Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-10 / 109. szám

filEAKM AGT A EORB KAO Cső törtök, 195«. május 10, ^/^asutas művészeti csoportok területi seregszemléje VOLT MIT LÁTNIA, gyönyör­ködnie annak, aki szombaton a miskolci Erkel Ferenc művelődési otthonban megnézte a vasutasok művészeti csoportjainak területi seregszemléjét. A legjobb miskolci vasutas, csoportokon kívül Bánréve, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Eger, Berente és Sajószentpéter művé­szeti csoportjai vetélkedtek itt. Énekkarok, színjátszók, tánccsopor­tok, zenekarok, szavalok, szólóéne­kesek és egy rigmusbrigád váltotta egymást a pódiumon, — 36 műsor­számot adtak elő. Voltak köztük gyengébbek, jobbak és kiválóak. Együttesen azt bizonyították, hogy ha vasutasaink körében itt-ott el is hull egy-egy művészeti csoport, új támad helyébe, a hagyományossá váló vasutas kulturális élet újra meg újra fellángol. Legszegényebb volt a seregszemle kórusművészet dolgában. Ezt a mű­vészeti ágat egyedül az Erkel Mű­velődési Otthon énekkara képvi­selte Bellák Józseíné vezetésével. Az erejében növekvő kórus két jól választott kórusszámával mentette meg a dalosbecsületet. Dicséretére válik a szárnyaskerék kuitúraszerető dolgozóinak, hogy elég fejlett és népszerű körükben a színjátszás. Egyik-másik csoport még döcögően, bizonytalan értelme­zéssel játszik, mért nem a szerep­lők. képességeihez, természetes adottságaihoz mérten választotta darabját. De másrészt még fiatalok is a csoportok s talán megfelelő rendezőjük sincs. így van ez vala- hogiy a bánrévei színjátszókkal is. A Váratlan vendég című jelenetet adták elő, amelynek három szerep­lőbe van ugyan, de mind a három- nák gyakorlott színjátszónak kell lennie, hogy a mondanivalót jól ér- vényésíthesse. Hibásan választották darabjukat a Miskolc TBKE szín­játszói is. A »-Lepsénynél még meg­volt« című régi polgári kabaréter­mék még akkor sem mai színjátszó- csoportnak való, ha a csoportnák megfelelő komikusai lennének. De nincsenek és így nem is érhetnek él kellő hatást. Legjobbnak bizo­nyult az Erkel művelődési otthon színjátszóinak előadása. Király De- tsö «-2X2 néha 2« című mulatságos kis vígjátékát élettel töltötték meg a tehetséges szereplők: Bazsi Gab­riella, Pállá Klári (aki mint sza­való is kitpnt), Neisli Kati, Fejes József és Szegedi Mihályi “Mind áz öt 'szereplő szinte kész színész, meg­állná helyét a hivatásosok között is. Pedig nem is hivatásos színész pat­ronálja a csoportot, hanem egy régi munkásszínjátszó, Bodnár Láskló elvtárs, a járműjavító főműveze­tője. II. NEHEZEBB darabbal birkózott meg áz egri állomás népesebb szín­játszó csoportja Füssi József: Haj­nal című egyfelvonásos színművé­vel.' Szépen kifejtik a cselekmény mondanivalóját, csak vontatott az előadásuk. Igaz, a darabnak van­nak hosszabb némajelenetei, ame­lyek amúgy is vontatottá teszik a cselekményt, de a rendező ügyes­sége, kissé biztonságosabb játék megrövidítheti, elevenebbé teheti a jelenetet. így is nagy erénye az együttesnek, hogy jól értelmez, s még a két gyermekleány szereplő is valóságízt ad a játéknak. Meg­látszik, hogy megvitatták és meg­értettél?: az alakok jellemét, egy­máshoz való viszonyát, a konfliktu­sok belső rúgóit, a darab egész tar­talmát. Egy kis csiszolással egész jó előadást produkálhatnának. Nagy volt a vetélkedés a tánccso­portok közt s amint egymás után peregtek a számok, a gyengébbek csakhamar megláthatták a többivel való összehasonlításban hibáikat. Például a sátoraljaújhelyi pálya­fenntartás táncosainak észre kellett venniük, hogy Sióagárdi lakodal­masuk ötven percenttel nagyobb hatást ért volna el, ha tempósabb lett volna a zenekíséret. (Hegedű, cimbalom, bőgo.) Pedig milyen