front- és csoportos kamrafejtéseket. Az új bányában a szállítást gumiszala­gokkal és kaparókkal teljes egé­szében gépesítik. Addig is, amíg a bánfalvi bá­nyaüzem új aknája megkezdi a termelést, a régi akna bányászai biztosítják, hogy a második ötéves terv szükségleteinek megfelelően termeljék a szenet. A bánfalvi bányaüzemben a napokban új nagy­termelékenységű frontfejtésen kezdték meg a munkát. A fronton bevezették a ciklusgrafikont. Az ürescsille ellátására a szállítást is ciklusba szervezték meg. A korszerű fejtés és a magasabb szintű szervezés meg is hozta eredményét A bánfalvi bányá­szok májusban eddig még minden twíp túlteljesítették elővájásukat, s hétfőn reggelig előírt havi tervük­kel 116 százalékra állnak. TUR1STASZEMMEL SzOVJETFÖLDÖN Irta: VAJDA PÉTER A közlekedésről még annyit, hogy a villamosokon és autó­buszokon a kalauz-.hátul ül állandó helyen s az utasok nagyrésze hátul is száll fel. De vannak olyanok — öregek, betegek, anyák, stb. —, akik elől szállnak fel. A hátul felszállók közül is sokat előre sodor a tömeg. Hogy mi történik ilyenkor? Mi pestiek, miskolciak, szegediek el­csodálkoztunk, amikor szovjet uti- iársunk először nyomta kezünkbe a pénzdarabot: kérem adja hátra a kalauznak. Egymásra néztünk és némi halvány pír is égett az arcun­kon ... Hogy miért? Akit még soha­sem figyelmeztetett a kalauz, hogy »kérem az a barnakalapos elvtárs a sarokban, miért nem váltja meg a jegyét« — mondom, akit erre még sohasem figyelmeztettek, az úgysem érti meg ezt az arcunkon tüzelő pírt. De a többiek — meg­értik. Megjegyzendő, hogy amikor harmadszor utaztunk villamoson, akkor a dolog már nekünk nem volt feltűnő: barátságos mosollyal csúsztattuk szomszédunk kezébe a pénzdarabot: prosu bilet — mond­tuk tört oroszsággal. A városok autóforgalma — min- denekelőtt Moszkváé — szé­dületes. Nyugati gépkocsit nem­igen látni: Pobjedák, Moszkvicsek, Ziszek, Zimek robognak az utcá­kon. igen sok a magángépkocsi! A Dinamó-stadion előtt vasárnap megpróbáltuk számolni a gépkocsi­kat: 180-nál abbahagytuk. Megkér­deztem a rendőrt, hogy van-e állami gépkocsi is ezek között? — Hogy-hogy állami géplcocsi? — felelte a rendőr, aki nem értette a kérdést. — Hiszen nincs munka­nap ... Igen sok a taxi is. A Ivovi pá­lyaudvar előtt 13 darabot számol­tunk meg. A taxi jóval olcsóbb, mint idehaza. Befejezésképpen még szeretnék egy-két találkozásról beszámolni: találkozásainkról — a szovjet em­berekkel. Már a vonaton találkoz­tunk olyan szovjet emberrel — utitársainkkal, Mónus Ferenccel és Papp Györggyel címet is cserélt — aki résztvett a hazánk felszabadí­1/alaki megkérdezte tőlem: mi volt a legnagyobb élményem a Szovjetunióban? Nem könnyű fe­lelni rá: a metró, a magasépületek, az újjáépített utcák, városok — mindez maradandó emlék. De ami legkiváltképpen maradandó — ezek a találkozások a szovjet emberek­kel, akik bátran harcolnak a hibák ellen, az újért, a szebbért, a holnap­ért, a kommunizmusért. Azt kívá­nom, hogy minél többen láthassák a szovjet földet, azt amit mi lát­tunk, találkozzanak azokkal, akiket mi megismertünk: a szovjet embe­rekkel. Kiev. Kilátás az Ukrajna szálló ablakából a Krescsatikra. színházát — melynek két termében, a »pirosában és a »kékében 12.000 ember is megnézheti az előadást egy nap alatt — s az előadás éppen folyt, akkor sem ismertek akadályt. — Idegenvezetők vagyunk az ide­genforgalmi vállalattól — állítottak be a mozi igazgatójához. — Külföldi vendégeinknek szeretnénk a mozit megmutatni... t — Mondani sem kell, hogy az ig'azgató a legnagyobb készséggel mutatott meg mindent: még az előadásra is meginvitált bennünket. Aljának, Valériánál£ ezúton is köszönjük — az