szép a viseletűk, lelkes, ügyes a csoport. Bezzeg a bánréveiek Sám­soni legényese csak úgy sistergett s a fiúk milyen bravúrosan verték ki tenyerükkel a zene friss ütemét! Milyen vidám, eleven volt nyírségi párosuk is, vagy az Erkel kultúr­otthon remek táncosainak somogyi tánca! De — ezt már nem láthat­tam, csak utóbb hallottam — igen kitettek magukért a berentei tán­cosok is. A sok szép szavalat közül is ki­emelkedett Aradi Gabriella és Szép I^ászló kitűnő versmondása. Hallot­tuk a sátoraljaújhelyiek tánczene­karát és a sárospatakiak derék fú­vós zenekarát is. Kár, hogy rigmus­brigád csak egy szerepelt: a szuha- kállói, — egy nő és egy férfi. Ügye­sek, szellemesek a rigmusaik. Másutt is követni kellene példáju­kat. ÖRVENDETES tapasztalat volt ezen a seregszemlén, hogy a mis­kolci vasútigazgatóság vezetői nagy érdeklődést tanúsítottak a bemu­tató iránt és ez egyik biztosítéka annak, hogy a szárnyaskerék hősei a művészeti kultúra területén is újabb és újabb szép eredményeket fognak elérni, (hb) » MÁSODIK ÖTÉVES TERV AAAAnnAAAfWlMVMMWMMWVlAM ROSSZ ÚTON NEM LEHET MESSZIRE JUTNI A kiskirályokra talán sohasem járt rosszabb idő, mint mostaná­ban. Jönnek a hírek innen is, on- nan is: iksz-ipszilon vezetőt a munkások végre alaposan meg­bírálták. Azelőtt nern merték, most már merik. Ez az! Ezt kell minde­nütt csinálni az ilyenekkel. Csakis így tudunk előre haladni! Hogy a léhi állami gazdaságban milyen eredményeket hoz a bírálat, még nem lehet tudni. Egy azonban biztos: nevelő hatású lesz. Azok, akik eddig meg voltak félemlítve, bátrabban hallatják majd szavukat. De csak majd! Szűcs Lajos igaz­gató ugyanis még ott van, — most fogják leváltani. Sajnos ő, a negy­venötös párttag, a mezőgazdasági akadémiát végzett niunkáskáder visszaélt igazgatói beosztásával. Alighogy odakerült, eljátszotta te­kintélyét a dolgozók, beosztottjai előtt. Durva volt, nem tűrte a kri­tikát, szóba sem állt a munkások­kal. Azokkal az emberekkel, akik fáradhatatlanul munkálkodnak a határban és a műhelyekben, akik­nek bizalmából vezető lehetett! Nem tudjuk, nem is akarjuk munkáját mérlegre tenni. Az egyik serpenyő túlságosan magasba len­dül, mert nagyon is könnyű. A má­sik serpenyő ellenben nagyon sú­lyos. Nincs helyünk, hogy elmond­juk összes hibáit. Egy kis részét azonban mégis bemutatjuk — oku­lásra. Vannak még hozzá hasonló vezetők, akik hajlamosak a kis- királyoskodásra. Néhány hónappal ezelőtt Varga Lajos felcser megbírálta Szűcs La­jos igazgatót. Szóvátette, hogy az igazgató lova eltetvesedeit. Bár a felcser sem mentes a hibáktól — olyanoktól, amelyektől pedig köny- nyen megszabadulhatott volna — Szűcs nem kegyelmezett neki, eb bocsátotta. Már négy hónapja állás nélkül van. Szűcs Lajos a pártszervezet meg­állapítása szerint nem beszélgetett beosztottjával emberségesen. Ha egy munkás odament hozzá, Szűcs nem állt meg. A munkásnak utána sietve kellett előadni mondanivaló­ját. Az igazgató bírálta azokat, akik megtévedtek és munkaidő alatt it­tak, ő viszont gyakran ment be ittasan a gazdaságba. Munkaidő alatt is sokszor berúgott... Szé­gyen, nagy szégyen ez egy igaz­gatóra! Sokszor kérdezték tőle, miért olyan durva, bizalmatlan az embe­rekkel szemben? Ezt válaszolta: — Mert sok a lopás. Nem tűröm, hogy a társadaliAi tulajdonhoz bár­ki is hozzányúljon. — Ez helyes. Csakhogy úgy látszik, azt nem te­kintette lopásnak, hogy két hízója a gazdaság sertései között, a gaz­daság költségén hízott meg. A gazdaság 230.000 forintért igaz­gatói lakást építtetett. Neki azon­ban ez nem volt jó. ö Miskolcon akart lakni. Sajnos az állami szer­vektől nemrégiben már információt kértek, hogy letelepedési engedélyt adhassanak neki. Vajon az illeté­kesek a jogos kérelmeket is ilyén előzékenyen teljesítik? De az esetek többi részét talán el is hagyhatjuk. Mint érdekességet említjük csak meg: az igazgatót nemrégiben megkérdezték, mikor akar végre megváltozni? Ezt mond­ta: »■Nem hiszem, hogy meg tud­nék változni.« Íme, még most sem eszmélt rá, hogy rossz úton jár, amelyen ném lehet messzire jutni. KÖRÖMI GYÖRGY Igen jelentős helyet foglalnak el a második öjfcéves terv irány­elveiben a lakosság kulturális igényeinek kielégítését szolgáló cél­kitűzések. Az irányelvek ^ előírják, hogy; nagymértékben növelni kell a korszerű műázaísi' és vTliámossági cikkek forgalmát. Rádióműsor- vevő készülékből például 47 százalékkal kell többet gyártani, mint az első ötéves tervben. Öt év alatt összesen 140 ezer rádióvevő ké­szüléket (csupán 1960-ban 455 ezer darabot) és 110 ezer televíziós készüléket kell gyártani. A második ötéves terv végére minden ma­gyar család birtokában lesz már rádiókészülék. És a főváros, vala­mint Miskolc környékének lakossága már a televízió adásait is lát­hatja otthonában. Jól dolgoznak a haktakéki traktorosok A baktakéki gépállomás dolgozói az idén jóval nagyobb részt vállaltak a tavaszi munkák­ból, mint az elmúlt esztendőkben. Kezdetben úgy látszott, hogy szer­ződéseikkel nem tudják 100 száza­lékig biztosítani a tavaszi terv teljesítését. A gépállomás pártszer­vezete a gépállomás vezetőségével karöltve, a traktorosok és brigád­vezetőik mindennapi munkájává tette a szerződéskötést. Az ered­mény nem is maradt el. A brigád­vezetők közül különösen kitűnt Ambrus Ferenc DISZ-titkár elv­társ, aki fáradságot nem ismerve több esetben naponta 50 normál­hold talajmunka elvégzésére is hozott szerződést a gépállomásnak. A dolgozó parasztok elégedettek a gépállomás munkájával, amit az is igazol, hogy Felsőgagy, Krasznok- vajda és Büttös községekben, ahol eddig alig vették igénybe a gépi munkát, az idén a tavaszi munkák nagyrészét a gépállomással végez­tetik. A gépállomás traktorosainak versenyében sokan értek el szép eredményeket. A brigádok verse­nyében első a Táncsics brigád, amelynek vezetője Czirek Ferenc elvtárs. Második a Kossuth brigád, amelynek Kocsis János elvtárs >-a brigádvezetője. A Traktorosok ver­senyében Juhász- János és Jablon- kai István DISZ fiatalok,. vala­mint Szász Béla. Gáíspár Ferenc; és Kovács Ferenc traktorosok ke­rültek az élre. LIPUSZ ILLÉS és GIRHINY ELEK Az elmélet napi kérdéséi + Az ipar néhány alapvető kérdése a második ötéves terv irányelveiben tervszerű gazdasági együttműködés. Ez a hatás kétoldalú: egyrészt lehetővé teszi bizonyos ipar­ágaknak a hazai adottságok által meghatározott­nál gyorsabb fejlődését, másrészt lehetővé, szük­ségessé teszi a különösen kedvező feltételekkel rendelkező termelési ágaknak a belső szükségle­teknél gyorsabb ütemű fejlesztését. Szocialista országokkal való tervszerű együttműködés kibontakozása Az irányelvek rámutatnák arra, hogy: „A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének jelen­tőségét nagymértékben növeli, hogy Magyaror­szág részese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista világrendszernek’1. A szocialista országokkal való gazdasági együttműködés lehetővé teszi a népgazdaság szempontjából elsőrendű jelentőségű termékek beszerzését. Említettük, hogy népgazdaságunk egyik alapvető jelentőségű problémája áz ország energiaellátása. Ennek megoldására jelentős erőfeszítéseket teszünk. Ez azonban részben a rendelkezésre álló energiaforrások, részben pe­dig a beruházási összegek korlátozottsága miatt nem elegendő. Többek között itt is segítségünk­re sietnek a baráti országok. Csehszlovákia, Len­gyelország és a Német Demokratikus Köztársa­ság bauxit ellenében villamosenergiát szállíta­nak