igazgató elvtárstól pedig bocsánatot kérünk kegyes csalásukért. .7 Értünk tették ... Cok-sok szovjet emberrel való ^ találkozásról lehetne még me­sélni. Mégis arról szeretnék még írni, amit legkedvesebb emlékeink közt őrzünk: május 3-án a Kreml nagy belső terén sétálva Hruscsov és Bulganyin elvtársakkal találkoz­tunk. Ahogy kiléptek az egyik kor­mányépületből rögtön körülvették őket a szovjet emberek, külföldi turisták, — mi is. Elbeszélgettek, kezetráztak velünk. Hruscsov elv­társ mosolyogva mondotta csopor­tunk egyik tagjának, Wolf Rózsi budapesti orvosnőnek, hogy sokszor üdvözli a kedves magyar nőket... Amilcor Hruscsov és Bulganyin elv­társak barátságosan mosolyogva búcsút intettek s elhajtattak, még sokáig szálltak utánuk a lelkes hurrá kiáltások. * tásáért vívott harcban. Ez a bará­tunk szabadságának letelte után a Karel-Finn Szovjet Köztársaságba utazik vissza: favágó, villanyfűrész- szel dolgozik. Első kérdéseinek egyike ez volt: állnak-e már a pesti hidak? A kievi Ukrajna-szállóban Ver- ba elvtárs volt a szomszé­dunk: megérkezésünk után félórá­val már átkopogott Hozzánk. — Ne haragudjanak, hogy zava­rok, de 11 éve nem találkoztam magyarokkal. Csehszlovákiában, a Bükk-hegyekben, Budapest alatt és a Balatonnál harcoltam... Mindazok a szovjet emberek, akikkel találkoztunk, útbaigazítot­tak, segítettek bennünket, örömmel, büszkén mutatták városukat. A szőke Alja Gajvoronszkája, a barna- fürtű Valéria Kuzmenko s a töb­biek, a kiévi egyetem diákjai vizs­gák előtt álltak: mégis kéretlenülis azon voltak, hogy a lehető legtöb­bet mutassanak meg nekünk szép városukból s nagyon-nagyon rövid idő alatt, ök vittek el bennünket a kievi egyetem őslénytani és ter­mészetrajzi múzeumába, amely akármelyik város nyilvános nagy múzeumának is megfelelne., Ami­kor elhatározták, hogy meg-iriutat- ják nekünk Kiev hatalmas film­A hires Kreml-harang. — Vége. — Megyénk kirándulóhelyeit minden évben sokezren keresik fel az ország különböző részeiből. Borsod természeti szépségei már számtalan természetbarátnak szereztek felejthetetlenül szép élményeket. A képen: debreceni egyetemisták gyönyörködnek a boldogkőváraljai várrom szik­láiról a kilátásban. (Weisz-felvétel) Finom porcelánt gyártanak Hollóházán i Borsod megye egyik legszebb vidékén, az erdős hegyekkel öve­zett Hollóházán, több mint száz esztendeje kezdte meg üzemelését a kőedénygyár. A falusi üzemben nagyobbrészt vázákat és kőedénye­ket készítettek. A ha­zánk felszabadulását követő években jelen­tősen fejlődött a kicsi ’ üzem is. A nehéz fizi­kai munkát géppel könnyítették meg s egy új korszerű égető­kemencét állítottak üzembe. A gyár dolgo­zói az első ötéves terv­ben munkájukkal már a falu-villamosítást segítették. Magas­feszültségű vezetékek­hez porcelán szigetelőt 'gyártottak. Az elmúlt évben szá­mos dolgozó javasolta, ! —f-----­h ogy a második ötéves tervben tegyék híressé üzemüket és kevés anyagból értékes árut készítsenek. így szüle­tett meg az elhatáro­zás, hogy a 124 éves gyárban különleges porcelán tárgyakat gyártanak — amelyek majd felveszik a ver­senyt a legjobb herendi készítményekkel. A vezetőség részletes tervet dolgozott ki az újfajta áru gyártására. Négy fiatal munkást elküldték a pécsi por­celángyárba, hogy ta­nulmányozzák a mintá­zás, a festészet művé­szetét. Az üzem törzs­gárdája tanfolyamokon ismerte meg a finom porcelángyártás tech­nológiáját. A második Ötéves tervben a régi kőedénykemencét kor­-szerűsítík és az üzem­részekben az elavult tetőszerkezetet beton­födémmel cserélik ki* Az év elején — na­gyobbrészt hazai anya­gokból — a dolgozók megkezdték az egészen finom, áttetsző porce­lánvázák és csészék gyártását. Egyelőre mokkás, teás szerviz készleteket, valamint újszerű virágvázákat készítenek. A jó mun­ka eredménye, hogy az első negyedévben már 68.000 forinttal halad­ták túl tervüket és az elmúlt hónapot is 103.1 százalékkal zárták. A dolgozók most azért harcolnak, hogy a gyár 125 éves évfor­dulóján a hollóházi porcelánt már külföl­dön is ismerjék. Tízszeresére emelkedik a szerencsi csokoládégyár termelése A szerencsi csokoládégyár az el­múlt hónapokban , négy új készít­ményt hozott forgalomba. A «-jó egészség«, a »pemetefű«, a »maláta« és »korhely«-drazsé ma már keresett cikk a fővárosi és vidéki üzletek­ben. A gyár dolgozói az első negyed­évben terven felül 755 mázsa édes­ipari árut készítettek és jó munkával elnyerték a büszke élüzem címet. A második ötéves tervben még na­gyobb feladatok várnak a dolgozókra. 1960-ig termelésüket — 1938-hoz vi­szonyítva — több mint tízszeresére kívánják emelni. A nagy munkához már hozzáláttak. Az év elején a Né­met Demokratikus Köztársaságból három korszerű karamella csomagoló­gépet kaptak. Ezekkel a berende­zésekkel egyszerre végzik el a kara­mella vágását és csomagolását. Az új gépek kiszolgálására keve­sebb személyzetre van szükség és termelésük 50 százalékkal maga­sabb, mint a régi gépeké együtt­véve. A második ötéves tervben há­rom masszakeverő vei, két csoko­ládétemperálóval, három csomagoló­val és egy vacuum gyúrógéppel gaz­dagodik az üzem. Ezidő alatt egy­millió forintos költséggel .egy új, komplett csokoládétáblázó gép is megkezdi a termelést. Ä második öt­éves terv végére a gyárban a nehéz fizikai munkát teljesen megszüntetik a rostasütő-automata és az új vacuum főzőgépek üzembeállításával. Az üzem laboratóriumában is lel­kesen készülődnek, hogy az elkövet­kezendő években jobb minőségű édesipari áruval és új gyártmányok­kal »lepjék meg« a dolgozókat. A terv szerint újszerű hűsítő, gyümölcs és gyógykaramellákat, csokoládé da­rabárut, valamint gyümölcssel és cso­koládémasszával töltött cukorkákat hoznak forgalomba. Az idén már a szerencsi csokoládé tetszetős csoma­golásban kerül a dolgozók asztalára. A jövőben a gyár vezetősége szeret­né, ha a műanyagból készült díszés dobozokba csomagolhatná a világ­szerte híres csokoládét és cukorkát. Ehhez kérik a fejlődő műanyag- és vegyipar dolgozóinak segítségét. pere teAefait... ■■ ■■ — — Halló, itt az Északmagyarország szerkesztősége, ipari rovat! — Jószerencsét! Itt a szentpéteri bányaüzem verseny felelőse. — Hogyan állnak a tervteljesí­téssel elvtársak? — Jól. A tervteljesítés átlagosan 106 százalék. Hasonlóképpen jól áll­nak az egyes brigádok is. Szloboda Károlyék elővájáson 171, Csontos Míhályék 142, Varga Józsefék pe­dig 133.6 százalékot teljesítettek. — Ügy halljuk, hogy a frontfejté­sen viszont nem ilyen rózsás a helyzet. — Ez igaz. Sajnos, itt csak 8Ó—82 százalékot értek el, bár az egyik utóbbi műszakon Verebélyi Károly csapata 106 százalékot mutatott fel. — Talán nincsenek meg a mű­szaki feltételek? — Azt nem lehet mondani. Éppen itt van mellettem a bányamester elvtárs. Neki is az a véleménye, hogy a műszaki feltételek jók. Az emberekben van a hiba. Nem dol­goznak elég lelkiismeretesen. Mert amint mondtam —, amíg Verébélyi Károlyék 106 százalékot értek el, ugyanilyen műszaki feltételek mellett Gál Béla és Mihók János csapata csak 80 százalékot tudott teljesíteni. * Véleményünk szerint érdemes lenne ezt a kérdést jobban megvizs­gálni a sajószentpéteri bányaüzem­ben. DÉRYNÉ SZÍNHÁZ ........................................... G UTHl SOMA — SZŐLLŐS Y ANDRÁS: A kormánybiztos Zenés bohózat 3 felvonásban Jegyek előjegyezhet ők a színház szervezési osztályán

Next

/
Thumbnails
Contents