hazánknak. Az aluminiumféleségek termelésének fej­lesztésénél messzemenően figyelembe kell venni a gazdaságossági szempontokat. A kész alumi- niuih exporttermelése ugyanis a jelenlegi világ­piaci árak mellett — amelyek főleg a vizierő- művekből nyert olcsó villamosenergia hatására, alakultak ki — nem gazdaságos. Nálunk az alu- mináiimkohászat csak a hőerőművek sokkal drá­gább energiájával lenne lehetséges. A bauxitot ezért csak a timföldig fogjuk feldolgozni, amit exportra is gazdaságosan tudunk termelni. Tim- földtermelésünk így öt esztendő alatt 45 száza­lékkal fog., emelkedni. • Egy másik példa: a tiszaimenti vegyiművek tiyensanyagellátása a határtól Tiszaipalkonyáig Megépítendő csővezetéken keresztül román föld­lázból fog történni. Nyilvánvaló, hogy a segítséget — amelyet a szocialista országok nyújtanak hazánknak — vi­szonoznunk kell. Ez azonban további kedvező le­hetőségeket rejt magában, mért lehetővé teszi a mi viszonyaink között kedvező és nagy hagyo­mányokkal rendelkező termelési ágak kifejlesz­tését. A vaskohászatban és gépgyártásban ez a nemzetközi együttműködés óriási jelentőségű, mert azáltal, hogy az egyes résztvevők — így hazánk számára is biztosítja egyes termékek termelésének monopoljogát, lehetővé teszi az el­aprózott, sokszor egyedi termelés helyett a sok­kal gazdaságosabb, nagy szériákban történő ter­melést. A Diesel mqtorok, mozdonyok, bizonyos autóbusztipusok. kombájnok termelésére megle­vő kedvező adottságainkat ezáltal még hatvá­nyozottabban tudjuk kihasználni. Leggazdaságosabb exportiparágaink közé tartozik a híradástechnika és a műszeripar. A nemzetközi munkamegosztás teszi szükségessé, hogy a műszaki fejlesztés által támasztott belső kísérleteken túlmenően több mint 100 száza­lékkal fejlesszük ennek termelését is. Az eddiginél sokkal gazdaságosabb lesz a gépgyártás 70 százalékos term elésnövekedése is. mert a szerszámgépek közül főleg a munkaigé­nyes fajtákat fogjuk termelni. Közismert.' hogy a vaskohászat nyersanyag- helyzete nem kedvező. E probléma megoldását a nemzetközi munkamegosztás két módon is segí­ti: egyrészt azáltal, hogy vaskohászati alapanya­gokat — Lengyelország például szenet — szál­lít nekünk, másrészt a gépipari termelés elto­lódása a munkaigényesség felé, mérsékeltebb kohászati fejlesztést tesz lehetővé. Ez az alapja azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a követ­kező években megtehetünk. a • vaskohászati. ter­melés minőségének megjavítására. Ez mind a Lenin. Kohászati Művekben, mind Özdon és Borsodnádasdon megköveteli olyan “'műszaki fej­lesztési intézkedések bevezetéséi, amelyek mel­lett a termékek minősége kevésbé fog a mun­kások ügyességétől, tapasztalataitól függni. A második ötéves terv időszakában nagy­mértékben fog növekedni a termelés gazdasá­gosságának jelentősége. A gazdaságosság foko­zását —- azt, hogy vállalataink az országnak szükséges termékekből minél többet, minél job­bat, a lehető legolcsób­ban termeljenek — a nemzetközi együttműkö­dés jelentősen segíti. A termelés gazdaságossá­gának fokozása a nem­zetközi munkamegosztá- . ................. son és a vállalatok erő­f eszítésen kívül nagy mértékben függ a gazda­ság irányításától is. Az ország gazdasági élete irányításának problémája A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelen­legi. sokszor a legkisebb részleteket is szabá­lyozó tervezés károsan csökkenti a vállalatok onálló&gát, megköti az igazgatók kezét. A vál­lalatoknak sokszor nincsen módjuk például a termelés^ összetételét a szükségleteknek megfe­lelően megváltoztatni. Vállalataink anyagi ér­dekeltsége sem a termelés minőségének fokozá­sában,^ sem összetételének javításában nincs kellőképpen biztosítva. Nem utolsósorban ez az oka annak, hogy nem egy termékből kevesebb készült a szükségesnél, ugyanakkor felesleges dolgokat állítottak elő. A második ötéves terv célkitűzéseinek tel­jesítése érdekében hozzá kellene kezdeni a tervezési rendszer és az ipar irányításának egyszerűsítéséhez, további demokratizálásához, olyan módon, amint azt pártunk III. kongresz- szusán Gerő Ernő elvtárs mondotta. „Olyan helyzetet kell teremtenünk, amikor az . üzem, vagy vállalat igazgatója számára az állam, a mi­nisztérium, felsőbb szerv megszab néhány alap­vető feltételt, amelyet minden körülmények között teljesíteni kell, de amelyeken túl az üzemben, a vállalatnál az igazgatónak szabad keze van”. Néhány kezdeti, kísérleti lépést mór tettünk ezen a téren. 22 vállalat — köztük a Lenin Kohá­szati Művek — megbízást kapott saját ötéves tervének kidolgozására, három termelő vállala­tunkat pedig termékeik önálló exportálására jo­gosítottak fel. Ezek azonban nagyon is kezdeti lépések. Ha minden szempontból meg akarjuk teremteni a tervteljesítés kedvező feltételeit, sokkal többet kell foglalkozni üzemszervezési kérdésekkel, határozottabban és gyorsabban kell hozzáfogni az egyszerüsítésékhez. „Biztosítani kell — mondja az irányelvtervezet —, hogy az állami szervek, a dolgozó tömegek alkotó kez­deményezésére támaszkodjanak és ezáltal job1-”? felszínre hozzák a népgazdaságban rejlő tarta­lékokat. Ezért növelni kell a vállalatok és helyi tanácsok felelősségét a tervek kidolgozásában.* ENGEL GABOR Pályázati felhívás a borsodmegvei pánbizattság marxizmus leninizmus esti emtemero A borsodmegyei pártbizottság fel­vételi pályázatot hirdet a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemének, az 1956—57. tanévére. Az egyetem célja, hogy az értelmiségi munka­körben dolgozók (mérnökök, tech­nikusok, orvosok, jogászok, művé­szek, pedagógusok stb.) párt-, állami és tömegszervezeti funkcionáriusok, vezető propagandisták szervezett marxista—leninista oktatását magas színvonalon biztosítsa. Az egyetem hallgatói a tanfolyam első évében dialektikus és történelmi materializmust, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben a nemzetközi munkásmozga­lom és pártunk történetét tanulmá­nyozzák. E tárgyakból félévenként vizsgát tesznek. A tanulmánjn ered­ményekről, illetve az egyetem elvég­zéséről bizonyítványt kapnak. A tanulmányi idő három év. A tanév szeptember elsejétől július el­sejéig tart. Hetenkint egyszer, meg­határozott napon délután fél 6—9 óráig kötött foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás) van, amelyen a részvétel kötelező. A hallgatók évi 100 forint tandíjat fizetnek. Az egyetemre való felvétel fel­tétele: érettségi vagy ennél maga-« sabb iskolai végzettség, illetőleg megfelelő szakmái tapasztalat. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Az egyetemre pályáz­hatnak: Miskolc területén és környé­kén lakók, illetve dolgozók. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem stb. hallgatója, vagy más egyetemre, tanfolyamra jelentkezett. A pályázatot a borsodmegyei párt- bizottság marxizmus—leninizmus esti egyetemére (Miskolc, Selyem­rét 1) kell beküldeni 1956 június 15-ig. A jelentkezéseknek megfele­lően a pályázókat a felvételi bizott­ság értesíti a felvétel napjáról. A pályázat a munkahely, illetve a munkahely szerint illetékes párt­bizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot. 2. A pártszervezet, illetve a párt- bizottság ajánlását. 3. A vállalat vagy intézmény, iga­zolását jelenlegi munkaköréről. II. rész. Az lipskr fejlődési ütemét, belső arányait jelentősen befolyásolja a. nemzetközi munka- megosztás, a szocialis­ta . orszásokkal való

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents